Romániai Magyar Szó, 1950. szeptember (4. évfolyam, 906-931. szám)

1950-09-01 / 906. szám

1950. szeptember 1., péntek A romániai szakszervezeti mozgalom újjászhetesének 6 éves évfordulója tiszteletére a következő könyveket ajánljuk: OLVASSUK: LENIN és SZTÁLIN: A sajtcszervezetekről . (Szikra kiadása, Budapest) CRALOV V.: A szakszervezetek az ország ipa­rostásának és a mezőgazdaság kolektivizálásának szakaszában (OSZT kiadása) A szocialista versenyek a szoci­alizmus építésének kommunista módszere (OSZT kiadása) A Román Munkáspárt a szakszer­vezeti mozgalom vezetője és irá­­nyítója (RMP kiadása) GH. APOSTOL­ . A­z öreg Cálin se hitte volna, hogy ép ebből a fiából lesz tanult ember. A legnagyobbat, ha áldozatok árán is ,de iskolába adta, — az otthonmaradt családtagoknak így még többet kellett do­lgogniok, hogy az a pár holdacska megte­remje a kenyérre s most már a tandoljravalót — s a legnagyobik beteljesítette apja várakozásait. Hivatalnok lett belőle, könyvelő. Az öreg annak idején talán még olyan titkos reményeket is fűzött hozzá ,hogy hivatalnok fia kisza­badul a nyomom paraszti sor­ból, ar is lehet belőle. . s Hm. De Ion, ez a kisebbik? Nem áll ennek a feje a könyv­höz. A tanító úr azt mondja ró­la, hogy buta s ő maga se akar gimnáziumba menni. ,tt0 leszel akkor parasztnak, ,itthon", így döntött az öreg Cálin és Ion ott­honmaradt. Már hét éves kora óta dolgozott, serdülő kamasz ko­rában úgy megfogta az ekeszarvát, mint akármelyik felnőtt , mert kellett. Traktorállomás akkor még nem volt, jószágra, béresre sem futotta, mint a nagygazdáknak s a kisföldü középparaszt a hiány­zó technikai segéderőt csak két keze munkájával, teste verítékével pótolhatta, így aztán Ion Calin dolgozott becsülettel, segített az öregének fenntartani a családot. De elégedett, az nem volt. Hiá­ba tartotta hátának az odobeascai tanító úr, hiába nem kellett neki az úri gimnázium. . . Sön azért mégis tanulni, tudni, alkotni vá­gyott. Gépeket! Milyen szomja­san, mohón figyelte a cséplőgép működését nyáron, vagy a sáros alföldi faluba nagyritkán elté­vedt autót! Ilyet teremteni, ve­zetni: ezt tartotta ő az igazi, leg­nagyobb tudománynak. Egyszer aztán új, nagyszerű gépek, vöröscsillagos tankok ha­ladtak előre győzelmesen a bara­­gáni síkon; szovjet katonák hoz­ták rajtuk Ionnak és milliónyi dol­gozó társának a szabadságot. Uj élet kezdődött Odobeascan s kő­röskörül száz meg százezer négy­zetkilométeren — a Fekete tenger­től a Balti tengerig. Uj emberek, uj törekvések jöttek, uj tervek, vágyak érlelődtek. . . „Útjainknak nyílva minden pálya. . így szólt az uj dal. És Ion Cálin, az ifjú, szinte még kamasz dolgozó­­paraszt egy nap odaállt az apja elé. ..Tanulni akarok. Gépész a­­­carok lenni." Az öreg Cálin hitetlenül csóvál­ta fejét, vonakodott. ..Miért ép­pen gépész? Mért nem gazdász? S mért éppen te? Sohsem állt a fejed a tanulásra, át se méssz majd a vizsgán. . . “ De Ion na­gyom erősködöt­t és apja legna­gyobb csodálkozására az elsők kö­­zö­tt tette le a felvételi vizsgát a Sztálin­városi — azazhogy akkor még brassói — ipariskolában. Aztán jött a tanügyi reform. Ion átkerült az egyik bukaresti nehézipari középiskolába, teljes ösztöndíjat kapott, 1950 tavaszán jó eredménnyel elvégezt­e a kö­zépiskolát s most ismét felvételire ké­szül. A műegyetemre. Bányamér­nök akar