Egyesült protestáns gimnázium, Rimaszombat, 1881
I. Az iskola ez évi története. A lefolyt tanév emlékezetes marad iskolánk élettörténetében. A tanoda igazgató-választmánya még a tanév megkezdése előtt intézett egy „Szives kérelmet“ a haza összes hitrokonaihoz, valamint azon ügybuzgó tanügybarátok és egyletekhez, kiktől remélhette, hogy készséggel fognak segédkezet nyújtani azon tanodának, mely a két rokon hitfelekezet körében a testvériség eszméjét fejleszti és ápolja, de a mely még azonfelül a magyarság e véghelyén nemzeti missiót is teljesít. Kérelme közel és távol meg lett hallgatva. Egyesek és testületek, a két protestáns felekezet jelentékeny számúegyházai, s a tiszáninneni helvét hitvallású egyházkerület áldozatkész tettekben nyilvánították iskolánk iránt táplált rokonszenveket. Értesítőnknek „adomány“ rovata kellő részletességgel tünteti elő felhívásunk eredményét. Az eddig befolyt kegyes adományok összege 3000 frt, de tekintve azon körülményt, hogy vannak, kik segélyadományukkal több éven, sőt egész élték tartamán át kívánják iskolánkat segélyezni, a fentebbi összeg végeredménynek nem tekinthető, annál kevésbé, mivel bizton hisszük, hogy a „Szíves kérelem“ mellé csatolt adományivek jó részben még ezentúl fognak beérkezni. Iskolánk beléletének második nevezetesebb mozzanata: a tanári nyugdíj intézet megalakítása. Csekély a kezdet, ezen első évben alig 200 frt, ámde mustármagból nő fel a terebélyes fa; épen ez okból nyugodtan nézünk jövő fejlődése felé, ámbár tudjuk, hogy érett gyü-