Romániai Magyar Szó, 1949. október (3. évfolyam, 629-655. szám)
1949-10-01 / 629. szám
Szombat 1949 október 3. A békéért folyó harcban csak egyetlen győztes lehet: a dolgozó nép! Október másodika,n a béke nagy nemzetközi napján a világ összes dolgozói egyöntetű akarással, harci nekibuzdulással kiállják a háborús uszítók felé: „BÉKÉT AKARUNK“. Békét akarnak az anyák, akiknek gyermekeit Sztálingrádnál, Künkirchennél, a Don mentén, aVisztula partján, Tobruknál, Jani alatt, Varsóban, Budapesten, Berlinben temettek hősi sirhamiokba. Békét akarnak a hadiözvegyek és árvák, akiknek családfenntartójuk pusztult el a világégésben és a hadirokkantak, akik saját hibájukon kívül kényszerülnek a társadalom jóindulatára, adományaira. Békét akar minden józan eszű ember, de elsősorban a dolgozók, a népek legöntudatosabbjai akarják a békét, mert tudják, hogy a háborút kirobbantani szándékosó imperialisták éppen az ő rovásukra és az ő elnyomásukra készítik elő a háborút. A világ dolgozói tudják, hogy a béke védelme és a békemozgalom támogatása számukra, gyermekeik, családjaik, valamint a társadalmi fejlődés, a dolgozók nagy tömegeinek jóléte számára élet és halál kérdése. Éppen ezért mindent elkövetnek a béke megvédéséért és mindenütt az élen járnak a békéért folytatott harcban. A kapitalista országokban kifejlődő óriásarányú válságban az imperialisták egyre jobban a munkások vállaira igyekeznek áthárítani a terheket. A kapitalista világban mindenütt túltermelés jelei mutatkoznak, ugyanakkor pedig a munkások óriási tömege fokozatosan elszegényedik. A munkanélküliség rohamosan terjed, miközben a nagyiparosok, halálgyárosok, bankárok óriási profitot húznak fegyverkezési versenyükből. A dolgozók keményen küzdenek mindenütt a tőkés kizsákmányolás, a dolgozó nép nyomorba döntése ellen. A Szakszervezeti Világszövetség, a világ dolgozóinak harcos nemzetközi szerve a napokban felhívást intézett a világ összes dolgozóihoz: „A dolgozók nemzetközi szolidaritása jegyében egyesült szakszervezetek mindegyikéhez fordulunk a Szakszervezeti Világkongresszus második kongresszusának ajánlása alapján — mondja felhívásuk — hogy járuljanak hozzá a közös feladatok teljesítéséhez, emeljenek leküzdhetetlen akadályokat az új háborúra uszítók útjába és semmisítsék meg az imperialisták gyalázatos szándékait.“ Kemény harcban állnak a dolgozók széles e világon az imperialista kizsákmányolók, leigázók ellen. A Szovjetunióban és a népi demokratikus országokban, ahol már szabadokká váltak, békés építőmunkával, az új társadalom építésével és megerősítésével, a kommunizmus társadalmának előkészítésével küzdenek a békebontók törekvései ellen. Ahol még a tőkés igát nyögik ott soraik megerősítésével, a munkásegység megteremtésével, a kizsákmányolók elleni állandó gazdasági és politikai küzdelemmel igyekeznek megakadályozni a háborúra uszítók mesterkedéseit. Az amerikai ésngol imperialisták mindent elkövetnek, hogy a dolgozók egységfrontját megbontsák. Megfizetett ügynökeik a jobboldali szocialista pártok áruló vezetői segítségével igyekeznek kettészakítani a dolgozók tömbjét, Deakin és Carrey, az angol szakszervezeti főtanács, valamint az amerikai CIO más áruló vezetőivel egyetemben mindent elkövettek hogy a Szakszervezeti Világszövetség tevékenységét megakadályozzák. Deakin és Carrey nyíltan az imperialisták oldalára