Repülés, 1978 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1978-01-01 / 1. szám

BEMUTATJUK Szappanos József 1830-ban Orosházán született. Szülei mezőgazdasági munkások voltak. Édesanyját nagyon fiata­lon elveszítette. Húgával együtt nevelőszülőkhöz került. Itt folyt élete szürkén, egyhangúan, egé­szen a felszabadulásig. Mindig kereste az utat az emberek felé. A felszabadulás után sorsa ala­kulásaiban nála is fordulat kezdő­dött. Első útja a viharsarki vá­roska Partizán Szövetségébe ve­zetett. Ott megragadta gyermeki fantáziáját az idős elvtársak el­beszélése harcaikról, tetteikről, szeretett volna ő is hozzájuk ha­sonlóvá válni. Eltelt egy-két év. Az 1948-as esztendő már a Szabadságharcos Szövetségben találja, mint mo­dellezőt. Ő egyre többre, maga­sabbra vágyott. 1949-ben kezdték a repülést Békéscsabán, az OMRE keretében. Ekkor kezdett el több társával ő is repülni. 1950 elejéig maradt Békéscsabán. Akkor a budapesti Marcibányi térre ke­rült ejtőernyős oktatói iskolára. Első ugrásait Vecsésen hajtotta végre, melyek még közelebb hozták a repüléshez. Az ejtőer­nyős iskola sikeres elvégzése után repülőiskolára küldték, majd­ 1950 őszén a Kilián Repü­lőtiszti Iskola növendéke lett, ahol 1953-ban hadnagyként tiszt­té avatták. Vadászrepülő lett, és oktató az iskolán. 1955 novemberében került a MOHOSZ-hoz, vissza Békéscsabá­ra, ahol a repülésre és modelle­zésre tanította a fiatalokat. Az ellenforradalom alatt védte a re­­pülővagyont, amiért a légügyi kormánybiztos elismerését fejez­te ki. 1981-ben az MHS Békés megyei elnökségének pártalap­­szervezete felvette tagjai sorába. Ugyanebben az évben kapta meg a repülőtér­ parancsnoki kineve­zését is. Azóta még inkább a repülés lett mindene. A repülőtér a má­sodik otthona. Munkatársaihoz viszonya nagyon jó, beosztottjai kiváló vezetőt látnak benne, el­ismerik tudását, a társadalmi ak­tivisták becsülik, tisztelik. Nagy szeretettel foglalkozik a repülő­tiszti főiskolára jelentkezett fia­talokkal, s erre neveli az iskola oktatóit is. Különösen büszke arra, hogy a repülés szeretetét sikerült át­plántálnia fiába, akit október 8- án avatták a magyar légierő hi­vatásos tisztjévé. Így négytagú családjukban ketten, a férfiak repülők. Önmagával kapcsolatban azt mondja: „Nekem soha nem vol­tak mecénásaim. Ha néha arcul is ütött az élet, de megmaradtam a repülés mellett. Mióta a repü­lést megkezdtem, mindig kitar­tottam mellette, s ma is lelkiis­meretesen csinálom. Mert ezt másként csinálni nem lehet. Jó lenne, ha a mai fiatalok megér­tenék, hogy amiért meg kell küz­deniük, az sokat ér!” Szappanos József munkáját a felsőbb szervek is elismerték. Számos honvédelmi és szövetségi kitüntetés birtokosa, s megkapta a Testnevelés és Sport Érdemes Dolgozója kitüntetést is. — i. s. — Légisport hírek A FAI, a Nemzetközi Repülőszövetség Rómá­ban tartott konferenciáján úgy döntöttek, hogy a legközelebbi vitorlázórepülő világbaj­nokságot 1978 júliusában tartják a francia­­országi Chateauroux-Déols bázison. A FAI je­lenleg egy Európa-bajnokság lehetőségét ta­nulmányozza a motoros-vitorlázógép kategó­riában. (Aviation Magazine International) * 1977 szeptember első