Romániai Magyar Szó, 1952. szeptember (6. évfolyam, 1524-1548. szám)
1952-09-02 / 1524. szám
1952. szeptember 2., kedd A péntek délutáni ülésen folytatták a vádlottak kihallgatását. Rozes Aurel vádlott kihallgatása tervek azonban nem voltak reálisak. Hamisak voltak, mert olyan felszereléseket irányoztunk bennük elő, amelyek nem is működtek, olyan munka- és szervezési módszereket, amelyeket az illető telepen ilyen rövid idő alatt nem lehetett megvalósítani. Mindez azzal a következménnyel járt, hogy nem tudták végrehajtani a tervet, az illető munkatelep nem teljesítette tervét és így nehézségei támadtak a béralap kiutalásánál. Később, a prémiumrendszer megállapításánál eltértek a valóságtól. A munkatelepen nem tudták, melyik tervet vegyék figyelembe a prémiumok kiszámításánál és így akadályok merültek fel a jutalmak kifizetésénél.” Rozei beismeri, hogy az ilyen tervek öszszeállítása szabotázscélokat szolgált. Mindennek következményeként egyes munkatelepek csupán 70—80 százalékra teljesítették a tervet, az egyik munkatelep pedig mindöszsze 50 százalékos teljesítményt ért el a múlt évben. Rozei szabotázstevékenysége arra is kiterjedt, hogy meggátolja a szocialista versenyek kibontakozásét. Ebből a célból nagy késéssel juttatta el a munkatelepekre a termelési terveket. A következményekre így mutat rá a vádlott: „A munkatelepek nem tudták felbontani a tervet és nem tudták megszervezni a terv túlteljesítését előmozdító szocialista versenyt sem." A vádlott beismeri, hogy szabotázstevékenysége a népgazdaság ellen irányult. „Legjelentősebb szabotázsakcióimat lényegében két területen fejtettem ki — mondja —, a beruházási terv és az operatív terv területén.” A vádlott a következőkben foglalja össze bűnös tevékenysége következményeit: „A terv nem teljesítése, anyagfelhalmozás, nehézségek a béralap körül, nehézségek a munkatelepeken a prémiumok kifizetésénél, tehát elégedetlenség a technikusok és a munkások soraiban, csüggedés, akadályok a szocialista versenyek kibontakozásában.” Az elnök felteszi a kérdést: Mi volt a célja ezeknek az akcióknak? Rozes így felel: „Gátolni akartam a csatornaépítés menetét.” Ugyanakkor bevallja, hogy a szabotázscselekmények nem egymástól elszigetelten történtek; a szabotálok összehangolták bűnös akcióikat. Hozó alapelemek tevékenységének. A Vasilescu Nicolae , másnéven Colorado vádlott kihallgatása Rozes Aurel vádlott elmondta, hogy Franciaországban végezte tanulmányait, majd különböző kőolajipari társaságok szolgálatában állott. A háború éveiben az APACA-nál dolgozott. Vallomása során gyorsan át akar siklani ezen az időszakon. Az elnök kérdésére azonban kénytelen beismerni, hogy ennél a társaságnál részt vett egy szovjetellenes kiállítás megszervezésében. A csatorna vezérigazgatóságának tervezési osztályánál Jakab Sándor, a pénzügyminisztériumnál működő szabotőr segítségével kapta meg a főnöki állást. Rozei a bíróság előtt különféle mesterkedésekkel meg akarja kerülni a dolgok lényegét. Az iratcsomókban lévő bizonyító okmányok és a keresztkérdések nyomán végül is beismeri szabotázscselekményeit. Bevallja, hogy a levelezés elintézését a következőképpen szabotálta: „Azokat az ügyiratokat, amelyeket nem hozzám személyesen címeztek, visszaküldtem. Más aktákat azzal a kifogással küldtem vissza, hogy hiányosak. Az olyan iratokat, amelyek ellen nem emelhettem semmi kifogást, visszatartottam, hogy maga az idő