Romániai Magyar Szó, 1951. május (5. évfolyam, 1110-1134. szám)
1951-05-02 / 1110. szám
Romániai Magyar Szó Pénteken délután a RNK Atheneumának nagytermében tartotta meg Chivu Stoica elvtárs, a RMP KV Politikai Bürójának póttagja, miniszterelnökhelyettes, fém- és vegyipari miniszter. „Az imperializmus elleni népharc hősi szakasza. (A Kommunisták Romániai Pártja V. kongresszusa és az 1933 februári harcok.)“ című előadását. Chivu Stoica elvtárs beszédében először vázolta a körülményeket, amelyek között a KRP megszületett és amelyeket a Nagy Októberi Szocialista Forradalom közvetlen hatása hozott létre országunkban. Majd beszélt a munkásosztály pártvezette nehéz harcáról az imperialista fosztogatók és belső kiszolgálóik ellen. Ezután szélesen ecsetelte, mi volt az adott kül- és belföldi történelmi helyzet, amikor a Kommunisták Romániai Pártja megtartotta V. kongresszusát. A KRP ezen a kongresszuson leszögezte harcának sztratégiai és taktikai vonalát, rámutatott arra, hogy Románia a burzsoádemokratikus forradalom előtt áll és hogy e forradalom vezetésének feladata a munkásosztályra hárul. A kongresszus szétzúzta a jobboldali szociáldemokrácia minden rothadt elméletét és rámutatott arra, hogy a Párt feladata szüntelenül erősíteni a kapcsolatait a tömegekkel. Jelentőssé teszi az V. kongresszust az is, hogy tisztázta a Párt álláspontját a parasztkérdésben. Beszédének befejező részében Chivu Stoica elvtárs idézte az 1929-es lupényi és 1933-as grivicai forradalmi eseményeket. Az 1933-as harcok megmutatták, hogy nem lehet fegyverrel a népet legyőzni, amikor szabadságáért, függetlenségéért és nemzeti szuverenitásáért harcol. Mint ahogy az amerikai és angol imperialisták sem győzhetik le a szabadságáért harcoló hős koreai népet. Chivu Stoica elvtárs végezetül arról beszélt, hogy népünk a Párt fennállásának 30. évfordulóját új sikerekkel köszönti és szoros egységben a Párt vezetőségével, az élen Gh. Gheorghiu- Dej elvtárssal, tovább is a Párt dicső zászlaja alatt halad, új és ragyogó győzelmek felé. 4 CHIVU STOICA ELVTÁRS ELŐADÁSA AZ ATHENEUMBAN A kétéves pionirszervezet részt vesz az ország építésében Május elsején ünnepük meg az első pionirosztagok megalakításának második évfordulóját hazánkban A pionirok e két év alatt az OMSZ irányításával szép eredményeket értek el. A pionirszervezetbe bekapcsolódott tanulók száma szüntelenül növekedett és már közel 600.000 iskolás tagja van a szerkezetnek. Az iskolák pionírszervezetei komoly segítséget nyújtanak a tanári karnak. Segítségükkel 16.697 tanulócsoport működik, melyben 737.500 pionír és iskolás vesz részt, valamint 12.561 tantárgyak szerinti tanulókör 382.112 taggal. A pionírok számtalan alkalommal bizonyították be, a dolgozó nép iránti szeretetüket. A Párt vezetésével maguk is részt vesznek a Hazánk felvirágoztatásáért folyó harcban, így 1950 nyarán az elhullott kalászok összegyűjtésével 209.764 kg. terményt adtak hazánknak. A sztálinvárosi pionírok bekapcsolódtak a faültetés hazafias mozgalmába is. Ősszel és ez év tavaszán több mint 2.500.000 facsemetét ültettek el. Az ötéves terv és a villamosítási terv sikeréhez ócskavas, kábelek és más anyagok gyűjtésével járultak hozzá a pionirok. 113.878 kiégett villanykörtét, közel 9000 kg. a villamosításhoz szükséges anyagot gyűjtöttek az ország területén. Severin tartományban 60.000, Galati tartományban pedig 48.314 kg. ócskavasat gyűjtöttek össze. Szép eredményeket mutatnak fel a művészet és sport terén is. A pionír kulturcsoportok 14.850 ünnepséget rendeztek, a sportcsoportok 7700 alkalommal szerepeltek városokban és falvakon. 