Romániai Magyar Szó, 1952. február (6. évfolyam, 1343-1367. szám)

1952-02-01 / 1343. szám

1952., február 1., péntek. ÚJSÁGÍRÓISKOLA BUDAPESTEN Az iskola, ahol a magyar újságírónem­­zedék tanul, a Budapest fölé magasló Gellért­hegyen épült. Az iskolaépület három emele­tes. Az első és második emeleten vannak a tantermek, a társalgó és könyvtár, a harma­­dikon a bentlakó növendékek csinos, ké­nyelmes szobái. A magyar népművelési minisztérium, amely tavaly márciusban az újságíróiskolát felál­lította, bőkezűen gondoskodott mind a tan­­felszerelésről, mind az ellátásról. Ennek az új ih­letti­énynek a megalapítása fontos lépés volt a szocialista sajtó fejlődé­sében. Azt jelentette, hogy most már intéz­ményesen, főiskolai színvonalon biztosítják az új magyar újságírónemzedék képzését. Az ötvenöt fiú és harmincöt leány hallgató, aki első évben az újságíróiskolába került, a felvétel előtt valamilyen formában már ta­­nújelét adta újságírói tehetségének.­­ A jelenlegi iskolások mintegy 45 százalé­ka 2—3 hónapig már gyakornok volt valame­lyik lap szerkesztőségében. A többiek üze­mekben, vagy falvakon dolgoztak és mint munkás- vagy parasztlevelezők állottak kap­csolatban a sajtóval. Az újságíróiskola Valamennyi tagja ösz­töndíjas. Magyarországon még nem volt új­ságíróiskola. A tantestületre vár az a feladat, hogy a Szovjetunió sajtóoktatási tapaszta­ltainak felhasználásával összeállítsák az is­kola munkatervét. Az újságíróiskolának az a célja, hogy hallgatói elsajátítsák a szakmá­jukhoz szükséges általános elméleti és gya­korlati alapismereteket. Egy esztendő után a hallgatók, mint magasabb min­ősítésű gya­kornokok, a szerkesztőségekbe kerülnek A szabadabb mozgást biztosító újságírófoglal­­kozás mellett elvégezhetik — az érdeklődési körüknek megfelelő rovat­i beosztás szerint, a közgazdasági, bölcsészeti, mezőgazdasági, vagy más egyetemet. Az elméleti oktatásnak három főága van. Az első az ideológiai, a politikai kiképzés, amely az egész tanulmányi rendszer vezér­fonalát jelenti. Az állandó tanárok mellett a Magyar Dolgozók Pártjának előadói ismerte­tik részletesen és behatóan a Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártjának történetét. Napi egy órán foglalkoznak a politikai gaz­daságtannal, a nemzetközi munkásmozgalom legfontosabb fejezeteivel és a dialektikus ma­terializmus alapelveivel. A szakmai oktatást az újságíró-tanárok vezetik. A hallgatók a napi három-négy órán alaposan és lelkiismeretesen tanulmányozhat­ják a kommunista sajtó elvi kérdéseit, a bol­sevik sajtó és a magyar sajtó történetét. Meg­beszélik az összes rovatok munkáját, az ösz­­szes műfajokat, vezércikk, riport, cikk, tár­ca, tudósítás szempontjait, csakúgy, mint a helyes tipográfizálását. Az általános műveltséget szolgáló oktatás szorosan a szakmához fűződik s fő tantár­gya az irodalomtörténet, a nyelvtan, és a stílustan. Az iskola tagjait a gyakorlati mun­ka elsajátítására négy csoportba osztották. F­gy-agy csoport: egy „szerkesztőségEnnek keretében felváltva beosztják a hallgatókat a különböző rovatokba, munkakörökbe. Az is­kola minden héten egyszer a Távirati Iroda anyagából nyolc óra alatt egy négy újság­­oldalnak megfelelő „mintalapot” szer­keszt. Evvel a gyakorlattal különösen a hír­szerkesztést, a távirati anyag csoportosítását, az egyes műfajokban való feldolgozását ta­nulják A hallgatókat kéthetenkint az iskolai au­tón kiviszik az üzemekbe, bányákba, a fa­lusi termelőcsoportokhoz. A helyszíni tapasz­talatokról riportban, tudósításban, cikkben számolnak be Sokoldalú íráskészségüket az­zal is növelik, hogy nemcsak az egyes mű­fajokat változtatják, hanem a tanárok meg­határozzák azt is, milyen jellegű lap részé­re készítsék el írásukat. A kéziratokat ma­guk tipografizálják, „nyomda-kész” állapot­ban adják ki. A tanulmányi idő első és második felében a hallgatók egy-egy hetet töltenek valame­lyik fővárosi napilap szerkesztőségében, ahol végig vezetik őket a kézirat elkészítésétől kezdve a lan nyomdai megjelenéséig az új­ságírói munka valamennyi fázisán. A közösségi élet, a politikai és szakmai ta­nulás és a sajtómunka gyakorlása neveli új­ságírókká a munkás és paraszt fiatalokat, hogy meg tudják állni helyüket a szocializ­must építő sajtó frontján, a békeharc magyar­­országi szakaszán. A kollektív A kollektív gazdaság sokszáz és sokezer hektár kiterjedésű szocialista nagyüzeme­i.Nagygazdaságot azonban — mondja Sztálin elvtárs — nem lehet terv nélkül vezetni Földművelő nagygazdaság, amely a paraszt­­gazdaságok százait, sőt nemritkán ezreit öleli fel, nem lehet meg tervszerű vezetés nélkül. Enélkü­l az ilyen gazdaságnak el kell pusztul­nia és szét kell hullania.