múlása hozza meg az elintézést." Rozei felelős volt a beruházási terv teljesítéséért. Hogy szabotáljon és lefegyverezze az építőmunkások tömegeit, olyan munkálatokat vett tervbe, amelyeket nem hajthattak végre. „Sokkal nagyobb méretű munkákat vettünk tervbe — ismeri be a vádlott — mint amilyeneket a vonatkozó időszakokban meg lehetett volna valósítani.” Ezeknek a hamis terveknek az volt a következménye — ismeri be a vádlott —, hogy túlzott menynyiségű anyagot irányoztak elő egyes munkatelepek számára. Ezek az anyagok azután ott hevertek a telepen, miközben az ország más vállalatai anyaghiányban szenvedtek. Az elnök kérdéseire a vádlott bevallja, hogy — szabotálási célokból — a beszerzési lehetőségeket meghaladó mennyiségű anyagot vett tervbe. Hasonló célokból olyan munkákat is előirányozott, amelyekhez nem állt rendelkezésre megfelelő hajtóerő. Rozei a havi operatív tervek összeállításánál is módját ejtette a szabotálásnak. „A Havi tervnek az volt a célja — mondja —, hogy meghatározza minden egyes telep munkalehetőségeit a következő hónapra, nem pedig egy távolabbi időszakra. Ezeket a terveket tetát úgy kellett összeállítani, hogy megfeleljenek az illető munkaszektorban hol-------- -1------1-------1. 1...XI----------X~A----1. A havi Vasilescu Nicolae, másnéven Colorado, már kihallgatása kezdetén elég világosan megmondta, milyen életfelfogás irányította tetteit. Az elnök kérdésére kijelentette: „Nevelésem és környezetem azt tanították, hogy nem munkával, hanem csak tisztességtelen üzelmekkel lehet pénzt szerezni. Ez volt a hitvallása a régi társadalom embereinek.” Vasilescu Colorado barátja volt a fasiszta Ion Mihalachenak, aki hozzásegítette, hogy 1932-ben az Egyesült Államokba utazhasson tanulni. A bűnös szovjetellenes háború idején Vasilescu jobbkeze volt Malaxa nagyiparosnak. „Az 1944 augusztus 23-át követő időszakban — ismeri be a vádlott —, Szent Miklós napján, amikor a nevenapja volt, Malaxa 50 aranyat küldött nekem a titkárnőjével. Azt üzente, hogy ezt az összeget használjam fel leányom neveltetési költségeire.” Malaxa pénzelte Vasilescu kapcsolatait az amerikai kémekkel. 1945 január 1-én — jelenti ki a vádlott — Malaxa 500 ezer lejt adott nekem át a következő szavak kíséretében: „Te öcsém most pénzzavarban lehetsz. Mindegyre vendégül láttad az amerikaiakat. Honnan szeded elő a sok pénzt ehhez?” Vasilescu Colorado követni akarta gazdáit. 1947-ben megpróbált átszökni a titóista Jugoszláviába. De a határon elfogták és két évi börtönbüntetésre ítélték. 1949 augusztusában a Duna—Fekete-tenger csatorna építkezéseinél vállal munkát. Mint a „11 Stánca”-részleg műszaki alosztályának főnöke és mint bányamérnök, a sziklatörési munkálatokat vezette s rábízták e fontos munkahellyel kapcsolatos ipari kérdések megoldását. A vádlott beismeri, hogy ebben a minőségben, valamint a Csatornánál később betöltött funkcióiban fejtette ki szabotázstevékenységét. „Igyekeztem mindenkor objektív nehézségeket teremteni, bizonyító adatokkal takarózni — jelenti ki a vádlott —, de az öszszes késlekedéseknek, huzavonáknak, halasztásoknak tulajdonképen nem volt tárgyi oka, hanem egész egyszerűen szabotázsakciók voltak.” Vallomása elején Cernátescu Petre vádlott a vasgárdista mozgalom keretében kifejtett tevékenységéről beszél. 1937-ben kapcsolódott be a vasgárdisták mozgalmába, 1940- ben már Predeal és Piski helyőrségi parancsnoka. Vasgárdista tüntetéseken vesz részt és maga is szervez ilyeneket. „1941- ben — ismeri be a vádlott — részt vettem a lázadásban. 