Romániai Magyar Szó, 1950. november (4. évfolyam, 958-982. szám)

1950-11-01 / 958. szám

Romániai Magyar Szó 4 Elhaladunk a kolozsvári vasúti főműhelyek hatalmas szerelő­­csarnokai mellett, befordulunk a Nádaspatak partján, és elérünk a városrész legszélső utcájához. Olyan szélső, hogy mindeddig ez utcának esek egyik oldala épült ki. Gondozott földszintes házai­ban kivétel nélkül dolgozók lak­n­ak. Az egyik ház falán fehér márványtábla hirdeti. ..Ebben a házban élt Józsa Béla antifasiszta harcos, aki éle­tét a munkásosztály érdekeiért áldozta fel..." Az utca másik oldalán egyes, Win óriási, kétemeletes, magas­­földszintes épület emelkedik még vörösben. Most folyik az ablakok, ajtók elhelyezése, a vízvezeték felszerelése. Pár hét múlva már beköltöznek az épü­let lakói: 34 vasutas munkás család Nekik épül, neki is építi népi demokráciánk. Eképpan­ találkozik a vasúti főműhelyek mögött, a Jaures­­utcában a feysler,ab?5 mult, — és a boldog jövő rügyeit bonto­gató, szédülő jelenünk. A 21 számú házban lakik Bá­lint Márton, a kolozsvári vasúti főműhelyek dolgozója, akit gok­­ezsi munkástársának bizalma a kolozsvári néptanács egyik kép­viselőjének jelölt. Bálint Márton jelenleg 49 esz­­tendős, s ebből 32 évet a ko­lozsvári vasúti műhelyekben, még pontosabban: ennek a mű­helynek a mozdonyosztályán töl­tött el. És 23 éve ugyanannak a bu­rkolatos­ csoportnak a csoport­­vezetője, Bálint Már­ton életének nin­csen oly­an részlete, amelyet munkástársai ne ismernének. S ha bizalmuknak ilyen megtisz­telő for­mában adták­­ ami jelét, — ennél szebben nem is tudták volna elmondani a véleményü­ket Bálint elvtársról — A Román-Szovjet Barátság Hónapjának tiszteletére­­-­mond­ja csendesen Bálint Márton, vál­laltuk, hogy havi tervelőirányza­tunkat legalább 5 nappal h­amar­yaf­b leadjuk. Meg is lesz. Fon­­tos dolog ez, mert a szereld®, többi csoportjai csak akkor tud­nak munkához látni, ha a mi csoportunk a burkolatot már fel­tette a mozdonyra Bejön a szobába legfiatalabb gyermeke, a 8 esztendős Iboly­ka, hogy ’iskolába­ menet elkö­szönjön az apjától Még­ két gyermeke van Bálint Márton­nak: a 22 éves Zoltán és a 20 éves Márton. Mindkettő a Bo­lyai Egyetem hallgatója A na­gyobbik az egyetemi IMSZ.szer­­vezet bárójának tagja, a kiseb­bik agitátorfelelős a szervezet­ben, azonkívül a dalárda meg­szervezésével foglalkozik szabad idejében. Lassan, megfontoltan beszél Bálint Márton a közelgő népta­nácsi választásokról: — Ez a városrész, ahol főkép­pen vasúti munkások laknak, tapasztalatból tudja, milyen sok jót hozott számára a városi népi tanács ideiglenes bizottsága. A bizottság időnként gyűléseket hívott össze, hogy a feladatokat közösen megbeszéljük. A javas­latból mindig valóság lett. Az­előtt esős időben térdig süpped­tünk a latyakba. — most telje­sen sár­mentes az­ utca Ugyan­ez történt a Maxim Gorkij utcával is. Sőt, oda már a­ gázt is beve­zették. Van a városnegyedben orvosi közrendelőnk, iskolánk, vannak jól felszerelt CFR-szö­­vetkezeti boltjaink . A választott tanácsoktól még jobb munkát várnak a dol­gozók, mint az ideiglenes bizott­ságoktól. Itt, a környéken, gyógy­szertárra, meg egy mészárszékre van szükség. És sürgősen be kell vezetnünk a vizet a Szitás­­utcába.... Egy pillanatig megál beszéd közben. Kinéz az ablakon, ráte­kint az épülő CFR-munkásház­­ra Area átmelegszik, felragyog. — Még tíz ilyen gyönyörű va­­sutas-munkásház építését vették ide tervbe, er­e az öt és félhol­das telekre. Lesz helye kertinek is, játszótérnek is a gyermekek számára