Ezermester, repülés, haladás, 1937 (4. évfolyam, 12. szám)
1937-12-01 / 12. szám
EZERMESTER ELŐFIZETÉSI ARAI ÉVRE 6 PENGŐ INTÉZMÉNYEKNEK JOGI SZEMÉLYEKNEK KIADVÁNYOKKAL ÉVI 20 PENGŐ. SZERKESZTI: MEGJELENIK HAVONTA EGYSZER SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL BUDAPEST. VIII. MARIA-U. 34. II. 6. TELEFON: 149-144. HALADÁS IV. ÉVF. DECEMBER REPÜLÉS — ~. JÁNOSY ISTVÁN 1937. 12. SZÁM. Az olaszországi nemzetközi repülőverseny 1937. aug. 22-29-ig (1. folytatás.) Irta : virjei Magyerek László Verona fekvését nem ismertük s csak anyucit tudtunk térképről, hogy éppen repülési irányunkban 5—600 m. magas dombok övezik s hogy repülőtere az Adige egyik kanyaréban fekszik. A rossz látási viszonyok miatt nem mertük megkockáztatni azt, hogy a dombok irányában repüljünk, így kissé elkanyarodtunk délre,és-.5 -es repülés után északnak fordultunk és vártuk a folyót. S mikor végre felcsillant, annak mentén lopakodtunk felfelé és lestük a repülőteret. Mintha mázsás kövek hulltak volna le rólunk, amikor simán leszállva gurultunk a hangárok felé. A begurulás alatt elállt az eső és kiszállva a gépből, igyekeztünk azt fedél alá vinni. Saját szorongatott helyzetünkben megfeledkeztünk bajtársainkról, akik a másik géppel kb. 5-el utánunk indultak el Ibiméből. Nem kellett sokáig aggódnunk sorsuk miatt, mert hamarosan felzúgott az ő motorjuk is és sima leszállásuk után elmesélhettük egymásnak kalandos repülésünket. Ők csak annyival voltak szerencsésebbek, hogy a villámcsapásokkal nem kerültek közvetlen érintkezésbe. A repülőtéren az ottani Aero Club elnöke fogadott bennünket és a legkészségesebben állott mindenben rendelkezésünkre. Bevitt a városba, útbaigazítóik sőt este vacsora után feketére hivott meg bennünket és az általunk egy-két helyen rosszul értelmezett versenyszabályokat megmagyarázta. Igazi északi olasz űr volt. A 720 len-es, idegeinket nem kissé igénybevevő repüléstől kifáradva hajtottuk álomra fejünket. Másnap körülnéztünk a régi osztrák várnégyszögnek ebben a kis viruló, olasszá vált városában, mely kellemes benyomást keltett mindnyájunkban. A fenséges Alpok tövében fekszik és közvetlen közelében szőlővel beültetett dombok emelkednek. Az amphiteatrum, a dia- Valkapu, a régi vád, a régi házak és templomok, modern széles utcák és paloták, a tisztaság és rend, mind arra engednek következtetni, hogy ősrégi eredetű az a kultúra, amivel itt mindenütt találkoztunk. Szívesen maradtunk volna még itt, hogy minél jobban emlékezetünkbe véssük szépségeit, de sajnos, erre nem volt módunk. Még délelőtt kimentünk a repülőtérre, géljeinket feltöltöttük, elbúcsúztunk társainktól azzal, hogy 23-án Riminiben találkozunk és elrepültünk Torinóba. Néhány perces repülés után elénk tárult a csodásan szép Gou-da-ló, mely keskenyedő alakjával beleékelődik a hegyóriások közé és csillogó kék vizével felmosolyog partjai mellől a magasba szökő, meredek sziklafalakra. Csak repülőgépről tud valami ilyen csodás látványt nyújtani. A tó nyugati csücskében fekszik Decenzano, az olasz aviatika híressé vált vízirepülő kikötője. Itt van ugyanis a sebességi iskola, ahol nem egy sebességi világrekord látott napvilágot. Itt érték el először vízszintes repülésben a 700 km. órasebességet, mely az olasz aviatikának egyik legnagyobb örömünnepe volt. Utunk további része, míg a Pó folyót el nem értük, már nem jelentett számunkra újdonságot, mert az egész terület mind magas művelésü, egyhangú vidék, melyet sűrü vasut -és úthálózat, valamint csatornarendszerek ereznek be. Casale városkánál ér véget az a középhegység, mely a Liguri Alpoknak északi nyúlványát képezi s melynek tövében a Pó folyó kanyarog méltóságteljesen. 1