Romániai Magyar Szó, 1951. december (5. évfolyam, 1291-1315. szám)

1951-12-01 / 1291. szám

Romániai Magyar Szó A szovjet nép nem kíméli erőit a béke megvédéséért folytatott harcban MOSZKVA. (Agerpres.). — A moszkvai békeértekezlet november 29-i ülésén Tamara Ersova, a szovjet Békevédelmi Bizottság al­­elnöke elnökölt. Vjacseszláv Kocsemaszov, a Szovjet Ifjúság Antifasiszta Bizottságának elnöke beszédében kiemelte a szovjet ifjúság részvételét a szocialista állam gazdasági és kulturális építő munkájában. „A szovjet ifjúság minden erejét a béke ügyének szenteli — mondotta. — A kommu­nizmus fiatal építői forró lelkesedéssel ma­gukévá teszik a sztálini békés külpolitikát. A szovjet ifjúság éppen úgy, mint az egész szovjet nép, védelmezi azt a politikát, amely a béke megvédésére, a háborús veszély elhá­rítására és a népek közötti baráti együttmű­ködés megerősítésére irányul”. Kocsemoszov a továbbiakban hangsúlyozta, hogy a szovjet ifjúság tevékenyen harcol a fiatalság nemzetközi együttműködésének meg­erősítéséért. A szovjet ifjúság felszólítja az összes országok fiataljait, hogy vegyenek te­vékeny részt a békéért és a népek boldogsá­gáért vívott harcban. Alexandr Kornejcsuk, ukrán író beszédé­ben hangsúlyozta, hogy az utóbbi időben az amerikai rádió és sajtó fokozta háborús pro­pagandáját. De a béke erőit nem lehet sem­miféle fenyegetéssel megfélemlíteni. „A mi kötelességünk, hogy megtízszerezett erővel harcoljunk a békéért. Mi, szovjet bé­keharcosok nagyrabecsüljük a többi országok békeharcosainak küzdelmét. Forró üdvözletet küldünk nektek és ezt üzenjük: „Előre mindig csak előre, a világbéke nagy ügyéért!“. Ezután felszólalt Georg, örmény egyházfő és felszólította a világ összes híveit, hogy csatlakozzanak a békemozgalomhoz és egyesülésükkel erősítsék a hatalmas béketá­bort és a népek testvériségét. Dmitrij Sosztakovics, szovjet zeneszerző a szovjet nép és a többi népek kulturkapcsola­­tairól beszélt. Hangsúlyozta ezeknek a kap­csolatoknak a fontosságát. „Nemzetközi ér­tekezleteket kell rendezni az emberiség ki­magasló alakjainak megünneplésére és szé­les körben kell népszerűsítenünk az emberi­ség közkincsét képező művészi alkotásokat“­­— mondotta. A szovjet művészek nevében kijelentette, hogy mindenkor harcoltak és harcolni fognak ezentúl is a béke ügyéért, a kommunizmus építéséért. Walter Sani, Finn-Karélia érdemes művé­sze, beszédében hangsúlyozta, hogy az ameri­kai imperialisták támadó tömbjeikbe bevon­ták Finnországot és Norvégiát is, amelyek Finn-Karélia közvetlen közelében vannak. A finn békeszerződés előírásainak ellenére fa­siszta szervezeteket létesítenek, stratégiai uta­kat és repülőtereket építenek a szovjet határ közelében. Norvégiában is hadászati támasz­pontok készülnek. „Az imperialisták minden erőfeszítést meg­tesznek, hogy aláaknázzák a béke ügyét, hogy félrevezessék a népeket és hogy újai világháborúba sodorják őket. De mi nem fé­lünk fenyegetéseiktől, mert hatalmasak va­gyunk és erőnk napról-napra növekszik”. Sakir Hialetdinov, a muzulmán papság ne­vében felhívta a világ összes muzulmánjait, elsősorban a török, pakisztáni és iráni muzul­mánokat, hogy harcoljanak az imperialisták háborús tervei ellen. Az értekezleten felszólaltak még: Linde, lett kolhozparaszt; Mihail Liszevenko micsurinis­­ta kertész; Vasilij Ljamin, a kujbisevi mun­katelep egyik kotrógép brigádjának vezetője; Szem­jon Babajevszkij író, Alexandr Geraszo­­nov, a Szovjetunió Művészeti Akadémiájának elnöke, Teofiliusz Tilvitisz, litván író és má­sok. Mihail Kotov, a szovjet Békevédelmi Bizott­ság titkára bejelentette, hogy a köztársasági és tartományi békebizottságok összesen 1137 küldöttet választottak, a moszkvai békeérte­kezletre. Ezek a küldöttek képviselik a Szov­jetunió minden vidékét. Az értekezleten rész­vevő küldöttek között 31 a Szovjetunió Hőse, 112 a Szocialista Munka Hőse és 147 Sztálin­­díjas. A küldöttek közül 220 a munkásosz­tályt és 225 a kolhozparasztokat képviseli. Az értekezleten ott vannak a szovjet értelmisé­giek , mérnökök, tanítók, orvosok, tudósok, írók, festőművészek és papok képviselői. A titkár jelentésében kiemelte, hogy az ér­tekezlet összetétele ékesszólóan bizonyítja az egész szovjet nép egységét a békéért vívott harcban. M. Kotov titkár a Béke Világtanácsnak az értekezleten részvevő küldötteihez fordulva kijelentette: „Mi, szovjet emberek békét akarunk és nem