Sokszáz vasutas-család jut egészséges, világos, gázfűté­ses, fürdőszobás lakáshoz ben­nük. Ez a ház itt az idén el­készül, jövőre másik kettő kerül mellette tető alá, az első ötéves terv végére pedig mind a tizet befejezzük. Soha azelőtt ilyes­mire még csak nem is gondol­hattunk volna Könnyű ezen a környéken választási agitációt végezni. Megértik ez emberek az első szónak, ha az ötéves terv­ről és a béke megvédéséről be­szélünk... Látogatás Bálint Mártonnál, a kolozsvári vasúti műhely­munkások zséplomácsi jelöltjénél Újításokkal és megtakarításokkal köszöntik a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulóját Piaesten a 3-as számú finomító­ Teleajem, munkásai és technikusai szocialista munkaversennyel és új t­eat­fejtési eredményekkel köszön­tik a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 33-ik évfordulóját és a néptanácsválasztásokat. Marin Mihai szerszámlakatos, a légszivattyúk hiányát látva, hasz­nált alkatrészeikből állított össze egy légszivattyút, amely kitűnően bevált a csővezetékek légteleníté­­sére Marin Mihai elvtárs ezzel a munkájával 35.000 lej megtakarí­tást ért el Ugyancsak ő volt megbízva 260 drb. 4 mm­-es acéldrót biztosíték elkészítésével. Hogy meggyorsítsa a munkamenetet, használt anyagok­ból készített hajtógépeiket Marin Mihai elvtárs a munkamenet meg­gyorsításával 300 százalékos nor­­m­a túlszárnyalást ért el és ezzel egyidejűleg az acélhuzal fogyasz­tását is csökkentette. A KOLOZSVÁRI CFR MŰHE­­­LYEK IFJÚMUNKÁSAI ÜNNEPI MŰSZAKKAL EMLÉKEZNEK MEG A KOMSZOMOL FENNÁL­LÁSÁNAK 32-ik ÉVFORDULÓ­JÁRÓL A kolozsvári CFR műhelyek if­­júmunkásai ünnepi műszakot tar­tottak a Komszomol fennállásár­nak 32-ik évfordulója emlékére. A műszak keretében Talpani Vasile és Krejcsik Rudolf ifjú­munkások négy óra alatt 25 szá­zalékkal szárnyalták túl egész na­­pi normájukat. Az esztergoműhely II. számú if­júsági brigádja befejezve havi elő­irányzatát a mfiánakon novem­berre kezdte meg a termelését. Apahideanu I­an négy óra alatt napi előirányzatát 38 százalékkal haladta túl. A vagon­osztály 1. Számú brigád­ja négy óra alatt elvégezte egész napi előirányzatát. Szabó László Vargancsik Istvánt javasolja Szabó László a csikszentsimemi 10- es számú fűrész, üzem lakatosa már a választási törvény­ megj­elenésekor el­gondolkozott afelett, hogy innen, az üzem­ből, vagy pedig a másik üzemből ki­t lehetne a tartomá­nyi tanácsba külde­­ni. Sorna gondolta a legjobb embereket. — Nagy felelőssé­­gű megbízatás. Szabó László törte magát, hogy kit is lehetne jelölni. A rajon-tomácsba, meg a községi tanácsba tudná , kit is kell küldeni. De a tarto­­mányhoz ? Balázs Józseffel is beszélt. — Kit lehetne ve­zetőink közül ? Olya­nok közül, akik hoz­­zánk tartoznak, a­­kik ők maguk is fű­résziparban dolgoz­tak. Már a Választók Házát" is megnyi­tották. Az agitátoro­kat is kijelölték. Már javában benne vagyunk a választá­si kampányban. Hét­főn reggel szólnak is végig az üzemben : — Váltáskor gyű­lésbe ! A választó. Sokra jelölünk... A váltáskor mindenki menjen a kantinba. Péter József a szakszervezet elnö­ke nyitja meg a gyűlést. — Elvtársak java­­solnám, hogy a gyű­lés levezetésére el­nöknek Szabó Lász­ló­ titkárnak Szalai Béla elvtársakat vá­lasszuk meg. Szabó László is­­m­erteti, hogy miért is gyűltek most ösz­­sze. Hogy mit is kell végezzenek. Jelöltet kell javasoljanak a tartományi Népta­nácsba. A gyűlés előtt egy fél órával tudta meg hogy Péter József őt javasolja elnök­nek, készüljön fel rá. — Elvtársak, ma­­gunk közül valót kell