Romániai Magyar Szó, 1950. június (4. évfolyam, 829-854. szám)
1950-06-01 / 829. szám
Romániai Magyar Szó filigianárusok, a burzsoák és földesurak legvéresebb munkásérteim eszközei A munka szocialista törvénye Gh. Apostol elvtárs, miután rámutat az új törvényekre és határozatokra, melyek kifejezik és megerősítik az új szocialista munkaviszonyokat, a következőket mondja: A népi demokratikus állam a munkásosztály eszköze abban a harcban, melyet a megdöntött kizsákmányoló osztályok ellenállásának, letörésére és restaurációs kísérletei ellen folytak a nép függetlenségének és biztonságának megvédéséért, a külföldi imperialisták és belső ügynökeik ellen. Az állam ugyanakkor a nemzetgazdaság szervezője, tervszerűsítője és vezetője; az állam érdekei egybeolvadnak a munkásosztály általános érdekeivel. Megkárosítani az államot, megsérteni az államfegyelmet, melyet a Nagy Nemzetgyűlés, a Nagy Nemzetgyűlés Elnöki Tanácsa, valamint a miniszterelnökség határozatai öntöttek törvénybe és határozatokba, ez azt jelenti, hogy megsértjük a dolgozók általános érdekeit. Noha népi demokratikus rendszerünkben, a szocializmus kiteljesedésének alaptényezője a munka és országunk munkássága a munkát mindinkább kötelességnek és becsületbeli ügynek tekinti, mégis — mint Lenin tanítja — utópia lenne azt hinni, hogy ,,a kapitalizmus megdöntésével az emberek azonnal, minden jogszabály nélkül megtanulnak a társadalomnak dolgozni.“ Nekünk olyan jogszabályokra van szükségünk, melyek a munkásosztály kezében harci eszközök azok ellen, akik nemtörődömséggel nézik a közvagyon prédálását, azok ellen, akik bomlasztják a termelés szervezetét, gyengítik a munkafegyelmet és fékezik a tömegek alkotóképességét A most benyújtott munkakódex a munkásosztály alapérdekeit tükrözi a munka megszervezése terén és hazánkban a szocializmus építésének egyik alaptényezője. Engedjék meg, hogy rátérjek a munkakódex-terv tartalmának fejezetenkénti ismertetésére. I. fejezet. Ennek a fejezetnek a rendelkezései értelmében a munkakódexet egyrészt az alkalmazottakra — munkásokra és tisztviselőkre — alkalmazzák, másrészt állami szervekre és intézményekre, állami vállalatokra és állami gazdasági szervekre, a szövetkezeti szervekre és közjogi jellegű szervekre, valamint azokra a magánszektorhoz tartozó fizikai és jogi személyekre, akik bérmunkát használnak. A munkakódex II .fejezete állandósítja a kollektív szerződés általános elveit. A munkakódex III. fejezete a munkaszerződésekkel foglalkozik. Egy sor szabályt állapít meg az alkalmazásra, munkafeltételekre, áthelyezéseikre, stb. vonatkozólag. A munkaszerződések biztosítják a Gh. Apostolelvtárs megemlíti az 1930 és 1940 között megjelent soviniszta diszkriminációs törvények sorozatát, melyeknek az volt a céljuk, hogy eltérítsék a dolgozókat a kizsákmányolók elleni egyesített harctól, hogy széthúzást és ellenségeskedést keltsenek a dolgozók körében az ország fasizálása érdekében, valamint annak érdekében, hogy előkészítsék Románia részvételét a nemzetközi imperialista körök által kitervelt szovjet-ellenes háborúban. A burásod- földesurak diverziós fasiszta politikájuk során, a liberális és a nemzeti parasztpárton keresztül nagyfontosságú szerepet szántak a vasgárdistáknak. Egyetlen fasiszta szervezet sem tudta jobban betölteni ezt a vad, véres és demagógikus munkásellenes szerepet, mint a légionárusoké. A vérszomjaság és a zsidóellenes pogromok kirobbantása nem volt egyéb, mint zavart keltő cselekmény azzal a céllal, hogy eltérítse a munkásosztályt a kapitalista rendszer megdöntésének és a szocializmus építésének történelmi hivatásától; nem volt más, mint a forradalmi