Romániai Magyar Szó, 1951. augusztus (5. évfolyam, 1188-1213. szám)

1951-08-01 / 1188. szám

1651., augusztus 6., szerda. Román, magyar, szerb és német népdaloktól, különböző nyelvű örömkiáltásoktól visszhangzottak az elmúlt vasárnap Temesvár utcái Tarka, nemzeti ruhákba öltözött ifjak és öregek csoportjai, fölvirágzott szekerek, vörös zászlók alatt robogó tehergépkocsik tűntek fel egymásután a városba vezető útvonalakon és álltak meg a Bega partján meghúzódó pihenő és kulturpark kapui előtt. Aratóünnepet tartottak a temesi falvak dolgozói. Az aratóünnep a temesi dolgozók ünnepe volt. Ezen a napon az állami és kollektív gazdaságok munkában kitűnt , csoportjait ünnepelték, valamint azokat a dolgozó parasztokat, akik legelsőnek tettek eleget beszolgáltatási kötelezettségüknek. Azokat, akik legjobban hozzájárultak ahhoz, hogy július 21-én már az egész tartományban befejezték a búza aratását s hogy végefelé jár a többi kalászosok betakarítása is. Minden község dolgozói képviselve voltak ezen az ünnepen. Közel tízezer dolgozó paraszt gyűlt össze a parkban felállított hatalmas színpad előtt. És hol itt, hol ott hangzott fel a vidám, kora és sárga. A táncban ott vigadtak a városi üzemek munkásai is, akik oly sokszor nyújtottak segitékszet a falvak dolgozóinak. Mikor aztán feltűnt a kisbecskenki dolgozók ünneplő csoportja, amely hatalmas vörös csillagon hozta a világ dolgozói nagy vezérének búzakoszorúba foglalt képét, egyetlen mondatba olvadt a tömegek lelkesedése: ,,ÉLJEN SZTÁLIN!“ Azután megkezdődött az ünnepség. Moangá elvtársnak, a tartományi néptanács elnökének szavaira mégegyszer fölelevenő ELVTÁRSAK! A mai aratóünnep, szorgos munkátok bőséges gyümölcsének ünnepe, egyúttal a szabadság ünnepe is, amelyben országunk összes városi és falusi dolgozói részesülnek. Románok, magyarok, szerbek, németek, zsidók, oroszok, ukránok, bolgárok — akik között a földesurak, a tőkések és szolgáik egykor széthúzást keltettek, akiket egykor egymás ellen izgultak és uszítottak, hogy a nép hazai fosztogatói és határon túli főnökök kizsákmányolhassák és kordában tarthassák őket, s ma valamennyien teljes egyenlőségben, szabadságban és abban a lehetőségben részesülnek, hogy egyesült erővel, szoros testvéri szövetségben teremtsenek maguknak és családjuknak jobb, szebb, gazdagabb életet. Ezért szívük mélyéből szerelik a Román Népköztársaságot, országunk összes dolgozóinak hazáját, ezért harcolnak a gyárakban, a szántóföldeken, hogy erősebbé tegyék a Román Népköztársaságot, hogy megszilárdítsák a népi demokratikus rendszert, a dolgozó nép legértékesebb vívmányát, az egész nép szabadságának és boldog jövőjének biztosítékát. A mindenféle nemzetiségű dolgozók testvérisége megerősíti országunkat, az ország erejének ez a leghatalmasabb forrása. Őrizzük hát gondosan és forrasszuk össze erősen a dolgozók eme egységét mert ez az a faj, amelyen megtörnek most és a jövőben is, az ellenség összes mesterkedései. A nemzeti gyűlölködés az ellenség legmérgezettebb fegyvere, a bármilyen fajtához tartozó munkások és parasztok egysége pedig a legerősebb fegyver a nép összes kizsákmányolni és ellenségei elleni harcban. Ma, a gazdag termés Ünnepén, tisztábban láthatjuk, mint bármikor, hogy mennyire drága a dolgozók egysége, hogy ez a jólét s az öröm útja. Temes tartományban az aratási csata élén járt a nagyszertmiklósi rajon, s utána a dettai rajon. A gazdag termésért vívott harcban elért sikerek annak tulajdoníthatók, hogy a BMP alapszervezetei állandó politikai munkát folytattak a dolgozó parasztság soraiban, a néptanácsok pedig alaposan foglalkoztak az aratás és a cséplés kérdésével. Másrészt nem érhették volna el ezeket a sikereket, ha az aratási kampányban nem jártak volna élen, példát mutatva a többi dolgozó parasztoknak is, a párttagok, a néptanácsi képviselők, a tömegszervezetek tagjai. Élenjártak az aratásban a különféle nemzetiségekhez tartozó dolgozó parasztok, mint Csirics Vidoszava, aki Geju községből elsőnek végezte el az aratást; Niszliy Blagoj, Nagyszentpéterrel, aki elsőnek végezte el az aratást, a cséplést és a faluban elsőnek acsa ba