1945-ben letartóztattak vasgárdista tevékenységemért.” Cernátescu kihallgatása során beismerte,hogy kezdetben igyekezett elleplezni szabotázstevékenységét a vizsgálatot vezető hatóságok előtt. „Később aztán rájöttem — mondja Cernatescu —, hogy ennek nincs semmi értelme, mivel a vizsgálatot vezető hatóságoknak elégséges okmányok vannak a birtokukban, amelyek ezt a tevékenységet bizonyítják.” Az összegyűjtött okmányok arra kényszerítették a vádlottat, hogy a bíróság előtt beismerje bűnös tevékenységét. A Csatorna építésének terve a műszaki felszerelés üzemképességétől és termelékenységétől függ. „Én — ismeri be a vádlott — azon a téren összpontosítottam szabotázsakciómat, hogy a felszereléseket idő előtt kivonjam a munkából, csökkentsem termelékenységüket és azáltal szabotáljam a Csatorna építésének tervét. A továbbiak során a vádlott konkréten körvonalazta a szabotázsakció során alkalmazott módszereket, így, Ciorapciu vádlottal együtt meghatározta a felszerelések újbóli elosztását az egész Csatorna vonalán. Ezt az új elosztást — amint Cernatescu bevallja—, a valóságnak meg nem felelő adatok alapján készítették el. A munkatelepekről akkor számos felszólalás érkezett, egyrészt, hogy a számukra kiosztott felszerelések nem voltak üzemképes állapotban, hanem a műhelyekben voltak javítás céljából, vagy hogy A vádlott kijelenti, hogy nehézségeket teremtsen és dezorganizálja a munkát,, minden úton-módon hozta-halasztotta a rábízott feladatok teljesítését, hamis jelentéseket és adatokat állított össze. „Kimutatást kértek tőlem az 1952. évi valószínű robbantóanyag-fogyasztásról. Bemondtam egy számot és másnap, amikor írásban kellett igazolnom, 3,5 százalékkal többet adtam meg az asztralitnál és 25 százalékkal többet a dinamitnál. Ha e számok közötti eltéréseket nem fedték volna fel, nehézségek állottak volna elő a robbantóanyagellátásnál. 1952. első negyedében hernyótalpas fúrógépeket kellett kapnunk. Hogy üzembe helyezhessük őket, idejében gondoskodnunk kellett a hozzávaló műszerekről. A műszereket az országban állították elő és nekem kellett megadnom a leírást. Én egészen más méreteket adtam meg, mint amilyenekre a valóságban szükség volt. Amikor azt kérdezték tőlem, hogy milyen anyagot használjanak, én 130 mm-es anyagot ajánlottam, ami egyáltalában nem felelt meg. Ha nem fedezték volna fel ezt a szabotázsakciót, akkor a fúrógépeket nem lehetett volna üzembehelyezni.” A bizonyítékok hatása alatt Vasilescu beismeri, hogy gyalázta a szovjet technikát. Bizalmatlanságot akart kelteni a szovjet gépek és felszerelések iránt, amelyek mind nagyobb számban érkeztek a Csatornához. Vasilescu riasztó, provokáló hírekkel nyugtalanságot és riadalmat akart kelteni a munkások között, hogy elvonja a becsületes munkásokat és technikusokat a békés alkotó munkától. „Egész tevékenységemmel ártani, rombolni akartam, hogy megsemmisítsem azt, amit a dolgozó nép roppant erőfeszítéssel épít.” a kijelölt felszerelések egyáltalában nem léteztek az illető munkatelepen. Cernatescu szabotázsának egy másik formája az volt, hogy nem tartotta be a felszerelések javításának sorrendjét. Az egyik munkatelepen a javítási határidők be nem tartása következtében egy bizonyos típusú földkotrógépek 70 százaléka vált használhatatlanná. Egy másik