Romániai Magyar Szó, 1950. június (4. évfolyam, 829-854. szám)

1950-06-01 / 829. szám

Romániai Magyar Szó fi­ligianárusok, a burzsoák és földesurak legvéresebb munkásérteim eszközei A munka szocialista törvénye Gh. Apostol elvtárs, miután rá­mutat az új törvényekre és hatá­rozatokra, melyek kifejezik és megerősítik az új szocialista mun­kaviszonyokat, a következőket mondja: A népi demokratikus állam a munkásosztály eszköze abban a harcban, melyet a megdöntött ki­zsákmányoló osztályok ellenállásá­nak, letörésére és restaurációs kí­sérletei ellen folytak a nép füg­getlenségének és biztonságán­a­k megvédéséért, a külföldi imperia­listák és belső ügynökeik ellen. Az állam ugyanakkor a nemzet­­gazdaság szervezője, tervszerűsítő­­je és vezetője; az állam érdekei egybeolvadnak a munkásosztály általános érdekeivel. Megkárosítani az államot, meg­sérteni az államfegyelmet, melyet a Nagy Nemzetgyűlés, a Nagy Nemzetgyűlés Elnöki Tanácsa, va­lamint a miniszterelnökség hatá­rozatai öntöttek törvénybe és ha­tározatokba, ez azt jelenti, hogy megsértjük a dolgozók általános érdekeit. Noha népi demokratikus rend­szerünkben, a szocializmus kitel­jesedésének alaptényezője a mun­ka és országunk munkássága a munkát mindinkább kötelességnek és becsületbeli ügynek tekinti, mégis — mint Lenin tanítja — utópia lenne azt hinni, hogy ,,a kapitalizmus megdöntésével az em­berek azonnal, minden jogsza­bály nélkül megtanulnak a tár­sadalomnak dolgozni.“ Nekünk olyan jogszabályokra van szükségünk, melyek a mun­­kásosztály kezében harci eszközök azok ellen, akik nemtörődömséggel nézik a közvagyon prédálását, a­­zok ellen, akik bomlasztják a ter­melés szervezetét, gyengítik a munkafegyelmet és fékezik a tö­megek alkotókép­ességét A most benyújtott munkakódex a munkásosztály alapérdekeit tük­rözi a munka megszervezése te­rén és hazánkban a szocializmus építésének egyik alaptényezője. Engedjék meg, hogy rátérjek a munkakódex-terv tartalmának fe­jezetenkénti ismertetésére. I. fejezet. Ennek a fejezetnek a rendelkezései értelmében a mun­kakódexet egyrészt az alkalmazot­takra — munkásokra és tisztvise­lőkre — alkalmazzák, másrészt állami szervekre és intézmények­re, állami vállalatokra és állami gazdasági szervekre, a szövetke­zeti szervekre és közjogi jellegű szervekre, valamint azokra a magánszektorhoz tartozó fizikai és jogi személyekre, akik bérmun­kát használnak. A munkakódex II .fejezete ál­landósítja a kollektív szerződés általános elveit. A munkakódex III. fejezete a munkaszerződésekkel foglalkozik. Egy sor szabályt állapít meg az alkalmazásra, munka­feltételekre, áthelyezéseikre, stb. vonatkozólag. A munkaszerződések biztosítják a Gh. Apostol­­elvtárs megemlíti az 1930 és 1940 között megjelent soviniszta­ diszkriminációs törvé­nyek sorozatát, melyeknek az volt a céljuk, hogy eltérítsék a dolgo­zókat a kizsákmányolók elleni e­­gy­esí­tett harctól, hogy széthúzást és ellenségeskedést keltsenek a dolgozók körében az ország fa­­sizálása érdekében, valamint an­nak érdekében, hogy előkészítsék Románia részvételét a nemzet­kö­­zi imperialista körök által kiter­velt szovjet-ellenes háborúban. A burásod- földesurak diverziós fasiszta politikájuk során, a libe­rális és a nemzeti parasztpár­ton keresztül nagyfontossá­gú szerepet szántak a vasgárdistáknak. Egyetlen fasiszta szervezet sem tudta jobban betölteni ezt a vad, véres és demagógikus munkáselle­nes szerepet, mint a légionáruso­­ké. A vérszomjas­ág és a zsidóel­lenes pogromok kirobbantása nem volt egyéb, mint zavart keltő cselekmény azzal a céllal, hogy eltérítse a munkásosztályt a ka­pitalista rendszer megdöntésének és a szocializmus építésének tör­ténelmi hivatásától; nem volt más, mint a forradalmi