háborút. Az összes országok békeharcosai, a jóhiszemű emberek bátran bízhatnak a Szov­jetunióban, a szovjet népben, amely nem kí­mélte és ezentúl sem fogja kímélni erőit a bé­ke megvédéséért folytatott harcban. Mi ezt mondjuk a háborús gyújtogatóknak. A szov­jet nép nem fenyeget senkit, de nem ijed meg az amerikai és angol agresszorok semmi­féle fenyegetésétől. Hatalmasabbak vagyunk, mint bármikor ezelőtt voltunk." MOSZKVA (Agerpres). — A Szovjetunió békeharcosai 3. összszövetségi értekezlete november 29-én délután Tyihonov elnökleté­vel folytatta munkálatait Az ülés megnyitása után felolvasták a bé­kéért harcoló külföldi szervezeteknek és ha­­ladó szellemű személyiségeknek, valamint a szovjet honpolgároknak az értekezlethez in­tézett számos üdvözlő táviratát A Béke Világtanács a következő táviratot küldte :, „üdvözöljük a szovjet nép hatalmas hozzá­járulását a béke megvédéséhez és a világ­­béke megszilárdításához'’. KUO MO ZSO tanár, a Béke Világtanács alelnöke és a kínai f­ékevédelmi bizottság el­nöke,, a következő táviratot küldte az érte­kezletnek : „A szovjet nép fáradhatatlan harca a bé­kéért ragyogó példa az összes országok bé­keharcosai számára". Üdvözlő táviratot küldtek továbbá Olasz­ország, a Német Demokratikus Köztársaság, a Bolgár NK, a Lengyel Köztársaság, Ar­gentína, a Román Népköztársaság békevé­­delmi bizottságai, valamint más törmyszer­­vezetek. A szovjet békevédelm­ bizottság besz­ámo­­lóját követő vita során felszólaltak : NINA GAMCEMLIDZE, grúz tanítónő, AGA KURBAN ALJEV, azerbajdzsáni geológus, ASHIR KARABAJEV kolhozparaszt, a Türkmén SZSZK „Bolsevik” kolhozának el­nöke, ANATOLI NOVIKOV, zeneszerző és mások. A szovjet Távol-Kelet dolgozóinak nevében felszólalt CIRIL PANIN, a haltenyészeti in­tézet igazgatója. Beszédében hangsúlyozta, hogy a szovjet Távol-Kelet népe a békealá­­írások százezreivel juttatta kifejezésre hatá­rozott békeakaratát. Távol-Kelet népe eré­lyesen tiltakozik Japán területének amerikai katonai támaszponttá alakítása ellen. „Távol-Kelet népei tiltakoznak az amerikai imperialisták és a japán revánsvágyó szamu­rájok között San­ Franaskóban megkötött al­jas szerződés ellen. Ez nem a béke, hanem a háború szerződése" — fejezte be felszóla­­lását a távolkeleti dolgozók küldötte. „Gyűlöljük mindazokat, akik egy újabb világmészárlást készülnek a népekre zúdítani -- mondotta Jakob Martinov a voronyezs tar­­tományi „Csapajev” kolhoz elnöke . Nem akarunk háborút! De azért ne gondolják az imperialista tábor kormányzói, hogy a szov­jet békepolitikájának oka gyengeség volna. Mi nem könyörgünk a békéért, mi kivívjuk a békét ! Az egész haladó emberiséggel együtt, a szovjet nép elég erős ahhoz, hogy megfé­kezze a háborús gyújtogatókat és megsem­misítse agressziós terveiket" ALI ZADE, a transzkaukázusi muzulmá­nok muftija felszólalásában hangsúlyozta, hogy a transzkaukázusi muzulmánok szívvel­­lélekkel támogatják a szovjet kormány béke­­politikáját, amelynek célkitűzése a né­p jó­léte­ és biztonsága. „A Béke Világtanácsnak az öthatalmi bé­keegyezmény megkötését követelő felhívása az összes békeszerető népek létérdekeinek ki­fejezője” — mondotta a muzulmánok kül­dötte. ANATOLI SOFRONOV felszólalásában ki­jelentette : „A kommunizmus hatalmas építkezései a Volga, Don, Dnyeper és Abu-Darja v­dékon beszédesen bizonyítják a szovjet nép ren­díthetetlen bizalmát a békében. Csak az a nép, amely bízik a béke fenntartásában és megszilárdításában, vetheti latba annyi lel­kesedéssel minden alkotó erejét, tehetségét és tudását az új élet megteremtése nemes ügyéért”. A szovjet békevédelmi bizottságnak az öthatalmi békeegyezményt követelő felhívás­sal kapcsolatos aláírásgyűjtési mozgalom eredményéről a Szovjetunióban, valamint a békéért vívott harc következő feladatairól szóló beszámolóját követő vitában több mint 70 személy vett részt. Ez az értekezlet hatalmas megnyilvánulá­sa volt a szovjet nép egységének a békéért, a népek közötti barátságért és a béke ügyé­nek megvédéséért vívott harcban. Az értekezleten felhívást fogadtak el az összes országok békeharcosaihoz A küldöttek hatalmas lelkesedése közepet­te üdvözlő üzenetet intéztek J. V Sztálin­hoz, a világbéke zászlóvivőjéhez „Dicsőség Sztálinnak■' Éljen a Szovjetunió, c. béke és a népek közötti barátság zászló­vivője !" — visszhangzott hosszas, lelkes tapsvihar kíséretében. A Szovjetunió békeharcosainak értekezlete