lenni és lesz is. Biztos ebben, mert biztos a saját aka­ratában és kitartásában és biztos a szocializmus felépítésének szük­ségszerűségében, biztos a Párt tá­mogatásában. A szocializmusnak szüksége van bányamérnökökre és Ion Calin bányamérnök lesz. A Párt, az egész ország és a nép, az egész nyolcszázmilliós béketá­bor s­egíti ebben. Ion Calin készül a közeledő felvételire. Naponta, szervezetten, már a főiskolai tanárok vezetésével veszi át a szükséges tananyagot. Előkészíti az iratokat, kitölti a beiratkozási kérdőívet. Kora: 21 év.Születési helye: Odobea­sca-Te­­leorman. Társadalmi eredete: kollektivista paraszt. Erre nagyon busáké, mert az ő felvilágosító munkájának is része van benne, hogy az öreg Cálin belépett az e tavaszon alakult odobeascai „Új út" nevű kollektív gazdaságba. Ion megtanulta az iskolában, az alkotmánytani órá­kon, meg az Ifjúmunkás Szövet­ségben, hogy a dolgozó parasztság számára az egyetlen lehetséges út a közös, nagyüzemi termelés útja, a kollektív gazdaságok út­ja. Ion olvasta Solohov regényét, az Uj barázdát szánt az eké-t s oda adta apjának is, hadd olvassa el. Lelkére is beszél az öregnek, jó párszor. . . Az öreg csóválta a fejét egy darabig, aztán a kol­lektív gazdálkodás új útjára lé­pett. S most, ahogy meggondol­ja, alig kész elhinni: éppen ez a fia térítette őt az új élet forra­dalmi útjára és éppen ez a fi®, lesz igazán „Írástudó“ ember, mér­nök! Bányamérnök lesz az ő bu­tának vélt fiából! Bizony. „Buta paraszt": igy nevezte egykor Ion Cálint az odo­beascai tanító. Nézné csak meg most ezt a fiatal, újtípusú értel­miségit. Nem hinném, hogy sok­ban különböznek attól a kamasz­tól, akinek sehogy sem fért a fejébe a reakciós, tudománytalan tantervű régi iskola sok hazug, népellenes tanítása. Talán csak annyiban, hogy Ion Calin mosoly­gó kék szemében most már nem­csak értelem, hanem öntudat és derűlátás is csillog. Az az ember néz csak így, aki tudja helyét az életben, tudja helyét és felada­tait Az életre is úgy készül, olyan magától értetődő kötelességtudat- tal ,olyan természetes magabiztos­­sággal, mint az egyetemi felvéte­li vizsgára. Szorgalmasan tanul­ja és tudja is jól az algebrát, a mértani, a fizikát­­ és a politi­kát. Nemcsak azt tanulja meg, hogy mint lehet észszerűsíteni a munkát, hanem azt is, hogy kit szolgál a munka észszerűsítése, a magasabb termelékenység, a na­gyobb termelés. Bányamérnökké lenni most, a mi országunkban: politikai feladat, harci feladat. Ion Calin vállalja is a harcot. Oly természetes ez számára, mint ma­ga az élet. Pedig a feladat nem könnyű. „Sok a munka és sokat teszünk, de nem szabad megelé­gedni vele, mert lemaradunk". Ezt mondja csendesen, meggondol­tan. Magatartása szerény, de rendkívül magabiztos. Miért is ne? Hiszen nyitva előt­te minden pálya, azt választhat­ta közülük, amelyet a legmegfele­lőbbnek, a legszükségesebbnek tart. Biztos, hogy célba ér, mert amit ő akar, azt a Pár­ is akar­ja — az egész nép akarja, hogy Ion Calin, az odobeascai kollek­tív paraszt fia bányamérnök le­gyen. Az is lesz. Ez természetes. B­ukaresti örmény kislány Mar­­dirosian Paula. Mindössze tizenhárom és fél éves. Nap barnított arcocskája gömbölyű és roppant mozgékony mint egy nyuszié .Csodálkozó, nedves csillo­­gású nagy, kerek dióbarna szeme derűsen és kicsit fölényesen te­­kint a világba. Megtanulta