munkás­elemek, mint például Constantin David vasutas és mások, legyil­­kolásának kegyetlen formája. Minden becsületes és jóhiszemű ember, visszaemlékezve a közel­múltra, amikor a zöld-, kék-, fe­kete-, vagy darnaingesek csorvái a verekedés és revolver terrorjá­val sanyargatták a munkásokat és mindenféle der­okratikus ele­met, vádat emel a légionárus mozgalom ellen, valamint azok ellen, akik fenntartották azt és a munkásosztály felszabadító moz­galma megfojtásának aljas cél­jaira használták fel, valamint arra, hogy a nemzetközi imperia­lizmus rendelkezésére bocsássák a román népet ágyútörtelékként a szocializmus országa ellen A légionáriusok által alkalma­zott munkatörvénykezés a ,,25 botverés" törvénykezése, ugyanaz mint a középkori gyám­fogda rend­szere, az éhezési eszmének az á­­polása, hogy „megmentsd a lel­ket“, vagyis kevés bérért dolgoz­ni, hogy még jobban gazdagod­hasson a tőkés. A légionárusok­­nak ,­az ember és a föld“-féle hírhedt jelszava, amellyel csak á­­mítani akarták a földéhes sze­­gényparasztságat, nem jelentett egyebet, mint a földesurak és a zsirosparasz­tok földjeinek gyara­pítását, a dolgozó parasztság ki­szipolyozásán és elszegényedésén keresztül. Milyen közös érdekük lehettek a munkásosztállyal az elvetemült vadállat­ legionárusoknak, a hit-­­, ari­zmus szolgáinak is Sajnos, a légionárus bélpoklosság egyes he­lyeken a munkásság egy részét is érintette, akiket megtévesztet­tek a legionárus­ mozgalom igazi jellegét illetően A továbbiakban Gh. Apostol elvtárs rámutat arra, hogy a szovjetellenes fasiszta háborút megelőző időszakban, valamint a háború idején a fasiszta Anto­nescu-féle diktatúra vad terrort alkalmazott a munkásosztály el­len és különösen élcsapata — a Kommunista Párt — ellen Mili­­tarizálták a vállalatokat, a legcse­kélyebb szabálytalanságért be­vezették a fogdarendszert stb., egyszóval a fasiszta terror tör­vénnyé vált a gyárakban. A kapitalista országokban és országunkban is, a burzsoá, földes­úri rendszerben, az úgynevezett ,, munkás- törvénykezései,“ csak minimális előírásokat tartalmaz­tak a munkásosztály javára. Ez a minimum képviselte a munkás­osztály nehéz harcok árán, sok esetben számos áldozatok árán, el­ért vívmányát. Soha sem jutottak el ezekhez a vívmányokhoz az osztályok közöt­ti összhang útján, a tőke és a munka közti megegyezés útján mint ahogy ezt hirdették és még ma is hirdetik mindenütt a re­formisták, a jobboldali szociálde­mokraták és a londoni sárga in­­ternacionálé szakadárjai. Mint ahogy bennünket a nagy Sztálin elvtárs tanít, a gyári­munkák egyetlen törvénye sem keletkezik ok nélkül, a kormány munkások és tisztviselők számára a munkájuk és szakmai felké­szültségük iránti megbecsülést. A vállalat igazgatósága köteles arra a munkára használni a mun­kást, amilyenre alkalmazták. A munkakódex ezzel a fejezet­tel a szolgálatból való jogtalan elbocsátástól védi meg a munká­sokat és tisztviselőket. Ugyanakkor a munkakódex le­hetőséget nyújt azoknak az ele­meknek a törvényes elbocsátásá­ra, akik nem tartják be kötele­zettségeiket s akik rendszeresen megszegik a munka­szerződés­ben előírt kötelezettségeiket. • 4 .ságpasl“, ami csak a munikane­­­ki'l'.vk sorát nevezte, „pihenés-­ m­ek‘‘ lehetett volna nevezni. Az 1929—33-as válság éveiben számos fontos esemény történt or­­szágmi istn , ez események kö­vetkezményeinek igen nagy jelen­tősége volt a munkásosztály har­cának kifejt­ ktésében. Az ország gazdaságának ldszi­polyozása a liberális kormány ré­széről és a nemzeti parasztpártiak 1928-as úgynevezett stabil­izációja­­na­k vészes következményei, meg­könnyítették a nemzetközi finánc­­tőkének azt, hogy az 1929 es vál­ság kirobbanása alkalmával, fo­kozza országunk kincseinek