“ Az alapszabályzat 8. szakasza szerint is: ,,A kollektív gazdaság kötelezi magát arra, hogy tervszerűen gazdálkodik és mindenben be tartja a földművelésügyi minisztériumnak­­ gazdasági terv keretében kiadott utasítá­sait... A kollektív gazdaság kötelezettséget vállal arra, hogy pontosan végrehajtja a ve­­tési, szántási, kapálási, aratási, cséplési és őszi szántási terveket, amelyeket a vidék helyzetének megfelelően dolgoztak ki, vala­­mint arra, hogy végrehajtja az állattenyésztés ejlesztésére vonatkozó tervet.“ A kollektív gazdaság tervszerűsítését három észre oszthatjuk, de ezek egymással szoro­san összefüggnek. A távlati terv keretén belül több évre előre megállapítjuk a gazdaság fejlesztésének irá­nyát, meghatározzuk célkitűzéseit a helyi kö­ül­mények, az állami tervfeladatok s a fa­jok szükségletei alapján. A távlati terv ma­gában foglalja a gazdaság helyzetét a terv­­dőszak elején és végén: részletesen elemzi a sövénytermesztés, a zöldségkertészet, a gyü­­mölcstermesztés, a szőlőművelés és egyéb te­­vékenységi területének fejlesztését. A távlati érvet a gazdaság vezetősége a gép­ és trak­­aráll­mlás, valamint a tartomány és rajon mezőgazdasági osztályai szakembereinek se­­gítségével állítja össze. A termelési terv részletesen kidolgozza a dolektív gazdaság távlati tervének egy évre jó részét. Foglalkozik minden olyan szerve­­ési, agrotechnikai és állattenyésztési kérdés­el, amely az illető év folyamán a gazdaság­án adódik. A termelési tervhez szorosan­apcsolódik a köl­ségvetés, amely lényegében termelési terv célkitűzéseinek megvalósítá­­ához van hivatva a pénzügyi fedezetet bizto­­stani A munkaterv alapján a termelési tervet fejleteire bontjuk a mezőgazdasági idény­­lankának megfelelően — tavaszi vetési ampány, növényápel­ési kampány, betakarí­tó­ kampány, őszi vetési és szántási kam­ány téli mun­katerv. — A m­unkaterv konkrét ■ládátokat tartalmaz minden egyes brigád söpört és kollektivista részére. Pontosan megállapítja a munka befejezésének határide­­it, anyagi fedezetét, s kijelöli a fogatok, gé­­ek és eszközök feladatait. Éppen ezért m­nd termelési tervet, mind a munkatervet össz­­angba kell hozni a gazdaságot kiszolgáló ép- és traktorá­l­lomás tervével. A termelési terv alapját a tervfe­ladatok ké­­pzik s a kollektív gazdaság minden tevé­­­nységét visszatükrözi. Ezt a tervet decem­­­er elején kell összeállítani a földművelés­gyi minisztérium utasításai szerint. A terv­lapot ugyancsak a földművelésügyi minisz­­rium bocsátja a kollektív gazdaságok ren­­dkezésére, amely a gazdaság területének nvelési ágak szerinti megoszlásán kívül az­ábbi fejezeteket tartalmazza: — A szántóföld felhasználása: őszi és ta­­iszi vetések, a növény megnevezése, terüje­­, vetőmagszükséglete, hektáronként előirány itt átlagtermése és összes termése. — A vetőmag beszerzése s vetéshez való­­készítése: vetőmagszükséglet növényen­int, a fajta megnevezése, beszerzési helye , időpontja, a vetőmag tisztítása, csávázása, revizálása. — Zöldségtermesztés: a termesztendő zöld­ségek területe külön-külön, vetőmag vagy pa­lántaszükséglet, ezek biztosításának módja s a zöldségek terméshozama, külön tüntetve fel a magtermesztésre szánt zöldségeket, vala­mint az üvegházi- és b­elegágyi palánta és zöl­dségtermesztést. — A terület és a vetések felosztása a brigá­dok között növényenként és parcellánként, mega­lapítva minden egyes brigád termelési feladatait. — Gyümölcsösök, szőlők, faiskolák, véd­­erdőpászták: ez a rész tartalmazza a meglévő ültetvényeket, ezek előirányzott termését, a tervbevett ültetvényeket.­­ Az istállótrágya összegyűjtése, a műtrá­gya beszerzése és ezek alkalmazása, a trágya megnevezése, mennyisége, beszerzésének idő­pontja, a trágya felhasználása parcellák sze­rint, a hektáronként szükséges trágyamennyi­ség s a trágyázás ideje. — A csávázó és permetező anyagok, állati betegségek megelőzésére és leküzdésére szük­séges gyógyszerek beszerzése. — A vetéstől a betakarításig előforduló me­zőgazdasági munkálatok felsorolása: tartal­mazza a munka nagyságát, elvégzésének idő­pontját és módját, a szükséges munkanapokat, külön megállapítva, hogy mit végez el a gaz­­daság saját eszközeivel és mit a gép- és traktorállomás segítségével. — Motorok, villanymotorok, traktorok, a gazdaság egyéb gépparkjának felhasználása. — Az állattenyésztés fejlesztése: állatforga­lom fajok és korcsoportok szerint — növeke­dés, csökkenés — az állatok