gabonakvótáját; a Porác községi Kovács Sándor, aki elsőnek végezte be az aratást; Patruca Nicolae Bejinc községből, Strapilu Dumitru Chizatáu községből, aki elsőnek végezte be az aratást és a beszolgálatásnál az egyes számú nyugtát kapta. A cséplésben élenjártak a szocialista szektor részlegei, így a gubáci, zsombolyai és máriaföldi állami gazdaságok. A kollektív gazdaságok közül az élre került a nagyőszi, a nagykomlósi, a kiskócsai, a gyertyámosi, a kócsai és a lenauheimi-A közös munka fölényét bizonyította a kollektív gazdaságok nagy termése. A billédi kollektív gazdaság például hektáronként 3.240 kilós árpatermést ért el, ugyanakkor pedig ugyanazon községben a magánszektorban a legjobb termés 1700 kilós volt. A nagycsanádi kollektív gazdaság hektáronként 1389 kilós repcét aratott, a magánszektor pedig csak hétszáz kilós repcetermést ért el hektáronként. Az osztályellenség minden úton módon megkísérelte akadályozni a betakarítás jó menetét. Számos kulák mell"próbálta kivonni magát a beszolgáltatás alól, így például Jura Pável Szilágy községi kulák és más kulákok Boldorról, Hattyásról, Bakovárról, Keverésről. De a dolgozó parasztság tudta, hogyan leplezze le az ellenséget és jelentést tett alávaló tetteikről a hatóságoknak. Az aratási kampány során, a Temes tartományban lakó különféle nemzetiségű dolgozó parasztok, a munkában egyesülve kölcsönösen segítették egymást. Például Román Gheorghe Csanádi középparaszt segített a buzehordásnál Walter Péter német szegényparasztnak, a magyar Szakács István pedig Belu Petru román szegényparasztnak segített a hordásnál. ELVTÁRSAK! A népi demokratikus rendszernek, a nagy Sztálin tanításától vezérelt Párt politikájának köszönhető, hogy a dolgozó szerb lakosság minden jognak és szabadságnak örvend, éppen úgy, mint a többi dik a részvevők szemei elött az aratás képe, számos nehézségeivel. A ledőlt, sűrű búzatáblákkal, amelyekben az aratógépek is elakadtak. De aztán büszke mosoly ömlik el az arcokon, hisz mégis, minden nehézség ellenére itt vannak mindannyian és ünnepük az aratás határidő előtti befejezését. Majd Avram Bunaciu elvtárs, nemzetgyűlési képviselő lépett az ünneplők elé. Hazájukról beszélt a terrest dolgozó parasztoknak, a Román Népköztársaságról, amely egyformán drága otthonává vált az itt élő románoknak, magyaroknak, szerbeknek, németeknek és minden együttakó nemzetiségnek. Végetnéméra éljenzés és tapsviharok szakították meg a beszédét olyankor, amikor a szovjet embereket említette, akik a Bánságot felszabadították, vagy amikor a Pártról beszélt, amely a bőség felé vezető útra irányította a dolgozó parasztságot. A beszéd után az uralásban élenjárt falvak és gazdaságok képviselői román, magyar, német és szerb dolgozó parasztok léptek az emelvényre, hogy kollektívájuk nevében büszkén köszöntsék dolgozótársaikat az aratás határidő előtti befejezése alkalmából. Az ünnepség után pedig népi művészetüket mutatták be a temesvári falvak dolgozói. Egymást váltogatták a szebbnél-szebb énekkarok és tánccsoportok, a szebbnélszebb népdalok az összes együttélői nemzetiségek nyelvén. S a dalokba, felkiáltásokba beleszólték azt a hazafias kötelezettségvállalásukat, hogy — akár a búza aratását — határidő előtt befejezik az egész bőséges termés betakarítását, hogy újabb győzelmet vívnak ki a nép kenyeréért, a békéért folytatott harcukban, együttlakó nemzetiség. A dolgozó szerb lakosság folytatja rendes tevékenységét a városokban és falvakban, ahol élt és jelenleg is él,a gyárakban és a szántóföldeken, ahol dolgozott és jelenleg is dolgozik. Legmagasabb érdekeik fölött a népi demokratikus rendszer őrködik, amelynek testvéri karja segíti a szerb népet a felemelkedésben és fejlődésben. Az egész dolgozó néppel, — amely immár ura sorsának és országának — a szerb lakosság is közvetlenül részt vesz az államvezetés munkájában, és 1950 december 3-i választások alkalmával a szerb és a horvát dolgozó lakosság soraiból 435 képviselőt választottak, akik közül 20 tartományit, 60 rajoni, 13 városi és 342 községi képviselő. Úgyszintén a szerb és a horvát dolgozó lakosság sorából 41 néptanácsi elnököt és alelnököt