Romániai Magyar Szó, 1952. június (6. évfolyam, 1445-1469. szám)
1952-06-01 / 1445. szám
1952. június 1., vasárnap HŐS TENGERÉSZEINK 1951 december 2-án este, a Plehánov" tengerjáró hajónk kijutott a lengyelországi Stupny kikötőből a Balti-tengerre. Útjának célja Leningrád volt. A part már messze elmaradt mögöttük, a világítótorony fel-fel villanó fénye hasztalan próbált áttörni a váratlanul leereszkedett sűrű ködön. Sötét, gomolygó felhők, idomtalan óriásokként hömpölyögtek nyugat felől és beborították az egész láthatárt. A vaksötétben vadul táncoltak a hullámok. A tenger nyögött, bömbölt, harsogott, vad robbajjal kavargott. A hajót hol a hátukra kapták a hullámok, hol meg lezuhant a feneketlen mélységbe. A legénység hősiesen küzdött a viharral, szembeszállt a fedélzetét végigsöprő hullámokkal. Köteleket feszítettek ki a parancsnoki híd, a hajó Orra és a hajófar között, bezárták a gépház szellőztető rácsait, a kabinok ablakát és ajtaját. A parancsnoki fülkében a hajó kapitánya, Ionescu Vasile — Sasa és a másodtiszt összeráncolt homlokkal tanulmányozta a térképet. A hajó viharba került és letért az útvonalról. A kapitány rövid, gyors parancsokat osztogatott. A gépházban a hajógépészek a manométerek szokatlan kilengését figyelték. A fűtők pihenés nélkül etették a hatalmas kazánokat ,a kormányos nagy fáradtsággal tudta csak a kormányt kezelni. A hajó jobbra-balra dőlt. Egy hatalmas hullám több emeletnyi magasra emelte, a hajócsavar üresen forgott, nem tudott a vízbe kapaszkodni. A gépészek megállították a gépeket. Tonnaszámra zúdult a víz a hajóhídra, dühöngött a vihar. A hajó irányát már nem lehetett megtartani. Hegymagas, sötét hullám öntötte el a fedélzetet. Recsegve szakadtak ki az árbóckötelek. A főárbóc mindent összetörve zuhant végig a hajóhídon. A hajó ingott, minden eresztékében recsegve, amint egy-egy mély hullámvölgybe zuhant. A kormányszerkezet eltört, a hajó ki volt szolgáltatva a viharnak, egy helyben forgott, majd vadul megiramodott, hol az egyik, hol a másik oldalára dőlt. „Kormányosok, tengerészek a fedélzetre", harsogta túl a kapitány hangja a vihart. „A kézikormányhoz elvtársak. Meg kell menteni a hajót és a rakományt!’“ A hős tengerészek csak nagy fáradsággal, kötelékbe és a korátba kapaszkodva jutottak el a kormánykerékig. Majd elsodorták őket a hajón átcsapó jéghideg hullámok. Az elszabadult kormánykereket négyen sem tudták megrögzíteni, állandóan kiszabadult a kezeik közül, sebesen forgott, megütötte, megsebesítette őket. Másik négy matróz jött a segítségükre, ezek is megsebesültek. Minden erőfeszítés hiábavalónak bizonyult, a kormányt nem lehetett megrögzíteni. Ezalatt a hajó bukdácsolt, oldalra dőlt, minden percben elmerülhetett. Most már segítséget sem kérhettek. A vihar letépte a rádió-táviró antennáját, s így minden összeköttetésük megszakadt a világgal. Míg Coca Dumitru gépész, a pártszervezet titkára, Ene Dinulescuval, Victor Burleaval és másokkal minden erejüket megfeszítve igyekeztek behozni a kormányt, hogy a hajó visszanyerje egyensúlyát, Petre Negoita távirász felkúszott a viharban megmeghajló antennaárbócra. Közel húsz méter magasságban, teljes sötétségben kötözte öszsze a szétszakadt huzalokat. Rendbehozta a megrongálódott antennát. Életét kockáztatta, hogy megmentse a hajót. ★ 4 „Plehánov“ legénysége megbirkózott a viharral, megmentette a hajót is rakományát. Erősebbek voltak, mint a szél, vagy a tomboló hullámok. Pirkadatkor, amikor szétoszlottak a felhők s a nap első sugarai megcsillantak a lecsöndesült habokon, a „Plehánov" már ideiglenesen kijavítva, újra a megszabott útvonalon haladt célja felé. Igaz hazafiak küzdöttek itt, ezen az éjszakán. Önfeláldozóan, határtalan hősiességgel harcoltak, hogy megmentsék a hajót és rakományát. Bebizonyították országunknak és a Pártnak, hogy új emberek, bátrak, merészek, akiket semmiféle vihar nem tud legyőzni. ★ Dolgozó népünk értékeli a hősiességet. Ezt igazolta az a hatalmas ünneplő tömeg, amely 1952 