Repülés, 1958 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1958-01-01 / 1. szám
A STÍLUS ZUHANÁSRÓL A stílus-ugrás az ejtőernyős sport klasszikus versenyszáma, de egyben a legnehezebb feladat. Ejtőernyős sportunkban fordulatot hozott az 1955. évi bulgáriai nemzetközi ejtőernyős verseny, illetve előkészítése. Ekkor merült fel a stílus-ugrás problémája. A stílus-zuhanást fokozott iramban gyakorolták ugróink több, kevesebb sikerrel. Sokan meg is tanultak stabilan zuhanni, még többen nem! Elmondhatjuk azt is, hogy az ország legjobb stílus-ugróinak sem kielégítő a tudása. Az egyik évben kiváló eredményeket érnek el, a másik évben vagy pedig a következő hónapban pedig meg sem ütik a szükséges mértéket. Mindennek az oka, hogy a tanulás, a gyakorlás rendszertelen, alkalomszerű és a földi előkészítésre — stílus-asztal stb. — egyáltalán nem fordítanak gondot. E cikkünkben a stílus megtanulásának legalapvetőbb kérdéseit tárgyaljuk meg, rávilágítva a leggyakoribb hibákra. Hason zuhanás Az ugrók hajlamosak arra, hogy zuhanás közben egy kicsit előre hajoljanak, előrenyomják a kezüket. Fejük lehajtásával megtörik a testüket, s ez elég ahhoz, hogy a legkisebb billenésre hanyatt forduljanak. A visszafordulás pedig nehéz. A hátrafordulást úgy lehet megakadályozni, hogy a test súlypontját a légellenállás által képzett feltámasztási pontok alá helyezzük. Ezt többféleképpen lehet elérni. Gyakorlás céljára a leg-'* megfelelőbb módszer az erős homorítás. Előnye, hogy az ugró — mivel megfeszített állapotban tartja testét — ezzel biztosítja a kéz és láb szimmetrikus tartását. A másik módszert a csehszlovákok dolgozták ki. A lábukat térdből enyhén behajlítják, s ezzel tulajdonképpen a test íveltségét fokozzák, ami hatásában hasonló a homorításhoz, csak nem a derék görbítésével történik. Előnye e zuhanási módnak, hogy az elbillenésekre nem kell külön gondot fordítani. Billegés A fentiekben már hozzávetőlegesen utaltunk a billegés kiküszöbölésére. Fontos tudni a billegés okát! Ez pedig a következő: a zuhanás akkor van egyensúlyban, ha a súlypont és a légellenállás eredője egybeesik. Ekkor beszélünk stabil, billegésmentes zuhanásról. Viszont, ha a test súlypontja a légellenállás eredője felett, vagy alatta van, az ugró billegni kezd. Ilyen eset következik be, ha az ugró kezét a feje fölé kinyújtja. Ekkor a légellenállás eredője megváltóik,a súlypont fölé tolódik. Általában minden billegés a láb- és kéztartás hibáiból ered. Abillegés kiküszöbölése többféleképpen történhet. Az ugró homorítson, vagy kezeit óvatosan helyezze hátrább. Legtöbbször célra vezet, ha az ernyőt kissé feljebb húzzuk. Természetesen minden mozdulatot óvatosan. Ha az ugró felszerelése valamilyen oknál fogva nem szimmetrikus, illetve nem egyensúlyozott, ennek a legtöbbször elfordulás vagy bepörgés a következménye. Legtöbben az elfordulás és a lassú pörgés ellen a csűrést — a tenyerek elfordítását —, egyesek pedig a kezek különböző mérvű benyújtását alkalmazzák. A csűrés célszerűbb, mert azzal finomabban lehet egyensúlyozni. Fokozza a test stabilitását zuhanás közben a lábak lehető legszélesebb terpesztése és a karok teljes kinyújtása, lehetőleg oldalra, kissé magasabban a hát színvonalától. Ezekből fejlődött ki az egyik legeredményesebb testtartás, a szovjet iskolastílus, amelyet helytelenül bolgár stílusnak is neveznek. A kialakult módszer a következő: kiugrás után az ejtőernyős a lehető legerősebben homokít, amit még a láb behajtásával is fokoz. Eközben lábait és karjait a legszélesebbre terpeszti. A szovjet versenyzők többsége általában így zuhan, s ezt teszi a nyugati versenyzők jórésze is. Egyesek szerint ilyen testtartás mellett nem lehet spirálozni. Véleményünk szerint azonban ebben a zuhanási formában is jól lehet spirálozni, csak más technikával. Ebből az iskolastílusból alakult ki az 1956. évi versenystílus, mely szerint az ugró kevésbé terpeszti lábait és karjait. Így a zuhanás labilisabb, amit állandó egyensúlyozással kell korrigálni, de a spirálbavivésnél már csak a kezdő mozdulatot kell végrehajtani. Az iskolastílusnál viszont a spirálba vivő mozdulatot végig tartani kell, különben