Romániai Magyar Szó, 1951. december (5. évfolyam, 1291-1315. szám)
1951-12-01 / 1291. szám
Romániai Magyar Szó A szovjet nép nem kíméli erőit a béke megvédéséért folytatott harcban MOSZKVA. (Agerpres.). — A moszkvai békeértekezlet november 29-i ülésén Tamara Ersova, a szovjet Békevédelmi Bizottság alelnöke elnökölt. Vjacseszláv Kocsemaszov, a Szovjet Ifjúság Antifasiszta Bizottságának elnöke beszédében kiemelte a szovjet ifjúság részvételét a szocialista állam gazdasági és kulturális építő munkájában. „A szovjet ifjúság minden erejét a béke ügyének szenteli — mondotta. — A kommunizmus fiatal építői forró lelkesedéssel magukévá teszik a sztálini békés külpolitikát. A szovjet ifjúság éppen úgy, mint az egész szovjet nép, védelmezi azt a politikát, amely a béke megvédésére, a háborús veszély elhárítására és a népek közötti baráti együttműködés megerősítésére irányul”. Kocsemoszov a továbbiakban hangsúlyozta, hogy a szovjet ifjúság tevékenyen harcol a fiatalság nemzetközi együttműködésének megerősítéséért. A szovjet ifjúság felszólítja az összes országok fiataljait, hogy vegyenek tevékeny részt a békéért és a népek boldogságáért vívott harcban. Alexandr Kornejcsuk, ukrán író beszédében hangsúlyozta, hogy az utóbbi időben az amerikai rádió és sajtó fokozta háborús propagandáját. De a béke erőit nem lehet semmiféle fenyegetéssel megfélemlíteni. „A mi kötelességünk, hogy megtízszerezett erővel harcoljunk a békéért. Mi, szovjet békeharcosok nagyrabecsüljük a többi országok békeharcosainak küzdelmét. Forró üdvözletet küldünk nektek és ezt üzenjük: „Előre mindig csak előre, a világbéke nagy ügyéért!“. Ezután felszólalt Georg, örmény egyházfő és felszólította a világ összes híveit, hogy csatlakozzanak a békemozgalomhoz és egyesülésükkel erősítsék a hatalmas béketábort és a népek testvériségét. Dmitrij Sosztakovics, szovjet zeneszerző a szovjet nép és a többi népek kulturkapcsolatairól beszélt. Hangsúlyozta ezeknek a kapcsolatoknak a fontosságát. „Nemzetközi értekezleteket kell rendezni az emberiség kimagasló alakjainak megünneplésére és széles körben kell népszerűsítenünk az emberiség közkincsét képező művészi alkotásokat“— mondotta. A szovjet művészek nevében kijelentette, hogy mindenkor harcoltak és harcolni fognak ezentúl is a béke ügyéért, a kommunizmus építéséért. Walter Sani, Finn-Karélia érdemes művésze, beszédében hangsúlyozta, hogy az amerikai imperialisták támadó tömbjeikbe bevonták Finnországot és Norvégiát is, amelyek Finn-Karélia közvetlen közelében vannak. A finn békeszerződés előírásainak ellenére fasiszta szervezeteket létesítenek, stratégiai utakat és repülőtereket építenek a szovjet határ közelében. Norvégiában is hadászati támaszpontok készülnek. „Az imperialisták minden erőfeszítést megtesznek, hogy aláaknázzák a béke ügyét, hogy félrevezessék a népeket és hogy újai világháborúba sodorják őket. De mi nem félünk fenyegetéseiktől, mert hatalmasak vagyunk és erőnk napról-napra növekszik”. Sakir Hialetdinov, a muzulmán papság nevében felhívta a világ összes muzulmánjait, elsősorban a török, pakisztáni és iráni muzulmánokat, hogy harcoljanak az imperialisták háborús tervei ellen. Az értekezleten felszólaltak még: Linde, lett kolhozparaszt; Mihail Liszevenko micsurinista kertész; Vasilij Ljamin, a kujbisevi munkatelep egyik kotrógép brigádjának vezetője; Szemjon Babajevszkij író, Alexandr Geraszonov, a Szovjetunió Művészeti Akadémiájának elnöke, Teofiliusz Tilvitisz, litván író és mások. Mihail Kotov, a szovjet Békevédelmi Bizottság titkára bejelentette, hogy a köztársasági és tartományi békebizottságok összesen 1137 küldöttet választottak, a moszkvai békeértekezletre. Ezek a küldöttek képviselik a Szovjetunió minden vidékét. Az értekezleten részvevő küldöttek között 31 a Szovjetunió Hőse, 112 a Szocialista Munka Hőse és 147 Sztálindíjas. A küldöttek közül 220 a munkásosztályt és 225 a kolhozparasztokat képviseli. Az értekezleten ott vannak a szovjet értelmiségiek , mérnökök, tanítók, orvosok, tudósok, írók, festőművészek és papok képviselői. A titkár jelentésében kiemelte, hogy az értekezlet összetétele ékesszólóan bizonyítja az egész szovjet nép egységét a békéért vívott harcban. M. Kotov titkár a Béke Világtanácsnak az értekezleten részvevő küldötteihez fordulva kijelentette: „Mi, szovjet emberek békét akarunk és nem