Repülés, 1957 (10. évfolyam, 1-9. szám)

1957-04-01 / 1. szám

Már évekkel ezelőtt felmerült vitore­pülő berkeinkben a háton vontatott látórepülőgép problémáinak gyakorlat oldása. Elvileg ugyanis megvalósítható, ígérkezett, hogy a motoros vo­natórepülő­­gépet a vitorlázórepülőgép háton kövesse, majd egy idő múlva újból normál helyzet­ből vontasson. Egy ideig a megvalósítás aka­dálya az volt, hogy nem rendelkeztünk olyan vitorlázó műrepülőgéppel, amely az előzetes elképzelések szerint tulajdonságai­nál fogva alkalmas a feladat végrehajtására. 1951-ben Békéscsabán az oktatóképző iskola oktatói a kitűnő Csehszlovák Lunák­kal több irányú kísérleti repüléseket végeztek. Von­tattak rövid kötéllel és rúddal. Megkísérel­ték a háton vontatást is. A két első felada­tot sikeresen megoldották, amíg a háton vontatás és a kötélen orsózás csak terv ma­radt, így hát abbamaradt, hogy az ameri­kai kezdeményezést nálunk is honossá te­gyék. Hosszabb ideig ezután nem történt kísérlet az elképzelés megvalósítására, amíg az el­múlt ősszel a prágai repülőnapon bemutat­ták a csehszlovák sportrepülők motoros és vitorlázógépük közös műrepülését. Az új műsorszám gazdagította a repülőnapokon már ismert számokat és hatalmas sikert ara­­tott. 1956. október 4-én a bratislavai repülőna­­pot és az ezt megelőző felkészülést — a Svazarm vendégeket — alkalmam volt vé­gignézni. A rés látványa mat a nálunk szlovák vitorlázól érdemes hoz­zi az ástlavító. Van a vontatásos műrepü­­köt zött le. Az érdekes műsorszá­­ról ismert C 104-es cseh­it F. Suta vontatópilóta, a vontatva pedig T. Manka ■épülő végezte. A vontatás­hosszú kötelet használtak és zvetlen kapcsolat biztosítására két^két rádiókészüléket épt­­ek­ be.­ A kettős rádióra azért volt szük­­s,hogyib,amelyik pillanatban meg legyen pcsolat­a a motoros és a vitorlázópilóta éri átkapcsolás beiktatása nélkül, biztonsági tényezőre már a gyakor­lásnál szükség volt, ugyanis összekötve buk­fencet is be akartak mutatni. Az első kísér­leteknél a hosszú kötél már a felvétel után­­háthelyzetben kilazult és megakadt a vitor­­­­lázógép ívelőlapjába. Emiatt a vitorlázógép vezetője úgy ítélte meg a helyzetet, hogy a motoros gépről a kötelet le kell kapcsolni. Ez rádió útján megtörtént, s a vontatópilóta azonnal leoldott. A vitorlázógép a vontató­kötél gyors leakadása ellenére is kisebb sé­rülést szenvedett, de azért biztonságosan le­szállt. A repülőnap műsorán emiatt az összekötö­zött bukfenc nem is szerepelt. Véleményem szerint a bukfencet normális, tehát kb. 30 m-es vontatókötéllel — így a nagymértékű lazulást kiküszöbölve — biztonságosan végre lehet hajtani.­­ A repülőnapon ezután 1000 m magasra felemelkedve először a vitorlázórepülőgép fordult félorsóval a hátára, majd a motoros és ezt többször megismételték. A háton von­tatásból való talpraállásnál volt, amikor a motoros jobb, a vitorlázó pedig bal félorsó­val fordult meg tengelye körül. Amikor a két gép alacsonyabbra került, látszott, hogy az átlagosnál jobban merülnek a vontató­gép gyenge motorja miatt. Amíg a Bücker kis fesztávolságánál fogva gyorsan megfor­dult kis paláston a­ tengelye körül, addig a Lunák kissé magasan követve