Romániai Magyar Szó, 1951. július (5. évfolyam, 1161-1187. szám)

1951-07-01 / 1161. szám

1951. július 1., vasárnap 3 Szocialista gondozásba vették gépeiket a Gh. Gheorghiu-Dej üzem IMSZ brigádjai A fővárosi Gheorghe Gheorgghiu-Dej konfekcióüzem harmadik emeletén, kipirosodott arcú lányok és fiúk hajolnak az egyenletes zakatolással dolgozó varrógépek fölé. A tágas, nagyablakú, egészséges terem egyik oldalán napjában többször is vidám ének szó csendül fel. Az ifjúsági brigádok munkahelye ez. De mostanában különösen nagy a vidámság az ifjúsági munkahelyen. Dehát, hogy is ne. Nagy boldogság az, hogy aki csak átmegy a termen, mind érdeklődve tekint a brigádokba tömörült ifjakra, akik — az üzemben a legelsők között — egységesen csatlakoztak a Nazarova-mozgalomhoz. Szocialista gondozásba vették gépeiket. Azóta már mindennap bizakodva ülnek le gépeik mellé. Azóta már csak újabb munkasikereket hozhatnak ezek a napok. Elmaradtak a régi, órákig, de néha napokig is tartó leállások az elromlott gépek miatt. De elmaradtak az apró géphibák is, amelyekkel, ha ki is lehet húzni az időt a műszak végéig, de annak aztán a minőség mutatja a kárát. Ma már mindezektől nem kell tartaniok ■A ragyogó fényesre törült gépeknél semmi hiba nem fordulhat elő a műszak folyamán. És nem is fordul elő, mert a gépek szocialista gondozásáról, szóló szerződések aláírása kötelezettségeket is ró az Ifjúmunkás brigád tagjaira, amelyeket öntudatosan be is tartanak. Ez az aláírás elsősorban azt jelenti, hogy műszak után mindenki alaposan átvizsgálja, kitakarítja és rendbe, teszi a gépét. Ha pedig valami hibát tapasztalnak, azonnal jelentik azt a műszaki személyzetnek, még azokat az alig észrevehető kis hibákat is, amelyeket eddig egy-egy kézlegyintéssel intéztek el, mert ezek a sorozatos legyintések vezettek aztán a napokig tartó leállásokhoz. A brigádokban azóta büszkeség kérdésévé is vált, hogy kinek a legtisztább és leghibátlanabb a gépe. Mert nagy szégyen ám, ha a gondozás hiánya miatt a gép egyszer csen felmondta a szolgálatot. De az IMSZ brigádokban öntudat tekintetében sincs hiány. Erre való a szervezeti élet, amely nagy kihatással van mindennapi munkájukra. Itt alaposan felbontatnak minden hiányosságot és nem csoda, hogy minden brigádtag őrizkedik attól, hogy szégyenkezve oda kelljen állnia a kollektíva elé. Aztán az érdekes újságolvasások, ahol hazánk legkülönbözőbb szakmabeli élmunkásainak sikereit beszélik meg s amelyek mögött maguk sem akarnak lemaradni .Vagy, amikor Koreáról a Világifjúsági és Diák Béketalálkozóról esik szó, ilyenkor még szilárdabban elhatározzák, hogy méltóbban részt vesznek a békeharcban. Ez ösztönözte Bejenaru Vasile és Burdujan Lev ifjúmunkásokat is arra, hogy rendszeres tanulással egyre jobban kiszélesítsék szakmai ismereteiket. Ma már mindketten két két munkafolyamatot végeznek... és mindketten brigádjuk legjobb munkásai. Andrias Traian brigádfelelős is rendszeresen neveli munkatársait. Ez a brigád főként a holtidő teljes kiküszöbölését tűzte ki céljául. Futószalag mellett dolgoznak, ami három percenként viszi mindig egy géppel odébb a ruhadarabot. Egyetlen ember félpercnyi lemaradása elég volna ahhoz, hogy az egész brigád munkáját megállítsa. De Andrias elvtárs brigádja IMSZ brigád s mindannyian egyformán ügyelnek hírnevükre. Ezt bizonyítja a grafikontáblájuk is, amelynek fölfelé ívelő vörös vonala jelzi, hogy a brigád naponta terven felül is elkészít jó néhány kabátot. Napi normájuk 66 darabot ír elő. A brigád napi átlagteljesítménye, azonban már régóta százon felül van. Ugyanilyen aprólékos gondoskodás nyilvánul meg a takarékosság kérdésében is. Minden brigádtag gépére kis vászonzacskó van akasztva. Ebbe gyűjtik az anyaghulladékot. S a brigádok, hulladékanyagból, cérnából