november 29-én befejezte munkálatait Szerkesztőség és kiadóhivatal: Bucuresti, Str. Doamnei No. 1. Telefon : 5.15.26 — 3.72.53 A római értekezleten Eisenhower megfenyegette a csatlós országokat RÓMA. (Agerpres). — Az atlanti tanács november 27-én plenáris ülést tartott Ezu­tán az Atlanti tömb országainak külügymi­niszterhelyetteseiből alakult különbizottság hozzákezdett az ülésszak határozatának ki­dolgozásához. Eisenhower utasítására a tanács elfogadta az atlanti országok fegyverkezési ütemének meggyorsítására vonatkozó határozatát. Az ANSA olasz hírügynökség közli, ho­gy a határozat értelmében a jövő év tavaszáig az USA csatlós országai 40 teljesen felsze­relt hadosztályt bocsátanak Eisenhower ren­delkezésére. Ezek közül 7 angol, 10 vagy 12 francia, 5 vagy 6 olasz, 4 belga, holland és luxemburgi, 3 norvég és dán és 8—10 hadosz­tályt az Egyesült Államokból hoznak Nyu­gat-Európába. A tudósításból kitűnik, hogy a fegyverke­zési ütem meggyorsítása miatt komoly ellen­tétek merültek fel az atlanti tömb országai között. Több nyugateurópai ország képvise­lői, elsősorban Butler angol pénzügyminisz­ter, egész sor ellenvetést tett. Azt állítot­ta, hogy a Programm pénzügyi és gazdasági okokból megvalósíthatatlan. Egyedül az olasz és portugál küldöttek egyeztek bele nyomban Eisenhower paran­csainak teljesítésébe, így az atlanti tanács tagjai, Eisenhower, Harriman és Acheson minden kardoskodása ellenére sem vállaltak teljes kötelezettséget és csupán f­­izetés ha­tározat formájában fogadták el Eisenhower utasításait. A tanács egyik tagja november 26-án ki­jelentette az újságíróknak, hogy a tanács ér­deklődésének középpontjában állt Nyugat- Németország fe f­egyverzése és a német had­osztályok bevonása az atlanti hadseregbe Eisenhower kategorikusan kijelentette, hogy amennyiben 1952 február 15-ig a Ple­­ven-terv alapján a nyugateurópai országok nem oldják meg ezt a kérdést, Nyugat-Né­metország kérdését az USA a Pleven-tervtől függetlenül, saját maga megoldja. Az ame­rikai küldöttség véleménye szerint előbb be kell kapcsolni Nyugat-Németországot az Északatlanti Szövetségbe és csak azután le­­het a nyugatnémet hadsereget csatolni „a közös európai védelem" hadseregébe. Eisen­hower ugyanis ezt a nevet adta a parancs­noksága alatt álló hadseregnek. A belga és a holland küldöttek határozat­­tervet nyújtottak be, ami abban különbözik az amerikai programmtól, hogy a nyugatné­metországi hadosztályokon kívül az egyesült hadseregbe köthező módon be kell vonni az angol és kanadai hadosztályokat is. A belga­­holland javaslat kiélezte az ellentéteket az USA és Anglia között, mert az angolok nem akarnak ilyen kötelezettséget vállalni. Az el­lentétek még jobban felszínre kerültek az At­lanti Szövetség tengerészeti parancsnoksá­gának kérdésében. Ebben a kérdésben a ta­nács katonai bizottsága egy lépéssel sem ju­tott 11 -re. A tengerészeti parancsnokságot mind az USA, mind Anglia saját magának akarja biztosítani. Eisenhower, Grünther és Harriman novem­ber 27-én Rómából visszatértek Párisba. Butthler pedig repülőgéppel Londonba uta­zott. Lapjelentések szerint az olasz katonai ve­zetők tárgyalásokat folytatnak az amerikai­akkal az olasz haderő növelésének kérdésé­ben és különösen arra nézve, hogy az USA tengeralattjárókat bocsásson Olaszország rendelkezésére, hogy nagy hadihajókat épít­senek az olasz hajógyárakban és hogy az USA nagymennyiségű bombavetőt szállítson Olaszországnak. 4 MOSZKVA. (Agerpres.). — A „Pravda" közli Hja Ehrenburg írónak, a szovjet béke­védelmi bizottság tagjának a Szovjetunió bé­keharcosai összszövetségi értekezletén elmon­dott beszédét. „A lapok többször hangoztatták, hogy az amerikaiak különböző „egyetemeket” létesítet­tek kémek, diverzionisták és gyilkosok kikép­zésére. Sehol sem találtam azonban egy olyan hírt, amely arról számolt volna be, hogy Was­hingtonban az ősz folyamán gyorstanfolyamo­kat szerveztek volna az amerikai diplomaták szakképesítésére, (nevetés, taps.). Mégis azt­­ hiszem, léteznek ilyen tanfolyamok és hogy Acheson jeles tanuló és nagy buzgóságról tett tanúságot a tanfolyamon. Erre akkor jöt­tem rá, amikor elolvastam Acheson párisi be­szédét. Látszik, alaposan betűzte a Béke Hí­­vei Kongresszusának felhívásait és határoza­tait. Ha nem is sikerült neki elsajátítania se­zeknek a határozatoknak az eszméjét, mert nem híve a békének, nagy buzgósággal igye­kezett legalább a