a forgás lelassul, végül is megáll. Valószínű, hogy a szaltó beiktatásával újra előtérbe kerül az iskolastílus, mert enélkül igen nehéz lenne megtartani az egyensúlyt átfordulás közben. A pörgés kiküszöbölésére több módszer alakult ki. A szovjet Romanyuk szerint az erős pörgést úgy kell leállítani, hogy az ugró összehúzza kezeit és lábait, majd hirtelen kirúgja. A másik általánosan ismertetett módszer a kéz és a láb aszszimetrikus tartása. Ezt a tartást a kezdő stílus-ugrók nehezen tanulják meg. Tapasztalataink szerint kezdő fokon a pörgést úgy lehet legegyszerűbben megállítani, ha az ugró beszünteti a homorítást és bicskázik, ettől hanyatt fordul, majd újra homorít, s így hasra fordul. Az ilyen testhelyzet változtatásoknál a pörgés rendszerint lelassul, majd megáll, s az ugró zuhanás közben újra felveheti az alaphelyzetet. Tanulás közben gyakran előfordul, hogy az ugró laza testtartása miatt bepörög, méghozzá három dimenzióban (dugóhúzó pörgés, oldalirányú elfordulás, hasról hanyatt és szaltó). Ilyenkor rendszerint nem tud dönteni, hogy melyik irányú mozgást szüntesse be előbb. Mindhármat egyszerre akarja, ami természetesen nem megy. Legjobb ekkor nem törődni a különböző mozdulatokkal és fel kell venni az iskolastílus alaphelyzetét, lehetőleg szimmetrikusan és néhány másodpercig tartani. Eközben a szaltó és az oldalirányú orsószerű pörgések a fizikai törvények értelmében megszűnnek. Ezután csak némi billegés maradhat meg, amelyet könynyű kiküszöbölni. Visszamaradhat még egy dugóhúzószerű forgás is, amit szintén könynyű leállítani. A fenti mozdulatokat tornateremben tigris-ugrás közben jól lehet gyakorolni. Sok esetben lerontja a zuhanás értékét, hogy az ugró gépelhagyás után nagyot, vagy zuhanás közben mind erősebben billeg. Ez esetben megközelítően talpon áll, feje magasan a horizont fölé emelkedik — esetleg oldal irányban. Hiba, ha az ugró ilyenkor mindenáron hason akar maradni. Nem szabad kapkodni és úszómozdulatokat végezni, mert ez könnyen pörgésre vezethet. Ilyenkor legjobb nyugodtan tartani magunkat és karjaink fel- vagy lesüllyesztésével szabályozni testhelyzetünket. Az 1956. évi moszkvai ejtőernyős világbajnokságon a csehszlovák ugrók nyitási technikája eltért a megszokottól. Hogy a nyitásnál előforduló hibákat elkerüljék, a nyitás előtt egy-két másodperccel — amikor engedélyezve van a billenés — nem húzták be teljesen kezüket, hanem csak jobb kezükkel fogták a kioldót, a bal kezet fej fölött tartva egyensúlyoztak. Így mindössze 20—30°-ot billentek a horizont alá, viszont a nyitás simán ment végbe, s az ernyő nem akadt el a testükön, mert a testhelyzet megközelítette a vízszintest. A szovjet nyitási módszer ennek a módosítása. A szovjet versenyzők, hogy a stoppert a jobb kézzel a hasernyőn ne takarják el, a kioldóba a bal kéz hüvelykujját akasztják be, így nyitnak és a jobb kezet tartják fej fölé egyensúlyozni. Nálunk a nemzeti bajnokságon Kovács Sándor ugrott így, eredményesen, minden hiba nélkül. A legfontosabb, hogy az ugrásnál mindig a legegyszerűbb megoldásra törekedjünk, mert a mozdulatok komplikálása sok hibát rejt magában. A lehető legegyszerűbben, a célnak megfelelően állítsuk össze felszerelésünket. Zuhanás közben pedig már a földön átgondolt mozdulatokkal tartsuk stabil testhelyzetünket. Ha ugrásunk sikertelen, elsősorban a hiba okát keressük meg és következetesen törekedjünk a kiküszöbölésére. Leghelyesebb, ha minden ejtőernyős ugrásnaplót vezet, amelyben felírja a tapasztalatokat és a hibákat, s így papíron rögzítve könnyebben rájön a hiba forrására. Kastély Sándor egyenletesen kell végrehajtani. Ha a billenést nem szüntetjük meg, következménye a hanyatt zuhanás, azaz elfordulás vagy pörgés. Pörgés, elfordulás Polonyi László ugrása: a lábak erős terpesztésben, a kezek oldalt vannak. Hibás a láb és a kézfej tartása. Az ugró egy jobbról balra történő átbillenés előtt van, illetve kísérletet tesz annak megakadályozására. Valószínűleg a gép elhagyásánál akadt meg és ez billentette ki a helyes testtartásból reMMit' Egy szabályos stílus-zuhanás. Jól látható az erőteljes homorítás, szimmetrikus kéz és láb tartás (Sörös Erika)