Romániai Magyar Szó, 1950. július (4. évfolyam, 855-881. szám)

1950-07-01 / 855. szám

1950. július 1. szombat. ­ A hazaáruló kémcsoport tár­gyalásán a vádirat felolvasása után került sor a vádlottak ki­hallgatására. A kémbanda tag­jait egymásután szólították a te­rembe, hogy aljas tevékenységük­ről, gyűlöletes szerepükről be­számoljanak. Tartózkodás nélkül beszéltek bűneikről, folyékonyan mondták el, hogyan mesterked­tek külföldi uraik és parancso­­lóik utasítására Népköztársasá­gunk rendje és a szocializmust építő dolgozó népünk ellen­­.■g jellemzőbben Cernatescu Sanda vádlott világította meg a hét bandita lényét és gondol­kozását, amikor kertelés nélkül bevallotta, azért fogadta el a sztambuli kémszervezet ajánla­ta , mert pénzre akart szert tenni, hogy könnyű életet élhes­sen, s másodszor azért mert gyű­löl rendszerünket. Ez a pénzéhség, a népi demo­kráciánk elleni gyűlöletes és ellenséges magatartás jellemzi Ciobanu Vasilet. Ciocalteu Ale­­xand­­rut, Bente Mirceat, Valsan Niolaet, Cernatescu Sandat, Kia­zim Aktuant, Popescu Nicolaet is, akik „egy tál lencséért" köny­nyűszerrel vállalták a népáru­lást. Ciobanu Vasile, a banda ver­zetője, a gerinctelen emberek alázatával számol be arról, hogy tavaly, midőn külföldre akart szökni, egy TÁRS repülő­r­gépet igyekezett birtokába ke­ríteni. Úgy tervezte, hogy kábí­tószerei elaltatja a repülőgép utasait és személyzetét s aztán maga vezeti a gépet külföldre. Régi ismerőséhez, Korpához, az amerikai követség tengerészeti attaséjához fordult kábítószer­ért. Kihez is fordulhatott volna máshoz? Legnagyobb sajnálatá­ra azonban az attasé nem tudta a kért kábítószert megszerezni, viszont komolyabb dollár-össze­get adott át neki, hogy vala­melyik török hajón kijuthasson az országból. A most folyó per a Törökor­szág felé vezető szálak felgön­gyölítésével egyidejűleg leleplez­te a pápai nunciatura valódi te­vékenységét is. Erről Popescu Nicolae, a nunciatura mindenre kapható szolga lelkű sofferje ad mél­y képet. Vallomása során el­mond­ja, hogy O'Harra nuncius, egyik legfőbb teendője a kém­kedés volt. Kémeket szervezett be és személyesen gyűjtötte az adatokat hazánk katonai, politi­kai és gazdasági életére vonat­kozólag. Guido Del Mestri, a pápai követség másik vezetője, szintén sokoldalú kémtevékenysé­get folytatott. Autón számtalan­szor­­hagyta el titokzatosan a nunciatura székhelyét. Időnként civil ruhába öltözött, az autó­ban hasra feküdt, hogy a kapu­nál álló milicista ne vegye ész­re távozását. Máskor az autó­­ban vetette le papi ruháját s átöltözött. A pápai nunciatura több tag­ja: két pap és egy civilruhás egyén is jelen volt a tárgyaló teremben. Idegesen feszengtek helyükön s midőn Popescu Ni­colae kihallgatására került a sor, idegességük fokozódott. Po­pescu elmondotta, hogy érdek­ből kémkedett a nunciaturának, most pedig ugyancsak érdekből, az életét féltve vallja be tet­teit. Készségesen beszél bűnei­,­ról , midőn az elnök ismételten megkérdi, hogy az igazat vallot­ta-e. Popescu szinte sértődött hangon válaszolja: „Én magam láttam mindezt, de megkérdez­hetik őket is, itt vannak a te­remben“. A pápai nunciatura — vagy magyarabbul mondva az ameri­kai zsoldban álló kémügynökség — tagjai földresütött szemmel hallga­ták a vallomást. VÁDLOTT: Nem tartottam fenn, mert ezt Ciocalteu ügyvéd is is­merte, nekem pedig csak az