Révai Nagy Lexikona, 5. kötet: Csata-Duc (1912)

C, Cs - Csata - Csata - Csata - Csata-árbóc - Csatabárd

C. Cs. Csata. Régi magyar személynév, s alighanem egy eredetű a Csató nével. Csata (Csatta), kisk. Borsvm.lévai j.-ban, (1910) 1773 magyar lakossal, vasúti állomással, posta-és táviróhivatallal; hitelegylet, fogyasztási és értékesítő szövetkezet; a m. k. államvasutak lévai vonalából itt ágazik ki a balassagyarmati vonal. Csata (franc, bataille, ném. Schlacht), a had­seregek döntő mérkőzése. A háború katonai célja az ellenség ellenálló erejének megsemmisítéséből áll. Az ellenséget az ellenállásra a hadierők és hadieszközök képesítik, ennélfogva mindenek­előtt ezek letörésére kell a főtörekvésnek irá­nyulnia, ami legtökéletesebben a C. és az ezt követő ül­dözés (1. 0.) által érhető el. A C. ezek szerint a megelőző hadműveletek (1. 0.) legtermé­szetesebb záróköve és az ebben mutatkozó győze­lem v. balsiker döntő befolyást gyakorol néha az egész hadjáratra, mint pl. a königgrätzi C. (1.­0.), v. legalább is annak egy jelentékeny ré­szére, mint pl. a gravelottei és sedani C. a német­francia v. a kiaojani és sahómenti C. az orosz­japán háborúban. Jelenleg különbséget teszünk találkozó (rencontre) és tervszerű (bataille ran­gée) C. között. Előbbiben az ellenfelek előnyomu­lás közben előre pontosan meg nem határozható területen, gyakran váratlanul csapnak össze, utóbbiban az egyik fél, rendszerint gyengesége érzetében, már kezdettől fogva bizonyos előnyö­ket nyújtó terepszakaszban helyezkedik el és rendezkedik be, s ott bevárja az ellenfél táma­dását, aki viszont erre a maga részéről is terv­szerűen, minden elhamarkodás nélkül teheti meg előkészületeit. Az orosz-japán háborúban majd­nem kivétel nélkül ilyen előre átgondolt, terv­szerű C.-kra került a sor, miután az oroszok minden alkalommal már a priori lemondtak min­den támadólagos eljárásról. Ilyen tervszerű tá­madólagos eljárással kapcsolatos volt a németek részén a königgrätzi C. is, míg a vionville-mars­la-touri C. 1870., melyben eleinte mindkét fél támadólag lépett fel, a találkozó C. képét tárja elénk. A C. lefolyásában a következő fázisok kü­lönböztethetők meg: a bevezetés, a döntő küzde­lem és maga a döntés (1. 0.), mely után a vissza­vonulás (1. o.) v. üldözés (1. 0.) következik. A küz­delem oroszlánrésze a mai C.-ban a gyalogságon nyugszik, mely ennélfogva a főfegyvernemek (1. o.) között is első helyen áll. A lovasságnak és tüzérségnek, valamint a segédfegyvernemeknek (1. 0.) is természetesen szintén tőlük telhetőleg közre kell működniök a végleges siker kivívása érdekében, mert csak valamennyi fegyvernem­nek és erőnek harmonikus együttműködése biz­tosíthatja a küzdelem végcélját, a győzelmet. A döntésre hivatott erők irányítása szerint meg­különböztetünk arcvonal- (párhuzamos) és átka­roló (szárny-) C.-át, mely utóbbi esetleg teljes körülkerítéssel is végződhetik, mint pl. Sedan­nál. (V. O. Breit, Az 1870/71. évi német-francia háború tört.) Csata-árboc, 1. Árboc, Csatabárd, a régi germánok általánosan hasz­nált fegyvere, melyet nemcsak közelről ütésre és vágásra, hanem igen nagy ügyességgel és biz­tossággal dobálásra is használtak. C.-szerű szer­számokat egyébként már a történelem előtti kor­ban is használtak. A rómaiak C.-ja a securis volt, a frankoké a franca v. francisca (1. az 1. és 2. ábrát). Hasonló C.-ot használtak a gótok, angolok és a normannok is, a­kik «hache»-nak nevezték. A szlávok a XV. sz -ban a C.-ot kizárólag hají­tásra használták (securis missalis). A középkor­ban a C.-nak egyik oldalán szekerce-, másik ol­dalán kalapácsalakja volt. A szekerce-alakú rész előrefelé, a nyél meghosszabbításának irányában mindinkább kicsúcsosodván, ezáltal a C. lassan alabárddá változott át. A C.-ok rendszerint rövid­nyelűek voltak s a XVI. sz.-ig majdnem minde­nütt, a kaukázusi népeknél még a legújabb idő­kig is általánosan használtattak. A 3. ábra egy gyémánthegyű velencei C.-ot, a 4. ábra a sztreli­cek (1. o.) C.-ját tünteti fel Révai Nagy Lexikona, V. köt

Next