Takács Miklós (szerk.): Vasi Szemle repertóriuma 2. 1977-1992 (Szombathely, 1993)
Előszó
A vidéken megjelenő folyóiratok sorában ritka - csaknem egyedülálló - jubileumhoz érkezett el ebben az évben a Vasi Szemle. Az 1933-ban útjára bocsátott periodikum immár 60 éve van jelen a megye és az ország kulturális és tudományos életében. Igaz, a háborút követő időszak közel másfél évtizedes szünetelésre kényszerítette, de a napjainkig megjelent 46 évfolyam termése nemcsak a jubileum ünnepi szóhasználata szerint érdemli meg az elismerést. A repertórium - amelyet kézben tart az olvasó - az utolsó 16 év teljes kínálatát tartalmazza. Közreadásánál arra törekedtünk, hogy mind szerkezetében, mind formájában, mind tipográfiai elrendezésében természetes folytatása legyen az 1933-1976-os évek anyagáról megjelent repertóriumnak. Gyakorlatias okokból folytatjuk az első kötet tételsorszámozását is: az előző összefoglalásban 3.973 bibliográfiai egységet írtunk le, ebben a kötetben 3.974-es sorszámmal kezdődik a tételek felsorolása. A folyamatos sorszámozás a későbbiek során bizonyára megkönnyíti egy összesített mutató közreadását is. Ugyancsak az előző kötet gyakorlatának megfelelően arra törekedtünk, hogy minden írásmű, minden képi közlés lehetőleg egyedi leírással bekerüljön az időrendi felsorolásba. Kivételt csak a szerzőknek szóló, esetenkénti szerkesztői felhívások és az idegen nyelveken közölt pár soros tartalmi kivonatok jelentenek. Esetenként eltérő megoldást választottunk az illusztrációk számbavételénél. Többségük egyedi leírással önálló tételként nyert felvételt, de a csekély információ-értékű, kevésbé jellegzetes, cím nélküli ábrák, rajzok - néha fényképek - külön-külön történő felvételétől eltekintettünk. Természetesen az illusztrált közlemény leírásának a végén ilyenkor is megadtuk az ábrák, rajzok, fényképek számát. A repertórium fő része időrendben - egyes számokon belül a közlés sorrendjében - tartalmazza a folyóirat termését. Ha a tétel címéből nem derült ki egyértelműen a cikk tartalma, megjegyzésként pár szavas annotációt írtunk a leírás végére. A szövegközti - eltérő műfajú - illusztrációk megnevezésénél általában a folyóirat eredeti szóhasználatát követtük. Ahol ez hiányzott, szögletes zárójelben adtuk meg a kiegészítést [kép, fénykép, rajz stb.].