Repülés, 1956 (9 . évfolyam, 1-10. szám)

1956-01-01 / 1. szám

emlékverseny A MOHOSZ budapesti elnöksége december 18-án rendezte meg a hagyományos Steinmetz kapitány ejtőernyős járőrversenyt. A versenyen 22 csapat 84 versenyzője küzdött „Az 1955. évi ifjúsági, Steinmetz kapitány ejtőernyős Járócsapat bajnoka” címért. A versenyzők 600 méter magasságból, bekötött ugrással rajtoltak, majd a földetérés után 3 kilométert futottak, miközben céllövészetben, gyámátdobásban, magasugrásban mérték össze erejüket. A férfiak küzdelmében a II. Rákóczi Ferenc katonai középiskola második csapata bizonyult a legjobbnak. Mintegy száz pont előnnyel biztosan nyerték meg a versenyt. A nők küzdelme jóval szorosabb versenyben dőlt el. FÉRFIAK: 1. II. Rákóczi Ferenc katonai középiskola második csapata. (Bajtai, Kőkúti, Újvári, Csömör) 1214 ponttal. 2. Farkashegyi repülőklub második csapata 1125 ponttal. 3. Hárrmashatárhegyi repülőklub első csapata 1087 ponttal. NŐK: 1. Farkashegyi repülőklub (Papp, Sörös, Kurinszki, Pataki) 763 ponttal. 2. Hármashatárhegyi repülőklub 744 ponttal. 3. Schönherz Zoltán repülőklub 502 ponttal. A győztes csapat egyik versenyzője. — Bajsal a földetérés előtti pillanatban ★ A hármashatárhegyi repülőklub első csapatának tagjai futás közben Új repülő tiszteket avattak Zszlódíszbe öltözött a „Kilián György” repülőhajózó tiszti iskola. Bensőséges katonai ünnepség volt — új tiszteket avattak. A fiatal repülőgépvezetők között több régi ismerőssel találkoztunk: Kizanan Lajos, Kacsai Sándor, Mirkóczi Lajos és Korán Lajos elvtársakkal, akik vitorlázórepülők voltak Budapesten, Nyíregyházán, Hajdúszoboszlón és Békéscsabán. Az elmúlt napokban kedves vendéget fogadtak a „Béke” repülőklub növendékei és oktatói. Korán Lajos hadnagy, néphadseregünk légierejének most felavatott tisztje látogatott el hozzájuk. Többen mint régi ismerőst üdvözölték Korán elvtársat, Ihászon egynéhány esztendővel ezelőtt a klubból ment tiszti iskolába. A késő estig tartó barátibeszélgetés közben sok mindenről szó esett. Korán elvtárs alig győzött válaszolni az új növendékek kérdéseire. A növendékek és az oktatók boldogok voltak, hogy egykori növendéktársuk, ma néphadseregünk tisztje és harci repülőgépen repül újra a klubban. Korán Lajos hadnagy a fvtárs egykori oktatójával, Csinos József klubvezetővel, Hébereii László és Kósa László növendékekkel beszél. Megalakult a „Fehérvári Miklós“ központi repülőklub újabb jelentős állomásához érkezett repülő mozgalmunk. A központi klub létrehozása új lehetőségeket tár fel a repülés magasabb fokú műveléséhez, oktatásához. A klub fontos célkitűzése, hogy nevelő munkája mellett tudományos alapon — a legjobb repülő szakemberek bevonásával — foglalkozzék a motoros és vitorlázó repüléssel, az ejtőernyőzéssel, a modellezéssel, valamint az oktatás fejlett módszereivel. Tagja lehet aklubnak minden olyan tizennyolcadik életévét betöltött fiatal, aki a vitorlázórepülésben a harmadosztályú, az ejtőernyőzésben és a modellezésben a másodosztályú sportolói szintet elérte. A klub létrehozásával szövetségünk újabb segítséget nyújtott ahhoz, hogy a repülést még több fiatal, még jobban elsajátíthassa. A központi klub munkája kihatással lesz az új repülőtechnika széleskörű megismeréséhez, felhasználáshoz. A klub tagjai még felkészültebben taníthatják az alapszervezetek repülő köreiben és a repülő klubokban a fiatalokat. Mit olvassunk? SZERETTÉK AZ ÉLETET... Elsősorban a fiatalságnak szól ez az emlékmű, hogy megismerjék azokat a vértanúkat, akik szerették az életet, de mégis habozás nélkül feláldozták a szabadságért,az emberiség jobb jövőjéért, így a mai fiatalok szebb életéért is. Az európai ellenállási mozgalom mártírjainak búcsúleveleit gyűjtötte összeez a kötet. A börtöncellákban"írt búcsúsorokat közvetlen hozzátartozóikhoz írták az ellenállás hős vértanúi, de mindenkihez szólnak, különösen a ma fiataljaihoz. Erről beszél a sok közül az a levél is, amelyet Daniel Decourdemanche, az élete virágjában, 32 éves korában kivégzett párizsi tanár, író és újságíró írt a siralomházban: „Kissé úgy tekintem magamat, mint a levelet, mely lehull a fáról, hogy televénnyé legyen. A televény minősége a levelekétől függ. A francia ifjúságról beszélek, melybeminden reményemet vetettem.” A vértanúk között, akiknek búcsúlevelei e kötetben szerepelnek, sok-sok nemzet fiai, lányai megtalálhatók. Szovjet vértanúk éppenúgy, mint magyarok, bulgárok, csehek, jugoszlávok, olaszok, osztrákok, franciák, németek és még sok más nemzetiségiek. Voltak köztük kommunisták, mint Gabriel Pont francia újságíró és politikus, aki élete utolsó éjszakáján is hitte és igaznak érezte, azt, hogy a „kommunizmus daloló holnapot készít”. Alekszej Borkanyuk, Kárpát-Ukrajna Kommunista Pártjának központi vezetőségi titkára, akit 1942-ben végeztek ki a Margitkörúti fogház udvarán, ukrán nyelven írt búcsúlevelében ezt írta: „Szilárd bátorsággal megyek a halálba, ahogy a magunkfajta emberhez illik.” Egy másik szovjet ellenállási vértanú, Szavva Matyekín így írt börtöncellájából feleségének: „Mit tehet egy börtönbe zárt ember, akit biztos halál fenyeget? Mégis félnek tőlem. Mondd meg a mieinknek. Semmi sem veszett el. Én meghalok, de ti élni fogtok.” Milyen gyönyörű példáját adta a hazaszeretetnek Irina Malozson, aki a s Komszomol tagja volt s mielőtt kivégezték a németek, ezt írta bátyjának: „Nem félek a haláltól, csak azt sajnálom, hogy keveset éltem, keveset tettem a hazámért.” Ugyanilyen forrón szerette hazáját Schönherz Zoltán és a többi vértanú is mind, akiket kivégezhettek ugyan a fasiszták, de megölni nem tudtak, mert vértanúhaláluk még magasabbra lobbantotta a tüzet a helyükbe lépő fiatalok szívében. A könyv, amelyhez Thomas Mann, a nagy német író írt előszót, az Ifjúsági Könyvkiadó kiadásában jelent meg.