Repülés, 1978 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1978-01-01 / 1. szám
BEMUTATJUK Szappanos József 1830-ban Orosházán született. Szülei mezőgazdasági munkások voltak. Édesanyját nagyon fiatalon elveszítette. Húgával együtt nevelőszülőkhöz került. Itt folyt élete szürkén, egyhangúan, egészen a felszabadulásig. Mindig kereste az utat az emberek felé. A felszabadulás után sorsa alakulásaiban nála is fordulat kezdődött. Első útja a viharsarki városka Partizán Szövetségébe vezetett. Ott megragadta gyermeki fantáziáját az idős elvtársak elbeszélése harcaikról, tetteikről, szeretett volna ő is hozzájuk hasonlóvá válni. Eltelt egy-két év. Az 1948-as esztendő már a Szabadságharcos Szövetségben találja, mint modellezőt. Ő egyre többre, magasabbra vágyott. 1949-ben kezdték a repülést Békéscsabán, az OMRE keretében. Ekkor kezdett el több társával ő is repülni. 1950 elejéig maradt Békéscsabán. Akkor a budapesti Marcibányi térre került ejtőernyős oktatói iskolára. Első ugrásait Vecsésen hajtotta végre, melyek még közelebb hozták a repüléshez. Az ejtőernyős iskola sikeres elvégzése után repülőiskolára küldték, majd 1950 őszén a Kilián Repülőtiszti Iskola növendéke lett, ahol 1953-ban hadnagyként tisztté avatták. Vadászrepülő lett, és oktató az iskolán. 1955 novemberében került a MOHOSZ-hoz, vissza Békéscsabára, ahol a repülésre és modellezésre tanította a fiatalokat. Az ellenforradalom alatt védte a repülővagyont, amiért a légügyi kormánybiztos elismerését fejezte ki. 1981-ben az MHS Békés megyei elnökségének pártalapszervezete felvette tagjai sorába. Ugyanebben az évben kapta meg a repülőtér parancsnoki kinevezését is. Azóta még inkább a repülés lett mindene. A repülőtér a második otthona. Munkatársaihoz viszonya nagyon jó, beosztottjai kiváló vezetőt látnak benne, elismerik tudását, a társadalmi aktivisták becsülik, tisztelik. Nagy szeretettel foglalkozik a repülőtiszti főiskolára jelentkezett fiatalokkal, s erre neveli az iskola oktatóit is. Különösen büszke arra, hogy a repülés szeretetét sikerült átplántálnia fiába, akit október 8- án avatták a magyar légierő hivatásos tisztjévé. Így négytagú családjukban ketten, a férfiak repülők. Önmagával kapcsolatban azt mondja: „Nekem soha nem voltak mecénásaim. Ha néha arcul is ütött az élet, de megmaradtam a repülés mellett. Mióta a repülést megkezdtem, mindig kitartottam mellette, s ma is lelkiismeretesen csinálom. Mert ezt másként csinálni nem lehet. Jó lenne, ha a mai fiatalok megértenék, hogy amiért meg kell küzdeniük, az sokat ér!” Szappanos József munkáját a felsőbb szervek is elismerték. Számos honvédelmi és szövetségi kitüntetés birtokosa, s megkapta a Testnevelés és Sport Érdemes Dolgozója kitüntetést is. — i. s. — Légisport hírek A FAI, a Nemzetközi Repülőszövetség Rómában tartott konferenciáján úgy döntöttek, hogy a legközelebbi vitorlázórepülő világbajnokságot 1978 júliusában tartják a franciaországi Chateauroux-Déols bázison. A FAI jelenleg egy Európa-bajnokság lehetőségét tanulmányozza a motoros-vitorlázógép kategóriában. (Aviation Magazine International) * 1977 szeptember első hetében a svájci Olten repülőtéren tartották az ország nemzeti vitorlázó-műrepülő bajnokságát. Az A kategóriában öt, a B-ben nyolc versenyző indult. A verseny résztvevői a kötelező is a szabadon választott gyakorlatokat teljesítették. Első helyen végzett az A kategóriában: Christian Schweizer 4392 ponttal, a B kategóriában: Heinz Grenadier 2125 ponttal. (Aero Revue) ♦ Az 1977-es FAI-konferencián Köss szovjet tábornok áttekintést adott a nemzetközi műrepülés helyzetéről, az 1977-es eredmények tükrében. Szerinte a műrepülés a világon magas színvonalat ért el. Ezen a konferencián egyébként behatóan foglalkoztak a következő, a IX. műrepülő világbajnoksággal, amelyre Csehszlovákiában kerül sor. A hírek szerint ezen a bajnokságon minden eddiginél objektívebb pontozási eljárással dolgoznak majd a versenybírák. (Aviation Magazine International)• Az ausztriai Bad Vöslau-ban 1977. október 1 2-án egy bécsi külkereskedelmi iroda új szovjet ejtőernyőtípusokat mutatott be. Az ejtőernyőket elsősorban osztrák repülő és ejtőernyős szakemberek tekintették meg. Az érdeklődők kiképzőernyőket, valamint speciális ernyőket láthattak, többek között erdőtűzoltásnál a légi tűzoltók által használt új ernyőtípust. Igen nagy érdeklődést keltett a nyugati piacon régóta várt szovjet PO—9 siklóernyő, amely a Stratto-Claude és a Para-Foil jó tulajdonságait egyesíti magában. (Flugsportzeitung)• Angliában és Belgiumban több mint három évtizede használják a kötött léggömböt ejtőernyősök oktatásánál. A kötött léggömb kosarából történő gyakorló ugrások egyik előnye, hogy az oktató jobban tudja ellenőrizni a tanítványt az ugrás pillanatában a helyes stílus felvétele szempontjából. Másrészt a léggömbről 50—70 százalékkal olcsóbb az ugrás, mint repülőgépről vagy helikopterről. Egy léggömbkosárból 2 és fél óra alatt a számítások szerint 150 ejtőernyőst lehet kiugratni. A francia Aerazur vállalat mérnökei most egy kötött léggömbtípust kísérleteztek ki ejtőernyősök oktatására. (Airel Cosmos) * A franciaországi Bernay repülőtéren 1977. szeptember 10—11-én nemzeti műrepülő bajnokságot tartottak a hazai sportrepülő klubok résztvevőivel. Harmincöt versenyző indult: Zlin, Stampe SV 4 és CAP—10 típusú gépeken. 