Romániai Magyar Szó, 1950. március (4. évfolyam, 754-780. szám)
1950-03-01 / 754. szám
1950. március 1, szerda Romániai Magyar Szd igtt—*—■- vir» i i\\ ii iii■ (j "»"“«""vaHfiiWf — A ROMÁN MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI VEZETŐSÉGE ÉS A MINISZTERTANÁCS HATÁROZATA a munka termelékenységének növelése és a munkások, technikusok és tisztviselők életkörülményeinek megjavítása érdekében teendő intézkedésekről I. A munka szerinti elasztán szocialista elvén alapult és 1949. február elsején bevezetett új bérrendszer alkalmazásának egy esztendei tapasztalatából megállapítltuk, hogy ez a rendszer helyesés jó eredményekre vezetett. Az új bérrendszer hatalmas ösztönzőnek bizonyult a dolgozók lendületének növelésére, a termelés fokozására, a munka termelékenységének emelésére, a munka iánti magatartás megválik.’...,!isára, tehát a szocializmus épének kibontakozására országunkban. Az új bérrendszer jövedelmiki kivetésének és életszínvonaluk emelésének széles távlatait nyitotta meg a munkások előtt, a termelés és munkájuk termelékenysége emelkedésének arányában. Megállapítottuk egyúttal azt is, hogy az új bérrendszert nem mindenütt alkalmazták helyesen, hanem egyes helyeken hibák és hiányosságok történek. 1. Egyes vállalatokban az inkadrálás során igazságtalanságokat követtek el a munkások és tisztviselők egy részével ,aki tulajdonképpen a bértarifa megfelelő iránytáblázatainak előírása szerint, besorolásuknál magasabb szakképzettséggel bírnak. Ezek a munkások és tisztviselők sok esetben magasabb bérkategóriának megfelelő munkát végeznek, mint amilyen kategóriába besorolták őket s ezért a jelenlegi besorolás nem ösz-kszi alkotó lendületük fejlődését és szakképzettségük színvonalának emelését, nem ösztönzi a termelés és a munkatermelékenység fokozását Másrészt egyes munkásokat és Hivatalnokokat magasabb bérkategóriába soroltak be, olyan bérkategóriba, amely nem felel meg az szakmai képzettségi fokoknak, amint azt a bértarifa iránytáblázata az illető kategória részére előírja. Ez akadályozza a valóságos képesítésüknél magasabban besorolt munkások és tisztviselők szakképzettségének emelését és oda vezet, hogy ezeknél a munkásoknál és tisztviselőknél — az ilyen besorolás által nyert kis keresettől',ez miatt, — leszűkítették azt a lehetőséget, hogy termelésük mennyiségi és minőségi növelése útján sokkal nagyobb mértékben növeljék keresetüket. Egyes munkásoknak és hivatalnokoknak szakképzettségi fokuknál magasabb kategóriába valt besorolása a munkatermelékenység növekedési ütemének fékezéséhez, a béralap igazolatlan emeléséhez, a termékek önköltségi árának növeléséhez, végső fokon pedig a bérek vásárlóerejének csökkenéséhez vezet. Ez annyit jelent, hogy az ilyen hibás besorolás kárára van az összes dolgozóknak, mert nekik kel elviselniök az egyes munkások és tisztviselők szakképzettségüknél magasabb besorolása miatt megnövekedett önköltségi árkülönbözetet. Hasonlóképpen gátolja az ilyen besorolás a szocialista felhalmozás, tehát a szocialista gazdaságunk fejlődéséhez szükséges pénzügyi eszközök felhalmozása ütemének gyorsulását. 