Romániai Magyar Szó, 1948. november (2. évfolyam, 353-377. szám)
1948-11-01 / 353. szám
Románia! Magyar 8x0 dem azt is, hogy jelentéseket készítettek Melbourne-nek. Ugyancsak értesülések végett jött egy amerikai újságíró, Shea is. Rajtuk kívül még más angolokat és amerikaiakat küldtek a Resicához. Ez látható a vendégkönyvben is. Több ízben is jártak nálunk. ELNÖK: Mint mondotta tehát kormánybiztos volt a Resicánál. E kinevezése előtt beszélt-e ezekről a dolgokról Poppal? DRAGOESCU: Mielőtt kormánybiztosnak kinevezték volna, Chirculescu tanácsos felesége útján figyelmeztetett, hogy ne fogadjam el az állást, mert, ha jönnek majd az angolok és amerikaiak, nem fogják ezt nekem megbocsátani. ELNÖK: Tudott arról, hogyan szabotálta Popp a munkások ellátását? DRAGOESCU: A kollektív szerződés értelmében a munkásoknak munkaruha, élelmiszer, stb. járt volna. Ezt mindig késéssel kapták meg, ami nagy elégedetlenséget szült. Jóllehet az igazgatóságnak nagy pénzösszegek állottak a rendelkezésére, azt mondták, hogy nincs pénzük. Az élelmiszer kiosztását nagy késéssel végezték, úgy, hogy néha azok elromoltak, így több, mint tíz vasúti kocsi élelmiszert eldobtak, a munkások pedig 1946—1947 telén burgonya nélkül maradtak. Ugyanez történt több, mint tíz vagon káposztával, amelyet szintén el kellett dobni. Ahelyett, hogy ellátták volna fával az alkalmazottakat, több száz vagon fát Temesváron, Turnu-Severinben és Aradon feketén értékesítettek. Az alkalmazottak elégedetlenségeit Titel Petrescu utasításai alapján Eftimie Gherman, Mustetiu, Jumanca, Grigorovici stb titejisták irányították a Szakszervezeti Tanács és a rendszer ellen. ELNÖK: Mit tud a Resicánál folyó szabotázsról? Az egész ország iparos megsínylette cs szeabotázst Erre a kérdésre válaszolva részletesen kifejtette, hogy e szabotázst nemcsak a Resica, hanem az ország összes fémipari üzemei megsínylették. A megrendelt anyagokat nem szállították le, a munkásokat pedig megfizették, ha nem is dolgoztak. Ezáltal növelték az önköltségi árat és az inflációt. Az anyag minősége nem volt megfelelő. Előfordult az az eset is, hogy az I.A.R.-nek a traktorgyártáshoz szállított anyag 98 százaléka selejtes volt. Az Astra, Malaxa, Wolf stb., nem kapa meg idejében a rendelt anyagot. A „csendes szabotázs“ „erőszakos szabotázs" Ugyanez történt a Margineanca gyárral az ekékkel. A rendkívül nagy selejtet a Restica mezőgazdasági gép és szerszámgyártása is megszenvedte. A Balog mérnök vezetése alatt álló laboratóriumok minden irányelvek nélkül dolgoztak, mert hallgatólagosan megállapodtak. A Resicának az volt az érdeke, hogy minél nagyobb legyen a selejt, mert ezt kereskedelmi vasként értékesíthették a feketepiacon. Az emelő daruk elhasználódtak s ezért ment rosszul az acélöntődében a munka, nagy volt a fogyasztás. Ezzel rendkívül súlyos csapást mértek a nemzetgazdaságra, mert a Resica termelésének 25 százalékát az állam vette át és fizette ki, míg a többi a feketepiacra került. Ez volt az úgynevezett csendes szabotázs. Popp nemcsak, hogy nem tett ez ellen semmit, hanem még támogatta is ezt a hanyagságot. Emellett meg volt a Resica-, nál az erőszakos szabotázs is. 1945 és 1946 év folyamán és 1947 tavaszán egymás után röpítették levegőbe a Siemens-Martin kemencéket. Ez nem történhetett volna meg, ha a legcsekélyebb elővigyázatossági intézkedéseket foganatosítják. Mindez azonban szándékosan történt. Az ócskavashoz a