320.000 pionír és iskolás vett részt különböző kirándulásokon, hogy minél jobban megismerjék hazánkat. A Párt és a kormány gondoskodása folytán lapjuk is van a pioni-roknak, melyet azMSZ KV ad ki 200.000 példányban. A magyar nemzetiségű pionirok számára magyarul is megjelenik a „Pionir". A 42.000 példányban megjelenő „Licurici" c. lap és a kulturfüzetek mellett 112 könyvet adott ki az Ifjúsági Kiadó is 1.500.000 példányban. Hazánk pionírjai és iskolásai nagyszerűen töltik el szabadidejüket. A Párt és a kormány Bukarestben pionírpalotát, más tartományokban öt „pionir házat" létesített, ahelyek száma rövidesen tízre emelkedik. Az elmúlt évben több mint 69.000 pionir és iskolás töltötte nyári szünidejét hazánk legszebb tájain, ebben az évben több mint 82.000 pionir és iskolás vesz részt a nyári táborozásokon. Mindez azt a különös szeretetet és gondot bizonyítja, melyet a Párt és a kormány a dolgozó nép fiatal sarjadékai iránt tanúsít, hogy méltó tagjaivá váljanak szocializmust építő hazánknak. „Győzelmes esztendő11 Kenyeres Pál riportkönyve a börvelyi kollektív gazdaságról Mióta a szocializmus építésének központi problémájává nőtt a mezőgazdaság szocialista átalakításáért folyó küzdelem, irodalmunk egyre nagyobb erővel tükrözi az épülő új falu kérdéseit. Hazai magyar irodalmunkban a kollektív gazdaságokért folyó harc átfogó regényei még nem születtek meg, de íróink falu felé fordulásának máris számottevő eredményei vannak. Egyre több novella, karcolat, irodalmi riport mutatja be az új falu születését, a dolgozó parasztság életében, gondolkodásában végbemenő gyökeres változásokat. Ezek az írások azonban, szinte kivétel nélkül, falvaink szocialista megújulásának csak egy-egy jellemzőbb mozzanatát elevenítik meg (alakulás, terménykiosztás, stb) s nem törekednek átfogó képet adni arról a hatalmas hullámverésű éles harcról és forradalmi változásokról, amelyek még „a földet is megmozgatták" Népköztársaságunk falvaiban Kenyeres Pál most megjelent ,,Győzelmes esztendő" című riport, könyvének, újszerűség éppen abban áll, hogy átfogó képet níujt erről a forrongó, állandóan változó faluról, hűségesen végigvezet a Nagybánya tartománybeli Börvely község „Előre" kollektív gazdaságának első esztendején, a győzelem esztendején. A riport elevenszerűségével, adatszerűségével bontakozik ki a „Győzelmes esztendő" lapjain ez a harc. A szerző riportszerűen vizsgálódik. Az egyes emberek alakján, életén, gondolkodásán, magatartásán, változásain keresztül mutatja be az egész kollektíva, az egész falu új életét, harcát, fejlődését. Börvelyben 1949 júliusában alakult kollektív gazdaság s az első esztendő története a ravasz módon, hol nyíltan, hol a háttérből, eszköz-emberkéin keresztül támadó osztályellenség s a múltból örökölt és a múltba visszahúzó csökevények elleni kemény küzdelem története. A kollektíva nemcsak a földművelés eddigi módját, formáját, megcsontosodott kereteit veti szét. Az új élet szinte láthatatlanul formálja át, teremti újjá jellemben is az embereket. Kenyeres Pál írásának mozgósító erőt kölcsönöz, hogy ezeket a változásokat nem elmondja, hanem az egyes emberek fejlődésén keresztül érzékelteti. Az alakok bőségével, a jellemek változatosságával, a jelenetek sokaságával ábrázolja a börvelyi győzelmes esztendő egyes harci szakaszait. A régi és az uj halálos vívódásának forróságában, izzó feszültségében születnek, nőnek, acélosodnak az uj falu újtípusú parasztjai. Obis Lajost és sok más társát a közösen