Romániai Magyar Szó, 1951. március (5. évfolyam, 1058-1084. szám)
1951-03-01 / 1058. szám
Romániai Magyar Szó mmmmmmmz Kedves vendég érkezett pár napja fővárosunkba: a tavasz. Kicsit váratlanul jött ugyan, de sok friss, egészséges jókedvet hozott magával. S a vidámság egyik jó feltétele e jó munkának. Táguló tüdővel, friss nótával, s még frissebb munkakedvvel köszöntik érkezését a dolgozók. Mindenki örül a szép időnek. Legjobban talán mégis azok örülnek neki, akik télen-nyáron künn, szabad ég alatt végzik munkájukat. A kőművesek, ácsok, a nagy építkezések sok száz dolgozója. Ez a koratavaszi nap végigsiklik a Scanteia Háza deszka védőfalnál beburkolt hatalmas, négyemeletes épületein. Bekukucskál minden kis résen és megvilágítja az öreg Kövesdi bácsi, Mikes Mihály, Soparlan János s a többi sok-sok kőműves becsületes arcát. Frissen dolgoznak, rakják a téglát, öntik a betont, fürgén illesztik, szegezik a deszkát. Vidám füttyszó keveredik a kopácsolás zajával. Építik, egyre magasabbra, terjedelmesebbre rakják a mi házunkat, a Scanteia Házát. Napról-napra nő azok száma, akik számára megbecsülhetetlen értékűvé vált a könyv. Hazánk dolgozói mindegyre több újságot könyvet követelnek. Pártunk, hogy ennek a tanulni vágyásnak, ennek a tudásszomjnak eleget tegyen, az elmúlt nyáron elindította a Tudás Házának, a Scanteia Házának felépítését. Most, hogy beköszöntött a szép idő, még gyorsabban, még jobban megy majd a munka. Igaz, a télen sem veszítettek semmit a munkalendületből. Ugyanúgy dolgozott az egész munkatelep, mintha odakünn forrón sütött volna a nap, pedig csak a munka láza, a szocialista versenyek tüze melegítette az embereket. Az építés gyors ütemben folyik, s ezt az eredményt nagyban a szovjet munkamódszerek használatának, szovjet gépeknek köszönhetjük. Fönn, az épületszárny tetején, 15 méteres magasságban, gőzölögve ömlik szét a beton. Fürge kezek terítik, s a villamosvibrátorral minden kicsi résbe bekényszerítik a lusta betont. Már nem sokáig kell melegíteni, a higgany jóval fagypont fölé szállt. A télen vették óriási hasznát ennek az előrehaladott szovjet munkamódszernek. Betont önteni télen, a régi felfogás szerint lehetetlen volt. S most mégis sikerült. A felmelegített és gőzzel szárított beton jobban köt s olyan kemény lesz, mint az acél. Redkovszky bácsi csoportja éppen normadöntésre készül. 151 köbmétert akarnak ma önteni. Igaz, eddig is nagyon szép eredményeket értek el, de ma nagyon ki akarnak tenni magukért. Pár emelettel a tetőbetonozók alatt, a felállított gerendák erdején túl, a beszabadult napsugár vidám táncot jár Mikes Mihály töprengő s kissé bosszús arcán. Csoportjának hét tagja szétszóródva az óriási terem minden sarkába szintén kelletlenül hajol munkája fölé. Miért ilyen mogorvák váljon, mikor az egész munkatelepen vidámság uralkodik? Mikes Mihály és csoportja nincsen megelégedve elvégzett munkájával, jobban mondva igazából nem is tudják, mennyit végeznek, s tulajdonképpen mennyit kéne végezzenek naponta? Pedig jól összeszokott csoport, otthon, Csíkszeredán is mindig együtt dolgoztak és mindenütt jól. Most mégsem megy a munka. Normájuk nincs, s így munkavégeztével nem számolhatják örömmel „ma ennyivel haladtam túl a normát..." A legnagyobb baj az, hogy százfélét végeznek naponta s igy az aprólékos munkákkal elpocsékolják egész idejüket. Alig kezdenek hozzá a falazáshoz, már szigetelni kell, s alig, hogy elvégezték egy pár sor szigetelést, újra önthetik a betont. — Nem jó ez így — mondja homlokát ráncolva Mikes Mihály — egyik munkából kapkodni a másikba. Napok óta nem tudunk semmi eredményt felmutatni, magunk sem tudjuk, jól-e