és 15 néptanácsi titkárt választottak. A szerb és horvát dolgozó lakosság a ,,RNJszláv demokratikus kulturális egyesületeinek szövetsége" keretében szervezkedett. A szövetségnek Temesvár a székhelye és 48 községben van helyi szervezete.Az ország történetében a szerb és horvát lakosságnak még sohasem volt hasonló lehetősége, hogy szavát hallassa, hogy részt vegyen a közügyek vezetésében, mint ma, a népdemokratikus kormányzat viszonyai között. A Román Népköztársaság üzemeiben a szerb munkások kizsákmányolástól sieptesen élnek és dolgoznak; a végzett munka alapján kapnak fizetést, akárcsak a többi elvtársaik és a termelésben elért eredményeiket a többi elvtársaik eredigényeivel együtt egyformán értékelik. Éppen ezért a szerb munkások szeretetüket mutatják ki a Párt és a népi demokratikus kormányzat iránt azzal, hogy lendülettel dolgoznak és harcolnak a szocializmusért és a RNK megerősítéséért. Népünk büszke az olyan szerb munkásokra, mint Tarana Racnvpi, munkaérdemrenddel kitüntetett főolvasztár, mint Janculovici ban, főhengerlő, és mint sok más hozzájuk hasonló. Országunkban a szerb és horvát dolgozó parasztok számára is új élet kezdődött. Az 1951. évi agrárreform 3700 szerb és horvát családot juttatott több mint 13.000 hektár földhöz. Az adócsökkentésektől és adóelengedésektől kezdve egészen a mezőgazdasági gépekben és szerszámokban, válogatott vetőmagvakban gyűjtött segítségig, a szerb és horvát dolgozó parasztság érezte a népi demokratikus rendszer testvéri segítségét. Néhány ezer szerb és horvát paraszt a Párt ösztönzése folytán kollektív gazdaságban egyesült. Most a szerb- és horvát lakosságú falvakban levő több mint 30 kollektív gazdaság gazdag termést takarított be. Várjon mikor volt még Romániában a maihoz hasonló 60 szerb- és horvát nyelvű iskola, amelyekből 52-ben szerb nyelven és 8-ban horvát nyelven tanítanak! A millibar: elfojtották a szerbek és a horvátok kulturális hagyományait és népi művészetét, ma pedig zavartalanul virágozhatnak és fejlődésüket a népi demokratikus állam támogatja. A szerb- és horvátlakosságú községekben 56 kultúrotthon működik. Ezekben az otthonokban a kultúrműsort szerb nyelven adják elő. A kultúrotthonok műsorában 24 énekkar, 27 tamburazenekar és 9 tánccsoport működik közre. A Román Népköztársaság Írószövetsége temesvári fiókjának van szerb szekciója is, amelynek keretében szerb nemzetiségű költők és írók dolgoznak. Nemrégiben jelent meg szerb nyelven egy verseskötet, a RNK-ban és szerb költők műveiből. Országunk kiadóvállalatai 1951 május 15-ig 157 szerb- és horvátnyelvű könyvet adtak ki, 343.650 példányban. A szerbnyelvű ,,Pravda" dijinálság 5.000 példányban, míg a szerbnyelvű ,,Művelődési Útmutató" 1600 példányban jelenik meg. Mindaz, amit a körülöttünk folyó életben látunk, hűségesen mutatja, hogy a RNK-ban élő szerb és horvát lakosság egyenlőségnek és teljesjogúságnak örvend. Ez a Román Munkáspárt és a RNK kormánya által megvalósított lenini sztáberi nemzeti politika következménye. Csakis népi demokratikus államban, mint amilyen a Román Népköztársaság, csakis a béke és a szocializmus Szovjetunió vezette hatalmas táborának soraiban örvendhetnek a dolgozók, nemzetiségre való tekintet nélkül, ilyen jogoknak és szabadságnak. ELVTÁRSAK! Országunk népének és az együttélő nemzetiségeknek itt élete hatalmas vádirat a Tito klikk gyilkos politikája ellen. Míg országunk dolgozói a „béke termésével" egyidejűleg, a szocializmus örömeivel áthatóit szabad életpódjuk at Ünnepeli — innen nem messzire, a testvéri jugoszláv nép, Titó fasiszta klikkje az amerikai-argol imperialisták régi ügynöke elnyomásának lármát nyögi. Tito Jugoszláviát teljesen kiszolgáltata régi ellenségeinek, az Egyesült Államok és Anglia nagytőkéseinek, akik ma nyíltan birtokukba vették Jugoszláviát és szégyentelenül kirabolják a bányák- az erdőségek, a föld kircsek- Tito Jugoszláviát az amerikaiak gyarmatává változtatta át, amelyet ezek vadállati módra fosztogatnak. Tito Jugoszláviát, az Európában és az egész világon kirobbantandó háború központjává változtatta át A fasiszta hóhér Tito a jugoszláv népet ágyútölteléknek