május 22-én összegyűlt a konstancai kikötőben, hogy vörös zászlókkal, ezernyi virágcsokorral és forró öleléssel fogadja azokat, akik életük kockáztatásával mentették meg, rakományával együtt, hazánk egyik legnagyobb tengerjáró hajóját. a. Tt. A buzsori néptanács képviselő-szobája Mint méhek a kaptárt, úgy rajzolták körül annak idején Barbulescu Aurelia házát a községbeliek. Ez akkor volt, amikor, mint az egyik parasztküldöttség tagja, visszatért a Szovjetunióból. Volt, aki egy nap folyamán háromszor is visszatért, hogy valamit megkérdezzen Aureliától. Mindannyiszor úgy ment el, hogy választ kapott arra, amire kiváncsi volt, de lám, azután megint csak valami új kérdés jutott eszébe, hát ismét viszszatért. . . De nemcsak az érdeklődők, hanem maga Barbulescu Aurelia Buzsor község néptanácsának elnöke is — aki künn járt a Szovjetunióban — úgy volt valahogyan, mint a kérdezősködők. Annyit látott, oly sokat tapasztalt a rövid idő alatt, hogy csak lassan, fokozatosan elevenedett fel benne a gazdag élményanyag. Sok mindent írt fel vastag jegyzetkönyvébe, de az emlékezetében is sok mindent őrzött meg a felejthetetlen utazásokból. Ilyen, az emlékek gazdag kincstárából felmerülő kép volt a képviselők szobája is. Egy ukrán kolhozban látta, a fehérre meszelt nagyablakos, szépen berendezett helyiséget. Volt abban íróasztal, iratszekrény, közben pedig kényelmes Székek várták a honpolgárokat, akiknek megbeszélni valójuk van a képviselő elvtársakkal. . . Miután Barbulescu Aurelia bent járt Lugoson a rajoni néptanácsnál és megbeszélte, hogy az ő községükben is berendezik a képviselők szobáját, — egyre csak a távoli kolhozban látott szobára gondolt. Persze nemcsak a csinos berendezésre gondolt, hanem elsősorban a munkára, amit ott a képviselők kifejtenek. Buzsor község néptanácsának elnöke tisztában volt azzal, hogy jó úton halad, ha a szovjet példát követi. A képviselők, Somogyi Pál, Bombescu Ion, Baba Vasile, Boteanu Todor, egy emberként álltak Barbulescu Aurelia mellé, hogy tervéből valóság legyen, így az elmúlt év végén már készen volt a buzsori néptanács képviselőinek szobája. ★ A tavaszi mezőgazdasági munkák előkészítésével volt elfoglalva a község. A gépek, szerszámok javítását már befejezték, a vetőmagokat már kiválogatták. Az egyik este Tamás Viktor szegényparaszt beállított a képviselők szobájába. Kezelt Baba Vasile és Boteanu Todor képviselőkkel, akik szintén most érkeztek oda, egész napi munka után. — Baj van — panaszolta komoran a képviselőknek Tamás Viktor, — éppen most, amikor a trágyát hordanám lesántult a lovam. Mit tehetnénk elvtársak? A szegényparasztban■ elkeseredettségében is szilárd volt a képviselők iránti bizalom, a reménykedés, hogy itt majd valahogyan segítségére lesznek. A két képviselő meghányta-vetette Tamás Viktor nehézségét. Honnan lehetne most lovat szerezni a megszorultnak, amikor mindegyik dolgozó paraszt trágyát hord. . . Közben új látogatók érkeztek, Galetta Péter és Lupascu Iosif. Köszöntek, aztán csendesen leültek és szivart sodrva hallgatták a három ember vitáját. Azok már sorra vettek minden lovas gazdát, de eredményre nem jutottak. — Mi lenne elvtársak, ha közösen segítenénk — szólt közbe váratlanul Lupascu és előadta hirtelenében megfogamzott tervét. így történt, hogy minden szekerező gazda három-négy, saját földjére tett fuvar után befordult Tamás Viktor udvarára. Vitték ki az ő földjére is a trágyát. . . Ott, a képviselők szobájában több hasonló kérdést beszéltek meg. A képviselők tanácsai alapján, meg a beszélgetésekben részes többi dolgozó paraszt segítségével sok helyiérdekű kérdésnek találták meg a nyitját. A képviselők szobájában folytatott tanácskozásoknak nagy szerepe volt abban, hogy a tavaszi mezőgazdasági munkálatokban Buzsor község megkapta Temesvár tartományban az élenjáró község zászlaját. Tamás Viktor nevét pedig azok, akik bajában segítették, többször is ott olvashatták a néptanács tisztelettábláján. Minden munkában élenjárt. A szobában, nemcsak