Révai Nagy Lexikona, 14. kötet: Mons-Ottó (1916)

M - Monsignore - Monsigny - Mons Janus - Monsoon - Mons Palatinus - Mons pietatis - Mons pinifer - Mons Setius - Monster - Monster - Monstera - Monstrancia - Monstre - Monstrum - Monstruositas plantarum - Monstruosus - Monsummano - Mons Veneris - Monszun - Mont - Mont - Mont. - Montafon - Montafoni marha - Montag. - Montage - Montagna

Monsignore 2 — Montagna Monsignore (ol., ejtsd: monszinnyere), az olasz főpapok címe: Monsigny (ejtsd: — szinyi),Pierre Alexandre, fran­cia zeneszerző, szül. 1729 okt. 17. Fauquemberg­ben St.-Omer mellett, megh. 1817 jan. 14. Páris­ban. Sok víg operát írt, e műfajnak korában egyik legjelentősebb művelője volt. 1816-ben a francia akadémia tagjai sorába választotta. Mű­vei közül népszerűek lettek: Les aveux indiscrets (1759); Le cadi dupé (1760; magyarul A rászedett kádi címen adták); Le roi et le fermier (1762); Le déserteur (1769); Le faucon (1772). Mons Janus, hágó, 1. Mont-Genévre. Monsoon (ang.), 1. Monszun. Mons Palatínus, 1. Palatium. Mons pietatis (lat.), 1. Mont de piété. Mons pinifer, hegység, 1. Fichtel-hegység. Mons Setius, város, 1. Gette. Monster (ang., ejtsd: monszter, franc, monstre, a latin monstrum-tól) a. m. óriási, túlságos nagy, igen nagyszabású, igy pl. M.-meeting, óriási nép­gyűlés ; M.-pör, nagy pör. Monster, Rotterdam közelében fekvő német­alföldi város Dél-Hollandia tartományban, (1910) 5784 lak., élénk kereskedéssel. Monstera Adans. (Tornelia Gutierez, növ.), az Araceae (kontyvirágfélék) család génusza ; 27 faja Amerika tropikus részén honos. Kúszó cser­jék. Levelük hosszú hüvellyel ellátott, lemeze szárnyasan osztott és lyukas, 2- és 3-rendű eres hálózatot alkotnak. Torzsavirágzatukon a virá­gok lepel nélküliek, magházuk 2 üregű, minden üreg alapján 2 magkezdemény. Kedvelt, gyakori szobai növény a Me­deliciosa Liebm. (Tornelia fragrans Gutierez, a kertészeknél Philodendron pertusum), levele bőrnemű. Mexikó Ny.-i hegy­vidékeiről származik, ott érett torzsáját, mint ana­nászízű gyümölcsöt, eszik. Monstrancia (lat.) v. ostensorium, szentség­mutató, melyben az oltári szentséget nagyobb ostya alakjában a hívők számára nyilvános imá­dásra kiteszik, vagy körmenetben körülhordoz­zák. A szent ostyát félhold alakú villa (lunula) tartja üveg v. kristály alatt. A M. aranyból v. ezüstből készül, de lehet aranyozott rézből is. Magát a M.-t nem, hanem csak a lunulát szen­telik meg. Használata a XIV. sz.-ból való. Alakja a különféle stílusok szerint váltakozik. Hazánk­ban nevezetes az esztergomi M., melyet Simor bíbornok vert aranyakból öntetett és a királytól a koronázás emlékére adott mellkereszt gyé­mántjaival ékesített. Jeles műemlék a gyulafe­hérvári, melyet óriási súlyánál fogva két áldozó­pap hord körmenetek alkalmával. Monstre (franc.), 1. Monster. Monstrum (lat.) a. m. szörnyeteg, csodaszü­lött, torz alak: 1. Monstruosus és Torzszülött. Monstruositas plantarum (lat.), 1. Korcs­képződés. Monstruosus (lat.) a. m. idomtalan, alak­talan, korcsképződésü, hibás vagy a rendestől el­térő módra képződött. Monsummano, város Lucca olasz tartomány­ban, az Apenninekben, a Nievole partján, (1911) 8784 lak. A mellette levő barlangban (Grotta Giusti) 1849. három tavat (30—40°) fedeztek fel; a belőlük kiemelkedő gőzöket sós gőzfürdőkben fogják fel s főleg köszvény és csúz ellen használ­ják. V. ö. Kossuth Lajos: A M.