termelékenysé­ge — tej, tojás, gyapjú, hús, méz stb. — Takarmánymérleg, takarmányszükséglet állatfajok és takarmánynemek szerint, szá­las-, nedvdús-, abrak, és zöldtakarmányok, ólomszalma — az egész évre, egyik terméstől a másikig. — A szükséges építkezések s a meglévő épületek nagyobb javításai; itt feltüntetendő az építkezés vagy a javítás meghatározása. — A mezőgazdasági leltár és a szállító esz­közök javítása, előállítása és beszerzése; ide tartozik a beszerzendő gépek és eszközök fel­sorolása, a javítási munkálatok megjelölése, a javításhoz szükséges anyagok felsorolásá­­val, a javítás befejezésének határideje, vala­mint az, hogy a szükséges anyagból mennyit lehet a gazdaságon belül biztosítani. — Segédüzemek: különböző műhelyek és melléktevékenységi ágak, ezek megnevezése, termékeik mennyisége, feltüntetve, hogy ebből mennyire van szüksége a gazdaságnak s mennyi keni f eladásra, a szükséges nyers­anyag és fűtőanyag. — A munka megszervezése: a különböző brigádok és csoportok, a brigádokba beosz­tott tagok száma nemek szerint, a brigádok­nak kiadott igásállatok, valamint a tagok be­osztása a gazdaságban és azonkívüli mun­kára. — A munkanapok felhasználása, termelési ágak, növények és munkálatok szerint, a ve­zetőségnek és az ügyviteli személyzetnek járó javadalmazás munkanapokban, valamint az egész gazdaság egész évi munkájának volu­­menjére — nagyságára — előirányzott mun­kanapok száma. — A növényi termények elosztása tartal­mazza minden növényre vonatkozólag az elő­írt termést, az állam iránti kötelezettségeket, a gép- és traktorállomás munkálataiért járó természetbeni fizetést, alapokat és tartalékala­pokat, valamint az eladásra szánt s a tagok között munkanapjaik arányában kiosztandó mennyiséget.­­ Az állati termékek elosztása a fenti pontban elmondottak szerint történik s ide tartozik a gyapjú, sajt, túró, tej, méz, stb. — Káderképzés, ahol előirányzandó az is­kolákba, szaktanfolyamokra küldendő kollek­tivisták száma, a tanulás időtartama, s a tan­­folyam részvevőinek járó munkanapok száma. Ezen fejezetek összessége alkotja a kol­lektív gazdaság termelési tervét, amely mind­azon intézkedéseket és munkálatokat magá­ban foglalja, amelyeket a gazdaságnak egy év alatt el kell végeznie. A termelési tervet és a költségvetést az év­záró mérleggel egyidejűleg kell elkészíteni. Ezzel az alkalommal számbavesszük a mun­kában rendszeresen részvevő kollektivistákat, a munkaképes tagokat, ellenőrizzük az igyás- és haszonállatok állapotát, kielemezzük az elmúlt év munkáját s követendő példaként ál­lítjuk a kollektivisták elé mind az élmunká­sok, mind az élenjáró kollektív gazdaságok munkamódszereit. Egyike a legfontosabb kérdéseknek a munkanormák felülvizsgálata. Ahhoz, hogy a munkanormákat minden munkacsoportra he­lyesen állapíthassa meg, a közgyűlésnek fi­gyelemmel kell lennie mind a saját, mind a szomszédos élgazdaságok és élmunkások ta­pasztalataira. A terv helyes összeállításához elengedhetet­len a gazdaság földterületének, a talaj jelleg­zetességeinek, minőségének, gyomosodási fo­kának alapos ismerete. A termelési terv összeállításában a gazda­ság vezetőségét segítik a tartomány és a ra­jon mezőgazdasági osztályai, valamint a gép- és traktorállomás agrármérnökei, állatte­nyésztői, állatorvosai és szükség szerint más szakemberei is, de részt vesznek abban a bri­gádvezetők, állattenyésztők, telepvezetők, cso­portvezetők s a gazdaság különböző termelési ágainak szakemberei. A tervjavaslatot részleteiben le kell tár­gyaltatni, megg kell vitatni a kollektivisták széles tömegeivel a termelés színhelyén. A kollektivisták észrevételeit, javaslatait, taná­csait, kritikáit a vezetőségnek alaposan át kell tanulmányoznia. A terv így válik tömege­set mozgósító tényezővé. A közgyűlés által jóváhagyott, a rajon­ me­zőgazdasági osztály és a gép­ és traktorállo­más igazgatója által ellenőrzött s láttamozott termelési terv végrehajtása kötelező. A jóváhagyott termelési terv alapján kon­krét feladatokat kell kiosztani a brigádoknak, állattenyésztő telepeknek, segédüzemeknek. Minden kollektivistának ismernie kell helyét a termelésben, valamint azokat az agrotech­nikai és állattenyésztési intézkedéseket, ame­lyeket munkahelyén a következő év folyamán alkalmaznia kell. Nem elég a tervfeladatok kiosztása, hanem azoknak végrehajtását állandóan ellenőrizni kell a gazdaság minden tevékenységi terüle­tén. Az e­l­enőrzést nemcsak a vezetőségnek s az ellenőrző bizottságnak, hanem maguknak a tagoknak kell gyakorolniuk a közgyűlése­ken, termelési