Révai Nagy Lexikona, 4. kötet: Brutus-Csát (1912)

B - Brutus - Brutus

Brutus, a régi Jwiwws-család egyik ágának utóneve. Nevezetesebbek: 1. Lucius Junius B., a római hagyomány szerint a köztársaság meg­alapítója, miután a várost Tarquinius Superbus uralmától megszabadította. Midőn e zsarnok, ki anyai nagybátyja volt, összes néki veszedelmes­nek látszó rokonait megölette, magát hülyének tétette (innen a B. név) és így menekült a halál­tól. Midőn pedig Lucretia halála miatt Róma népét fellázította és a királyt Rómából elkergette, Lucretia f­érjével,Tarquinius Collatinusszal együtt a város első konzulja lett. Az elűzött király a város előkelő ifjait összeesküvésre tüzelte, mely­ben B. fiai is részt vettek; de a dolog kiderült és a halálra ítélt árulókat a konzul jelenlétében vé­gezték ki. Midőn pedig Tarquinius Superbus az etruszkok segítségével fegyveresen vonult Róma ellen, B. a döntő csatában az Arsia erdőnél Arnus Tarquiniusszal párbajt vívott és mindkettő el­vesztette életét (Kr. e. 509). Vele kihalt a család­nak patrícius ága. 2. Marcus Junius B., a római köztársaság utolsó bajnoka (sze­l. Kr. e. 85., megh. 42 őszén), a plebejus eredetű Marcus Junius B.-nak és az uticai Cato nővérének, Serviliának a fia. Athénben ta­nulta a filozófiát s nagybátyjának, ifj. Catonak példáját igyekezett követni. Feltűnt ritka szor­galmával és szigorú erkölcsű életével, amely nagyon ellentétben állt az akkori ifjúság szokásos léhaságával. A politikától sokáig távoltartotta magát. 53-ban apósával, Appius Claudius procon­suslal Ciliciában időzött, majd beutazta a görög Keletet és irodalmilag is dolgozott; valószínűleg ott írta De officiis, de virtute és de patientia c. munkáit. Bár Pompeius B. apját, ki 78. Lepidus­hoz csatlakozott, megölette, B. nagybátyjával, Catoval együtt mégis Pompeius pártjához csat­lakozott, mely a köztársaság védelmét és fenn­tartását tűzte ki célul; ott volt a pharsalusi csa­tában is, de Caesar a Rómába visszatérő B.-t kegyébe fogadta (48). Cicero is belső barátságot kötött vele. Midőn Julius Caesar 45. szept. Rómába visszatért, B. abban reménykedett, hogy sikerül rá hatni s lebeszélni a monarchia megalapításá­nak tervéről. Caesar kegyesen fogadta ugyan és a­ városi praeturát is rábizta, de a főhatalom végleges megtartásának tervétől nem engedte magát eltéríttetni. A köztársaság hívei, főleg Cassius, folyton nógatták, hogy nevéhez híven szabadítsa meg hazáját a fenyegető császárság­tól és nagy töprengés után végre ő is részt vett Caesar megölésében (44 márc. 15.), de megaka­dályozta, hogy az összeesküvők Antoniust is meg­fosszák életétől, kinek Caesar fölött tartott halotti beszéde a népet annyira fellázította, hogy B. tár­saival együ­tt Rómát sietve elhagyta. Több hónapi tépelődés után a Caesartól neki kijelölt provin­ciába, Makedóniába ment, hol a katonaságot maga részére nyerte és a triumvirek ellen Kis-Ázsiá­ban katonákat gyűjtő Cassius hadseregével egye­sült. Midőn Antonius és Octavianus a szenátus által megátkozott köztársaságiak ellen keletre vonultak hadaikkal, B. Cassiusszal visszatért Makedóniába; 80,000 gyalogos és 12,000 lovas­ból álló seregükkel Philippi mellett foglaltak állást s itt találkoztak 42 őszén a triumvirek­kel. B. külön táborával a baloldalon Octavianus­szal állott szemben, Cassius a jobboldalon Anto­niusszal szemben, mindketten igen kedvező állás­ban. B. Octavianust legyőzte, de Antonius diadalt aratott Cassiuson, ki öngyilkos lett. Vagy 20 nap múlva Antonius B.-szal is összecsapott, seregét megverte, mire B. kétségbeesésében hívének, Stratónak a kardjába dőlt. A rétori iskolákban tartott szónoki gyakorlatok B.-t mint a szabad­ság utolsó bajnokát dicsőítették és nagy erények­kel ruházták fel; de az újabb történeti kutatások nem oly ideális jellemnek tüntetik fel. B.több filozófiai munkát írt, amelyek elvesztek ; levelei­ből azonban több maradt ránk a Ciceróval foly­tatott levélváltásból. 3. Decimus Junius B. (Albinus), Caesar egyik hadvezére (Kr. e. 84. született, 43. meghalt), előbb Galliában katonáskodott, a polgárháború idején 49. Massilia falai előtt az ostromló hajóhad ve­zére volt és két tengeri csatában győzött. Caesar lovasvezérévé, majd 48. Gallia kormányzójává nevezte ki, sőt Octavianus halála esetére örökö­sének jelölte ki. Mindazáltal B. is az összeeskü­vőkhöz csatlakozott. A merénylet után kitört za­varban Galliába sietett s bár Mutinát vitézül megvédte, a Lepidustól támogatott Antoniusszal szemben nem érezte magát elég erősnek és Marcus B. meg Cassius után Makedóniába akart vonulni. Légiói azonban elhagyták és Antonius parancsára az Alpok között megölték. Brutus János Mihály, Báthory István erdélyi fejedelem történetírója, szül. Velencében 1517., megh. Gyulafehérváron 1592 májusban. Fiatalon lépett a Szt. Ágoston szerzetébe, de a szerzetesi Révai Nagy Lexikona. IV. Tcőt. *

Next