Repülés, 1947. november-december (1. évfolyam, 1-2. szám)

1947-11-11 / 1. szám

A MADISZ ORSZÁGOS SPORTREPÜLŐ KÖZPONT HIVATALOS LAPJA Szerkeszti a MADISz Országos,Sportrepülő Központja Rotter Lajos oki. mérnök, pilóta szellemi irányításával Felelős szerkesztő: Tardos Béla tanár * O­rszágaink felett vésztől terhes viharfelhők dúltak. Hazánkban 7 évszázad óta annyi új sír­domb és rom, annyi bánat és nyomorúság nem halmozódott össze, mint amennyit a sors és a fasiszta átok a múlt évek­ben reánk mért. Megfogyatkozott sorainkban gyászoló lélekkel, sajgó fájdalmakkal terhelten és gyógyulatlan sebekkel, de kemény és elszánt akarattal ragadták meg az újjáépítés ügyét azok, akik mégis hinni tudtak Magyarország jö­vőjében. Ezek az erőslelkű emberek az egyéni bánatot, bajt és keserűséget sokszor a nélkülö­zések garmadáját és az életveszedelmet figyel­men kívül hagyva, messze előre tudtak tekinte­ni s hozzájuk hazánk számos honpolgára csat­lakozott már akkor, mikor a vésztől terhes fel­hők még itt terpeszkedtek felettünk és rengett a föld az égindulás mennyköveitől. És leverték az első cölöpöt a leroskadt hi­dak tépett vázai között örvénylő jégzajlás szeny­­nyes áradatába. Méteres darabokból toldozták össze a villanyvezetéket. Elindították a vonato­kat és újra gőzt fejlesztettek az ipartelepek szétfagyott kazánjaiban. A tégla és betontörme­lék alól kikapart mészporos nyersanyagokat befogták a fűtetlen, romos munkatermekben csodával határos módon helyreállított gépekbe és elindult az ipari termelés is. A magyar repülés ügye hazánkban mindig mostohagyermek volt. Az elmúlt­ évtizedekben a feudális, férges korszellem nem volt képes nemzeti aviatikát létrehozni. Egyes kis lelkes csoportok és magányosan küzdő férfiak mun­kája csak itt-ott tudott repülésügyünk zavaros szürke ködében kis fényt deríteni. A hivatalos magyar t aviatika néhány elenyésző számú, tár­gyilagos, világosan gondolkodó és a helyzetün­ket reálisan értékelő egyéntől eltekintve, a­kiknek minden érvelése a pusztában kiáltó szó­hoz volt hasonló — minden a helytelen felfo­gás és a romlásra kárhoztatott szellem képét tükrözte vissza. Repülésünk nem volt igaz ma­gyar ügy és i intézményeink idegenek voltak szá­munkra. Érthetetlen fagyos áramlattal találta magát szemben az, aki itt valóban »Magyar aviatikát« akart felépíteni. Az ilyen fanatiku­sokra illett talán legjobban a költő szava: »szertenézett s nem lelé honját a hazában!« Az apokaliptikus idők után, mikor az újjáépí­tés megindult, nem volt Magyarországnak el­­esettebb intézménye, mint a repülésügyünk. Most mutatkozott meg igazán, hogy díszletszerű értéktelen, fércért alkotás volt ezen a téren az elmúlt és levitézlett rendszer által létrehozott aviatikai szervek sorozata. El kell ismernünk tárgyilagosan, hogy az újjáépítés elé ismert okokból a repülés terén lényegesen súlyosabb és nehezebben elhárítható akadályok tornyo­sultak, mint más ügyek elé. Be voltak csodák Magyar repülők! Irta: Rotter Lajos Az Olympia győztes „Ne­mere“ nagytelje­sítményű motornéküli versenygép a hármas határhegy észak és keleti lejtője felett. A „Nemere“Rotter Lajos tervei szerint épült

Next