a választók kérdéseit, javaslatait beszélik meg, ott tárgyalják meg saját teendőiket is a képviselők. Barbulescu Aurelia ilyen megbeszélésre hívta össze a képviselőket, amikor a hús- és tejkvóta beszolgáltatására került a sor a községben. A néptanács elnöke a szovjet nép képviselőinek nagyszerű példájáról, lángoló hazafiságáról beszélt. A község képviselői mind megértették és átérezték, mennyire fontos, hogy ők élenjárjanak a beszolgáltatásban. A községben Somogyi Pál képviselő a húsbeszolgáltatás, a néptanács elnöke pedig a tejbeszolgáltatás terén járt elől jó példával. Ugyanezt tették a többi néptanácsi képviselők is. Érthető, hogy a községi vezetők példáját a falu minden becsületes dolgozója követi. Buzsor község dolgozó parasztjai becsülettel tesznek eleget húsbeszolgáltatási kötelezettségeiknek. . A választók és képviselők között folytatott beszélgetésekből nem egy olyan kezdeményezés született, amely hozzájárul a község felvirágoztatásához. Galetaru Elena, dolgozó parasztasszony a tőkés földesúri kormányzatok idején megkezdett artézi kút építésének befejezését javasolta. Tetszett a javaslat az egész községnek. "A felettes hatóságok jóváhagyásával a községi néptanács önmegadóztatással tett szert a kút befejezésihez szükséges összegre. Az új ártézi kút már elkészült. A képviselők szobájában beszélték meg azt is, hogy az apaállatistálló mellett elterülő községi kertet élő sövénnyel kerítik be. Ez a kert magasan fekszik és ki van szolgáltatva a szélnek, az időjárás viszontagságainak. „Ültessünk védőövet a kert körél” — javasolta Somogyi Pál. . . , Ma fiatal halványzöld levelű facsemeték hármas sora keretezi a község nagykiterjedésű kertjét. A község lakosai ültették. Ilyen rövid az út a buzsori képviselők szobájában elhangzott és a község javát szolgáló javaslatok és tervek valóraváltásáig. D. 1. Több segítséget és támogatást az olthidi állami gazdaságnak! Sűrüszemű, kitartó májusi eső veri az olthidi határt. Napok óta hol alábbhagy, hol újra kezdi. A nedvesség mélyen a földbe szívódik, latyakká változtatja a dűlőket és földutakat. Az állami gazdaság udvarán, terebélyes gesztenyefák és kőrisek víztől csöpögő sátora alatt farkaruhás lányok, asszonyok tereferélnek, várják az eső végét. A férfiak a kapanyélre támaszkodva ácsorognak, aggodalmas türelmetlenséggel kémlelik az ónszinü égboltozatot. — Vége lehetne már —mondja egy szürkeruhás sovány paraszt — ha így tart, lemaradunk a kapálással — és bosszúsan rázza kalapja karimájáról az összegyűlt esőcseppeket. Fiatal, ölestermetű férfi válaszol: — Nem félek én attól, bátyám. . . Emlékszik, amikor szántottunk, akkor is ezt mondták: lemaradunk, mert kevés a fogat, a traktorok meg folyton bedöglenek. Aztán Serban Gheorghe, a legfiatalabb közöttünk, vállalta, hogy nem jön addig haza a mezőről, amíg az utolsó darabot is fel nem szántják. A traktor csak úgy falta a földet a keze alatt. Nappal a nap fénye világított neki, éjszaka a hold, meg a traktor fényszórója, és szántott, szántott szakadatlanul. Alig bírták leszedni a traktorról, hogy pihenjen két-három órát, 312 hektárt szántott egymaga. A többiek, mintha csak megbabonázta volna őket, követték példáját. Bevégeztük a szántást, vetést becsülettel, határidő előtt. No, úgy lesz most is. Erősebbek leszünk mi, mint az időjárás. Közben az Olt felől hirtelen szél kerekedik, szétkergeti az égen úszó lomha felhőket, rázza az esőcseppeket a fáról a vidáman sikongató lányok nyakába. A nap is előbukkan. Egyetlen mosolyától felragyognak az állami gazdaság épületeinek piros tetői a dúsz lombú fák között. Mögöttük ezüstszín szalagként kanyarog az Olt gőzölgő vize. Valaki elkulja magát: — Munkára elvtársak! Többen lehúzzák a lábbelijüket, hogy kíméljék a sártól, a férfiak is feltörik a nadrágszárat. Nem telik bele öt perc s már indulnak a mezők felé. Kőröskörül ragyogó napfényben féllábszárig érő búzatenger hullámzik. Kidugta zöld levelét a kukorica és szépen fejlődik a cukorrépa is. A mezőn itt