össze­­harácsoására irányuló tevékenysé­gét. Ez han­gsúlyozta az imperializ­mus igájába hajtott Romániának félgyarmati jellegét. A nemzeti parasztpárti kormány, egyetértésben és cinkosságban a liberális párttal, eladta az országot a nagy nemzetközi trösztöknek. Hogy mennél több hasznot hajtsa­nak e trösztöknek, amelyeknek képviselői vezették tulajdonképpen az országot, a nemzeti paraszt­­párti kormány a széles népi töme­gek vállára nyomja a válság ter­heit hogy ezen az uton, vagyis a dolgozó nép mind mélyebb elsze­gény Résének útján lábaljon ki a válságból. A szociáldemokrácia jobbszár­nya és a reformista szakszervezeti boncok fáradna latlamul szolgáljá­k e gyűlöletes rmunk­af­utóban az ural­­kodóoszt­á­lyokat. De növekszik a munkásosztály harca az ellen, hogy a burzsoázia a dolgozó nép hátán lábaljon, ki a válságból és az ellen, hogy a­z or­szágot a nemzetközi imperializmus igájába hajtsák. A rmunkásosztály eső soraiban állanak a Kommunist­ák Romániai Pártjának vezetése a­latt, a vas­utasok és a petrótauimmunkások. A Kommunisták Romániai Párt­ja kijelölte az Egységfront politi­kai-taktikai irányvona­lt, alulról fölfelé, az áruló szociáldemokrata boncok feje felett és ellenére és az 1933 februári hősi akciók meg­szervezésének és vezetésének tü­­zében létrehozza ezt az Egység­frontot. Az 1933 as februári, legélesebb harcok előestéjén, a burzsoá-föl­­desúri­­rendszer, a reforista szak­­szervezeti boncok közvetlen tá­mogatásával, meghozta ,,a munka­­­joghatóság létesítésének és meg­szervezésének törvényét“, amelyet a hírhedt munkakamarájéra ala­poztak. A munkak­a­mar­ák az egész bur­­zsoászia és annak jobboldali szociál­demokrata ügynöksége részéről a legszélesebb kör­ű, demagógiikus népszerűsítésnek örvendtek. A központi feladat, amit az uralkodóosztály a munka­kamarák elé kitűzött, a következő volt: le­fogy vezetni a munkásosztá­lyt s olyan illuziókat kelteni a munká­sok soraiban­, hogy a munka­kon­fliktusokat lehetséges osztályharc nélkül, a tőkével való megegyezés útján, tehát a báránynak az éhes farkassal való összebékéltetése út­ján elsimítani. Ugyanebben az időszakban, 1933 ban jelent meg egy másik törvény, a ..társadalombiztosítás egységesítésének törvénye.‘‘ A társadalombiztosítást nehéz harcokban ragadták ki a munkás­­osztály kezéből. Miután Apostol elvtárs elmon­dotta, hogy a kapitalista rendszer­­be­n a társadalombiztosítás nem ölelte fel az összes alkalmazot­ta­kat és hogy a társadalombiztosí­tási díj tulajdonképpen adó volt, rámutatott arra, hogy számos bü­rokratikus formaság akadályozta a munkásokat szerény jogaik ér­vényesítésében és hogy a társada­lombiztosító pénztár jövedelmének na­gy részével a burzsoázia érdekei­nek szolgálatában álló, korrupt és igen kiterjedt bürokratikus gépe­zetet tartottak el. Ma, a népi demokratikus rend­szerben, az állami társadalombizto­­sítás a szakszervezetek vezetése aak­ ára, a társadalombiztosítási alapot az áfám fizeti, a munkások és tisztviselők pedig teljes mér­tékben igénybe vehetik az orvosi segélyt, a p­hemő­ házakat, szanató­riumokat, stb. nem hozza meg a gyári munká­ra vonatkozó egyetlen törvényét sem addig, míg nem állítják ama szükséglet elé, hogy ele­get tegyen a munkások köve­teléseinek. Magától értetődik, hogy Sztálin elvtárs fenti idézete a kapitalista országok munkásosztályának hely­zetére vonatkozik. Azokban az országokban, ahol a munkásosz­tály a vezető politikai erő az ál­lamban és vezeti a dolgozó népet a szocializmus építéséért folyó harcban, az állam a dolgozókká, ott a dolgozók készítik a törvénye­ket, amelyek biztosítják számuk­ra élet- és kulturszínvonaluk ál­landó emelked­ését. A burzsoázia osztálytöre­­nyke­­zése a dolgozók érdekei ellen irá­nyult és ilyképpen az úgynevezett munkás törvényeket csupán a ki­zsákmányolok érdekében alkal­mazták. 