Romániai Magyar Szó, 1950. november (4. évfolyam, 958-982. szám)
1950-11-01 / 958. szám
Romániai Magyar Szó 4 Elhaladunk a kolozsvári vasúti főműhelyek hatalmas szerelőcsarnokai mellett, befordulunk a Nádaspatak partján, és elérünk a városrész legszélső utcájához. Olyan szélső, hogy mindeddig ez utcának esek egyik oldala épült ki. Gondozott földszintes házaiban kivétel nélkül dolgozók laknak. Az egyik ház falán fehér márványtábla hirdeti. ..Ebben a házban élt Józsa Béla antifasiszta harcos, aki életét a munkásosztály érdekeiért áldozta fel..." Az utca másik oldalán egyes, Win óriási, kétemeletes, magasföldszintes épület emelkedik még vörösben. Most folyik az ablakok, ajtók elhelyezése, a vízvezeték felszerelése. Pár hét múlva már beköltöznek az épület lakói: 34 vasutas munkás család Nekik épül, neki is építi népi demokráciánk. Eképpan találkozik a vasúti főműhelyek mögött, a Jauresutcában a feysler,ab?5 mult, — és a boldog jövő rügyeit bontogató, szédülő jelenünk. A 21 számú házban lakik Bálint Márton, a kolozsvári vasúti főműhelyek dolgozója, akit gokezsi munkástársának bizalma a kolozsvári néptanács egyik képviselőjének jelölt. Bálint Márton jelenleg 49 esztendős, s ebből 32 évet a kolozsvári vasúti műhelyekben, még pontosabban: ennek a műhelynek a mozdonyosztályán töltött el. És 23 éve ugyanannak a burkolatos csoportnak a csoportvezetője, Bálint Márton életének nincsen olyan részlete, amelyet munkástársai ne ismernének. S ha bizalmuknak ilyen megtisztelő formában adták ami jelét, — ennél szebben nem is tudták volna elmondani a véleményüket Bálint elvtársról — A Román-Szovjet Barátság Hónapjának tiszteletére-mondja csendesen Bálint Márton, vállaltuk, hogy havi tervelőirányzatunkat legalább 5 nappal hamaryafb leadjuk. Meg is lesz. Fontos dolog ez, mert a szereld®, többi csoportjai csak akkor tudnak munkához látni, ha a mi csoportunk a burkolatot már feltette a mozdonyra Bejön a szobába legfiatalabb gyermeke, a 8 esztendős Ibolyka, hogy ’iskolába menet elköszönjön az apjától Még két gyermeke van Bálint Mártonnak: a 22 éves Zoltán és a 20 éves Márton. Mindkettő a Bolyai Egyetem hallgatója A nagyobbik az egyetemi IMSZ.szervezet bárójának tagja, a kisebbik agitátorfelelős a szervezetben, azonkívül a dalárda megszervezésével foglalkozik szabad idejében. Lassan, megfontoltan beszél Bálint Márton a közelgő néptanácsi választásokról: — Ez a városrész, ahol főképpen vasúti munkások laknak, tapasztalatból tudja, milyen sok jót hozott számára a városi népi tanács ideiglenes bizottsága. A bizottság időnként gyűléseket hívott össze, hogy a feladatokat közösen megbeszéljük. A javaslatból mindig valóság lett. Azelőtt esős időben térdig süppedtünk a latyakba. — most teljesen sármentes az utca Ugyanez történt a Maxim Gorkij utcával is. Sőt, oda már a gázt is bevezették. Van a városnegyedben orvosi közrendelőnk, iskolánk, vannak jól felszerelt CFR-szövetkezeti boltjaink . A választott tanácsoktól még jobb munkát várnak a dolgozók, mint az ideiglenes bizottságoktól. Itt, a környéken, gyógyszertárra, meg egy mészárszékre van szükség. És sürgősen be kell vezetnünk a vizet a Szitásutcába.... Egy pillanatig megál beszéd közben. Kinéz az ablakon, rátekint az épülő CFR-munkásházra Area átmelegszik, felragyog. — Még tíz ilyen gyönyörű vasutas-munkásház építését vették ide tervbe, ere az öt és félholdas telekre. Lesz helye kertinek is, játszótérnek is a gyermekek számára Sokszáz