Romániai Magyar Szó, 1947. szeptember (1. évfolyam, 1-25. szám)
1947-09-01 / 1. szám
Ezt vállaljuk (Folytatás az 1 oldalról) biztosításáért, szabadságunkért és emberi méltóságunkért is. A tej védelme munkával és harccal van összekötve. Nemcsak úgy védelmezzük a tejt, hogy harcolunk a spekulánsok ellen, hanem úgy harcolunk legjobban a spekulánsok ellen, ha a többtermelésért folytatott munkával tartalmat adunk a demokrácia pénzének, ha a munkafegyelemmel emeljük a munka termelékenységét, ha küzdünk a korrupció ellen, leleplezzük az adócsalókat és harcolunk a megvesztegethető állami tisztviselők ellen. A lej védelme, demokráciánk védelmével azonos. Ezért kell engesztelhetetlenül küzdenünk mindenki ellen, aki veszélyeztetni próbálja közös kincsünket, ezért nem lehet irgalom a lej ellenségei számára és azok számára sem, akik pártfogásukba veszik őket, akár bírótanárban, akár gazdasági vagy politikai eszközökkel. Tisztáznunk kell az arcvonalakat Senki sem vonulhat a hátsó vonalakba, hogy ott bevárja mig eldől a harc és megérlelődnek a munka eredményei. Aki elvonul a munka és harc elől, az az ellenség sorába áll Akár akarja ezt, akár nem A népi demokrácia fejlődési szakaszába lépett rendszerünk nem értékelheti ezt másként. Nem értékelhetjük mi sem másként Szorosan hozzá kívánunk kapcsolódni mindennapi munkánkban ehhez a fejlődési szakaszhoz, ki akarjuk fejezni törekvéseit és közös munka és harc révén együtt akarunk megérkezni a kialakult népi demokráciához A * az útja s szomszédos haladottabb országok népeinek la. Tanulnunk kell, sokat és nagyon alaposan, a szomszédos népi demokráciák fejlődéséből és különösen tanulnunk kell nagy keleti szomszédunk, a Szovjetunió példáiból. Arra törekszünk, hogy ezeket a példákat és tanulságokat közel hozzuk olvasóinkhoz és megismerésükkel , elmélyíthessük a mi demokratikus törekvéseinket is. • Nem lehetünk érdektelenek az országon kívüli események kérdéseiben. A mi országunk békéje össze van kötve a körülöttünk és távolabb élő népek békéjével. A nemzetközi élet egymással szembenálló erőinek viszonylatában, a mi országunk a béke erőinek, a Szovjetunió és szövetségeseinek oldalán áll. Nemcsak passzív csatlakozással, hanem tevékeny, harcos elszántsággal az imperialista szándékok ellen. A világ bármely pontján eldobott háborús tűzcsov* a világbété veszélyeztetését jelenti, a mi békénk veszélyeztetését is. Eért vagyunk érdekelve abban a küzdelemben, amelyet a békeszerető világerők a Szovjetunió vezetőjével folytatnak, a háborús gyújtogatók, elsősorban az amerikai és angol imperializmus ellen. A határok elmosódnak a belpolitikai kérdések égy külpolitikai magatartás között. A demokratikus belpolitika kizárja a demokráciaellenes külpolitikát és megfordítva, az imperialista külpolitika minden esetben népellenes, antidemokratikus belpolitikát eredményez, a népi tömegek érdekeit védelmező sajtónak jelentősek a feladatai. Nemcsak tájékoztatni kell az olvasót, hanem eligazítani is a nagy népi, nemzetiségi, bel- és külpolitikai kérdések öszefüggését Ezt a feladatot kell vállalnunk indulásunkkor. Nem vállalhatunk ennél kevesebbet. Széljegyzetek a stabilizációhoz Irta : Halász Sándor A nagy operáció megtörtént. Rajtunk tulajdonképpen egyszerre két műtétet hajtottak végre: stabilizálták , pénzünket és átformálták gazdasági tagozódottságunknak arányait. Az elkanásaodot pénzt a nemzeti termelés eredményével, a nemzeti jövedelemmel, összhangba és arányba kellett hozni. Ez a művelet azoknak, akik a pénzügypolitika négy alapműveletét jól tudják, nem okoz fejtörést Itt matematikai szabályok érvényesülnek. Az, hogy