Romániai Magyar Szó, 1951. március (5. évfolyam, 1058-1084. szám)

1951-03-01 / 1058. szám

Romániai Magyar Szó mmmmmmmz Kedves vendég érkezett pár nap­ja fővárosunkba: a tavasz. Kicsit váratlanul jött ugyan, de sok friss, egészséges jókedvet hozott magá­val. S a vidámság egyik j­ó feltétele e jó munkának. Táguló tüdővel, friss nótával, s még frissebb mun­kakedvvel köszöntik érkezését a dolgozók. Mindenki örül a szép időnek. Legjobban talán mégis a­­zok örülnek neki, akik télen-nyá­­ron künn, szabad ég alatt végzik munkájukat. A kőművesek, ácsok, a nagy építkezések sok száz dol­gozója. Ez a koratavaszi nap végigsik­­lik a Scanteia Háza deszka védőfal­nál beburkolt hatalmas, négyeme­letes épületein. Bekukucskál min­den kis résen és megvilágítja az öreg Kövesdi bácsi, Mikes Mihály, Soparlan János s a többi sok-sok kőműves becsületes arcát. Frissen dolgoznak, rakják a téglát, öntik a betont, fürgén illesztik, szegezik a deszkát. Vidám füttyszó keveredik a kopácsolás zajával. Építik, egy­re magasabbra, terjedelmesebbre rakják a mi házunkat, a Scanteia Házát. Napról-napra nő azok száma, a­­kik számára megbecsülhetetlen ér­tékűvé vált a könyv. Hazánk dol­gozói mindegyre több újságot könyvet követelnek. Pártunk, hogy ennek a tanulni vágyásnak, ennek a tudásszomjnak eleget tegyen, az elmúlt nyáron elindította a Tudás Házának, a Scanteia Házának fel­építését. Most, hogy beköszöntött a szép idő, még gyorsabban, még jobban megy majd a munka. Igaz, a télen sem veszítettek semmit a munka­­lendületből. Ugyanúgy dolgozott az egész munkatelep, mintha oda­­künn forrón sütött volna a nap, pedig csak a munka láza, a szo­cialista versenyek tüze melegí­tette az embereket. Az építés gyors ütemben folyik, s ezt az eredményt nagyban a szovjet munkamódsze­rek használatának, szovjet gépek­nek köszönhetjük. Fönn, az épületszárny tetején, 15 méteres magasságban, gőzölög­ve ömlik szét a beton. Fürge ke­zek terítik, s a villamosvibrátorral minden kicsi résbe bekényszerítik a lusta betont. Már nem sokáig kell melegíteni, a higgany jóval fagypont fölé szállt. A télen vették óriási hasznát ennek az előrehaladott szovjet munkamódszernek. Betont önteni télen, a régi felfogás szerint lehe­tetlen volt. S most mégis sikerült. A felmelegített és gőzzel szárított beton jobban köt s olyan kemény lesz, mint az acél. Redkovszky bá­csi­ csoportja éppen normadöntésre készül. 151 köbmétert akarnak ma önteni. Igaz, eddig is nagyon szép eredményeket értek el, de ma na­gyon ki akarnak tenni magukért. Pár emelettel a tetőbetonozók alatt, a felállított gerendák erde­jén túl, a beszabadult napsugár vidám táncot jár Mikes Mihály töprengő s kissé bosszús arcán. Csoportjának hét tagja szétszó­ródva az óriási terem minden sar­kába szintén kelletlenül hajol munkája fölé. Miért ilyen mogor­vák váljon, mikor az egész mun­katelepen vidámság uralkodik? Mi­kes Mihály és csoportja nincsen megelégedve elvégzett munkájával, jobban mondva igazából nem is tudják, mennyit végeznek, s tulaj­donképpen mennyit kéne végezze­nek naponta? Pedig jól összeszo­kott csoport, otthon, Csíkszeredán is mindig együtt dolgoztak és mindenütt jól. Most mégsem megy a munka. Normájuk­ nincs, s így munkavégeztével nem számolhat­ják örömmel „ma ennyivel halad­tam túl a normát..." A legnagyobb baj az, hogy­ százfélét végeznek naponta s igy az aprólékos mun­kákkal elpocsékolják egész idejü­ket. Alig kezdenek hozzá a fala­záshoz, már szigetelni kell, s alig, hogy elvégezték egy pár sor szige­telést, újra önthetik a betont. — Nem jó ez így — mondja homlokát ráncolva Mikes Mihály — egyik munkából kapkodni a má­sikba. Napok óta nem tudunk sem­mi eredményt felmutatni, magunk sem tudjuk, jól-e vagy rosszul