állottak. Carrey a Newyork Herald Tribune június 25-i számában megjelent nyilatkozatában kertelés nélkül bevallotta, hogy a Szakszervezeti Világszövetség működésének ellensúlyozására életrehívott szakadár szakszervezeti szövetség egyetlen célja az imperialisták háborús, írunkásellenes törekvéseinek támogatása. Az imperialisták denkinek és carreyek útján akarnak célt érni, ahol pedig nem tudják a dolgozók akaratát bérenceik útján befolyásolni, ott erőszakkal, megfélemlítéssel igyekeznek eredményeket elérni. Görögországban, Csang Kaj Sek — Kínában, Vietnamban amerikai parancsra kivégzik a becsületes szakszervezeti vezetőket, Japánban Mac Arthur, az amerikai imperializmus képviselője,mindent elkövet a szakszervezeti mozgalom fejlődésének megakadályozására. Franciaországban, Olaszországban és a többi marskallizált országokban kemény harcot kell küzdeniök a dolgozóknak jogaik biztosításáért. A Szakszervezeti Világszövetség Milánóban megtartott második kongresszusára 40 ország szakszervezete 242 delegátust küldött. Ezek 71 millió szakszervezeti tag nevében hallatták szavukat a béke mellett és nyilvánították ki akaratukat a munkásegység megerősítésére. Kuznyecov a Szovjetunió szakszervezeti szövetségének elnöke a Világszövetség legutóbbi kongreszszusán mondotta: „A béke és a demokrácia táborában az emberséges emberek százmilliói tömörülnek. Ezek a százmilliók szembeszállnak a háborús uszítók kísérleteivel. A béke táborában van a hatalmas Szovjetunió, amelynek döntő volt a szerepe a fasizmus felett aratott győzelemben. Ebben a táborban vannak a szocializmust építő népi demokráciák valamint a gyarmati és félgyarmati országok dolgozói, akik szabadságukat és nemzeti függetlenségüket védik.“ A béke védelmezőinek serege egyre hatalmasabb és ellenállhatatlan, legyőzhetetlen erővé válik. Az egyszerű emberek százmilliói harcolnak a békéért és ebben a harcban csak egyetlen győztes lehet: a dolgozó nép! V.Z. 5 A. OURUNGA: A zászlóinkra azt irtuk, hogy Béke Bt. küzd és én, hazánk dolgos népe, a Zászlóinkra azt irtuk, hogy Béke. EZ a galamb röptü szó, ime, harcos lobogó, gyökerét e földbe verjük, szélben lengő fénye felsüt magasabbra, közelebbre, hegyre, völgyre, tengerekre, cellák, láncok emlékére, sáncok meile® holttestére, roskadit viskók messzi délen őt köszöntik — tüzben-vérben korsajukra vörös zászlót reménykedve, küzdve vágyók. II. Reánk les, látott, habzó szájatok, zászlótokon a gyűlölet lobog. Hej, te umldtok kigyófajzat, szörnyű állok súllyá rajtad, ocsmárag tested bárhol mászik, minden ösvény vértől ázik, utad bárhol tekereg, éjt szülnek a reggelek. Hej, te országokra kuszó, ■áakUő rém, vérben tuszó, tűzhely hamvát szétkeverő, ifjú csuklót vasra verő sunyi duvad, vipera, akármerre viszed a halál húrét — tavaszt várunk, rügybefoszló meggy faágunk hirdeti a kikelet győzelmét a tél fölött. Fáklyák gyúlnak közel, távol, fénylő tüzük messzi lángol, palotákat rohamoznak, s jaját sötét gyilkosoknak. Láncok közül népek roppant hulláma kél s összeroppant szuvas falat, leláncolt láthatárt. — Egy szív dobog bennük, s ez o. Párt. III. Háború kell, vérfolyó? Békeharcunk lángoló, ott él tervünk betűjében, mint a buzaszál a réten, trakfonxivta barázdában, földművesek munkájában. Békénk ittt vjam — oszthatatlan, kévékben és osztagokban, normadöntés iramában, gyárakból tör elő