Romániai Magyar Szó, 1949. október (3. évfolyam, 629-655. szám)

1949-10-01 / 629. szám

Szombat 1949 október 3. A békéért folyó harcban csak egyetlen győztes lehet: a dolgozó nép! Október másodika,n a béke nagy nemzetközi napján a világ összes dolgozói egyöntetű akarás­sal, harci nekibuzdulással kiállják a háborús uszítók felé: „BÉKÉT AKARUNK“. Békét akarnak az anyák, akik­nek gyermekeit Sztálingrádnál, K­ünkirchennél, a Don mentén, a­­Visztula partján, Tobruknál, Ja­ni alatt, Varsóban, Budapesten, Berlinben temettek hősi sirham­­iokba. Békét akarnak a hadiözve­gyek és árvák, akiknek családfenn­tartójuk pusztult el a világégés­ben és a hadirokkantak, akik saját hibájukon kívü­l kényszerül­nek a társadalom jóindulatára, adományaira. Békét akar minden józan eszű ember, de elsősorban a dolgozók, a népek legöntudatosabbjai akar­ják a békét, mert tudják, hogy a háborút kirobbantani szándéko­só imperialisták éppen az ő rová­sukra és az ő elnyomásukra ké­szítik elő a háborút. A világ dolgozói tudják, hogy a béke védelme és a békemozgalom támogatása számukra, gyermekeik, családjaik, valamint a társadalmi fejlődés, a dolgozók nagy tömegei­nek jóléte számára élet és halál kérdése. Éppen ezért mindent elkövet­nek a béke megvédéséért és min­denütt az élen járnak a békéért folytatott harcban. A kapitalista országokban kifej­lődő óriásarányú válságban az imperialisták egyre jobban a mun­kások vállaira igyekeznek áthárí­tani a terheket. A kapitalista vi­lágban mindenütt túltermelés je­lei mutatkoznak, ugyanakkor pe­dig a munkások óriási tömege fokozatosan elszegényedik. A mun­kanélküliség rohamosan terjed, miközben a nagyiparosok, halál­­gyárosok, bankárok óriási profitot húznak fegyverkezési versenyükből. A dolgozók keményen küzdenek mindenütt a tőkés kizsákmányo­lás, a dolgozó nép nyomorba dön­­tése ellen. A Szakszervezeti Világszövet­ség, a világ dolgozóinak harcos nemzetközi szerve a napokban fel­hívást intézett a világ összes dol­gozóihoz: „A dolgozók nemzetközi szoli­daritása jegyében egyesült szak­­szervezetek mindegyikéhez for­dulunk a Szakszervezeti Vi­lágkongresszus második kong­resszusának ajánlása alapján — mondja felhívásuk — hogy já­ruljanak hozzá a közös felada­tok teljesítéséhez, emeljenek le­küzdhetetlen akadályokat az új háborúra uszítók útjába és semmisítsék meg az imperialis­ták gyalázatos szándékait.“ Kemény harcban állnak a dol­gozók széles e világon az impe­rialista kizsákmányolók, leigázók ellen. A Szovjetunióban és a né­pi demokratikus országokban, ahol már szabadokká váltak, bé­kés építőmunkával, az új társada­lom építésével és megerősítésével, a kommunizmus társadalmának előkészítésével küzdenek a béke­­bontók törekvései ellen. Ahol még a tőkés igát nyögik ott soraik megerősítésével, a munkásegység megteremtésével, a kizsákmányolók elleni állandó gazdasági és politikai küzdelemmel igyekeznek megakadályozni a há­borúra uszítók mesterkedéseit. Az amerikai és­­­ngol imperia­listák mindent elkövetnek, hogy a dolgozók egységfrontját megbont­sák. Megfizetett ügynökeik a jobb­oldali szocialista pártok áruló vezetői segítségével igyekeznek kettésza­kítani a dolgozók tömbjét, Deakin és Carrey, az angol szakszervezeti főtanács, valamint az amerikai CIO más áruló veze­tőivel egyetemben mindent elkö­vettek hogy a Szakszervezeti Vi­lágszövetség tevékenységét megaka­dályozzák. Deakin­ és Carrey nyíl­tan az imperialisták oldalára