Repülés, 1987 (40. évfolyam, 1-12. szám)

1987-01-01 / 1. szám

Valamelyik távirati iroda, ha közleményt adna ki az MHSZ repülőszakágak 1986. évi tevékenységéről, tömör mondatokba jelentené a köz­véleménynek: A honvédelmi nevelés és felkészítés, a sport­repülés­ és ejtőernyőzés te­rén eredményes évet zártak az MHSZ repülő és ejtő­ernyős klubok. Hazafias hon­védelmi kötelezettségeiknek és terveiknek megfelelően végezték a katonai repülő­gép- és helikoptervezető je­löltek, valamint a sorköteles ejtőernyősök kiválasztását, oktatását és felkészítését. Legjobb sportversenyzőik számos hazai és nemzetközi repülő és ejtőernyős verse­nyen — fáradságos és lelki­­ismeretes felkészülésüket folytatva — küzdötték fel magukat az élmezőnybe. Nagyszerű élményt nyújtó versenyeiket, bemutatóikat a honvédelmi napokon nézők milliói tekintették meg. Az év folyamán képzés, verse­nyek és bemutatók során a klubok tagjai repülőgépek­kel több mint 54 000 órát, sárkányrepülőkkel 13 000 órát, hőlégballonokkal 1500 órát repültek, ejtőernyőseik 41 000 ugrást hajtottak vég­re. Ilyen közlemény, ha meg is jelenne, a „Repülés” ki­egészítést fűzne hozzá, ki­bontaná a mondatokat. Hisz népes, növekvő tábor a re­pülőké, övék a sikerek örö­me, vagy a kudarcok szomo­rúsága. Az eredményekben a klubok, tagjaik nem osz­tozhatnak egyenlő mérték­ben, mert nem azonos minő­ségű és értékű munkát végez­tek. A jól repült esztendő­nek ott találhatók a része­sei, ahol elmélyült­ elkötele­­zett szellemben, következe­tesen érdemleges munkával és szigorú repülési fegyelem­mel építették egymásra a múló hetek és hónapok sike­reit. Ott, ahol főállású dol­gozók és társadalmi akti­visták, oktatók és növendé­kek egyaránt azt vallják, hogy az elnagyolt munka még látszatnak sem elég, a régi „országúton” járáshoz pedig vétkesen kevés. A jól repült esztendő forrása, hogy ők vannak többségben, s kö­zülük is kiemelkednek a re­pülésért rajongó, azt áldozat­készen, elhivatottan szol­gáló, kitűnő szaktudású klubvezetők és tagok, mű­szakiak és társadalmi üze­meltetők. Az eredményeknek azok örülnek legjobban, akik értik a repülő és ejtőernyős klu­bokban folyó munka célját, társadalmi szükségességét és értékét, örülni tudnak an­nak, hogy a múlt évben annyi katonai repülőgép- és helikoptervezető jelölt fe­jezte be a kiképzést, mint ahány az előző években el­kezdte. És jogos büszkeség tölti el a budapesti, a Heves, Győr-Sopron és Csongrád megyei klubok vezetőit, tag­ságát az e téren végzett munkájuk kiemelkedő ered­ményeiért. Eredményeik alapja az, hogy a valós helyzetre nem hunynak szemet. Számol­nak például avval, hogy a repülőgép- és helikopterve­zető jelöltek szülők, barátok lebeszélésére, a katonai re­pülő hivatás hiányos isme­rete, a pályához kötődés kez­deti gyenge szálai miatt le­mondhatnak a repülésről. Ezért sokat fáradoznak azon, hogy ezeknek az okoknak a hatását csökkentsék. A mo­toros kiképzéshez náluk is szűkös a műszaki, technikai háttér, de például az egriek nem adták fel. Motorosgép hiányában vitorlázógépeken repültették a növendékeket és tizenkét fiatalt küldtek a szolnoki Killián Főisko­lára. Elsősorban lelkes társa­dalmi aktivisták és oktatók munkájához fűződik, hogy a vitorlázórepülő kiképzésben — felszállások, repült idő, vizsgák és teljesítmények száma terén — 1985-höz viszonyítva átlagosan mint­egy 15—25 százalékkal ma­gasabbak az eredmények a­lati engedélyt, 62-en tettek új irányítói és 34-en okta­tói vizsgát. A klubok vitorlá­zórepülő szakosztályai meg­erősödtek a sokrétű munká­ban. A MALÉV REK, vala­mint a Csepel Vas- és Fém­mű REK kimagasló vizsga­számaikkal és teljesítménye­ikkel tartani tudták az előző évi eredményszintjüket. Az utánpótlás-nevelés, a fiata­lítás terén az MMRK, a Szabolcs és a Békés megyei klubok tettek előre nagy lépést. A klubok és szak­osztályok jó műhelyei a hazafias honvédelmi nevelő­sek, a katonai pályirányítás­­nak, s munkájuk még ered­ményesebb lesz, ha az arra alkalmas fiatalokat gondo­san fel is készítik a katonai pályára. A sorköteles ejtőernyős ki­képzésnek is vannak huza­mos ideje kimagasló mun­kát végző bázisai. Nagy ré­szük van abban, hogy a meg­határozott követelmények teljesültek, hogy a kiképzést végző tanfolyamok száma a múlt évihez viszonyítva öttel, az ejtőernyős növen­dékek száma pedig 123-mal volt több. A kiképző tábo­rok növendékei közel ötezer ugrást hajtottak végre, va­lamennyien jól felkészítetten és bátran hagyták el a re­pülőgépet. A toborzás, ki­választás, felkészítés terén évek óta élen jár a Fejér, a Bács-Kiskun és a Békés megyei klub, teljesítik fela­dataikat a budapestiek, a Borsod és a Szolnok megyei­ek, s felzárkózott hozzájuk a múlt évben a Szabolcs, a Győr-Sopron és a Baranya megyei klub. A Borsod megyei BEK — más szervekkel együtt — nagy segítséget adott a Test­vériség Barátság Összetett Honvédelmi Ejtőernyős Többtusa Verseny leninvá­­rosi megszervezéséhez és le­vezetéséhez is. A hét szocia­lista ország többtusa ejtő­ernyőseinek versenyén, eb­ben az igen komoly erőfeszí­tést követelő sportágban (ugrás, úszás, futás, lövé­szet), most értünk el leg­több helyezést: 10 válogatott versenyzőnk összesen 14-et, eközött egy elsőt és hat harmadikat. Ilyen eredményt ejtőernyőseinknek nem sike­rült felmutatni a legrango­sabb nemzetközi versenyen, a törökországi ejtőernyős­es- JÓL REPÜLT ESZTENDŐ... 3

Next