dolgozunk? A részleg normatorjai napok óta az orrukat sem dugják ki az irodákból, Iordachescu Tudor, Cristescu Mihai és a többiek úgy lát­szik arra várnak, hogy a dolgo­zók járjanak órákon át utánuk, hogy megismerhessék normáikat. Meg kell értsék végre, hogy nem csak az eredmények elkönyvelése az ő kötelességük, technikai veze­tői, tanácsadói kell legyenek egy­­egy ilyen munkacsoportnak. Kövesdi bácsi csoportjánál is voltak ilyen bajok, no meg anyagot sem kaptak rendszeresen. De Kö­vesdi bácsinak az a véleménye, „néma gyermeknek anyja sem érti a szavát". Ők nem hagyták annyi­ba, addig beszéltek, addig jártak az anyagellátási felelősök nyakára, míg, minden rendbejött. Úgy megy most már a munka, mint a karikacsapás. — Szép is a mi munkánk — mondja Kövesdi s szeme büszkén siklik végig a sok kiszögelésen, sarkon, domborulaton. Boltivet épí­teni egyike a kőműves mesterség legkényesebb és legtöbb hozzáér­tést kívánó munkáinak. Szépen, nyugodtan kell bánni a téglával és sok türelem kell hozzá. Én 1910 óta dolgozom ebben a szakmában s úgy megszerettem, mint az édes gyermekemet, örül a lelkem, mi­kor látok egy-egy házat, melyet én építettem. Hát még milyen büsz­ke leszek arra, hogy a Scanteia Háza építésében én is részt vet­tem. Csoportja tagjai, öten, gyorsan, de minden sietség nélkül rakják, szépen, simán, az ablakboltokat. — Csak ügyesen, kis Sztána — mondja mosolyogva a csoportveze­tő. — Szépen dolgoztatok ma, fiuk — dicséri meg a fiukat is. 20 szem pár ragyog fel a szóra. 20 fiatal szakiskolás, fiuk és leányok teszik le a múlt erő­skanalat s a téglát ke­zükből azzal a boldog tudattal, hogy ma újra jól dolgoztak, me­gint sikerült egy nap. Harmadéves szakiskolások, 4 órát töltenek na­ponta a munkatelepen, a többi né­gyet az iskola padjaiban. Most ép­pen tizenkét óra, letelt a munka­idő. Az ajtóban napsugárözön fo­gadja őket. Megcirogatja mosoly­gó arcukat, a friss tavaszi szél meglobogtatja borzas hajukat. Ők­­ jövő ügyes, jó szakmunkásai. A munkatelep idősebb tapasztalt kő­művesei szeretettel tanítják, neve­lik őket. A kotrógépek, mint hatalmas teknősbékák, másznak hernyótal­­­aikon. Kinyújtják hosszú nyaku­kat s állkapcsaikkal csillényi föl­det markolnak fel s telepítik át a túlsó oldalra. Megrakott teherau­tók robognak terhükkel, viszik a cementet, vasat, deszkát a részle­gek felé. Május elsején már itt, a Szovjetunióból érkezett hatalmas rotációs gépen nyomják a Scan­­leiat, augusztus 23-án munkába kezdenek a nyomda összes gépei, november 7-re pedig felépítik a magas betonfalakat, melynek most még csak alapjait ássák. Nemsokára lefejtik a felépített részlegekről a deszkaburkolatot s a néző elé tárul a hatalmas beton­építmény. Rövid idő telik el, s a Kövesdi Ferencek, Mikes Mihályok, Bukov Sztánák és a többi sok száz építő munkás keze nyománt elkészül a kultúra és világosság vára, a mi házunk, a Scanteia Háza. GÖRGÉN­YI GABRIELLA . Amikor február 20-án, délután, a műszak befejezése után rend­kívüli műhelyértekezletre gyüle­keztek a kolozsvári Armatúra dolgozói,­­ már mindannyian tudták, miről van szó. A faliúj­ság-táblán napokon keresztül ki volt függesztve az az újságcikk, mely a Sovromtractor dolgozói­nak legújabb munkavállalását tudatta a többi üzemek dolgo­zóival. Kövessük a szovjet pél­dát ! Vegyük szocialista­ gondo­zásba­­gépeinket ! Nina Názárová nagyszerű munkamódszerére, s a Sovrom­tractor jó példájára felfigyelt az Armatúra pártalapszervezeté­­nek bürója is, amelynek kezde­ményezését teljes egészében magáévá tette az üzemi bizott­ság és méltóan támogatta a vállalat igazgatósága is. A rendkívüli műhelyértekezle­­tet Schultz Mátyás elvtárs, az üzemi bizottság elnöke nyitotta meg, majd Katz Aladár