Romániai Magyar Szó, 1947. szeptember (1. évfolyam, 1-25. szám)

1947-09-01 / 1. szám

Ezt vállaljuk (Folytatás az 1 oldalról) biztosításáért, szabadságunkért és emberi méltóságunkért is. A tej védelme munkával és harc­cal van összekötve. Nemcsak úgy védelmezzük a tejt, hogy harcolunk a spekulánsok ellen, hanem úgy harcolunk legjobban a speku­lánsok ellen, ha a többter­­melésért folytatott munkával tartal­mat adunk a demokrácia pénzének, ha a munkafegyelemmel emeljük a munka termelékenységét, ha küz­dünk a korrupció ellen, leleplezzük az adócsalókat és harcolunk a meg­vesztegethető állami tisztviselők el­len. A lej védelme, demokráciánk védelmével azonos. Ezért kell en­gesztelhetetlenül küzdenünk min­denki ellen, aki veszélyeztetni pró­bálja közös kincsünket, ezért nem lehet irgalom a lej ellenségei szá­mára és azok számára sem, akik pártfogásukba veszik őket, akár bíró­­tan­árban, akár gazdasági vagy po­litikai eszközökkel. Tisztáznunk kell az arcvonalakat Senki sem vonulhat a hátsó vo­nalakba, hogy ott bevárja mig eldől a harc és megérlelődnek a munka er­edményei. Aki elvonul a munka és harc elől, az az ellenség sorába áll Akár akarja ezt, akár nem A népi demokrácia fejlődési sza­kaszába lépett rendszerünk nem ér­tékelheti ezt másként. Nem érté­kelhetjük mi sem másként Szoro­san hozzá kívánunk kapcsolódni mindennapi munkánkban ehhez a fejlődési szakaszhoz, ki akarjuk fe­jezni törekvéseit és közös munka és harc révén együtt akarunk meg­érkezni a kialakult népi demokrá­ciához A * az útja s szomszédos hala­dottabb országok népeinek la. Tanulnunk kell, sokat és nagyon alaposan, a szomszédos népi demo­kráciák fejlődéséből és külö­nösen tanulnunk kell nagy keleti szomszédunk, a Szovjetunió pél­dáiból. Arra törekszünk, hogy ezeket a példákat és tanulságokat közel hoz­zuk olvasóinkhoz és megismerésük­kel , elmélyíthessük a mi demokrati­kus törekvéseinket is. • Nem lehetünk érdektelenek az or­szágon kívüli események kérdései­ben. A mi országunk békéje össze van kötve a körülöttünk és távo­labb élő népek békéjével. A nem­zetközi élet egymással szembenálló erőinek viszonylatában, a mi or­­szágunk a béke erőinek, a Szovjet­unió és szövetségeseinek oldalán áll. Nemcsak passzív csatlakozás­s­al, hanem tevékeny, harcos el­szántsággal az imperialista szándé­kok ellen. A világ bármely pont­ján eldobott háborús tű­zcsov*­ a világbété veszélyeztetését jelenti, a mi békénk veszélyeztetését is. E­ért vagyunk érdekelve abban a küzdelemben, amelyet a békesze­rető világerők a Szovjetunió veze­tőj­ével folytatnak, a háborús gyúj­togatók, elsősorban az amerikai és angol imperializmus ellen. A hatá­rok elmosódnak a belpolitikai kér­dések égy külpolitikai magatartás kö­zött. A demokratikus belpolitika ki­zárja a demokráciaellenes külpoli­tikát és megfordítva, az imperia­lista külpolitika minden esetben népellenes, antidemokratikus belpo­litikát eredményez, a népi tömegek érdekeit vé­delmező sajtónak jelentősek a feladatai. Nemcsak tájékoztatni kell az olvasót, hanem eligazítani is a nagy népi, nemzetiségi, bel- és külpolitikai kérdések öszefüggésé­t Ezt a feladatot kell vállalnunk indulásunkkor. Nem vállalhatunk ennél kevesebbet. Széljegyzetek a stabilizációhoz Irta : Halász Sándor A nagy operáció megtörtént. Rajtunk­ tulajdonképpen egyszerre két műtétet hajtottak végre: stabi­lizálták , pénzünket és átformálták gazdasági tagozódottságunknak ará­nyait. Az elkanásaodot pénzt a nem­ze­ti termelés eredményével, a nemzeti jövedelemmel, összhangba és arányba kellett hozni. Ez a mű­velet azoknak, akik a pénzügypolitika négy alapműveletét jól tudják, nem okoz fejtörést Itt matematikai szabályok