volt a szerepem, hogy a légi erőkkel kapcsolatban szerezzek értesülése­­ket. ELNÖK: Erre hárult tehát a feladat, hogy ezeknek a földalatti csoportoknak az ügyével foglalkoz­zék? . VÁDLOTT: Ezekkel a dolgokkal Ciocalteu ügyvédnek kellett tö­rődnie. ELNÖK: Segítette ön ebben a munkában Ciocalteu ügyvédet? VÁDLOTT: Mivel hogy én szökni készültem az országból, be­széltem Virginia Dutescu-Abeles­­szel, aki vállalta, hogy bemutatja nekem Radescu volt szárnysegédjét, Radutescu ezredest, Despan Iont és Bogarin Iont. De letartóztatá­sunk miatt erre már nem került sor. ELNÖK: Mi késztette önt arra, hogy szökni próbáljon az ország­ból? VÁDLOTT: Féltem a letartózta­­tástól. ELNÖK: Milyen előkészületeket tett szökésére? VÁDLOTT: Érintkezésbe léptem Spiru Rastopollal és Radescu u­­nokájával, Darius Teodosiuval. E­­gyetlen lehetőség a szökésre a re­pülőgép volt Ezért kábítószert kellett volna használnunk a repü­lőgépet kisérő katonával szemben. Háromszor felkerestem az ameri­kai követséget, ahol összeköttetés­be léptem Karpe tengerészeti at­taséval és megkértem, hogy sze­rezze meg nekem azt a kábító­szert. De ez megtagadta kérése­met és azt mondta, hogy szerez­zem be magamnak Párisból. ELNÖK: Karpe és Teodosiu e­­lőtt kivel tárgyalt még szökése ügyében? VÁDLOTT: Spiru Raitopollal és Darius Teodosiuval elvben tár­gyaltam meg a dolgot, Karpeval azonban nyíltan beszéltem az ügy­ről. Teodosiunak el kellett volna mennie az amerikai követségre, hogy elkérje a kábítószert ha engem elutasítottak volna kéré­semmel. Ez alkalommal közöltem Karpeval, hogy ha nem szökhet­nék meg repülőgépen, bárkán ha­gyom el az országot. Még azt is elmondottam neki, hogy pénzre van szükségem. Karpe kérésemet teljesítette és átadta a kért ösz­szeget. ELNÖK: Szökése ügyében mi­lyen kapcsolatban volt Max Ma­­nolescuval? VÁDLOTT: Miután a tengeré­szeti attasé azt javasolta, hogy forduljak Párizshoz, Spiru Barto­­pol és a francia kövesség egy tisztviselője útján augusztusban levelet küldtem Max Manolescu­­nak. Max Manolescutól Runcan mérnök feleségén keresztül kap­tam választ, amelyben közölte, hogy ezt a kábítószert nagyon ne­­héz beszerezni Ezzel szemben ér­deklődött alkalmas leszállóhely iránt, hogy maga jöjjön repülő­géppel értünk. A második napon Ciocalteu St. Alexandru vádlottat hallgattják ki. A vádlott előadja, hogy Cio­banu közvetítésével miképen ke­rült összeköttetésbe a sztambuli kémközponttal. Bevallja, hogy 1949 áprilisától letartóztatása napjáig Vasilachétól 5 levelet sa­j­tott, az utolsót Parisból. Ezekben a levelekben katonai, gazdasági és társadalom­politikai értesüléseket kértek tőle. ELNÖK: Milyen utasításokat kapott Vasilachétól? VÁDLOTT: Elsősorban azt kö­zölte velem, hogy megkapta a le­velemet, amelyben elfogadtam ja­­vaslatokat. Ismertette velem te­vékenységi körömet .Figyelmeztetett­ arra, hogy nagyon óvatosan dol­­gozzak, keressek magamnak meg­­bízható embereket és azt hangoz­tatta, hogy összeköttetésben áll a Radescu köré csoportosuló romá­nokkal, valamint azt, hogy erköl­csileg és anyagilag az angol-ame­rikaiak­­ támogatják. Biztosított arról, hogy szüks­ég esetén ak­cióim során pénzbelileg is támo­gat. Azt sugalmazta, hogy szer­vezzek földalatti csoportokat­, a­­melyeknek feladata a hírszerzés lett volna. Ezeket a híreket én gyűjtöttem volna össze és továb­bítottam volna