Romániai Magyar Szó, 1952. február (6. évfolyam, 1343-1367. szám)
1952-02-01 / 1343. szám
1952., február 1., péntek. ÚJSÁGÍRÓISKOLA BUDAPESTEN Az iskola, ahol a magyar újságírónemzedék tanul, a Budapest fölé magasló Gellérthegyen épült. Az iskolaépület három emeletes. Az első és második emeleten vannak a tantermek, a társalgó és könyvtár, a harmadikon a bentlakó növendékek csinos, kényelmes szobái. A magyar népművelési minisztérium, amely tavaly márciusban az újságíróiskolát felállította, bőkezűen gondoskodott mind a tanfelszerelésről, mind az ellátásról. Ennek az új ihlettiénynek a megalapítása fontos lépés volt a szocialista sajtó fejlődésében. Azt jelentette, hogy most már intézményesen, főiskolai színvonalon biztosítják az új magyar újságírónemzedék képzését. Az ötvenöt fiú és harmincöt leány hallgató, aki első évben az újságíróiskolába került, a felvétel előtt valamilyen formában már tanújelét adta újságírói tehetségének. A jelenlegi iskolások mintegy 45 százaléka 2—3 hónapig már gyakornok volt valamelyik lap szerkesztőségében. A többiek üzemekben, vagy falvakon dolgoztak és mint munkás- vagy parasztlevelezők állottak kapcsolatban a sajtóval. Az újságíróiskola Valamennyi tagja ösztöndíjas. Magyarországon még nem volt újságíróiskola. A tantestületre vár az a feladat, hogy a Szovjetunió sajtóoktatási tapasztaltainak felhasználásával összeállítsák az iskola munkatervét. Az újságíróiskolának az a célja, hogy hallgatói elsajátítsák a szakmájukhoz szükséges általános elméleti és gyakorlati alapismereteket. Egy esztendő után a hallgatók, mint magasabb minősítésű gyakornokok, a szerkesztőségekbe kerülnek A szabadabb mozgást biztosító újságírófoglalkozás mellett elvégezhetik — az érdeklődési körüknek megfelelő rovati beosztás szerint, a közgazdasági, bölcsészeti, mezőgazdasági, vagy más egyetemet. Az elméleti oktatásnak három főága van. Az első az ideológiai, a politikai kiképzés, amely az egész tanulmányi rendszer vezérfonalát jelenti. Az állandó tanárok mellett a Magyar Dolgozók Pártjának előadói ismertetik részletesen és behatóan a Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártjának történetét. Napi egy órán foglalkoznak a politikai gazdaságtannal, a nemzetközi munkásmozgalom legfontosabb fejezeteivel és a dialektikus materializmus alapelveivel. A szakmai oktatást az újságíró-tanárok vezetik. A hallgatók a napi három-négy órán alaposan és lelkiismeretesen tanulmányozhatják a kommunista sajtó elvi kérdéseit, a bolsevik sajtó és a magyar sajtó történetét. Megbeszélik az összes rovatok munkáját, az öszszes műfajokat, vezércikk, riport, cikk, tárca, tudósítás szempontjait, csakúgy, mint a helyes tipográfizálását. Az általános műveltséget szolgáló oktatás szorosan a szakmához fűződik s fő tantárgya az irodalomtörténet, a nyelvtan, és a stílustan. Az iskola tagjait a gyakorlati munka elsajátítására négy csoportba osztották. Fgy-agy csoport: egy „szerkesztőségEnnek keretében felváltva beosztják a hallgatókat a különböző rovatokba, munkakörökbe. Az iskola minden héten egyszer a Távirati Iroda anyagából nyolc óra alatt egy négy újságoldalnak megfelelő „mintalapot” szerkeszt. Evvel a gyakorlattal különösen a hírszerkesztést, a távirati anyag csoportosítását, az egyes műfajokban való feldolgozását tanulják A hallgatókat kéthetenkint az iskolai autón kiviszik az üzemekbe, bányákba, a falusi termelőcsoportokhoz. A helyszíni tapasztalatokról riportban, tudósításban, cikkben számolnak be Sokoldalú íráskészségüket azzal is növelik, hogy nemcsak az egyes műfajokat változtatják, hanem a tanárok meghatározzák azt is, milyen jellegű lap részére készítsék el írásukat. A kéziratokat maguk tipografizálják, „nyomda-kész” állapotban adják ki. A tanulmányi idő első és második felében a hallgatók egy-egy hetet töltenek valamelyik fővárosi napilap szerkesztőségében, ahol végig vezetik őket a kézirat elkészítésétől kezdve a lan nyomdai megjelenéséig az újságírói munka valamennyi fázisán. A közösségi élet, a politikai és szakmai tanulás és a sajtómunka gyakorlása neveli újságírókká a munkás és paraszt fiatalokat, hogy meg tudják állni helyüket a szocializmust építő sajtó frontján, a békeharc magyarországi szakaszán. A kollektív A kollektív gazdaság sokszáz és sokezer hektár kiterjedésű szocialista nagyüzemei.Nagygazdaságot azonban — mondja Sztálin elvtárs — nem lehet terv nélkül vezetni Földművelő nagygazdaság, amely a parasztgazdaságok százait, sőt nemritkán ezreit öleli fel, nem lehet meg tervszerű vezetés nélkül. Enélkül az ilyen gazdaságnak el kell pusztulnia és szét kell hullania.