tanácskozásokon s a vezetőség kibővített ülésein keresztül. A Párt és a minisztertanács 1951 március 1-i és szeptember 18-i határozata világosan rámutat arra a fontos szerepre, amelyet a ter­melési terv helyes összeállítása, a munka he­­lyes megszervezése, a munkanormák igazsá­gos alkalmazása a kollektív gazdaságaink szervezeti és gazdasági megszilárdulásában játszik. Ez a két határozat mind a földműve­lésügyi minisztérium, mind a néptanácsok és a gép- és traktorállomások mezőgazdasági szerveinek feladatává teszi a kollektív gaz­daságok ilyen irányú megsegítését. A techni­kusoknak segíteniük kell kollektív gazdasá­gainkat termelési tervük helyes összeállításá­ban. Dr. ORRA PÁL gazdaságok termelési terve ­ Testvéri üdvözletünket küldjük a MNK sajtómunkásainak Nagy napja van ma a magyarországi sajtó munkásainak. A Magyar Népköztár­saság minisztertanácsa elhatározta, hogy a Szabad Nép megjelenésének tízéves évfor­dulóját a magyar sajtó napjává nyilvánít­ja. Ez a határozat tükrözi azt a mélységes megbecsülést, amelyet a munkásosztály pártja és a magyar dolgozó nép állama a szabad­ sajtó iránt tanúsít. A Szabad Nép akkor jelent meg első ízben, amikor még nem létezett szabad sajtó Magyarorszá­gon. A Szabad Nép akkor szállt síkra a magyar nép szabadságáért és függetlensé­géért, amikor Magyarország még a hitleri Németország vazallusa és a horthyfasiz­­mus börtöne volt. Tíz esztendővel ezelőtt — 1942 februárjában — volt ez, amikor a hitlerista megszállók és horthyfasiszta csatlósaik a legszárnyűbb terroruralom kö­zepette kergették a magyar népet a törté­nelem legigazságtalanabb háborújába, a biztos pusztulásba, a megsemmisülésbe. Akkor emelte magasra a Szabad Nép — a magyar kommunista mozgalom harcos lapja — a proletárinternacionalizmus, a győzedelmes Szocializmus Országa iráni hűség lobogóját. Akkor hívta fel a Szabad Nép szilárd helytállásra a béke minden magyarországi harcosát az imperialista háborús gyújtogatókkal szemben. Fel­eth­e­­tetlen a magyar nép számára mindazok­nak az emléke, akik hősi halált haltak eb­ben a harcban. Soha el nem felejtik a ma­gyarországi újságírók Rózsa Ferenc, a Szabad Nép első szerkesztőjének emlékét, aki a horthyfasiszták börtönében halt hősi halált. Ki nem halványuló hálával emléke­zik meg a magyar nép mindazokról az elvtársakról akik a csendőrség és a horthysta rendőrkopók éberségét kijátszva — az illegalitás legsúlyosabb körülményei között — az életük kockáztatásával szer­kesztették, szedték, nyomták és terjesztet­­ták a Szabad Népet, amely a béke ügyé­nek harcosait nevelte és mozgósította a szabad, demokratikus, népi Magyarország megteremtéséért. A Szabad Néptől tanulták és tanulják a magyarországi újságírók, hogyan kell a nép ügyéért harcolni, hogyan kell a nép ügyét győzelem­ről-győzelemre vinni. Ezért ünnepli a MNK népe a Szabad Nép meg­jelenésének évfordulóját az egész magyar­­országi demokratikus sajtó napjaként. A népi Magyarországon ma már az egész demokratikus sajtó a nép ügyét szol­gálja. A Szabad Néppel az élen — a dicső­séges bolsevik sajtó nyomdokain haladva — szent hivatásának tekinti ez a sajtó -­­mint a többi népi demokratikus országok sajtói —, hogy minden sorával, minden betűjével a munkásosztály új győzelmei­ért, a dolgozó parasztok felemelkedéséért, az új értelmiség alkotómunkájának sikeres kibontakozásáért küzdjön. Kemény harcot vív ez a sajtó a dolgozó nők boldogságá­ért, az ifjúság fejlődéséért, a béke ügyének diadaláért. A MNK sajtója szakadatlan harcot foly­tat a háborús gyújtogató amerikai impe­rialisták terveinek meghiúsításáért. A meg­újult, szabaddá lett demokratikus ma­gyarországi sajtó együtt küzd a mun­ká­sokkal az ötéves terv teljesítéséért és túl­teljesítéséért; együtt küzd a szántóföldek dolgozó parasztjaival a bőséges termésért, a boldogabb életért. Megmagyarázza a dolgozó parasztságnak, hogyan szabadul­hat meg örökre a kulákkizsákmányolás igájából és barátként, harcostársként mu­tatja meg az utat a verőfényes boldog élet felé. Ilyen barátja és harcostársa a demo­kratikus sajtó a laboratóriumok munkásai­nak, a tudósok harcos gárdájának, a dol­gozó nép valamennyi rétegének. Ezért or­­dulnak oly határtalan bizalommal az egy­szerű emberek ezrei a Szabad Néphez és más lapok szerkesztőségéhez javaslataik­kal, bírálataikkal, tanácskérésükkel. Ezer és tízezer szál fűzi ezt a demokratikus saj­tót olvasóihoz, a nép legszélesebb réte­geihez. A bolsevik sajtó ragyogó tapasztalatait mind szélesebb körben alkalmazza a de­mokratikus magyar sajtó s ennek köszön­hető, hogy ennyire