ál­lottak. Carrey a Newyork Herald Tribune június 25-i számában meg­jelent nyilatkozatában kertelés nélkül bevallotta, hogy a Szak­­szervezeti Világszövetség működé­sének ellensúlyozására életreh­ívott szakadár szakszervezeti szövet­ség egyetlen célja az imperialis­ták háborús, ír­unkásellenes törek­véseinek támogatása. Az imperialisták denkinek és carreyek útján akarnak célt érni, ahol pedig nem tudják a dolgozók akaratát bérenceik útján befolyá­solni, ott erőszakkal, megfélemlí­téssel igyekeznek eredményeket elérni. Görögországban, Csang Kaj Sek — Kínában, Vietnamban ameri­kai parancsra kivégzik a becsü­letes szakszervezeti vezetőket, Ja­pánban Mac Arthur, az amerikai imperializmus képviselője,mindent elkövet a szakszervezeti mozga­lom fejlődésének megakadályozá­sára. Franciaországban, Olaszor­­­szágban és a többi marskallizált országokban kemény harcot kell küzdeniök a dolgozóknak jogaik biztosításáért. A Szakszervezeti Világszövet­ség Milánóban megtartott második kongresszusára 40 ország szakszer­vezete 242 delegátust küldött. Ezek 71 millió szakszervezeti tag nevében hallatták szavukat a bé­ke mellett és nyilvánították ki akaratukat a munkásegység meg­erősítésére. Kuznyecov a Szovjetunió szak­­szervezeti szövetségének elnöke a Világszövetség legutóbbi kongresz­­szusán mondotta: „A béke és a demokrácia táborában az ember­séges emberek százmilliói tömörül­nek. Ezek a százmilliók szembe­­szállnak a háborús uszítók kísér­leteivel. A béke táborában van a hatalmas Szovjetunió, amely­nek döntő volt a szerepe a fasiz­mus felett aratott győzelemben. Ebben a táborban vannak a szo­cializmust építő népi demokráciák valamint a gyarmati és félgyar­mati országok dolgozói, akik sza­badságukat és nemzeti független­ségüket védik.“ A béke védelmezőinek serege egyre hatalmasabb és ellenáll­hatatlan, legyőzhetetlen erővé vá­lik. Az egyszerű emberek százmilliói harcolnak a békéért és ebben a harcban csak egyetlen győztes le­het: a dolgozó nép! V.Z. 5 A. OURUNGA: A zászlóinkra azt irtuk, hogy Béke Bt. küzd és én, hazánk dolgos népe, a Zászlóinkra azt irtuk, hogy Béke. EZ a galamb röptü szó, ime, harcos lobogó, gyökerét e földbe verjük, szélben lengő fénye felsüt magasabbra, kö­zelebbre, hegyre, völgyre, tengerekre, cellák, láncok emlékére, sáncok meile® holttestére, roskadit viskók messzi délen őt köszöntik — tüzben-vérben korsajukra vörös zászlót reménykedve, küzdve vágyók. II. Reánk les, látott, habzó szájatok, zászlótokon a gyűlölet lobog. Hej, te umldtok kigyófajzat, szörnyű állok súllyá rajtad, ocsmárag tested bárhol mászik, minden ösvény vértől ázik, utad bárhol tekereg, éjt szülnek a reggelek. Hej, te országokra kuszó, ■áakUő rém, vérben tuszó, tűzhely hamvát szétkeverő, ifjú csuklót vasra verő sunyi duvad, vipera, akármerre viszed a halál húrét — tavaszt várunk, rügybefoszló meggy faágunk hirdeti a kikelet győzelmét a tél fölött. Fáklyák gyúlnak közel, távol, fénylő tüzük messzi lángol, palotákat rohamoznak, s jaj­­át sötét gyilkosoknak. Láncok közül népek roppant hulláma kél s összeroppant szuvas falat, leláncolt láthatárt. — Egy szív dobog bennük, s ez o. Párt. III. Háború kell, vérfolyó? Békeharcunk lángoló, ott él tervünk betűjében, mint a buzaszál a réten, trakfonxivta barázdában, földművesek munkájában. Békénk ittt vjam­ — oszthatatlan, kévékben és osztagokban, normadöntés iramában, gyárakból tör elő bátran, motorjaink lelke