címére. Utasításo­kat is adott nekem, hogy elképze­lése szerint miképpen kell ilyen szervezeteket létrehozni. Kilátásba helyezte,­­hogy pénzt és rádióké­szülékeket küld, hogy megköny­­nyítse kémtevékenységünket Első levelemben elküldtem neki azokat az adatokat, amelyeket Bente Auréltól kaptam az 1948. évi petróleum-termelésről a ter­melési tervelőirányzatról és annak végrehajtásáról, a petróleum­kut­­furások 1948. évi tervének teljesí­téséről és az erdélyi földgáz-ter­melésről. Ezeket az értesüléseket a pápai nunciatura által továbbí­tottam neki. A vádlott elmondta még, hogy a nyár derekán Ciobanut félelem fogta el és minden áron szökni a­­kart. Szökésébe be akart vonni egy pénzes embert és egy olyan poli­tikust, akinek nyugati körökben összeköttetései vannak. ELNÖK: Van-e tudomása Cio­banu és Karpe találkozásáról? VÁDLOTT: A találkozást Bente készítette elő. Karpe megken­ta, hogy menjen az amerikai követ­­ségre és készítse elő a találkozást. ELNÖK: Írt­ e még valakinek külföldre? VÁDLOTT­.Ciobanu sugalmazá­­sára írtam még Benjamin tanár­nak, aki Radescu környezetéhez tartozott és akit a bukaresti egye­tem jogi fakultásáról ismertem­. Levelemben arra kértem, hogy pénzbelileg támogasson és világo­sítson fel arról, hogy Vasilache csoportja milyen kapcsolatban áll Radescuval. A levelet nem vegy­tintával irtam­, Ciobanu kérésére francia nyelven szerkesztettem meg ELNÖK: Mikor kapta meg az ötödik levelet és abban mit közöl­tek önnel? VÁDLOTT: Az ötödik és egyéb­ként az utolsó levelet 1949 no­­­vemberének első napjaiban kap­tam meg Ciobanu útján. Vasila­­che írta Párisból és közölte ve­lem, hogy a pénzalapok ügyét megbeszélte Radescuval, aki egyet értett anyagi követeléseinkkel. A levél szerint Radescu elfogadta azt a tervet. Az ülést ezután felfüggesztették. A szerda délutáni ülésen foly­­­tatták a vádlottak kihallgatását. Bente Gheorghe Mircea vádlott elmondta, hogy vegytintával írott levelet kapott Isztambulból amely­ben Vasilache javasolta neki, hogy unokatestvérével együtt lépjen a külföldi kémszervezet szolgálatá­ba és küldjön neki információkat Beismerték bűneiket az imperialista zsoldban álló kémbanda tagjai Ciobanu Vasile valomása A kém- és hazaáruló csoport bűnpere szerda reggeli tárgyalá­sán megkezdték a vádlottak ki­­hallgatását. Elsőnek Ciobanu Vasile vádlot­­tat, hal­latták ki. Az elnök kéré­sére elmondta, hogy Mihai volt Király pilótája volt, dolgozott a LARES román légiforgalmi társa­ságnál, majd később a TARS-nál is. Repülőgépével belföldi és kül­földi légi útvonalakon közlekedett A törökországi útjával kapcsolat­ban a következőket mondja a vád­lott: ,, Hután a török állambiztonsá­­gi a.villáinál befejezték a vizsgá­lato",, átadtak a török kémszol­gálatnak, amely azt indítványoz­ta, hogy az országba való vissza­térésem után küldjek nekik hír­anyagot.“ Elmondta, hogy kihallgatása so­­rán a török kémszolgálatnak­ a­­datokat szolgáltatott az ország repülőtereiről, a repülőterek ki­terjedéseiről, a leadóállomásokról és az ország repülőgép-állományá­ról. ELNÖK: Milyen román szöke­vényekkel találkozott a török kémszolgálatnál és miről tárgyalt velük? VÁDLOTT: Miután a kért a­­datokat kiszolgáltattam a török kém­irodának, az iroda ajtajában 40 év körüli, középtermetű szőke férfivel találkoztam, aki Mircea néven mutatkozott be és az or­szágból régóta megszökött Abeles