és krétából egyetlen hónap alatt 24.860 lejt takarítottak meg. A világ demokratikus ifjúságának közeledő berlini béketalálkozója új lendületet adott az üzem IMSZ brigádjainak. És úgy készülnek a nagy találkozó köszöntésére, hogy ,,ne mondhassa senki, hogy a Gh. Gheorghiu-Dej üzem IMSZ brigádjai rém vesznek méltóan részt a békeharcban". N. I. Egyre népszerűbb a technikai iroda az „Augusztus 23" üzem liptói körében Széles lépcsők vezetnek fel a fővárosi ,,Augusztus 23." üzem technikai irodájába. Az előcsarnokban körös-körül a falon munkások, technikusok újításai vannak kifüggesztve ,így népszerűsítik őket. A lépcsőn gyorsmozgású fiatalember jön, a lépcsőket kettesével lépi. Fent megáll, kifújja magát, aztán belép. Mosolyogva fogadják a technikusok Bodea Aurélt ,aki gyakran keresi fel őket technikai könyvekért, szovjet technikai folyóiratokért és tanácsért . Bodea Aurel, az autómotor műhely hegesztője tanulni akar, saját és társai munkáját könnyebbé akarja tenni. Minden alkalmat megragad, hogy tanuljon. Ha mesterségéről valamilyen könyvet lát, nem nyugszik míg meg nem A technikai iroda Zaharia Dumitru vezetése alatt nagy gordot fordít az újítókra. Minden műhelyben újítókból, élmunkásokból és technikusokból álló kollektívát szerveztek, amely az újító munkásoknak az első útbaigazítást adja. Az egész üzemben 201 ilyen kollektíva alakult s ma már igen jól végzik munkájukat. Ha egy munkás valami újítást készít, elmegy a kollektívához és megbeszélik, hogyan lehetne újítását alkalmazni és melyek az előnyei. •Ha az újítás jó, a technikai irodáboa megy, s miután itt mégegyszer megvitatják, az illetékes minisztériumba küldik. A nagy könyvtár, amely 9000 technikai könyvet és folyóiratot tartalmaz, rendelkezésére áll minden dolgozónak. Azonkívül a technikusok sem tagadják meg segítségüket, hogy mire a minisztériumi jóváhagyás megérkezik az üzemosztályokon már be is vezettessék a jelentősebb újításokat. Félév alatt 120 újítás !Az 5 emberből álló kollektíva állandó felvilágosító munkát végez a műhelyben .Ennek eredményeképp, rövid idő alatt 11 újítás érkezett a technikai irodába. Ezek alkalmazása évi 4.464.825 lej megtakarítást jelent. A technikai iroda népszerűsíti az újítókat és újításaikat. Gyűléseken ismertetik a fejlett szovjet módszereket. Azonkívül havonta legalább egyszer szakmai előadást tartanak, melyen nagyszámú munkás, technikus és mérnök vesz részt. A kollektíva kötelessége a termelésben előforduló nehézségek megoldása, kapja. Egyszer egy szovjet technikai folyóiratban lapozva megtalálta a munkája könnyítéséhez szükséges módszert is. — Eddig az autogénhegesztéssel a milliméteres táblák túlhevültek, elgörbültek ,így sok dolgunk volt velük. A villanyhegesítéssel ez nem fordul elő. Csak a szükséges helyen melegszik. A táblák épek és jók maradnak, azonkívül két alkatrész hegesztési ideje 45 percről 25 percre csökken. Ehhez a művelethez transzformátor kell, amely hamarosan elkészül s akkor teljes sikerrel lehet újításomat alkalmazni, — meséli Bodea elvtárs, Zaharia Dumitriunak, az újító iroda főnökének. Aztán, mint az szokás a technikai irodán, leülnek s együtt vizsgálják felül az újítás tervét. — Sikerült felszítanunk a munkások érdeklődését az újítások iránt. Ez meg is látszik, mert idén már 120 újítást nyújtottak be, amelyek közül csak nyolcat nem alkalmaztunk — mondja Zaharia Dumitru, az újító iroda főnöke. Az Aparatáj műhely vezetője azok közé tartozik, akik rém elégszenek meg az eddig elért eredményekkel. Mindég újabb újításokon töri a fejét. Nagyon sok bajuk volt a mozdony és vagonfék-alkatrészekkel. Az öntésnél visszamaradt pórusokon „lélegzett" az alkatrész, így nem tudtuk használni őket — mondja Miulicea Gheorghe műhelyfőnök. Technikustársaival és a szovjet technika segítségével egy gép elkészítését vették tervbe ,mely bakelit-lakkal betömi az öntvény pórusait. 