Révai Nagy Lexikona, 12. kötet: Kontúr-Lovas (1914)

L - Laczkvágása - Laczunás - Lád - Lada - Láda - Láda - Ladakh - Ladamócz - Ladamos - Ladanum - Ladány - Ladánybene - Ladányi

Laczkvágása _ 414 __ zéseit, melyek a monarchia eszméjének nem ked­veznek s azonkívül jegyzetekkel is ellátta azt, amelyekben különösen a főrendek előjogait ostro­molja s dicsőíti II. Lipótot, ki az egyenlőtlenséget meg akarja szüntetni. Új helyzete nem sokáig tar­tott. Lipót halálával évdíját is elvesztette. Ferenc királytól semmit sem sikerült kieszközölnie. Hasz­talan megy Bécsbe s hiába halmozza el 1792. megjelent újabb művében, A magyar történetnek rövid rajzolatjá­ban dicséretekkel az ausztriai házat. A Martinovics-féle röpirat fordítása, de különösen az 1790. kiadott A keresztény vallás­ban magát oktattatni vágyódó utazó ember Je­ruzsálemben és A Jézus társaságbeli szerzetesei­nek Khinából való kiűzettetése című műveiért, melyek Voltaire szellemében gúnyolják a keresz­ténységet, L.-ot is perbe fogták, mely pere egész 1794-ig elhúzódott, amikor fölmentették. Eközben­­Martinovics határozottan a forradalmi térre lé­pett s 1794 április végén titkos társulatot szer­vezett. Ennek alapszabályait és tervezetét leg­előbb L.-csal közölte. Magyarországot több kerü­letre osztották föl s egyik kerület igazgatója (állí­tólag a debreczeninek) L. lett volna. A bécsi rend­őrség azonban mindennek hamar nyomára jött. Júl. 24-ikére virradóra Martinovicsot elfogták, aki társait is megnevezte, így történt, hogy aug. 16. L.-ot is elfogták, Bécsbe kisérték és aug. 25. törvényszék elé állították. Itt eleinte mereven tagadott, de társai is ellene vallván, szept. 6. beismerte a vádakat. Nov. 22. Budára kisérték s többszöri kihallgatás után az alsó tábla 1795 ápr. 27. felségsértésért palloshalálra ítélte. Ez ítéletet, amelyet máj. 1. a hétszemélyes­ tábla is megerősített, máj. 20. Budán a Vérmezőn hajtot­ták végre. Sírját hat vértanútársáéval együtt hosszabb próbaásatás után 1914 máj. 20. Bar­tucz Lajos egyet, magántanár találta meg az Új Szent János-kórház és a katonai temető kö­zött levő területen. A csontvázakat a fővárosi levéltárban helyezték el a főváros által tervbe vett emlékmű elkészültéig, amikor is oda fogják eltemetni, ahol megtalálták. — L. öccse, László, tulajdonképen be sem igen volt avatva a Mar­tinovics-összeesküvésbe, de azért őt is elfogták s 10 évi várfogságra ítélték, melyből 6 évet Kuf­steinban, Brünnben és Innsbruckban ki is töltött. Irodalom. Fraknói V., Martinovics és társainak összeeskü­vése, Budapest 1880; Ballagi, A magyar királyi testőrség története, Pest 1872; Vasárnapi Újság 1872, 40. szám, 1873. 60. sz. arcképpel. Laczkvágása (azelőtt: Laczkova), kisk. Sze­pes vm. ólublói j.-ban, (1910) 369 tót lak., u. p. és u. t. Gnézda. Laczm­ás, kisk. Temes várm. verseczi j.-ban, (1916) 1040 oláh és magyar lak., u. p. és u. t. Nagyzsám. Lád nemzetségének Abaúj, Borsod, Bács és Zala vármegyékben 1258—1383 közt 7 birtoka volt, törzshelye Sajólád Borsodban, ősei közé tartozott Bulcsu, 1233—58, csanádi püspök. Lada (orosz), 1. Lada, Láda, 1. fából készült, helyéből elmozdítható, rendszerint hosszanti alakú, fölfelé nyíló födéllel ellátott rekesz, szekrény, melyben kisebb, érté­kesebb használati tárgyakat, kivált pedig ruhát szokás tartani. Eredete igen régi. Már az asszí­riai domború műveken is fordulnak elő L.