“ Az alapszabályzat 8. szakasza szerint is: ,,A kollektív gazdaság kötelezi magát arra, hogy tervszerűen gazdálkodik és mindenben be tartja a földművelésügyi minisztériumnak gazdasági terv keretében kiadott utasításait... A kollektív gazdaság kötelezettséget vállal arra, hogy pontosan végrehajtja a vetési, szántási, kapálási, aratási, cséplési és őszi szántási terveket, amelyeket a vidék helyzetének megfelelően dolgoztak ki, valamint arra, hogy végrehajtja az állattenyésztés ejlesztésére vonatkozó tervet.“ A kollektív gazdaság tervszerűsítését három észre oszthatjuk, de ezek egymással szorosan összefüggnek. A távlati terv keretén belül több évre előre megállapítjuk a gazdaság fejlesztésének irányát, meghatározzuk célkitűzéseit a helyi köülmények, az állami tervfeladatok s a fajok szükségletei alapján. A távlati terv magában foglalja a gazdaság helyzetét a tervdőszak elején és végén: részletesen elemzi a sövénytermesztés, a zöldségkertészet, a gyümölcstermesztés, a szőlőművelés és egyéb tevékenységi területének fejlesztését. A távlati érvet a gazdaság vezetősége a gép és trakarállmlás, valamint a tartomány és rajon mezőgazdasági osztályai szakembereinek segítségével állítja össze. A termelési terv részletesen kidolgozza a dolektív gazdaság távlati tervének egy évre jó részét. Foglalkozik minden olyan szerveési, agrotechnikai és állattenyésztési kérdésel, amely az illető év folyamán a gazdaságán adódik. A termelési tervhez szorosanapcsolódik a kölségvetés, amely lényegében termelési terv célkitűzéseinek megvalósítáához van hivatva a pénzügyi fedezetet biztostani A munkaterv alapján a termelési tervet fejleteire bontjuk a mezőgazdasági idénylankának megfelelően — tavaszi vetési ampány, növényápelési kampány, betakarító kampány, őszi vetési és szántási kamány téli munkaterv. — A munkaterv konkrét ■ládátokat tartalmaz minden egyes brigád söpört és kollektivista részére. Pontosan megállapítja a munka befejezésének határideit, anyagi fedezetét, s kijelöli a fogatok, géek és eszközök feladatait. Éppen ezért mnd termelési tervet, mind a munkatervet összangba kell hozni a gazdaságot kiszolgáló ép- és traktorállomás tervével. A termelési terv alapját a tervfeladatok képzik s a kollektív gazdaság minden tevénységét visszatükrözi. Ezt a tervet decemer elején kell összeállítani a földművelésgyi minisztérium utasításai szerint. A tervlapot ugyancsak a földművelésügyi miniszrium bocsátja a kollektív gazdaságok rendkezésére, amely a gazdaság területének nvelési ágak szerinti megoszlásán kívül azábbi fejezeteket tartalmazza: — A szántóföld felhasználása: őszi és taiszi vetések, a növény megnevezése, terüje, vetőmagszükséglete, hektáronként előirány itt átlagtermése és összes termése. — A vetőmag beszerzése s vetéshez valókészítése: vetőmagszükséglet növényenint, a fajta megnevezése, beszerzési helye , időpontja, a vetőmag tisztítása, csávázása, revizálása. — Zöldségtermesztés: a termesztendő zöldségek területe külön-külön, vetőmag vagy palántaszükséglet, ezek biztosításának módja s a zöldségek terméshozama, külön tüntetve fel a magtermesztésre szánt zöldségeket, valamint az üvegházi- és belegágyi palánta és zöldségtermesztést. — A terület és a vetések felosztása a brigádok között növényenként és parcellánként, megalapítva minden egyes brigád termelési feladatait. — Gyümölcsösök, szőlők, faiskolák, véderdőpászták: ez a rész tartalmazza a meglévő ültetvényeket, ezek előirányzott termését, a tervbevett ültetvényeket. Az istállótrágya összegyűjtése, a műtrágya beszerzése és ezek alkalmazása, a trágya megnevezése, mennyisége, beszerzésének időpontja, a trágya felhasználása parcellák szerint, a hektáronként szükséges trágyamennyiség s a trágyázás ideje. — A csávázó és permetező anyagok, állati betegségek megelőzésére és leküzdésére szükséges gyógyszerek beszerzése. — A vetéstől a betakarításig előforduló mezőgazdasági munkálatok felsorolása: tartalmazza a munka nagyságát, elvégzésének időpontját és módját, a szükséges munkanapokat, külön megállapítva, hogy mit végez el a gazdaság saját eszközeivel és mit a gép- és traktorállomás segítségével. — Motorok, villanymotorok, traktorok, a gazdaság egyéb gépparkjának felhasználása. — Az állattenyésztés fejlesztése: állatforgalom fajok és korcsoportok szerint — növekedés, csökkenés — az állatok termelékenysége — tej, tojás, gyapjú, hús, méz