a­g. titkár ismertette a gyűlés célját. Részletesen beszélt a Sovrom­tractor dolgozóinak elhatározá­sáról, hogy a dolgozó nép közös tulajdonát képező gépeink jobb karbantartásával, lelkiismeretes gondozásával adjunk újabb len­dületet a szocializmus építésé­nek Népköztársaságunkban. Nin­csen olyan gépnél dolgozó szak­munkás, aki ne volna tisztában hányféle módon lehet kezelni, gondozni, ápolni a gépet. Mi, azt akarjuk, hogy a­­gépeink gondozásában is kifejezésre jus­son a munka iránti és a dolgo­zó nép közös javai iránti új, szocialista magatartás szelleme. Prister József elvtárs, az üze­mi pártalapszervezet agitációs és propaganda-felelőse Nina Na­zarova újításának lényegét is­mertette. A szovjet emberek is­mét segítségünkre sietnek s egy újabb fegyvert adnak a kezünk­be, amellyel a békét védő Népköztársaságunk megerősö­déséért, felvirágzásáért, mind­­annyiunk boldogabb jövőjé­ért harcolhatunk. Az Arma­túra üzem dolgozói voltak azok, akik az elmúlt évben — a Kotlear-féle szovjet rend­szert követve — elsőnek kötöt­tek Kolozsváron páros szerző­déseket a szakmunkás-nevelés meggyorsítására, fellendítésére Szerződéses kötelezettség­válla­lásaiknak az Armatúra dolgozói becsülettel eleget is tettek. Most az a megtiszteltetés éri az Ar­matúra dolgozóit, hogy Kolozs­váron ismét első ízben alkal­mazzák — a Sovromtractor dol­gozóinak példáját követve — Nina Nazarova kiváló szovjet élmunkásnő eredményes mód­szerét A beszédek elhangzása után számosan kértek szót a dolgozók közül és rámutattak azokra a hiányosságokra, amelyek a gé­pek kezelése terén az üzemben mindeddig fennállottak. Elmon­dották, hogy a vállalat vezetősé­ge nem gondoskodott róla, a szakszervezet vezetősége pedig nem szorgalmazta, hogy a mun­kásoknak folyamatosan rendel­kezésére álljanak a gépek tisz­tántartásához­ szükséges kellé­kek és zárható szerszámszekré­nyek. Ezután Varga Lajos elvtárs, a tartományi vasas-szakszerve­zet elnökségének küldötte szó­lalt fel. Itt az ideje, hogy az eddigieknél sokkal nagyobb súlyt fektessünk gépeink megőr­zésére, jó karbantartására s en­nek érdekében a szocialista ver­seny eddigi formái mellett meg kell honosítanunk a gépek gon­dozásának versenyét is. Az Ar­matúra üzemi bizottsága tartja kötelességének, hogy a vállalt vezetőségénél eljárjon a gépei­ karbantartásához szükséges kel­lékek zavartalan biztosítása ér­dekében Katz Aladár, az üzemi bizott­ság nevében ígéretet tesz, hogy minden eszközzel előmozdítják a gépek gondozásának megjavítá­sát. Ezután került sor a gépek szocialista gondozásba vételére vonatkozó írásos kötelezettség­vállalásokr­a. Egymásután lépnek az asztalhoz a szakmunkás elv­társak, hölgy lelkesen, nevük a­­láírásával vállalják. Nina Naza­rova útján haladva, a legmesz­­szebbmenően gondoskodnak gé­peik gondozásáról, mert így vál­nak csak gépeink a legteljesebb mértékben szocialista építésünk munkeszközeivé és békeharcunk éles fegyvereivé. Személyes felelősségük tuda­tában egymásután írják alá kö­telezettség­vállalásukat. Vigh Béla üzemlakatos, néptanácsi képviselő, Papp István szer­számlakatos, Kilin Mihály csi­szoló, Kitin Sándor szerszám­esztergályos, Partig László la­katos, Vas Mária próbagé­pes, Schultz Mátyás olvasztó, Van­­ca Ioan szerszámlakatos, Lipo­­ván János csiszoló, ifj. Bokor Mihály marós és sokan mások Összesen 33 Armatúra-gyári szakmunkás követte a Sovrom­­traktor dolgozóinak jó példá­ját,­­— Nina Nazarova nagy­szerű kezdeményezését. Reméljük, hogy az Armatúra dolgozóinak lelkes elhatározása rövidesen visszhangra lel a töb­bi kolozsvári üzemek dolgozói­nak sorában is. (R. K.) A kolozsvári „Armatúra” üzem 33 munkása vette szocialista gondozásba gépeit 1951. március 1. csütörtök A Sovromtractor