-i barlang (Ma­gyar Újság, 1872., 1. sz. és Természettud. Közl. XXVI. köt., 1894); Lustig, Die Grotte Giusti in M. (Wien 1905). Mons Veneris (lat.) a. m. szeméremdomb, 1. Fan. Monszun (ang. monsoon, franc. mousson), ál­talánosan az évszakkal változó szélrendszer, mely a szárazföld és a tenger hőmérsékleti különb­ségéből ered olyképen, hogy a szél a meleg év­szakban a szárazföld, a hideg évszakban pedig a tenger felé tart. Különösen M. névvel illetik az Indiai-tenger időszakos szeleit, melyek Előindiá­ban nyáron DNy.-ról fújnak és esőt hozók, télen meg ÉK.-ről fújnak és szárazságot előidézők. A M.-szálrendszer egyébként zárt állandó cirkuláció, mert a felsőbb rétegekben az alsó áramlással ellentétes visszaáramlás történik. A M.-ok az ál­talános légcirkulációt, mely e szélességben a ten­geren a passzátokban (1. o.) nyilvánul, teljesen el­nyomják. A nyári M. megérkezésének nagy jelen­tősége van India termésére nézve. Mont (franc., ejtsd: mon) a. m. hegy. Mont, Karel Marie Polydoor de, flamand költő, 1. Pol de Mont. Mont. v. Montf., latin állatnevek után Mont­fort Denys francia konchiológus (megh. 1820) nevének rövidítése. Montaron (Montavon, Montavon), a felső 111 völgye Bludenz vorarlbergi kerületi kapitányság­ban, szép tájképi részekkel és pompás legelők­kel. A Rátikon választja el a Prattigautól. Montaioni marha (brachyceros), Vorarlberg­ben honos borzderes marhafajta, mely a szom­szédos svájci barna marhára és a bajor algaui marhára emlékeztet. A tehenek átlagos magas­sága 130 cm., súlya pedig 400 kg. Színe a mezei egérre emlékeztető sötétbarna v. barnásfekete. Főhasznosítása a tejelés, évi átlagos tejhozam 2400 t. A hízékonyság középszerű, az igazható­ság kielégítő. Tenyésztésével nálunk is foglal­koznak úgy uradalmakban, mint a közös tenyész­tésben. Máramaros vm.-ben a montafoni bikákat a mokány marha nemesítő keresztezésére hasz­nálják. Montag., latin állatnevek után Montagu (ejtsd: montegjá) George angol zoológus (1751— 1815) nevének rövidítése. Főművei: Ornitholo­gical dictionary (2. kiad. London 1831) és Testa­cea britannica (u. o. 1803, suppl. 1809). Montage (franc., ejtsd: montázs) a. m. a gépek felszerelése. Montagna, 1. Bartolommeo, a vicenzai iskolá­hoz tartozó olasz festő, szül. a Brescia melletti Orzinoviban 1440—1445 körül, megh. Vicenzá­ban 1523 okt. 11., ahol első ízben 1480. van ok­mányilag kimutatva s ahol élete javát töltötte. Rövidebb ideig működött továbbá Velencében (1482), Bassanóban, Padovában és Veronában. Al­vise Vivarini tanítványa volt, művészi fejlő­désére hatott azonban Mantegna, Carpaccio és Gentile Bellini is. Műveiben biztos rajz, mély tüzű színezés és emelkedett lelki felfogás szeren­csésen egyesül. Fő művei: Trónoló Madonna, a

Next