vasutas-család jut egészséges, világos, gázfűtéses, fürdőszobás lakáshoz bennük. Ez a ház itt az idén elkészül, jövőre másik kettő kerül mellette tető alá, az első ötéves terv végére pedig mind a tizet befejezzük. Soha azelőtt ilyesmire még csak nem is gondolhattunk volna Könnyű ezen a környéken választási agitációt végezni. Megértik ez emberek az első szónak, ha az ötéves tervről és a béke megvédéséről beszélünk... Látogatás Bálint Mártonnál, a kolozsvári vasúti műhelymunkások zséplomácsi jelöltjénél Újításokkal és megtakarításokkal köszöntik a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulóját Piaesten a 3-as számú finomító Teleajem, munkásai és technikusai szocialista munkaversennyel és új teatfejtési eredményekkel köszöntik a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 33-ik évfordulóját és a néptanácsválasztásokat. Marin Mihai szerszámlakatos, a légszivattyúk hiányát látva, használt alkatrészeikből állított össze egy légszivattyút, amely kitűnően bevált a csővezetékek légtelenítésére Marin Mihai elvtárs ezzel a munkájával 35.000 lej megtakarítást ért el Ugyancsak ő volt megbízva 260 drb. 4 mm-es acéldrót biztosíték elkészítésével. Hogy meggyorsítsa a munkamenetet, használt anyagokból készített hajtógépeiket Marin Mihai elvtárs a munkamenet meggyorsításával 300 százalékos norma túlszárnyalást ért el és ezzel egyidejűleg az acélhuzal fogyasztását is csökkentette. A KOLOZSVÁRI CFR MŰHELYEK IFJÚMUNKÁSAI ÜNNEPI MŰSZAKKAL EMLÉKEZNEK MEG A KOMSZOMOL FENNÁLLÁSÁNAK 32-ik ÉVFORDULÓJÁRÓL A kolozsvári CFR műhelyek ifjúmunkásai ünnepi műszakot tartottak a Komszomol fennállásárnak 32-ik évfordulója emlékére. A műszak keretében Talpani Vasile és Krejcsik Rudolf ifjúmunkások négy óra alatt 25 százalékkal szárnyalták túl egész napi normájukat. Az esztergoműhely II. számú ifjúsági brigádja befejezve havi előirányzatát a mfiánakon novemberre kezdte meg a termelését. Apahideanu Ian négy óra alatt napi előirányzatát 38 százalékkal haladta túl. A vagonosztály 1. Számú brigádja négy óra alatt elvégezte egész napi előirányzatát. Szabó László Vargancsik Istvánt javasolja Szabó László a csikszentsimemi 10- es számú fűrész, üzem lakatosa már a választási törvény megjelenésekor elgondolkozott afelett, hogy innen, az üzemből, vagy pedig a másik üzemből kit lehetne a tartományi tanácsba küldeni. Sorna gondolta a legjobb embereket. — Nagy felelősségű megbízatás. Szabó László törte magát, hogy kit is lehetne jelölni. A rajon-tomácsba, meg a községi tanácsba tudná , kit is kell küldeni. De a tartományhoz ? Balázs Józseffel is beszélt. — Kit lehetne vezetőink közül ? Olyanok közül, akik hozzánk tartoznak, akik ők maguk is fűrésziparban dolgoztak. Már a Választók Házát" is megnyitották. Az agitátorokat is kijelölték. Már javában benne vagyunk a választási kampányban. Hétfőn reggel szólnak is végig az üzemben : — Váltáskor gyűlésbe ! A választó. Sokra jelölünk... A váltáskor mindenki menjen a kantinba. Péter József a szakszervezet elnöke nyitja meg a gyűlést. — Elvtársak javasolnám, hogy a gyűlés levezetésére elnöknek Szabó László titkárnak Szalai Béla elvtársakat válasszuk meg. Szabó László ismerteti, hogy miért is gyűltek most öszsze. Hogy mit is kell végezzenek. Jelöltet kell javasoljanak a tartományi Néptanácsba. A gyűlés előtt egy fél órával tudta meg hogy Péter József őt javasolja elnöknek, készüljön fel rá. — Elvtársak, magunk közül valót kell javasolnunk