1944 augusztus 23. után a dolgozók első ízben vívták ki a munkás törvényhozást 1944. augusztus 23. után, ami­kor a hős Szovjet Hadsereg fel­szabadította országunkat és ami­kor a munkásosztály, a Kommu­nista Pártja vezetésével törvényes lehetőséget nyert ahhoz, hogy ki-, fejlessze szervezési és vezetési ké­pességeit, sikerült a munkásosz­tálynak rákényszeríteni a reakciós többségű első kormányokat, hogy egyes demokratikus intézkedéseket foganatosítsanak, amelyekkel ér­vénybe léptetik, kiszélesítik és ténylegesen biztosítják a mun­kásosztály annyi véráldozattal ki­harcolt jogainak alkalmazását. Pontos szerepet töltött be an­nak idején az 1945. január 21-én meghozott szakmai szakszervezeti törvény, amit a munkásosztály e­­gyesített harcával kényszerített rá a Radescu-vezette reakciós több­ségű kormányra. Ez a törvény erős fegyver lett a szakszervezeti egység megszilárdí­tásáért vívott harcban, a reakció szolgálatában álló jobboldali szo­ciáldemokraták ellen, akik mun­kásegység-e­lemes sárga szakszer­vezeteiket akarták létrehozni. A munkásosztály által kihar­colt pozíciók lehetőséget nyújtot­tak a Román Kommunista Párt­nak arra, hogy megszervezze és vezesse a rohamot a politikai és gazdasági erőknek a nagyburzsoá­zia kezéből való teljes kiragadá­sára és, hogy dolgozó népünk szá­mára megnyissa a kapitalista ki­zsákmányolás felszámolásának út­ját, a szocializmus alapjai építé­sének útját. A munkásosztály e pozíciója az emberiség lángeszű tanítói, Marx, Engels Lenin és Sztálin tanításainak elvei alapján szi­lárdul meg, a munkásosztály poli­tikai, szervezeti és ideológiai egy­sége által, így hiúsult meg a szociáldemo­kráciának a munkásegység meg­bontására irányuló provokációja. A szociáldemokrata párt reak­ciós része, a belső reakció, vala­mint az angol-amerikai imperia­lizmus ügynöksége vereséget szen­vedett A szocialista munkafegyelem biztosítsa A IV. fejezet a vállalatoknál és intézményeknél biztosítandó szo­cialista munkafegyelem fontos kér­désével foglalkozik. Vállalatainknál ez a munkafe­gyelem igen szükséges, mert a munkamenet az elvtársi együtt­működés és kölcsönös segélynyúj­tás szocialista viszonyának alap­ján folyik és a munkamenet meg­valósítását a vállalatok belső rendjének szabályzatában lefekte­tett előírások szigorú betartása biztosítja. A vállalatok belső rendjének szabályzata előírja, hogy a mun­kások és tisztviselők kötelesek tisztességesen és lelkiismeretesen dolgozni, azonnal és pontosan vég­rehajtani a vállalat vezetőségének utasításait, kötelesek pontosan munkába állni, betartani a mun­kanaplót, minél helyesebben ki­használni a munkaidőt, kötelesek teljesíteni a munkanormát és igye­kezni rendszeresen túllépni azt, kötelesek jó minőségű munkát adni, betartani a technikai, biz­tonsági és egészségügyi szabályo­kat, kötelesek őrködni a szocialis­ta tulajdon fölött. Hasonlóképpen, a munkakódex előírja a vállalatok vezetőségének kötelezettségeit és feladatait A vállalatok vezetősége, többek kö­zött, köteles úgy megszervezni a munkát, hogy a munkások, tech­nikusok és tisztviselők specialitá­suk és felkészültségük szerint dol­gozzanak, köteles a vállalatot idejében ellátni nyersanyaggal és tüzelő­anyaggal, beszerezni a dol­gozók számára a munkaeszközö­ket, anyagokat és tartalék alkat­részeket, a hatáskör szerint meg­jelölni az alkalmazott munkahe­lyét stb. Helyes munkanormák Az V. fejezet a munkanormák kérdésével foglalkozik. A munkanormák a mennyiségi és minőségi termelés szerinti ja­vadalmazás szocialista elvének a­­lapját képezik. Ezt az elvet az akkordbér-rendszeren keresztül alkalmazzák. A munkakódex ren­­deltetései biztosítják a