a stabilizáció kettyüskezű-e avagy drasztikus, az eredmény szempontjából nem döntő. A siker ha szakszerű és pontosan adagolt volt az eljárás e két eset egyikében sem lehet vitás. Nálunk ez alkalommal az ideológiai kés is operált. Nem csak értékálló pénzt, hanem gazdasági ellátottságában átállított rendeket is teremteni kíván ez a stabilizáció.. Ezen a hangsúly. És, ez teszi kivételesen érdekessé és lélegzetállítóan komollyá ezt a műveletet. Mért'miről is' van itt szó? Ahorszabad, hogy a társadalmi nézőpontból is előkészített stabilzáció előtt bizonyos rétegek erőst megtorpannak. „Hogyan éljek meg 75, vagy akár 150 lejből?“, — kérdik. „Lehet-e, szabad-e minden pénztartalékunkat konfiskálni?“ ,— sápitozzák. Erről szó sincs és igy a dolgokat nézni nem szabad. Illenék a lényegig lelátni. A lényeg pedig a következő 1. A STABILIZÁCIÓ MEGTEREMTI A FOGYASZTÓKÉPPES VÁSÁRLÓK TÖMEGET. Az átlag ipari munkás 5—600 kiló kenyér egyenértékét kapja havonta. Az inflációs időszakban 20 kiló kenyeret, ha megkeresett, sokat keresett. 2. A STABILIZÁCIÓ AR — ÉS BÁR — ARANYA ÉRTÉKESSÉ EMELI A MUNKÁT. Az élelmiszerárusít, tőkére szert tett világ termelési rendjében egyre jobban elvékonyodott a kereső réteg. Ma már voltaképen a monopolkapitalista városokban az egész társadalom a kivégezett nagy tőkék függvénye. Roosevelt első elnöksége idején a New Deal-nek alapgondolata az volt, hogy valahogyan gátat kell vetni a kevesek abszorbeáló gazdasági hatalmának. A New-Deal 's fogyasszont mintegy húszszorosra emelkedett. 3. A STABILIZÁCIÓ MINDEN PÉNZT BLOKÁL, AMI NEM A TERMELÉS CÉLJAIT SZOLGÁLJA A zárolt számláról csak a munkabér és nyersanyag ellenértékét engedi kiszivárgani, ami nem pénzügy — technikai, hanem termelési rendszabály. 3. A STABILIZÁCIÓ JUTALMAZ MINDENKIT, AKI TERMEL fékentartottan élteti azokat, akik csak közvetítenek és nem hagyja élni a dologtalanokat A munkanélküli és tezaurált vagyonok így belekapcsolódnak a termelési körforgásba: az éhes gyomor előkényszeríti az aranyakat és valutákat. rek árai körülbelől kétszeresre, az az ipari cikkek árai négy-ötszörösre, a munkabér norminális értéke vitaképes vásárlót akart teremteni a maga módján, nem a lényegig lehatolóan, nem generálisan, csak úgy, ahogyan az evolucionista ■ politikai taktika már dolgozik. Mint minden félmegoldás, úgy ez sem sikerült. A monopolkapitalizmus tovább terjeszkedett és a kereső réteg még inkább vékonyodott. A második világháború konjunktúrája és az azt természetszetszerűen követő infláció lehetősége már egészen vaddá tette az arányt Elérkeztünk ahhoz a pillanathoz, amelyben a munka jutalma az éhezés lett. Az utolsó évek során egyre inkább és szó szerinti értelemben éhezett a dolgozó. Ez a stabilizációs operáció nem 5. A STABILIZÁCIÓ DRASZTIKUSAN LEVÁGJA A GAZDASÁGI ÉLET TESTIRŐL A RÁKOS KÉPZŐDMÉNYEKET. Közelegszik meg tehát azzal, hogy a pénzt érték állandósítja, hanem a munka értékét is állandósítani akarja. A munkának az utolsó évtizedekben csak eseti ■ értéke volt. Csak ott kapott a munka átmeneti és ott is csak Skalpolt értékelést, ahol átmentleg m munkaerőhiány állott, be pedig az anyagnak értéket csak a munka kölcsönöz. . Románia egész földterülete csak annyit érahány kapa-vágás, eke-szántás értékké emeli. Ennek az értékemelő munkának szénáját is rendbe kellett már egyszer hozni. Legyen végre vége annak, hogy lejből Sünk, paritás diferenciából, ámfolyan hullámzásból aranyfinomsági árnyalatok fiktív elsőszeretetéből. Az elmúlt évszázadban nagyon hozzászoktunk az egyéni szemszög látóköréhez és így csudáin sem tyüsebb kézzel nem lehetett