munkatelepen, ugyancsak ezzel a bűnös módszerrel nagyszámú billenő-teherautót vontak ki a munkából. Maga a javítási terv is szabotálási célzattal volt összeállítva. „A felszerelések javítási tervének összeállításánál — ahogy Cernatescu beismeri —, nem vették figyelembe az egyes felszerelések állapotát, sem az illető felszerelés által elvégzett munkaórákat. Hogy szervezetlenséget idézzenek elő, a felszerelések javítását a Csatorna munkatelepeire való érkezésük rendjében állapították meg. Ugyanígy, ha egy földkotrógép bulldózerrel dolgozott együtt, nem törekedtek arra, hogy a két gépen párhuzamosan végezzék el az általános javítást, hanem sorra. így aztán egyik gép sem tudott dolgozni ez alatt, mivel várnia kellett a másik javítására. Ez a terv — amely a vádlott beismerése szerint szerves részét képezte szabotázsakciójának —, valamint Georgescu-Topázláu vádlott szabotázsa a medgidiai központi műhelyeket a ,,,felszerelések temetőjévé” változtatta át, a szó szoros értelmében. „Tudtam — ismeri be a vádlott —, hogy a cserealkatrészektől függ a műszaki felszerelések jó működése és karbantartása. Ellenséges szándékom késztetett arra, hogy szabotáljam ezeknek az alkatrészeknek a beszerzését.” „A külföldről behozott különleges cserealkatrészek rendelésénél — ismeri be —, szándékosan kihagytam egyes darabokat. Az országban előállított cserealkatrészeknél hamis technikai dokumentációt adtam. Hasonlóképpen rosszul állítottam össze a behozatali alkatrészek jegyzékét. Szándékosan nem gondoskodtam Medgidián a cserealkatrészek elkészítéséről, holott erre meg volt a lehetőség... " Kihallgatása során a vádlott beismerte, hogy szándékosan szabotálta a munkatermek fűtését a medgidiai központi műhelyekben és a zöldségeskertek öntözését, amelyeknek a Csatorna munkáskantinjainak ellátását kellett biztosítaniuk. Szombaton az utolsó vádlott kihallgatása után a jegyző felolvasta a vádlottkihallgatások szövegét. Az elnök ezután megadta a szót azoknak a vádlottaknak, akik ki akarták egészíteni vallomásaikat. Ciorapoiu Mircea vádlott beismerte, hogy még két szabotázscselekedetet követett el s ezekről nem beszélt előzőleg a bíróság előtt. Ezek abban állottak, hogy nehézségeket idézett elő az Ovidiu II. üzem működésében és késleltette a zöldségeskertek öntözését. Nitescu Constantin vádlott beismerte: „Vallomásomban nem voltam eléggé őszinte, csökkenteni igyekeztem tetteimért a felelősséget és azokat a súlyos következményeket, amelyekkel az én tevékenységem járt a Csatorna munkálatainál, a felszerelés és a termelés tekintetében. Visszatérek most újból a kérdésre és kijelentem, hogy tudatosan követtem el mindent, tisztában voltam azokkal a súlyos következményekkel, amelyekkel szabotázscselekedeteim a felszerelésre és termelésre nézve járnak. Frangopol Nicolae vádlott felemlítette ellenséges cselekedeteit, amelyeket mindmostanáig eltitkolt a bíróság elől: a részlegen, amelynek Bevallotta, hogy Ciorapciuval közös egyetértésben szabotálta a vasúti szállításokat, közösen szállíttatták át az egyes felszereléseket olyan munkarészlegekre, ahol azokat nem lehetett használni. Közösen osztották el a rossz felszereléseket. Ugyancsak beismerte, hogy Georgescu Topazlávval cinkosságban szabotálta a felszerelések javítását. A vádlott beismerte, hogy a különböző munkahelyeken végzett szabotázsok egybefonódtak és a szabotőrök segítséget nyújtottak egymásnak. „Az volt a célom — mondotta vallomása befejezésében Cernatescu vádlott —, hogy fékezzem a Csatorna építésének tervét. Ebben a tevékenységemben a népi hatalommal szembeni ellenséges érzületem és politikai múltam vezéreltek”. vezetője volt, két tisztviselőt leváltott, mert kommunisták voltak és zavarták volna őt a szabotázstevékenységben. Rozes Aurel vádlott is kiegészítette vallomását és többek között a következőket mondotta: „Minden szabotázscselekedetemnek az volt a célja, hogy kaotikus helyzetet teremtsek, megakadályozzam a tervfeladatok teljesítését, gátoljam az anyagok és fizetésalap kihasználását. Ezzel akartam elégedetlenséget kelteni a munkások között, hogy csüggedést okozzak, megakadályozzam a szocialista verseny kibontakozását s bizalmatlanságot idézzek elő a jelenlegi rendszerrel szemben”. Vasilescu Nicolae vádlott (más néven Colorado) rámutatott arra, hogy szabotázstevékenységéhez tartoznak azok a feleslegesnek bizonyult cernavodai építkezések, amelyek többmillió lejt emésztettek fel. Ugyancsak szervezetlenséget idézett elő a tengeri kikötő munkálataihoz szükséges lerakodó telpen is. A vádlott beismerte: „Egyetértésben végeztük szabotázstevékenységünket. Cselekedeteink nem voltak véletlenek, hanem jól meghatározott összefüggés állt fenn közöttük. Ezután rátértek a tanúk kihallgatására. A szombat délelőtti tárgyaláson megkezdték a tanuk kihallgatását. , Maximovici Vasile tanú, a 7—8. számú építőtelep tervszerűsítője, vallomásában elmondta, hogy a tervek Rozei vádlott hibájából 3—4, sőt 15 napos késéssekkel érkeztek meg az építőtelepekre. A terveket a késések miatt nem lehetett felbontani, s emiatt a hónap legnagyobb részén terv nélkül dolgoztak. Ezért hibákat követtek el, a munkások nem ismerték feladataikat. Ezeknek az akcióknak pontos céljuk volt: a munka szabotálása.” Rozei a tervek megváltoztatásával, a terveknek a munkarészlegeknek történő átadásával és a béralappal is szabotált. 1951. márciusában olyan tervet és olyan béralapot kaptunk, amely mindössze 50 százalékban fedte a februárban kifizetett béreket. Ez sok nehézséget okozott. Ezt jelentettem Rozesnek, de az ügy elintézetlen maradt. A tanú a továbbiakban elmondta, hogyan szabotálta Rozei a minisztertanácsnak a jutalmazási rendszer alkalmazására vonatkozó határozatát, s ezzel nagy kárt okozott azokA vasárnap délelőtti ülésen folytatták a tanúk kihallgatását. Burgheni Paul tanú, a csatorna vezérigazgatósága ellátási osztályának tisztviselője arról beszélt, hogyan sínylette meg az ellátás is Rozei szabotázsát. Az ellátási terv hamis adatokat tartalmazott, teljesen aránytalan és túlméretezett volt a valódi szükségletekhez képest. „Ilyenformán — mondotta a tanú — a népgazdaság körforgásából egész sor olyan anyagot vontak ki, amelyeket más munkálatoknál használhattak volna, nálunk pedig fölöslegesen felhalmozódtak.” A tanú rámutatott, hogy Rozei vádlott milyen módon szabotálta a munkatelep felszereléssel való ellátását. „Ezt a Csatorna munkálataival szembeni ellenséges tevékenységet Rozei tudtával folytatták” — hangsúlyozta a tanú. Renner Dávid tanú többek között ismertette, hogyan szabotálta Rozei vádlott a munkások munkavédelmi felszereléssel való ellátását. „A munkavédelmi felszerelést egyetlen évnegyedben az egész évre kérték. Ennek az lett a következménye, hogy abban az évnegyedben a kért mennyiségnek csak egy részét kaphattuk meg, a következő évnegyedekben pedig, mivel