bátran, motorjaink lelke tőle gyűl teremtő uj erőre. Térképen vívtok nagy csatákat, de könyveinkből béke árad, fénysugárként szertecsobban, füzetünkben, minden sorban, itt az uj ember tanul élni sújthatatlanul. Szomjaztok-e könnyre, vérre? — íme: köztünk él a béke. És küzd és épít hazánk dolgos népe, a zászlóinkra azt írtuk, hogy Béke. Romániai Magyar Szó Jobb szövet — olcsóbb áron ezzel a jelszóval küzdenek Nagydisznód textilipari dolgozói a szocializmusért és a békéért A SZEBEN MEGYEI NAGYDISZNÓD az ország egyik jelentős textilipari központja. Számos kisebb-nagyobb posztógyár és egyéb textilipari üzem dolgozik e Nagyszeben melletti gyárvároskában, hogy jó minőségű posztóval, selyemmel, gyapjútakarókkal és egyéb textilipari cikkel lássa el az ország dolgozóit. A nagydisznód textilgyárak dolgozói lelkesen munkálkodnak, hogy minél jobb eredményeket érjenek el az állami terv teljesítésében és túlszárnyalásában. Nemcsak arra törekszenek, hogy több szövetet állítsanak elő, hanem arra is, hogy ezek a szövetek minél jobb minőségűek legyenek és olcsóbb áron juthassanak el a fogyasztókhoz. Különösen azzal törődnek, hogy a munka termelékenységének fokozásával csökkentsék az önköltséget. A nagydisznód textilgyárak dolgozói tudják, hogy így járulhatnak hozzá az életszínvonal megjavításához, a szocializmus építéséhez, a békéért vívott harchoz. AZ ÖNKÖLTSÉG CSÖKKENTÉSÉBEN valamennyi textilgyár máris kitűnő eredményt ért el, így a nagydisznódi 1-es számú posztógyárban a munka termelékenységének növekedése folytán az önköltség 32,20 százalékkal csökkent. Hogyan sikerült elérni ezt a sokatmondó eredményt ? Főkép a nyersanyagok takarékosabb felhasználásával! Míg régebben a pokróc folyóméterére 3300 gram gyapjút használtak fel, ma már 2860 gr. gyapjúból ugyanolyan jó minőségű pokrócokat állítanak elő. Ugyanígy a 4901. számú gyapjúszövetet nemrég még 630 gr. gyapjúfonalból állították elő, ma pedig 560 gr. gyapjúfonalból készítik el és a szövet minősége mégis jobb, mint a régebbi vastag szöveté. DE NEMCSAK A NYERSANYAG gazdaságos felhasználásával, hanem az általános üzemi költségek csökkentésével is nagyon sokat takarítottak meg. A pokrócok immár a hivatalosan megszabott árnál 21,50 százalékkal, a férfiruha szövetek 17 százalékkal, a lóden-szövetek pedig 17 százalékkal olcsóbban kerülnek forgalomba. A „Vörös Selyem“ gyárban az önköltség 47,87 százalékkal csökkent az elmúlt évihez képest. Itt is az anyagmegtakarítás, a munka tervszerű megszervezése és az általános költségekben elért megtakarítás tette lehetővé, hogy ma jobb minőségű terméket olcsóbb áron állítnak elő. A NAGYDISZNÓDI 2.-es SZÁMÚ GYÁRBAN a több gépen való munka elterjedésével az önköltség jentősen csökkent. A munka termelékenysége növekedése folytán a termelvények önköltsége 17 százalékkal alacsonyabb a hivatalosan megállapított áraknál. A férfiszövetek gyári ára 35 százalékkal csökkent. Egyszerre több gépen dolgoznak Opris Paraschiva, Turini Maria, Bassa Mária, Vukca Anna, Müller Mária és Cretu Róza. Példájukat egyre többen követik. A nagydisznódi textilmunkások tudják,hogy az állami terv végrehajtásában elért- sikerek a dolgozó nép életkörülményeit javítják meg. Harcoljunk a munka arcvonalán a békéért, az új vérfürdőt, romokat és szenvedést jelentő imperialista háborús tervek végleges meghiusítására ! SZŰCS JÓZSEF levelező