szavakat felhasználni. Ache­son a háború programmját a béke programm­­jának tüntette fel. Az ENSZ közgyűlésén ta­núsított magatartása arra vall, hogy ő és gaz­­dái háborút akarnak, az egész világ népei pe­dig békét óhajtanak. Ezek a gentlemanok nem puszta kedvtelésből turbékolnak: Rómában há­borút készítenek elő, Párisban pedig a békéről beszélnek. Erre van egy jó orosz közmon­dás: „Ne jártasd hiába a szádat, mert nem találtad el az alkalmas időt". És tényleg, ez az esztendő nem a legalkalmasabb arra, hogy a népek hitelt adjanak Acheson fecsegésének. Ez az az esztendő, amelynek során az ameri­kai ál-békegalambok napalm bombával pusz­títják Korea békés városait és falvait. Ez az az esztendő, amikor az amerikaiak hivatalo­san hatalmas összegeket fordítanak arra, hogy gaztetteket szervezzenek olyan békés országok ellen, amelyekkel normális diplo­máciai kapcsolatokat tartanak fenn. Ez az az esztendő, amikor Acheson és gazdái felfegy­­verzik a háborús bűnösöket, a gestapo és SS legényeket, akik vérbeborították Európát. Ez az az esztendő, amikor a „Colliers” című ame­rikai folyóirat, amellyel Acheson szoros kap­csolatot tart fenn, mindenféle ostoba és bes­tiális terveket tesz közzé hasábjain a Szov­jetunió megsemmisítésére. Ez az az esztendő, amikor az új háború kirobbantására irányuló előkészületek elérték tetőpontjukat az Egye­sült Államokban és csatlós országaiban. A népek fel vannak háborodva. Minden fér­fi, minden nő szívének mélyéből határtalan felháborodás hulláma tör fel. Az ENSZ köz­gyűlése megnyitásának előestéjén, Bécsben összeült a Béke Világtanács — a népek igazi összejövetele. A szovjet küldöttség, az összes többi népek küldötteivel együtt fontos és reá­lis javaslatokat dolgozott ott ki, amelyek el­háríthatják a háború veszélyét. Tudom, ezek a javaslatok nem egyeztethetők össze Acheson és gazdái terveivel. Hiszen ezek a javaslatok békeprogrammot és nem háborús program­­mot foglalnak magukban. Tudom, hogy az ENSZ közgyűlésén Acheson és gazdái­­bizto­sították maguknak a szavazat többségét, tudom, hogy a kormányok beleegyezése nél­kül nem jöhet létre a béke, de tudom azt is, hogy a népek beleegyezése nélkül nem rob­banthatnak ki háború­t sem. (Viharos taps). A Béke Világtanács kidolgozott egy prog­­rammot és ezekkel a­­ szavakkal küldte el az ENSZ közgyűlésének: „Térjetek észhez! Te­kintélyeteket elvesztettétek! New-York perem­városában bújtok meg titkos értekezletekre és az amerikai külügyminisztérium függvényé­vé váltatok!” A Béke Világtanács ezt a programmot jó­váhagyás és megvizsgálás céljából elküldte az összes népeknek és harcra szólította a Programm — a békeegyezmény — valóra vál­tása érdekében. A gyermekek, a városok, a kultúra és az egész emberiség sorsa a népek kezében van. Acheson lapjai azt állítják, hogy a béke­harcosok mozgalma egyoldalú. Egyoldalú, de csupán egy szempontból: a békeharcosok moz­galma a békéért folyik, nem pedig a háború­ért. Acheson lapjai továbbá azt kürtölik, hogy a békeharcosok a Szovjetunió oldalára álltak. Ha a Béke Világtanács által elfogadott javas­latok nagy része, különösen azok, amelyek az öthatalmi békeegyezményt követelik, azono­sak a Szovjetunió javasolta indítványokkal, akkor nem azért történt, mert a békeharcosok a Szovjetuniót támogatják, hanem azért, mert a Szovjetunió támogatja a békét! (taps.) Az utóbbi években alkalmam volt ellátogat­ni különböző országokba — a nagy Kínába, a forrongó Párisba, a csendes Stockholmba, a napfényes Rómába, a ködös Londonba, Len­gyelországba és Dániába, Csehszlovákiába és Belgiumba. Különböző emberekkel találkoz­tam, akik különbözően élnek és gondolkoznak, de mindannyian békét óhajtanak. Mindenütt határtalan szeretetet tapasztaltam a Szovjet­unió iránt. A Szovjetunió a népek élén volt akkor is, amikor az emberiség a fasizmus el­len harcolt és most is a népek élén áll, amikor az egész emberiség küzd a háború ellen! (hosszas daps.). Láttuk itt az értekezleten, mikép írták alá a szovjet emberek az öthatalmi békeegyez­ményt követelő felhívást. Hozzá kell azonban tennem: sok aláírás hiányzik. Azokról van szó, akik nekünnk oly drágák és akiknek a béke ügyéért kellett elpusztulniuk. De itt vannak velünk, ebben a teremben is és fel szeretnék emelni szavukat, hogy eszükbe jut­tassák a halálkereskedőknek, akik vérből dol­lárt faragnak. „Nem azért haltunk meg Sztá­lingrádban, Rzseven, a Visztulán, az