nem volt előirányozva, felszerelés nélkül maradtunk.” A tanú további példákat sorol fel arra, miként szabotálta Rozei a munkavédelmi felszerelés beszerzését. „A magasfeszültségű vezetékeknél dolgozó munkások részére nem irányoztak elő védő csizmákat a tervben. Ezért rendkívül nehézségekbe ütközött, hogy beszerezzük azt a mennyiséget, amellyel a magasfeszültségű vonalnál dolgozó munkások életét biztosíthattuk.” Garofeanu Gheorghe vegyészmérnök, tanúvallomásában Rozei vádlott további szabotázscselekményeit ismertette. Sandri Victor tisztviselő, tanú, Frangopol vádlott szabotázsmódszereit leplezi le. Blitz Emanuel tanú, az Állami Tervbizottság építészeti osztályáról, a bíróság előtt tett vallomásában elmondotta, hogy Rozes hamis adatokat közölt az Állami Tervbizottsággal. „A szabotázs közismert módszere volt — mondotta a tanú — az, hogy belefogtak számos, tervbe nem vett munkába. Megkezdtek munkákat, amelyekre nem volt pénz, előirányozva — év végére pedig ott álltunk egy csomó megkezdett és javarészt befejezetlen munkával. Naghel Amin tanú, a Csatorna Vezérigazgatóság munkavédelmi hivatalának főnöke megmutatta, mily módon akadályozta Cernatescu és Georgescu Topazláu a munkabiztonsági előírások alkalmazását. A két vádlott annak idején még azt is megtagadta, hogy a munkásokat a munkásbalesetek elkerülése céljából kiképzésben részesítsék. A munka megszervezésének módjával szándékosan kockára tették a munkások életét. Ha pedig véletlenül megrendelték a munkavédelmi kellékeket, akkor is hibásan adták le a rendelést. A szabotőrök bűnös tevékenysége ezáltal baleseteket idézett elő. Ungureanu Dumitru tanú, almérnök Cernavodán, elmondotta, hogy Ciorapoiu rendelte el a felszerelés gyakori átalakítását — földkotrógépből iszapkotrókat és viszont csinálnak a munkásoknak és technikusoknak, akik túlszárnyalják tervfeladataikat. Ezután Calinescu Nicolae tanút, a csatorna vezérigazgatósága tervszerűsítő osztályának tisztviselőjét hallgatták ki, aki szintén számos adatot sorakoztatott fel Frangopol és Rozej szabotáló tevékenységével kapcsolatban Rámutatott arra, hogy a telepek munkájának tervszerűsítése során számos súlyos szabálytalanságot állapítottak meg. „Erre Frangopolnak ismételten felhívtam a figyelmét. De ez azt válaszolta, hogy ne törődjem vele, mert ez a rendelet. Azt tanácsolta, tegyek én is úgy, iktassak több számot be, hogy a számokba úgy belezavarodjunk, hogy többé senki se igzadhasson el bennük”. 1951. második negyedében a tervek nagy késéssel érkeztek meg a telepekre. Mikor megkérdeztem Frangopolt, miért nem adja ki korábban a tervet, azt válaszolta, hogy ez nem könnyű dolog, s hogy hagyjam békén, mert mindennek eljön az ideje. Rozesnek is megismételtem kérdésemet, de ő ugyanúgy válaszolt. Azt mondta, várjak, ne avatkozzam be ezekbe a kérdésekbe. takár, ami nagy munkapazarlással járt és bizonyos időre kivonta a használatból a felszerelést. A javítani küldött gépek huzamos ideig hevertek javítatlanul. A szabotőrök tevékenysége, ha le nem leplezik, előbbutóbb teljesen tönkretett volna egyes gépeket. A munkások hatalmas erőfeszítésekkel legyőzték a nehézségeket, amelyeket a szabotőrök a felszerelés területén okoztak és a szabotőrök ellenére teljesítették a termelési tervet. Vannak csoportok, mondotta a tanú, amelyek négy nap, négy éjjel nem aludtak, hogy idejében, napra teljesítsék tervfeladataikat. Straistaru Boris tanú, agronommérnök