hetében a svájci Olten repülőtéren tartották az ország nemzeti vi­­torlázó-műrepülő bajnokságát. Az A kate­góriában öt, a B-ben nyolc versenyző indult. A verseny résztvevői a kötelező is a szaba­don választott gyakorlatokat teljesítették. Első helyen végzett az A kategóriában: Christian Schweizer 4392 ponttal, a B kategóriában: Heinz Grenadier 2125 ponttal. (Aero Revue) ♦ Az 1977-es FAI-konferencián Köss szovjet tábornok áttekintést adott a nemzetközi mű­­repülés helyzetéről, az 1977-es eredmények tükrében. Szerinte a műrepülés a világon magas színvonalat ért el. Ezen a konferencián egyébként behatóan foglalkoztak a követ­kező, a IX. műrepülő világbajnoksággal, amelyre Csehszlovákiában kerül sor. A hírek szerint ezen a bajnokságon minden eddiginél objektívebb pontozási eljárással dolgoznak majd a versenybírák. (Aviation Magazine Internation­al)­• Az ausztriai Bad­ Vöslau-ban 1977. október 1­ 2-án egy bécsi külkereskedelmi iroda új szovjet ejtőernyőtípusokat mutatott be. Az ejtőernyőket elsősorban osztrák repülő és ejtőernyős szakemberek tekintették meg. Az érdeklődők kiképzőernyőket, valamint spe­ciális ernyőket láthattak, többek között erdő­tűzoltásnál a légi tűzoltók által használt új ernyőtípust. Igen nagy érdeklődést keltett a nyugati piacon régóta várt szovjet PO—9 sikló­­ernyő, amely a Stratto-Claude és a Para-Foil jó tulajdonságait egyesíti magában. (Flug­sportzeitung)• Angliában és Belgiumban több mint három évtizede használják a kötött léggömböt ejtő­ernyősök oktatásánál. A kötött léggömb ko­sarából történő gyakorló ugrások egyik elő­nye, hogy az oktató jobban tudja ellenőrizni a tanítványt az ugrás pillanatában a helyes stílus felvétele szempontjából. Másrészt a léggömbről 50—70 százalékkal olcsóbb az ug­rás, mint repülőgépről vagy helikopterről. Egy léggömbkosárból 2 és fél óra alatt a szá­mítások szerint 150 ejtőernyőst lehet kiugrat­ni. A francia Aerazur vállalat mérnökei most egy kötött léggömbtípust kísérleteztek ki ejtőernyősök oktatására. (Air­el Cosmos) * A franciaországi Bernay repülőtéren 1977. szeptember 10—11-én nemzeti műrepülő baj­nokságot tartottak a hazai sportrepülő klu­bok résztvevőivel. Harmincöt versenyző in­dult: Zlin, Stampe SV 4 és CAP—10 típusú gépeken. 1. Jean 4556.32 pt, 2. Montet 4514.15 pt. 3. Bouffault 4406.82 pt. Ez a verseny volt a tizenegyedik „Coupe des Espoirs”. (Avia­tion Magazine International) • NSZK legfiatalabb vitorlázórepülője Christian Jülich. 13 éves. Korengedéllyel kezdett el re­pülni a bonni Hangelar repülőtéren egy bonni sportklub keretében. A fiatal repülővel Peter Will és Helmuth Kleemann neves repülő­oktatók foglalkoznak. (Aerokurier) * 1983-ban ünnepük az első Montgolfier-ballon repülés 200. évfordulójárt, Pilatre de Rozier és d’Arlandes bátor vállalkozását. Ez alkalom­mal Párizsban nagy léggömbrepülő találko­zóra és ünnepségekre kerül sor. Hódít ez a sport­­ 1976-ban a világ 22 országában össze­sen 1400 darab meleg levegős léggömböt és 1600 pilótát tartottak nyilván. Európában a gázzal töltött léggömbök száma 1976-ban 123 volt. Ebben a kategóriában a ballon tölté­séhez világítógőzt, héliumot, vagy hidrogént használnak. Az NSZK-ban, Svájcban és Fran­ciaországban növekszik a gázballonok száma. Az Egyesült Államokban a meleg levegős lég­gömbök száma 8089 darab, 1042 pilótával. (Aviation Magazine International) * Montgolfier-fivérek előtt is próbálkoztak lég­gömbrepüléssel. 