1. Jean 4556.32 pt, 2. Montet 4514.15 pt. 3. Bouffault 4406.82 pt. Ez a verseny volt a tizenegyedik „Coupe des Espoirs”. (Aviation Magazine International) • NSZK legfiatalabb vitorlázórepülője Christian Jülich. 13 éves. Korengedéllyel kezdett el repülni a bonni Hangelar repülőtéren egy bonni sportklub keretében. A fiatal repülővel Peter Will és Helmuth Kleemann neves repülőoktatók foglalkoznak. (Aerokurier) * 1983-ban ünnepük az első Montgolfier-ballon repülés 200. évfordulójárt, Pilatre de Rozier és d’Arlandes bátor vállalkozását. Ez alkalommal Párizsban nagy léggömbrepülő találkozóra és ünnepségekre kerül sor. Hódít ez a sport 1976-ban a világ 22 országában összesen 1400 darab meleg levegős léggömböt és 1600 pilótát tartottak nyilván. Európában a gázzal töltött léggömbök száma 1976-ban 123 volt. Ebben a kategóriában a ballon töltéséhez világítógőzt, héliumot, vagy hidrogént használnak. Az NSZK-ban, Svájcban és Franciaországban növekszik a gázballonok száma. Az Egyesült Államokban a meleg levegős léggömbök száma 8089 darab, 1042 pilótával. (Aviation Magazine International) * Montgolfier-fivérek előtt is próbálkoztak léggömbrepüléssel. 1731-ben az ukrajnai Krat-kutil meleg levegős ballon kosarában emelkedett a magasba. 1953-ben a szovjet posta emlékbélyeggel örökítette meg ezt az eseményt. A braziliai Santos főterén másfél méter magas szobor hirdeti páter Bartolomeo de Dusmano (1685—1724) léggömbrepülő emlékét. A talapzaton ez áll bevésve: „A mennyek birodalma 1709. augusztus 8-ig az Isteneknek volt fenntartva. E napon az ember is meghódította a magasságokat”. Az említett szerzetes a lisszaboni udvarnál is bemutatta találmányát. A brazil posta még 1919-ben megemlékezett róla. (Aero Revue) * 1977. július 2-án a 29 éves holland Anneke Sandel meleg levegős léggömb segítségével Anglia felett 8240 méter magasságot ért el. Ezt megelőzően, 1977. március 26-án az amerikai Sprott Florida felett 12 497 méter magasságba emelkedett a 3—4000 m-es meleg levegős léggömb kategóriában. Mindkét rekord a FAI által hitelesítésre vár még. (Aero Revue)• Az Atlanti-óceán átrepülését, régi álmukat nem adják fel a léggömbrepülők, pedig ez az óceán feletti sebes légáramlások, szélviharok miatt igen veszélyes vállalkozás. Az USA-ból Európába akartak átrepülni léggömbön, életüket és pénzüket nem sajnálva, a 47 éves Ben Abruzzo és a 44 éves Maxie Anderson. Héliummal töltött léggömbön startoltak Bostonból, összesen 67 órát töltöttek a levegőben. Céljuk Franciaország volt, de végül is Izland partjaitól 3 km-re, Európától 1300 kilométer távolságra halászták ki őket a tengerből. Mindketten élnek és ez is nagy teljesítmény. (Aero Revue) MISTRAL C. VITORLÁZÓREPÜLŐGÉP NSZK vitorlázógép parkja egy új típussal, a Mistral C-vel bővült. A hagyományos formájú T vezérsíkú gépet a klubosztályba sorolták. A prototípusok berepülése után a pilóták igen kedvezően nyilatkoztak a gép teljesítményeiről. Mindenekelőtt a jó kilátást dicsérték a kabinból és a kényelmes ülést, amely a nagytestű pilóták számára is „zsibbadásmentes” vezetést biztosít. A gép jól manőverezik, a kormánymozdulatokra jól reagál. A botkormányon levő gyors trimm-et kisujjal lehet működtetni, így a pilóta a kormányt könnyen tudja kezelni. Startnál a gép közepes trimm-állásban enyhén meghúzott botkormánnyal kb. 65 km/óra sebességnél emelkedik a levegőbe. Induláskor minimális a gépzörej, a kabinba csak a vontatógép zaja hallatszik be. A Mistral C kormányösszhangja a pilóták szerint kitűnő, vontatásban stabil. A repülési zaj csak 120 km/óra felett hallható a kabinban. Nagy sebesség mellett (250 km) a kabinon enyhén kopogó zörej hallható. A gép Schemp—Hirth féklapokkal van ellátva. Leszállósebessége 85 km/óra. A szakemberek és a berepülő pilóták nemcsak a gép jó repülési tulajdonságait, megbízhatóságát, harmonikus vonalvezetését dicsérik, hanem a kabin belső berendezéseit is. Műszerfala jól áttekinthető, az ejtőernyő az ülés mögötti mélyedésbe fekszik. Az új gépet Strauber mérnök tervezte, ára: 22 000 DM. (AEROKURIER) E. I.