vagy rosszul dolgozunk? A részleg normatorjai napok óta az orrukat sem dugják ki az irodákból, Iordachescu Tudor, Cristescu Mihai és a többiek úgy látszik arra várnak, hogy a dolgozók járjanak órákon át utánuk, hogy megismerhessék normáikat. Meg kell értsék végre, hogy nem csak az eredmények elkönyvelése az ő kötelességük, technikai vezetői, tanácsadói kell legyenek egyegy ilyen munkacsoportnak. Kövesdi bácsi csoportjánál is voltak ilyen bajok, no meg anyagot sem kaptak rendszeresen. De Kövesdi bácsinak az a véleménye, „néma gyermeknek anyja sem érti a szavát". Ők nem hagyták annyiba, addig beszéltek, addig jártak az anyagellátási felelősök nyakára, míg, minden rendbejött. Úgy megy most már a munka, mint a karikacsapás. — Szép is a mi munkánk — mondja Kövesdi s szeme büszkén siklik végig a sok kiszögelésen, sarkon, domborulaton. Boltivet építeni egyike a kőműves mesterség legkényesebb és legtöbb hozzáértést kívánó munkáinak. Szépen, nyugodtan kell bánni a téglával és sok türelem kell hozzá. Én 1910 óta dolgozom ebben a szakmában s úgy megszerettem, mint az édes gyermekemet, örül a lelkem, mikor látok egy-egy házat, melyet én építettem. Hát még milyen büszke leszek arra, hogy a Scanteia Háza építésében én is részt vettem. Csoportja tagjai, öten, gyorsan, de minden sietség nélkül rakják, szépen, simán, az ablakboltokat. — Csak ügyesen, kis Sztána — mondja mosolyogva a csoportvezető. — Szépen dolgoztatok ma, fiuk — dicséri meg a fiukat is. 20 szem pár ragyog fel a szóra. 20 fiatal szakiskolás, fiuk és leányok teszik le a múlt erőskanalat s a téglát kezükből azzal a boldog tudattal, hogy ma újra jól dolgoztak, megint sikerült egy nap. Harmadéves szakiskolások, 4 órát töltenek naponta a munkatelepen, a többi négyet az iskola padjaiban. Most éppen tizenkét óra, letelt a munkaidő. Az ajtóban napsugárözön fogadja őket. Megcirogatja mosolygó arcukat, a friss tavaszi szél meglobogtatja borzas hajukat. Ők jövő ügyes, jó szakmunkásai. A munkatelep idősebb tapasztalt kőművesei szeretettel tanítják, nevelik őket. A kotrógépek, mint hatalmas teknősbékák, másznak hernyótalaikon. Kinyújtják hosszú nyakukat s állkapcsaikkal csillényi földet markolnak fel s telepítik át a túlsó oldalra. Megrakott teherautók robognak terhükkel, viszik a cementet, vasat, deszkát a részlegek felé. Május elsején már itt, a Szovjetunióból érkezett hatalmas rotációs gépen nyomják a Scanleiat, augusztus 23-án munkába kezdenek a nyomda összes gépei, november 7-re pedig felépítik a magas betonfalakat, melynek most még csak alapjait ássák. Nemsokára lefejtik a felépített részlegekről a deszkaburkolatot s a néző elé tárul a hatalmas betonépítmény. Rövid idő telik el, s a Kövesdi Ferencek, Mikes Mihályok, Bukov Sztánák és a többi sok száz építő munkás keze nyománt elkészül a kultúra és világosság vára, a mi házunk, a Scanteia Háza. GÖRGÉNYI GABRIELLA . Amikor február 20-án, délután, a műszak befejezése után rendkívüli műhelyértekezletre gyülekeztek a kolozsvári Armatúra dolgozói, már mindannyian tudták, miről van szó. A faliújság-táblán napokon keresztül ki volt függesztve az az újságcikk, mely a Sovromtractor dolgozóinak legújabb munkavállalását tudatta a többi üzemek dolgozóival. Kövessük a szovjet példát ! Vegyük szocialista gondozásbagépeinket ! Nina Názárová nagyszerű munkamódszerére, s a Sovromtractor jó példájára felfigyelt az Armatúra pártalapszervezetének bürója is, amelynek kezdeményezését teljes egészében magáévá tette az üzemi bizottság és méltóan támogatta a vállalat igazgatósága is. A rendkívüli műhelyértekezletet Schultz Mátyás elvtárs, az üzemi bizottság elnöke nyitotta