Egyesült protestáns gimnázium, Rimaszombat, 1890
a maga egészében ép annyira csodálatra méltó, mint az, melyből eredletét vette. Ide bármennyire hódolunk is az ősök emlékezetének, bármenynyire csodáljuk azt a bájt és fenséget, mely az ó görög műveltség alkotásain elömlik, nem szabad felednünk, hogy a mi társadalmunk is kinőtt már kiskorúságából, a mi korunknak is vannak már önálló alkotásai, s különösen az eszmék világából annyi nemes gondolat öltött alakot, hogy egy szélesebb átmérőjű szemüvegen tekintve, az a hatalmas épület, melyben az alkotásokat egész összeségükben szemlélhetjük, nagyságára s belső tartalmának értékére nézve méltó párja a klasszikus műveltség hatalmas templomának. Meglehet, hogy hazánk törvényhozó testületének azon tagjai, kik a görög nyelv további fentartása mellett síkra szállottak, nem tanúsítanak feltétlen hódolatot a mi korunk nagy alkotásaival szemben, s azt hiszik, hogy az általános műveltséget veszély fenyegeti a görög nyelv kiküszöbölése által. Erős érvüknek látszik az, hogy a gőz és villamosság teljesen ki fogja ölni az emberiségből az eszményiségre való törekvést, s a jövő társadalomnak képét olyannak látják, minőnek Madách Imre képzelte. E felfogás adott erőt arra, hogy a törvényjavaslat ellen meggyőződésük által életre keltett összes szellemi erejükkel küzdjenek, s elhitették a világgal, hogy nemzetünk, mely rövid idő alatt oly szép haladást tett, jóformán századok mulasztásait pótolta, a görög nyelv mellőzése által eltépte azon kötelékeket, melyek a nyugati kultur népekhez csatolták. De hogy ezen feltevés téves, meggyőz minket a már életbe léptetett törvény világos szövege, mely félreérthetlenül kimondja, hogy középiskoláinkban a görög nyelv tanítása fakultative ezutánra is megmarad, s csupán azon tanulókat kötelezi az uj tantárgyak tanulására, kik jövendő életpályájuk irányának biztos tudatában a görög nyelv tanulására nem vállalkoznak. És hogy magát a műveltséget sem fenyegeti veszély, meggyőz minket az új tantárgyakra vonatkozó tanterv, mely szerint a görög nyelv helyett a görög irodalomból fognak oktatást nyerni, mégpedig sokkal intensívebben, mint azelőtt. Ez intensív oktatás eredménye az lesz, hogy ifjúink a klasszikus irodalmat magyar fordításban jobban fogják ismerni, mint azelőtt, midőn egyegy klasszikus íróból csak néhány száz sorra terjedő szemelvény képezte behatóbb tudásuk tárgyát. A klasszikus írók ismeretéhez nehéz és meredek út vezet: a nyelv grammatikai tanulásának nehézsége. E nehézség legyőzésére középiskoláinkban heti öt óra volt rendelve. Nem kicsinyeljük az