Egyesült protestáns gimnázium, Rimaszombat, 1913
Vallás és művészet. (Felolvasás az 1913. október 31-én tartott vallásos estélyen.) Apostoli lelkű szülők gyermeke lévén, ifjú korom légköre szaturálva volt azokkal az elvekkel, melyek a fogékony lelket a vallás ideái felé terelik. Abban a hitben növekedtem fel, hogy hitvallásom igazságai s a protestáns világszemlélet meg fogják hódítani az egész emberiséget. E meggyőződés él bennem ma is. De azok az illúziók, melyek vallásom jövendő gyors diadalához fűződtek, sajnos, meglehetősen szétfoszlottak s a gyermekes ábrándokból nem maradt más a férfi korra, mint az a törhetlen hit, hogy a protestantizmus diadalának előbb-utóbb mégis be kell következnie a lelki és értelmi fejlődésnek azzal a szigorú következetességével, mely a természet törvényeiben is megnyilvánul. Mert a protestantizmusnak, mely kezdetben létjogosultságáért küzdött s a lefolyt négyszáz év alatt a harcot megnyerte , ma már azért kell küzdenie, hogy elveit a társadalmi és közélet minden vonatkozásában diadalra juttassa s ebben az uj küzdelemben ismét csak azt a fegyvert használhatja, a mellyel megelőző győzelmét is aratta : az igazságot. De mi az oka annak, hogy ez új cél felé törekvés mai napság nem mutatja fel azokat az eredményeket.