csinálni, mint ahogyan a dohányzásról sem lehet adagoltan lemondani. A legbiztosabb hajózás a törés Mindaz, amit a stabilizáció eredményeképpen e lázas napokban ma már látunk és főként megértünk, egyeseket tamáskodóvá tesz és ezek bizonyára azt hiszik, hogy kormányzatunk egy merész és kalandos kísérletéről van szó. Tévednek! Ez a stabilizáció nem partikuláris próbálkozás, hanem egyrészt a pénzügypolitika matematikai aranyszabályának csalhatatlan alkalmazása, másrészt az elméleti demokrácia gyakorlati megvalósítása, a demokrácia ugyanis — és ezt nagyon hangsúlyozzuk ki! — nemcsak politikai és társadalmi, hanem gazdasági egyenlőséget is jelent. Nemcsak, szavazati jogot és törvény előtti egyenlőséget, hanem egyenlőséget a... munkában is. Aki 8 munk** fronton produktiv, annak porcióhoz van joga. Aki a munkafronton kiindul és improduktív, az gazdaságiakban jogtalan Ez a stabilizációs operáció másodlagos, de az elsőnél is fontosabb célja Természetesen mindez szép, világos, jobb jövőt csillogat a lehetőség amit meg kell valósítani és a megvalósítás nagy erőfeszítéseket feltételez. A gyakorlatban nagy zökkenők és fájdalmas átmenetek lesznek. Amíg csak azt megszokjuk, hogy nem abból élünk, ami csak úgy „került", úgy növekedett, mint a fű a mezőn, úgy sokasodott , mint az amőbatenyészet, hanem csak annyink van, amennyi a „teljesítményünk" egyenértéke? Amíg tudomásul vesszük, hogy tíz méter vászon nem ennyi és ennyi arany és ennyi és ennyi millió lej, hanem annyi, amennyi valóban: ezer centiméter Ne várjuk, hogy már holnap reggel a stabilizáció bűvös palackjából előugrik, mint mesék tündéri kisasszonya, Eldorádo, Kánaán, vagy Utópia. A rombolás hat évig tartott A gazdasági bomlás még három esztendőt rátetézett. Kilenc esztendő gazdasági romlását munkával, verejtékünkkel kell helyreállítani. Ez pedig nagy feladat A javából való feladat. Délkeleten európa kisnépei közül mi kaptuk utoljára e fedatot és az elődök példája bizonyítja: nem megoldhatatlan e feladat. A csehek megcsinálták, a bulgárok meggyőzték, Magyarország példamutatóan megbirkózott vele, Jugoszlávia térdre kényszerítette. Nálunk különösképen megvannak a siker feltételei, itt ahol folyik a búza, folyik a petróleum és folyik a Duna. Szerencsés adottságunk folytán nálunk csak meg kell szervezni a munkát míg másutt szörnyű verejtékezéssel birkózni kellett vele. Románia dolgozói sem torpannak meg. A kezükben az új pénz. A karjukban az erő. És mögöttük ott a népi demokrácia segítő — és ha éppen úgy követelik ki tőle — ott áll lesújtó hatalma is. mni& 2 1947 szent 1. Kitüntetésre méltó magyar kulturmunkásai nincsenek demokráciánknak ? A népellenes kormányzatok nem szeretik a szellem munkásait. A reakciónak különösképpen ellenszenvesek a néptömegek felvilágosítását, az igazi kultúra és a tudományosság szolgálatában álló, haladó gondolkodású írók, művészek, tudósok. A néptömegek elnyomásának sötét esztendei alatt a haladó szellemű kulturmunkások háttérbe szálltak, sőt igen sokszor üldöztetésben, meghurcolásban volt részük. Az élet napos oldalán csupán a semmirekelő behódolók, a szellem, a kultúra, a toll árulói álltak és alázatos hűséggel támogatták a népet gyötrő, szipolyozó reakciót. Demokráciánk nagyot változtatott ezen a téren is. A következetesen demokratikus tényezők, de mindenek előtt maguk a tudásra, ismeretre vágyó tömegek megbecsülik az érdekükben cselekvő szellemi dolgozókat. Pás Jón művészetügyi minister e megbecsülés jegyében királyi kitüntetésbe terjesztette fel azokat az írókat, újságírókat, színészeket, színházi szakembereket, zenészeket, festőket, szobrászokat, akik