háborút. Az összes országok békeharcosai, a jóhiszemű emberek bátran bízhatnak a Szovjetunióban, a szovjet népben, amely nem kímélte és ezentúl sem fogja kímélni erőit a béke megvédéséért folytatott harcban. Mi ezt mondjuk a háborús gyújtogatóknak. A szovjet nép nem fenyeget senkit, de nem ijed meg az amerikai és angol agresszorok semmiféle fenyegetésétől. Hatalmasabbak vagyunk, mint bármikor ezelőtt voltunk." MOSZKVA (Agerpres). — A Szovjetunió békeharcosai 3. összszövetségi értekezlete november 29-én délután Tyihonov elnökletével folytatta munkálatait Az ülés megnyitása után felolvasták a békéért harcoló külföldi szervezeteknek és haladó szellemű személyiségeknek, valamint a szovjet honpolgároknak az értekezlethez intézett számos üdvözlő táviratát A Béke Világtanács a következő táviratot küldte :, „üdvözöljük a szovjet nép hatalmas hozzájárulását a béke megvédéséhez és a világbéke megszilárdításához'’. KUO MO ZSO tanár, a Béke Világtanács alelnöke és a kínai fékevédelmi bizottság elnöke,, a következő táviratot küldte az értekezletnek : „A szovjet nép fáradhatatlan harca a békéért ragyogó példa az összes országok békeharcosai számára". Üdvözlő táviratot küldtek továbbá Olaszország, a Német Demokratikus Köztársaság, a Bolgár NK, a Lengyel Köztársaság, Argentína, a Román Népköztársaság békevédelmi bizottságai, valamint más törmyszervezetek. A szovjet békevédelm bizottság beszámolóját követő vita során felszólaltak : NINA GAMCEMLIDZE, grúz tanítónő, AGA KURBAN ALJEV, azerbajdzsáni geológus, ASHIR KARABAJEV kolhozparaszt, a Türkmén SZSZK „Bolsevik” kolhozának elnöke, ANATOLI NOVIKOV, zeneszerző és mások. A szovjet Távol-Kelet dolgozóinak nevében felszólalt CIRIL PANIN, a haltenyészeti intézet igazgatója. Beszédében hangsúlyozta, hogy a szovjet Távol-Kelet népe a békealáírások százezreivel juttatta kifejezésre határozott békeakaratát. Távol-Kelet népe erélyesen tiltakozik Japán területének amerikai katonai támaszponttá alakítása ellen. „Távol-Kelet népei tiltakoznak az amerikai imperialisták és a japán revánsvágyó szamurájok között San Franaskóban megkötött aljas szerződés ellen. Ez nem a béke, hanem a háború szerződése" — fejezte be felszólalását a távolkeleti dolgozók küldötte. „Gyűlöljük mindazokat, akik egy újabb világmészárlást készülnek a népekre zúdítani -- mondotta Jakob Martinov a voronyezs tartományi „Csapajev” kolhoz elnöke . Nem akarunk háborút! De azért ne gondolják az imperialista tábor kormányzói, hogy a szovjet békepolitikájának oka gyengeség volna. Mi nem könyörgünk a békéért, mi kivívjuk a békét ! Az egész haladó emberiséggel együtt, a szovjet nép elég erős ahhoz, hogy megfékezze a háborús gyújtogatókat és megsemmisítse agressziós terveiket" ALI ZADE, a transzkaukázusi muzulmánok muftija felszólalásában hangsúlyozta, hogy a transzkaukázusi muzulmánok szívvellélekkel támogatják a szovjet kormány békepolitikáját, amelynek célkitűzése a nép jóléte és biztonsága. „A Béke Világtanácsnak az öthatalmi békeegyezmény megkötését követelő felhívása az összes békeszerető népek létérdekeinek kifejezője” — mondotta a muzulmánok küldötte. ANATOLI SOFRONOV felszólalásában kijelentette : „A kommunizmus hatalmas építkezései a Volga, Don, Dnyeper és Abu-Darja vdékon beszédesen bizonyítják a szovjet nép rendíthetetlen bizalmát a békében. Csak az a nép, amely bízik a béke fenntartásában és megszilárdításában, vetheti latba annyi lelkesedéssel minden alkotó erejét, tehetségét és tudását az új élet megteremtése nemes ügyéért”. A szovjet békevédelmi bizottságnak az öthatalmi békeegyezményt követelő felhívással kapcsolatos aláírásgyűjtési mozgalom eredményéről a Szovjetunióban, valamint a békéért vívott harc következő feladatairól szóló beszámolóját követő vitában több mint 70 személy vett részt. Ez az értekezlet hatalmas megnyilvánulása volt a szovjet nép egységének a békéért, a népek közötti barátságért és a béke ügyének megvédéséért vívott harcban. Az értekezleten felhívást fogadtak el az összes országok békeharcosaihoz A küldöttek hatalmas lelkesedése közepette üdvözlő üzenetet intéztek J. V Sztálinhoz, a világbéke zászlóvivőjéhez „Dicsőség Sztálinnak■' Éljen a Szovjetunió, c. béke és a népek közötti barátság zászlóvivője !" — visszhangzott hosszas, lelkes tapsvihar kíséretében. A Szovjetunió békeharcosainak értekezlete november 