adta el az amerikai imperialistáknak, az ország egész nemzetgazda,ságát egy új háború előkészítésének szolgálatába állította, az állami költségvetés legnagyobb részét — 120 milliárd dinárt az évi költségvetésből — fegyverkezésre használnak fel. Mindez az előkészület s dolgozótömegek még súlyosabb kizsákmányolását és a jugoszláv dolgozók éhségének és nyomorúságának súlyosbodását vonja maga után. Az üzemeket és gyárakat megint régi tulajdonosaik vezetik, akik a spekulánsok klikkjétől , az üzérektől és aljas kiszolgálóiktól körülvéve, magukat ,,munkás tanácsoknak" titulálják. Az üzemek kizsákmányolói hivatalosan jogot nyertek arra, hogy az? Üzem nyereségének legnagyobb részét maguknak megtartsák. Az új fizetési rendszer újabb csapást jelent a munkásosztályra. Maga a fasiszta szenny- Irat, a „Borba" is kénytelen volt a napokban elismerni, hogy „ezt a fizetési rendszert a munkások nem akarják jószántukból elfogadni". Nem csoda, hogy számros munkás hiányzik, vagy egészen elhagyja az üzemeket. Miután a titoisták nemrégen 300 százalékkal emelték a só árát, 200 százalékkal a dohány árát, 150 százalékkal a gyufa árát, és 180 százallékkal a petróleum árát, a közelmúltban elhatározták, hogy érvénytelenítik azt az intézkedést, hogy az árakat az állam szabja meg; vagyis más szóval, szabad kezet biztosítottak az üzéreknek, hogy kényük-kedvükre rabolják ki a dolgozó népet. Ennek következtében Belgrádban egyetlen napon bizonyos cikkek ára 100—200 százalékkal emelkedett. A munkások reálbére alig éri el az 1938—39. évi vásárlóképességük 10 százalékát. Borzalmas nyomorúság uralkodik a falvakon, ahol a szegény- és középparasztokat, az őket hallatlan vadállatiassággal kizsákmányoló kulákság karmaiba taszították. Miközben a népi demokratikus országokban állandóan növekszik a traktorok és GTA-k száma, amelyekkel az állam hozzásegíti a d°lg°zó parasztokat, hogy növeljék a termést és megszabaduljan íjt a kulákok Jármától. Jugoszláviában az elmúlt év őszén teljesen felszámolták a háború után létesített állami gép- és trak- torálomásokat. Sok faluban még mindig faeke a legfőbb munkaeszköz, amellyel alig tudják felkarcolni a föld kérgét. Az elmúlt év őszén, a titokandíták felfegyverzett rendőri alakulatok segítségével elragadták a parasztok összes élelmiszerkészleteit. A parasztok kébitelépek voltak áruba bocsátani utolsó tehenüket is, hogy gabonát vásároljanak az üzérkedő ku,lakoktól és azt „beszolgáltatást kvóta“ként beadják. Parasztok százezreit hurcolják el éjszaka „munkásbrigádok"-ig repülőtereket építeni az amerikai repülőgépeknek, stratégiai utakat az amerikai tankoknak, hogy bányákban dolgozzanak, erdőt döntsenek és vonatokat rakjanak az amerikaiak számára. Még az amerikai újságok tudósítói is iszonyodnak attól a nyomortól, amelybe a hóhér Tito döntötte Jugoszlávia népét. „Belgrád borzasztó látványt nyújt. Mindenütt agyoncsigázott emberek" láthatók" — írja a Daily Telegraph and Morning Post Az amerikai imperialisták zsoldjába szegődött bűnözők klikkje éppen olyan szörnyű elnyomó politikát folytat a nemzetiségekkel szemben Jugoszláviában, akár a hitleristák. Viszályt és sovinizmust szít a Jugoszláviában élő nemzetiségek között, hogy legcsapja, elvakítsa és arra kényszerítse őket, hogy zúgolódás nélkül viseljék a nyomor és szenvedés lármát, amelyet a titoista klikk és amerikai-angol gazdái diktatúrája rakott a nép nyakába. A mai Jugoszlávia a népek börtöne. Különösen súlyos üldöztetésben van részük azoknak a kisebbségeknek, amelyek nemzeti szemponttól a népi demokratikus országokhozvannak kötve. A sítoisták célja a sortiszta uszítás és a háborús provokáció tűzfészkének fenntartása a Balkánon. A mi országunkban az egész román néppel együtt a szerb lakosság is maradéktalan politikai, gazdasági és kulturális jogokkal és szabadsággal rendelkezik. — a belgrádi fasiszta kormány a legvadabb üldözési politikát folytatja a jugoszláviai román lakosság ellen. A jugoszláviai románok a jogelemibb jogokkal és szabadsággal sem rendelkeznek, alávaló elnyomó és elnemzetténítő politikát folytatnak velük szemben. A vajdasági románok noztikus és