Révai Nagy Lexikona, 8. kötet: Földpálya-Grec (1913)

F - Földpálya - Földpát

F. Földpálya, 1. Ekliptika, Földpát (ásv.), az ásványvilágnak legfontosabb tagja ; azt lehet mondani, hogy a legközönsége­sebb ásvány. A földkérget alkotó eruptív kőzetek és kristályos palák majdnem mind tartalmaznak tekintélyes mennyiségű P.-ot. A F.-ok tulajdon­képen egy egész családot alkotnak, amelynek számos tagja van. Közös összekötő kapocs a F.­család tagjaira nézve a két kitűnő hasadási irány, amelyek egymásra merőlegesek vagy közel me­rőlegesek és a hasonló kémiai összetétel. Beosz­tásuk két nagy csoportba történik: I. Egyhajlású F. vagy ortoklász, káliumalumi­niumszilikát, képlete: KAlSiaOs. Az ortoklásznak következő fajtái vannak: 1. Adulár, fennőtt, színtelen-fehér, erősen fénylő, átlátszó vagy át­tetsző szép kristályok. Bizonyos irányban gyak­ran szép kékes fényt mutat, az ilyeneket dom­borúra csiszolva (gömb vagy elliptikus alakban), ékkőnek használják holdkő néven. Előfordul a kristályos palák repedéseiben gyakran az Alpok­ban, ritkán nálunk Szilágysomlyón és a Szebeni Kárpátokban; igen ritkán az érctelérekben: Felső­bányán, Verespatakon, Botosbányán, Selmecz­bányán ; 2. közönséges ortoklász (pegmatolit), fe­héres, szürkés, vereses, alig fénylő, nem átlátszó, igen közönséges kőzetalkotó ásvány, amennyi­ben lényeges elegyrésze a gránitnak, szienitnek, porfirnak, kvarcporfirnak, gnájsznak, stb.; 3. sza­nidin vagy üveges F., amely az ortoklásztól csakis erős üveges fényével és repedezett kül­sejével tér el, átlátszó vagy áttetsző. Mállás és posztvulkanikus átalakulás révén az ortoklászból kaolin lesz. Az ortoklászt felhasználják a porcel­lángyártásnál. Mállási termékei letűnő talajt adnak.­­ Az ortoklásznál háromféle ikerkristályt ismerünk: 1. a Ravenói, 2. a Karlsbadi és 3. a Mansbachi ikertörvény szerint. II. A háromhajlású F.-ok, amelyeket két cso­portba oszthatunk: 1. Háromhajlású kálium-F., a mikroklin, amely kémiailag azonos az orto­klásszal. A mikroklin közönséges elegyrésze a gránitoknak, szieniteknek, eleolitszieniteknek (Ditró, Csík vm.), ritkán a porfiroknak és gyak­ran a gnájszoknak, kristályos paláknak, porfi­roidoknak. A zöld Amazonkő (Ilmencegység, Pikes Peak Coloradóban) szintén mikroklin, ék­kőnek használják. 2. Három­hajlású nátrium-kalcium-F.-ok vagy plagioklászok. Nevüket onnan kapták, hogy a két kitűnő hasadási irány egymással ferdeszöget zár be. A plagioklászok a tiszta nátriumalumo­szilikátnak és a kalciumalumoszilikátnak NaAlSi308 és CaALSi,08 izomorf keverékéből állanak. A tiszta NaAlSi308 albit néven, a tiszta CaALSijjOg anortit néven ismeretes. Az albit (Ab) és anortit (An) sokféle lehetséges keverékei részben névvel is meg vannak jelölve: Ab—AbjjAns oligoklász, AbgAnj—A^Ar^ andezin, AbjA^—A^An­, labradorit, AbjAns—An bytownit. A plagioklászkristályok többnyire az oldallap szerint táblásak. Igen gyakoriak az ikerkristályok és pedig két törvény szerint: a) albit-ikertörvény: ikerlap az oldallap, többnyire poliszintetikus ikrek, felismerhetők kőzetekben is a bázis ikerrostozott­ságán; b) periklin-ikertörvény : ikerlap az orto­tengelyre merőleges. Az albit színtelen, fehér (innen a név), sárga, zöld és barna, üvegfényű. Fennőtt kristályokban a szilikátkőzetek hasadékain, az Alpok számos pontján és Elba szigetén terem. Bennőtt kristá­lyok a tömött dolomitokban. Az eruptív kőzetek­ben ritkán fordul elő, de annál gyakoribb a kris­tályos palákban, gnájszokban, zöld palákban. Ha­zánkban gyönyörű szép albitkristályok találhatók sziderit társaságában Gömör vmegyében Sajó­házán. Anortit, többnyire fehér v. színtelen üvegfényű. Fennőtt kristályok a Monte-Somina bombáiban (Vezúv). Fennőtt kristályok a bázikus eruptiv kő­zetekben (diorit, gabbro, diabáz, norit, peridotit, bazalt, andezit), pl. az Aranyihegyi andezitben (Piskivel szemben). Oligoklász, szürke, sárga, fehér, zöld, zsír­üvegfényű ; igen elterjedt az eruptív kőzetekben: gránit-, szienit-, diorit-, poritrit-, andezit-, gnájsz­ban. Nálunk nagyobb kristályok a ditrói (Csík vm.) szienitben. Andezin leggyakoribb az andezitekben, hazánk­ban rendkívül sok helyen , poritritekben, bazaltok­ban. Labradorit, az oldallapon sokszor gyönyörű szép színjátszást mutat (labradorizálás). A F.-oknak van még néhány ritkábban elő­forduló tagja is: Gelsian, egyhajlású bárium-F., képlete : BaAl2Si208. Sósavban kocsonyává oldódik. Kristálytanilag azonos az ortoklásszal, míg kémiai összetétele az Révai Nagy Lexikona,­ VIII. ket.

Next