Révai Nagy Lexikona, 15. kötet: Ottó-Racine (1922)
O, Ó - Ottokar von Steiermark - Ottománok - Ottomány - Ottóvölgy - Ottrelit - Ottumwa - Ottwiler - Ótura - Otus - Ótvar - Ótvaros szemgyuladás - Ótvarpenész - Otway - Otzen - Oubliette - Ouche
Ottokár von Steiermark felhasználva a stájerok elégedetlenségét, elűzte innen István ifjabb királyt, IV. Béla fiát s Kroissersbrunn falunál, a Morva mellett 1260 júl 12. megverte a magyar és kun sereget, mire IV. Béla lemondott Stájerországról. 1261-ben a pápa engedelmével elvált gyermektelen feleségétől és IV. Béla unokáját, Kunigundát (megh. 1285), Rosztiszláv macsói herceg leányát vette nőül. Ügyes alkudozások után 1269. megszerezte Karintia és Krajna birtokát is, úgy hogy országai az Érchegységtől az Adriai-tengerig terjedtek. IV. Béla halála után háborúba keveredett V. Istvánnal és feldúlta hazánkat a Nyitráig és Rábáig. 1271-ben békét kötött V. Istvánnal és visszaadta foglalásait, de már 1273. újból kitört a háború IV. Kun László gyámjaival. Ebben az esztendőben választották meg a németek Habsburgi Rudolfot királyuknak. Ezt 0. csak úgy akarta elismerni, ha meghagyja őt Ausztria és Stájerország birtokában. De Rudolf 1275. megfosztotta őt német birtokaitól, 1276. pedig kimondotta reá a birodalmi átkot. Ezután nagy sereggel indult ellene, mire 0. 1276 nov. 21. meghódolt Rudolfnak és hűbérbe vette tőle Csehországot. Két év múlva azonban újra feltámadt Rudolf ellen és Ausztria visszafoglalására hadat indított. Rudolf ekkor IV. László magyar királlyal szövetkezett s az egyesült német és magyar seregek a Morvamezőn, Stillfried és Dürnkrut közt 1278 aug. 26. tönkre verték O. hadait. Ő. maga hősies küzdelem után fogságba esett , néhány osztrák lovag bosszúból megölte. Kiskorú fia, Vencel követte őt Csehország trónján, míg Ausztriát és Stájerországot Rudolf később (1282) saját fiának ajándékozta. V. O. Lorenz, Geschichte König O.s II. (Wien 1866); A. Huber, Geschichte Österreichs (Gotha 1886, I. köt.), magyar átdolgozásban Baróti Lajostól (Budapest 1899,Magy. Tud. Akad.Könyvk. Váll.); Soós Elemér, A morvamezei csata (Hadtud. Közlemények 1892. évf.). Ottokár von Steiermark, régebben tévesen D. von Horneck, középkori német krónikás, szül. Stájerországban 1265., megh. 1320 után. Német nyelven megírta 1305—1320 között ú. n. Rímes krónikáját (Reimchronik), melyben több mint 83,000 rímes verssorban elbeszéli az 1266— 1313-ik évek történetét. Munkája becses forrás és igen sok magyar vonatkozása van. Adatai azonban nem mindig megbízhatók. Először Per adta ki (Scriptores rerum Austriacarum, Regensburg 1745, 3. köt.), azután Seemüller (Mon. Germ. Historica, Deutsche Chroniken, Hannover 1903, 5. köt.). V. O. Busson, Beiträge zur Kritik der steierischen Reimchronik (Wien 1885—92,4 füz.). Ottomán, a több ülésű ülőbútoroknak egy fajtája, melynél jellemző, hogy állványát teljesen párnázzák, háttámláját pedig két külön, csak odatámasztott vánkos alkotja, amint azt a török divánoknál találni. Mindkét végén kerek, párnás kartámlája van. Ottománok a. m. oszmánok (l. o.) Ottomány (Otoman), nagyk. Bihar vm. érmihályfalvai j.