kulturális életét Tito „megbíz,ható emberei", volt légionáriusok és billersta ügynökük irányinak, mint Aurel Trifu, Ion Tapaloaga, Mihai Avramescu, Alexandra Maiogan, Gligor Pop és mások. A szerbiai Timok tartományban, amelynek lakossága szinromán, egyetlen román iskola sincs. Voivodinii község két iskolájában csak egyetlen román tanítónő működik. A román iskolákból teljesen hároanak a román nyelvű tankönyvek. Vannak ignitok, akik nem csak, nem tanítanak románul, hanem megtiltják a tanulóknak, hogy egymás között is anyanyelvükön beszéljenek. Másrészt a Jugoszláv hatóságok a román határzóna közelében lakó románoknak megtiltottak minden kulturális tevékenységet. 1950 óta, attól, az időtől kezdve, hogy a vajdaságot széleskörű katonai előkészületek zónájává változtatták, ahol jelentős csapatsűrítést és katonai stratégiai munkálatokat hajtanak végre, a Jugoszláv hatóságok a román kisebbség ellen, épp úgy, miint a Vajdaság többi kisebbségi nemzetiségével szemben, kegyetlen fasiszta terrort alkalmaznak. 1950 szeptemberétől kezdve a jugoszláv hatóságok, a határzónában lakó román kisebbség soraiból százával deportálták a családokat az isztriai és horvátországi koncentrációs táborokba. 1950 október 2-án, a „Dalfe Telegraph" című angol lap bécsi tudósítója ezekre a deportálásokra vonatkozólag rámutatott, hogy „a jugoszláv kormány pár hete tömegesen deportálja a politikailag megbízhatatlan személyeket". Mióta egy külön futár elhozta a Vajdaságba a belgrádi UPR öt rendeletét, az elnyomás, rablás és gyilkosság törvényes formát nyert. Az első rendelet a következőket tartalmazza: „a terménybegyűjtési bizottságok segítségével sürgősen vegyétek el az összes terményeket a különböző együttlakó nemzetiségek — magyarok, csehek, szlovákok, románok és mások — tagjaitól". A második rendelet: Végre kell hajtani az együttélő nemzetiségű utasok felülvizsgálását. Azokat, akik a mi szerveink engedélye nélkül utaznak, le kell tartóztatni". A harmadik rendelet: „Mindazoknak, akik az együttélő nemzetiségek valamelyikéhez tartoznak, szabályosan kell jelentkezniük az államhatalom legközelebbi szerveinél, éspedig havonta egyszer a járási, a községi hatóságoknál pedig minden nap, esti 6 órakor. Csak azok a személyek, akik még nem töltötték be 16-ik életévüket, vannak felmentve e rendelet alól". Negyedik rendelet: „Vegyétek el a rádiókészülékeket az együttható nemzetiségek valamennyi gyanús tagjától, mert ezek veszélyesekké váltatnak az államrend számára". Ötödik rendelet: „Semmisítsétek meg az együttélő nemzetiségek kultúrtevé- kenységét, mert ezek veszélyesek politikánk számára", — írja szóról-szóra a rendelet. Ezek a fasiszta rendeletek szentesítik a titoista kormány jogát, hogy tetszése szerint fosztogathassa a román lakosságot, akiket azzal, hogy naponta kell jelentkezniük a titoista államszervek előtt, félletartóztatási állapotban kényszerlakhelyre utaltak. A Jugoszlávia a román lakosság megfélemlítésére és elnyomására ,a Jugoszláv kormány pert játszott meg két román eredetű jugoszláv képviselő ellen. A két képviselőt még 1949-ben tartoztatnák le és súlyos büntetést róttak rájuk. Ugyanakkor számtalan románt, akiket demokratikus meggyőződésüeknek gondoltak, a a jugoszláv rendőrség és szigoranca szervei letartóztattak és megkipóztak. A hóhér Tito amerikai gazdéi parancsára összekapcsolja a román nemzetiségűek üldözését a RNI elleni aljas uszítással és rágalomhadjárattal. Ezek a rágalmak senkit sem tévesztenek meg. Ezeknek az a céljuk, hogy táplálják a jugoszláv kormánynak az amerikai imperialisták parancsára a RNK és más népi demokráciák ellen folytatott ellenséges és agressziós politikáját; az a céljuk, hogy igazolják azt a számos határszéli incidenst, amit a jugoszláv hatóságok előidéznek, hogy Európának ebben a részében fenntartsák a feszült helyzetet. Ezeknek a rágalmaknak az a céljuk, hogy a jugoszláv népek figyelmét eltereljék a katasztrofális beeső gazdasági helyzetről, az amerikai és angol imperialisták által politikailag és gazdaságilag leigázott Jugoszlávia lázas agresszív készülődéséről. A titoista kémek is gyilkosok levetették az álarcot: ma