is, ott is szorgalmas kapások csoportja hajladozik. Néha felegyenesednek, végig néznek a zsendülő vetéseken és a termést latolgatják. Most már megérti mindenki, miért szorgalmazta úgy Bucurescu elvtárs, a gazdaság igazgatója a határidők betartását. Megértik azt is, miért kellett tervbe venni háromszori kapálást az évszázadokon át megszokott kétszeri kapálás helyett. Szégyen lenne, ha a táblácskával jelzett gazdasági földeken nem teremne több, mint az egyénileg gazdálkodók parcelláin. Az állami gazdaság a környékbeli dolgozó parasztok iskolája, csoportosan járnak ide tanulni új agrotechnikai módszereket. Olyan eredményeket kell látniok, hogy gondolkodóba essenek, kezdjék latolgatni a különbséget az egyéni gazdaság és a nagyüzemi gazdálkodás között. Valamikor, nem is olyan régen, még Filitisz bojár volt az úr ezeken a földeken. Neki túrták a földet pirkadattól napszállatig. Az övé volt a termés, neki tejeltek a kagytógyü tehenek az istállókban. Abból a tejből a béresek gyermeke még egy kortyot sem kapott. Amikor állami gazdaság lett a birtokból, kétfajta ember élt itt: gazdasági cseléd és napszámos. Eleinte ugyanolyan közömbös beletörődéssel művelték a gazdaság földjét, mint a bojárét. Aztán a Párt nevelni kezdte őket. A nagy változások közepette megváltoztak, átalakultak az emberek is. A tegnapi cselédek már csak úgy emlékeznek a múltra, mint egy elsüllyedt világra, másfajta emberek lettek: örömmel dolgoznak, fegyelmezetten, törődnek a gazdasággal, az életszínvonallal, a terméssel, az állatállománnyal, a sztálínvárosi piaccal, a néppel és a hazával. A pénzreformot követő határozat óta nemcsak gyűléseken, de otthon is állandó beszéd tárgya az agrominimum. LEGELSŐK LEHETNÉNK A TARTOMÁNYBAN, HA HIBÁK NEM VOLNÁNAK Kertész Miklóst, a sertésnevelde felelősét szép időben, rossz időben mindig a gazdaságban találja a látogató. Itt foglalatoskodik most is, a mintaszerűen tiszta ólak körül. Alacsonytermetű, zömök ember, apró ráncokkal körülárkolt szemében tengernyi öröm és bizakodás ragyog. — Kilenc éves koromban kezdtem őrizni a csordát — mondja — cselédeskedtem a botfalusi és baráti kulákoknál. Az iskolát csak kívülről ismertem, a gazdám azt mondta, hogy „az iskolának nincs szüksége rád, de a teheneknek igen.” Két éve került a gazdaságba sertésgondozónak. Úgy őrizte a gondjaira bízott állatokat, mintha az övé volnának, most már nem a muszáj hajtotta, hanem a meggyőződés. A kismalacok nyikkanására, nem restellette átugrani az akoldeszkán, nehogy agyonnyomja az anyja. A múlt évben 67 malaccal több szaporulatot ért el, mint amennyi a tervben volt. Kitették a nevét a becsülettáblára és kinevezték a sertésnevelde felelősének. — De ne higyye az elvtárs, hogy meg vagyok elégedve! ??? — Nem az életemmel gondolom, az jó úton halad. Ha van ideje, nézzen be hozzánk, itt lakunk az új munkásházakban. . . Három szép leánykám van. . . Rádiót is vettünk. Saját magammal vagyok elégedetlen, mert látom, hogy többet kell tudnom, ha jó állatgondozó akarok lenni. Lelkesedéstől izzó hangon mesél arról, hogy milyen szakkönyveket olvas. A szovjet szórhozok állatgondozási módszereit tanulmányozza a betűhöz nem szokott szemével. Amit tanul igyekszik megvalósítani, módosításokat vezet be az állatok etetésénél. Az anyaállatok boxának falára kis lyukakat vágott, hogy a szopós malacok kibújhassanak az előtérbe, ahol külön etetik őket, hogy gyorsabban gyarapodjanak. Javaslatára az ólak elé füves kifutókat építenek. — Fejlődik, növekszik nálunk minden — mondja. — Ciocasel Cornélt a télen gazdasági iskolába küldte a vezetőség. Egyesek nem helyeselték — fiatal, most töltötte a húszat, komolyabb embert kéne küldeni. De belátták, hogy nem volt igazuk. Ciocasel megállja a helyét. Eleinte csodálkoztak, amikor a tehénistállóban Pasa Angelináról, Dsemcsenko Máriáról és Ozernojról beszélt, az újfajta tehéngondozásról. Az sem könnyen ment a fejükbe, hogy miért kell egyik tehénnek több takarmányt adni, mint a másiknak, méricskélni, kevergetni? De