összeforrott, ennyire eggyé vált a nép alapvető érdekeiért folyó harccal. A RNK sajtójának munkásai örömmel üdvözlik a MNK lapjait a sajtónap alkal­mával. Hazánk dolgozóit örömmel töltik el azok a sikerek, amelyeket a MNK sajtója a szocializmus építéséért folytatott harc­ban elért. Üdvözöljük a MNK sajtóját, amely szakadatlanul küzd a népek békéjé­ért, a román-magyar baráti kapcsolatok elmélyítéséért, a békeszerető népek test­véri együttműködéséért. A Román Népköztársaság dolgozó népe további sikereket kíván abban a harcban, amelyet a MNK sajtója a bolsevik sajtó szellemében az emberiség legdrágább kin­cséért, a békéért folytat. Az ENSZ politikai bizottságában a szovjet küldöttség pellengérre állította a rágalmazó kuomintang-klikket Az ENSZ politikai bizottságának január 26-i ülésén kezdődött meg a vita a kuomin­­tang-klikk képviselőjének elcsépelt — és Amerika által sugalt — rágalma felett, amely szerint a Szovjetunió állítólag „fenyegeti“ Kína területi épségét és politikai függetlensé­gét. A január 28-i ülésen Burma képviselője le­leplezte az USA, Anglia és Franciaország képviselőinek provokáló megjegyzéseit. Rá­mutatott, hogy Burma területén tartózkodnak a szétvert kuomintang-csapatoknak Kínából Burmába szökött maradványai. E csapatok rabolnak és erőszakoskodnak a bu­rmai lakossággal. Burma képviselője meg­kérdezte az Egyesült Államok képviselőjét, nem tudnák-e rávenni kuomintangista bará­taikat, hogy Burmát békében hagyják? Fi­gyelmeztetett arra: a burmai nép ellenáll minden olyan kísérletnek, amely arra irányul, hogy országát a Kínai Népköztársaság ellen irányuló támadás támaszpontjául használják fel. A burmai nép a legkorrektebb kapcsolatot tartja fenn a Kínai Népköztársasággal­, a burmai nép életre-halálra küzdeni fog füg­getlenségéért. Burma képviselője rámutatott, hogy a kuomintang ügynöke hosszú beszédét már harmadik éve ismételgeti, de még máig sem tudott egyetlen tényt sem felhozni állí­tásai alátámasztására. Burma képviselője ki­jelentette, hogy a kuomintang féle rendszer túlélte önmagát és el kell tűnnie. J. A. Malik szovjet küldött PARIS. (Agerpres.).­­ Az ENSZ közgyű­lése politikai bizottságának január 28-i ülé­sén J. A. Malik szovjet megbízott válaszolt a koumintang klikk rágalmazó beadványára. Az előző ülésen az amerikai küldöttség és az USA csatlós országainak küldöttei támogat­ták a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság elleni rágalmazó beadványt. Az atlanti tömb küldöttei rágalmazó kije­lentéseikben felemlítették a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság közötti egyezményt a csancsuni vasútvonalra. Másik szovjet meg­bízott hivatkozott az 1945 augusztus 14-én megkötött szovjet-kínai egyezményre, amely a jogegyenlőség elve alapján jött létre. Az atlanti tömb küldöttei azzal rágalmaz­ták a Szovjetuniót, hogy előnyöket szerzett magának Port-Arthur kínai kikötő birtoklásá­ban. Malik szovjet megbízott emlékeztetett arra az időre, amikor még a kuomintáng kormány volt uralmon Kínában. A szovjet kormány akkoriban felkérte a kuomintáng kormányt, hogy Port-Arthur és Damii kérdésének rende­zésére alakítsanak szovjet-kínai vegyesbizott­ságot. A kuomintáng kormány ahelyett, hogy kinevezte volna megbízottait, csapatokat kül­dött Port-Arth­urba, annak ellenére, hogy a fennálló szerződés értelmében a kikötő védel­me a szovjet kormány hatáskörébe tartozott. A kuomintang klikk másik koholmánya az volt, hogy a szovjet csapatok Mandzsúriában a második világháború idején 2 milliárd dol­lár kárt okoztak. Ezzel kapcsolatban Malik elvtárs kijelen­tette: „Ezeknek a számjegyeknek az emlí­tése is mindenkit meggyőzhet arról, hogy a puszta képzelet szüleményei és az a nyilván­való céljuk, hogy egyenetlenséget szítsanak a szovjet és a kínai nép között. De a kínai nép ellenségei tévednek számításaikban. A szovjet és a kínai nép közötti sziklaszilárd ba­rátságot senki sem bonthatja meg. Ezek a csillagászati számok az úgynevezett Pauley misszió jelentésein alapulnak. Pauleyt az amerikai kormány japán fegyverletétele után küldte Koreába és Alandzsuriába azzal az állítólagos megbízatással, hogy felbecsülje az okozott károkat. A misszió igazi célja azon­ban csak 1951 nyarán került napvilágra. Ek­kor közölte ugyanis az amerikai sajtó azt a hírt, hogy Pauley és missziója pontos katonai térképeket készítettek Észak-Koreáról és Mandzsúriáról. Ma ezeknek a térképeknek alapján bombázza az amerikai hadvezetőség Észak-Koreát és követ el provokációkat Mandzsúriában. Ez önmagában véve is világo­san mutatja, hogy