gyár öntőmunkásai megtakarításaikkal elősegítik a tavaszi mezőgazdasági kampányt A barcasági zóna termékeny fekete földjét még fehér hótaka­ró borítja. De a síkság szélén, a hegyek tövében épült sztálinvá­­­rosi Sovromtractor gyárban már a tavaszi mezőgazdasági kampány előkészületeire folyik a munka. A traktorgyári dolgo­zók lelkes munkája eredménye­ként naponta kész traktorok tu­catja hagyja el a gyárat. A színesfémöntőde 7 öntő­munkása, Puiu Constantin öntő­mester vezetésével, Lidia Kora­­belnyikova és Fedor Kuznye­­kov sztahanovisták példáját kö­vetve, az öntésre kerülő anyagok észszerű megtakarítására újsze­rű olvasztási és öntési eljárást vezettek be. A nagyszerű újí­tás abból áll, hogy a könnyen égő fémek, mint aluminium, réz, sztaniol, foszfátos­ réz és nikkel olvasztását és öntését gondo­san kitervelt módszer szerint végzik, így, az öntésnél az öntő ka­nalat nem merítik meg csak há­romnegyedéig azért, hogy az olvasztott anyag ki ne csur­­ranjon belőle. Ugyanígy meg­takarítást értek el az olvasz­tásra kerülő nyersanyagok rö­­videbbre szabályozásával, így az olvasztásnál a tégelyből nem áll ki az anyag és nem cseppenhet ki a tűzbe. To­vábbá, hogy az anyagok egy részének elégését megakadá­lyozzák, az olvasztás kezdetén a hevítést fokozatosan alkalmaz­zák az anyag meglágyulásáig és összeállásáig. — Gondosan alkalmazott uji-» tási eljárásunkkal már­is jó e-e­redményeket értünk el. —­ mondja Puiu elvtárs — Három hónapon keresztül a naponta végzett figyelmes munka folytán az addigi 15 szá­­zalékról 10 százalékra csökken­tettük öntödénkben az anyag-­ veszteséget. Ebből kifolyólag az elmúlt év december közepéig 7.792 kiló különböző anyagot takarítottunk meg, 2,928,443 lej értékben.­­ A lelkes öntőcsoport nagysze­rű eredményei tették lehetővé a 3-as számú öntöde részére azt, hogy december 21, Sztálin elv­társ 71-ik születésnapja tisztele­­­tére, december 14—20 közötti héten egyetlen kiló anyagot sem vételeztek ki az anyagraktárból, mert a megtakarított anyagok­ból végezték egy héten keresztül munkájukat. A szovjet sztahanovisták pél­dáját és munkamódszerét köve­tő traktorgyári öntőmunkások, a tavaszi mezőgazdasági kampány sikere érdekében megtakarítá­saik fokozását vállalták. Norma-»­juk túlszárnyalása mellett foga­dalmat tettek arra, hogy már­­­cius 6-ig, az eddigi 10 százalé­kos anyagveszteséget, új mun­kamódszerük további kiszélesít» tésével 8 százalékra csökkentik, j­ ö. Sj Az aradi „Vörös Trikó” gyárban megjavult a termelés minősége Az aradi „Vörös Trikó” kö­töttáru gyár dolgozói az ötéves tervet azzal köszöntötték, hogy fogadalmat tettek a termelés mi­nőségi feljavítására, az önkölt­ség csökkentésére és mindenek­előtt a munkafegyelem megszi­lárdítására. Ezzel bizonyítják be, hogy ma­gukévá tették a múlt év végén a Párt és a szakszervezet részé­ről kapott bírálatot a munká­jukban mutatkozó egyes hiá­nyosságokért és felszámolni i­gyekeznek azokat. Sokan akik a múlt év decemberben selejtes árut termeltek, elsőrendű mun­kát végeznek Az év elején tett fogadalom­nak, minden osztályon kivétel nélkül igyekeznek eleget tenni, úgy, hogy a múlt havi tervelő­irányzatot átlag 1,5 nappal ha­marabb fejezték be. A tavalyihoz viszonyítva 9,3 százalékkal csök­kentették az önköltségi árat és a decemberi termeléssel szem­ben 5 százalékkal feljavították a minőséget. A fenti jó eredmények nagy-» részt annak köszönhetők, hogy a gyári alapszervezet irányítása­-»­val a szakszervezet és az üzem-» vezetőség annak idején minden osztályon a legalaposabban fel­dolgozta a negyedévi tervet. Az üzem 84 agitátora rendszeres felvilágosítást végez, a techni­kusok pedig szaktudásukat mind fokozottabban állítják a jó mun­ka szolgálatába. "

Next