érvényesülnek. Az, hogy a stabilizáció kettyüskezű-e avagy drasztikus, az eredmény szempontjá­ból nem döntő. A siker ha szaksze­rű és pontosan adagolt volt az eljá­rás e két eset egyikében sem lehet vitás. Nálunk ez alkalommal az ideológiai kés is operált. Nem csak értékálló pénzt, hanem gazdasági ellátottságában átállított rendeket is teremteni kíván ez a stabilizá­ció.. Ezen a hangsúly. És, ez teszi kivételesen érdekessé és lélegzetál­­lítóan­ komollyá ezt a műveletet. Mért'miről is' van itt szó? A­hor­szabad, hogy a társadalmi nézőpont­ból is előkészített stabilzáció előtt bizonyos rétegek erőst megtorpan­nak. „Hogyan éljek meg 75, vagy akár 150 lejből?“, — kérdik. „Le­het-e, szabad-e minden pénztartalé­kunkat konfiskálni?“ ,— sápitozzák. Erről szó sincs és igy a dolgokat nézni nem szabad. Illenék a lénye­gig lelátni. A lényeg pedig a következő 1. A STABILIZÁCIÓ MEGTE­REMTI A FOGYASZTÓKÉPPES VÁSÁRLÓK TÖMEGET. Az átlag ipari munkás 5—600 kiló kenyér egyenértékét kapja havonta. Az in­flációs időszakban 20 kiló­ kenyeret, ha megkeresett, sokat keresett. 2. A STABILIZÁCIÓ AR — ÉS BÁR — ARANYA ÉRTÉKESSÉ EME­LI A MUNKÁT. Az élelmisze­rárusít, tőkére szert tett világ ter­melési rendjében egyre jobban elvé­konyodott a kereső réteg. Ma már voltaképen a­­ monopolkapitalista városokban az egész társadalom a kivégezett nagy tőkék függvénye. Roosevelt első elnöksége idején a New Deal-nek alapgondolata az volt, hogy valahogyan gátat kell vetni­ a kevesek abszorbeáló gazdasági hatalmának. A New-Deal 's fogyas­­szont mintegy húszszorosra emel­kedett. 3. A STABILIZÁCIÓ MINDEN PÉNZT BLOKÁL, AMI NEM A TERMELÉS CÉLJAIT SZOLGÁLJA A zárolt számláról csak a munka­bér és nyersanyag ellenértékét en­gedi kiszivárgani, ami nem pénzügy — technikai, hanem termelési rend­szabály. 3. A STABILIZÁCIÓ JUTAL­MAZ MINDENKIT, AKI TERMEL fékentartottan élteti azokat, akik csak közvetítenek és nem hagyja élni a dologtalanokat A munkanél­küli és tezaurált vagyonok így bele­kapcsolódnak a termelési körfor­gásba: az éhes gyomor előkény­szeríti az aranyakat és valutákat. rek árai körülbelől kétszeresre, az az ipari cikkek árai négy-ötszörösre, a munkabér norminális értéke vi­taképes vásárlót­ akart teremteni a maga­­ módján, nem a lényegig lehatolóan, nem generálisan, csak úgy, ahogyan az evolucionista ■ poli­tikai taktika már dolgozik. Mint minden félmegoldás, úgy ez sem si­került. A monopolkapitalizmus to­vább terjeszkedett és a kereső réteg még inkább vékonyodott. A második világháború konjunk­túrája és az azt természetszetsze­­rűen követő infláció lehetősége már egészen vaddá tette az arányt Elérkeztünk ahhoz a­ pillanathoz, amelyben a munka jutalma az éhezés lett. Az utolsó évek során egyre inkább és szó szerinti értelem­ben éhezett a dolgozó. Ez a stabilizációs operáció nem 5. A STABILIZÁCIÓ DRASZTI­KUSAN LEVÁGJA A GAZDA­SÁGI ÉLET TESTIRŐL A RÁ­KOS KÉPZŐDMÉNYEKET. Köz­elegszik meg tehát azzal, hogy a pénzt érték állandósítja, hanem a munka értékét is állandósítani a­­karja. A munkának az utolsó évti­zedekben cs­ak eseti ■ értéke volt. Csak ott kapott a munka átmeneti és ott is csak Skalpolt értékelést, ahol átmentleg m munkaerőhiány állott, be­ pedig az anyagnak értéket csak a munka kölcsönöz. . Románia egész földterülete csak annyit ér­ahány kapa-vágás, eke-szántás ér­tékké emeli. Ennek az értékemelő munkának szénáját is rendbe kellett már egyszer hozni. Legyen végre vége annak, hogy lejből Sünk, pa­ritás diferenciából, ámfolyan hullám­zásból aranyfinomsági árnyalatok fiktív elsőszerete­téből. Az elmúlt évszázadban nagyon hozzászoktunk az egyéni szemszög látóköréhez és így csudáin­ sem tyüsebb kézzel nem lehetett