javasolnunk a tartományi Népta­nácsba. Olyast java­soljunk, aki maga is dolgozott a cirkulá­­nál, aki maga is is­meri m­­a faipari munka, mi a fűrész­telep. — Én javasolnám, — itt felemelte sza­vát, mint aki nagy dolog kiejtésére ké­szül. — Javasolnám Vargancsik István elvtársunkat. őt mindannyian ismer­jük. Ő maga is cir­kulás volt. Úgy dol­gozott, mint mi. Még az illegalitásban ve­zette a munkások harcát, sztrájkokat szervezett. Amikor a Szovjetunió felsza­badított bennünket, ő az élünkre állt, Lőrincz Gyula meg sem várja a kérdést, hogy ki akar hozzá­­szólani, máris nyújt­ja a kezét. Egyre másra röppennek fel a teremben a hozzászólók nevei. — Jól tudjuk, hogy sorsunk saját ke­zünkben van. Olyant kell választanunk, aki a mi emberünk... Csak egyet mondha­tok: hogy éljen Var­gancsik István elv­­társ... — Vargancsik Ist­­ván elvtársat 1945 óta ismerem. — Bo­­dó István szavait fi­gyelemmel kísérik. A Szovjetunió fel­szabadított bennün­ket de saját kapita­listáink még meg­voltak. Ebben a harcunkban itt csíki viszonylatban Var­gancsik elvtársunk alaposan kivette ré­szeit. Szabó László sorra adja meg a szót a hozzászólóknak. Lel­ke mélyéből ör­vend, hogy így elta­lálták. Jobbat nem is kaphattak volna Vargancsik István­nál, a Román Mun­kás­párt Sztáln­ tar­­tományi titkáránál. A választási kam­pány új szakaszába lépett Csúcszentsi­­monon. A két üzem munkásai már java­sol­tak. Vargancs­i­k Istvánt javasolták javaslatukat mun­kával támasztják alá. December 3-ig befejezik az évi elő­irányzat túlnyomó nagy részét, nagysze­rű m­unka eredmény­­nyel fogadják a vá­lasztások ünnepi napját. (V.K.) 1950. november 1., szerda MIHAIL FRUNZE 1885 - 1925 A Kirgiz Szocialista Szovjet Köztársaság Pispek (ma Frunze) nevű városában született 1885 február másodikán. Gimnazista ko­rában kitűnő tanuló volt és így beiratkozhatott a pétervári mű­egyetemre. Csakhamar csatlakozott a bolsevikokhoz, s különböző for­radalmi csoportokban működött. Ezért letartóztatták és kitiltották a főváros területéről, erre illegali­tásba vonult és tovább harcolt a forradalom ügyéért. Az 1805. évi forradalom előtt kitört ivanovó-vozneszenszki híres textilsztrájkok egyik szervezője volt. A cári rendőrség elfogta, ke­gyetlenül megkínozta és száműzte Kazánba. Onnan csakhamar meg­szökött és ismét megkezdte ille­gális működését. Az ivanovo-vozneszensziki bol­­sevikok 1906-ban megválasztották küldöttüknek az Orosz Szociál- Demoikrata Párt Stockholmban tartott kongresszus­ára. Ott hallotta először beszélni Lenint és ugyan­ott ismerkedett meg Sztálinnal. Rá egy évre a cári rendőrség issmét elfogta. Ezután sokáig bör­tönben és száműzetésben volt. Hosszú idő múlva, 1916-ban sza­badult ki. A forradalom előtti hó­napokat a harctéren töltötte. A Párt küldte oda, hogy propagan­dát fejtsen ki a cári hadseregben. Mikor értesült a Nagy Októberi Forradalom előkészítéséről, Iva­novo­­v a znes­ze­ns­zk­be­n kétezer főt kitevő különítményt szervezettt s elindult vele Moszkva felé. Min­denütt ott volt, ahol legádázabban dúlt a harc az ellenforradalmá­­rokkal. Forradalmi lendülete kiapadha­tatlan, mondhatni csodálatos volt. Dmitrij Furmanov író, aki akko­riban sokszor találkozott vele, a következőket jegyezte fel róla naplójában: ,,Frunze mellett nem lehet henyélni, minden gondolatá­val, egész erejével és­ akaratával odahat, hogy a környezetében lé­vők szíve ugyanolyan ütemben dobogjon és agya ugyanolyan gyorsan működjék, mint az övéi. A Párt 1918 őszén rábízta a ne­gyedik hadsereg parancsnokság­át, a keleti harctéren, ő igen rövid idő alatt jelentősen fokozta annak erejét, új egységeket szervezett és megalakította a híres ,,Csápá­­jev“ hadosztályt. Csapata­ élén győzelmet győzelem után aratott a Volgán tuti sztyeppéken, Dél­­urálban és Kazahsztánban. Nagyon jól értett ahhoz, hogyan kell megnyernie az emberek szí­vét. Csápájev első találkozásuk után így kiáltott fel: ,,Ez az em­ber kell nekünk!