Öderen! Álljatok meg, míg nem késő; testvéreink és fiaink itt vannak és ha tovább merészkedtek, ők védik meg hazánkat, szabadságunkat, , a békét!" A szovjet emberek nem szorítkoznak csu­pán arra, hogy egyszerűen aláírják a békefel­­hívást, hanem verejtékes munkájukkal, új vá­rosok építésével, a földek bő termésével, új és új esztergapadokkal és könyvekkel, út- és csa­­tornaépítkezésekkel erősítik meg aláírásukat. Acheson és gazdái nyugodtan írhatják to­vább, hogy harckocsijaink az egyik vagy a má­sik ország felé irányulnak. Az igazságot nem lehet eltitkolni és hamarosan az összes embe­rek megtudják, hogy országunk legészakibb vidékein is megterem a búza, a paradicsom, az alma (taps.). Nyugodtan mondhatják, hogy elszigeteljük magunkat más országok kultúrájától. Mi nem szigeteltük el magun­kat Franciaország, Olaszország, Anglia vagy India­ géniuszától. Az igazságot nem lehet el­titkolni és hamarosan az összes emberek meg­tudják, hogy országunkat egy zöld fal veszi körül, amely megvéd bennünket a szárazság évszázados pusztításaitól. Hatalmas földünk higgadtan tovább termel. Tudja, hogy minden szovjet dolgozóval kéz­­a kézben fáradozik első munkása, építésze és tanítómestere, a nagy ember — a béke em­bere — és hogy a béke ügye győzni fog” (vi­haros, hosszantartó taps). Hatalmas lelkesedés jegyében ért véget a moszkvai békeértekezlet Elja Ehrenburg beszéde a moszkvai békeértekezleten 1951., december 1., szombat. A szovjet kormány tiltakozása az újabb amerikai provokáció ellen MOSZKVA (Agerpres). Párisban nyilvános­ságra hozták Austin, az ENSZ amerikai kül­döttének a Biztonsági Tanácshoz intézett nyi­latkozatát. A nyilatkozat feltünteti, hogy egy Ridgway tábornok parancsnoksága alá tar­tozó amerikai harci repülőgép november 6-án, a Japán tenger fölött végzett „felderítő repülésből” nem tért vissza támaszpontjára. A levél azt állítja, hogy az említett repülő­gépet nemzetközi vizek felett szovjet vadász­gépek támadták meg felszólítás nélkül. Az ENSZ amerikai küldöttének nyilatkozatával kapcsolatban a Szovjetunió külügyminiszté­riuma szükségesnek tartja közölni a követ­kezőket: A. A. Gromiko, a Szovjetunió külügyminisz­terhelyettese, ez év november 7-én a követ­kező jegyzéket nyújtotta át Cummingnak, az Egyesült Államok moszkvai ügyvivőjének: „A Szovjetunió kormánya szükségesnek tartja az Egyesült Államok kormányának tudomására hozni a következőket: A Szovjetunió kormányának birtokában lévő ellenőrzött adatok szerint ez év novem­ber 6-án, 10.10 órakor —a vladivisztoki időszá­mítás szerint — egy „Neptun” típusú amerikai kétmotoros bomba­vető repülőgép megsértette a Szovjetunió határát az Osztrovnoj-fok vi­dékén. Amikor két szovjet vadászrepülőgép meg­közelítette az amerikai bombázót, hogy szov­jet repülőtérre való leszállásra kényszerítse, az amerikai repülőgép, — amely durva mó­don megsértette a Szovjetunió határát — tü­zet nyitott a két szovjet vadászrepülőgépre. Ez arra késztette a szovjet vadászgépet, hogy szintén tüzet nyisson, amire az ame­rikai bombázógép a tenger irányába repült és eltűnt. A Szovjetunió kormánya erélyesen tiltakoz­­zik az­ újabb durva határsértés ellen és kö­veteli, hogy a határsértésért felelős szemé­lyeket szigorúan vonják felelősségre. A Szovjetunió kormánya egyúttal felszólít­ja az Egyesült Államok kormányát, hogy fol­yanatosítson azonnali intézkedéseket az ame­rikai repülőgépek, részéről a Szovjetunió ha­tára ellen irányuló határsértések elhárítá­sára.” A Szovjetunió kormánya a mai napig sem kapott választ erre a jegyzékre az Egyesült Államok kormányától. Szoboljev szovjet küldött az ENSZ politikai bizottságának feltárta a Titó-banda aljas cselszövéseit PARIS­ (Agerpres).­­ Az ENSZ politikai különbizottsága november 29-i ülésén foly­tatta a Szovjetunió és a népi demokratikus országok ellen benyújtott jugoszláv rágal­mazó beadvány megvizsgálását. Miint ísme­­retes, ezt a panaszt az angol-amerikai tömbg, többsége tűzte ki a napirendre. Elsőként A. A. Szoboljev, szovjet küldött szólalt fel, aki kijelentette, hogy a szovjet küldöttség ellenezte ennek a rágalmazó be­adványnak a napirendre tűzését, amely ellen­séges akciókkal vádolja a Szovjetunió, Albá­nia, Bulgária, Magyarország, Románia, Len­gyelország és Csehszlovákia kormányait. Az angol-amerikai tömb azonban rákényszerítet­­te a közgyűlésre a csődbukott jugoszláv kor­mány rágalmazó beadványának megvizsgá­lását. „Mint