munkáselemek, mint például Constantin David vasutas és mások, legyilkolásának kegyetlen formája. Minden becsületes és jóhiszemű ember, visszaemlékezve a közelmúltra, amikor a zöld-, kék-, fekete-, vagy darnaingesek csorvái a verekedés és revolver terrorjával sanyargatták a munkásokat és mindenféle derokratikus elemet, vádat emel a légionárus mozgalom ellen, valamint azok ellen, akik fenntartották azt és a munkásosztály felszabadító mozgalma megfojtásának aljas céljaira használták fel, valamint arra, hogy a nemzetközi imperializmus rendelkezésére bocsássák a román népet ágyútörtelékként a szocializmus országa ellen A légionáriusok által alkalmazott munkatörvénykezés a ,,25 botverés" törvénykezése, ugyanaz mint a középkori gyámfogda rendszere, az éhezési eszmének az ápolása, hogy „megmentsd a lelket“, vagyis kevés bérért dolgozni, hogy még jobban gazdagodhasson a tőkés. A légionárusoknak ,az ember és a föld“-féle hírhedt jelszava, amellyel csak ámítani akarták a földéhes szegényparasztságat, nem jelentett egyebet, mint a földesurak és a zsirosparasztok földjeinek gyarapítását, a dolgozó parasztság kiszipolyozásán és elszegényedésén keresztül. Milyen közös érdekük lehettek a munkásosztállyal az elvetemült vadállat legionárusoknak, a hit-, arizmus szolgáinak is Sajnos, a légionárus bélpoklosság egyes helyeken a munkásság egy részét is érintette, akiket megtévesztettek a legionárus mozgalom igazi jellegét illetően A továbbiakban Gh. Apostol elvtárs rámutat arra, hogy a szovjetellenes fasiszta háborút megelőző időszakban, valamint a háború idején a fasiszta Antonescu-féle diktatúra vad terrort alkalmazott a munkásosztály ellen és különösen élcsapata — a Kommunista Párt — ellen Militarizálták a vállalatokat, a legcsekélyebb szabálytalanságért bevezették a fogdarendszert stb., egyszóval a fasiszta terror törvénnyé vált a gyárakban. A kapitalista országokban és országunkban is, a burzsoá, földesúri rendszerben, az úgynevezett ,, munkás- törvénykezései,“ csak minimális előírásokat tartalmaztak a munkásosztály javára. Ez a minimum képviselte a munkásosztály nehéz harcok árán, sok esetben számos áldozatok árán, elért vívmányát. Soha sem jutottak el ezekhez a vívmányokhoz az osztályok közötti összhang útján, a tőke és a munka közti megegyezés útján mint ahogy ezt hirdették és még ma is hirdetik mindenütt a reformisták, a jobboldali szociáldemokraták és a londoni sárga internacionálé szakadárjai. Mint ahogy bennünket a nagy Sztálin elvtárs tanít, a gyárimunkák egyetlen törvénye sem keletkezik ok nélkül, a kormány munkások és tisztviselők számára a munkájuk és szakmai felkészültségük iránti megbecsülést. A vállalat igazgatósága köteles arra a munkára használni a munkást, amilyenre alkalmazták. A munkakódex ezzel a fejezettel a szolgálatból való jogtalan elbocsátástól védi meg a munkásokat és tisztviselőket. Ugyanakkor a munkakódex lehetőséget nyújt azoknak az elemeknek a törvényes elbocsátására, akik nem tartják be kötelezettségeiket s akik rendszeresen megszegik a munkaszerződésben előírt kötelezettségeiket. • 4 .ságpasl“, ami csak a munikaneki'l'.vk sorát nevezte, „pihenés- mek‘‘ lehetett volna nevezni. Az 1929—33-as válság éveiben számos fontos esemény történt országmi istn , ez események következményeinek igen nagy jelentősége volt a munkásosztály harcának kifejt ktésében. Az ország gazdaságának ldszipolyozása a liberális kormány részéről és a nemzeti parasztpártiak 1928-as úgynevezett stabilizációjanak vészes következményei, megkönnyítették a nemzetközi finánctőkének azt, hogy az 1929 es válság kirobbanása alkalmával, fokozza országunk kincseinek