30—40 percig tart az egész művelet. Utána denaturált szesszel lemossák és egy órát 80—100 fokos hőmérsékleten szárítják. Ezzel az eljárással a fékalkatrészek jól szigetelnek és évente 919.000 lej takarékosságot érnek el. Egyre több njitó Az üzemosztályon ezenkívülmég sok más njitás akad. Sok helyen volt hiba a munka jómenetelében. Az öntödében is sokszor állt a munka. A homokkeverő-gépek körül nagy volt a sürgés-forgás. Javították, — ismét elromlott — morogta foga közt mérgesen Negoita Gheorghe mester. — Tervünket sem tudjuk teljesíteni, mert az a homokkeverő mindég elromlik. — Radu Mihai és Ghiolea Stan munkásokat is hasonló gondolat foglalkoztatta. Egy nap, amikor a gép ismét javítás alatt volt, összeültek tanakodni. A technikai Iroda is segítségükre sietett egy-egy javaslattal, útbaigazítással, így készült el az úyítás. Addig a homokkeverő gép feleslegesen sok fogaskereke súrlódás közben mindég elkopott. Most átszerelték az egész masinát egy fogaskerékre. A súrlódást elkerülték és a gép így zavartalanul működik. A holtidő kiküszöbölésével, ami eddig javításokkal telt el, évente 364.435 lejt takarítanak meg azonkívül, hogy tervük teljesítését biztosítják. Az „Augusztus 23.“ üzem munkásai, élmunkásai és technikusai között egyre több az njitó. Találmányaik egyre könnyebbé, szaporábbá teszik a munkát. Árait régen csak nagyon nehezen vagy egyáltalán nem tudtak elvégezni, azt ma a fejlett szovjet technika segítségével fokról-fokra nagyszerűen megoldják. BRINDZA ROZÁLIA Tanácsadó kollektíva minden üzemosztályon Romániai Magyar Síd Jutalmat kapnak az anyagtakarékosságban kitűnt dolgozók A minisztertanács határozata értelmében, azok a munikások, akik az anyagtakarékossági mozgalomban tevékenyen részt vesznek — elért eredményeik díjazásaként — jutalomban részesülnek. A szocialista ipar megteremtésében az anyagtakarékosságnak igen nagy szerepe van. Minden megtakarnás nemzetgazdaságunk fejlődését lendíti előre. A szocialista iparosítás gyökeresen különbözik a kapitalista iparosítástól. Míg a burzsoázia a saját és más népek kizsákmányolásából és kifosztásából, gyarmatosításából, hadisarcból és állami kölcsönökből szerezi meg anyagi feltételeit hosszú ideig tartó iparosításának, addig mi, saját termelőeszközeink legészszerűbb kihasználásával, kitartó és becsületes munkával, anyagtakarékossággal és ezen keresztül szocialista akkumulációval teremtjük meg és rakjuk le alapköveit fejlődő szocialista iarunknak. Dolgozó népünket a Párt tanította meg arra, hogy a szocializmus építésében milyen nagy jelentősége van a felhalmozásnak, takarékosságnak, úgy nyersanyag, mint villanyáram, vagy különböző erőforrások tekintetében. Mindezekkel, valamint a tökéletesebb munkamódszerek bevezetésével és így a termékek önköltségi árának csökkentésével saját életszínvonalunkat emeljük. Országunk valamennyi üzemének, gyárának és vállalatának munkásai és technikusai hatalmas összegeit megtakarításával járultak hozzá az elmúlt évek folyamán népgazdaságunk fejlesztéséhez, iparunk talpraállí-tásához és fejlesztéséhez. Lelkesedéssel lendültek harcból — szem előtt tartva a Párt útmutatásait — kifejezésre juttatva ezzel határtalan bizalmukat és szeretetüket élcsapatuk iránt. Milliós és milliárdos megtakarításokkal pecsételte meg munkásosztályunk ezt a szeretetet, amely egyúttal épülő szocialista Hazánk szeretete is. Munkásosztályunknak olyan hű fiai, mint Carasport és Iacob Nicolae acélöntők, Lazar Gheorghe és Karácsony Imre esztergályosok, Gábor János és Toma Stefan lakatosok. Sárközi Aranka és Zahan Rozália sztahanovista szövőnők, egész országunk dolgozói előtt ismertek. Nemcsak azért, mert állandóan túlszárnyalják