Constantin levelét adta át nekem. Később rájöttem, hogy Mircea igazi neve Vasilache Petre és az antoveteránus rendszer idején a ro­mán sziguranca komi­szár­ja volt, majd megszökött az országból, mert háborús bűnök miatt elítél­ték. ELNÖK: Ugyanekkor kivel hoz­ta még önt kapcsolatba Vasilache és milyen céllal? VáDLOTT: Meglátogattam la­kásán egy török törzs­tisztet, aki azzal bízott meg, hogy az ország­ban értesüléseket gyűjtsek, ros­táljam meg és küldjem el Vasi­ Jache Petiének, aki abban a pil­lanatban a török kémszolgálatnál legfelső kapcsolatom volt. ELNÖK: Később mit határoztak az értesülések tov­ábítá­sával kap­­csol­atban? VÁDLOTT: A nesz­ezett hírek­­továbbításának kérdését vizsgálva legjobbnak gondoltuk, hogy ezeket a híreket rádió-leadó útján közve­títsük. Erre a munkára Dobre Constantán rádiótisztemet ajánlot­tam, akit el, is fogadtak. ELNÖK: Az országba való visz­­szatérése után végrehajtotta-e a Sztambulból kapott utasításokat? VÁDLOTT: Hazatérésem után újból megkezdtem szolgálatomat a nemzetközi légi járatokon és vég­rehajtottam az utasításokat. Le­veleket küldözgettem Prágába, Genfbe, Parisba és Milánóba. ELNÖK: Milyen értesüléseket küldött és hogyan? VÁDLOTT: Kiegészítő adatokat szolgáltattam az előzően szóbelileg közölt híranyagomhoz. Közöltem, hogy országunkban a repülőgép­­állomány nem változott; közöltem az egyik magyarországi repülőté­ren látott repülőgépek számát. Ezt a repülőteret egyik svájci u­­tam alkalmával érintettem. A vádlott ezután elmondta, ho­gyan kereste fel Sanda Cernates­cu, aki részére levelet hozott Va­­silachetól. ELNÖK: Ebben a levélben mi­lyen utasításokat kapott Vasila­­chetól? VÁDLOTT: Arra utasított, hogy fokozzam tevékenységemet és ezentúl Sanda Cernarascuval tartsak kapcsolatot. Tudták, hogy akkor már nem teljesítettem vo­nalszolgálatot. ELNÖK: Kinek a közvetítésével érkeztek a levelek Sanda Cerna­­tescuhoz? VADLOTT: Török bárkával ér­keztek a levelek és azt egy Ma­mut nevű egyén hozta. ELNÖK: Milyen katonai, politi­­kai és gazdasági értesüléseket küldött nekik? VADLOTT: Katonai adatokat, csapatmozdulatokról, hadfelszere­lésükről, a csapatok ellátásáról, tartózkodási helyükről a román és szovjet légi haderőről küldtem értesüléseket, amelyeket a TÁRS nál alkalmazott Zaharia Ion re­pülőkapitánytól kaptam. Adatokat küldtem továbbá az országban u­­ralkodó hangulatról, a gyárakban mutatkozó helyzetről, az állami terv teljesítéséről és hiányossá­gairól, és ugyanakkor érdeklődnöm kellett, hogy hol működnek föld­alatti szervezetek és hány ilyen szervezet tevékenykedik. ELNÖK: Amikor a levelet küld­te, Vasilache tájékoztatta e önt arról, hogy miért van szüksége e­­zekre a földalatti csoportokra? Celel Celesher, a­ török követség ti­kara, Monsignore Kirk és Monsignore Guido del Mestri a tárgya­lás közönségének soraiban Utasítás a kémhálózat kibővítésére VÁDLOTT: Hangsúlyozta, hogy azért van szüksége, mert ki akar­ja bővíteni a kémhálózatot. A vádlott elmondta ezután, hogy Kiazimmal Constantán ismerke­dett meg. Sanda Cernatescu tudo­mására hozta, hogy Kiazim tart­ja a kapcsolatot Constanta és Sztambul között. ELNÖK: Milyen pénzösszegeket küldött önnek Vasilache Kiazim útján és ugyanakkor milyen uta­sításokat kapott? VÁDLOTT: Vasilache levelé­ben, amelyet Sanda Cernatescu adott át nekem, arról értesített, hogy 300.000 lejt