Egyesült protestáns gimnázium, Rimaszombat, 1882
2 segélyezi gymnasiumunkat évenkint, s két pénzintézetünk ez évben is 400 forinttal járult szükségletei fedezéséhez. Régi óhajtása városunknak s a vidéknek, hogy gymnasiumunk nyolcz osztályúvá egészítessék ki, s e tekintetben élénk mozgalom is indult meg közelebb, s aránylag szép összeg is folyt be e czélra; ma félni lehet, hogy tetemes áldozatra lesz szükség, hogy gymnasiumunk, régi terjedelmében is, teljesen megfeleljen a növekedő igényekkel szemben feladatának. Midőn Rimaszombat városa, mely addig is bőkezűen gyámolította gymnasiumukat, midőn azt még egyedül a helybeli ref. egyház tartotta fel, ezelőtt harmincz évvel 10000 p. forinttal járult az egyesült protestáns gymnasium megalapitásához; azon szándékkal és azon meggyőződésben tette azt, hogy azon áldozattal egyenlően mozdítja elő, minden, bármely sorsban s helyzetben levő polgárának érdekét, s e kifejezett óhajtással szemben iskolánk az első években valódi realgymnasium volt; tanítványainknak egy része az alsóbb osztályokban, a latin nyelvtani órák alatt más tanteremben, az iparos pályára lépendő növendékek számára szükségesebb reáltantárgyakban nyert oktatást; midőn gyakran megtörtént, s minden nehézség nélkül, hogy ezek közül az első év után, a szebb tehetségű növendékek, hajlamukat követve, a latin nyelv végett az osztályt megismételték, s a szorosan vett gymnasiumi osztályokban folytatták s végezték tanpályájukat. A körülményeket ismerve, tagadni nem lehet, hogy városunkban, egy — alapjától kezdve kirekesztőleg tudományos pályára képező tanintézet, még az itt már tervbe vett gazdasági iskola mellett is, ma sem fog teljesen megfelelni minden igényeknek s pedig nem Rimaszombat lesz egyedül ilyen s ehhez hasonló helyzetben. És itt önkénytelenül is eszünkbe jut, természetes és nem erőszakolt eljárás-e még ott is, hol helyben gymnasium s reáliskola is van, a négy elemi osztályt végzett, még csak 9—10 éves gyermeket, már jövő hivatásuk szerint választani széjjel s terelni külön, s már akkor kezdeni meg vlnek a külön iskoláztatást mikor még alig lehet hajlamuk s szellemi képességük fölött határozott ítéletet mondani ? Ha a helyett, hogy a két irányú középiskolának, már alsóbb osztályaiban is, egyik tanintézetből a másikba való átlépés nehezíttetik, az elemi osztályt végzett gyermekek még két évig, vagyis a középiskola két alsó osztályában együtt hagyatnának; ha például a gymnasium két alsó osztályában a latin nyelv a tantárgyak közül teljesen kihagyatnék, s tanítása csak a harmadik osztályban kezdetnék meg, a már érettebb növendékek közt, s nagyobb heti óraszámban , az általa gymnasiumoknak, a középiskolai törvényekben kijelölt czélja, nem csak nem veszélyeztetnék ; de a tapasztalás bebizonyítaná, hogy még előmozdittatnék; s az által nem csak a „nem sokfélét tanítás“ elve részesülne figyelemben, de a „túlterhelés“ ellen annyit hangoztatott panaszok is kevesbednének. Kétszeresen jótékony hatása lenne ily rendszernek gymnasiai murikra nézve, melyben a felső vidékről jött növendékek, az első"