ismertette, hogy miként szaboltálták Rozei, Cernátescu és Ionescu Oprisan vádlottak a Csatorna kisegítő gazdaságait. A tanú számos konkrét ténnyel bizonyítja Cernátescu vádlott szabotázstevékenységét. Elmondja, hogy Cernatescu bűnös tevékenységének eredményeképpen nagyon magasra emelkedett a medgidiai központi műhelyek javításainak költsége. Egy-egy gép javítási költségei gyakran még a gép eredeti értékénél is magasabbra nőttek. Ardeleana Alexandra tanú, építészmérnök vázolta, hogyan szabotálta Ionescu Oprisan az építőtelepeknek a szükséges munkaerővel való ellátását. A vádlott a fontos feladatok előtt álló szektoroktól elvonta a szükséges munkaerőt és a munkásokat oda küldte, ahol nem volt rájuk szükség. lonescu Oprisan akcióinak mondotta a tanú az volt a céljuk, hogy megakadályozzák az ütemes termelést és a terv teljesítését. Vasiliu Mihai tanú, építészmérnök arra mutatott rá, hogy Ionescu Oprisan a 11 -es számú telepen szabotálta a hálótermek építését s emiatt igen sok munkást minden nap teherautón kellett Constantáról a munkatelepre és visszaszállítani. lonescu Oprisan szabotázsának az volt a következménye, hogy fékezte a munkálatok menetét és növelte a költségeket. Mihailescu Costin tanú, építészmérnök rámutatott, hogy Ionescu Oprisan ugyanígy szabotálta az 1. számú építőtelep munkálatait is. Bulea Costache tanú, technikus elmondotta, hogy Georgescu Topazlan a medgidiai központi műhelyekbe küldött számos gépkocsi gumijának tönkremenését idézte elő, valamint szabotálta a pótalkatrész ellátását. Abrihan Iosif tanú, a mechanikai osztály tisztviselője ismertette, hogyan szabotálta Georgescu Topazláu a fúrógépek alkatrészeinek elkészítését. Vasú Gheorghe tanú, esztergályos a medgidiai központi műhelyekben, elmondta, hogy Georgescu Topazláu a műhelyben szándékosan akadályozta a munka tervszerűsítését, amivel nagy kárt okozott a termelésben és elégedetlenséget keltett a munkások körében. Georgescu Topazláu vádlott bűnös szándékkal kijavítottnak minősített és visszaküldött a telepre sok olyan gépet, amelyeknek a valóságban súlyos hibáik voltak. A vádlott azzal az ürüggyel, hogy nincsenek megfelelő gépei, megtagadta egyes alkatrészek elkészítését a műhelyben. Ez történt a kikötőgát darujának alkatrészeivel is. „Bebizonyítottam neki, hogy sokkal kedvezőtlenebb viszonyok között is készítettem már el ilyen alkatrészt, és hogy a műhelyben éppen erre megfelelő gépeink vannak, de ő nem engedte meg, hogy az alkatrészeket megcsináljam. Más szervek engedélyével mégis elkészítettem az alkatrészt, hogy folytathassák a munkát.” „Azért szabotált — mondotta befejezésül a tanú —, hogy ártson államunknak és a szocializmus építésének.” Frantescu Stefan tanú építészmérnök, Ciorapciu, Rozei, Frangopol és Ionescu Oprisan vádlottak szabotázscselekményeiről rántotta le a leplet. A tanú Ciorapciu vádlott egy másik szabotázsáról szólva elmondotta, hogy a vádlott miként szabotálta a telep vízellátását. A munkások a perzselő nyári hőségben órák hoszszat nem juthattak ivóvízhez és ez is nagymértékben hátráltatta a munkát. Rozei vádlott szabotázstevékenységével kapcsolatban a tanú elmondotta, hogy a Kommunisták Romániai Pártja megalakulásának 30. évfordulója tiszteletére 1951 áprilisában póttervet készítettek. Rozei vádlott a terv kiküldését szándékosan május 2-ig késleltette s a terv ennek következtében csak május 8. előtt három nappal jutott