összeharácsoására irányuló tevékenységét. Ez hangsúlyozta az imperializmus igájába hajtott Romániának félgyarmati jellegét. A nemzeti parasztpárti kormány, egyetértésben és cinkosságban a liberális párttal, eladta az országot a nagy nemzetközi trösztöknek. Hogy mennél több hasznot hajtsanak e trösztöknek, amelyeknek képviselői vezették tulajdonképpen az országot, a nemzeti parasztpárti kormány a széles népi tömegek vállára nyomja a válság terheit hogy ezen az uton, vagyis a dolgozó nép mind mélyebb elszegény Résének útján lábaljon ki a válságból. A szociáldemokrácia jobbszárnya és a reformista szakszervezeti boncok fáradna latlamul szolgálják e gyűlöletes rmunkafutóban az uralkodóosztályokat. De növekszik a munkásosztály harca az ellen, hogy a burzsoázia a dolgozó nép hátán lábaljon, ki a válságból és az ellen, hogy az országot a nemzetközi imperializmus igájába hajtsák. A rmunkásosztály eső soraiban állanak a Kommunisták Romániai Pártjának vezetése alatt, a vasutasok és a petrótauimmunkások. A Kommunisták Romániai Pártja kijelölte az Egységfront politikai-taktikai irányvonalt, alulról fölfelé, az áruló szociáldemokrata boncok feje felett és ellenére és az 1933 februári hősi akciók megszervezésének és vezetésének tüzében létrehozza ezt az Egységfrontot. Az 1933 as februári, legélesebb harcok előestéjén, a burzsoá-földesúrirendszer, a reforista szakszervezeti boncok közvetlen támogatásával, meghozta ,,a munkajoghatóság létesítésének és megszervezésének törvényét“, amelyet a hírhedt munkakamarájéra alapoztak. A munkakamarák az egész burzsoászia és annak jobboldali szociáldemokrata ügynöksége részéről a legszélesebb körű, demagógiikus népszerűsítésnek örvendtek. A központi feladat, amit az uralkodóosztály a munkakamarák elé kitűzött, a következő volt: lefogy vezetni a munkásosztályt s olyan illuziókat kelteni a munkások soraiban, hogy a munkakonfliktusokat lehetséges osztályharc nélkül, a tőkével való megegyezés útján, tehát a báránynak az éhes farkassal való összebékéltetése útján elsimítani. Ugyanebben az időszakban, 1933 ban jelent meg egy másik törvény, a ..társadalombiztosítás egységesítésének törvénye.‘‘ A társadalombiztosítást nehéz harcokban ragadták ki a munkásosztály kezéből. Miután Apostol elvtárs elmondotta, hogy a kapitalista rendszerben a társadalombiztosítás nem ölelte fel az összes alkalmazottakat és hogy a társadalombiztosítási díj tulajdonképpen adó volt, rámutatott arra, hogy számos bürokratikus formaság akadályozta a munkásokat szerény jogaik érvényesítésében és hogy a társadalombiztosító pénztár jövedelmének nagy részével a burzsoázia érdekeinek szolgálatában álló, korrupt és igen kiterjedt bürokratikus gépezetet tartottak el. Ma, a népi demokratikus rendszerben, az állami társadalombiztosítás a szakszervezetek vezetése aak ára, a társadalombiztosítási alapot az áfám fizeti, a munkások és tisztviselők pedig teljes mértékben igénybe vehetik az orvosi segélyt, a phemő házakat, szanatóriumokat, stb. nem hozza meg a gyári munkára vonatkozó egyetlen törvényét sem addig, míg nem állítják ama szükséglet elé, hogy eleget tegyen a munkások követeléseinek. Magától értetődik, hogy Sztálin elvtárs fenti idézete a kapitalista országok munkásosztályának helyzetére vonatkozik. Azokban az országokban, ahol a munkásosztály a vezető politikai erő az államban és vezeti a dolgozó népet a szocializmus építéséért folyó harcban, az állam a dolgozókká, ott a dolgozók készítik a törvényeket, amelyek biztosítják számukra élet- és kulturszínvonaluk állandó emelkedését. A burzsoázia osztálytörenykezése a dolgozók érdekei ellen irányult és ilyképpen az úgynevezett munkás törvényeket csupán a kizsákmányolok érdekében alkalmazták. 