Révai Nagy Lexikona, 21. kötet: Kiegészítés A-Z (Budapest, 1935)

A XX. kötettel a Révai Nagy Lexikona az 1935-ik évig terjedően kiegészült és befejezést nyert. E kötet különösen a XX. kötet megjelenése, tehát az 1927 óta történt eseményeket és felmerült új fogalmakat dolgozza fel. E mellett azonban pótolja a régibb kötetek gondos átnézése alapján megállapított hiányo­kat is; kiegészíti és továbbvezeti a megjelenésük idején kimerítő, de azóta egy vagy más szempontból túlhaladott cikkeket. Az új cikkeket csillaggal jelöltük; ezek még nem fordultak elő sem a Lexikon törzsanyagában, sem a XX. pótkötetben. A csillaggal nem jelöl­tek kiegészítésül szolgálnak az előző kötetekben már előforduló cikkekhez, ezek tehát csak a megelőzőkkel együtt adnak teljes képet; terjedelmük ilyenformán nem a tárgy, vagy személy jelentőségével, hanem csak a szük­séges kiegészítés mennyiségével áll arányban. Az ilyen cikkek végén meg­jelöltük, hogy az előzmények melyik kötetben keresendők; földrajzi cím­szavaknál azonban nem utalunk előző cikkre, mert ezeknél úgyis természe­tes, hogy már korábban is előfordultak. Szembeötlő, mennyire megnövekedett a régebbi kötetekhez arányítva a fizikai, kémiai, meteorológiai, orvosi, technikai cikkek mennyisége. E tekintetben számolnunk kellett a közönség igényeivel. Tagadhatatlan, hogy az érdeklődés az emberiség sorsára döntő jelentőségű tudományos kérdések iránt növekedőben van. Mind többen sejtik és remélik, hogy az emberiség jövendőjének jobbrafordulása első­sorban a kutató tudósok kezében nyugszik. Magától értetődik, hogy ezek mellett a többi fontos szempontokat sem mellőztük el. Az utolsó évtized története, a békéért folyó küzdelmek állo­másai kötetünkben épp úgy megtalálhatók, mint a szereplő személyek adatai, így kiegészítve a legnagyobb magyar lexikon az lesz, aminek meg­indítója szánta: vezér és segítőtárs, tanácsadó és hű barát minden művelt ember kezében. Amidőn a befejező kötetet útjára bocsátjuk, tesszük ezt abban a tudat­ban, hogy a Révai Nagy Lexikona mindenkor a legszebb bizonyítéka lesz a magyarság kulturális erejének. Amely nemzet életének legsúlyosabb kor­szakában ilyen hatalmas munkát tudott létrehozni, az büszkén ismételheti a legnemesebb magyar, Zrínyi Miklós a költő, örök értékű mondását: „Egy nemzetnél sem vagyunk alábbvalók“. E helyen valamennyi munkatársunknak őszinte köszönetet mondunk, amiért önzetlen készséggel bocsátották tudásuk kincseit a szerkesztőség ren­delkezésére. Legyen jutalmuk az a tudat, hogy rendkívüli szolgálatot tettek a nemzeti közművelődésnek. Budapest, 1935 Húsvét ünnepén Varjú Elemér főszerkesztő

Next