csi­nálni, mint ahogyan a dohányzás­ról sem lehet adagoltan lemondani. A legbiztosabb hajózás a törés Mindaz, amit a stabilizáció ered­ményeképpen e lázas napokban ma már látunk és főként megértünk, egye­seket tamáskodóvá tesz és ezek bizonyára azt hiszik, hogy kormány­zatunk egy merész és kalandos kí­sérletéről van szó. Tévednek! Ez a stabilizáció nem partikuláris pró­­bálkozás, hanem egyrészt a pénz­ügy­politika matematikai aranysza­bályának csalhatatlan alkalmazása, másrészt az elméleti demokrácia gya­korlati megvalósítása, a demokrá­cia ugyanis — és ezt nagyon hang­súlyozzuk ki! — nemcsak politikai és társadalmi, hanem gazdasági egyenlőséget is jelent. Nemcsak, szavazati jogot és törvény előtti egyenlőséget, hanem egyenlőséget a... munkában is. Aki 8 munk** fronton produktiv, annak porcióhoz van joga. Aki a munkafronton kiind­ul és improduktív, az gazda­ságiakban jogtalan Ez a stabilizációs operáció másod­lagos, de az elsőnél is fontosabb célja Természetesen mindez szép, vilá­gos, jobb jövőt csillogat a­ lehetőség amit meg kell valósítani és a meg­valósítás nagy erőfeszítéseket fel­tételez. A gyakorlatban nagy zökkenők és fájdalmas átmenetek lesznek. Amíg csak azt megszokjuk, hogy nem ab­ból élünk, ami csak úgy „került", úgy növekedett, mint a fű a mezőn, úgy sokasodott­ , mint az amőba­tenyészet, hanem csak annyink van, amennyi a „teljesítményünk" egyenérté­ke? Amíg tudomásul ves­­szük, hogy tíz méter vászon nem ennyi és ennyi arany és ennyi és ennyi millió lej, hanem annyi, a­­mennyi valóban: ezer centiméter Ne várjuk, hogy már holnap reggel a stabilizáció bűvös palack­jából előugrik, mint mesék tün­­d­éri kisasszony­a, Eldorádo, Kánaán, vagy Utópia. A rombolás hat évig tartott A gazdasági bomlás még három esztendőt rátetézett. Kilenc esztendő gazdasági romlását mun­kával, verejtékünkkel kell hely­reállítani. Ez pedig nagy feladat A javából való feladat. Délkeleten európa kisnépei közül mi kaptuk utoljára e fedatot és az elődök példája bizonyítja: nem megoldhatatlan e feladat. A csehek megcsinálták, a bulgárok meggyőz­ték, Magyarország példamutatóan megbirkózott­­ vele, Jugoszlávia­­ térdre kényszerítette. Nálunk kü­lönösképen megvannak a siker fel­tételei, itt ahol folyik a búza, fo­lyik a petróleum és folyik a Duna. Szerencsés adottságunk folytán ná­lunk csak meg kell szervezni a mun­kát míg másutt szörnyű verejté­kezéssel birkózni kellett vele. Románia dolgozói sem torpannak meg. A kezükben az új pénz. A kar­jukban az erő. És mögöttük ott a népi demokrácia segítő — és ha éppen úgy követelik ki tőle — ott áll lesújtó hatalma is. mni& 2 1947 szent 1. Kitüntetésre méltó magyar kulturmunkásai nincsenek demokráciánknak ? A népellenes kormányzatok nem szeretik a szellem munkásait. A reakciónak különösképpen el­lenszenvesek a néptömegek felvilá­gosítását, az igazi kultúra és a tu­dományosság szolgálatában álló, haladó gondolkodású írók, művé­szek, tudósok. A néptömegek elnyo­másának sötét esztendei alatt a haladó szellemű kulturmunkások háttérbe szálltak, sőt igen sokszor üldöztetésben, meghurcolásban volt részük. Az élet napos oldalán csu­pán a semmirekelő behódolók, a szellem, a kultúra, a toll árulói álltak és alázatos hűséggel támogat­­ták a népet gyötrő, szipolyozó re­akciót. Demokráciánk nagyot változ­tatott ezen a téren is. A következe­tesen demokratikus tényezők, de mindenek előtt maguk a tudásra, ismeretre vágyó tömegek megbe­csülik az érdekükben cselekvő szel­­lemi dolgozókat. Pás Jón művészet­ügyi minister e megbecsülés jegyé­ben királyi kitüntetésb­e terjeszte­tte fel azokat az írókat, újságírókat, színészeket, színházi szakembere­ket, zenészeket, festőket, szobrászo­kat, akik