1944 augusztus 23. után a dolgozók első ízben vívták ki a munkás törvényhozást 1944. augusztus 23. után, amikor a hős Szovjet Hadsereg felszabadította országunkat és amikor a munkásosztály, a Kommunista Pártja vezetésével törvényes lehetőséget nyert ahhoz, hogy ki-, fejlessze szervezési és vezetési képességeit, sikerült a munkásosztálynak rákényszeríteni a reakciós többségű első kormányokat, hogy egyes demokratikus intézkedéseket foganatosítsanak, amelyekkel érvénybe léptetik, kiszélesítik és ténylegesen biztosítják a munkásosztály annyi véráldozattal kiharcolt jogainak alkalmazását. Pontos szerepet töltött be annak idején az 1945. január 21-én meghozott szakmai szakszervezeti törvény, amit a munkásosztály egyesített harcával kényszerített rá a Radescu-vezette reakciós többségű kormányra. Ez a törvény erős fegyver lett a szakszervezeti egység megszilárdításáért vívott harcban, a reakció szolgálatában álló jobboldali szociáldemokraták ellen, akik munkásegység-elemes sárga szakszervezeteiket akarták létrehozni. A munkásosztály által kiharcolt pozíciók lehetőséget nyújtottak a Román Kommunista Pártnak arra, hogy megszervezze és vezesse a rohamot a politikai és gazdasági erőknek a nagyburzsoázia kezéből való teljes kiragadására és, hogy dolgozó népünk számára megnyissa a kapitalista kizsákmányolás felszámolásának útját, a szocializmus alapjai építésének útját. A munkásosztály e pozíciója az emberiség lángeszű tanítói, Marx, Engels Lenin és Sztálin tanításainak elvei alapján szilárdul meg, a munkásosztály politikai, szervezeti és ideológiai egysége által, így hiúsult meg a szociáldemokráciának a munkásegység megbontására irányuló provokációja. A szociáldemokrata párt reakciós része, a belső reakció, valamint az angol-amerikai imperializmus ügynöksége vereséget szenvedett A szocialista munkafegyelem biztosítsa A IV. fejezet a vállalatoknál és intézményeknél biztosítandó szocialista munkafegyelem fontos kérdésével foglalkozik. Vállalatainknál ez a munkafegyelem igen szükséges, mert a munkamenet az elvtársi együttműködés és kölcsönös segélynyújtás szocialista viszonyának alapján folyik és a munkamenet megvalósítását a vállalatok belső rendjének szabályzatában lefektetett előírások szigorú betartása biztosítja. A vállalatok belső rendjének szabályzata előírja, hogy a munkások és tisztviselők kötelesek tisztességesen és lelkiismeretesen dolgozni, azonnal és pontosan végrehajtani a vállalat vezetőségének utasításait, kötelesek pontosan munkába állni, betartani a munkanaplót, minél helyesebben kihasználni a munkaidőt, kötelesek teljesíteni a munkanormát és igyekezni rendszeresen túllépni azt, kötelesek jó minőségű munkát adni, betartani a technikai, biztonsági és egészségügyi szabályokat, kötelesek őrködni a szocialista tulajdon fölött. Hasonlóképpen, a munkakódex előírja a vállalatok vezetőségének kötelezettségeit és feladatait A vállalatok vezetősége, többek között, köteles úgy megszervezni a munkát, hogy a munkások, technikusok és tisztviselők specialitásuk és felkészültségük szerint dolgozzanak, köteles a vállalatot idejében ellátni nyersanyaggal és tüzelőanyaggal, beszerezni a dolgozók számára a munkaeszközöket, anyagokat és tartalék alkatrészeket, a hatáskör szerint megjelölni az alkalmazott munkahelyét stb. Helyes munkanormák Az V. fejezet a munkanormák kérdésével foglalkozik. A munkanormák a mennyiségi és minőségi termelés szerinti javadalmazás szocialista elvének alapját képezik. Ezt az elvet az akkordbér-rendszeren keresztül alkalmazzák. A munkakódex rendeltetései biztosítják a