a kultúra és a demokrácia érdekében fejtettek ki elismerésre méltó munkát. Az előterjesztett személyek meg is kapták a művészeti rendjel különböző fokozatait A kitüntetések osztatlan örömöt váltottak ki nemcsak az érdekeltek körében, hanem a demokrácia őszinte híveinek táborában is. De ez az öröm nem teljes. Ugyanis, ha valaki figyelmesen végigolvassa a kitüntettek névsorát, feltűnik neki, hogy csak egyetlen magyar ember kapott kitüntetést. A névsort böngésző olvasóban önkéntelenül felmerül a kérdés: a romániai magyar írók, újságírók, festők, szobrászok, színházi emberek és művészek többszáz főt kitevő táborában csak egyetlen művész akad, aki a kultúra és a demokrácia fejlődésének szolgálatában állította teremtő erejét, alkotóképességét? Vajjon a romániai magyar írás és művészet berkeiben nincs egyetlen magyar szellemi dolgozó, aki méltó a demokratikus kormányzat elismerésére? A romániai magyar szellemi élet tárgyilagos figyelői bizonyára tudják, hogy a magyar írók, újságírók és művészek soraiban nem egy elsővonalbeli, értékes kultúrharcos van, aki legjobb tudásával küzd népe felvilágosításáért, művészi neveléséért és a romániai demokrácia biztosításáért, továbbfejlesztéséért. Ezek nem érdemeltek kitüntetést? Véleményünk szerint nagyobb körültekintéssel kellett volna a kitüntetésre előterjesztett személyek névsorát összeállítani, így érdemes magyar demokrata kultrumunkások nem érezték volna a háttérbe szorítottság keserű ízét. Az egyoldalúság káros és méltánytalan. Nem egyezik a nemzetiségi jogegyenlőség és a társadalmi igazságosság elvével, mert nem jutalmaz olyanokat, akik méltók a kitüntetésre. Hisszük, hogy az illetékes tényezők módot találnak majd arra, hogy a névsorból kimaradt következetes demokrata magyar írók, újságírók és művészek, szintén kitüntetésben részesüljenek. Ezt kívánja nemcsak a méltányosság, de a demokrácia szelleme is. LÁZÁR JÓZSEF Erőink ugyan még szerények a feladatok nagysága és saját igényeink szerint is, de bizonyosak vagyunk abban, hogy erőnk hozzá emelkedik a feladatokhoz — az ország magyarságának támogatásával Hozzá kell emelkednie! Megvannak erre a lehetőségeink. Hozzá kell emelkednie, mert nem öncélú munkát végzünk és lapunk nem öncélú szándékkal született. Azért született, mert szüksége volt rá, az ország demokratikus közvéleményének. Azért hogy itt az ország fővárosában központi magyar sajtója legyen, amely hozzájárulhasson az egységes magyar közvélemény kialakításához, a demokratikus magyar erők cselekvési egységének megerősítéséhez. Szükség volt rá, hogy hozzájáruljunk annak a regionalizmusnak felszámolásához, amely maga zárkózott el attól, hogy fővárosunknak tekinthessük az ország fővárosát és ezzel „vidéki" jelentőségre csökkentette a magyar közéletet. Szükség volt rá, mert itt van az ország politikai és gazdasági központja és ide tevődött át, a magyar képviselők parlamenti tevékenységével, a magyar politikai élet központja is. Itt formálódnak az ország fejlődését irányító vezérelvek, itt kell tehát őrsön állnunk, hogy megbízhatóan és gyorsan tájékoztathassuk a magyar közvéleményt A Romániai Magyar Szó megjelenése a magyar közélet szükségletén túl, a romániai magyarság régi vágyakozásának betöltését jelenti. Vár reánk a magyar dolgozó nép és mi igyekszünk betölteni várakozását Nagy erőfeszítésekkel jutottunk el idáig. Biztatást a további erőfeszítésekre a magyar olvasóközönségtől várunk. Ez a biztatás dönti el, hogy mit és mennyit oldhatnak meg feladatainkból. Most pedig szóljon önmagáért a lap, ha az első szavak kissé elfogadottak is lesznek.« ROBOTOS IMRE