ismeretes —­ mondotta Szoboljev — az angol-amerikai tömb több ízben kísérleteket tett arra, hogy a Közgyűlés előtt megrágalmazza a Szovjetuniót és a népi de­mokratikus országokat azzal a képtelen vád­dal, hogy megszegik az alapvető emberi sza­badságjogokat. A rágalmazó beadványok­kal kapcsolatban szerzett tapasztalatok be­bizonyították, hogy mind a rágalmazókat, mind ezek sugalmazóit, mindenkor sikerült leleplezni. Kétségtelen, hogy a rágalmazók­nak most is ez lesz a sorsa. Igen sajnálatos hogy ez a mocskos beadvány a napirenden szerepel. Mi már felhívtuk a figyelmet és ismételten felhívjuk a figyelmet arra, hogy a jugoszláv kormány rágalmainak megvita­tása lealázó az ENSZ-re nézve, minthogy ennek a panasznak durva, provokáló jellege már kezdettől fogva nyilvánvaló. Gyilász jugoszláv megbízott kijelentései a politikai bizottságban teljes egészében megerősítik ezt. Gyilász többoldalas beszéde a hazug és rágalmazó állítások halmaza, amelyet a té­nyek rosszakaratú elferdítésével tetézett. Ez a nyilatkozat azt bizonyítja, hogy a Tito-klikk az ENSZ elé terjesztett rágalmaival megha­tározott célt követ és pedig azt, hogy elterel­je a jugoszláv nép figyelmét a jugoszláv nép ellen elkövetett gaztettekről, a közvélemény és a jugoszláv nép félrevezetésével. Gyilász rágalmazó beszéde tulajdonképpen nem érdemel figyelmet.. Kétségtelen, hogy a nemzetközi közvélemény, amely jól ismeri a jugoszláv kormány üzelmeit, nem téveszthe­tő meg a tények meghamisításával. Amennyiben a szovjet küldöttség mégis szükségesnek tartja, hogy ebben a kérdésben felszólaljon, ezt csak azért teszi, hogy lelep­lezze a titoista kormány hazugságait és rá­galmait és hogy kimondja az igazságot, amit a jugoszláv megbízott elhallgat. A szovjet küldött hangsúlyozta, hogy a belgrádi banda panaszában részletesen fog­lalkozik a határincidensekkel és ezekért Al­bánia, Bulgária, Magyarország és Románia kormányaira hárítja a felelősséget. A szov­jet küldött tények sorozatával bizonyította, hogy a titoista kormány az, amely szüntele­nül határincidenseket provokál, így Bulgá­ria határán a jugoszláv hatóságok 1949-ben 33, 1950-ben 123 határincidenst provokáltak Magyarország határán a jugoszláv hatósá­gok csupán 1950-ben 795 provokációt követ­tek el. A következő tény fényt vet arra, hogy mi­lyen provokáló célt követnek a jugoszláv ha­tóságok a határincidensek előidézésével és miképpen használják fel ezeket az inciden­seket rágalmazó propagandájukban. 1949 ok­tóber 27-én mintegy 40 jugoszláv katona be­hatolt Magyarország területére, elvágta a drótsövényhálózatot a magyar területen. A magyar határőrök tüzet nyitottak. A jugo­szláv határőrök ezután visszatüzeltek majd visszavonultak. Egy nappal később, vagyis október 29-én Bebler, a Tito-kormány megbí­zottja az ENSZ közgyűlésén kijelentette hogy a határincidenst a magyarok idézték elő. Erre a provokációra azért volt szüksége a jugoszláv kormánynak, hogy alátámaszt­hassa Beblernek a közgyűlésen Magyaror­szág ellen hangoztatott rágalmait. A most előterjesztett rágalmazó beadvány azt állítja, hogy a Szovjetunió és a népi de­­mokratikus országok ellenséges tevékenysé­get fejtenek ki Jugoszlávia ellen, ami aljas rágalom. A Szovjetunió és a népi demokrati­kus országok sohasem fejtettek ki és nem fejtenek ki semmiféle ellenséges tevékenysé­get Jugoszláviával és a jugoszláv néppel szem­ben. A valóságban a jugoszláv kormány az, amely már több év óta ellenséges tevékeny­séget és aknamunkát fejt ki a Szovjetunió és a népi demokratikus országok ellen. Ezekről az akciókról a budapesti Rajk-per és a szó­fiai Trajcso Koszlov-per rántotta le a lep­let. A szovjet küldött konkrét tényekkel bizo­nyította be, hogy a csődbukott jugoszláv kor­mány egyrészt saját kezdeményezéséből, más­részt idegen kémszervezetek, elsősorban az amerikai reakciós körök és az amerikai kor­mány felbujtására államcsínyt tervezett és akart végrehajtani Magyarországon, Bulgá­riában, Albániában és más országokban Rajk és bűntársainak pere folyamán napvi­lágra került továbbá, hogy a jugoszláv kor­mány hosszú időn át ellenséges tevékenysé­get fejtett ki a Szovjetunióval szemben és hogy a jelenlegi jugoszláv­ kormány teljesen a külföldi imperialista körök függvénye, ag­ressziós politikájuknak eszköze, lett. Ezek a tények azt bizonyítják, hogy a ju­goszláv kormány lábbal tiporta a Szovjet­unió és Jugoszlávia között 1945 április 