tervelőirányzataikat, hanem azért is, mert az anyagtakarékossági mozgalomban is elöljárnak. Ebben a harcban a Párt tanítja és vezeti őket s az egész dolgozó tömegeket. A minisztertanácsnak ez a határozata is — az anyagtakarékossági mozgalomban eredményeket elért munkások jutalmazásával kapcsolatban — Pártunknak a dolgozó nép iránt való szeretetét és gondoskodását fejezi ki, amely következményeiben az életszínvonal emelkedését jelenti. Munkások! Technikusok! Ifjak! Induljunk még nagyobb sikerek eléréséért harcba. A szocialista versenyek keretében, munkamódszereink tökéletesítésével, észszerűsítésekkel, újításokkal küzdjünk az önköltség csökkentéséért, a selejt kiküszöböléséért és minél nagyobb anyagtakarékosságért, hogy ezáltal méltók legyünk a Párt szerzetére, gondoskodására és kiérdemeljük a lelkiismeretes munkánkért járó pénzjutalmat is. Pórul járt a códi szövetkezet sikkasztó boltkezelője Hollander Károly a códi szövetkezet boltkezelője június első napjaiban Nagyszebenbe utazott ügyes-bajos dolgai elintézése végett. Mint „jó“ boltkezelő, természetesen nem mulasztotta el, hogy a szövetkezeti szövetséget felkeresse. Itt tudomására jutott, hogy rövidesen vendége érkezik, aki ellenőrzi majd a szövetkezet működését. Az ellenőr hallatára Hollander hátát megborzongatta a hideg mint januárban a fázós embernek. Pokolba kivonta az ellenőrt — nem a szövetkezet meglátogatására. ...Most mit csináljon? 120 ezer lej és 830 pont. Hm, mi lesz, ha valóban eljön az ellenőr és rajtacsípik. És pont most, két év után. Hiszen nem ez az első eset a szövetkezet meglopásában... de mindig sikerült szárazon megúszni. — Aki mer az nyer,— határozta el a magát rövid töprengés után Hollander. — Meg aztán könnyű lesz igazolni magamat — gondolta. A szövetkezet két helyiségében villanyszerelő segédmunkások laknak. Majd rájuk lehet kenni az ügyet. Csak jól kell megjátszani a szerepet Június 12-én meg is rendezte a furcsa játékot. Hatalmas konyhakéssel összevagdosta az ajtó homlokdeszkáit, majd egy vasrúddal össszetörte a zárakat. Ennyi az egész... a sikkasztás gyanúja el van terelve Már csak betörésről lehet szó. A tettest ugyan kereshetik, Az nem kerül meg soha. A megrendezett betörés után Hollander, mint aki jól végezte dolgát felkereste a szövetkezet elnökét és két napi szabadságot kért, azon a címen, hogy fontos elintéznivalója van Nagyszebenben. El is utazott 15-én délután érkezett vissza Dódra. Alig érkezett meg, nagy lármát csapott. — Betörők jártak a szövetkezetben! Kirabolták a szövetkezetet! — kiabálta. Hollander szerint, a tettest a munkások között kell keresni. „Biztos, hogy közülük tört be valaki a szövetkezetbe“ — erősítette szüntelen. A Milícia azonban hamar kiderítette, hogy a tettes nem más mint a lármázó Hollander Károly, volt földbirtokos Hollander Károlynak még 1949 őszén sikerült befurakodnia a códi szövetkezetbe. Hogyan? — igazán különös, de a legfurcsább ez, hogyan tudott két évig megbújni a szövetkezetben a környék egykori korlátlan ura. Hollander valamikor 700 hold szántóföldnek, 100 hold erdőnek 45 hold szőlőnek, 2 tehergépkocsinak és a környéken párját ritkító kastélynak volt tulajdonosa. A szövetkezet vezetőségének hibájából két éven át sikerült alávaló munkáját folytatnia. Számtalan esetben a dolgozó parasztok nem kaptak semmit a szövetkezetben, mert Hollander már jóelőre az árut a szövetkezeten kívül elüzérkedte. Most már nem elégedett meg csupán az üzérkedéssel, hanem közönséges rablásra vetemedett. Kielégíthetetlen vagyonszomját így akarta csillapítani Azonban dolgozó népünk jobban vigyáz vagyonára, semhogy hagyná, hogy azt a semmiházi bitangok elprédálják. A nagyszebeni népbíróságnak példamutató büntetést kell kiszabnia Hollander Károlyra, dolgozó népünk ellenségére.