Egyesült protestáns gimnázium, Rimaszombat, 1914
donság lakozott benned, amivel te nem dicsekedtél soha, de a mi nálad egészen természetesnek tűnt föl. Széleskörű szaktudásod, mélyreható műveltséged szinte kicsiny helyre szorult a mi kis városunk körében, sokan meg voltak róla győződve, hogy magasabb fokú iskola körében méltán megállottad volna helyedet. Talán ez volt az oka annak is, hogy az ifjúságnak avval a részével, amelyik magától nem igyekezett, túláradó atyai jóindulattal, engedékenységgel bántál, de tudjuk azt, hogy az ifjúságnak önként törekvő része igen mély tudás forrására talált a te klasszikus katedrád mellett. Nagy jóakarat és szelídség jellemezte társas életedet és szívesen szolgáltál másoknak jó tanácscsal s a miben tehetted, segítségére voltál mindenkinek. Pedig hosszú életed folyása nem mindig járt a szerencse ösvényein. Fiatal éveid gondtalan élete után a gondok és bajok sötét szövevénye kezdte körülhálózni házad tájékát és az a sok balszerencse, ami téged ért, másokat régen letört volna; te öreg korodban is derűs nyugalommal viselted el az élet nehézségeit és csapásait, amelyek között nem láttunk téged soha megtörni. A sok ellenkező, lesújtó nehézség közt maga az élő, megtörhetetlen remény voltál, mindig jobb sorsot várva számtalan bajaid között. Húsz esztendeig ismertünk téged itt Lenner Gyula, mint jó kartársat, az ifjúság atyai szelidségű nevelőjét, mint mindnyájunk kedves „Gyula bácsiját.“ Ezen a pályán, mint tanár, ötven esztendőt töltöttél és egész generácziók törekvő ifjúsága részesülhetett tudásod széleskörű kincseiben. Most itt állunk nyitott sírod partján és elbúcsúzunk tőled avval a hittel, hogy nem végződött be végleg a te lelked, szellemed élete, hogy ami nemesebb volt