és megszokta már, hogy minden a miénk: az élet, az öröm a jövő. Paula nyakában piros nyakken­­dő és ettől még büszkébbé válik természettől fogva egyenes test­tartása. Paula büszke arra, hogy pionír, amint nővérei büszkék arra, hogy tagjai az IMSZ-nek és szülei büszkék kétévtizedes mozgalmi múltjukra, büszkék ar­ra, hogy tagjai a Román Mun­káspártnak. Paula apja munkás a Constan­tin David-kenyérgyárban. Egyik nővére egyetemi hallgató, a má­sik tisztviselőnő, ő maga most végezte az elemi iskola második ciklusát és készül a felvételire. Paula Mardirosian tizenhárom és fél éves bukaresti pionír, a 11-es bukaresti lányiskola végzett nö­vendéke, a 110. pioníregység 343. osztagának dobosa elektrotechni­kus lesz és később elektromérnök. .­­ . Lelkesen mesél mindenről és nagy fontosságot tulajdonít a kö­rülötte folyó eseményeknek; an­nak, hogy az osztaguk augusztus 23-án nemzeti és szovjet zászlók­kal vonult fel és ő maga elől ment a dobbal; annak, hogy most, a vakációban, vasárnaponként fa­luakcióra megy apjával Domnesti­­be és ott komolyan, felelősségtu­dattal „felvilágosító munkát vé­gez“, (ő maga mondja így); an­­nak, hogy olvasta Katájev A tá­volban egy fehér vitorla című regényét és a mai pionírok élete sokkal szebb és szabadabb, mint a könyvbeli Gávriké és Petyáé, és annak, hogy a pionír-palotában, még a felvételi és az iskolai év megkezdése előtt rendszeresen foly­tathat elektrotechnikai gyakorla­tot. — Mond, miért tartod te fon­tosnak a villamosítást? — Mert ha villany hajtja a gé­­pet, akkor­­ gyorsabban, jobban dolgozik és többet termel. — S azt tudod, hogy Lenin elv­társ mekkora fontosságot tulaj­donított a villamosságnak? Hogy Lenin szavai szerint „a kommu­nizmus annyi, mint szovjetrend­­szer, plusz az egész ország vil­lamosítása"? Kicsit meglepődik zavarba jön: „Nem, ezt nem tudtam. . ." De hamar feltalálja magát és öntu­datosan felvetve fejét kijelenti: „De majd megtanulom! “Ezt is, mint minden egyéb szükségeset. „Mert szégyen volna, hogy egy pionír ne tudja. . így véleke­dik most és minden bizonnyal tíz-húsz év múlva is. És biztosan jó szakember, kitűnően felkészült elektromérnök lesz belőle. „Mert szégyen volna, hogy egy kommu­nista ne tudja. . .“ Paula tudni fogja, amit­ tudni kell és alkotó módon vesz majd részt az ország villamosításában­. Ezt biztosan tud­ja és egészen magától értetődőnek találja. Miért is ne? Hiszen nyitva előtte minden pálya, azt választ­hatja közülök, amelyiket a leg­megfelelőbbnek, a legszükségesebb­nek tartja. Biztos, hogy célba ér, mert amit ő akar, azt a Párt is akarja. — az egész nép akarja, hogy Mardirosian Paula a buka­resti kenyérgyári munkás lánya elektromérnök legyen. Az is lesz. Ez természetes. T­ermészetes? — Paula vagy Ion Calin szüleinek még nem volt természetes. És nem természetes most sem a tő­kések világában és a gyarmato­kon, millió és millió dolgozó ifjú­nak, aki csodálattal tekint or­szágainkra, amelyek a szovjet pél­dát követve elindultak a szocia­lizmus útján. . . De természetes azoknak, akik- ről először tanultuk azt a dalt, hogy „ifjainknak nyitva minden pálya", s akik közül tízezrek az életüket adták azért, hogy ma, hat év múltával Ion Calinnek, Mardirosian Paulának és sokezer társának a szabad pályaválasztás a saját tudása és munkája sze­rinti érvényesülés lehetősége ter­mészetes