2. Az a mód, ahogyan a mestereket és technikusokat fizették, nem felelt meg mindenütt ezek szakképzettségének és annak a fontos szerepnek, amelyet a termelési folyamatban betöltenek, é t©hát nem jelentett számukra erőteljes ösztönzést a termelés és a munkatermelékenység fokozására. Ennek következtében számos, a mestereknél és technikusoknál alacsonyabb szakképzettségű, de nagyobb keresetű munkás fékezte saját szakképzettségének emelését, hogy mesterré vált előléptetését elkerülje. Hasonlóképpen, ahelyett a törekvés helyett, hogy iparunk növekvő szükségleteinek megfelelően mesterré és technikussá léptessék elő a nagyobb szakképzettségű munkásokat, egyes mestereknek az az ellenkező törekvése nyilvánult meg, hogy kérelmezzék visszahelyezésüket mesteri állásukból a szakmunkások sorába, hogy így magasabb keresethez juthassanak. Pedig arra van szükség, hogy a mesterek és technikusok javadalmazásának módja ösztönző legyen és ezek felé a munkakörök felé irányítsa a legjobb elemeket a szakmunkások közül. 3. A termelési prémiumok rendszere a munkások, technikusok és mérnökük számára ,valamint a kivételes munka jutalmazásának rendszere helyes irányelveken alapul; ezeknek célja, hogy az illető vállalat termelési tervének túlteljesítéséhez rendkívüli, személyes teljesítményekkel hozzájáruló személyek anyagi megjutalmazása útján ösztönözzék a termelés és a munkatermelékenység növekedését. Egyes vállalatokban azonban a prémiumrendszert helytelenül alkalmazták amennyiben mindenkinek osztottak termelési prémiumot, tekintet nélkül, hogy ki hogyan járul hozzá a termelési terv túlteljesítéséhez mennyiségileg és minőségileg. Ez a bérek kiegyenlítéséhez vezetett, ami nem felel meg a végzett munka mennyisége és minősége szerinti elosztás szocialista elvének és kiküszöböli a termelés és a munkatermelékenység fokozásának ösztönzőjét. Ez igazságtalanság volt éppen azokkal a munkásokkal, technikusokkal és mérnökökkel szemben, akik valóban rendkívüli, személyes erőfeszítésekkel járultak hozzá a termelési terv túlteljesítéséhez. A prémiumrendszer ilyen alkalmazása, amihez a megálaptott kritériumok szerinti prémiumfizetést igazoló nyilvántartás hiánya is hozzájárul — az összes dolgozókra nézve káros, mert természetellenes módon megterheli a béralapot, anélkül, hogy biztosítaná a termelés fejlődésének ütemét, akadályozza az önköltségi ár csökkentését és a dolgozó fogyasztótömegeknek szükséges termékek olcsóbbodását, kárára van a szocialista felhalmozásnak. 4. Bár 1949. folyamán a túlórák száma kevesebb volt, mint 1948- ban, mégis több vállalatnál a munka szervezésének egyes fogyatékosságai következtében és helyenként sürgős termelési szükségességek ürügyével a túlórázási rendszer kiterjesztésére törekedtek. Azonban a munkanap faramának meghosszabbítása túlórák formájában kedvezőtlenül hat ki a munkás egészségére és munkájának teljesítőképességére és nem biztosítja számára az általános kulturális színvonalának emeléséhez szükséges időt. Ugyanakkor a túlórázás a béralap indokolatlan növeléséhez és a termékek önköltségének megtertetéséhez vezet. 5. Ami az akkordmunka rendszerének alkalmazását illeti, amelynek az alapja a végzett munka menynyisége és minősége szerinti javadalmazás elve, bár kiterjesztésére azokban a szektorokban, ahol még nem alkalmazták, 1949 folyamán előrehaladás történt, ennek ellenére jelentős hibák is voltak észlelhetők. Bizonyos vállalatokban voltak esetek, amikor a munkások, akik túlteljesítették a meglévő normákat, ahelyett, hogy ösztönzést nyertek volna, nem kapták meg az általuk elért új munkaidőnek megfelelő díjazást, hanem egyes felemelt normák hirtelen megálapításával igazságtalanság érte őket, ami csökkentette a munka termelékenységének növelésére irányuló lendületüket Másfelől a normák megállapításánál egyes helyeken nem vették figyelésbe a munkahelyek munkaviszonyai megjavításának lehetőségeit, az üzembe helyezett új berendezéseket, valamint a munkások