nyomban a második világ­háború befejezése után milyen terveket szőt­tek az amerikai imperialisták. Már akkor meg­kezdték a Távol-Kelet, Korea és Kína elleni agressziójuk előkészítését. Egy másik ok­mány, amely az amerikai imperialisták csel­szövéseit bizonyítja, Wedemayer amerikai megbízottnak 1947-ben Truman elnökhöz in­tézett jelentése. Ebből a jelentésből kitűnik, hogy Wedemayer már akkor tervet dolgozott ki Észak-Korea elözönlésére és arra, hogy Koreát amerikai támaszponttá alakítsák, a népi Kína és a Szovjetunió elleni agresszió érdekében. A bekövetkező események megmu­tatták, hogy az amerikaiak rá is tértek koreai cselszövéseik megvalósítására“. A Kuomintang-klikk egyebek között rágal­mazó kijelentést tett a Szovjetunió ellen azzal kapcsolatban, hogy Kínára nézve hátrányos szerződéseket kötött. Malik szovjet megbízott kimutatta ennek az állításnak az alaptalanságát: a két szuverén állam közötti kapcsolatokat a teljes egyenjo­gúság elvének tiszteletben tartása jellemzi. A két ország közötti kapcsolatok alapja a tar­tós barátság. Ez a szoros barátság biztosítja a Távol-Kelet békéjét és biztonságát. Kínában három év óta a központi népkormány van ha­talmon, amely a kínai nép akaratát testesíti meg. Ez a kormány több mint 20 or­szággal tart fenn diplomáciai kapcso­latokat; ez az egyetlen törvényes kor­mány, amely jogosult képviselni nem­zetközi kapcsolatokban és az ENSZ-ben ezt az országot. A népkormány az első olyan kormány Kína történetében, amely kiűzte az országból az idegen kizsák­­mányolókat, véget vetett az évszázados gyar­mati igának és imperialista uralomnak, meg­teremtette az ország teljes szuverenitását. Kí­nát valóban szabad és független állammá ala­kította. A kínai népkormány, amely közel fél­­milliárd ember akaratának kifejezője, vezeti ezt a hatalmas országot és az egész kínai nép részéről bizalomnak, tiszteletnek és szere­tetnek örvend. Az amerikai küldött a politikai bizottság január 28-i ülésén azzal vádolta a Szovjet­uniót, hogy állítólag nem teljesítette az 1945- ös szovjet-kínai egyezmény 5. és 6. pontját. Ezzel kapcsolatban Malik elvtárs kijelen­tette: „Ismeretes, hogy a krími egyezmény, ame­lyet Sztálin generalisszimus, Roosevelt elnök és Churchill miniszterelnök írtak alá, arra kötelezete a Szovjetuniót, hogy Németország fegyverletétele és az európai háború befeje­zése után két-három hónappal lépjen be a Japán elleni háborúba. Ennélfogva a Szov­jetunió kötelezettséget vállalt, hogy támogat­ja az akkori kínai kormányt Kína felszaba­dításában a japán iga alól. Ezek a történelmi okmányok már önmagukban véve is megcá­folják az amerikai küldött rágalmait, amely szerint a Szovjetunió megszegte volna a szov­jet-kínai egyezmény 5 és 6. pontját. A kuamin táng-klikk azt szerette volna, ha a Szovjet­unió támogatja az akkori kormányt a Kína felszabadításáért küzdő népi mozgalom elfoj­tásában. De a krími egyezmény nem tartalmaz ilyen pontot, mert a szovjet kormány létesülésének első pillanatától kezdve külpolitikájának alap­ján­ tekintette a népek önrendelkezési jogá­nak tiszteletben tartását, valamint más népek belügyeibe való be nem avatkozása elvét. 1945 augusztus 9-én­, vagyis pontosan há­rom hónappal Németország fegyverletétele után, a Szovjetunió a krími egyezményben foglalt kötelezettségei alapján, valamint az 1945-ös szovjet-kínai egyezmény értelmében hadat üzent Japánnak, így tehát szigorúan tiszteletben tartotta vállalt kötelezettségét. A szovjet hadsereg hős katonái harcoltak a ja­pán imperialisták elitcsapata, a kvantungi hadsereg ellen, amelynek akkori létszáma 1 millió volt. Megkezdődött a véres és elszánt küzdelem. A hadműveletek során a szovjet hadsereg jelentős emberveszteséget szenve­dett. A mandzsúriai hadműveletek során a szovjet haderők áthatoltak a Hingan hegy­láncnál levő japán erődítményeken, valamint a Szovjetunió és Mandzsúria határán levő ja­pán vonalakon. A japán kormány fegyverletétele ellenére a kvantungi hadsereg még sokáig folytatta a harcot a szovjet csapatokkal szemben. A szov­jet haderő harcolva vonult át egész Mand­zsúria területén és fegyverletételre kénysze­­rítette az ellenséget. Malik szovjet megbízott idézte az angol kormánynak a szovjet kormányhoz intézett átiratát, valamint Truman elnöknek Sztálin generálisszimuszhoz küldött üzenetét a japán háborúval kapcsolatban. Mindkét okmányból kitűnik, hogy az angol és az amerikai kor­mány igen fontosnak tartotta a Szovjetunió döntését ebben a kérdésben. A szovjet küldött idézte McMahon amerikai szenátornak az USA szenátusa külügyi