szerették Clocaselt és elfogadták, amit mondott. Mióta a tehénistálló felelőse, 20 százalékkal emelkedett a tejhozam. Öröm hallgatni az ilyen beszámolót! — Ha nem az állami gazdaságok igazgatóságára volna panaszom — folytatja gondba ráncolódott homlokkal. — Pártunk márciusi határozata azt írja ugye, hogy a földművelésügyi minisztérium tegyen meg mindent, az állami gazdaságok támogatása és munkájuk feljavítása érdekében? Nos, megmondom egyenesen, hogy mi még nem igen látunk mozgást ezen a vonalon. Tavaly az állami gazdaságok igazgatósága nem utalta ki az általunk igényelt takarmányt, a sertések nem fejlődtek kielégítően, sokat le kellett vágnunk mielőtt felhíztak volna. Kevés a fogatunk is, mindössze 7 lófogat. A fogatok hiánya miatt csak kevés gabonát tudtunk elvetni keresztsoros vetéssel, pedig a szovjet módszer duplán visszafizeti a fáradságot. Bérfogatokra vagyunk utalva, ez drága is, megbízhatatlan is. A bérelt fogatok akkor jönnek, amikor akarnak, sokszor lemaradunk miattuk a munkában. Az igazgató elvtárs azt mondja, hogy a minisztérium nem aprobálta a beruházási tervet. Tudjuk mi azt jó, hogy takarékoskodni kell, igyekszünk felszedni még a lehullajtott szalmaszálat is, hogy tovább erősítsük kj pénzünk vásárlóerejét. Takarékosságra van szükség, de jól felfogott takarékosságra. Kertész Miklós a pártnevelte ember okos, tisztánlátó szemével nézi a dolgokat, bár hozzáteszi, hogy ő egyszerű ember, meg kell kérdezni a Pártot és a vezetőséget is, hátha ő nem helyesen látta a helyzetet. — Nyugodjék meg, Kertész elvtárs, ezt mondja a gazdaság vezetősége is. Préda elvtárs, a káderfelelős szó szerint a következőket mondta: „Gazdaságunk jövedelmező. Elsők között vagyunk a tartományban, de a legelsők lehetnénk, ha hibák nem volnának.” Az állami gazdaságok felső irányító szerveinek és a sztálíntartományi néptanácsnak segíteniök kell ezeken a hibákon. A Párt határozata szellemében arra kell törekedniük, hogy segítsék, támogassák a gazdaságot a nagyobb termelési mutatószámok elérése érdekében. Az oltidi állami gazdaságnak nemcsak Sztálin tartomány legelső állami gazdaságává kell válnia, hanem erős szocialista nagyüzemmé is, a pénzreform sikereinek fokozásáért folytatott harc erős bástyájává az ország állami gazdaságainak sorában. SIPOS ANDRÁS 3 Ikuo Oyama japán békeharcos nyilatkozata az ázsiai országok küszöbön álló békekonferenciájáról TOKIO. (Agerpres.). — Az ázsiai és csendesóceáni országok békekonferenciájának japán előkészítő bizottsága közzétette Ikuo Oyama, Sztálin békedíjjal kitüntett tanár nyi nyilatkozatát, amely a következőket tartalmazza: „A japánok örömmel köszöntik az ázsiai és csendesóceáni országok békeharcosainak küszöbön álló értekezletét. Ez az értekezlet, amelynek összehívását Kuo Mo Zso, Szun Cin Lin és más személyiségek kezdeményezték és amelyen 20 ázsiai és csendesóceáni ország képviselői fognak résztvenni — kétségtelenül megerősíti a húsz ország népei között a nemzetközi együttműködést. Ez az értekezlet nagyban hozzájárul az ázsiai és csendesóceáni országok békéjének fenntartásához. A békeszerető japán nép engem is megválasztott küldöttként az értekezlet előkészítő bizottságába. A békeértekezleten tudomására akarom hozni a többi országok küldötteinek a japán nép béketörekvéseit és azt, hogy miképpen harcol a japán nép nemzeti függetlenségéért. Egyben biztosítom Kína, Korea és a többi ázsiai országok népeit, hogy a japánok sohasem fogják megismételni múltbeli hibájukat, sohasem fognak harcolni Ázsia népei ellen, hanem velük együtt vállvetve küzdenek mindazok ellen, akik le akarják igázni Ázsia népeit. Mint Japán küldötte javasolni fogom a következő pontok napirendretűzését: 1. Ázsia és a Csendes-óceán országainak népei kössenek egyezményt, amely szerint nem viselnek háborút egymás ellen. Ebbe az egyezménybe bele kell foglalni azt is, hogy sürgetjük a koreai fegyverszünet mielőbbi megkötését, a koreai kérdés békés rendezését, a baktériumfegyver használatának megtiltását. 