már senki előtt sem titok, hogy a jitgista klikk az amerikai imperialisták parancsára új háború kirobbantásán mesterkedik. Ezzel kapcsolatban Truman elnök kijelentette, hogy a Tito fasiszta klikkjének nyújtott kölcsönök „megfelelnek az amerikai politikai és strrtégiai érdekeknek“. És cinizmussal tette hozzá, hogy ők Tito fasiszta klikkjének azért adnak pénzt, hogy biztosítsák Jugoszlávia részvételét az amerikaiak oldalán a jövő európai harcokban. Az amerikai külügyminisztériumnak ,,A mai Nyugat-Európa’" című brosúrájában cinikus módon tüntetik fel, hogy míg a francia divíziónak a felszerelése egymilliárd dollárjába kerül az amerikai népnek, Tito, a nyugati hatalmaknak több mint 20 diviziót biztosít 50 millió dollárért. Más szóval az Egyesült Államok ágyú- és halálkereskedői örvendeznek, hogy összes talpnyalóik közül Tito árulja legolcsóbban az ágyútölteléket. A titoista hóhérokat az egész világ szeme láttára az Egyesült Államokba hívják, — mint legutóbb a jugoszláv hadsereg nagyvezérkarának vezetőjét, Kacsa Popovics kémet és provokátort — hogy parancsot adjanak arra, hogy növeljék a felfegyverkezés ütemét. Jugoszláviának balkáni fegyverpiaccá való alakítására vonatkozólag az amerikai „New York Herald Tribune“ lap 1951 január 9-i száma azt írja, hogy „Tito a mi élcsapatunkban harcol", vagyis az amerikaiakéban. Ugyanezen újság pedig az 1951 április 19-i számában rámutat: „az, hogy Újabb hadianyagot küldtek Tito marsainak . . . annyit jelent, hogy Pentagon (amerikai hadügyminisztérium) növekvő fontosságot tulajdonít a jugoszláv hadseregnek Európa általános helyzetének keretében" Ugyanígy az angol „Manchester Guardian“ 1951 április 18-i száma azt írja, hogy „Jugoszlávia testestől-telkestől a nyugati táborhoz tartozik". És míg az imperialista körök a jugoszláv kormány által felajánlott ágyútöltelék olcsóságával dicsekednek, Alose Prsade, a titoista „parlament” elnökségének alelnöke, — amint a „New York Herald Tribune" 1951 március 5-i száma közli — egy 1951 március 4-én tartott nagygyűlésen, mint Jugoszlávia legjobb barátait idézte Dean Reliesont, Truman külügyminiszterét, Ney York kormányzóját,r a reakciós Deweyt, Edent, Churchillt stb. A tények bizonyítják: azzal, hogy a jugoszláv kormány igazságtalan provokációkat és diverziókat rendez azok ellen az országok ellen, ahol építik a szocializmust, a jugoszláv nép érdekeivel ellentétes politikát folytat. A jugoszláv nép azonban mélyen érdekelt a hebe és a biztonság fenntartásában. A tények azt mutatják, hogy a jugoszláv kormány a valóságban az amerikai és angol imperialisták érdekeit szolgálja, akik nem akarják a békét és a nemzetközi együttműködést, hanem újabb háborút készítenek elő. A román nép, amely minden erőfeszítését az ötéves terv teljesítésére és országában a szocializmus felépítésére fordítja, amely harcol a béke megvédéséért és az imperialisták agresszív tervei ellen, megbélyegzi a tiloista klikk alaptalan, gátlás nélküli provokációit és rágalmait. Ezek a provokációk és rágalmak bizonyítják azt az ellenséges és agresszív politikát, amit a jugoszláv kormány folytat a RNK ellen és aminek csakis ugyanaz a siralmas vége lehet, mint a román nép ellen irányított többi rágalmaknak. A tegnapi újságokban megjelentek az egyes letartóztatott titoista kémek vallomásai. A kémek nyilatkozataiból valamennyien láthattátok, mennyire mérgező az a gyűlölet, amelyet a titoista klikk táplál szocializmust építő szabad népünk iránt, s hogy ezek a banditák mennyi aljassággal próbálják országunkba csempészni ügynökeiket kémkedés és szabotázs, gyilkolás és gyújtogatás céljából. Valamennyien láthattátok, hogy a titoista klikk, milyen söpredékeket használ fel gyilkos terveinek megvalósításában. A kenyér csatájában a román, magyar, német, szerb és horvát dolgozók a béke határozott védelmezőinek bizonyultak. A győzelmet, amelyet a kenyér csatájában vivtatak ki, nap-nap után, óráról-órára fokozni kell a titoista kiszolgálóik elleni harcban, leleplezésük által, éberségünk fokozása által a titoisták ama próbálkozásaival szemben, hogy ügynökeiket hazánkba csempésszék. Népünk bizalommal tekint