stb. — Takarmánymérleg, takarmányszükséglet állatfajok és takarmánynemek szerint, szálas-, nedvdús-, abrak, és zöldtakarmányok, ólomszalma — az egész évre, egyik terméstől a másikig. — A szükséges építkezések s a meglévő épületek nagyobb javításai; itt feltüntetendő az építkezés vagy a javítás meghatározása. — A mezőgazdasági leltár és a szállító eszközök javítása, előállítása és beszerzése; ide tartozik a beszerzendő gépek és eszközök felsorolása, a javítási munkálatok megjelölése, a javításhoz szükséges anyagok felsorolásával, a javítás befejezésének határideje, valamint az, hogy a szükséges anyagból mennyit lehet a gazdaságon belül biztosítani. — Segédüzemek: különböző műhelyek és melléktevékenységi ágak, ezek megnevezése, termékeik mennyisége, feltüntetve, hogy ebből mennyire van szüksége a gazdaságnak s mennyi keni f eladásra, a szükséges nyersanyag és fűtőanyag. — A munka megszervezése: a különböző brigádok és csoportok, a brigádokba beosztott tagok száma nemek szerint, a brigádoknak kiadott igásállatok, valamint a tagok beosztása a gazdaságban és azonkívüli munkára. — A munkanapok felhasználása, termelési ágak, növények és munkálatok szerint, a vezetőségnek és az ügyviteli személyzetnek járó javadalmazás munkanapokban, valamint az egész gazdaság egész évi munkájának volumenjére — nagyságára — előirányzott munkanapok száma. — A növényi termények elosztása tartalmazza minden növényre vonatkozólag az előírt termést, az állam iránti kötelezettségeket, a gép- és traktorállomás munkálataiért járó természetbeni fizetést, alapokat és tartalékalapokat, valamint az eladásra szánt s a tagok között munkanapjaik arányában kiosztandó mennyiséget. Az állati termékek elosztása a fenti pontban elmondottak szerint történik s ide tartozik a gyapjú, sajt, túró, tej, méz, stb. — Káderképzés, ahol előirányzandó az iskolákba, szaktanfolyamokra küldendő kollektivisták száma, a tanulás időtartama, s a tanfolyam részvevőinek járó munkanapok száma. Ezen fejezetek összessége alkotja a kollektív gazdaság termelési tervét, amely mindazon intézkedéseket és munkálatokat magában foglalja, amelyeket a gazdaságnak egy év alatt el kell végeznie. A termelési tervet és a költségvetést az évzáró mérleggel egyidejűleg kell elkészíteni. Ezzel az alkalommal számbavesszük a munkában rendszeresen részvevő kollektivistákat, a munkaképes tagokat, ellenőrizzük az igyás- és haszonállatok állapotát, kielemezzük az elmúlt év munkáját s követendő példaként állítjuk a kollektivisták elé mind az élmunkások, mind az élenjáró kollektív gazdaságok munkamódszereit. Egyike a legfontosabb kérdéseknek a munkanormák felülvizsgálata. Ahhoz, hogy a munkanormákat minden munkacsoportra helyesen állapíthassa meg, a közgyűlésnek figyelemmel kell lennie mind a saját, mind a szomszédos élgazdaságok és élmunkások tapasztalataira. A terv helyes összeállításához elengedhetetlen a gazdaság földterületének, a talaj jellegzetességeinek, minőségének, gyomosodási fokának alapos ismerete. A termelési terv összeállításában a gazdaság vezetőségét segítik a tartomány és a rajon mezőgazdasági osztályai, valamint a gép- és traktorállomás agrármérnökei, állattenyésztői, állatorvosai és szükség szerint más szakemberei is, de részt vesznek abban a brigádvezetők, állattenyésztők, telepvezetők, csoportvezetők s a gazdaság különböző termelési ágainak szakemberei. A tervjavaslatot részleteiben le kell tárgyaltatni, megg kell vitatni a kollektivisták széles tömegeivel a termelés színhelyén. A kollektivisták észrevételeit, javaslatait, tanácsait, kritikáit a vezetőségnek alaposan át kell tanulmányoznia. A terv így válik tömegeset mozgósító tényezővé. A közgyűlés által jóváhagyott, a rajon mezőgazdasági osztály és a gép és traktorállomás igazgatója által ellenőrzött s láttamozott termelési terv végrehajtása kötelező. A jóváhagyott termelési terv alapján konkrét feladatokat kell kiosztani a brigádoknak, állattenyésztő telepeknek, segédüzemeknek. Minden kollektivistának ismernie kell helyét a termelésben, valamint azokat az agrotechnikai és állattenyésztési intézkedéseket, amelyeket munkahelyén a következő év folyamán alkalmaznia kell. Nem elég a tervfeladatok kiosztása, hanem azoknak végrehajtását állandóan ellenőrizni kell a gazdaság minden tevékenységi területén. Az elenőrzést nemcsak a vezetőségnek s az ellenőrző bizottságnak, hanem maguknak a tagoknak kell gyakorolniuk a közgyűléseken, termelési tanácskozásokon s a vezetőség kibővített ülésein