Rendszerváltó archívum, 2017. szeptember (2. évfolyam, 3. szám)

VEZÉRFONAL - Lezsák Sándor: A magyarság esélyei

Rendszerváltó Archívum 2017/3 Lezsák Sándor A magyarság esélyei „A szólásszabadság, Tekintetes Rendek, egyike a tiszteletre legméltóbb jogoknak oly nemzetnél, mely századok óta me­gyénként s országosan gyülekezik s a maga sérelmei és kívánságai felett élő­szóval szokott értekezni; s nálunk annál tiszteletreméltóbb, mivel itt a sajtósza­badság eltapodva van, s érzelmeinket és gondolatainkat egymással megszorítás és akadály nélkül közölni csak gyűlési beszédek által lehetséges.” (Kölcsey Fe­renc, Pozsony, 1834�) Köszöntöm Vendégeinket, Barátaimat! Törvényszerű, hogy e baráti találkozó megszerveződött� Ehhez nem lett volna elegendő a politika még ma is kétséges, ingadozó türelmi rendelete� Biztatóbb az a bennünk növekvő készség, hogy ki kell szakadnunk a nomád értelmisé­gi helyzetből� Választ kell adnunk arra a sorsunkat eldöntő kihívásra, amely­be a magyarság története során immár sokadszor kényszerült� A cselekvésre alkalmas ember kü­lön-külön nagyon magányos� Szemé­lyének Köztársasága azonosul a nemzet gondjaival, hatalma az érzékenység, a tisztesség, a fölismert igazság� Mindezt munkájában érvényesíteni csak részben képes, mivel az eszközök birtokosa nem lehet� Alkalmi társulásokkal közérdekű ügyeket próbál megoldani, partizának­ciókba kezd, könyveket, tilalmas gondo­latokat cserél és rejteget csempészáru­ként, határon innen és túl� Intézmények elsikkasztott tennivalóit pótolja, de köz­ben a tudata tiltakozik, mert lassítani sem képes a végzetes folyamatokat, és attól retteg, hogy akarata ellenére maga is hitvány eszközzé nyomorodhat� Íme, most itt, az élő Tisza közelében, Lakiteleken, felszakadozó felhőzet alatt, több mint százhetvenen vagyunk az ország minden részéből: írók, tudósok, színészek, filmesek, közgazdászok, papok, orvosok, tanárok, politikusok, képzőművészek, mérnökök, közhivatalok munkatársai� Barátaim! Nagy László szavait hívom ide: „A torkon vágott forradalmak pirosát és gyászát viseljük belül�” Az újabb torokra mért ütés végzetes, önmegsemmisítő lehet� Emiatt félek a rossz politikától, akármi­lyen címen is lépjen föl� Félek a népet ámító politikus paranoid hajlamától, a kitenyésztett eszközemberektől, a rej­tőzködő beavatkozástól, a tehetetlenség­től, a tájékozatlanságtól, félek a gyáva politikustól, a csicsergő elméletektől, a tárgytalan szorongás állapotától, a he­lyi kis túszdrámáktól, a provokációtól, a rémhírek képződésétől, a valóságot meg­tagadó, bűntudatkeltő kampányoktól, félek a rossz politikától� Ez nem a sa­rokba szorított, hanem a cselekvésre el­szánt ember félelme, féltése� Esztendők óta másféle történelemmel élek együtt, másféle jelennel, másféle aggodalmak­kal és veszélyeztetett jövőképpel� E jövő érdekében is félek a rossz politikától, az alkalmatlan, vagy azzá vált politikustól� S ez a fölismert félelem ad mégis bizton­ságot, cselekvő nyugalmat� E nyugalom és az oly sokat hiányolt, most felerősödő veszélytudat hozott ösz­sze bennünket� Nem az olvashatatlan, használhatatlan társadalmi antológiák számát akarjuk gyarapítani� Mint már annyiszor, megint késésben vagyunk� Tudjuk, érezzük, erkölcsi tartásban, hitben, anyagi javakban, közösségi gondolkodásban, a politika iránti bi­zalomban megrokkant az ország� Nem tudtunk méltó körülmények között és elegendő lélekszámban megszületni, föl­nevelkedni, tanulni, családot alapítani.

Next