11-én a háború után megkötött barátsági kölcsö­­nös segélynyújtási és együttműködési egyez­ményt. Ez arra kényszerítette a szovjet kor­mányt, hogy kijelentse: a Szovjetunió men­tesnek tekinti magát az említett szerződésből folyó kötelezettségektől. Ezt a nyilatkozatot a szovjet kormány 1949 szeptember 28-i jegy­zékébe foglalta. A jugoszláv diplomaták ál­tal kifejtett aknamunka szintén egyik bizo­nyítéka annak, hogy a jugoszláv kormány el­lenséges tevékenységet fejt ki a Szovjetunió­val és a népi demokratikus országokkal szemben. A magyarországi, bulgáriai, albániai és romániai kémperek során felmerült tények kétségtelenül bebizonyították, hogy Jugo­szlávia diplomáciai képviseletei ezen orszá­gok ellen irányuló kémkedési és diverzionista tevékenység központjává alakultak. A jugoszláv kormánynak a Szovjetunióval szemben kifejtett ellenséges tevékenységét bizonyítják a sorozatos önkényes akciók, a szovjet honpolgárokkal­ szemben alkalmazott embertelen bánásmód és tömeges letartózta­tásuk. Ezeket a tényeket a szovjet kormány a jugoszláv kormányhoz 1948 és 1949-ben­­intézett jegyzékeiben sorolta fel. A jugosz­láv hatóságok minden mértéket túllépő tör­vénytelenségeinek listáját számos önkényes­kedéssel lehetne kiegészíteni; a jugoszláv ha­tóságok embertelen bánásmódot alkalmaznak a Jugoszláviában élő albán, bulgár, román és magyar honpolgárokkal szemben. A jugoszláv kormány politikája a Szovjet­unió és a népi demokratikus országok állam­polgáraival szemben szoros kapcsolatban áll bizonyos tagadhatatlan tényekkel, azzal, hogy a jugoszláv kormány elvesztette füg­getlenségét és az országot az amerikai im­perializmus ellenőrzése alá helyezte, ameri­kai gyarmattá süllyesztette, melyben a leg­elemibb emberi jogokat és demokratikus el­veket is durván megszegik és ahol minden mértéket túllépő fasiszta terror uralkodik. A jugoszláv hatóságok a Szovjetunió és a népi demokratikus országok ellen foganato­sított határprovokációkat és a többi ellensé­ges akciót arra használják fel, hogy az orszá­gon belül háborús hangulatot keltsenek, hogy ezzel indokolják Jugoszlávia átalakítását az angol-amerikai agressziós tömb rendelkezé­sére álló agressziós támaszponttá, a Szov­jetunió és a népi demokratikus országok el­len. Ismeretes, hogy ebben a tekintetben az amerikai vezetőkörök elég őszinteséggel fel­tárják, hogy a Szovjetunió és a népi demo­kratikus országok ellen irányuló agressziós terveikben „Jugoszláviának vezető szerepet szánnak". Truman elnök ez év április 16-án a kon­gresszushoz intézett levelében a Jugoszlá­viának nyújtott amerikai híres „segéllyel” kapcsolatban nyíltan kijelentette, hogy ez a segély az USA stratégiai érdekeinek megvédésére szükséges a világ eme részé­ben" Lukas, Illinois amerikai állam volt de­mokratapárti szenátora, amikor védelmébe vette a Truman által javasolt segély nyújtá­sát Jugoszláviának, hangsúlyozta: „Egy amerikai hadosztály fenntartása és felszere­lése az Egyesült Államokban évenként 170 millió dollárba kerül, ezzel szemben 28 mil­lió dollárért 32 jugoszláv hadosztályt ka­punk". Taft szenátor ugyanezt a gondolatot a következőképpen fejezte ki: „A titoista had­osztályokat olyan diverzionista erőnek kell tekinteni, amely a Szovjetunió ellen irányul éppen úgy, mint ahogy Csang Kaj Sek hadse­rege diverzionista erő a kommunista Kína ellen". Jugoszlávia kormányzói nagy buzgalom­mal teljesítik az angol-amerikai katonai tömbbel szemben vállalt kötelezettségeiket. Jugoszláviát következetesen és rendszeresen hadászati támaszponttá alakítják. A titoisták elárulják a jugoszláv nép nemzeti érdekeit, aláaknázzák a jugoszláv gazdaság alapjait, a legélénkebb ütemben militarizálják az amerikai dollárok segítségével az országot, új katonai repülőtereket, stratégiai műuta­­kat, vasútvonalakat, erődítményeket építenek a népi demokratikus országok határain. Je­len pillanatban ezeket a katonai intézkedé­seket a nyugati hatalmak megbízottainak 1950 szeptemberében Londonban megtartott értekezletén kidolgozott terv alapján hajt­ják végre. Ez év májusában Popovics, a jugoszláv hadsereg vezérkari főnöke külön megbíza­tással az Egyesült Államokba ment. Valami­vel később Kardelj, a jugoszláv parlamentben kijelentette, hogy Popovics tárgyalásokat folytat Washingtonban az Egyesült Államok és más nyugati országok megbízottaival ab­ban az ügyben, hogy „nagyobb mennyiségű korszerű fegyvert és más