szakképesítési színvonalának emelkedését; hasonlóképpen nem vették figyelembe azt a tényt, hogy a normák megállapításánál álalában statisztikai és felbecslési módszereket használtak, nem pedig technikai-tudományos módszereket. Az egységes tudományos hlv hiány, a normák megállapításánál volt az oka, hogy az alkalmazó különböző normák között indokolatlanul nagy aránytalanságok létezzenek, ami csökkentette a minkások lendületét Hasonlóképpen hozzájárult ehhez az a tény is ,hogy a termelési ágak többségében hiányzott az arra irányuló alapos törekvés, hogy a munkásosztály soraiból származó, jól felkészült normakiszámító kádert létesítsenek, egyes helyeken még ellenséges elemek is befurakodtak a normakiszámítók közé. 6. Hiányzott a munkatermelékenység növekedése nemzetgazdasági jelentőségének átérzése, ami abban nyilatkozott meg, hogy a technikai-szervezési intézkedésekre nem vezettek be tervet, ennek következtében egyes szektorokban a munka termelékenységének növekedése nem volt folyamatos, ami nehézségeket támasztott a terv teljesítésére és túlszárnyalására irányuló munkában. 7. Az ipar növekvő szakmunkásszükségletét a vállalatok általában helyesen oldották meg a szakképesítő tanfolyamok segítségével a kiképzés terén, anélkül, hogy a képesítés nélküli munkásokat kivették volna a termelésből. Egyes vállalatok azonban nem foglalkoztak alaposan azzal, hogy szakmunkás-kádert teremtsenek, és hibásan arra törekedtek, hogy más vállalatokból alkalmazzanak szakmunkásokat, áthágták a törvényes bértáblázatok előírásait, az illető munkások szakképesítési színvonalával arányban nem álló nagyobb fizetéseket ajánlottak fel, ami a munkaerő hullámzásának egészségtelen jelenségét váltotta ki és ami, ha nem szüntetnek meg a vállalatok munkájának szétzilálásához vezet. 11. Előírunk ma az a feladat áh, hogy teljesítsük és túlszárnyaljuk 1950. évi állami tervünk előirányzatait és így megteremtsük az ötéves terv megvalósításának előfeltételeit. E feladatok sikeres elvégzése és az észlelt hibák kiküszöbölése érdekében a Román Munkáspárt Központi Vezetősége és a minisztertanács elhatározzák: 1. Minden minsztérium, intézmény és gazdasági szervezet intézkedik, hogy 1950. július 1-ig a vezetésük alatt álló vállalatok és egységek lássanak hozzá a vázlatra vagy egységre kiszabott terv, továbbá a munkaköröket meghatározó vázlat és szervezeti szabályzat alapján feladataiknak megfelelően beosszák teljes személyzetüket és egyidejűleg kiküszöböljék azokat a visszaéléseket, tévedéseket és fogyatékosságokat, amelyeket a besoroláskor követtek el. 2. Az állami tervbizottság és a pénzügym knisztérium az országos szakszervezeti tanáccsal együttműködve, 1950. március 15-ig egységes prémium-rendszert dolgoz ki és terjeszt elő, amelynek alapján a prémiumokat mindegyik alkalmazottnak a termelési terv mennyiségi és minőségi túlteljesítéséhez az önköltségi ár csökkentésével elért megtakarításokhoz való hozzájárulásuk szerint ítéljék oda, figyelembe véve a különböző termelési szektoroknak a nemzetgazdaság keretében betöltött politikai-gazdasági jelentőségét. Prémiumok csak azzal a feltétellel adhatók, ha a gazdasági egységek teljes egészében teljesítették a terv mennyiségi és minőségi feladatait. A prémiumokat a terv szerinti béralapban erre a célra előirányzott összegből adják 3. Tekintettel a túlórák alkalmazásának kedvezőtévi következményeire az összes minisztériumok, intézmények és gazdasági szervezetek kötelesek intézkedéseket tenni a túlórák alkalmazásának csökkentésére s csak azokat a