bi­zottságában elmondott beszédét is. Ebben a beszédben a szenátor utalt Henry Stimson volt amerikai hadügyminiszter könyvére. Eb­ben a volt amerikai hadügyminiszter hiva­talosan elismerte, hogy a Szovjetunió belé­pése a háborúba a krími egyezmény és az 1945-ös szovjet-kínai egyezmény alap­ján több mint egy évvel megrövidítette a há­ború időtartamát s így a japán háború 1945 augusztusában a szovjet hadsereg győzelmé­vel végetért, jóllehet arra számítottak, hogy csak 1946 végén fejeződhetik be. A volt amerikai hadügyminiszter beismerte azt is, hogy a szovjet haderő győzelme a ja­pán fasiszták felett megmentette több mint 1 millió amerikai katona életét. Ennyi em­beráldozata lett volna a japánok elleni hábo­rúnak az Egyesült Államok részéről, ha a háború csak 1946 végén fejeződött volna be. A Szovjetunió döntő szerepét a Japán el­leni háborúban Acheson amerikai külügy­miniszter is beismerte 1951 június 4-én az amerikai szenátusban elmondott beszédében. „Kétségtelen, — mondotta Malik elvtárs —, hogy tekintet nélkül az amerikai küldött mos­tani rágalmazó kijelentésére, az amerikai nép és az amerikai anyák hálával emlékeznek és fognak emlékezni arra, hogy a Szovjetunió harca a távolkeleti agresszió ellen megmen­tette 1 millió amerikai katona életét. Sem az amerikai külügyminisztérium, sem a közgyű­lésen részvevő amerikai küldöttség nem fog­ja tudni eltitkolni és eltörölni a történelem lapjairól a szovjet hadsereg hősi fegyverté­nyeit, amelyekért az amerikai nép örökké há­lás marad a szovjet népnek­. Ezután Malik szovjet megbízott foglalko­zott a három imperialista hatalomnak a poli­tikai bizottságban az ázsiai népek békéjével kapcsolatban elhangzott felszólalásával. A szovjet megbízott utalt A. J. Visinszkij szov­jet főmegbízottnak január 3-án, a politikai bizottságban elhangzott beszédére, amely szerint az amerikai parancsnokság Tajvanból csapatokat szállít Dél-Kína, Tájföld és Burma határára és a Kínai Népköztársaság megtá­madását tervezi. Ezeket az állításokat Vi­sinszkij szovjet főmegbízott az amerikai la­pokban megjelent közleményekkel bizonyítot­ta. Amikor Visinszkij szovjet főmegbízott a politikai bizottságban felsorolta vádjait, az atlanti tömb küldöttei nem tudtak semmit sem válaszolni. Hallgatásuk legfőbb oka az volt, hogy abban az időpontban zajlott le az amerikai, angol és francia vezérkari főnökök tanácskozása Washingtonban, valamint Tru­man és Churchill találkozója. Ezeken a ta­nácskozásokon kidolgozták az atlanti tömb távolkeleti agressziós terveit. Most azonban, miután a tervek készen állnak, az angol-ame­rikai agresszorok újabb rágalmazó kohol­mányt agyaltak ki a Szovjetunió ellen. Ezzel a kérdéssel kapcsolatban a DAILY MAIL című lap Párisban megjelent kiadása 1952 január 21-én a következőket közölte Rangoonból: „Csang Kaj Sek csapatai fel­sorakoznak Burma határán. Ez év áprilisá­ban támadást terveznek Kína ellen.” A hírhez az újság hozzáfűzi, hogy Csang Kaj Sek jól felfegyverzett csapatai naponta érkeznek Tajvanból és Tájföldön át csatla­koznak Li Mi, kuomintangista tábornok csa­pataihoz Junan tartományban, Burma hatá­rán. A lap rámutat arra, hogy a felvonuló kuo­­mintang csapatok amerikai fegyverekkel van­nak felszerelve és április végén támadást ké­szítenek elő a népi Kína ellen. „A burmai ellenzéki párt három vezetője közös nyilatkozatban figyelmeztette a bur­­mai kormányt a kuomintang részéről fenye­gető veszélyre. Rámutatott arra, hogy Burmát az a veszély fenyegeti, hogy hadszíntérré váljék” — írja a lap. Burma küldötte az ENSZ politikai bizott­ságában hivatalosan jelentette ezt. Más la­pok jelentése szerint a burmai ellenzéki pár­tok gyűlésén január 18-án dr. U Ba Maung, a Mahabama párt nevében kijelentette, hogy beszéde már most hat kuomintang hadosztály állomá­sozik Burmában, amelyeknek legkevesebb egyharmada jól felszerelt reguláris csapat. A kuomintang csapatok által elfoglalt terület közel 8 ezer négyzetmérföld. A burmai Ken Jung körzetben van a kuomintang főhadiszál­lása, ahol most repülőteret építenek. A kuo­­mintang csapatok Tájföldön át kapják a had­felszerelést. Bo lang Naing, a burmai Mahabama párt vezetője ugyanezen az ülésen kijelentette, hogy a kuomintangistáknak saját repülőtereik vannak Burmában. A csapatok ellátása a Tájföld­ és Burma határán lévő amerikai tá­maszpontokról történik. A csapatok kiképzé­sét két amerikai tábornok, két ezredes és 27 őrnagy végzi. Mindezek a tények azt bizonyítják, hogy az amerikai agresszorok újabb háborús tűzfész­ket akarnak létrehozni Kína déli határán. Ma­lik