keresztül. A Párt és a minisztertanács 1951 március 1-i és szeptember 18-i határozata világosan rámutat arra a fontos szerepre, amelyet a termelési terv helyes összeállítása, a munka helyes megszervezése, a munkanormák igazságos alkalmazása a kollektív gazdaságaink szervezeti és gazdasági megszilárdulásában játszik. Ez a két határozat mind a földművelésügyi minisztérium, mind a néptanácsok és a gép- és traktorállomások mezőgazdasági szerveinek feladatává teszi a kollektív gazdaságok ilyen irányú megsegítését. A technikusoknak segíteniük kell kollektív gazdaságainkat termelési tervük helyes összeállításában. Dr. ORRA PÁL gazdaságok termelési terve Testvéri üdvözletünket küldjük a MNK sajtómunkásainak Nagy napja van ma a magyarországi sajtó munkásainak. A Magyar Népköztársaság minisztertanácsa elhatározta, hogy a Szabad Nép megjelenésének tízéves évfordulóját a magyar sajtó napjává nyilvánítja. Ez a határozat tükrözi azt a mélységes megbecsülést, amelyet a munkásosztály pártja és a magyar dolgozó nép állama a szabad sajtó iránt tanúsít. A Szabad Nép akkor jelent meg első ízben, amikor még nem létezett szabad sajtó Magyarországon. A Szabad Nép akkor szállt síkra a magyar nép szabadságáért és függetlenségéért, amikor Magyarország még a hitleri Németország vazallusa és a horthyfasizmus börtöne volt. Tíz esztendővel ezelőtt — 1942 februárjában — volt ez, amikor a hitlerista megszállók és horthyfasiszta csatlósaik a legszárnyűbb terroruralom közepette kergették a magyar népet a történelem legigazságtalanabb háborújába, a biztos pusztulásba, a megsemmisülésbe. Akkor emelte magasra a Szabad Nép — a magyar kommunista mozgalom harcos lapja — a proletárinternacionalizmus, a győzedelmes Szocializmus Országa iráni hűség lobogóját. Akkor hívta fel a Szabad Nép szilárd helytállásra a béke minden magyarországi harcosát az imperialista háborús gyújtogatókkal szemben. Felethetetlen a magyar nép számára mindazoknak az emléke, akik hősi halált haltak ebben a harcban. Soha el nem felejtik a magyarországi újságírók Rózsa Ferenc, a Szabad Nép első szerkesztőjének emlékét, aki a horthyfasiszták börtönében halt hősi halált. Ki nem halványuló hálával emlékezik meg a magyar nép mindazokról az elvtársakról akik a csendőrség és a horthysta rendőrkopók éberségét kijátszva — az illegalitás legsúlyosabb körülményei között — az életük kockáztatásával szerkesztették, szedték, nyomták és terjesztetták a Szabad Népet, amely a béke ügyének harcosait nevelte és mozgósította a szabad, demokratikus, népi Magyarország megteremtéséért. A Szabad Néptől tanulták és tanulják a magyarországi újságírók, hogyan kell a nép ügyéért harcolni, hogyan kell a nép ügyét győzelemről-győzelemre vinni. Ezért ünnepli a MNK népe a Szabad Nép megjelenésének évfordulóját az egész magyarországi demokratikus sajtó napjaként. A népi Magyarországon ma már az egész demokratikus sajtó a nép ügyét szolgálja. A Szabad Néppel az élen — a dicsőséges bolsevik sajtó nyomdokain haladva — szent hivatásának tekinti ez a sajtó -mint a többi népi demokratikus országok sajtói —, hogy minden sorával, minden betűjével a munkásosztály új győzelmeiért, a dolgozó parasztok felemelkedéséért, az új értelmiség alkotómunkájának sikeres kibontakozásáért küzdjön. Kemény harcot vív ez a sajtó a dolgozó nők boldogságáért, az ifjúság fejlődéséért, a béke ügyének diadaláért. A MNK sajtója szakadatlan harcot folytat a háborús gyújtogató amerikai imperialisták terveinek meghiúsításáért. A megújult, szabaddá lett demokratikus magyarországi sajtó együtt küzd a munkásokkal az ötéves terv teljesítéséért és túlteljesítéséért; együtt küzd a szántóföldek dolgozó parasztjaival a bőséges termésért, a boldogabb életért. Megmagyarázza a dolgozó parasztságnak, hogyan szabadulhat meg örökre a kulákkizsákmányolás igájából és barátként, harcostársként mutatja meg az utat a verőfényes boldog élet felé. Ilyen barátja és harcostársa a demokratikus sajtó a laboratóriumok munkásainak, a tudósok harcos gárdájának, a dolgozó nép valamennyi rétegének. Ezért ordulnak oly határtalan bizalommal az egyszerű emberek ezrei a Szabad Néphez és más lapok szerkesztőségéhez javaslataikkal, bírálataikkal, tanácskérésükkel. Ezer és tízezer szál fűzi ezt a demokratikus sajtót olvasóihoz, a nép legszélesebb rétegeihez. A bolsevik sajtó ragyogó tapasztalatait mind szélesebb körben alkalmazza a demokratikus magyar sajtó s ennek köszönhető, hogy ennyire összeforrott, ennyire eggyé vált a nép alapvető