-k, melyek rájuk szögezett fémpántokkal vannak megerősítve, úgy, hogy a pántok és szögek feje egyszersmind külsejüket díszíti. Pompejiben több vas­ L. került napvilágra, melyek külsejének szin­tén a bevert szögek feje szolgált díszül. A kö­zépkorban a L. használata általános volt és egyszersmind ülőbútorul is használták, oldalait gyakran faragványok, berakott munkák, fest­mények díszítették, felső lapja, melyre párná­kat raktak, sima maradt. Nem ritkák azonban az olyanok sem, melyeknek felső lapja szintén díszes. A XV. sz.-ban kezdett a L. átalakulni és lassan­kint belőle fejlődött ki valamennyi szekrényféle bútorunk. A köznépnek ma is kedvelt bútora a L. s díszítése legjobb alkalmul szolgál a népien díszítő művészet gyakorlására, így a magyar köznép L.-ján legotthonosabb a magyaros díszít­mény, melynek egyik uralkodó elemétől, a tuli­pántól kapta nevét a tulipántos L. — A csoma­golásra szolgáló L. a kereskedelem mai fejlett­sége mellett fontos cikk. Rendesen luc- vagy jegenyefenyő, kivételesen hárs-, nyár-, vadgesz­tenye- v. bükkfából is készül. 2. L., bizonyos áruk szám szerinti mértékénél használt menyiséget jelent. Pl. 1 L. ásványvíz — 100 üveg, 1 L. francia vörösbor , 48 üveg stb. Láda, kisk. Sáros várm. eperjesi j.-ban, (1910) 236 tót lak., u. p. és u. t. Kapi. Ladakh (Ladak, Közép-Tibet), Tibet vidéke és 1835 óta Kasmír egyik tartománya. Területe 73,138 km 2, lakóinak száma kb. 180,000. A szo­rosabb értelemben vett L. két egyközü, szűk völgyből áll, amelyeket 5000 m. átlagos magas­ságú hegylánc, a Lehi lánc választ el egymástól. A lakosok buddhisták, köztük poliandria uralko­dik. A földet nagy gonddal és szorgalommal mű­velik ; rozs, búza és köles a fő kenyértermék. Jakkot, juhot, kasmír-kecskét tenyésztenek. Fő­helye Leh (l. D.). L. eredetileg Tibetnek volt egyik tartománya, későbben önálló volt. 1839 óta Brit-Indiához tartozik. Ladamócz, kisk. Zemplén vm. sátoraljaújhelyi j.-ban, (1910) 718 magyar lak., postahivatal, n. t. Bodrogszerdahely. Ladamos, kisk. Alsó-Fehér várm. kisenyedi j.-ban, (1910) 438 oláh és magyar lak., vasútállo­más, posta- és távíróhivatal. Ladanum (növ.), 1. Cistus, Ladány, községek, 1. az összetételek alatt (Jász­ladány, Püspökladány stb.). Lad­ánybene,nagyk.Pest-Pilis-Solt-Kiskun vm. alsódabasi j.-ban, (1910) 1785 magyar lak., posta­ü­gynökség, u. t. Lajosmizse. Ladányi Gedeon, történetíró, született Hiripen (Szatmár vm.),1824 máj. 24., megh. Kolozsvárt 1886 febr. 4. 1847—51-ig a szalontai ref. gimnázium igazgató-tanára volt, ekkor Debreczenbe válasz­tották meg előbb gimnáziumi, 1860. pedig jog­akadémiai tanárnak. Az Akadémia 1872. lev. tag­jává választotta, ugyanazon évben nevezték ki a kolozsvári egyetemhez a világtörténet tanárává. Főbb művei: A világtörténet főbb eseményei (Deb­reczen 1856, 5. kiad. u. o. 1872); A magyar al­kotmány története (u. o. 1863, 3. kiad. 1873); A magyar királyság alkotmánytörténete a szat- Ladány

Next