29-én befejezte munkálatait Szerkesztőség és kiadóhivatal: Bucuresti, Str. Doamnei No. 1. Telefon : 5.15.26 — 3.72.53 A római értekezleten Eisenhower megfenyegette a csatlós országokat RÓMA. (Agerpres). — Az atlanti tanács november 27-én plenáris ülést tartott Ezután az Atlanti tömb országainak külügyminiszterhelyetteseiből alakult különbizottság hozzákezdett az ülésszak határozatának kidolgozásához. Eisenhower utasítására a tanács elfogadta az atlanti országok fegyverkezési ütemének meggyorsítására vonatkozó határozatát. Az ANSA olasz hírügynökség közli, hogy a határozat értelmében a jövő év tavaszáig az USA csatlós országai 40 teljesen felszerelt hadosztályt bocsátanak Eisenhower rendelkezésére. Ezek közül 7 angol, 10 vagy 12 francia, 5 vagy 6 olasz, 4 belga, holland és luxemburgi, 3 norvég és dán és 8—10 hadosztályt az Egyesült Államokból hoznak Nyugat-Európába. A tudósításból kitűnik, hogy a fegyverkezési ütem meggyorsítása miatt komoly ellentétek merültek fel az atlanti tömb országai között. Több nyugateurópai ország képviselői, elsősorban Butler angol pénzügyminiszter, egész sor ellenvetést tett. Azt állította, hogy a Programm pénzügyi és gazdasági okokból megvalósíthatatlan. Egyedül az olasz és portugál küldöttek egyeztek bele nyomban Eisenhower parancsainak teljesítésébe, így az atlanti tanács tagjai, Eisenhower, Harriman és Acheson minden kardoskodása ellenére sem vállaltak teljes kötelezettséget és csupán fizetés határozat formájában fogadták el Eisenhower utasításait. A tanács egyik tagja november 26-án kijelentette az újságíróknak, hogy a tanács érdeklődésének középpontjában állt Nyugat- Németország fe fegyverzése és a német hadosztályok bevonása az atlanti hadseregbe Eisenhower kategorikusan kijelentette, hogy amennyiben 1952 február 15-ig a Pleven-terv alapján a nyugateurópai országok nem oldják meg ezt a kérdést, Nyugat-Németország kérdését az USA a Pleven-tervtől függetlenül, saját maga megoldja. Az amerikai küldöttség véleménye szerint előbb be kell kapcsolni Nyugat-Németországot az Északatlanti Szövetségbe és csak azután lehet a nyugatnémet hadsereget csatolni „a közös európai védelem" hadseregébe. Eisenhower ugyanis ezt a nevet adta a parancsnoksága alatt álló hadseregnek. A belga és a holland küldöttek határozattervet nyújtottak be, ami abban különbözik az amerikai programmtól, hogy a nyugatnémetországi hadosztályokon kívül az egyesült hadseregbe köthező módon be kell vonni az angol és kanadai hadosztályokat is. A belgaholland javaslat kiélezte az ellentéteket az USA és Anglia között, mert az angolok nem akarnak ilyen kötelezettséget vállalni. Az ellentétek még jobban felszínre kerültek az Atlanti Szövetség tengerészeti parancsnokságának kérdésében. Ebben a kérdésben a tanács katonai bizottsága egy lépéssel sem jutott 11 -re. A tengerészeti parancsnokságot mind az USA, mind Anglia saját magának akarja biztosítani. Eisenhower, Grünther és Harriman november 27-én Rómából visszatértek Párisba. Butthler pedig repülőgéppel Londonba utazott. Lapjelentések szerint az olasz katonai vezetők tárgyalásokat folytatnak az amerikaiakkal az olasz haderő növelésének kérdésében és különösen arra nézve, hogy az USA tengeralattjárókat bocsásson Olaszország rendelkezésére, hogy nagy hadihajókat építsenek az olasz hajógyárakban és hogy az USA nagymennyiségű bombavetőt szállítson Olaszországnak. 4 MOSZKVA. (Agerpres.). — A „Pravda" közli Hja Ehrenburg írónak, a szovjet békevédelmi bizottság tagjának a Szovjetunió békeharcosai összszövetségi értekezletén elmondott beszédét. „A lapok többször hangoztatták, hogy az amerikaiak különböző „egyetemeket” létesítettek kémek, diverzionisták és gyilkosok kiképzésére. Sehol sem találtam azonban egy olyan hírt, amely arról számolt volna be, hogy Washingtonban az ősz folyamán gyorstanfolyamokat szerveztek volna az amerikai diplomaták szakképesítésére, (nevetés, taps.). Mégis azt hiszem, léteznek ilyen tanfolyamok és hogy Acheson jeles tanuló és nagy buzgóságról tett tanúságot a tanfolyamon. Erre akkor jöttem rá, amikor elolvastam Acheson párisi beszédét. Látszik, alaposan betűzte a Béke Hívei Kongresszusának felhívásait és határozatait. Ha nem is sikerült neki elsajátítania sezeknek a határozatoknak az eszméjét, mert nem híve a békének, nagy buzgósággal igyekezett legalább a szavakat