legyen. A szovjet embe­rektől kaptuk a szabadságot, az életet, t­ölüik tanulunk szabadon élni. Ifjainknak, akik elött nyit­va minden pálya, az ő példájuk nyomán kell tanulniok ,megbecsül­ni a szabadságot, előrehaladni a maguk választói­ta alkotó pályán, felépíteni a szocializmust. Követni fogják-e mindenben a szovjet példát? Igen. Meg kell csak nézni az új diákságot, a Ion Calineket, a Mardirosian Paulá­kat, hogy milyen öntudatosan mekkora felelősségt­udat­t­al készül­nek az életre. Jól fogják ők kö­vetni a szovjet példát. Ez termé­szetes. HALÁSZ ANNA Romániai Magyar Szír Első lépések az uj élet utján... Csik megye kollektív gazdaságaién megkezdték az első közös termesztési tervek összeállítását CSÍKSZEREDA. — Köröskörül a Hargita és a Naskalat erdeiig, legelőiig, a nadrágszil-földek kes­­keny sávjainak tarkasága olyan mint egy cifra rokolya. Csak most, 1950 őszén tágulnak helyenként nagyobb darabokba a nadrágszil­­földek. Most kezdik meg a közös munkát Csík megye kollektív gaz­daságai. Még alig kezdték meg a tarló­­buktatást, alig vették számba földjeiket, máris hozzáfogtak a legfontosabb munkához: az egyévi termesztési terv összeállításához. Mennyi a föld? Melyikbe mit vetnek? Mennyi a jószágállomány és mennyivel kell növelni azt? Milyen beruházásokat kell eszközölni, ki hol és mit fog dol­gozni a gazdaságban? —­i­ndezt tudnia kell a vezetőtanácsnak ha jó tervet akar készíteni. Márpe­­dig mindegyik kollektív gazdaság vezetőtanácsa azt akarja, hogy az ő gazdaságának legyen a legjobb termesztési terve a megyében. .­­. A nemrégen megalakult csík­­megyei kollektív gazdaságok a helyi adottságok figyelembevételé­vel készítették el a termesztési terveket. SZÁR­HEGYEN lengyár műkö­dik. A szárhegyi kollektív gazda­ság éppen ezért 15 hektár len termesztését vette tervbe. Mivel ezen a vidéken a borsó is igen szépen terem, a kollektív gazdaság jövőre egy hektáron borsót ter­mel. Annak már most ősszel elő kell készíteni a talajt, hogy igazán jó termés legyen ... A csík me­gyei kollektív gazdasá­­gok nem rendelkeznek annyi és olyan jó minőségű földdel, mint például a bánáti, bihari, baragani kollektív gazdaságok. Éppen ezért itt ezt is figyelembe kellett ve­gyék a kollektív gazdaságok ve­zetőségei, amikor leültek a ter­mesztési tervet összeállítani. A DANFALVI kollektiv gazda­ságban például házi szövészetet létesítenek. E célból 10 hektáron lent termesztenek s ugyanakkor megnövelik a jó gyapjút adó berke juhok számát, hogy több legyen a gyapjú is. M­ondhatni, hogy VEREBESEN van Csik megye legjobb szántó­földje. Az itteni kollektív gazda­­ság bevette termesztési tervébe, hogy nagyobb területen babot és más kerti veteménynövényt ter­mesztenek majd. A kollektíva ve­zetőtanácsa gondoskodik, hogy a kerti vélemények jól megművelt földbe kerüljenek ... Az értékesítő hely, a piac sincs messzi. Majd a kollektíva tagjai elviszik a szom­szédos Tu­snádfürdőre a munkás­­nyaralóknak a sok jó zöldségfélét. A kollektív gazdaság tagjai már arról is gondoskodtak, hogy minél előbb fellendítsék a majorságte­­nyésztést. Erre a célra a megye valamelyik állami gazdaságától 100 darab fajtyukot szereznek be. A KARCFALVI kollektív gazda­­ságban is jól tudják, hogy az igaz­ságos jövedelem-elosztás nyitja­ a munka pontos nyilvántartása Csak ha pontosan tudják, hogy ki mit és