Repülés, 1984 (37. évfolyam, 1-12. szám)

1984-01-01 / 1. szám

színvonalát. 1984-ben nem elég az, ami elégnek bizonyult 1983-ban. A feltételek változtak. Gazdasági nehézségeink, az egyre keményebb körülmények azt követelik, hogy új módon, jobban, hatékonyabban, a még meglévő belső tar­talékainkat egyre jobban kihasználva éljünk lehetőségeink­kel. A feltételek és körülmények már új, magasabb köve­telményeket fogalmaztak meg velünk szemben. Tegyük azt mi is az eredményesség érdekében. Tervezett feladataink sikeres végrehajtásaihoz, célkitű­zéseink megvalósításához javítani kell klubjainkban és re­pülőtereinken a közösségi szellemet. Mi nemcsak repülő­ket, hanem társadalmunk számára szocialista szellemben élő és gondolkodó, a hazát, a szocialista közösséget szerető, azért tenni tudó és akaró közösségi embereket akarunk nevelni. Ehhez jó közösségi szellem, a vezetők részéről pe­dig példamutatás szükséges. Szükség van a következetes­ségre, az elvszerűségre és nagyon nagy szükség van az őszinte szóra. Ezek mind a tartalmas klubélet nélkülözhe­tetlen kellékei. Ha ezek hiányoznak, vagy csak alkalman­ként érvényesülnek, akkor előbb vagy utóbb komoly gon­dok támadnak. A klub tartalmilag szétesik, nem érvénye­sülnek az alapelvek, nem tudja feladatát teljesíteni. Alapvető követelmény és a repülőmunka eredményes­ségének elengedhetetlen feltétele a repülőklub és repülőtér vezetőinek elvtársi együttműködése, jó kapcsolata. A kettő együtt alkot dialektikus egységet. Egymás nélkül, vagy egy­más ellenére semmire sem mennek. Az alkotó szellemű, jó kapcsolat ápolása mindenkinek feladata és létérdeke. Azt, megbontani, vagy ellene tenni súlyos, mind­annyiunk elllen elkövetett bűn. A­­Magyar Honvédelmi Szövetség vezetőinek Országos Tanácskozásán elhangzott a jelszó: MAGASABBRA A MÉR­CÉT!­­Ez legyen a jelszó és a rendező terv a klubokban és a repülőtereken. Ehhez mérjük mindazt, amit tettünk, vagy te­szünk tervezett feladataink sikeres végrehajtása érdekében. Magasabbra kell tennünk a mércét a fegyelemben, a szakmai felkészültségben, a követelménytámasztásban, a következe­tességben és­­a klubok belső életében egyaránt. Ez képezi a ■mi nagy tartalékunkat, amivel ellensúlyozni tudjuk a gaz­dasági nehézségek okozta szűkülő lehetőségeket. 1984 egyik kiemelkedő feladata a Xll. Motoros Mű­repülő Világbajnokság megrendezése Békéscsabán augusz­tus 12—27 között. A magyar sportrepülés nemzetközi elis­merése fejeződik ki abban, hogy a rendezés jogát mi kap­tuk. A világbajnokság sikeres megrendezéséhez mindany­­nyiunk összefogott munkájára és erőfeszítésére van szük­ség. Tegyünk meg hát mindent sikere érdekében. Minden új esztendő eredményessége az elmúlt évben gyökerezik. Minden új év feladata az előző év eredményei­nek továbbfejlesztése. Tisztelet, elismerés és köszönet mind­azoknak, akik az elmúlt év eredményeit áldozatos munká­jukkal elősegítették és bízunk klubtagjainkban, a társadal­mi aktivistákban, függetlenített munkatársainkban hogy 1984- ben tovább viszik előre ügyünket. Szepesi József ezredes repülőfőnök A Repülés című folyóirat 1983. júniusi számában megjelent pályázatra —, mely se­gédmotoros légijárművel foglalkozott —, öt nevezés érkezett. Ennek oka talán a pályázat feltételeinek nehézsége. A szóba jöhető pá­lyázók zöme rövidnek találta a határidőt. Tény, hogy a kiírás időpontjában nem volt olyan gép az országban, amely a feltételeket maradéktalanul teljesítette volna. A rendel­kezésre álló idő csak azt tette lehetővé, hogy a már meglevő gépeket alakítsák át úgy, hogy azok megközelítsék a kiírás feltételeit. Az első elbírálás alkalmával így néhány fel­tétel hiányzott. Határidőre az alábbi pályáza­tok érkeztek: T S Z — 2 MHSZ „Rozmaring” Sárkányrepülő Szako. (Budapest) V A D L V D — 600 KMRK Esztergomi Sárkányrepülő Szako. (Esztergom) T S Z — 1 MHSZ „Rozmaring” Sárkányrepülő Szako. (Budapest) APOLLO — 500 STV Salgótarjáni Sárkányrepülő Szako. (Salgótarján) FECSKE Gyáli Szabadság Mgtsz Honvédelmi Klub (Gyál) Az elbíráláshoz több paramétert próbált mérni a kiíró