kezdte el a félorsót. De még így is a háton helyzetet el­érve szembetűnően sokat kellett kinyomni, hogy alacsony helyzetéből a motorost nor­mális magasságban tudja követni. A háton vontatásnak egy másik érdekes­sége is volt. Főleg pilótaszemmel nézve! Ugyanis a vontatópilóta, F. Suta egy régebbi repülőgép vontatási balesetből eredően mind­két lábát elveszítette. Az egyik lába combtól, a másik bokától műlábakkal van pótolva és mindez nem akadályozta meg e különleges és nehéz műrepülő feladat megoldásában. Talán érdemes ezzel kapcsolatban a mi sportorvosi előírásainkat és követelményeit is megvizsgálni. A repülőnap nézőközönsége hálásan meg­tapsolta a különleges vontatást és a pilótá­kat. Ha a közönség nem is tudta eléggé ér­tékelni a különösen nehéz és veszélyes mu­tatványt, a jelenlevő repülők, akik tisztá­ban vannak nagyszerűségével — igen ma­gasra értékelték. Csehszlovák barátaink ajándékaként a kö­zeljövőben két Bücker-t kapunk. A rádió­­készülékek hiányát pótolva megnyílik a le­hetősége annak, hogy e nehéz műrepülő fi­gurákat itthon is bemutassuk. Az is lehet­séges, hogy csehszlovák—magyar közös ren­dezésű repülőbem­utatón a nagyközönségnek is alkalma lesz a mutatványt látni. Mitter Imre *­ Sportrepülők rádió-navigációja A szerzők e régen nélkülözött könyvükkel népszerű összeállításban ismertetik meg a motoros és vitorlázórepülőket a légi tájéko­zódáshoz szükséges tudnivalókkal. A könyv terjedelme (123. oldal) a repülés e külön tudomány ágát csak a legszűkebb, legszük­ségesebb méretekben tárgyalja, 10 fejezet­ben. Az első fejezetben a navigáció történe­téből megtudjuk, hogy több ezer éves tu­domány, amely együtt haladt az emberiség és a technika fejlődésével napjainkig. Ma már az a cél, hogy a rádió­lokációs beren­dezések tökéletesítésével az abszolút bizton­ság legyen elérhető, a repülőgépek és hajók célhozvezetésében. Ez azonban eddig csak a hadi és légiforgalmi repülésben valósult meg. Éppen ezért a kis könyv a sportrepü­lők számára a látás utáni légi tájékozódás­hoz szükséges anyagot tárgyalja. Megismer­teti az olvasót a navigációs alapfogalmak­kal és az ahhoz szükséges eszközökkel, va­lamint használatukkal. A repülés navigációs előkészítésével, a tájékozódási és a bizton­sági szabályokkal. Igen ajánlatos e könyv beszerzése minden olyan motoros és vitorlázórepülő számára, akik már távrepüléseket végeznek. Talán külön hangsúllyal lehet a vitorlázórepülők­nek ajánlani, akiknek kevesebb lehetőségük van navigációs repülésekre és e tárgykör éppen náluk mindig háttérbe szorult. Reméljük, hogy e hézagpótló mű megjele­nésével sportrepülőink jó navigációs felké­szültsége az elkövetkezendő időkben értékes repülési eredményekben mutatkozik majd meg. M. B. A kínai fiatalság repülőkiképzésében a lengyelek értékes segítséget nyújtanak. Gépeket és oktatókat küldtek Kínába, ahol a legújabb hírek szerint eredménye­sen dolgoznak. 3. Josef Stariga Lengyelország kiküldőn sze­relője állítja össze a kínai sportrepülők részére a vitorlázógépet. 4. Fiatal kínai növendékek hallgatják a len­gyel oktató gyakorlati előadását. 5. Huan-Su-san pilóta a vitorlázógépben. Lengyel pilótaiskola Kínában 5

Next