a tartományi Néptanácsba. Olyast javasoljunk, aki maga is dolgozott a cirkulánál, aki maga is ismeri ma faipari munka, mi a fűrésztelep. — Én javasolnám, — itt felemelte szavát, mint aki nagy dolog kiejtésére készül. — Javasolnám Vargancsik István elvtársunkat. őt mindannyian ismerjük. Ő maga is cirkulás volt. Úgy dolgozott, mint mi. Még az illegalitásban vezette a munkások harcát, sztrájkokat szervezett. Amikor a Szovjetunió felszabadított bennünket, ő az élünkre állt, Lőrincz Gyula meg sem várja a kérdést, hogy ki akar hozzászólani, máris nyújtja a kezét. Egyre másra röppennek fel a teremben a hozzászólók nevei. — Jól tudjuk, hogy sorsunk saját kezünkben van. Olyant kell választanunk, aki a mi emberünk... Csak egyet mondhatok: hogy éljen Vargancsik István elvtárs... — Vargancsik István elvtársat 1945 óta ismerem. — Bodó István szavait figyelemmel kísérik. A Szovjetunió felszabadított bennünket de saját kapitalistáink még megvoltak. Ebben a harcunkban itt csíki viszonylatban Vargancsik elvtársunk alaposan kivette részeit. Szabó László sorra adja meg a szót a hozzászólóknak. Lelke mélyéből örvend, hogy így eltalálták. Jobbat nem is kaphattak volna Vargancsik Istvánnál, a Román Munkáspárt Sztáln tartományi titkáránál. A választási kampány új szakaszába lépett Csúcszentsimonon. A két üzem munkásai már javasoltak. Vargancsik Istvánt javasolták javaslatukat munkával támasztják alá. December 3-ig befejezik az évi előirányzat túlnyomó nagy részét, nagyszerű munka eredménynyel fogadják a választások ünnepi napját. (V.K.) 1950. november 1., szerda MIHAIL FRUNZE 1885 - 1925 A Kirgiz Szocialista Szovjet Köztársaság Pispek (ma Frunze) nevű városában született 1885 február másodikán. Gimnazista korában kitűnő tanuló volt és így beiratkozhatott a pétervári műegyetemre. Csakhamar csatlakozott a bolsevikokhoz, s különböző forradalmi csoportokban működött. Ezért letartóztatták és kitiltották a főváros területéről, erre illegalitásba vonult és tovább harcolt a forradalom ügyéért. Az 1805. évi forradalom előtt kitört ivanovó-vozneszenszki híres textilsztrájkok egyik szervezője volt. A cári rendőrség elfogta, kegyetlenül megkínozta és száműzte Kazánba. Onnan csakhamar megszökött és ismét megkezdte illegális működését. Az ivanovo-vozneszensziki bolsevikok 1906-ban megválasztották küldöttüknek az Orosz Szociál- Demoikrata Párt Stockholmban tartott kongresszusára. Ott hallotta először beszélni Lenint és ugyanott ismerkedett meg Sztálinnal. Rá egy évre a cári rendőrség issmét elfogta. Ezután sokáig börtönben és száműzetésben volt. Hosszú idő múlva, 1916-ban szabadult ki. A forradalom előtti hónapokat a harctéren töltötte. A Párt küldte oda, hogy propagandát fejtsen ki a cári hadseregben. Mikor értesült a Nagy Októberi Forradalom előkészítéséről, Ivanovov a zneszenszkben kétezer főt kitevő különítményt szervezettt s elindult vele Moszkva felé. Mindenütt ott volt, ahol legádázabban dúlt a harc az ellenforradalmárokkal. Forradalmi lendülete kiapadhatatlan, mondhatni csodálatos volt. Dmitrij Furmanov író, aki akkoriban sokszor találkozott vele, a következőket jegyezte fel róla naplójában: ,,Frunze mellett nem lehet henyélni, minden gondolatával, egész erejével és akaratával odahat, hogy a környezetében lévők szíve ugyanolyan ütemben dobogjon és agya ugyanolyan gyorsan működjék, mint az övéi. A Párt 1918 őszén rábízta a negyedik hadsereg parancsnokságát, a keleti harctéren, ő igen rövid idő alatt jelentősen fokozta annak erejét, új egységeket szervezett és megalakította a híres ,,Csápájev“ hadosztályt. Csapata élén győzelmet győzelem után aratott a Volgán tuti sztyeppéken, Délurálban és Kazahsztánban. Nagyon jól értett ahhoz, hogyan kell megnyernie az emberek szívét. Csápájev első találkozásuk után így kiáltott fel: ,,Ez az ember kell nekünk!