hogy dolgozott, csak akkor lehet a végzett munka sze­rint javadalmazni a kollektív gaz­daság tagjait. Hát éppen ezért ve­zetik is rendszeresen a munka­nyilvántartását. Ezt a munkát a k­ollek­tv gazdaságban Szabó Ká­roly végzi lelkiismeretesen. A csikkarcfalvi kollektív gazda­ságban — tekintettel arra, hogy Csik megyében a hűvös éghajlat miatt később kezdik az aratást —, most javában folyik a tarlóhántás és ezzel párhuzamosan az ősze­ve­tési előkészületek is. A tarlóhán­­tást elsőnek Sárkány István, Gid­­ró Béla, Both András és Sárkány Jánosné kezdte meg. Ezek a ta­­gok már eddig is szép eredményt értek el a tarlóhántásban. A csikdánfalvi ÚJ ÉLET kol­lektív gazdaságban is nagy gond­dal vezetik a végzett munkák nyil­vántartását. ...Nagy Ádám elött viharvert füzet fekszik az asztalon. Abba jegyzi a tagok által elvégzett munkát. A füzet mellett Nagy Ádám napi feladatai: megszámozni a könyvtárban található könyveket és leltározni azokat, hogy a kol­lektív gazdaság tagjai igén­ybeve­­vehessék a könyveket.­­ Aztán egész sor más feladat is oda van felsorolva; megalakítani az olvasó­köröket, hogy szellemileg is mű­velődjünk; megvizsgálni a futbal­­pálya kérdését, hogy a kollektíva fiatal tagjai sportolhassanak ... Az esti tanfolyam felelőse,­ Zsigmond Lajos. M­iden kis aprónak látszó fel­adatot fel szokott jegyezni, hogy el ne felejtse. De az „apró" fel­adatok mellett ott állnak a köz­gyűlés által meghatározott na­­gyobb feladatok is, mint például az éjjeli és a nappali őrség fel­állítása, a vetőmagnak szükséges gabona begyűjtése, befejezni a lel­tározást, stb., stb. A dánfalvi kollektív gazdaság tagjai már azt számítgatják, hogy mennnyivel lesz több a tej és jobb a vaj, hogyha a mostani tehenei­ket szimentriáli fajtehenekre cse­rélik el. Takarmány lesz elég a télire. De a kollektíva tagjai nemcsak a tehenek, hanem a juhok neme­sítését is tervbe vették. A durva gyapjas curkána fajtát­­ berke ju­­hokra cserélik el és legalább 300 darabra növelik a juhállományt. A lovakat pedig lipicai és hegyi­­mokány kereszteződésünkkel vált­ják fel. Az itteni környékeiben ezek a legmegfelelőbbek igavo­násra. A dánfalvi kollektív gazdaságban jól gazdálkodnak Már cserépgyárat is létesítettek. A gyár jövedelme fedezi a jelen­legi kiadásaikat. . . Bankkölcsön­höz sem folyamodnak. Már eddig is a gazdaság jövedelméből vet­tek tehenet, disznót és kerékpárt. S már pénzelőlegeket is osztottak a tagoknak. Both Áron például 7200 lejes előleget kapott. Both Áron eddig napszámosko­­dásból élt. Tavaly még a szom­szédjánál volt cséplőgépezető. Az idén ő dolgozott legtöbbet a kol­lektív gazdaságban. Megalakulása óta csaknem mindennap a kollektív gazdaságban dolgozott. A végzett munkája után 7200 lejes pénzelő­­lepet kapott. Rajta kívül más kol­lektíva tagok is kaptak pénzelőlege­ket Például az ifjú Süket György 3000 lej előleget kapott. .. Csik megye kollektív gazdaságai megkezdték a munkát, a közös munkát. A nemrégen alakult koll­­ektív gazdaságok már elég szép eredményeket értek el. Már ezek a kezdeti eredmények is a szocia­lista gazdálkodás felsőbbrendűsé­gét bizonyítják az egyéni gazdál­kodással szemben. És ennek egye­­nes következményeként mindjob­ban növekszik azoknak a dolgozó parasztoknak a száma, akik­ nö­vekvő biza­l­mmal fordulnak a kol­lektív gazdaságok felé. (v. k)

Next