a jövőbe, magabiztosan és megalkuvás nélkül megy előre azon a harci után, amelyet ő maga választott, a szocializmus és a béke útján. E harc győzelmének biztosítéka abban áll, hogy mi is részt veszünk a béke és szocializmus óriási táborában, amelynek élén a Szocializmus legyőzhetetlen országa és Sztálin elvtárs, a dolgozó emberiség zseniális tanítója és vezetője áll. Nap-nap után tisztábban láthatjuk, mit jelent országunk, népünk számára a nagy Szovjetunióval való barátság, szabadságot és nemzeti függetlenséget, lehetőséget arra, hogy békében építhessünk egy boldog és dús és imperialista kizsákmányolástól mentes életet- Napról napra jobban megértjük, hogy a Szovjetunió felbecsülhetetlen és testvéri segítsége leghatalmasabb mozgató, ereje országunk felemelkedésének, a szocializmus építésének. Éppen ezért, nap mint nap mélyebben és tartósabban vésődig minden becsületes ember szívébe, aki szereti hazáját és örvend annak elért eredményein, a Szovjetunió és Sztálin elvtárs, népünk legjobb barátja iránti szeretet és elismerés. A szocializmus és a béke fényes útján testvériesen segítjük egymást a többi népi demokratikus országokkal. Szoros egységben, egymást támogatva és együttműködve a Szovjetunió széleskörű segítségével, a népi demokratikus országok, köztük drága hazánk is, megvalósítják a népek leghőbb óhaját, sikerrel felépítik a szocializmust. Ma világosabb, mint bármikor, hogy a szocializmust csakis a Szovjetunióval, a népi demokratikus országokkal és az összes béke- és szabadságszerető népekkel együtt lehet felépíteni. Az újabb világháború kirobbantásán megterjedő amerikai-angol imperialistákkal és titoista szolgáikkal szemben, ma a béke híveinek óriási erői állnak; a béketábor, amely magában foglalja a nagy Szovjetuniót, az óriási Kínai Népköztársaságot, az európai népi demokratikus országokat, a Német Demokratikus Köztársaságot és az imperialisták által még leigázott, béke és szabadságszerető emberek millióit. A mi népünk a békét akarja és a gyárakban és földeken harcol is a békéért, a haza megszilárdításáért. Mi bizalommal tekintünk a jövő elé, mert tudjuk, hogy a béke erői még jobban kifejlődnek és öszszefognak és elég erősek ahhoz, hogy megsemmisítsék az amerikai-angol milliárdosok és gyalázatos titoista ügynökségük által szőtt rabló-terveket. Bizalommal tekintünk a jövőbe, mert tudjuk, hogy élünkön zseniális vezető, a népek békéjének és szabadságának zászlóvivője, a világkommunizmus győzelmének szimbóluma, Sztálin elvtárs áll. A. Bunaciu elvtárs beszéde A. BUNACIU KÉPVISELŐ ELVTÁRS BESZÉDE TEMES TARTOMÁNY DOLGOZÓ PARASZTSÁGA ARATÓÜNNEPÉN „Az összes nemzetiségek dolgozóinak testvérisége megerősíti országunkat, az ország erejének ez a leghatalmasabb forrása" Romániai Magyar SzármaaianMM Befejeződött a román-magyar ifjúsági atlétikai verseny A román ifjak 100-07, a magyar lányok 61-46 arányban győztek A plessy román-magyar ifjúsági atlétikai verseny második napján ragyogó napsütésben, több mint 9000 főnyi közönség nézte végig az atlétikai viadalt. A szép idő és az ünnepi hangulat még lelkesebb küzdelmekre ösztönözte a versenyzőket, aminek eredménye nagyszerű teljesítményekben mutatkozott meg. Balázs Jolán, a román női csapat legifjabb tagja magasugrásban új román espesót áhított fel, 1.51 m ugrása nemzetközi viszonylatban is kiváló teljesítmény. Nagyszerű a magyar Csermák 51.25 méteres eredménye a kalapácsvetésben. A magyar Darvas és a román Dumitrache a 800 méteres középtávon izgalmas küzdelmet vívtak, amelynek győztese végül is a magyar atléta lett, 11, 59 mp-es teljesítménye. új magyar ifjúsági rekord. A kétnapos ploesti ifjúsági atlétikai viadal férficsapatunk szép győzelmével végződött. A győzelmet a nemzetközi viszonylatban is komoly erőt képviselő magyar ifjak ellen értük el ,ami a román atlétika fejlődésének újabb bizonyítéka. A magyar lányok jobb felkészültségüknél fogva győztek. A pontverseny aránya megfelel a pályán elért teljesítményeknek. Ma számításba vesszük, hogy a román női csapattól több jóképességű versenyző hiányzott, az eredményt kielégítőnek fogadhatjuk el. A második napon lebonyolított