2. Olyan intézkedéseket kell életbeléptetni, amelyek megakadályozhatják, hogy Japán ismét hadászati támaszpont lehessen Ázsiában. Intézkedni kell Japán felfegyverzése ellen; indítványozom az úgynevezett japán „békeszerződés" és a „biztonsági szerződés” megsemmisítését, a többoldalú békeszerződés megkötését, a fasizmus újjászületésének megakadályozását. 3. Javasolom a jogegyenlőségen alapuló, szabad és kölcsönös előnyöket biztosító kereskedelem kifejlesztését az ázsiai országok és a Csendes-Óceán övezetében; az ázsiai országok gazdasági tanácskozásának összehívását; a szabad kereskedelem kiterjesztését Japán, a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság között. 4. Az ázsiai és csendesóceáni országok népei közötti kulturális együttműködés és tapasztalatcsere megszervezését; a tudósok, mérnökök, művészek és tanárok együttműködésének kifejlesztését. 5. A nemzetközi együttműködés megerősítését az ázsiai és csendesóceáni országok békeharcában''. Az előkészítő bizottság értesülése szerint a japán küldöttek között vannak: Ikuo Oyama, a japán parlament tagja; Macumoto, a tanácsosi kamara volt alelnöke; az „Odogava Seiko” acélüzem elnöke; valamint a japán nőmozgalom egyik aktivistája és két újságíró. A küldöttek engedélyt kértek a japán külügyminisztériumtól a Kínába való utazásra. Az ASAHI című lap jelentése szerint a japán külügyminiszter elhatározta, hogy nem ad útlevelet a japán békeharcosoknak. Romániai Magyar Szó Amerikai parancsra, előre kidolgozott terv alapján tartóztatták le a Francia Kommunista Párt titkárát Dudos elvtárs letartóztatásának körülményei Dudos elvtárs szerda este 10 óra után feleségével együtt éppen elhagyta a l'HUMANITÉ szerkeztőségét, amikor egy rendőrkordon feltartóztatta gépkocsiját. Köröskörül a rendőrségi gépkocsik tömörültek. Duclos elvtársai felszólították, hogy feleségével és soffőrjével együtt lépjen ki az autóból. A Francia Kommunista Párt titkára erélyesen tiltakozott a törvénytelen letartóztatás ellen, amellyel megsértették képviselői mentelmi jogát. A rendőrök azonban ügyet sem vetettek a tiltakozásra. Ezután Duclos elv-s társ feleségét, Gilberte Duclost, a soffőrt és azt az elvtársat, aki kísérte őket, brutális durvasággal a rendőrautóhoz vezettek, miközben a rendőröket kísérő fasiszta csoportok durván szidalmazták. Duclos elvtársat és feleségét a X. kerületi rendőrségen vették őrizetbe. A vallatás során a rendőrök rendkívüli durvaságról tettek tanúságot Magukhoz vették Duclos elvtárs aktatáskáját. Duclos elvtárs felkiáltott: „A belügyminiszter ellopatja az aktatáskámat!“ Dudos elvtárs követelte, vegyék be a jegyzőkönyvbe. 1. A rendőrök a parlamenti sérthetelenség ellenére letartóztattak egy francia képviselőit. 2. Panaszt tesz aktatáskájának ellopása miatt. A rendőrkapitány ezt visszautasította, mire Duclos elvtárs felkiáltott: „Ugyan mit akarnak az aktatáskába tenni?“ Amikor a jegyzőkönyv elkészült, Duclos elvtárs megtagadta annak aláírását. Ezután Duclos elvtársat a bűnügyi rendőrségre vezették. Ott töltötte az éjtszakát egy széken ülve. Tíz rendőr őrizte, akiket óránként váltottak. Csak másnap reggel engedték meg, hogy orvos meglátogassa. (Jacques Duclos cukorbajban szenved és orvosi gondozásra van szüksége.) Másnap reggel 11 órakor feleségét szabadon bocsátották. Délután negyed háromkor a rendőrök Duclos elvtársat a gyűjtőfogházba vezették és átadták a főállamügyésznek. Duclos elvtárs nyilatkozata a vizsgálóbíró előtt PARIS (Agerpres). — A l’HUMANITÉ közölte Jacques Duclos elvtársnak május 29-én a vizsgálóbíró előtt adott nyilatkozatát. Duclos elvtárs kijelentette: nem véletlen, hogy letartóztatása egybeesik a Ridgway Párisba érkezésével. „Franciaország jelenlegi kormányzói, — mondotta Duclos elvtárs — úgy viselkednek. Fasiszta törvény A „France Presse" hírügynökség május 29-én közölte, hogy a köztársasági ügyész elrendeli az eljárás megindítását Jacques Duclos és André Stil, valamint a többi békeharcos ellen, akiket