helyes nőr 1950., június 1., csütörtök mák megállapítását és állandóságát s ezáltal növelik a munkásoknak a munkanormákba vetett bizalmát. Csakis egyes új munkakészszerűsítő intézkedések bevezetése a termelési folyamatba, vagy a technológiai folyamat megjaví tása határozhatja meg a tudományos alapra épült új munkanormák elleniérzését ésmegállapítását. Ez a fejezet állapítja meg a javadalmazás feltételeit arra az esetre, midőn nem teljesítették a normát, vagy midőn az alkalmazott hibájából, illetve hibáján kívül selejtet termelnek. Országunkban, ahol a főbb ipari termelőeszközök az egész dolgozó nép közös tulajdonát képezik ezeknek a javaknak elherdálása selejtes munkával, vagy más módon, illetve a normák nem teljesítése, a közösség érdekeit sújtják, mert hozzájárulnak a munka termelékenységének csökkenéséhez, az önköltség növekedéséhez, vagyis az alkalmazottak vásárlóerejének hanyatlásához vezetnek. A tőkés országokban a munkás-nak, ha hibáján kívül selejtes árut termel, vagy nem teljesíti normáját, nem fizetik ki az elvégzett munka utáni bért. Országunkban viszont ilyen esetben a munkásnak még akkor is megfizetik a bér háromnegyed részét, ha nem is teljesítette a norma háromnegyedét. Ha pedig a munkás még a munkanap folyamán közli az ügyfezetőséggel, hogy a nyersanyag, vagy személyétől független más okok miatt selejtet termel, a munkabérét teljes egészében kifizetik. Ennek az intézkedésnek az a célja, hogy még jobban kifejlessze a munkások és tisztviselők érdeklődését a termelési folyamat jó menete iránt. A munka mennyiség és miőség szerinti díjazása A VI. fejezet meghatározza a munka mennyiség és minőség szerinti díjazásának szocialista elvét. Figyelembe veszi a képesített és képesítés nélküli munka, a nehéz és könnyű munka, az egészségre ártalmas és az egészséges helyen végzett munka közötti különbséget. Ez a fejezet biztosítja az „egyenlő munkáért egyenlő bért“ elv alkalmazását, korra, nemre, vagy nemzetiségre való tekintet nélkül. A vállalatok és intézmények alapbérrendszere a munkaidő után fizetett bér és az akkordbér (darabbér). Ezt kiegészíthetik prémiumokkal, amelynek elosztási rendjét külön minisztertanácsi határozat állapítja meg. Az esetben ,ha a munkaszerződés felbontása a vállalat kérésére történik, a bért a felbontás napján kell kifizetni. Nyolc órás munkadő A VII. fejezetben a kódex nyolc órában állapítja meg a rendes napi munkaidőt, s megköveteli a munkástól, hogy a törvényben megállapított egész munkanapot végigdolgozza. Nem engedi meg azonban a munkaidő meghosszabbítását. A minisztertanács az Országos Szakszervezeti Tanács és a szakminisztériumok javaslatára a különlegesen nehéz és az egészségre káros munkáknál nyolc óránál kevesebb munkaidőt is megállapíthat, anélkül azonban, hogy a bért csökkentené. A munkakódex az éjjeli munkaidőt hét órában állapítja meg, melyért azonban nyolc órai bért fizetnek. Ahol az éjjeli váltásban nem lehet betartani a hét órai munkaidőt, s ahol ennek következtében nyolc órát dolgoznak, az alkalmazott, a megállapított bérén felül 15 százalékos bértöbbletet kap. Túlóra A túlóra általában tilos a Román Népköztársaságban. Kivételes esetekben és csakis a szakminisztérium előzetes engedélyével, valamint a szakszervezeti szövetséggel egyetértésben lehet túlórázni. A munkakondex megtiltja a vállalatok és intézmények vezetői-’ nek, hogy 16 éven aluli ifjakat, állapotos illetve szoptató nőket rendeljenek be túlórákra. Vasárnapi munkaszünet és a pihenő szabadságok A VIII. fejezet a szabadságolások időtartamára vonatkozólag minden alkalmazottnak 6 napi munkaidő után legalább 24 óra munkaszünetet ír elő, megállapít