érdekeiért folyó harccal. A RNK sajtójának munkásai örömmel üdvözlik a MNK lapjait a sajtónap alkalmával. Hazánk dolgozóit örömmel töltik el azok a sikerek, amelyeket a MNK sajtója a szocializmus építéséért folytatott harcban elért. Üdvözöljük a MNK sajtóját, amely szakadatlanul küzd a népek békéjéért, a román-magyar baráti kapcsolatok elmélyítéséért, a békeszerető népek testvéri együttműködéséért. A Román Népköztársaság dolgozó népe további sikereket kíván abban a harcban, amelyet a MNK sajtója a bolsevik sajtó szellemében az emberiség legdrágább kincséért, a békéért folytat. Az ENSZ politikai bizottságában a szovjet küldöttség pellengérre állította a rágalmazó kuomintang-klikket Az ENSZ politikai bizottságának január 26-i ülésén kezdődött meg a vita a kuomintang-klikk képviselőjének elcsépelt — és Amerika által sugalt — rágalma felett, amely szerint a Szovjetunió állítólag „fenyegeti“ Kína területi épségét és politikai függetlenségét. A január 28-i ülésen Burma képviselője leleplezte az USA, Anglia és Franciaország képviselőinek provokáló megjegyzéseit. Rámutatott, hogy Burma területén tartózkodnak a szétvert kuomintang-csapatoknak Kínából Burmába szökött maradványai. E csapatok rabolnak és erőszakoskodnak a burmai lakossággal. Burma képviselője megkérdezte az Egyesült Államok képviselőjét, nem tudnák-e rávenni kuomintangista barátaikat, hogy Burmát békében hagyják? Figyelmeztetett arra: a burmai nép ellenáll minden olyan kísérletnek, amely arra irányul, hogy országát a Kínai Népköztársaság ellen irányuló támadás támaszpontjául használják fel. A burmai nép a legkorrektebb kapcsolatot tartja fenn a Kínai Népköztársasággal, a burmai nép életre-halálra küzdeni fog függetlenségéért. Burma képviselője rámutatott, hogy a kuomintang ügynöke hosszú beszédét már harmadik éve ismételgeti, de még máig sem tudott egyetlen tényt sem felhozni állításai alátámasztására. Burma képviselője kijelentette, hogy a kuomintang féle rendszer túlélte önmagát és el kell tűnnie. J. A. Malik szovjet küldött PARIS. (Agerpres.). Az ENSZ közgyűlése politikai bizottságának január 28-i ülésén J. A. Malik szovjet megbízott válaszolt a koumintang klikk rágalmazó beadványára. Az előző ülésen az amerikai küldöttség és az USA csatlós országainak küldöttei támogatták a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság elleni rágalmazó beadványt. Az atlanti tömb küldöttei rágalmazó kijelentéseikben felemlítették a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság közötti egyezményt a csancsuni vasútvonalra. Másik szovjet megbízott hivatkozott az 1945 augusztus 14-én megkötött szovjet-kínai egyezményre, amely a jogegyenlőség elve alapján jött létre. Az atlanti tömb küldöttei azzal rágalmazták a Szovjetuniót, hogy előnyöket szerzett magának Port-Arthur kínai kikötő birtoklásában. Malik szovjet megbízott emlékeztetett arra az időre, amikor még a kuomintáng kormány volt uralmon Kínában. A szovjet kormány akkoriban felkérte a kuomintáng kormányt, hogy Port-Arthur és Damii kérdésének rendezésére alakítsanak szovjet-kínai vegyesbizottságot. A kuomintáng kormány ahelyett, hogy kinevezte volna megbízottait, csapatokat küldött Port-Arthurba, annak ellenére, hogy a fennálló szerződés értelmében a kikötő védelme a szovjet kormány hatáskörébe tartozott. A kuomintang klikk másik koholmánya az volt, hogy a szovjet csapatok Mandzsúriában a második világháború idején 2 milliárd dollár kárt okoztak. Ezzel kapcsolatban Malik elvtárs kijelentette: „Ezeknek a számjegyeknek az említése is mindenkit meggyőzhet arról, hogy a puszta képzelet szüleményei és az a nyilvánvaló céljuk, hogy egyenetlenséget szítsanak a szovjet és a kínai nép között. De a kínai nép ellenségei tévednek számításaikban. A szovjet és a kínai nép közötti sziklaszilárd barátságot senki sem bonthatja meg. Ezek a csillagászati számok az úgynevezett Pauley misszió jelentésein alapulnak. Pauleyt az amerikai kormány japán fegyverletétele után küldte Koreába és Alandzsuriába azzal az állítólagos megbízatással, hogy felbecsülje az okozott károkat. A misszió igazi célja azonban csak 1951 nyarán került napvilágra. Ekkor közölte ugyanis az amerikai sajtó azt a hírt, hogy Pauley és missziója pontos katonai térképeket készítettek Észak-Koreáról és Mandzsúriáról. Ma ezeknek a térképeknek alapján bombázza az amerikai hadvezetőség Észak-Koreát és követ el provokációkat Mandzsúriában. Ez önmagában véve is világosan mutatja, hogy nyomban a második világháború