“ Frunze hadserege hiúsította meg Kolcsák hadainak Moszkva elleni felvonulását. Az ufai harcokban tanúbizonyságát adta a nép soraiból kikészült hadvezér kitűnő tulajdonságainak. Nem sokkal ezután Len Moszkvába hivatta. Az egész ország Wrangel csapatai ellen harcolt. A helyzet rendkívül nehéz volt... „Ha a háború eltart még egy évig, feltétlenül elvesztjük a forradalmat“ — mondotta neki Lenin. Vladimír Iljics, decemberig a menü lesz a Krimi félsziget“ — válaszolt kurtán Frunze. A krimi hadjárat, a khhovikai csata, az átkelés a Szíváson és Perekop elfoglalása megannyi hősies fejezete a polgárháborúnak, s dicsfényük sohasem halványul el. Frunze 1920 november 16-án a következő jelentést küldte Leninnek a Krim-félszigeti Dzsánikolból: „Lovasságunk ma elfoglalta Kereset. A déli front nincs többé“. A győzelmet követő béke éveiben Frunze nagymértékben hozzájárult a Szovjet Hadaró megszervezéséhez és megszilárdításához. 1925 januárjában kinevezték hadügyi népbiztosnak és a Szovjetunió Forradalmi Katonatanácsa elnökének. Közben súlyosan megbetegedett és 1925 október 31-én meghalt. Az egész ország mega gyászolta nagy hadvezérének elvesztését. A nép érzelmei kifejezésre jutottak Sztálin megható szavaiban: Frunze elvtárs személyében elvesztettük korunk egyik legjobb, legbecsületesebb és legbátrabb forradalmárját“. Temes tartomány egyes községeinek ideiglenes bizottságai elhanyagolják a választási agitációt TEMESVÁR. — A tartomány községeiben a Pártszervezetek irányításával sokoldalú agitációt végeznek a tömegszervezetek a választás előkészítésére. Egyes községekben azonban elhanyagolják ezt a nagyjelentőségű munkát és nem tulajdonítanak kellő jelentőséget a felvilágosító és mozgósító tevékenységnek. Csernegyházán például az ideiglenes bizottság tagjai keveset törődtek eddig azzal, hogy a dolgozó parasztok valamennyien beiratkozzanak a választók névjegyzékébe. Az ideiglenes bizottság tagjai és tisztviselői egyaránt másodrendű kérdésnek tekintik ezt a fontos feladatot és a tömegszervezetekkel sem teremtettek megfelelő kapcsolatot. Békáson a Választók Házát jól szervezték meg, feldíszítették és újságokkal, valamint brosúrákkal látták el. Viszont az ideiglenes bizottság épületében alig lehet nyomát látni a választási agitációnak. A hirdetmények közül egy sem foglalkozik a választásokkal és ezzel kapcsolatosan a választópolgárok beírásával a névjegyzékbe. A falvakon van néhány jelszó, de ezek sincsenek megfelelő helyen kifüggesztve. Giroda községben az ideiglenes bzottság a tömegszervezetekkel karöltve, a Pártszervezet irányításával sokoldalú felvilágosító és mozgósító munkát fejt ki. Újszentesen viszont az ideiglenes bizottság felületesen tett eleget feladatának: a községi kultúrotthon egyik szobáját a Választók Házának nyilvánította, de nem gondoskodott arról, hogy működjön is, így Újszentesen a Választók Háza csak papíron létezik, a valóságban azonban nem működik és nem vesz részt az agitációs munkában. A községi ideiglenes bizottságoknak sürgősen fel kell számolniuk a választási agitáció hiányosságait.