felhasználni. Acheson a háború programmját a béke programmjának tüntette fel. Az ENSZ közgyűlésén tanúsított magatartása arra vall, hogy ő és gazdái háborút akarnak, az egész világ népei pedig békét óhajtanak. Ezek a gentlemanok nem puszta kedvtelésből turbékolnak: Rómában háborút készítenek elő, Párisban pedig a békéről beszélnek. Erre van egy jó orosz közmondás: „Ne jártasd hiába a szádat, mert nem találtad el az alkalmas időt". És tényleg, ez az esztendő nem a legalkalmasabb arra, hogy a népek hitelt adjanak Acheson fecsegésének. Ez az az esztendő, amelynek során az amerikai ál-békegalambok napalm bombával pusztítják Korea békés városait és falvait. Ez az az esztendő, amikor az amerikaiak hivatalosan hatalmas összegeket fordítanak arra, hogy gaztetteket szervezzenek olyan békés országok ellen, amelyekkel normális diplomáciai kapcsolatokat tartanak fenn. Ez az az esztendő, amikor Acheson és gazdái felfegyverzik a háborús bűnösöket, a gestapo és SS legényeket, akik vérbeborították Európát. Ez az az esztendő, amikor a „Colliers” című amerikai folyóirat, amellyel Acheson szoros kapcsolatot tart fenn, mindenféle ostoba és bestiális terveket tesz közzé hasábjain a Szovjetunió megsemmisítésére. Ez az az esztendő, amikor az új háború kirobbantására irányuló előkészületek elérték tetőpontjukat az Egyesült Államokban és csatlós országaiban. A népek fel vannak háborodva. Minden férfi, minden nő szívének mélyéből határtalan felháborodás hulláma tör fel. Az ENSZ közgyűlése megnyitásának előestéjén, Bécsben összeült a Béke Világtanács — a népek igazi összejövetele. A szovjet küldöttség, az összes többi népek küldötteivel együtt fontos és reális javaslatokat dolgozott ott ki, amelyek elháríthatják a háború veszélyét. Tudom, ezek a javaslatok nem egyeztethetők össze Acheson és gazdái terveivel. Hiszen ezek a javaslatok békeprogrammot és nem háborús programmot foglalnak magukban. Tudom, hogy az ENSZ közgyűlésén Acheson és gazdáibiztosították maguknak a szavazat többségét, tudom, hogy a kormányok beleegyezése nélkül nem jöhet létre a béke, de tudom azt is, hogy a népek beleegyezése nélkül nem robbanthatnak ki háborút sem. (Viharos taps). A Béke Világtanács kidolgozott egy programmot és ezekkel a szavakkal küldte el az ENSZ közgyűlésének: „Térjetek észhez! Tekintélyeteket elvesztettétek! New-York peremvárosában bújtok meg titkos értekezletekre és az amerikai külügyminisztérium függvényévé váltatok!” A Béke Világtanács ezt a programmot jóváhagyás és megvizsgálás céljából elküldte az összes népeknek és harcra szólította a Programm — a békeegyezmény — valóra váltása érdekében. A gyermekek, a városok, a kultúra és az egész emberiség sorsa a népek kezében van. Acheson lapjai azt állítják, hogy a békeharcosok mozgalma egyoldalú. Egyoldalú, de csupán egy szempontból: a békeharcosok mozgalma a békéért folyik, nem pedig a háborúért. Acheson lapjai továbbá azt kürtölik, hogy a békeharcosok a Szovjetunió oldalára álltak. Ha a Béke Világtanács által elfogadott javaslatok nagy része, különösen azok, amelyek az öthatalmi békeegyezményt követelik, azonosak a Szovjetunió javasolta indítványokkal, akkor nem azért történt, mert a békeharcosok a Szovjetuniót támogatják, hanem azért, mert a Szovjetunió támogatja a békét! (taps.) Az utóbbi években alkalmam volt ellátogatni különböző országokba — a nagy Kínába, a forrongó Párisba, a csendes Stockholmba, a napfényes Rómába, a ködös Londonba, Lengyelországba és Dániába, Csehszlovákiába és Belgiumba. Különböző emberekkel találkoztam, akik különbözően élnek és gondolkoznak, de mindannyian békét óhajtanak. Mindenütt határtalan szeretetet tapasztaltam a Szovjetunió iránt. A Szovjetunió a népek élén volt akkor is, amikor az emberiség a fasizmus ellen harcolt és most is a népek élén áll, amikor az egész emberiség küzd a háború ellen! (hosszas daps.). Láttuk itt az értekezleten, mikép írták alá a szovjet emberek az öthatalmi békeegyezményt követelő felhívást. Hozzá kell azonban tennem: sok aláírás hiányzik. Azokról van szó, akik nekünnk oly drágák és akiknek a béke ügyéért kellett elpusztulniuk. De itt vannak velünk, ebben a teremben is és fel szeretnék emelni szavukat, hogy eszükbe juttassák a halálkereskedőknek, akik vérből dollárt faragnak. „Nem azért haltunk meg Sztálingrádban, Rzseven, a Visztulán, az Öderen! Álljatok