“ Frunze hadserege hiúsította meg Kolcsák hadainak Moszkva elleni felvonulását. Az ufai harcokban tanúbizony­ságát adta a nép soraiból kikés­zült hadvezér kitűnő tulajdonsá­gainak. Nem sokkal ezután Len­ Moszk­vába hivatta. Az egész ország Wrangel csapatai ellen harcolt. A helyzet rendkívül nehéz volt... „Ha a háború eltart még egy év­­ig, feltétlenül elvesztjük a for­radalmat“ — mondotta neki Lenin. Vladimír Iljics, decemberig a menü lesz a Krimi félsziget“ — válaszolt kurtán Frunze. A krimi­ hadjárat, a khho­vikai csata, az átkelés a Szíváson és Perekop elfoglalása megannyi hő­sies fejezete a polgárháborúnak, s dicsfényük sohasem halványul el. Frunze 1920 november 16-án a következő jelentést küldte Lenin­nek a Krim-félszigeti Dzsánikol­­ból: „Lovasságunk ma elfoglalta Kereset. A déli front nincs többé“. A győzelmet követő béke évei­­ben Frunze nagymértékben hozzá­járult a Szovjet Hadaró megszer­vezéséhez és megszilárdításához. 1925 januárjában kinevezték had­ügyi népbiztosnak és a Szovjet­unió Forradalmi Katonatanácsa el­nökének. Közben súlyosan meg­betegedett és 1925 október 31-én meghalt. Az egész ország mega gyászolta nagy hadvezérének el­vesztését. A nép érzelmei kifeje­zésre jutottak Sztálin megható szavaiban: Frunze elvtárs személyében elvesztettük korunk egyik legjobb, legbecsületesebb és legbátrabb for­rada­lm­árját“. Temes­ tartomány egyes községeinek ideiglenes bizottságai elhanyagolják a választási agitációt TEMESVÁR. — A tartomány községeiben a Pártszerveze­tek irányításával sokoldalú agitációt végeznek a tömegszer­vezetek a­ választás előkészítésére. Egyes községekben azon­ban elhanyagolják ezt a nagyjelentőségű munkát és nem tulajdonítanak kellő jelentőséget a felvilágosító és mozgósí­tó tevékenységnek. Csernegyházán például az ideiglenes bi­zottság tagjai keveset törődtek eddig azzal, hogy a dolgozó parasztok valamennyien beiratkozzanak a választók név­jegyzékébe. Az ideiglenes bizottság tagjai és tisztviselői egyaránt másodrendű kérdésnek tekintik ezt a fontos fel­adatot és a tömegszervezetekkel sem teremtettek megfelelő kapcsolatot. Békáson a Választók Házát jól szervezték meg, feldíszítet­ték és újságokkal, valamint brosúrákkal látták el. Viszont az ideiglenes bizottság épületében alig lehet nyomát látni a választási agitációnak. A hirdetmények közül egy sem foglalkozik a választásokkal és ezzel kapcsolatosan a válasz­tópolgárok beírásával a névjegyzékbe. A falvakon van né­hány jelszó, de ezek sincsenek megfelelő helyen kifüg­gesztve. Giroda községben az ideiglenes b­zottság a tömegszerve­­zetekkel karöltve, a Pártszervezet irányításával sokoldalú felvilágosító és mozgósító munkát fejt ki. Újszentesen vi­szont az ideiglenes bizottság felületesen tett eleget felada­tának: a községi kultúrotthon egyik szobáját a Választók Házának nyilvánította, de nem gondoskodott arról, hogy működjön is, így Újszentesen a Választók Háza csak papíron létezik, a valóságban azonban nem működik és nem vesz részt az agitációs munkában. A községi ideiglenes bizottságoknak sürgősen fel kell szá­molniuk a választási agitáció hiányosságait.

Next