nemzeti-parasztpártiakat az összes volt hitleristákat, a titelistákat osztották be, akik le nem szerelt lövedékeket helyeztek el a feldolgozandó ócskavas közé. Ahelyett, hogy ezeket a lövedékeket őrizték volna, egyszerűen félre tették és bárki bedobhatta azokat az acélöntőde vályújába. Hogy a robbanásokat szándékosan idézték elő, az kitűnik abból is, hogy egyszer a kemence felrobbant anélkül, hogy lövedék került volna belé. Aznap csöveket raktak bele és az egyik ilyen cső trotillal volt megtöltve. Amikor az acélműveknél megszűntek ezek az események, a súlypont a hengerelő művekre helyeződött át. Itt olyan dugattyúk romlottak el, amelyekről tudták, hogy nem gyárthatók az országban és külföldről sem hozhatják be. Sőt mi több, tüzet fogott a modelleket készítő asztalos műhely is. Az igazgatóság vizsgálatot rendelt el, amelyet a titelisták vezettek és így sohasem találták meg a bűnöst. Erőszakos szabotázsesetek voltak a villamos központoknál is. Rengeteg transzformátor kiégett. A Greblánál műhiba miatt, amit nyilvánvalóan szándékosan idéztek elő, az egész szektor 40 percig áramszolgáltatás nélkül maradt. A parancsnoksággal szoros kapcsolatban működött és az volt a célja, hogy front mögötti harcokra, terrorista cselekedetekre, szabotázsra stb. készítsen elő. Az elnök kérdéseire elmondta, hogy hazatérte után nyomban találkozott dr. Bonillával, aki közölte vele, hogy az országban felforgató csoport működik, amelynek az a feladata, hogy megszervezze a kormány megbuktatását, őt azzal a feladattal bízták meg, hogy a nagyvárosokban, főleg az elbocsájtott tisztek köréből megfelelő elemeket toborozzon és ezeket ötös csoportokba szervezze meg. Bonilla bemutatta Macelarunak, aki elbocsájtott tisztek toborozásáról beszélt vele, valamint olyan más párthívekről, akik a megfelelő pillanatban felhasználhatók az erőszakos cselekedetek végrehajtására. A tanút kimondottan az erőszakos tevékenység előkészítésével bízták meg. ELNÖK: Ismerte Bujoiu és Alex. Bals vádlottakat? TÓBA: igen, Bentila után ismerkedtem meg velük. Megmondtam Bentilának, hogy ez utazásokhoz pénzre van szükségem, mire bemutatott Buicki vádlottnak, később pedig Bais vádlottnak. Bonilla útján 50 millió lejt kaptam tőlük. Az elnöknek arra a kérdésére, hogy miért éppn őt bízták meg ezeknek a csoportoknak a megszervezésével, Tóba azt a magyarázatot adta, hogy senkinek sem volt az országban olyan előképzettség®, mivel ő volt Ottó Skortzen iskolájának első végzett növendéke. Skortzen viszont még Mussolinivel is kapcsolatban állott és mindent tudott a visszavonulásokkal kapcsolatos teendőkről és az erőszakos és szabotázscselekedetek megtervenésének módozatairól. BUJOIU: Engedje meg elnök úr, hogy megkérdezzem a tanút, hogy amikor Bécsből Lengyelországon keresztül hazatért, szükségesnek tartotta-e, hogy jelentést tegyen egy lengyelországi felforgató csoporttal való találkozásáról? Egész regényt mesélt utazásáról, hogy visszaszerezze azt a doalárvalutát, amelyet a Ewhrowoltnállétekor rejtett el és amelynek visszaszerzésére pénzt kért az egyik vádlottól? TÓBA: A kapott utasítások végrehajtására adott 50 millió és 10 millió lej csak a kezdetét jelentette a szükséges pénzösszegnek s alig volt elegendő ahhoz, hogy 2-3 nagyobb városban híveket toborozzak. Amikor utoljára visszatértem, azt mondottam, hogy külföldre kell mennem lengyelorországon keresztül, hogy nagyobb pénzösszeget hozzak. Nagyobb pénzösszget