versenyszámok eredménye: FÉRFIAK: Kalapácsvetés: 1. Csermák (MNK) 51,23 m. 2. Kapcsos (MNK) 37,92 m. 3. Iacoveanu (RNK) 37,94 m4. Grafinstein (RNK) 32,90 m. 400 m gát: 1. Stanescu (RNK) 585 mp. 2. Kiss (MNK) 60,8 mp. 3. Czeglédi (MNK) 60,8 mp. 4. Belciug (RNK) 61,7 mp. 800 m síkfutás: 1. Darvas (MNK) 1 p, 59 mp. 2. Dumitrache (RNK) 1 p, 59,5m 3. Beke (MNK) 2 p, 06 mp. 4. Cardasefi (RNK) 2 p, 3,6 mp. 200 m sth: 1. Marosvölgyi (MNK) 22.9 mp. 2. Neurghi (RNK) 22.9 mp. 3. Szentágáli (MNK) 23 mp. 4. Tánesescu (RNK) 24.2 mp. 3000 m: 1. Popescu (RNK) 9 p, 0.? mp 2. Cojocaru (RNK) 9 p, 34 mp. 3. Nyu (MNK) 9 p, 92 mp. 4. Ujvári (MNK) 3 p, 55.2 mp. Hármasugrás: 1. Nádasdi (MNK) 13.73 m. 2. Sorin (RNK) 13.63 m. 3. Éne (RNK) 13.37 m. 4. Dézsi (MNK) 13.09 m. 4x400 m váltó: 1. A RNK csapata (Dumitrache, Cardaseff, Flora, Stanescu) 3 P, 29,8 mp. Diszkosz: 1. Szécsenin (MNK) 42.78 m 2. Purdea (RNK) 38.67 m.. 3- Kövesdi (MNK) 33.27 m. Magasugrás: 1. Braha (RNK) 1.78 m. 2. Bencsik (MNK) 1.78 m. 3- Alarosvölgyi (MNK) 1.75 m. 4- Zavadescu (RNK) 1.65 méter. Végeredmény 100.97 a romái csapat javára. NŐK: Magasugrás: 1. Balázs Jolán (RNK) 1.51 m. 2.3. Kertész és Villányi (AÍNK) 1.45 m. 4. Soós Éva (RNK) 1.45 m. 200 m sík: 1. Tilkovszky (MNK) 265 mp. 2. Taifas (RNK) 26.6 mp. 3. Brabete (RNK) 27.3 mp. 4. Boros (MNK) 27.9 mp. Súlydobás: 1. Kárpáty (AÍNK) 10.96 m 2. Lia Manoliu (RNK) 10 49 m. 3. Kiss (MNK) 10.29 m. 4. Miklós Hana (RNK) 10.18 m. 81 m gát: 1. Soós Klára (MNK) 128 mp. 2. Szüle Agnes (MNK) 12.9 mp. 3. Serban Ana (RNK) 13.9 mp. 4. Streza Elena (RNK) 13.2 mp. Végeredmény 61:46 a magyar csapat javára/ A békeharc és az együttélő nemzetiségek testvériségének jegyében zajlott le az ujszékelyi körzeti kultúrverseny Július 22-én a segesvárrajoni Ujszékely községben az országos kulturversenyek keretében megtartották a körzeti találkozók Annak ellenére, hogy jelen pillanatban falusi ifjúságunk minden idejét a terménybetakarítási és cséplési munkálatokra fordítja, a találkozó ige szép eredményekkel végződött. Az újszékelyi ifjúság már szombaton délután és vasárnap a kora reggeli órákban lázasan készült a vendégek fogdására, akik Boldogfalváról, Szenterzsébetről, Ilésjasfaluváról, Sárdról, Felekről és Szederjesről kel., lett érkezzenek. Szépen feldiszitett kultúrterem és a versennyel kapcsolatos feliratok, jelszavak fogadták a fellobogózott szekereken érkező román-magyar, vegyes kulturcsoportokat. Ebéd után színültig megtelt a nagy kulturterem Mindenki gyönyörködni akart a szép népi tánc és énekszámokban. A kulturcsoportok közül különösen a héjjasfalviak és szenterzsébetiek értek el szép eredményt és egyforma pontaránnyal elsők lettek. Dicséretet érdemelnek a boldogfalvi táncosok is, akik olyan hévvel és lendülettel táncolták a román népi táncokat, akár csak a magyar népi táncokat, úgyszintén a feleki román férfitáncosok. Sajnos, a szederjei és sárdi kultúrottho,nők vezetői és a tanítók neve vették elég komolyan a versenyek fontosságát. Elhanyagolták a kulturuumot, így e két falu ifjuság, a hanyag vezetők lelkiismeretlen munkája következtében nem vehetek részt a versenyen. MÁTHÉ ANDRAS levelező Városi kulturmunkások falun A városi dolgozók kulturegyüttesei, az Opera művészeivel együtt, vasárnap kimennek a falvakba, hogy szórakoztassák a falusi dolgozókat. Kócsa község főutcáján a Temesvári Texilüzemek gyár kulturcsoportja, 800 dolgozó paraszt előtt adja elő műsorát. Smgrandescu Laura, a temesvári opera énekesnője népdalokkal szórakoztatta a hallgatóságot. Utána a színjátszócsoport egy, a háborús ugrítókat leleplező jelenetet adott elő. Dinnyés község kollektív gazdaságának tagjai a falu fiatalságával egyetemben a falu erdejében gyűltek össze és élvezettel hallgatták a Technometal-gyár kultúrgazdájának előadását. Ambrus Lucia operaénekesnő aratódalai messze csengtek az erdőben. Előadás után a kollektivisták búzakalász koszorút adta fi át a városi elvtársaknak- Csatád faluban060 dolgozó paraszt tanulóit az Élelmezési Tröszt killiikcsoportjának és Deme Mária operaénekesnőnek, így szélesedik és mélyül kulturvonalon is a munkás-paraszt szövetség.