azzal vádolnak, hogy „merényletet követtek el az állam belső biztonsága ellen“ amire nézve a büntetőtörvénykönyv 87. és 89. cikkelye börtönbüntetést ír elő. Május 30-án reggel a rendőrség házkutatást tartott Montreuilben, Jacques Duclos páriskörnyéki lakásán. A házat motorkerüli Zsukov, a Pravda párisi tudósítója a következő részleteket közli Duclos elvtárs letartóztatásának körülményeiről: .Jacques Duclost este 10 órakor tartóztatták le, tehát egy órával a hóhér Ridgway Párisba érkezése elleni nagyszabású tüntetés befejezése után. A FRANCE SOIR című jobboldali szocialista lap, amely szoros kapcsolatban áll a rendőrséggel, akarata ellenére kikotyogta május 29-én, hogy a letartóztatás előzetes terv szerint történt. A lap riporterei már előre tudták, hogy letartóztatás készül Jacques Duclos ellen és részt vettek a kommunista párt vezetője elleni hajszában, hogy elsőkként tárják olvasóik elé a letartóztatás „szenzációját”. ★ PARIS. (Agerpres.). l’HUMANITÉ Jacques Duclos és André Stil letartóztatásával kapcsolatban a következőket közli: „Az összeesküvés nyilvánvaló. Ez a francia reakció állandó összeesküvése a béke és Franciaország ellen. A politikai üzéreknek az az összeesküvése, akik Washington parancsára katonai szerződést kötöttek Franciaország és a béke megrögzött ellenségeivel , a hitleri militaristákkal. Olyan szerződést kötöttek, amely a francia katonákat náci tábornokok parancsnoksága alá helyezi, mint az amerikai gazda előtt hajbókoló lakájok. Brune belügyminiszter titokban ugyanakkor érkezett a kerületi rendőrségre, amikor engem odavittek. Ez erősen emlékeztet Puché, a Petain kormány volt belügyminiszterének módszereire, aki mindég személyesen jelen vollt, amikor a hazafiakat megkínozták. A Puché és Brune féle alakok azonban letűntek és eltűnnek, de a kommunizrékpáros rendőrökből és a „köztársasági biztonsági gárdából" alakított különítmény vette körül. A lap jelentése szerint a házkutatás nem járt semmiféle eredménnyel, amiigazolhatta volna a kormány fasiszta provokációját. Duclos később tudomást szerzett a házkutatásról és arról, hogy a dolgozók tüntetéseken követelik szabadlábra h helyezését. Mikor Duclos elvtárs kijelentette: „Az igazság a mi oldalunkon áll, a győzelem a miénk lesz !“ Ez a francia nép kizsákmányolóinak, azoknak az összeesküvése, akik helyeslik a kapitalista rablást és csökkentik a dolgozók bérét. Ez ellen az összeesküvés ellen, a baktérium-tábornok ellen foglalt állást a francia nép, a béke, egész Franciaország nevében. Ez ellen az összeesküvés ellen, Jacques Duclos és André Stil szabadonbocsátása érdekében kezdődött május 29-én a tiltakozások, sztrájkok és tüntetések hulláma.“ ^ ★ NEW-YORK. '(Agerpres). — Párisi értesülések szerint a newyorki sajtóközleményekből kitűnik, hogy a francia kormánynak a francia hazafiak ellen foganatosított intézkedései előre meghatározott terv szerint történtek. A NEW YORK TIMES jelentette Jacques Duclos letartóztatását, a 1‘HUMANITÉ és a LIBERATION elkobzását, valamint a foganatosított rendőri intézkedéseket. A lap párisi tudósítója hozzáteszi: „Mindezek az akciók azt mutatják, hogy a francia kormány erélyesen állást foglalt a kommunisták ellen. A Pinay kormánynak a kommunisták elleni offenzívája azzal az intézkedéssel kezdődött, amely a múlt héten megtiltotta egy 100 éves törvény alapján a tanmus tovább él. Ebben a harcban, mint minden más harcban a népnek kell győznie és a nép győzni is fog !“ A vizsgálóbírónál történt kihallgatás után Duclás elvtársat elvezették. Az ott várakozó burzsoá újságírók előtt Duclos elvtárs megbilincselt kezét felemelve felkiáltott: „Íme uraim ez a demokrácia! Csodálják meg !