végzett termelőmunka nagyszerű élménye formálja új emberré. Csáki Lajos egykori szegényparaszt, aki az első időben felül a kulákbeszédnek és csak papíron érzi a kollektívához tartozónak magát, saját bőrén tapasztalja, hogy a gazdaság ellen áskálódó nagygazdák csak eszköznek használták fel aljas terveikhez s hogy számára az egyetlen ut, amely elesettségéből, nyomorúságából kivezetik a kollektíva útja. A kibontakozó uj élet ad erőt, bátorságot az öreg Barta István tanítónak, hogy a békeharcbizottság nagygyűlésén leleplezze az álszenteskedő Peleskei Sándort, az egyházi reakció képviselőjét.. Az osztályharc élesedése, a falusi dolgozók öntudatosodása segít leleplezni Kenderes Ferencet, a dolgozók soraiba befurakodott, megátalkodott ellenséget, aki belülről szeretné széttörni a falu új életét. Nagy ütemben folyik a szervező munka a dolgozó földművesek között, hevesen tombol a harc a faluban a kollektíva körül 1949 nyarán, amikor hazaérkezik Pop Florica tasnádszántói földművesaszszony, a Szovjetunióban járt parasztküldöttség tagja. Mint az új világ hírnökét fogják körül s a mindig mosolygós parasztasszony közvetlen, meggyőző szavai egész sor bizalmat lankadó, ingadozó dolgozó földművest vezetnek rá a döntés útjára. A rövid jelenetben érezzük, hogyan lendítik előre, segítik győzelemre a szovjet kolhozparasztság nagyszerű tapasztalatai hazánk dolgozó földműveseinek közös nagy ügyét is. A „Győzelmes esztendő" figuráinak jellemét, gondolkodását, magatartását a pártagitátorok felvilágosító munkája, a népgyűlések, pártkiadványok s a minden szóbeszédnél élőbben agitáló új élet valóságai alakítják, fejlesztik. Közvetve vagy közvetlen ezeket az embereket már a Párt formálja, neveli s éppen ezért, ha egyes alakok kellőképpen nincsenek is kiformálva, kidolgozva, az új falu jellegzetes típusaivá válnak. (Obis Lajos elnök, Barta István a nép ügyével tartó tanító, Weinberger Laci brigádos vagy Csáki Lajos, az egykori lógósból lett élmunkás, stb.) A kemény munka, a pillanatra se szünetelő hevességű harc nagyszerű eredményeket hoz. A börvelyi kollektíva első esztendeje a győzelem esztendejévé válik. Nemcsak a magángazdák teljesítményét jóval felülmúló terméseredmények jelzik a győzelmet, de elsősorban az, hogy a terményszétosztás idejére 554-re szaporodik az új életre szövetkező parasztcsaládok száma. Az egész falu dolgozó népe ez. Csak 24 család marad kívül s azok közül is 18 nagygazda família. Börvely községet a kollektív gazdálkodás első esztendeje a féktelen joinesun és kulákkizsákmányolás, a soviniszta uszítás, súrlódások, az elmaradottság fészkéből virágzó szocialista faluvá változtatta. A börvelyi győzelem az egész ország dolgozó parasztságának a győzelme is, mert világosan, meggyőzően mutatja a felemelkedés, jólét, az új élet egyetlen biztos útját. Komoly értéke a riportkönyvnek, hogy reálisan, erőteljesen ábrázolja a Párt szerepét a börvelyi győzelmes esztendő megszervezésében, kiharcolásában. A legkisebb eredmények is mind, mind a Párt következetes harcának eredményei s ezt az emberi sorsokon, emberi alakokon keresztül tudatosítja. A könyv tartalma igazolja, hogy jó munkát végzett az író. A riporton meglátszik, hogy ismeri a börvelyi kollektív gazdaság történetét. Az olvasónak sokszor az az érzése, hogy „együtt élt“ a kollektivistákkal. Együtt vívta meg harcukat a jobb életért. S éppen ez a tény egyes szempontoknál hiányérzetet, kelt az olvasóban. Mivel a köllek,tív gazdaság fejlődésének egyese, mozzanatait „élővé" teszi az olvasó előtt, — az íróval szemben