befejezése után milyen terveket szőttek az amerikai imperialisták. Már akkor megkezdték a Távol-Kelet, Korea és Kína elleni agressziójuk előkészítését. Egy másik okmány, amely az amerikai imperialisták cselszövéseit bizonyítja, Wedemayer amerikai megbízottnak 1947-ben Truman elnökhöz intézett jelentése. Ebből a jelentésből kitűnik, hogy Wedemayer már akkor tervet dolgozott ki Észak-Korea elözönlésére és arra, hogy Koreát amerikai támaszponttá alakítsák, a népi Kína és a Szovjetunió elleni agresszió érdekében. A bekövetkező események megmutatták, hogy az amerikaiak rá is tértek koreai cselszövéseik megvalósítására“. A Kuomintang-klikk egyebek között rágalmazó kijelentést tett a Szovjetunió ellen azzal kapcsolatban, hogy Kínára nézve hátrányos szerződéseket kötött. Malik szovjet megbízott kimutatta ennek az állításnak az alaptalanságát: a két szuverén állam közötti kapcsolatokat a teljes egyenjogúság elvének tiszteletben tartása jellemzi. A két ország közötti kapcsolatok alapja a tartós barátság. Ez a szoros barátság biztosítja a Távol-Kelet békéjét és biztonságát. Kínában három év óta a központi népkormány van hatalmon, amely a kínai nép akaratát testesíti meg. Ez a kormány több mint 20 országgal tart fenn diplomáciai kapcsolatokat; ez az egyetlen törvényes kormány, amely jogosult képviselni nemzetközi kapcsolatokban és az ENSZ-ben ezt az országot. A népkormány az első olyan kormány Kína történetében, amely kiűzte az országból az idegen kizsákmányolókat, véget vetett az évszázados gyarmati igának és imperialista uralomnak, megteremtette az ország teljes szuverenitását. Kínát valóban szabad és független állammá alakította. A kínai népkormány, amely közel félmilliárd ember akaratának kifejezője, vezeti ezt a hatalmas országot és az egész kínai nép részéről bizalomnak, tiszteletnek és szeretetnek örvend. Az amerikai küldött a politikai bizottság január 28-i ülésén azzal vádolta a Szovjetuniót, hogy állítólag nem teljesítette az 1945- ös szovjet-kínai egyezmény 5. és 6. pontját. Ezzel kapcsolatban Malik elvtárs kijelentette: „Ismeretes, hogy a krími egyezmény, amelyet Sztálin generalisszimus, Roosevelt elnök és Churchill miniszterelnök írtak alá, arra kötelezete a Szovjetuniót, hogy Németország fegyverletétele és az európai háború befejezése után két-három hónappal lépjen be a Japán elleni háborúba. Ennélfogva a Szovjetunió kötelezettséget vállalt, hogy támogatja az akkori kínai kormányt Kína felszabadításában a japán iga alól. Ezek a történelmi okmányok már önmagukban véve is megcáfolják az amerikai küldött rágalmait, amely szerint a Szovjetunió megszegte volna a szovjet-kínai egyezmény 5 és 6. pontját. A kuamin táng-klikk azt szerette volna, ha a Szovjetunió támogatja az akkori kormányt a Kína felszabadításáért küzdő népi mozgalom elfojtásában. De a krími egyezmény nem tartalmaz ilyen pontot, mert a szovjet kormány létesülésének első pillanatától kezdve külpolitikájának alapján tekintette a népek önrendelkezési jogának tiszteletben tartását, valamint más népek belügyeibe való be nem avatkozása elvét. 1945 augusztus 9-én, vagyis pontosan három hónappal Németország fegyverletétele után, a Szovjetunió a krími egyezményben foglalt kötelezettségei alapján, valamint az 1945-ös szovjet-kínai egyezmény értelmében hadat üzent Japánnak, így tehát szigorúan tiszteletben tartotta vállalt kötelezettségét. A szovjet hadsereg hős katonái harcoltak a japán imperialisták elitcsapata, a kvantungi hadsereg ellen, amelynek akkori létszáma 1 millió volt. Megkezdődött a véres és elszánt küzdelem. A hadműveletek során a szovjet hadsereg jelentős emberveszteséget szenvedett. A mandzsúriai hadműveletek során a szovjet haderők áthatoltak a Hingan hegyláncnál levő japán erődítményeken, valamint a Szovjetunió és Mandzsúria határán levő japán vonalakon. A japán kormány fegyverletétele ellenére a kvantungi hadsereg még sokáig folytatta a harcot a szovjet csapatokkal szemben. A szovjet haderő harcolva vonult át egész Mandzsúria területén és fegyverletételre kényszerítette az ellenséget. Malik szovjet megbízott idézte az angol kormánynak a szovjet kormányhoz intézett átiratát, valamint Truman elnöknek Sztálin generálisszimuszhoz küldött üzenetét a japán háborúval kapcsolatban. Mindkét okmányból kitűnik, hogy az angol és az amerikai kormány igen fontosnak tartotta a Szovjetunió döntését ebben a kérdésben. A szovjet küldött idézte McMahon amerikai szenátornak az USA szenátusa külügyi bizottságában