Repülés, 1953 (6. évfolyam, 1-24. szám)
1953-01-10 / 1. szám
6 c az első magvasság. Tíkka ,-t/ányán szombat volt. Csak néha-néha rezdültek meg a nyárfák ezüstösen csillogó levelei. A vörös négyszögben beszélgettünk. Izgalommal kémleltük az eget, mikor tűnik fel az első gomolyfelhő Hiába vártunk. Termék pedig volt. Megvártuk, míg a kezdő elvtársak befejezik iskolaköreiket, hogy mi is besorolhassunk. A várakozási vonalon pihent sorstársam, a táborban olyan sokat repült Szellő. Nagyon összebarátkoztunk, megismertük egymást. Én nagyon szerettem, az ő véleményét akkor nem tudtam még. Kilebegtetett az utolsó Roma is, besoroltam induláshoz. A zubbonyt, sapkát, s a barographot bekapcsoltam. Még egyszer átnéztem a gépet. Jelentkeztem a repülésvezetőnél. Indulhatok. Megremegett a Szellő, kifeszült a kötél, kivezetés után jól emelkedtem s 200 méteren lekapcsoltam. Irány a csatornapart, itt mindig van emelés. Variométerem stabil 2 m/sec merülést mutatott Emelés sehol. Besoroltam az iskolakörre. A Szellő ismét a várakozási vonalra került. Egyikünknek sem sikerült. El is határoztuk, hogy berepüljük a gépeket. Most már csak úgy nyáriasan öltözve, ingben, Ing ujj felhajtva, zubbony pedig az ülés mögött. Elstartoltam. 80—90 méteren megremegett a gép. Hatalmas porfelhő csapott az arcomba, egy pillanatig nem láttam semmit. Nem számít, — ez termik. Átgondolva a helyzetet, lekapcsoltam, s megkezdtem a spirálozást. 1 méteres emelésbe kerültem. De úgy látszik, csak tér mik lökés volt. Variométerem ekkor 0-t mutatott s megkezdődött a harc. 150 méteren keringtem 25 percig. Leszámoltam magamban, ha leszállok, repültem 25 percet, ha tovább küzdök, lehet, hogy meglesz az ezres magasság. Mindez pillanatok alatt történt. Partomra állt az idő is. Variométerem tűje finoman megmozdult, éreztem a termiket. A tű határozottan kilengett, sőt megállt az 1 méternél. Megvan! Ez a termik már nem menekül meg. Közben elsodródtam Babádpuszta fölé, magasságom 500 méter. Mikor lesz 1390? Ha a magassági teljesítmény másik feléért is ilyen nehezen kell küzdenem, igencsak elfáradok. De nem. Megindult a finommagasságmérő mutatója is, de ólomlábakon járt. Az emelés egyre erősödni kezdett, 3—4, majd 5 méter lett. A magasságmérő mutatója is gyorsabban működött, s 1400 méterre ért. Megvan a magasság! Tehát érdemes volt De jajl Elmúlt az öröm! Arra emlékeztem, hogy a barographit kikapcsoltam Na ez hiányzott, azért dolgoztam? A barograph az ülés mögött van, de nem tudtam hátranyúlni, pedig mit nem adtam volna érte, hogy bizonyságot szerezzek működéséről. Már kezdtem megbarátkozni a gondolattal: repültem, tapasztalatot szereztem „vagyis csak*’ a hangárhoz készültem. De mégis. Eredmény, értékelhető magasság, ez mind az iskolák közötti versenybe számít. A magasság figyelembevételével megkockáztattam még az esetleges bedugózást is, elvettem a gép sebességét, fejemet behúztam a csónakba, s mit hallok? A barograph szabályos, egyenletes ketyegését . . . Hát jár? De ki indította el? Rejtély! Én nem nyúltam hozzá. Ránéztem a műszer,falra, a magasság 1430 m, de a variométer 5 méter emelést mutatott. Hajrá, gyerünk tovább. Visszapillantva a repülőtérre, láttam: az elvtársak már befejezték az üzemet a gépek már a hangárban pihentek Ők már ebédeltek, de tudom, jóakaróm lent egyedül izgult velem Azt is tudom, hogy jóval magasabban voltam, mint műszerem mutatja. Majd megtudom, hiszen magasságbóm működik. Alattam a babádpusztai gazdaságban serényen folyt a cséplés, gyönyörű látvány. Előttem Pest, távolabb a Mátra sötét lett. Nemsokára távol repülhetek. Az oldalzsebben megtaláltam a térképet, gyakoroltam az azonosítást. Körül utaztam a reptér légtereit, ezüstösen csillogott alattam a Duna—Tisza-csatorna, mint a legbiztosabb tájékozódási pont. Mindenütt emelés! Közben észrevettem, hogy remegek mintha jégverembe estem volna. Fogam összekoccant, a levegő éles, s még én mertem panaszkodni a meleg miatt. Ingemet nem tudtam begombolni, mert az ejtőernyő hevederjei gázoltak. A harmadik tüsszentés után, még egyszer megcsodálva a panorámát, elhatároztam a leszállók. Megkezdtem a magasság ledolgozását. Magasságmérőmre csak 1430 méteren számíthattam, hiszen ott akadt meg Varlométerem 1 m/sec merülést mutatott. Hogy hamarabb leérjek, fék lapot nyitottam. Éreztem, hogy melegebb lesz, a közérzetem is javult Ebben a pillanatban hatalmas lökés érte a gépet és nyitott féklappal kb. 2 percig 2 m/sec emelkedtem Amilyen nehezen indult a feladat, úgy látszik, leszállni sem lesz könynyel. Becsuktam a féklapot, variométerem 4 m/sec merülést mutatott A magasságmérő mutatója is finoman megmozdult. Jó volna lent lenni, újra kinyitottam a féklapot, éles sípolással jelezve a földieknek, hogy megérkeztem. Két és félórai repülés után a Szellő megállt a hangár mellett. Jöttek a fiúk. Úgy emeltek ki a gépből, még mindig rázott a hideg, gyorsan kivettem a barographot, megsimogattam, jól dolgozott. Rögzítés után tudtam meg, hogy 2900 métert sikerült repülnöm. Boldogan jelentettem a felszállást, egész délután csak erről beszélgettünk. A barograph-ügy azonban egyelőre még rejtély! Igaz, nem szóltam még senkinek. Este takarodó után beszélgettem a napossal. Tőle tudtam meg, ki volt az az elvtárs, aki az utolsó pillanatban gondolt a lehetőségekre, s bekapcsolta a műszert. Megköszöntem. Sok magasság született még a táborban, közülük én is sokat repültem, de egyre sem emlékszem olyan élesen vissza, mint az elsőre, mert ez volt a legelső! Monori István A lengyel ijúság a szovjet tapasztalatok felhasználásának útján. Az ifjak közvetlen az üzemből mennek a repülőtérre, s a napi munka mellett megtanulnak repülni A jól végrehajtott iskolakör után leszálláshoz közeledik a gép. Kitartóan s módszeresen tanulnak a jövő vadászpilótái a Pol 2. vontatja a karcsú vitorlázórepülőgépet. A lengyel ifjúság repülő szervezeteiben sokoldalúan tanulják a repülés tudományát