hadfelszerelési cik­keket szállítsanak Jugoszláviának.” A tár­gyalások során Popoviccsal közölték, hogy az amerikai kormány szükségesnek tartja amerikai katonai szakértők küldését Jugo­szláviába a katonai segélynyújtási programja kiegészítésére. Nyomban Popovics amerikai látogatása után október első felében Collins tábornok az amerikai vezérkar főnöke Jugoszláviában tett látogatást. Beutazta az egész országot, hogy ellenőrizze a titoista hadsereg harcképességét. Szarajevó környékén Collins tábornok szemé­lyesen irányította a jugoszláv szárazföldi had­sereg hadgyakorlatát, amelyben több katonai körzet egységei vettek részt Bizonyíték arra, hogy a jugoszláv haderő teljesen az amerikai katonai klikk ellenőrzése alá került, az ez év november 14-én az USA és Jugoszlávia között megkötött legutolsó egyezmény, amelynek értelmében az USA fegyvereket szállít Jugoszláviának és a leg­messzebbmenő felhatalmazással amerikai ka­tonai szakértőket küld Jugoszláviába. Az ilyen katonai akció tulajdonképpeni jellegét legjobban Törökország és Görögország pél­dája mutatja, ahol az amerikai tisztek nem­csak ellenőrzik a török és görög hadsereget és flottát, hanem szükség esetén ők maguk irányítják a hadműveleteket, mint ahogy ez Görögországban a görög partizánok elleni harcokban történt. A titoista vezetők azt remélik, hogy atom­­bombát is kapnak amerikai gazdáiktól Nem­régiben Dapcsevics tábornok a jugoszláv had­sereg vezérkari főnökhelyettese kijelentette az amerikai s­aj­tótudós­ítók egy csoportjának hogy Jugoszlávia néhány atombombát szeret­ne kapni Amerikából. „Mi olyan előnyös helyzetben vagyunk, — mondotta —, hogy ezt felhasználhatjuk". A titoista ügynök kannibáli kijelentése után, milyen hallatlan szemérmetlenség kell­­ ah­hoz, hogy valaki úgy beszéljen a közgyűlésen, mint ahogy Gyilász beszél a Szovjetunió ál­tal Jugoszláviára gyakorolt állítólagos „ag­ressziós nyomásról". Kardelj november 15-én a közgyűlésen azt állította, hogy a Szovjetunió és a népi demo­kratikus országok ellenséges akciói komolyan veszélyeztetik Jugoszlávia függetlenségét és a jugoszláv nép békéjét. Ez szintén szemensze­­dett hazugság. A valóságban Jugoszlávia nemzeti érdekeit nem a Szovjetunió, hanem Jugoszlávia jelenlegi kormányzói veszélyez­tetik, akik Jugoszlávia népeinek nemzeti ér­dekeit angol és amerikai gazdáik érdekei alá rendelik. A Szovjetunió fiai vérüket áldozták Jugoszlávia népeinek a náci megszállás alóli felszabadításáért és Jugoszlávia függetlensé­gének biztosításáért. A szovjet küldött felfedte a titoista küldött­nek azt a hazug állítását is, miszerint a Szovjetunió gazdasági zárlatot foganatosított volna Jugoszlávia ellen. Ezeknek az állítá­soknak az alaptalanságát legjobban bizonyít­ja az óriási segély, amelyet a Szovjetunió nyújtott a háború után Jugoszlávia újjáépíté­séhez és nemzetgazdasága kifejlesztéséhez. A belgrádi kormány az, amely rendszeresen megszegi a gazdasági egyezményekből folyó kötelezettségeit, hogy elmérgesítse a kapcso­latokat a Szovjetunió és a népi demokratikus országok között. Ez cáfolhatatlanul bizonyít­ja, ki a felelős a Jugoszlávia és a Szovjetunió valamint a népi demokratikus országok között fennálló jelenlegi gazdasági kapcsolatokért. A felsorolt tények azt bizonyítják, hogy a titoisták rágalmazó beadványa éppen úgy, mint a Kuomintang klikk beadványa, a ju­goszláv és a többi népek félrevezetését céloz­za, hogy elterelje a figyelmet Jugoszlávia je­lenlegi kormányzóinak népáruló politikájáról. Jugoszláviát az amerikai monopolisták le­­igázták és az amerikai kormány agressziós politikájának eszközévé alakították. De a hazugsággal nem lehet messzire jut­ni. Kétségtelen, hogy a titoisták rágalmazó beadványa szégyenletes kudarcot fog vallani. A szovjet küldött beszéde után Brazília, Sandomingo, Kuba, és Haiti küldöttei támo­gatták a jugoszláv beadványt. Az angol-ame­rikai tömb többi képviselői jobbnak látták, hogy egyelőre ne szólaljanak fel, pedig az el­nök többször is buzdította őket. Az ülést ezu­tán berekesztették. Tiparul: Combinatul Poligrafic „CASA SCANTEII” — Piata Scanteii Az amerikai ,,demokrácia'' védőszárnyai alatt Truman törvényt írt alá, amely 100.000.000 dollárt irányoz elő felforgató és diverzionista akciók megszervezésére a Szovjetunióban és a népi demokratikus országokban, valamint ezekből az országokból megszökött hazaáru­lók és háborús bűnösök finanszírozására

Next