1731-ben az ukrajnai Krat-­kutil meleg levegős ballon kosarában emel­kedett a magasba. 1953-ben a szovjet posta emlékbélyeggel örökítette meg ezt az ese­ményt. A braziliai Santos főterén másfél mé­ter magas szobor hirdeti páter Bartolomeo de Dusmano (1685—1724) léggömbrepülő em­lékét. A talapzaton ez áll bevésve: „A mennyek birodalma 1709. augusztus 8-ig az Isteneknek volt fenntartva. E napon az em­ber is meghódította a magasságokat”. Az említett szerzetes a lisszaboni udvarnál is bemutatta találmányát. A brazil posta még 1919-ben megemlékezett róla. (Aero Revue) * 1977. július 2-án a 29 éves holland Anneke Sandel meleg levegős léggömb segítségével Anglia felett 8240 méter magasságot ért el. Ezt megelőzően, 1977. március 26-án az ame­rikai Sprott Florida felett 12 497 méter ma­gasságba emelkedett a 3—4000 m­­-es meleg levegős léggömb kategóriában. Mindkét re­kord a FAI által hitelesítésre vár még. (Aero Revue)• Az Atlanti-óceán átrepülését, régi álmukat nem adják fel a léggömbrepülők, pedig ez az óceán feletti sebes légáramlások, szélvi­harok miatt igen veszélyes vállalkozás. Az USA-ból Európába akartak átrepülni lég­gömbön, életüket és pénzüket nem sajnálva, a 47 éves Ben Abruzzo és a 44 éves Maxie Anderson. Héliummal töltött léggömbön star­toltak Bostonból, összesen 67 órát töltöttek a levegőben. Céljuk Franciaország volt, de végül is Izland partjaitól 3 km-re, Európától 1300 kilométer távolságra halászták ki őket a tengerből. Mindketten élnek és ez is nagy teljesítmény. (Aero Revue) MISTRAL C. VITORLÁZÓREPÜLŐGÉP NSZK vitorlázógép parkja egy új tí­pussal, a Mistral C-vel bővült. A ha­gyományos formájú T vezérsíkú gépet a klub­osztályba sorolták. A prototípu­sok berepülése után a pilóták igen kedvezően nyilatkoztak a gép teljesít­ményeiről. Mindenekelőtt a jó kilátást dicsérték a kabinból és a kényelmes ülést, amely a nagytestű pilóták számá­ra is „zsibbadásmentes” vezetést biz­tosít. A gép jól manőverezik, a kormány­­mozdulatokra jól reagál. A botkormá­nyon levő gyors­ trimm-et kisujjal lehet működtetni, így a pilóta a kormányt könnyen tudja kezelni. Startnál a gép közepes trimm-állásban enyhén meghúzott botkormánnyal kb. 65 km/óra sebességnél emelkedik a le­vegőbe. Induláskor minimális a gép­zörej, a kabinba csak a vontatógép zaja hallatszik be. A Mistral C kormány­összhangja a pilóták szerint kitűnő, von­tatásban stabil. A repülési zaj csak 120 km/óra felett hallható a kabinban. Nagy sebesség mellett (250 km­­) a kabinon enyhén kopogó zörej hallható. A gép Schemp—Hirth féklapokkal van ellátva. Leszállósebessége 85 km/óra. A szakemberek és a berepülő pilóták nemcsak a gép jó repülési tulajdonsá­gait, megbízhatóságát, harmonikus vo­nalvezetését dicsérik, hanem a kabin belső berendezéseit is. Műszerfala jól áttekinthető, az ejtőernyő az ülés mö­götti mélyedésbe fekszik. Az új gépet Strauber mérnök tervezte, ára: 22 000 DM. (AEROKURIER) E. I.

Next