vállalat. A műszaki kivitele­zésen kívül a szerkezet három fő egysége szólt bele döntően a rangsor kérdésébe. Ezek: a szárny, a motor a légcsavarral. A szárnyak jól bevált siklószárnyak voltak. Strucc, Turul, Denevér, Fecske, Apolló. Teljesen megbízhatónak bizonyultak a többszöri terhelés alatt is. Szilárdsági mé­retezésük és repülő tulajdonságaik megfele­lőek. A jó minőségű vitorlaanyagból készült szárnyak kevésbé voltak érzékenyek az idő­járás alakulására, s ez a repülésükön is érezhető volt. A tapasztalat a 200­0 grms-es DAKRON vitorlákat igazolta a kétszemélyes motoros repülésre alkalmasabbnak. Galva­­nikus felületvédelemmel egy gép sem ren­delkezett. A szárnyak jósága segítette hozzá a „Rozmaring” szakosztályt az elért ered­ményhez. Jól megvarrt, tökéletesen kifeszí­­tett szárnyakkal rendelkeztek. A salgótarjá­ni és a gyáli szakosztály szárnyai szintén megfelelően voltak méretezve, elkészítve. Az esztergomi szakosztály egy Denevér típusú szárnnyal repült, ahol a vázszerkezet kivite­lezése nem hagyott kívánnivalót maga után, a burkolat anyaga azonban igen. A kocsik kivitelezése — a gyáli szakosztály kivételével —, egyszemélyes meg­oldások átalakításával történt. Ugyanazokra a bekötési pontokra kerültek a kettős ülé­sek, amelyek széles szórást mutattak. A Tsz—2 és az Apolló ülései rendkívül egysze­rűen, négy szál csőből voltak elkészítve. A többiek műanyag székeket építettek be. Az esztergomiak egy tökéletesen meghegesztett rácskeretbe illesztették ezeket. A gyáli szak­osztály ülései szervesen hozzátartoztak a szerkezethez. A motorok — egy kivétellel —, tunin­­golt Trabant-motorokból lettek kialakítva. A fogyasztásuk ennek megfelelően alakult. Az­­általuk leadott teljesítmény viszont kü­lönböző volt. A Tsz—2-n egy rally motor ad­ta a hajtómű alapját. Az Apolló és a Fecske szintén hasonló motorral rendelkezett. Ki kell emelni a gyári, professzionista módon tuningolt motort, amelynek üzembiztonsága azonban jobb is lehetett volna. A Vadlúd motorját csak annyira javították fel, hogy az elkerülhetetlen kipufogódob illesztéséből adó­dó teljesítményesést kompenzálják. Teljesít­ménye a legkisebb volt, de megbízhatósága, üzembiztonsága magasan a többiek fölé emelkedett.­­ A sztatikus tolóerőmérések — noha ezeket fenntartással kell értékelni —, más sorrendet mutattak. A legnagyobb toló­erőt az esztergomi és a „Rozmaring” szak­osztály gépe produkálta. Ezután a salgótar­jáni és a gyáli gép következett. A Tsz—2 és a Fecske teljesen hasonló légcsavarral ren­delkezett. A Fecske kevesebb tolóerőt adott, noha motorja lényegesen erősebb volt. A salgótarjáni gépnek egy műanyag légcsavar­ja volt. Az esztergomi gép egy számítógép­pel tervezett ADULT légcsavarral repült. Tapasztalat, hogy a kb. háromszoros ter­helés hatására a szárnyak sebességértékei 1,7-szeresére nőttek. Így a kisebb sebességre „belőtt” légcsavarok nagyobb sebességen gyengébbek lettek, két személy repülésekor a tolóerő emiatt csökken. (A légcsavart a re­pülési sebességhez is illeszteni kell!) Két személlyel csak a „Rozmaring” és az esztergomi szakosztály gépe tudott megbíz­hatóan repülni. Az emelkedőképesség méré­se előtt a Tsz—2 egy leszállásnál megsérült, így emelkedési parogram csak a Vadlúd— 600-zal készült. A tervezett mérések egy részét időjárási problémák miatt nem lehetett megvalósítani, így az ítélet megalkotása az elképzeltnél ke­vesebb mérésből történt. A bíráló bizottság a pályázat körülményeit figyelembe véve hozta meg a döntését, s a rendelkezésre ál­ló összeget felhasználta a díjazásnál. A „LABOR” MIM a pályázat során szer­zett tapasztalatokat értékesnek találta, és fel­használja azokat további tervei kapcsán. A bizottság első díjat nem adott ki, má­sodik díjra a Vadlúd—600 (KMRK Esz­tergom), és a Tsz—2 (MHSZ Rozmaring), harmadik díjra a Tsz—1 (MHSZ Roz­maring) gépeket értékelte. Figyelembe véve a részletekben alkalmazott megoldásokat, ju­talomban részesítette a Gyáli Szabadság Mgtsz Honvédelmi Klub Sárkányrep. Szako. és az STV Sárkányrep. Szako. gépét. Vodicska Róbert 4

Next