elvtárs felhívta a politikai bizottság fi­gyelmét ezekre a tényekre. Majd így foly­tatta: „Nemrégiben két fontos értekezlet zajlott le Washingtonban: az elsőn részt vettek az USA, Anglia és Franciaország vezérkari fő­nökei, a másikon Truman és Churchill. Eze­ken az értekezleteken szó esett Dél-Kelet Ázsiáról és a keleti országokról. A sajtókom­mentárokból világosan kitűnik, hogy Was­hingtonban újabb háborús összeesküvést szőt­tek Ázsia és­ a Kelet népei ellen. A CE MATINALE PAYS című lap a nyu­­gati hatalmak vezérkari főnökeinek washing­toni tárgyalásairól január 9-én ezt írta: „A tárgyalások alapja azoknak a katonai intézkedéseknek az egybehangolása, amelyek a nyugati hatalmakat beavatkozásra kénysze­rítenék abban az esetben, ha a kínaiak hat­­hatósabban akarnák támogatni Vietnámot és általában a délkeletázsiai felkelőket.” A PARIS PRESSE LONTRANSIGEANT c. francia lap január 10-én közölte a francia hadügyminisztérium hivatalos jelentését, a­­mely kimutatja: „Washingtonban Dél-Kelet Ázsia kérdéséről és azokról az intézkedésekről tárgyaltak, amelyeket a nyugati hatalmak ve­zérkari főnökei a nemrégiben Singapooreban megtartott értekezleten ajánlottak.” Tudott dolog, hogy a singapoori konferencián az USA, Anglia és Franciaország megbízottai azért jöttek össze, hogy egybehangolják a három állam katonai terveit Dél-Kelet Ázsia és az egész Távol-Kelet népei ellen — Ma­lájföldön, Vietnámban, Koreában, Kínában és Ázsia más területein. Ugyanez a lap január 12-i számában a washingtoni tárgyalásokkal kapcsolatban ki­jelentette, hogy Juin francia tábornok szoros együttműködést ajánlott az úgynevezett „kö­zös védelmi rendszerben”, amely légi, száraz­földi és tengerészeti haderőkkel rendelkezik. Ezeknek a haderőknek a célja, hogy Indokí­nában, Burmában, Malájföldön és Tájföldön elnyomják a népi megmozdulásokat. Ebbe az agressziós tömbbe akarják bevon­ni Kanadát, Ausztráliát és Új-Zeelandot. Mindezekből kitűnik, hogy az amerikai ag­resszorok az angol birodalom domíniumainak bevonásával Washintongban tervet dolgoztak ki Dél-Kelet Ázsia népei ellen. A sajtóban megjelent közlemények leleple­zik a Washingtonban szőtt összeesküvés szá­lait. Az amerikai küldöttnek az a kijelentése, hogy az amerikai kormány fegyveresen be­avatkozik, ha „a kínai kommunisták agresz­­sziót követnek el” ékesszóló bizonyíték arra, hogy az amerikai kormány újabb agressziót készít elő Kína és Dél-Kelet Ázsia népei el­len Ebből a célból az amerikai kormány hat kuomintang hadosztályt fegyverzett fel, a­­melyek jelenleg Burmában állomásoznak- Lapjelentések szerint Tajvanból további csa­patokat küldenek Burmába. A közgyűlés és a politikai bizottság ne®­ hagyhatják figyelmen kívül mindezeket. Ko­molyan foglalkozni kell ezekkel a sajtóközle­ményekkel, valamint az amerikai küldöttnek a politikai bizottságban tett hivatalos nyilat­kozatával, amelyhez Anglia és Franciaország küldöttei is csatlakoztak. Az amerikai küldött nyilatkozata azt mu­tatja, hogy Dél-Kelet Ázsia népeit, amelyek szabadságukért és nemzeti függetlenségükért harcolnak és amelyek az ENSZ alapokmánya, értelmében meg akarják valósítani, a gyakor­latban a népek önrendelkezési jogát — most a három nyugati hatalom fenyegeti. Was­hingtonban ezeknek az államoknak a ve­zérkari főnökei tervet dolgoztak ki az ázsiai népek ellen. A tervet jóváhagyta az USA és Anglia miniszterelnöke. Mindezekből az következik, hogy a koreai fegyverszüneti tárgyalások halogatása az amerikaiak részéről, a koreai agresszió to­vábbi folytatása érdekében történik. Az ame­rikaiak ki akarják terjeszteni az agressziót Koreáról egész Dél-Kelet Ázsiára. Mindezek a tények bizonyítják a három nyugati hatalom és elsősorban az amerikai agresszorok támadó szándékait. A kuomintang klikk küldöttének rágalmazó kijelentése az ENSZ-ben kizárólag azt a célt szolgálja, hogy álcázza az amerikai agresszorok hódító ter­veit a háború kiterjesztésére és a Távol-Kelet megtámadására. A tényeket és az előterjesztett okmányokat figyelembe véve, a politikai bizottságnak sem­mi oka sincsen arra, hogy megvizsgálja a kuomintang ügynök panaszát. A politikai bi­zottság helyesen és igazságosan csak akkor járhat el, ha elutasítja ezt a panaszt, amely kizárólag arra szolgál, hogy elkendőzze az angol amerikai tömb távolkeleti háborús ter­veit Ezért ezt a pontot le kell venni a napi­rendről, mert ez teljesen alaptalan és csupán a kuomintang ügynök és amerikai támogatói­nak koholmánya. Ennek a panasznak kizáró­lag provokációs és agressziós célja van. Romániai Magyar Szó

Next