meg, míg nem késő; testvéreink és fiaink itt vannak és ha tovább merészkedtek, ők védik meg hazánkat, szabadságunkat, , a békét!" A szovjet emberek nem szorítkoznak csupán arra, hogy egyszerűen aláírják a békefelhívást, hanem verejtékes munkájukkal, új városok építésével, a földek bő termésével, új és új esztergapadokkal és könyvekkel, út- és csatornaépítkezésekkel erősítik meg aláírásukat. Acheson és gazdái nyugodtan írhatják tovább, hogy harckocsijaink az egyik vagy a másik ország felé irányulnak. Az igazságot nem lehet eltitkolni és hamarosan az összes emberek megtudják, hogy országunk legészakibb vidékein is megterem a búza, a paradicsom, az alma (taps.). Nyugodtan mondhatják, hogy elszigeteljük magunkat más országok kultúrájától. Mi nem szigeteltük el magunkat Franciaország, Olaszország, Anglia vagy India géniuszától. Az igazságot nem lehet eltitkolni és hamarosan az összes emberek megtudják, hogy országunkat egy zöld fal veszi körül, amely megvéd bennünket a szárazság évszázados pusztításaitól. Hatalmas földünk higgadtan tovább termel. Tudja, hogy minden szovjet dolgozóval kéza kézben fáradozik első munkása, építésze és tanítómestere, a nagy ember — a béke embere — és hogy a béke ügye győzni fog” (viharos, hosszantartó taps). Hatalmas lelkesedés jegyében ért véget a moszkvai békeértekezlet Elja Ehrenburg beszéde a moszkvai békeértekezleten 1951., december 1., szombat. A szovjet kormány tiltakozása az újabb amerikai provokáció ellen MOSZKVA (Agerpres). Párisban nyilvánosságra hozták Austin, az ENSZ amerikai küldöttének a Biztonsági Tanácshoz intézett nyilatkozatát. A nyilatkozat feltünteti, hogy egy Ridgway tábornok parancsnoksága alá tartozó amerikai harci repülőgép november 6-án, a Japán tenger fölött végzett „felderítő repülésből” nem tért vissza támaszpontjára. A levél azt állítja, hogy az említett repülőgépet nemzetközi vizek felett szovjet vadászgépek támadták meg felszólítás nélkül. Az ENSZ amerikai küldöttének nyilatkozatával kapcsolatban a Szovjetunió külügyminisztériuma szükségesnek tartja közölni a következőket: A. A. Gromiko, a Szovjetunió külügyminiszterhelyettese, ez év november 7-én a következő jegyzéket nyújtotta át Cummingnak, az Egyesült Államok moszkvai ügyvivőjének: „A Szovjetunió kormánya szükségesnek tartja az Egyesült Államok kormányának tudomására hozni a következőket: A Szovjetunió kormányának birtokában lévő ellenőrzött adatok szerint ez év november 6-án, 10.10 órakor —a vladivisztoki időszámítás szerint — egy „Neptun” típusú amerikai kétmotoros bombavető repülőgép megsértette a Szovjetunió határát az Osztrovnoj-fok vidékén. Amikor két szovjet vadászrepülőgép megközelítette az amerikai bombázót, hogy szovjet repülőtérre való leszállásra kényszerítse, az amerikai repülőgép, — amely durva módon megsértette a Szovjetunió határát — tüzet nyitott a két szovjet vadászrepülőgépre. Ez arra késztette a szovjet vadászgépet, hogy szintén tüzet nyisson, amire az amerikai bombázógép a tenger irányába repült és eltűnt. A Szovjetunió kormánya erélyesen tiltakozzik az újabb durva határsértés ellen és követeli, hogy a határsértésért felelős személyeket szigorúan vonják felelősségre. A Szovjetunió kormánya egyúttal felszólítja az Egyesült Államok kormányát, hogy folyanatosítson azonnali intézkedéseket az amerikai repülőgépek, részéről a Szovjetunió határa ellen irányuló határsértések elhárítására.” A Szovjetunió kormánya a mai napig sem kapott választ erre a jegyzékre az Egyesült Államok kormányától. Szoboljev szovjet küldött az ENSZ politikai bizottságának feltárta a Titó-banda aljas cselszövéseit PARIS (Agerpres). Az ENSZ politikai különbizottsága november 29-i ülésén folytatta a Szovjetunió és a népi demokratikus országok ellen benyújtott jugoszláv rágalmazó beadvány megvizsgálását. Miint ísmeretes, ezt a panaszt az angol-amerikai tömbg, többsége tűzte ki a napirendre. Elsőként A. A. Szoboljev, szovjet küldött szólalt fel, aki kijelentette, hogy a szovjet küldöttség ellenezte ennek a rágalmazó beadványnak a napirendre tűzését, amely ellenséges akciókkal vádolja a Szovjetunió, Albánia, Bulgária, Magyarország, Románia, Lengyelország és Csehszlovákia kormányait. Az angol-amerikai tömb azonban rákényszerítette a közgyűlésre a csődbukott jugoszláv kormány rágalmazó beadványának megvizsgálását. „Mint ismeretes — mondotta Szoboljev — az angol-amerikai tömb több ízben kísérleteket tett arra, hogy a Közgyűlés előtt megrágalmazza a Szovjetuniót és a népi demokratikus országokat azzal a képtelen váddal, hogy megszegik az alapvető emberi szabadságjogokat. A rágalmazó beadványokkal kapcsolatban szerzett tapasztalatok bebizonyították, hogy mind a rágalmazókat, mind ezek sugalmazóit, mindenkor sikerült leleplezni. Kétségtelen, hogy a rágalmazóknak most is ez lesz a sorsa. Igen sajnálatos hogy ez a mocskos beadvány a napirenden szerepel. Mi már felhívtuk a figyelmet és ismételten felhívjuk a figyelmet arra, hogy a jugoszláv kormány rágalmainak megvitatása lealázó az ENSZ-re nézve, minthogy ennek a panasznak durva, provokáló jellege már kezdettől fogva nyilvánvaló. Gyilász jugoszláv megbízott kijelentései a politikai bizottságban teljes egészében megerősítik ezt. Gyilász többoldalas beszéde a hazug és rágalmazó állítások halmaza, amelyet a tények rosszakaratú elferdítésével tetézett. Ez a nyilatkozat azt bizonyítja, hogy a Tito-klikk az ENSZ elé terjesztett rágalmaival meghatározott célt követ és pedig azt, hogy elterelje a jugoszláv nép figyelmét a jugoszláv nép ellen elkövetett gaztettekről, a közvélemény és a jugoszláv nép félrevezetésével. Gyilász rágalmazó beszéde tulajdonképpen nem érdemel figyelmet.. Kétségtelen, hogy a nemzetközi közvélemény, amely jól ismeri a jugoszláv kormány üzelmeit, nem téveszthető meg a tények meghamisításával. Amennyiben a szovjet küldöttség mégis szükségesnek tartja, hogy ebben a kérdésben felszólaljon, ezt csak azért teszi, hogy leleplezze a titoista kormány hazugságait és rágalmait és hogy kimondja az igazságot, amit a jugoszláv megbízott elhallgat. A szovjet küldött hangsúlyozta, hogy a belgrádi banda panaszában részletesen foglalkozik a határincidensekkel és ezekért Albánia, Bulgária, Magyarország és Románia kormányaira hárítja a felelősséget. A szovjet küldött tények sorozatával bizonyította, hogy a titoista kormány az, amely szüntelenül határincidenseket provokál, így Bulgária határán a jugoszláv hatóságok 1949-ben 33, 1950-ben 123 határincidenst provokáltak Magyarország határán a jugoszláv hatóságok csupán 1950-ben 795 provokációt követtek el. A következő tény fényt vet arra, hogy milyen provokáló célt követnek a jugoszláv hatóságok a határincidensek előidézésével és miképpen használják fel ezeket az incidenseket rágalmazó propagandájukban. 1949 október 27-én mintegy 40 jugoszláv katona behatolt Magyarország területére, elvágta a drótsövényhálózatot a magyar területen. A magyar határőrök tüzet nyitottak. A jugoszláv határőrök ezután visszatüzeltek majd visszavonultak. Egy nappal később, vagyis október 29-én Bebler, a Tito-kormány megbízottja az ENSZ közgyűlésén kijelentette hogy a határincidenst a magyarok idézték elő. Erre a provokációra azért volt szüksége a jugoszláv kormánynak, hogy alátámaszthassa Beblernek a közgyűlésen Magyarország ellen hangoztatott rágalmait. A most előterjesztett rágalmazó beadvány azt állítja, hogy a Szovjetunió és a népi demokratikus országok ellenséges tevékenységet fejtenek ki Jugoszlávia ellen, ami aljas rágalom. A Szovjetunió és a népi demokratikus országok sohasem fejtettek ki és nem fejtenek ki semmiféle ellenséges tevékenységet Jugoszláviával és a jugoszláv néppel szemben. A valóságban a jugoszláv kormány az, amely már több év óta ellenséges tevékenységet és aknamunkát fejt ki a Szovjetunió és a népi demokratikus országok ellen. Ezekről az akciókról a budapesti Rajk-per és a szófiai Trajcso Koszlov-per rántotta le a leplet. A szovjet küldött konkrét tényekkel bizonyította be, hogy a csődbukott jugoszláv kormány egyrészt saját kezdeményezéséből, másrészt idegen kémszervezetek, elsősorban az amerikai reakciós körök és az amerikai kormány felbujtására államcsínyt tervezett és akart végrehajtani Magyarországon, Bulgáriában, Albániában és más országokban Rajk és bűntársainak pere folyamán napvilágra került továbbá, hogy a jugoszláv kormány hosszú időn át ellenséges tevékenységet fejtett ki a Szovjetunióval szemben és hogy a jelenlegi jugoszláv kormány teljesen a külföldi imperialista körök függvénye, agressziós politikájuknak eszköze, lett. Ezek a tények azt bizonyítják, hogy a jugoszláv kormány lábbal tiporta a Szovjetunió és Jugoszlávia között 1945 április 11-én a