akartam tőlük szerezni, de ők nem adtak. Bujoiu pénzelte a szervezetet Marinescu Nicolae 25 éves temesvári diákot, a következő tanút a temesvári Bánátul szövetkezet elleni támadás körülményeiről kérdezi az elnök. Marinescu elmondta, hogy, Bontila beszélt neki erről és azt mondotta: mindenáron meg kell szervezni a pénzszerzést. A továbbiakban elmondotta, hogy a szervezetet Bujoiu pénzelte, aki 600 ezer lejt utalt ki neki, hogy menjen Temesvárra és tudja meg, milyen a hangulat ottan. Toma Mátéi bukaresti tartalékos katona Horea Macelariu admirális szerepéről tesz vallomást. Elmondta, hogy Macelariut még tentgenésztiszt korából ismeri. Ő beszélt neki a felforgató csoportok céljáról és megszervezéséről. Megerősíti, hogy a demokratikus kormányzat megdöntését erőszakos eszközökkel, fegyverek és lőszer segítségével akarták végrehajtani. Maceláriu 1946 októberében és 1947 áprilisában Mamihoz vitte. Tudott Bujoiunak és a többieknek felforgató tevékenységéről, valamint arról a levélről is, amelyet Macelarin Radescunak küldött. Információ kérés a tengerészetről Condeescu Dumitru volt tengerésztiszt hasonló értelemben tesz vallomást. Többek között elmondta, hogy Macelariu idje- Jentette előtte, miszerint a jélena©gi kormány megdöntése után a tiszteket eltávolítják a hadseregből, de nyugdíjjogosultságukat nem veszik el. Macelariu információkat kért a tengerészeitől, valamint a háború idején a Dunán elsülyesztett hajók kiemelési munkáltainak előrehaladásáról. I Savulescu Laura diáklány tanút 1946-ban, a Maniu per után Manu vádlott arra kérte fel, hogy hozza őt össze Farcasanuval és Vintila Bratianuva. Ezen kívül Manu szervezeti utasításokkal is ellátta. A tanú részletesem elmondja, mit tartalmaztak ezek a szervezeti utaítások. Ezek az utasítások arról szóltak, hogyan tartsák ezek a beszervezett tagok egymással az érintkezést, hogyan gondoskodjanak megfelelő, biztos lakásokról és titkos raktárakról, előírták minden egység parancsnokának feladatait, stb. Utasításokat tartalmaztak továbbá, hogyan kell az ejtőernyősök számára megfelelő terepet találni és előkészíteni. A felforgató csoport minden egyes tagja köteles volt értesüléseket szerezni és ezeket a csoport központi irodájának továbbítani, stb. így táLjon lőszer . ELNÖK: Tud valamit egy vagon lőszerről, amelyet a lázadás előtt , vasgárdistáknak szolgáltattak ki? DRAGOESCU: Egy vagon fegyvert osztottak ki a lázadás alkalmával a Resicától a vasgárdistáknak Barbat akkori légionista igazgató utasítására és a szintén vasgárdista Popp mérnök tudomásával. Petrescu Marin 30 éves resicapérakatos tanúvallomására kerül a sor. Az elnök kérdésére elmondta, hogy Popp mindent elkövetett, hogy megnehezítse a munkások életét. Szándékosan nagy előlegeket adtak, hogy a fizetéskor azt levonhassák és a munkások üres borítékot kapjanak. Az ekonomá■■ot Popp emberei vezették, akik I vasgérdistáikBresk Prága áron rossz élelmiszereket szereztek be. Moisco Francisc 38 éves resicai lakatos szintén arról tesz tanúvallomást, hogy Popp szándékosan igyekezett megnehezíteni a munkások sorsát, hogy ezáltal elégedetlenséget szítson, ő is elmondja a munkásság panaszait a rossz élelmiszerellátással kapcsolatban. Ezenkívül a munkabért 10-8 napos késésekkel fizették ki. Akit a „Jegerweybaod”” képezett, ki Tóbalan nyugdíjas, a következő tanú, 1944 ben a nagyvezérkar megbízásából Németországban járt, ahol a ,,Jagdverband‘"-ban képezték ki. Az