Repülés, 1987 (40. évfolyam, 1-12. szám)
1987-01-01 / 1. szám
Valamelyik távirati iroda, ha közleményt adna ki az MHSZ repülőszakágak 1986. évi tevékenységéről, tömör mondatokba jelentené a közvéleménynek: A honvédelmi nevelés és felkészítés, a sportrepülés és ejtőernyőzés terén eredményes évet zártak az MHSZ repülő és ejtőernyős klubok. Hazafias honvédelmi kötelezettségeiknek és terveiknek megfelelően végezték a katonai repülőgép- és helikoptervezető jelöltek, valamint a sorköteles ejtőernyősök kiválasztását, oktatását és felkészítését. Legjobb sportversenyzőik számos hazai és nemzetközi repülő és ejtőernyős versenyen — fáradságos és lelkiismeretes felkészülésüket folytatva — küzdötték fel magukat az élmezőnybe. Nagyszerű élményt nyújtó versenyeiket, bemutatóikat a honvédelmi napokon nézők milliói tekintették meg. Az év folyamán képzés, versenyek és bemutatók során a klubok tagjai repülőgépekkel több mint 54 000 órát, sárkányrepülőkkel 13 000 órát, hőlégballonokkal 1500 órát repültek, ejtőernyőseik 41 000 ugrást hajtottak végre. Ilyen közlemény, ha meg is jelenne, a „Repülés” kiegészítést fűzne hozzá, kibontaná a mondatokat. Hisz népes, növekvő tábor a repülőké, övék a sikerek öröme, vagy a kudarcok szomorúsága. Az eredményekben a klubok, tagjaik nem osztozhatnak egyenlő mértékben, mert nem azonos minőségű és értékű munkát végeztek. A jól repült esztendőnek ott találhatók a részesei, ahol elmélyült elkötelezett szellemben, következetesen érdemleges munkával és szigorú repülési fegyelemmel építették egymásra a múló hetek és hónapok sikereit. Ott, ahol főállású dolgozók és társadalmi aktivisták, oktatók és növendékek egyaránt azt vallják, hogy az elnagyolt munka még látszatnak sem elég, a régi „országúton” járáshoz pedig vétkesen kevés. A jól repült esztendő forrása, hogy ők vannak többségben, s közülük is kiemelkednek a repülésért rajongó, azt áldozatkészen, elhivatottan szolgáló, kitűnő szaktudású klubvezetők és tagok, műszakiak és társadalmi üzemeltetők. Az eredményeknek azok örülnek legjobban, akik értik a repülő és ejtőernyős klubokban folyó munka célját, társadalmi szükségességét és értékét, örülni tudnak annak, hogy a múlt évben annyi katonai repülőgép- és helikoptervezető jelölt fejezte be a kiképzést, mint ahány az előző években elkezdte. És jogos büszkeség tölti el a budapesti, a Heves, Győr-Sopron és Csongrád megyei klubok vezetőit, tagságát az e téren végzett munkájuk kiemelkedő eredményeiért. Eredményeik alapja az, hogy a valós helyzetre nem hunynak szemet. Számolnak például avval, hogy a repülőgép- és helikoptervezető jelöltek szülők, barátok lebeszélésére, a katonai repülő hivatás hiányos ismerete, a pályához kötődés kezdeti gyenge szálai miatt lemondhatnak a repülésről. Ezért sokat fáradoznak azon, hogy ezeknek az okoknak a hatását csökkentsék. A motoros kiképzéshez náluk is szűkös a műszaki, technikai háttér, de például az egriek nem adták fel. Motorosgép hiányában vitorlázógépeken repültették a növendékeket és tizenkét fiatalt küldtek a szolnoki Killián Főiskolára. Elsősorban lelkes társadalmi aktivisták és oktatók munkájához fűződik, hogy a vitorlázórepülő kiképzésben — felszállások, repült idő, vizsgák és teljesítmények száma terén — 1985-höz viszonyítva átlagosan mintegy 15—25 százalékkal magasabbak az eredmények alati engedélyt, 62-en tettek új irányítói és 34-en oktatói vizsgát. A klubok vitorlázórepülő szakosztályai megerősödtek a sokrétű munkában. A MALÉV REK, valamint a Csepel Vas- és Fémmű REK kimagasló vizsgaszámaikkal és teljesítményeikkel tartani tudták az előző évi eredményszintjüket. Az utánpótlás-nevelés, a fiatalítás terén az MMRK, a Szabolcs és a Békés megyei klubok tettek előre nagy lépést. A klubok és szakosztályok jó műhelyei a hazafias honvédelmi nevelősek, a katonai pályirányításnak, s munkájuk még eredményesebb lesz, ha az arra alkalmas fiatalokat gondosan fel is készítik a katonai pályára. A sorköteles ejtőernyős kiképzésnek is vannak huzamos ideje kimagasló munkát végző bázisai. Nagy részük van abban, hogy a meghatározott követelmények teljesültek, hogy a kiképzést végző tanfolyamok száma a múlt évihez viszonyítva öttel, az ejtőernyős növendékek száma pedig 123-mal volt több. A kiképző táborok növendékei közel ötezer ugrást hajtottak végre, valamennyien jól felkészítetten és bátran hagyták el a repülőgépet. A toborzás, kiválasztás, felkészítés terén évek óta élen jár a Fejér, a Bács-Kiskun és a Békés megyei klub, teljesítik feladataikat a budapestiek, a Borsod és a Szolnok megyeiek, s felzárkózott hozzájuk a múlt évben a Szabolcs, a Győr-Sopron és a Baranya megyei klub. A Borsod megyei BEK — más szervekkel együtt — nagy segítséget adott a Testvériség Barátság Összetett Honvédelmi Ejtőernyős Többtusa Verseny leninvárosi megszervezéséhez és levezetéséhez is. A hét szocialista ország többtusa ejtőernyőseinek versenyén, ebben az igen komoly erőfeszítést követelő sportágban (ugrás, úszás, futás, lövészet), most értünk el legtöbb helyezést: 10 válogatott versenyzőnk összesen 14-et, eközött egy elsőt és hat harmadikat. Ilyen eredményt ejtőernyőseinknek nem sikerült felmutatni a legrangosabb nemzetközi versenyen, a törökországi ejtőernyőses- JÓL REPÜLT ESZTENDŐ... 3