háború után megkötött barátsági kölcsönös segélynyújtási és együttműködési egyezményt. Ez arra kényszerítette a szovjet kormányt, hogy kijelentse: a Szovjetunió mentesnek tekinti magát az említett szerződésből folyó kötelezettségektől. Ezt a nyilatkozatot a szovjet kormány 1949 szeptember 28-i jegyzékébe foglalta. A jugoszláv diplomaták által kifejtett aknamunka szintén egyik bizonyítéka annak, hogy a jugoszláv kormány ellenséges tevékenységet fejt ki a Szovjetunióval és a népi demokratikus országokkal szemben. A magyarországi, bulgáriai, albániai és romániai kémperek során felmerült tények kétségtelenül bebizonyították, hogy Jugoszlávia diplomáciai képviseletei ezen országok ellen irányuló kémkedési és diverzionista tevékenység központjává alakultak. A jugoszláv kormánynak a Szovjetunióval szemben kifejtett ellenséges tevékenységét bizonyítják a sorozatos önkényes akciók, a szovjet honpolgárokkal szemben alkalmazott embertelen bánásmód és tömeges letartóztatásuk. Ezeket a tényeket a szovjet kormány a jugoszláv kormányhoz 1948 és 1949-benintézett jegyzékeiben sorolta fel. A jugoszláv hatóságok minden mértéket túllépő törvénytelenségeinek listáját számos önkényeskedéssel lehetne kiegészíteni; a jugoszláv hatóságok embertelen bánásmódot alkalmaznak a Jugoszláviában élő albán, bulgár, román és magyar honpolgárokkal szemben. A jugoszláv kormány politikája a Szovjetunió és a népi demokratikus országok állampolgáraival szemben szoros kapcsolatban áll bizonyos tagadhatatlan tényekkel, azzal, hogy a jugoszláv kormány elvesztette függetlenségét és az országot az amerikai imperializmus ellenőrzése alá helyezte, amerikai gyarmattá süllyesztette, melyben a legelemibb emberi jogokat és demokratikus elveket is durván megszegik és ahol minden mértéket túllépő fasiszta terror uralkodik. A jugoszláv hatóságok a Szovjetunió és a népi demokratikus országok ellen foganatosított határprovokációkat és a többi ellenséges akciót arra használják fel, hogy az országon belül háborús hangulatot keltsenek, hogy ezzel indokolják Jugoszlávia átalakítását az angol-amerikai agressziós tömb rendelkezésére álló agressziós támaszponttá, a Szovjetunió és a népi demokratikus országok ellen. Ismeretes, hogy ebben a tekintetben az amerikai vezetőkörök elég őszinteséggel feltárják, hogy a Szovjetunió és a népi demokratikus országok ellen irányuló agressziós terveikben „Jugoszláviának vezető szerepet szánnak". Truman elnök ez év április 16-án a kongresszushoz intézett levelében a Jugoszláviának nyújtott amerikai híres „segéllyel” kapcsolatban nyíltan kijelentette, hogy ez a segély az USA stratégiai érdekeinek megvédésére szükséges a világ eme részében" Lukas, Illinois amerikai állam volt demokratapárti szenátora, amikor védelmébe vette a Truman által javasolt segély nyújtását Jugoszláviának, hangsúlyozta: „Egy amerikai hadosztály fenntartása és felszerelése az Egyesült Államokban évenként 170 millió dollárba kerül, ezzel szemben 28 millió dollárért 32 jugoszláv hadosztályt kapunk". Taft szenátor ugyanezt a gondolatot a következőképpen fejezte ki: „A titoista hadosztályokat olyan diverzionista erőnek kell tekinteni, amely a Szovjetunió ellen irányul éppen úgy, mint ahogy Csang Kaj Sek hadserege diverzionista erő a kommunista Kína ellen". Jugoszlávia kormányzói nagy buzgalommal teljesítik az angol-amerikai katonai tömbbel szemben vállalt kötelezettségeiket. Jugoszláviát következetesen és rendszeresen hadászati támaszponttá alakítják. A titoisták elárulják a jugoszláv nép nemzeti érdekeit, aláaknázzák a jugoszláv gazdaság alapjait, a legélénkebb ütemben militarizálják az amerikai dollárok segítségével az országot, új katonai repülőtereket, stratégiai műutakat, vasútvonalakat, erődítményeket építenek a népi demokratikus országok határain. Jelen pillanatban ezeket a katonai intézkedéseket a nyugati hatalmak megbízottainak 1950 szeptemberében Londonban megtartott értekezletén kidolgozott terv alapján hajtják végre. Ez év májusában Popovics, a jugoszláv hadsereg vezérkari főnöke külön megbízatással az Egyesült Államokba ment. Valamivel később Kardelj, a jugoszláv parlamentben kijelentette, hogy Popovics tárgyalásokat folytat Washingtonban az Egyesült Államok és más nyugati országok megbízottaival abban az ügyben, hogy „nagyobb mennyiségű korszerű fegyvert és más hadfelszerelési