iskola a német fő Hétffi, 1941. novemfl XTV. Utasítások Radescu rendelkezései alapján A tanú elmondja, hogy 1948 februárjában látott hozzá a kapott utasítások alapján a felforgató csoport megszervezéséhez. A továbbiakban Laura Savulescu elmondja, hogy Maminak részletes utasításokat adott a Radescu által, küldött rendelkezések alapján, így többek között elmesélte neki, hogy a németországi brit övezetben Chinnoaga vezetésével intervencióscsapatalakulatok megszervezéséről volt szó, ezenkívül arról is beszélt neki, hogy Pamfil Seicaru külföldön egy vasgárdista elemekre alapozott kormányalakulat érdekében folytat akciót. Ugyanakkor Nichifor Crainic kal tárgyalások folytak. Laura Savulescu parancsot kapott arra, hogy mindenáron szerezzék meg a szükséges fegyvereket, gyógyszereket, konzerv-élelmiszert és a pénzösszegeket, hogy előre nem látott esetre ezek nyomban rendelkezésükre álljanak. Paul Zarifopol 41 éves bukaresti mérnök szintén Manu tevékenységével kapcsolatban tett tanúvallomást. Zarifopolt bízták meg azzal, hogy Manu külföldre való távoztakor az amerikai Lowellel és az angol Wats-szal tartsa fenn az érintkezést. Brancovici Mihail szintén Manu vádlott tevékenységével kapcsolatban tesz tanúvallomást. Elmondja, hogy kik voltak a tagjai a Manu által szervezett felforgató csoportnak. A következő két tanú Drágós Momnic diák és Neagu Lungu, mindketten résztvettek a fasiszta mozgalomban la a légionista vádlottak szerepéről tesznek tanúvallomást. Ugyancsak a bűnperben szereplő légionisták tevékenységeiről tett tanúvallomást Andrei Decebal Corneliu 29 éves diák is. Példás büntetést követelnek a dolgozó tömegek A bukaresti katonai törvényszék előtt folyó összeesküvési, szabotázs és kémkedési per vádirata, valamint a vádlottak és a tanúk vallomásai az ország közvéleményében mély megdöbbenést és felháborodást keltettek. A dolgozók undorral, megvetéssel és gyűlölettel vettek tudomást azokról a becstelenségekről, amelyeket a háborúra uszító nemzetközi imperializmus belföldi szolgái, a kizsákmányoló nagyipar mágnásai követtek el és terveztek. A gyárakban és üzemekben, a falvakon és városokban, mindenütt élénken tárgyalják a tömegek a bukaresti per részleteit. És a felháborodott hozzászólások mind elimerik, hogy Auschnitt, Bujoiu, Popp meg a többiek nem közönséges gonosztevők. Ezek olyan banditák, akik hosszú időn keresztül kizsákmányolnák és elnyomták a dolgozók tízezreit és mire végül is felvirradt a munkástömegek felszabadulásának napja, akkor semmit nem kíméltek azért, hogy a néptömegeket újból elüssék véres áldozatokkal kivívott szabadságától. A főváros üzemeiben rövid összejöveteleket tartottak, amelyeken a munkások felháborodásukat fejelték ki a nagytőkés burzsoáosztály e pénzmágnásainak becstelen tevékenysége és országrontó özszeesküvése ellen. De nemcsak a fővárosban, hanem az ország minden végén adolgozó tömegek követelik a hazaárulók, a dolgozó nép ellenségeinek példás megbüntetését. Az összeesküvő kém- és szabotőrcsoportok bűnperének negyedik mm Október 30-án a bukaresti katonai törvényszék előtt folytatták az összeesküvő kém és szabotőr csoportok bünperének tárgyalását. Délután öt órakor Stanciu Constantin ügyész megkezdte a vádbeszédet. Részletesen elemezte a vádlottak bűnös tevékenységét és a legsúlyosabb büntetés kiszabását kérte. Ezután Eftimiu Calin hadbíró alezredes vádbeszéde következett. Az ülést este 9 órakor rekesztették be.