helyes nőr­ 1950., június 1., csütörtök mák megállapítását és állandósá­gát s ezáltal növelik a munká­soknak a munkanormákba vetett bizalmát. Csakis egyes új munkak­észszerűsí­tő intézkedések beveze­tése a termelési folyamatba, vagy a technológiai folyamat megjaví­­ tása határozhatja meg a tudomá­­nyos alapra épült új munkanor­mák elleniérz­ését és­­megálla­pítá­­sát. Ez a fejezet állapítja meg a ja­­vadalmazás feltételeit arra az e­­setre, midőn nem teljesítették a normát, vagy midőn az alkalma­zott hibájából, illetve hibáján kí­­vül selejtet termelnek. Országunkban, ahol a főbb ipari termelőeszközök az egész dolgozó nép közös tulajdonát ké­pezik ezeknek a javaknak elher­dálása selejtes munkával, vagy más módon, illetve a normák nem teljesítése, a közösség érdekeit sújtják, mert hozzájárulnak a munka termelékenységének csök­kenéséhez, az önköltség növekedé­séhez, vagyis az alkalmazottak vásárlóerejének hanyatlásához ve­zetnek. A tőkés országokban a munkás-­­nak, ha hibáján kívül selejtes á­­rut termel, vagy nem teljesíti normáját, nem fizetik ki az elvég­zett munka utáni bért. Országunkban viszont ilyen e­­setben a munkásnak még akkor is megfizetik a bér háromnegyed részét, ha nem is teljesítette a norma háromnegyedét. Ha pedig a munkás még a munkanap fo­lyamán közli az ügyf­ezetőséggel, hogy a nyersanyag, vagy szemé­lyétől független más okok miatt selejtet termel, a munkabérét teljes egészében kifizetik. Ennek az intézkedésnek az a célja, hogy még jobban kifejlessze a munkások és tisztviselők érdek­lődését a termelési folyamat jó menete iránt. A munka mennyiség és m­iő­ség szerinti díjazása A VI. fejezet meghatározza a munka mennyiség­ és minőség szerinti díjazásának szocialista el­­vét. Figyelembe veszi a képesített és képesítés nélküli munka, a nehéz és könnyű munka, az egészségre ártalmas és az egészséges helyen végzett munka közötti különbsé­get. Ez a fejezet biztosítja az „e­­gyenlő munkáért egyenlő bért“ elv alkalmazását, korra, nemre, vagy nemzetiségre való tekintet nélkül. A vállalatok és intézmények alapbérrendszere a munkaidő után fizetett bér és az akkordbér (darabbér). Ezt kiegészíthetik pré­miumokkal, amelynek elosztási rendjét külön minisztertanácsi határozat állapítja meg. Az esetben ,ha a munkaszerző­dés felbontása a vállalat kérésé­re történik, a bért a felbontás napján kell kifizetni. Nyolc órás munka­dő A VII. fejezetben a kódex nyolc órában állapítja meg a rendes napi munkaidőt, s megköveteli a munkástól, hogy a törvényben megállapított egész munkanapot végigdolgozza. Nem engedi meg azonban a munkaidő meghosszab­bítását. A minisztertanács az Országos Szakszervezeti Tanács és a szak­minisztériumok javaslatára a kü­lönlegesen nehéz és az egészségre káros munkáknál nyolc óránál kevesebb munkaidőt is megálla­píthat, anélkül azonban, hogy a bért csökkentené. A munkakódex az éjjeli munka­időt hét órában állapítja meg, melyért azonban nyolc órai bért fizetnek. Ahol az éjjeli váltásban nem lehet betartani a hét órai munkaidőt, s ahol ennek követ­keztében nyolc órát dolgoznak, az alkalmazott, a megállapított bé­rén felül 15 százalékos bértöbble­tet kap. Túlóra A túlóra általában tilos a Ro­­mán Népköztársaságban. Kivételes esetekben és csakis a szakminisz­térium előzetes engedélyével, va­lamint a szakszervezeti szövetség­­­gel egyetértésben lehet túlórá­zni. A munkakondex megtiltja a vál­lalatok és intézmények vezetői-’ nek, hogy 16 éven aluli ifjakat, állapotos illetve szoptató nőket rendeljenek be túlórákra. Vasárnapi munkaszünet és a pihenő szabadságok A VIII. fejezet a szabadságolá­sok időtartamára vonatkozólag minden alkalmazottnak 6 napi munkaidő után legalább 24 óra munkaszünetet ír elő, megállapít­

Next