a kultúra és a demokrá­cia érdekében fejtettek ki elisme­résre méltó munkát. Az előterjesz­tett személyek meg is kapták a mű­vészeti rendjel különböző fokozatait A kitüntetések osztatlan örömöt váltottak ki nemcsak az érdekeltek körében, hanem a demokrácia ősz­inte híveinek táborában is. De ez az öröm nem teljes. Ugyanis, ha valaki figyelmesen végigolvassa a kitün­tettek névsorát, feltűnik neki, hogy csak egyetlen magyar ember kapott kitüntetést. A névsort böngésző olvasóban ön­kéntelenül felmerül a kérdés: a ro­­mániai magyar írók, újságírók, fes­tők, szobrászok, színházi emberek és művészek többszáz főt kitevő táborában csak egyetlen művész akad, aki a kultúra és a demokrácia fejlődésének szolgálatában állította te­remtő erejét, alkotóképességét? Vajjon a romániai magyar írás és mű­vészet berkeiben nincs egyetlen magyar szellemi dolgozó, aki méltó a demokratikus kormányzat elismerésére? A romániai magyar szellemi élet tárgyilagos figyelői bizonyára tud­ják, hogy a magyar írók, újságírók és művészek soraiban nem egy első­­vonalbeli, értékes kultúrharcos va­n, aki legjobb tudásával küzd népe felvilágosításáért, művészi neveléséért és a romániai demokrácia biztosí­tásáért, továbbfejlesztéséért. Ezek nem érdemeltek kitüntetést? Véleményünk szerint nagyobb körültekintéssel kellett volna a kitün­­tetésre előterjesztett személyek névsorát össze­állítani, így érdemes magyar demokrata kultrumunkások nem érezték volna a háttérbe szo­rított­ság keserű ízét. Az egyoldalúság káros és méltánytalan. Nem egyezik a nemzetiségi jogegyenlőség és a társadalmi igazságos­­ság elvével, mert nem jutalmaz olyanokat, akik méltók a kitüntetésre. Hisszük, hogy az illetékes tényezők módot találnak majd arra, hogy a névsorból kimaradt következetes demokrata magyar írók, újságírók és művészek, szintén kitüntetésben részesüljenek. Ezt kívánja nemcsak a méltányosság, de a demokrácia szelleme is. LÁZÁR JÓZSEF Erőink ugyan még szerények a feladatok nagysága és saját igé­nyeink szerint is, de bizonyosak vagyunk abban, hogy erőnk hozzá emelkedik a feladatokhoz — az ország magyarságának támogatásá­val Hozzá kell emelkednie! Megvan­nak erre a lehetőségeink. Hozzá kell emelkednie, mert nem öncélú mun­kát végzünk és lapunk nem ön­célú szándékkal született. Azért született, mert szüksége volt rá, az ország demokratikus közvéleményé­nek. Azért hogy itt az ország főváro­sában központi magyar sajtója le­gyen, amely hozzájárulhasson az egységes magyar közvélemény ki­alakításához, a demokratikus ma­gyar erők cselekvési egységének megerősítéséhez. Szükség volt rá, hogy hozzájáruljunk annak a re­­gionalizmusnak felszámolásához, a­­mely maga zárkózott el attól, hogy fővárosunknak tekinthessük az or­szág fővárosát és ezzel „vidéki" jelentőségre csökkentette a ma­gyar közéletet. Szükség volt rá, mert itt van az ország politikai és gazdasági központja és ide tevő­dött át, a magyar képviselők par­lamenti tevékenységével, a magyar politikai élet központja is. Itt for­málódnak az ország fejlődését irá­nyító vezérelvek, itt kell tehát őrsön állnunk, hogy megbízhatóan és gyorsan tájékoztathassuk a ma­gyar közvéleményt A Romániai Magyar Szó megje­lenése a magyar közélet szükségle­tén túl, a romániai magyarság régi vágyakozásának betöltését­­ jelenti. Vár reánk a magyar dol­gozó nép és mi igyekszünk be­tölteni várakozását Nagy erőfeszítésekkel jutottunk el idáig. Biztatást a további erőfe­szítésekre a magyar olvasóközön­­ség­től várunk. Ez a biztatás dönti el, hogy mit és mennyit oldhatnak meg feladatainkból. Most pedig szóljon önmagáért a lap, ha az első szavak kissé el­fog­adottak is lesznek.« ROBOTOS IMRE

Next