munkákat figyelembe venni, amelyeknél a késedelem nehézségeket okozna a többi termelési ágakban. Ebből a célból a túlórák arányszámát kizárólag csak minisztertanácsi határozat alapján évnegyedenként állapítják meg az illető minisztérium kérésére. A vállalatoknál túlórákat csupán a szakszervezeti szervek hozzájárulásával lehet teljesíteni, amelyeknek kötelessége őrködni hogy a dolgozók szántára kedvezőbb körülményeket teremtsenek politikai, kulturális és szakmai színvonaluk növelésére. A mesterek és technikusok szerepe különlegesen fontos a termelési folyamatban. Ezért egy miniiszterközi bizottság az Országos Szakszervezeti Tanáccssal együttműködve, intézkedéseket javasol a minisztertanácsnak — a jutalomrendszer és a besorolási tarifák keretében — a mesterek és technikusok képességeiknek és munkamegszervezési teljesítményüknek megfelelő, helyes javadalmazására. 5. A fizetések helyes arányának helyreállítására a különböző termelési ágak között, ez illető iparág politikai-gazdasági jelentőségéhez viszonyítva anemzetgazdaság keretében, az állami tervbizottság és a pénzügyminisztérium, az Országos Szakszervezeti Tanáccsal, együttműködésben rendszabályokat javasol egyes meglévő visszásságok megszüntetésére. Ezeknek a rendszabályoknál a negyedéves tervekben kell kifejezésre jutniok, 1950 második évnegyedétől kezdődően. 6. Az igazgatói alapnak az a rendeltetése, hogy a vállalat egész munkaközösségét érdekeltté tegye a jövedelmezőség növelésében. A minisztériumok, a gazdasági szervezetek, az Országos Szakszervezeti Tanáccsal karöltve intézkedéseket hoznak az igazgatói alap helyes felhasználására, elsősorban, szociális-kulturális célokra, munkáslakásokra, csecsemő- és napközi otthonokra, kulturális és sport célokra, a törvényben megállapított arányokban. Kivételesen az igazgatói alap egy része felhasználható az élüzemek szocialista versenyeiben kitűetőknek a jutalmazására. A vállalati igazgató személyesen felel az igazgatói alap helyes és idejében történő felhasználásáért. 7. Az év folyamán a termelés technikai színvonala a vállalatok felszerelése, megszervezési foka és a munkások szakmai színvonala tekintetében hozott intézkedések révén a munkafeltételek megjavultak s ezáltal sok esetben az akkordmunka normái többé nem felelnek meg a jelenlegi helyzetnek. Ahhoz hogy a munka mennyisége és minősége szerinti javadalmazás szocialista elve elérje célját, a normáknak meg kell felelniük a reális technikai feltételeknek, máskülönben elvesztik ösztönző hatásukat a munkásokra Ezért a minisztériumoknak haladétalanul meg kell tenniök az intézkedéseket a vállalatokban érvényben lévő akkordmunkanormák helyességének felülvizsgálására. Ebben a felülvizsgálásban közreműködnek a vállalat, szakszervezeti szervek és be kell vonni az alkalmazottak tömegeit is A javasolt új normákat technikai szempontból meg kell indokolni E normáknak a teljesítését munkások részéről azoknak a technikai ,szervezési intézkedéseknek az alkalmazása biztosítja, amelyek az illető vállalatokban a munka termelékenységének növeléséhez és az e normák alapján dolgozó munkások megfelelő javadalmazásához kell vezessenek. Az új normákat és fizetési tarifákat az egyes minisztériumok javaslatára minisztertanácsi határozattal hagyják jóvá. A jóváhagyott normákat a vállalatok önhatalmúlag nem változtathatják meg. A normák felülvizsgálatára vonatkozó munkálatokat és új normák indítványozását az Állami Tervben meghatározott időpontokban kel végrehajtani. A munkanormák helyes, technikai-tudományos alapon történő meghatározásának biztosítására, a minisztériumok és gazdasági szervezetek intézkedéseket tesznek hogy 1996. év folyamára normakiszámító tanfolyamokat szervezzenek s így az év végéig minden váltost a tudományos normakiszámító módszerek alapján kiképzett normakiszámítókkal rendelkezék. A normakiszámító tanfolyamokra a szakmailag nagy felkészültségű és politikailag fejlett színvonalú legjobb munkások soraiból kiváasztottakat kell küldeni. 