Révai Nagy Lexikona, 1. kötet: A-Arany (1911)
A, Á - A, a - A, Á - A
A, a. Az ábécének első betűje. A latin A, a betű a görög A, a betűből vagyis alfából lett (cD-tpa, 1. Alfa), ez pedig a feníciai és héber alef-ből (1. o.). Az A, a betűket sokféle fogalom jelképéül használják. Az algebrában a az egyenletnek első ismert számát, a legmagasabb hatványon lévő ismeretlennek együtthatóját jelöli (b a másodikat, c a harmadikat stb., míg x, y, z az ismeretleneket jelölik), így mindenféle fölsorolásban is számok helyett használják az a, b, c stb. betűket. A-tól z-ig a. m. az elsőtől az utolsóig, elejétől végig (alfától ómegáig; ómega — hosszú ó — a görög ábécé utolsó betűje). A logikában AS A annak a formulája, hogy minden tárgy önmagával azonos. Rövidítésekben is gyakran előfordul: a hivatalos jelzése az ár területmértéknek. a. régibb Joggyakorlatunkban a. m. actor (felperes). a. méneskönyvekben, versenyprogrammokon s a telivér ló származását föltüntető iratokban és nyomtatványokban állandóan használt rövidítés, e helyett: anyja. — Mint német rövidítés, e helyett: alt, mint angol, e helyett: aried. Minden hat évesnél öregebb versenyló korát kizárólag így szokták jelezni. A pénzeken rendszerint az illető országnak fű pénzverőhelyét jelenti (Körmöcz,Bécs,Páris, Berlin). A francia pénzeken a. m. Metz, amely 1870-ig Franciaország második pénzverőhelye volt. A. mint római előnév a. m. Aulus, latin feliratokban a. m. Augustus, azaz császár (a felfordított A [y] pedig a. m. Augusta, császárné.) A. vagy a. dátumokban többnyire a. m. anno, évben. A a zsebórák szabályozó korongján a. m. avancer (gyorsítani , ellenben a. m. retarder, lassítani). A rómaiaknál A betűvel ellátott szavazógolyók voltak használatban. Törvényhozási s választási ügyekben az A a. m. antiquo, ellenzem; a golyót tehát azok használták, kik a törvény v. a jelölt ellen szavaztak; bírósági eljárásban e golyóval a felmentésre szavazók szavaztak (absolvo), amiért Cicero az A betűt litera salutaris-nak, a C betűt ellenben, amellyel az elítélésre történt a szavazás {condemno), litera tristis-nek nevezi. ~ 4 nagy A g5^ kontra A szubkontra A A-, görög szók elején (latin névvel a privatium v. alphaprivativum, fosztó alfa) a.m. a magy. Révai Nagy lexikona. I. köt. fosztóképző, mert megfosztást, hiányt jelent; p. apatikus érzéketlen, alalia és afázia beszélninem-tudás, a katolikus nem-katolikus. Magánhangzók előtt an- p. anorganikus szervetlen, anonim névtelen. A, A, hangok. A a legtermészetesebb nyelvhelyzettel képezett magánhangzó, egyenlő a latin és román nyelvek hosszú a-jávai, p. a latin carus v. olasz caro (drága) v. a francia tani (késő) szókban. Ennek a rövidje a latin páter v. francia femme magánhangzója. Ez a magyar köznyelvben nincs meg, csak egyes nyelvjárásokban, p. a palócok nagy része ezt ejti az a helyett: háza akárok mennyi; a székelyek csak az á előtt levő szótagokban mondják: hazám, szakadás. — Ettől a köznyelvi a hang abban különbözik, hogy némi ajakgömbölyítéssel ejtjük. Ezt az ajakhangot hosszan ejtjük ebben: ára e harra. Nyelvjárásainkban gyakrabban előfordul az á hang: meghat, beláta (meghalt, befalta) stb.; palóc kabátom, kászá(l)nák stb. A, valamikor első hangja volt a törzs-skálának. Ma a hatodik. Tudnunk kell, hogy Kr. u. a X. században görög betűk helyett latin betűkkel kezdik jelezni a hangokat; ekkor a törzs-skála így szólt: A BGD EFG A. Ennek a régi törzsskálának ugyanaz a jelentősége volt, mint ma a mi dur-törzs-skálánknak: c de f g ah c. A régiek is a félhangot a 3. és 4., továbbá a 7. és 8. fokok közé helyezték. Tehát C-D és G—A régente ugyanazt jelentette, mint ma e— és h—c. Különböző magasságú a-ról beszélünk, amint ezt a következő táblázat mutatja: Számok helyett vonalkákat is használhatunk, pl. kétvonásos a, a3 vagy a' vagy Olaszok, franciák, spanyolok az a-t Za-nak hívják. Az a1 magassága szerint hangolnak ma a zenekarban. L. Hangolás. A, A. kis a mi négyvon. a a * háromvon. a a 3 = kétvon. a ja. H. a 2 = = — — = 5 A ni egyvonásos a