“ PARIS (Agerpres). — A FRANCE PRESSE hírügynökség jelenti, hogy Jacques Duclost, a fresnesi fegyházba szállították, ahol közönséges bűnözőként kezelik. Duclost közös cellába zárták közönséges bűnözőkkel; nem engedik meg neki, hogy leveleket küldjön, vagy leveleket kapjon; tilos újságot olvasnia. Látogatókat sem fogadhat. Lapjelentések szerint Jacques Duclost május 30-án a fresnesi börtönből a „Santé" fegyház politikai osztályára szállították a tetés megtartását és a tüntetésre való felhívást“. A NEW YORK HERALD TRIBUNE című lap párisi tudósítója szintén rámutat arra, hogy a párisi rendőrség előre elhatározott szándéka volt a munkászüntetés megtámadása. A tudósítás leírja, hogy a felvonulás megkezdése előtt egy rendőr kijelentette: „Készen állunkarra, hogy gumibotokkal fogadjuk a tüntetőket’* Az ASOCIATED PRESS tudósítójának jelentéséből szintén kitűnik, hogy a francia kormány már jó előre tervet készített a terrorintézkedések végrehajtására. A DAILY WORKER című lap rámutat arra, hogy a francia kormány amerikai parancsra újabb terrorhadjáratot indít a francia munkások ellen. A lap egyebek közt ezt írja: „A Francia Kommunista Párt elleni provokáció Jacques Duclos letartóztatásával kezdődött. Pinay május 29-én találkozott Acheson külügyminiszterrel. Ennek a találkozónak látható következménye az a gyorsaság, amellyel az atlanti paktum fasizálja Franciaországot. Ezzel magyarázható az a pánik, amely elfogta a háborús gyújtogatókat a francia nép példamutató ellenállása miatt“* alapján indítanak eljárást Jacques Duclos ellen Leleplező sajtókommentárok a fasiszta francia kormány terrorakcióiról Egész Franciaországban folytatódnak a tiltakozó tüntetések Duclos elvtárs letartóztatása ellen PARIS (Agerpres). A CE SOIR című francia lap közli, hogy egész Franciaországban egyre nagyobb méreteket ölt a tiltakozó mozgalom Jacques Duclos törvénytelen letartóztatása ellen. A dolgozók sztrájkokat, gyűléseket és tüntetéseket rendeztek, amelyeken követelik Duclos elvtárs azonnali szabadlábra helyezését. A 1‘HUMANITÉ beszámol arról, hogy május 29-én Franciaország városaiban és falPARIS. (Agerpres.). *— A francia nemzetgyűlés április 29-i ülésén Fernad Grenier, kommunista képviselő tiltakozott Duclos törvénytelen letartóztatása ellen. Kiemelte, valban folytatódnak a tiltakozó tüntetések Duclos elvtárs letartóztatása ellen. A lap közölte Palmiro Togliatti, Rákosi Mátyás, Max Reimann, elvtársak, valamint az olasz, belga, algíri és más demokratikus szervezetek tiltakozó táviratait. A francia reakciós sajtó kénytelen beismerni, hogy a tiltakozó mozgalom hatalmas arányokat öltött egész Franciaországban. A nép tömeggyűléseken követeli Jacques Duclos szabadonbocsátását, tiltakozik Ridgway Franciaországban tartózkodása és a francia vezetőkörök atlanti politikája ellen. A France Presse hírügynökség jelenti, hogy a francia nemzetgyűlés elnökének kabinettfőnöke fogadta a francia tanárok egy küldöttségét. A küldöttség tagjai: Joliot Curie, Bourgnignon Vallon, Fournier és Dresch tanárok, kijelentették, hogy Jacques Duclos letartóztatása mélyen felháborította az egyetemi köröket, hogy Jacques Duclos letartóztatása az alkotmány lábbal tiprását jelenti. Grenier a legerélyesebben visszutasította a reakciónak a Duclosval szemben hangoztatott provokációs állításait. Kijelentette, hogy a reakciós pártok abban az igyekezetükben, hogy Franciaországot fasizálják és háborúba sodorják, elsősorban el akarják fojtani leg A Francia Kommunista Párt központi székháza előtt rendőrkordon állomásozik. A rendőrök mindenkit igazoltatnak, aki a székházba be akar lépni. ★ NEW-YORK. (Agerpres.). — A „New-York főbb ellenfelüket — a Francia Kommunista Pártot. „Az alkotmány értelmében —* mondotta Grenier — a kommunista parlamenti csoport követeli Jacques Duclos, a kommunista parlamenti csoport elnökének azonnali szabadlábra helyezését és felszólítja a francia népet, hogy folytassa harcát szabadsága kivívásáért és a béke megmentéséért“ Post” című lap Freidin és Richardson párisi tudósítóinak egyik hírmagyarázatából kitűnik, hogy a francia kormányt „komolyan foglalkoztatja a Francia Kommunista Párt betiltásának kérdése”. A francia kommunista parlamenti csoport követeli Duclos elvtárs szabadlábrahelyezését Rendőrkordon a Francia Kommunista Párt székháza körül