elmondott beszédét is. Ebben a beszédben a szenátor utalt Henry Stimson volt amerikai hadügyminiszter könyvére. Ebben a volt amerikai hadügyminiszter hivatalosan elismerte, hogy a Szovjetunió belépése a háborúba a krími egyezmény és az 1945-ös szovjet-kínai egyezmény alapján több mint egy évvel megrövidítette a háború időtartamát s így a japán háború 1945 augusztusában a szovjet hadsereg győzelmével végetért, jóllehet arra számítottak, hogy csak 1946 végén fejeződhetik be. A volt amerikai hadügyminiszter beismerte azt is, hogy a szovjet haderő győzelme a japán fasiszták felett megmentette több mint 1 millió amerikai katona életét. Ennyi emberáldozata lett volna a japánok elleni háborúnak az Egyesült Államok részéről, ha a háború csak 1946 végén fejeződött volna be. A Szovjetunió döntő szerepét a Japán elleni háborúban Acheson amerikai külügyminiszter is beismerte 1951 június 4-én az amerikai szenátusban elmondott beszédében. „Kétségtelen, — mondotta Malik elvtárs —, hogy tekintet nélkül az amerikai küldött mostani rágalmazó kijelentésére, az amerikai nép és az amerikai anyák hálával emlékeznek és fognak emlékezni arra, hogy a Szovjetunió harca a távolkeleti agresszió ellen megmentette 1 millió amerikai katona életét. Sem az amerikai külügyminisztérium, sem a közgyűlésen részvevő amerikai küldöttség nem fogja tudni eltitkolni és eltörölni a történelem lapjairól a szovjet hadsereg hősi fegyvertényeit, amelyekért az amerikai nép örökké hálás marad a szovjet népnek. Ezután Malik szovjet megbízott foglalkozott a három imperialista hatalomnak a politikai bizottságban az ázsiai népek békéjével kapcsolatban elhangzott felszólalásával. A szovjet megbízott utalt A. J. Visinszkij szovjet főmegbízottnak január 3-án, a politikai bizottságban elhangzott beszédére, amely szerint az amerikai parancsnokság Tajvanból csapatokat szállít Dél-Kína, Tájföld és Burma határára és a Kínai Népköztársaság megtámadását tervezi. Ezeket az állításokat Visinszkij szovjet főmegbízott az amerikai lapokban megjelent közleményekkel bizonyította. Amikor Visinszkij szovjet főmegbízott a politikai bizottságban felsorolta vádjait, az atlanti tömb küldöttei nem tudtak semmit sem válaszolni. Hallgatásuk legfőbb oka az volt, hogy abban az időpontban zajlott le az amerikai, angol és francia vezérkari főnökök tanácskozása Washingtonban, valamint Truman és Churchill találkozója. Ezeken a tanácskozásokon kidolgozták az atlanti tömb távolkeleti agressziós terveit. Most azonban, miután a tervek készen állnak, az angol-amerikai agresszorok újabb rágalmazó koholmányt agyaltak ki a Szovjetunió ellen. Ezzel a kérdéssel kapcsolatban a DAILY MAIL című lap Párisban megjelent kiadása 1952 január 21-én a következőket közölte Rangoonból: „Csang Kaj Sek csapatai felsorakoznak Burma határán. Ez év áprilisában támadást terveznek Kína ellen.” A hírhez az újság hozzáfűzi, hogy Csang Kaj Sek jól felfegyverzett csapatai naponta érkeznek Tajvanból és Tájföldön át csatlakoznak Li Mi, kuomintangista tábornok csapataihoz Junan tartományban, Burma határán. A lap rámutat arra, hogy a felvonuló kuomintang csapatok amerikai fegyverekkel vannak felszerelve és április végén támadást készítenek elő a népi Kína ellen. „A burmai ellenzéki párt három vezetője közös nyilatkozatban figyelmeztette a burmai kormányt a kuomintang részéről fenyegető veszélyre. Rámutatott arra, hogy Burmát az a veszély fenyegeti, hogy hadszíntérré váljék” — írja a lap. Burma küldötte az ENSZ politikai bizottságában hivatalosan jelentette ezt. Más lapok jelentése szerint a burmai ellenzéki pártok gyűlésén január 18-án dr. U Ba Maung, a Mahabama párt nevében kijelentette, hogy beszéde már most hat kuomintang hadosztály állomásozik Burmában, amelyeknek legkevesebb egyharmada jól felszerelt reguláris csapat. A kuomintang csapatok által elfoglalt terület közel 8 ezer négyzetmérföld. A burmai Ken Jung körzetben van a kuomintang főhadiszállása, ahol most repülőteret építenek. A kuomintang csapatok Tájföldön át kapják a hadfelszerelést. Bo lang Naing, a burmai Mahabama párt vezetője ugyanezen az ülésen kijelentette, hogy a kuomintangistáknak saját repülőtereik vannak Burmában. A csapatok ellátása a Tájföld és Burma határán lévő amerikai támaszpontokról történik. A csapatok kiképzését két amerikai tábornok, két ezredes és 27 őrnagy végzi. Mindezek a tények azt bizonyítják, hogy az amerikai agresszorok újabb háborús tűzfészket akarnak létrehozni Kína déli határán. Malik