Révai Nagy Lexikona, 4. kötet: Brutus-Csát (1912)
B - Brutus - Brutus
Brutus, a régi Jwiwws-család egyik ágának utóneve. Nevezetesebbek: 1. Lucius Junius B., a római hagyomány szerint a köztársaság megalapítója, miután a várost Tarquinius Superbus uralmától megszabadította. Midőn e zsarnok, ki anyai nagybátyja volt, összes néki veszedelmesnek látszó rokonait megölette, magát hülyének tétette (innen a B. név) és így menekült a haláltól. Midőn pedig Lucretia halála miatt Róma népét fellázította és a királyt Rómából elkergette, Lucretia férjével,Tarquinius Collatinusszal együtt a város első konzulja lett. Az elűzött király a város előkelő ifjait összeesküvésre tüzelte, melyben B. fiai is részt vettek; de a dolog kiderült és a halálra ítélt árulókat a konzul jelenlétében végezték ki. Midőn pedig Tarquinius Superbus az etruszkok segítségével fegyveresen vonult Róma ellen, B. a döntő csatában az Arsia erdőnél Arnus Tarquiniusszal párbajt vívott és mindkettő elvesztette életét (Kr. e. 509). Vele kihalt a családnak patrícius ága. 2. Marcus Junius B., a római köztársaság utolsó bajnoka (szel. Kr. e. 85., megh. 42 őszén), a plebejus eredetű Marcus Junius B.-nak és az uticai Cato nővérének, Serviliának a fia. Athénben tanulta a filozófiát s nagybátyjának, ifj. Catonak példáját igyekezett követni. Feltűnt ritka szorgalmával és szigorú erkölcsű életével, amely nagyon ellentétben állt az akkori ifjúság szokásos léhaságával. A politikától sokáig távoltartotta magát. 53-ban apósával, Appius Claudius proconsuslal Ciliciában időzött, majd beutazta a görög Keletet és irodalmilag is dolgozott; valószínűleg ott írta De officiis, de virtute és de patientia c. munkáit. Bár Pompeius B. apját, ki 78. Lepidushoz csatlakozott, megölette, B. nagybátyjával, Catoval együtt mégis Pompeius pártjához csatlakozott, mely a köztársaság védelmét és fenntartását tűzte ki célul; ott volt a pharsalusi csatában is, de Caesar a Rómába visszatérő B.-t kegyébe fogadta (48). Cicero is belső barátságot kötött vele. Midőn Julius Caesar 45. szept. Rómába visszatért, B. abban reménykedett, hogy sikerül rá hatni s lebeszélni a monarchia megalapításának tervéről. Caesar kegyesen fogadta ugyan és a városi praeturát is rábizta, de a főhatalom végleges megtartásának tervétől nem engedte magát eltéríttetni. A köztársaság hívei, főleg Cassius, folyton nógatták, hogy nevéhez híven szabadítsa meg hazáját a fenyegető császárságtól és nagy töprengés után végre ő is részt vett Caesar megölésében (44 márc. 15.), de megakadályozta, hogy az összeesküvők Antoniust is megfosszák életétől, kinek Caesar fölött tartott halotti beszéde a népet annyira fellázította, hogy B. társaival együtt Rómát sietve elhagyta. Több hónapi tépelődés után a Caesartól neki kijelölt provinciába, Makedóniába ment, hol a katonaságot maga részére nyerte és a triumvirek ellen Kis-Ázsiában katonákat gyűjtő Cassius hadseregével egyesült. Midőn Antonius és Octavianus a szenátus által megátkozott köztársaságiak ellen keletre vonultak hadaikkal, B. Cassiusszal visszatért Makedóniába; 80,000 gyalogos és 12,000 lovasból álló seregükkel Philippi mellett foglaltak állást s itt találkoztak 42 őszén a triumvirekkel. B. külön táborával a baloldalon Octavianusszal állott szemben, Cassius a jobboldalon Antoniusszal szemben, mindketten igen kedvező állásban. B. Octavianust legyőzte, de Antonius diadalt aratott Cassiuson, ki öngyilkos lett. Vagy 20 nap múlva Antonius B.-szal is összecsapott, seregét megverte, mire B. kétségbeesésében hívének, Stratónak a kardjába dőlt. A rétori iskolákban tartott szónoki gyakorlatok B.-t mint a szabadság utolsó bajnokát dicsőítették és nagy erényekkel ruházták fel; de az újabb történeti kutatások nem oly ideális jellemnek tüntetik fel. B.több filozófiai munkát írt, amelyek elvesztek ; leveleiből azonban több maradt ránk a Ciceróval folytatott levélváltásból. 3. Decimus Junius B. (Albinus), Caesar egyik hadvezére (Kr. e. 84. született, 43. meghalt), előbb Galliában katonáskodott, a polgárháború idején 49. Massilia falai előtt az ostromló hajóhad vezére volt és két tengeri csatában győzött. Caesar lovasvezérévé, majd 48. Gallia kormányzójává nevezte ki, sőt Octavianus halála esetére örökösének jelölte ki. Mindazáltal B. is az összeesküvőkhöz csatlakozott. A merénylet után kitört zavarban Galliába sietett s bár Mutinát vitézül megvédte, a Lepidustól támogatott Antoniusszal szemben nem érezte magát elég erősnek és Marcus B. meg Cassius után Makedóniába akart vonulni. Légiói azonban elhagyták és Antonius parancsára az Alpok között megölték. Brutus János Mihály, Báthory István erdélyi fejedelem történetírója, szül. Velencében 1517., megh. Gyulafehérváron 1592 májusban. Fiatalon lépett a Szt. Ágoston szerzetébe, de a szerzetesi Révai Nagy Lexikona. IV. Tcőt. *