meg, majd Katz Aladár ag. titkár ismertette a gyűlés célját. Részletesen beszélt a Sovromtractor dolgozóinak elhatározásáról, hogy a dolgozó nép közös tulajdonát képező gépeink jobb karbantartásával, lelkiismeretes gondozásával adjunk újabb lendületet a szocializmus építésének Népköztársaságunkban. Nincsen olyan gépnél dolgozó szakmunkás, aki ne volna tisztában hányféle módon lehet kezelni, gondozni, ápolni a gépet. Mi, azt akarjuk, hogy agépeink gondozásában is kifejezésre jusson a munka iránti és a dolgozó nép közös javai iránti új, szocialista magatartás szelleme. Prister József elvtárs, az üzemi pártalapszervezet agitációs és propaganda-felelőse Nina Nazarova újításának lényegét ismertette. A szovjet emberek ismét segítségünkre sietnek s egy újabb fegyvert adnak a kezünkbe, amellyel a békét védő Népköztársaságunk megerősödéséért, felvirágzásáért, mindannyiunk boldogabb jövőjéért harcolhatunk. Az Armatúra üzem dolgozói voltak azok, akik az elmúlt évben — a Kotlear-féle szovjet rendszert követve — elsőnek kötöttek Kolozsváron páros szerződéseket a szakmunkás-nevelés meggyorsítására, fellendítésére Szerződéses kötelezettségvállalásaiknak az Armatúra dolgozói becsülettel eleget is tettek. Most az a megtiszteltetés éri az Armatúra dolgozóit, hogy Kolozsváron ismét első ízben alkalmazzák — a Sovromtractor dolgozóinak példáját követve — Nina Nazarova kiváló szovjet élmunkásnő eredményes módszerét A beszédek elhangzása után számosan kértek szót a dolgozók közül és rámutattak azokra a hiányosságokra, amelyek a gépek kezelése terén az üzemben mindeddig fennállottak. Elmondották, hogy a vállalat vezetősége nem gondoskodott róla, a szakszervezet vezetősége pedig nem szorgalmazta, hogy a munkásoknak folyamatosan rendelkezésére álljanak a gépek tisztántartásához szükséges kellékek és zárható szerszámszekrények. Ezután Varga Lajos elvtárs, a tartományi vasas-szakszervezet elnökségének küldötte szólalt fel. Itt az ideje, hogy az eddigieknél sokkal nagyobb súlyt fektessünk gépeink megőrzésére, jó karbantartására s ennek érdekében a szocialista verseny eddigi formái mellett meg kell honosítanunk a gépek gondozásának versenyét is. Az Armatúra üzemi bizottsága tartja kötelességének, hogy a vállalt vezetőségénél eljárjon a gépei karbantartásához szükséges kellékek zavartalan biztosítása érdekében Katz Aladár, az üzemi bizottság nevében ígéretet tesz, hogy minden eszközzel előmozdítják a gépek gondozásának megjavítását. Ezután került sor a gépek szocialista gondozásba vételére vonatkozó írásos kötelezettségvállalásokra. Egymásután lépnek az asztalhoz a szakmunkás elvtársak, hölgy lelkesen, nevük aláírásával vállalják. Nina Nazarova útján haladva, a legmeszszebbmenően gondoskodnak gépeik gondozásáról, mert így válnak csak gépeink a legteljesebb mértékben szocialista építésünk munkeszközeivé és békeharcunk éles fegyvereivé. Személyes felelősségük tudatában egymásután írják alá kötelezettségvállalásukat. Vigh Béla üzemlakatos, néptanácsi képviselő, Papp István szerszámlakatos, Kilin Mihály csiszoló, Kitin Sándor szerszámesztergályos, Partig László lakatos, Vas Mária próbagépes, Schultz Mátyás olvasztó, Vanca Ioan szerszámlakatos, Lipován János csiszoló, ifj. Bokor Mihály marós és sokan mások Összesen 33 Armatúra-gyári szakmunkás követte a Sovromtraktor dolgozóinak jó példáját,— Nina Nazarova nagyszerű kezdeményezését. Reméljük, hogy az Armatúra dolgozóinak lelkes elhatározása rövidesen visszhangra lel a többi kolozsvári üzemek dolgozóinak sorában is. (R. K.) A kolozsvári „Armatúra” üzem 33 munkása vette szocialista gondozásba gépeit 1951. március 1. csütörtök A