8. Az 1950. évi Állami Tervben a munka termelékenységének fokozására előírt feladatok teljesítésének biztosítására, a minisztériumoknak és gazdasági szervezeteknek alkalmazzatok kell a vállalatoknála megfelelő technikai-szervezési intézkedéseket. Ezeket az intézkedéseket a válllalatok vezetőségeinek, szoros együttműködésben azt kelő szakszói vezetőkkel, kell foganatosítaniok és főleg a következőket kell tartalmazniok: a) A munka műszakonként helyes tervszerűsítése a munkálatok idejében való előkészítése a fel- szerelés és a szerszámok méretek és osztályozás szerinti észszerű elosztása és a munkásoknak az illet© üzemosztály mesterei részéről történ kiképzése révén, a munkai megszakítások leküzdése érdekében. b) Belső szervezeti szabályzatok a munkafegyelem megszervezésén© és megerősítésére a vállalatokban, a munkavédelem technikájának megjavítása egészségügyi jellegű intézkedések c) A nyersanyag-, fűtőanyag-, energiafogyasztás és munkaerő technikai-gazdasági kulcsszámainak, valamint a meglevő felszere-lés, a gépek és készülékek kihasználása technikai-gazdasági kulcsszámainak bevezetése. Meg kell tenni az intézkedéseket a gépesstés kiterjesztésére a különböző termelési folyamatoknál, különösen a nehéz munkánál. Ki kell terjeszteni a több gépen való munkát és a munkanap pontos kihasználását. d) Jutalmazással ösztönözni és támogatni kell a munkások és technikusok alkotó kezdeményezéseit, az uj gyártási eljárások, újítások, találmányok és észszerűsítések megtalálása és alkalmazása érdekében. E kérdés szabályozása céljából az Állami Tivbttság az Országai 3*okcy'*rvoz,'h Tanáccsal karöltve. 1950 március 15-ig javaslatokat fog előterjeszteni. Meg kell tenni az intézkedéseket a magas termelékenységű munkamódszerek általánosításra, a vállalatok közötti tapasztalatcsere révén. e) Szigorú takarékossági rendszer bevezetése, az anyagpazarlás és fölösleges költségek k kiküszöbölése által, a selejt csökken- tése által - amelyet szigorúan nyilván fognak tartani — és a hulladékok minél teljesebb felhasználása által f) A munkatermelékenység helyes kiszámítási és ellenőrzési módszereinek bevezetése és alkalmazása a vállalatokban figyelembe véve az összes termelési ágak sajátosságait. 9. Állandóan fejlődő iparunk növekvő szakmunkás-szükséglete a káderek minél helyesebb felhasználását teszi szükségessé a tervfeladatok teljesítése érdekében. Az ötéves terv relarra annak teljesítéséhez szükséges kádereket jórészt azáltal biarcosítjuk, hogy a szakmai iskolák végzett növendékeit azokba a szektorokba irányítjuk, amelynek megfelelő képesítést nyertek, a termelés szükségleteinek megfelelően. Hogy elegendő számban készíthessük elő a szakmunkáskádereket, a minisztériumok megteszik az intézkedéseket a vállalatok különböző fokú képesítő tanfolyamainak megjavítására, megfelelő oktatókádelekest, tankönyveket, felszerelést bocsájtanak rendelkezésükre, megjavítják a tantervét úgy, hogy az a magas szakképzettséget biztosíthassa. Azok a magas technikai képzettséggel és tapasztalattal kindencező munkások, csoportvezetők, termelésben levő mesterek é*