küldött. Ebből 50.000 lej Vasilache Vadházastár­­sának járt, 20.000 lej Virginia Dutescu Abeles asszonynak, a Sztambulban tartózkodó Abeles Constantin feleségének, 70.000 lejt Sanda Cematescunak és Valsan­­nak kellett kifizetnem, míg a fennmaradott összeget egyformán el kellett osztanom Ciocalteuval. ELNÖK: Ha ön elhagyta volna az országot, ki helyettesítette vol­na? VÁDLOTT: Bogarin Ion baj­társam lett volna a helyettesem. ELNÖK: Hogyan vette fel a kapcsolatot Bogarinnal? Adott- e neki utasításokat? VÁDLOTT: Utasításokkal lát­tam el, bemutattam Sanda Cer­­natescunak, megmagyaráztam, ho­gyan kell a vegytintát használni, elmondottam neki milyen kérdé­sekről szerezzen értesüléseket, Ő ugyanakkor híranyagot adott át nekem arról a gyárról, amelyben dolgozott ELNÖK: Milyen értesüléseket adott? VÁDLOTT: Az állami tervről, a gyár tevékenységéről és a gyár­­ban uralkodó hangulatról. A vádlott ezután kijelenti, hogy ugyanilyen értesüléseket kapott Despan Ion volt nemzeti pa­rasztpárti politikustól is. ELNÖK: Melyik az első kap­csolata, amelyet esetleges föld­alatti csoportok felkutatása érde­kében teremtett? VÁDLOTT: Elsőnek dr. Spiru Rastopollal vettem fel a kapcso­latot. ELNÖK: Mit tárgyalt vele? VÁDLOTT: Elmondtam neki, hogy mi érdekel és ezért bemu­tatta nekem Dán Alexiut. ELNÖK: Miért mutatta be ma­gának Dán Alexiut? VÁDLOTT: Azt mondta, hogy ő az az ember, aki elvezethetne en­gem oda ami iránt érdeklődöm. ELNÖK: Fenntartotta-e Dan A­­lexiuval a kapcsolatot? Bente Gheorghe Mic. ELNÖK: Milyen természetű in­formációkat kértek öntől? VÁDLOTT: Katonai, gazdasági és politikai jellegű információkat. A katonai jellegűek a román és a szovjet csapatokra vonatkoztak, a csapat­mozdulatok, az anyagszál­lítás, a katonai szállítmányok, a milícia, a népbiztonság, a hadse­reg szervezete, a csapatok állo­máshelye, továbbá a csapatok jel­­zése érdekelte őket és az, hogy hol találhatók katonai raktárak A gazdasági felvilágosítások a kohászati-, bánya-, petróleum, és faiparra vonatkozó adatokat tar­talmaztak. Érdekelte őket az előb­bi iparok munkásainak létszáma, a termelt áruk minősége és meny­­nyisége, a gyárak államosítás u­­táni elnevezése és adatok arra vonatkozólag hogy mindegyik gyárnak mennyi a termelőképes­sége. Politikai téren az ország helyzetére és a Román Munkás­pártra vonatkozó adatok érdekel­ték. Kérték, közöljük, vannak-e földalatti csoportok, katonai és gazdasági szabotázs-csoportok és ha igen, hol? a vádlott kihallgatása ELNÖK: Vasilache e levelében közölte, hogy kivel áll összekötte­­­tésben? VÁDLOTT: Közölte, hogy a párisi ,,Nemzeti Bizottsággal­ és Radescu tábornokkal áll összeköt­­­tetésben. ELNÖK: Az Isztambulba kül­dött első felvilágosításokat hon­-­ nan és ki által szerezték? VÁDLOTT: Dán Teodos­itól és Spiru Rastopoltól. Dán Teodosiu tájékoztatott az országban történt csapatmozdulatokról, a gyárak ál­lamosítása utáni elnevezéséről és termelési adatairól. Spiru Rafto­­­pol pedig az országban történt csa­patmozdulatokról és a Duna­ híd javításáról közölt adatokat. ELNÖK: Ki által küldte a fel­világosításokat Isztambulba? VÁDLOTT: A Vasilache levelé­­re vonatkozó választ szűrre is Ciobanu Vasile útján küldtem. ELNÖK: Ezek tőbe­ zása után vontak-e még be mást is a kém­­szervezetbe? VÁDLOTT: Igen, én bevontam Aurel Bente nevű­ nagybátyámat. Romániai Magyar Szó

Next