Sovromtractor gyár öntőmunkásai megtakarításaikkal elősegítik a tavaszi mezőgazdasági kampányt A barcasági zóna termékeny fekete földjét még fehér hótakaró borítja. De a síkság szélén, a hegyek tövében épült sztálinvárosi Sovromtractor gyárban már a tavaszi mezőgazdasági kampány előkészületeire folyik a munka. A traktorgyári dolgozók lelkes munkája eredményeként naponta kész traktorok tucatja hagyja el a gyárat. A színesfémöntőde 7 öntőmunkása, Puiu Constantin öntőmester vezetésével, Lidia Korabelnyikova és Fedor Kuznyekov sztahanovisták példáját követve, az öntésre kerülő anyagok észszerű megtakarítására újszerű olvasztási és öntési eljárást vezettek be. A nagyszerű újítás abból áll, hogy a könnyen égő fémek, mint aluminium, réz, sztaniol, foszfátos réz és nikkel olvasztását és öntését gondosan kitervelt módszer szerint végzik, így, az öntésnél az öntő kanalat nem merítik meg csak háromnegyedéig azért, hogy az olvasztott anyag ki ne csurranjon belőle. Ugyanígy megtakarítást értek el az olvasztásra kerülő nyersanyagok rövidebbre szabályozásával, így az olvasztásnál a tégelyből nem áll ki az anyag és nem cseppenhet ki a tűzbe. Továbbá, hogy az anyagok egy részének elégését megakadályozzák, az olvasztás kezdetén a hevítést fokozatosan alkalmazzák az anyag meglágyulásáig és összeállásáig. — Gondosan alkalmazott uji-» tási eljárásunkkal máris jó e-eredményeket értünk el. — mondja Puiu elvtárs — Három hónapon keresztül a naponta végzett figyelmes munka folytán az addigi 15 százalékról 10 százalékra csökkentettük öntödénkben az anyag- veszteséget. Ebből kifolyólag az elmúlt év december közepéig 7.792 kiló különböző anyagot takarítottunk meg, 2,928,443 lej értékben. A lelkes öntőcsoport nagyszerű eredményei tették lehetővé a 3-as számú öntöde részére azt, hogy december 21, Sztálin elvtárs 71-ik születésnapja tiszteletére, december 14—20 közötti héten egyetlen kiló anyagot sem vételeztek ki az anyagraktárból, mert a megtakarított anyagokból végezték egy héten keresztül munkájukat. A szovjet sztahanovisták példáját és munkamódszerét követő traktorgyári öntőmunkások, a tavaszi mezőgazdasági kampány sikere érdekében megtakarításaik fokozását vállalták. Norma-»juk túlszárnyalása mellett fogadalmat tettek arra, hogy március 6-ig, az eddigi 10 százalékos anyagveszteséget, új munkamódszerük további kiszélesít» tésével 8 százalékra csökkentik, j ö. Sj Az aradi „Vörös Trikó” gyárban megjavult a termelés minősége Az aradi „Vörös Trikó” kötöttáru gyár dolgozói az ötéves tervet azzal köszöntötték, hogy fogadalmat tettek a termelés minőségi feljavítására, az önköltség csökkentésére és mindenekelőtt a munkafegyelem megszilárdítására. Ezzel bizonyítják be, hogy magukévá tették a múlt év végén a Párt és a szakszervezet részéről kapott bírálatot a munkájukban mutatkozó egyes hiányosságokért és felszámolni igyekeznek azokat. Sokan akik a múlt év decemberben selejtes árut termeltek, elsőrendű munkát végeznek Az év elején tett fogadalomnak, minden osztályon kivétel nélkül igyekeznek eleget tenni, úgy, hogy a múlt havi tervelőirányzatot átlag 1,5 nappal hamarabb fejezték be. A tavalyihoz viszonyítva 9,3 százalékkal csökkentették az önköltségi árat és a decemberi termeléssel szemben 5 százalékkal feljavították a minőséget. A fenti jó eredmények nagy-» részt annak köszönhetők, hogy a gyári alapszervezet irányítása-»val a szakszervezet és az üzem-» vezetőség annak idején minden osztályon a legalaposabban feldolgozta a negyedévi tervet. Az üzem 84 agitátora rendszeres felvilágosítást végez, a technikusok pedig szaktudásukat mind fokozottabban állítják a jó munka szolgálatába. "