tőle gyűl teremtő uj erőre. Térképen vívtok nagy csatákat, de könyveinkből béke árad, fénysugárként szertecsobban, füzetünkben, minden sorban, itt az uj ember tanul élni sújthatatlanul. Szomjaztok-e könnyre, vérre? — íme: köztünk él a béke. És küzd és épít hazánk dolgos népe, a zászlóinkra azt írtuk, hogy Béke. Romániai Magyar Szó Jobb szövet — olcsóbb áron ezzel a jelszóval küzdenek Nagydisznód textilipari dolgozói a szocializmusért és a békéért A SZEBEN MEGYEI NAGY­DISZNÓD az ország egyik jelentős textilipari központ­ja. Számos kisebb-nagyobb posztógyár és egyéb textil­ipari üzem dolgozik e Nagy­szeben melletti gyárváros­kában, hogy jó minőségű­ posztóval, selyemmel, gyap­­jútakarókkal és egyéb tex­tilipari cikkel lássa el az ország dolgozóit. A nagydisznód­ textilgyá­rak dolgozói lelkesen mun­kálkodnak, hogy minél jobb eredményeket érjenek el az állami terv teljesítésében és túlszárnyalásában. Nemcsak arra törekszenek, hogy több szövetet állítsanak elő, ha­nem arra is, hogy ezek a szövetek minél jobb minő­ségűek legyenek és olcsóbb áron juthassanak el a fo­gyasztókhoz. Különösen az­zal törődnek, hogy a munka termelékenységének fokozá­sával csökkentsék az önkölt­séget. A nagydisznód­ textil­­gyárak dolgozói tudják, hogy így járulhatnak hozzá az életszínvonal megjavításá­hoz, a szocializmus építésé­hez, a békéért vívott harc­hoz. AZ ÖNKÖLTSÉG CSÖK­KENTÉSÉBEN valamennyi textilgyár máris kitűnő ered­ményt ért el, így a nagy­disznódi 1-es számú posztó­gyárban a munka termelé­­kenységének növekedése folytán az önköltség 32,20 százalékkal csökkent. Ho­gyan sikerült elérni ezt a sokatmondó eredményt ? Fő­kép a nyersanyagok takaré­kosabb felhasználásával! Míg régebben a pokróc fo­lyóméterére 3300 gram gyap­jút használtak fel, ma már 2860 gr. gyapjúból ugyan­olyan jó minőségű pokrócokat állítanak elő. Ugyanígy a 4901. számú gyapjúszövetet nemrég még 630 gr. gyapjú­­fonalból állították elő, ma pedig 560 gr. gyapjúfonal­­ból készítik el és a szövet minősége mégis jobb, mint a régebbi vastag szöveté. DE­ NEMCSAK A NYERS­ANYAG gazdaságos felhasz­nálásával, hanem az általá­nos üzemi költségek csök­kentésével is nagyon sokat takarítottak meg. A pokró­cok immár a hivatalosan megszabott árnál 21,50 szá­zalékkal, a férfiruha szö­vetek 17 százalékkal, a ló­­den-szövetek pedig 17 szá­zalékkal olcsóbban kerülnek forgalomba. A „Vörös Selyem“ gyár­ban az önköltség 47,87 szá­zalékkal csökkent az elmúlt évihez képest. Itt is az anyagmegtakarítás, a munka tervszerű megszervezése és az általános költségekben el­ért megtakarítás tette lehe­tővé, hogy ma jobb minősé­gű terméket olcsóbb áron ál­­lítnak elő. A NAGYDISZNÓDI 2.-es SZÁMÚ GYÁRBAN a több gépen való munka elter­jedésével az önköltség jentősen csökkent. A munka termelékenysége növekedé­se folytán a termelvények önköltsége 17 százalékkal alacsonyabb a hivatalosan megállapított áraknál. A férfiszövetek gyári ára 35 százalékkal csökkent. Egy­szerre több gépen dolgoznak Opris Paraschiva, Turini Maria, Bassa Mária, Vukca Anna, Müller Mária és Cre­­tu Róza. Példájukat egyre többen követik. A nagydisznódi textilmun­­kások tudják,­hogy az állami terv végrehajtásában elért-­ sikerek a dolgozó nép élet­körülményeit javítják meg. Harcoljunk a munka arc­vonalán a békéért, az új vér­fürdőt, romokat és szenve­dést jelentő imperialista há­borús tervek végleges meg­­hiusítására ! SZŰCS JÓZSEF levelező

Next