Ezermester, repülés, haladás, 1937 (4. évfolyam, 12. szám)

1937-12-01 / 12. szám

EZERMESTER ELŐFIZETÉSI ARA­I ÉVRE 6 PENGŐ INTÉZMÉNYEKNEK JOGI SZEMÉLYEK­NEK KIADVÁ­­NYOKKAL ÉVI 20 PENGŐ. SZERKESZTI: MEGJELENIK HAVONTA EGY­SZER­­ SZER­KESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL BUDAPEST. VIII. MARI­A-U. 34. II. 6. TELEFON: 149-144. HALADÁS IV. ÉVF. DECEMBER REPÜLÉS — ~. J­Á­N­O­S­Y ISTVÁN 1937. 12. SZÁM. Az olaszországi nemzetközi repülőverseny 1937. aug. 22-29-ig (1. folytatás.) I­r­t­a : virjei Magyerek László Verona fekvését nem ismertük s csak any­ucit tudtunk térképről, hogy éppen repülési irányunkban 5—600 m. magas dombok övezik s hogy repülőtere az Adige egyik kanyaréban fekszik. A rossz látási viszonyok miatt nem mertük megkockáztatni azt, hogy a dombok irányában repüljünk, így kissé elkanyarodtunk­ dél­re,­és-.5 -es repülés után északnak fordultunk és vártuk a folyót. S mikor végre felcsillant, annak mentén lopakodtunk felfelé és lestük a repülőteret. Mintha mázsás kövek hulltak volna le rólunk,­ amikor simán leszállva gurultunk a hangárok felé. A begurulás alatt elállt az eső és kiszállva a gépből, igyekeztünk azt fedél alá vinni. Saját szorongatott helyzetünkben meg­feledkeztünk bajtársainkról, akik a másik gép­pel kb. 5-el utánunk indultak el Ibiméből. Nem kellett sokáig aggódnunk sorsuk miatt, mert hamarosan felzúgott az ő motorjuk is és sima leszállásuk után elmesélhettük egymásnak kalandos repülésünket. Ők csak annyival voltak szerencsésebbek, hogy a villámcsapásokkal nem kerültek közvetlen érintkezésbe. A repülőtéren az ottani Aero Club elnöke fogadott bennünket és a legkészségesebben állott mindenben ren­delkezésünkre. Bevitt a városba, útbaigazítóik sőt este vacsora után feketére hivott meg ben­nünket és az általunk egy-két helyen rosszul értelmezet­t versenyszabályokat megmagyarázta. Igazi északi olasz űr volt. A 720 len-es, idegein­ket nem kissé igénybevevő repüléstől kifáradva hajtottuk álomra fejünket. Másnap körülnéztünk a régi osztrák vár­négyszögnek ebben a kis viruló, olasszá vált városában, mely kellemes benyomást keltett mindnyájunkban. A fenséges Alpok tövében fek­szik és közvetlen közelében szőlővel beültetett dombok emelkednek. Az amphiteatrum, a dia- Valkapu, a régi vád, a régi házak és templomok, modern széles utcák és paloták, a tisztaság és rend, mind arra engednek következtetni, hogy ősrégi eredetű az a kultúra, amivel itt minde­nütt találkoztunk. Szívesen maradtunk volna még itt, hogy minél jobban emlékezetünkbe vés­sük szépségeit, de sajnos, erre nem volt módunk. Még délelőtt kimentünk a repülőtérre, gé­ljeinket feltöltöttük, elbúcsúztunk társainktól azzal, hogy 23-án Riminiben találkozunk és elrepültünk Torinóba. Néhány perces repülés után elénk tárult a csodásan szép Gou-da-ló, mely keskenyedő alak­jával beleékelődik a hegyóriások közé és csil­logó kék vizével fel­mosolyog partjai mellől a magasba szökő, meredek sziklafalakra. Csak re­pülőgépről tud valami ilyen csodás látványt nyújtani. A tó nyugati csücskében fekszik De­­cenzano, az olasz aviatika híressé vált vízirepülő kikötője. Itt van ugyanis a sebességi iskola, ahol nem egy sebességi világrekord látott napvilágot. Itt érték el először vízszintes repülésben a 700 km. órasebességet, mely az olasz aviatiká­nak egyik legnagyobb örömünnepe volt. Utunk további része, míg a Pó folyót el nem értük, már nem jelentett számunkra újdonságot, mert az egész terület mind magas művelésü, egyhangú vidék, melyet sűrü vasut -és úthálózat, valamint csatornarendszerek ereznek be. Casale városká­nál ér véget az a középhegység, mely a Liguri Alpoknak északi nyúlványát képezi s melynek tövében a Pó folyó kanyarog méltóságteljesen. 1

Next