cikkeket szállítsanak Jugoszláviának.” A tárgyalások során Popoviccsal közölték, hogy az amerikai kormány szükségesnek tartja amerikai katonai szakértők küldését Jugoszláviába a katonai segélynyújtási programja kiegészítésére. Nyomban Popovics amerikai látogatása után október első felében Collins tábornok az amerikai vezérkar főnöke Jugoszláviában tett látogatást. Beutazta az egész országot, hogy ellenőrizze a titoista hadsereg harcképességét. Szarajevó környékén Collins tábornok személyesen irányította a jugoszláv szárazföldi hadsereg hadgyakorlatát, amelyben több katonai körzet egységei vettek részt Bizonyíték arra, hogy a jugoszláv haderő teljesen az amerikai katonai klikk ellenőrzése alá került, az ez év november 14-én az USA és Jugoszlávia között megkötött legutolsó egyezmény, amelynek értelmében az USA fegyvereket szállít Jugoszláviának és a legmesszebbmenő felhatalmazással amerikai katonai szakértőket küld Jugoszláviába. Az ilyen katonai akció tulajdonképpeni jellegét legjobban Törökország és Görögország példája mutatja, ahol az amerikai tisztek nemcsak ellenőrzik a török és görög hadsereget és flottát, hanem szükség esetén ők maguk irányítják a hadműveleteket, mint ahogy ez Görögországban a görög partizánok elleni harcokban történt. A titoista vezetők azt remélik, hogy atombombát is kapnak amerikai gazdáiktól Nemrégiben Dapcsevics tábornok a jugoszláv hadsereg vezérkari főnökhelyettese kijelentette az amerikai sajtótudósítók egy csoportjának hogy Jugoszlávia néhány atombombát szeretne kapni Amerikából. „Mi olyan előnyös helyzetben vagyunk, — mondotta —, hogy ezt felhasználhatjuk". A titoista ügynök kannibáli kijelentése után, milyen hallatlan szemérmetlenség kell ahhoz, hogy valaki úgy beszéljen a közgyűlésen, mint ahogy Gyilász beszél a Szovjetunió által Jugoszláviára gyakorolt állítólagos „agressziós nyomásról". Kardelj november 15-én a közgyűlésen azt állította, hogy a Szovjetunió és a népi demokratikus országok ellenséges akciói komolyan veszélyeztetik Jugoszlávia függetlenségét és a jugoszláv nép békéjét. Ez szintén szemenszedett hazugság. A valóságban Jugoszlávia nemzeti érdekeit nem a Szovjetunió, hanem Jugoszlávia jelenlegi kormányzói veszélyeztetik, akik Jugoszlávia népeinek nemzeti érdekeit angol és amerikai gazdáik érdekei alá rendelik. A Szovjetunió fiai vérüket áldozták Jugoszlávia népeinek a náci megszállás alóli felszabadításáért és Jugoszlávia függetlenségének biztosításáért. A szovjet küldött felfedte a titoista küldöttnek azt a hazug állítását is, miszerint a Szovjetunió gazdasági zárlatot foganatosított volna Jugoszlávia ellen. Ezeknek az állításoknak az alaptalanságát legjobban bizonyítja az óriási segély, amelyet a Szovjetunió nyújtott a háború után Jugoszlávia újjáépítéséhez és nemzetgazdasága kifejlesztéséhez. A belgrádi kormány az, amely rendszeresen megszegi a gazdasági egyezményekből folyó kötelezettségeit, hogy elmérgesítse a kapcsolatokat a Szovjetunió és a népi demokratikus országok között. Ez cáfolhatatlanul bizonyítja, ki a felelős a Jugoszlávia és a Szovjetunió valamint a népi demokratikus országok között fennálló jelenlegi gazdasági kapcsolatokért. A felsorolt tények azt bizonyítják, hogy a titoisták rágalmazó beadványa éppen úgy, mint a Kuomintang klikk beadványa, a jugoszláv és a többi népek félrevezetését célozza, hogy elterelje a figyelmet Jugoszlávia jelenlegi kormányzóinak népáruló politikájáról. Jugoszláviát az amerikai monopolisták leigázták és az amerikai kormány agressziós politikájának eszközévé alakították. De a hazugsággal nem lehet messzire jutni. Kétségtelen, hogy a titoisták rágalmazó beadványa szégyenletes kudarcot fog vallani. A szovjet küldött beszéde után Brazília, Sandomingo, Kuba, és Haiti küldöttei támogatták a jugoszláv beadványt. Az angol-amerikai tömb többi képviselői jobbnak látták, hogy egyelőre ne szólaljanak fel, pedig az elnök többször is buzdította őket. Az ülést ezután berekesztették. Tiparul: Combinatul Poligrafic „CASA SCANTEII” — Piata Scanteii Az amerikai ,,demokrácia'' védőszárnyai alatt Truman törvényt írt alá, amely 100.000.000 dollárt irányoz elő felforgató és diverzionista akciók megszervezésére a Szovjetunióban és a népi demokratikus országokban, valamint ezekből az országokból megszökött hazaárulók és háborús bűnösök finanszírozására