felléphetünk azzal az igénnyel, hogy,, ugyanilyen hitelesen tükrözze a szervezési harc összes kérdéseit, S itt a nemzetiségi kérdés fölött való elsikamlásra gondolunk. Ainagykárolyi rajon községeiben is, a román és magyar dolgozó parasztok közösen kezdték az új élet,. építését. S a könyvben éppen ezzel a közös erőfeszítés nincsen elég mélyen kidomborítva. Jobban, mélyebben kellettvolna éreztetni az olvasóval, hogy Obis Lajos, Pop Florica és Weinberger László a, proletárnemzetköziség szellemesen, a kollektív gazdaságért közösen veszik fel a harcot, s Cora Grigoron keresztül a Párt, felmérhetetlen segítséget ad a bőr* velyieknek. S az írónak itt ugyanч. csak kínálkozott volna az alkalom, hogy párhuzamot vonjon K. Be*reczki Lajos a „falu atyja" ma* gyarnoko, nemzeteskenő magatartása és Cora Grigore között. Be*reczki hatalmi törekvéseiben nemismeri nemzetét, gyűlöli a dolgozd, embert, legyen magyar, román. —ч Cora Grigore szeretettel fordul mat* gyár, román és más nemzetiségűi dolgozó felé. S ezt az iró nem mé* lyiti el kellő alapossággal. Cora Grigor pártszervező alakjá* ban a munkásosztály jellegzetes, megszemélyesítőjével találkozunk. Kevés szóval is az egyik legőszin* télben, legmélyebben megragadott emberi arc a Cora Grigoré. A könyv mozgósító erejét fokoz* za bátor kritikai hangja. A „ Győzelmes esztendő" pártos keménységgel bírálja az új falu építésének ütemét lefékező hiányosságokat, fogyatékosságokat. Kenyeres Pál riportkönyve olyan, mint a jó agitátor: nevet, bírál, lelkesít s szavaiban a szebb-- boldogabb jövő távl atai C Щ ВЕКЕ GYÖRGY. 1951., május 2., szerda Május 1 és a Párt 30. évfordulójának tiszteletére a sztálinvárosi „Sovromtractort” munkásai, technikusai és mérnökei április 22-re elkészítették az első K. D. 35-ös hazai gyártmányú hernyótalpas traktort. " | Illegális kommunista harcosok találkozása a fővárosi dolgozókkal I. Popescu-Futuri elvtárs, pénteken reggel a Sf. Sava Nemzeti Színház termében tartott előadást. I. Popescu-Futuri elvtárs azokról a borzalmakról beszélt, melyeket a kommunisták szenvedtek el. Kiemelte hősi tetteiket, harcukat azokért az emberi jogokért, melyeket lábbal tiport a burzsoá földesúri rendszer. ,,A börtönök valódi egyetemekké válltak—modotta — olyan egyetemekké, ahol magas színvonalú ideológiai kérdéseket tárgyaltak meg''. Ma, amikor a Párt vezette munkásosztály egyre újabb eredményeket ért el, a művészetek embereinek is az a hatalmas feladat jut osztályrészül, hogy tökéletesítsék hazánkban a kulturforradalmat, s ezzel hozzájáruljanak a szocializmus építéséhez, a béke megvédéséhez. ★i Csütörtökön délután, a „Scânteia Tineretului“ című lap szokásos összejövetelén Stefan Voicu elvtárs, a „Scânteia" helyettes felelős szerkesztője, ds Petre Lupu elvtárs, a RMP KV aktivistája tart tott megbeszélést az ifjúsággal. Az előadó a Szocialista Ifjúság Szövetségének a Kommunista Ifjújak Szövetségébe való beolvadásáig ról beszélt. Felelevenítette a KISZ* nek az „Ifjú Leninista" című lap, megjelenéséért folytatott küzdelmét, mozzanatokat a börtönben vívott harcaikból. Ezután Petre Lupu elvtárs vette át a szót, aki a sasi diákok tevékenységéről beszélt, akik a KISZ tagjainak mozgósítására az 1936- 1939-es években kemény harcot vívtak a tőkés földesúri rendszeri' ellen, amely a szegénysorsú diáyokat akadályozta tanulmányaik folytatásában. A Kommunista Ifjak Szövetség®- nek a Párt vezette harca, a kommunisták hősies harca, bámulatra méltó önfeláldozásuk érlelt© meg azt a boldog életet, melynek hazánk ifjai ma örvendenek. ! 1