elvtárs felhívta a politikai bizottság figyelmét ezekre a tényekre. Majd így folytatta: „Nemrégiben két fontos értekezlet zajlott le Washingtonban: az elsőn részt vettek az USA, Anglia és Franciaország vezérkari főnökei, a másikon Truman és Churchill. Ezeken az értekezleteken szó esett Dél-Kelet Ázsiáról és a keleti országokról. A sajtókommentárokból világosan kitűnik, hogy Washingtonban újabb háborús összeesküvést szőttek Ázsia és a Kelet népei ellen. A CE MATINALE PAYS című lap a nyugati hatalmak vezérkari főnökeinek washingtoni tárgyalásairól január 9-én ezt írta: „A tárgyalások alapja azoknak a katonai intézkedéseknek az egybehangolása, amelyek a nyugati hatalmakat beavatkozásra kényszerítenék abban az esetben, ha a kínaiak hathatósabban akarnák támogatni Vietnámot és általában a délkeletázsiai felkelőket.” A PARIS PRESSE LONTRANSIGEANT c. francia lap január 10-én közölte a francia hadügyminisztérium hivatalos jelentését, amely kimutatja: „Washingtonban Dél-Kelet Ázsia kérdéséről és azokról az intézkedésekről tárgyaltak, amelyeket a nyugati hatalmak vezérkari főnökei a nemrégiben Singapooreban megtartott értekezleten ajánlottak.” Tudott dolog, hogy a singapoori konferencián az USA, Anglia és Franciaország megbízottai azért jöttek össze, hogy egybehangolják a három állam katonai terveit Dél-Kelet Ázsia és az egész Távol-Kelet népei ellen — Malájföldön, Vietnámban, Koreában, Kínában és Ázsia más területein. Ugyanez a lap január 12-i számában a washingtoni tárgyalásokkal kapcsolatban kijelentette, hogy Juin francia tábornok szoros együttműködést ajánlott az úgynevezett „közös védelmi rendszerben”, amely légi, szárazföldi és tengerészeti haderőkkel rendelkezik. Ezeknek a haderőknek a célja, hogy Indokínában, Burmában, Malájföldön és Tájföldön elnyomják a népi megmozdulásokat. Ebbe az agressziós tömbbe akarják bevonni Kanadát, Ausztráliát és Új-Zeelandot. Mindezekből kitűnik, hogy az amerikai agresszorok az angol birodalom domíniumainak bevonásával Washintongban tervet dolgoztak ki Dél-Kelet Ázsia népei ellen. A sajtóban megjelent közlemények leleplezik a Washingtonban szőtt összeesküvés szálait. Az amerikai küldöttnek az a kijelentése, hogy az amerikai kormány fegyveresen beavatkozik, ha „a kínai kommunisták agreszsziót követnek el” ékesszóló bizonyíték arra, hogy az amerikai kormány újabb agressziót készít elő Kína és Dél-Kelet Ázsia népei ellen Ebből a célból az amerikai kormány hat kuomintang hadosztályt fegyverzett fel, amelyek jelenleg Burmában állomásoznak- Lapjelentések szerint Tajvanból további csapatokat küldenek Burmába. A közgyűlés és a politikai bizottság ne® hagyhatják figyelmen kívül mindezeket. Komolyan foglalkozni kell ezekkel a sajtóközleményekkel, valamint az amerikai küldöttnek a politikai bizottságban tett hivatalos nyilatkozatával, amelyhez Anglia és Franciaország küldöttei is csatlakoztak. Az amerikai küldött nyilatkozata azt mutatja, hogy Dél-Kelet Ázsia népeit, amelyek szabadságukért és nemzeti függetlenségükért harcolnak és amelyek az ENSZ alapokmánya, értelmében meg akarják valósítani, a gyakorlatban a népek önrendelkezési jogát — most a három nyugati hatalom fenyegeti. Washingtonban ezeknek az államoknak a vezérkari főnökei tervet dolgoztak ki az ázsiai népek ellen. A tervet jóváhagyta az USA és Anglia miniszterelnöke. Mindezekből az következik, hogy a koreai fegyverszüneti tárgyalások halogatása az amerikaiak részéről, a koreai agresszió további folytatása érdekében történik. Az amerikaiak ki akarják terjeszteni az agressziót Koreáról egész Dél-Kelet Ázsiára. Mindezek a tények bizonyítják a három nyugati hatalom és elsősorban az amerikai agresszorok támadó szándékait. A kuomintang klikk küldöttének rágalmazó kijelentése az ENSZ-ben kizárólag azt a célt szolgálja, hogy álcázza az amerikai agresszorok hódító terveit a háború kiterjesztésére és a Távol-Kelet megtámadására. A tényeket és az előterjesztett okmányokat figyelembe véve, a politikai bizottságnak semmi oka sincsen arra, hogy megvizsgálja a kuomintang ügynök panaszát. A politikai bizottság helyesen és igazságosan csak akkor járhat el, ha elutasítja ezt a panaszt, amely kizárólag arra szolgál, hogy elkendőzze az angol amerikai tömb távolkeleti háborús terveit Ezért ezt a pontot le kell venni a napirendről, mert ez teljesen alaptalan és csupán a kuomintang ügynök és amerikai támogatóinak koholmánya. Ennek a panasznak kizárólag provokációs és agressziós célja van. Romániai Magyar Szó