-ban, (ma) 989 magyar lak. (Tr. R.) Ottóvölgy (Ompitál, Ottenbcd), kisk. Pozsony vm. nagyszombati j.-ban, a Kis-Kárpátok tövében, (1916) 1146 szlovák lakossal, üveghutával. Kat. temploma a XIV. sz.-ban már fennállott, de utóbb átépítették. Szt. Lénárdnak szentelt gót kápolnája búcsújáróhely. (Tr. Cs.-Szt.) Ottrelit (ásv.), 1. Klorifoid. Ottumwa, Mapello county székhelye Iowa északamerikai államban, a Desmoines és vasutak mellett, (1920) 23,003 lak., élénk gyáripar. Ottweiler, az ugyanily nevű járás székhelye Trier porosz kerületben, a Blies mellett, (1910) 6922 lak., közelében szénbányákkal. 1640—1728-ig a nassau-saarbrückeni grófok székhelye volt. Ótura (Stará Turá), számos irtványból álló nagyk. Nyitra vm. vágújhelyi j.-ban, (1910) 6192 szlovák lak. Ősrégi község, 1467. a lakói Svehla cseh rablóvezért elfogták, ezért Mátyás király minden adó és vám fizetése alól felmentette. 1848-ban Hurbán emberei feldúlták. (Tr. Cs.-Szl.) Otus (lat.) a. m. fülesbagoly, 1. Baglyok. Ótvar (crusta lactea, eczema seborrholcum), a faggyúmirigyek fokozott váladékképzésével járó többé-kevésbbé lobos állapota a bőrnek. Legtöbbször az arcon és a hajas fejbőrön jelentkezik. Az ő, a csecsemőknél és gyermekeknél gyarain észlelt szervezetbeli (konstituciós) rendellenesség, az exszudativ diatézis (1. Diatézis) egyik jelensége. Az exszudativ diatézis gyógyítása diétás s így alkalmas diétával az Ó. nemcsak befolyásolható, hanem gyógyítható is; sokszor segítenek ebben helybelileg alkalmazott kenőcsök. Az Ó.-t túrni nem szabad, mert a szervezet beteges állapota mellett kellemetlen szövődményekre, mirigylábokra, genyedésekre ad alkalmat. Ótvaros szemgyuladás (flikténás szemgyuladás), 1. Szemgyuladások. Ótvarpenész v. fejkosz, 1. Favus-Otway (ejtsd: otvó), Thomas, angol drámaíró, szül. Trottonban 1652 márc. 3., megh. Londonban 1685 ápr. 14. Egy ideig színész volt, majd katonatiszt. Nevezetesebb szomorújátékai: Alcibiades (1673), Don Carlos (1676) s leghíresebb műve, a Venice Preserved (1681). Hofmannsthal modernizálta, ez utóbbi tragédiáját. Művei megjelentek London 1713. (2 köt.); kiadta továbbá Thornton (u. n. 1813, 3 köt.) és R. Noel (Mermaid Series). Otzen, Johannes, német építész, szül. Liesebyeben (Schleswig) 1839 okt. 8., megh. Grunewaldban (Berlin mellett) 1911 jún. 8. 1879-ben a berlini technikai főiskola tanára lett, 1904. a berlini művészeti akadémia elnökévé választották. A csúcsíves stílus egyik leghivatottabb képviselője volt. Igen sok templomot épített Németország számos városában. Nevezetesebb irodalmi művei: Baukunst des Mittelalters (Berlin 1879—1883, 3 köt); Gothische Bauernamente (u. t. 1888); Ausgeführte Bauten (u. t. 1890—1904); Oubliette (franc., ejtsd: ubiett), szó szerint a. m. az elfelejtettek helye; föld alatti börtön, avagy csapóajtókkal ellátott mély gödör, amilyen majd minden lovagvárban volt , ahol az életfogytiglan elítélteket tartották bezárva. Ouche (ejtsd: us), a Saône 100 km. hosszú jobboldali mellékfolyója Côte-d'Or francia départementban, Saint-Jean-de-Losne mellett torkollik. Ouche