ki a telepekre. A munkások ezért nem rendezhettek szocialista versenyeket. Breckner Walter tanú, építészmérnök Nitescu vádlott szabotázscselekményeiről beszélt. Ion St. Nicolae tanú, mozdonyvezető, Vieru Petre és Nichita Dumitru volt vasgárdisták ellenséges tevékenységéről számol be. Guerite Viktor tanú, műszaki rajzoló elmondta, hogyan szabotálta Vasilescu-Colorado vádlott egy szállítókocsi előállítását, amelyet a szikla-kiemelési munkáknál használtak volna fel. A vádlott hosszú időn át elodázta a szállítókocsi mintadarabjai temaszának kidolgozását. Amikor a terv végül mégis elkerült a gyárba, kitűnt, hogy nem lehet hozzálátni a kivitelezéshez, mert Vasilescu elmulasztotta bizonyos alkatrészek rajzainak beküldését. A terv 4—5 hónapot késett, ami jelentősen hátráltatta a „XI. Stanca” szektor, termelését. Andronicescu Dionisie tanú, agrármérnök, azt igazolta, hogy Cernátescu Petre, vádlott szabotálta a Csatorna veteményes kertjeinek öntözését szolgáló berendezések elkészítését. Ezáltal, mondotta a tanú, Cernátescu szabotálta a Csatorna építőinek élelmezési tervét. Babart Gheorghe tanú, a medgidiai központi műhelyek alkalmazottja, vallomásában leírja, hogyan szabotálta Cernatescu egyes esztergapadok üzembehelyezését s miként akadályozta meg a medgidiai műhelyek központi fűtőberendezésének kivitelét, hogy ezáltal megnehezítse a dolgozók munkakörülményeit. Luca M. Vasile mérnök rámutatott arra, hogy Rozei vádlott a tervszerűsítési munkálatoknál úgy járt el, hogy azok a munka szétzüllesztéséhez vezessenek. Radnev Marieta, a Csatorna Vezérigazgatósága adminisztrációs osztályának vezetője elmondta, hogy 1951 végén és 1952 elején a Vezérigazgatóság megkeresésére százával érkeztek a Csatorna munkatelepeire a szakképzett munkások. Hosszú időn át Cernatescu és a többi szabotőr arra hivatkoztak, hogy a terv elmaradás oka a szakképzett munkások hiánya. Amikor megérkeztek a szakképzett munkások, a szabotőrök azzal akadályozták munkájukat, hogy mellékes, sőt felesleges munkákra használták őket és megfosztották az akkordrendszer előnyeitől A 7—8. számú munkatelepen több tucat gépkocsivezető 3—4 hónapon át várta, hogy a volán mellé ültessék őket. A továbiakban leírta, hogyan ásták alá a szabotőrök a csatorna, építőinek életfeltételeit, főképpen azáltal, hogy egyes munkatelepeken nem végezték el az ivóvíz biztosítását szolgáló munkálatokat. Sava Stelian, a Csatorna Vezérigazgatósága mechanizálási szektorának szakreferense rámutatott arra, hogy Cernatescu 6 hónapon át késleltette a felszerelések karbantartására és rendbehozatalára vonatkozó utasítások jóváhagyását és ezáltal szabotálta a felszerelés kielégítő működését. Oancea Virgil, a Poarta-Alba-i munkatelep dolgozója arról számol be, hogyan szabotálta Cernatescu vádlott a kotrógépkezelők szakképesítését. A vádlott szántszándékkal fiatal és elégtelenül képzett kádereket osztott be a Szovjetunióból érkezett magas szakképzettséget igénylő, villanyerőre berendezett kotrógépek kezelésére. Ezáltal Cernatescu arra törekedett, hogy használhatatlanná tegye ezeket a remek gépeket és ugyanakkor elgáncsolja a munkahelyen történő szakképesítést. A vasárnap reggeli tárgyalás berekesztése előtt az elnök felszólított mindenkit, aki tudomással bír a vádlottak által elkövetett szabotázsokról, hogy iratkozzon fel vallomástételre a tanácsjegyzőnél. A hétfő reggeli tárgyalás során tovább folyt a tanúk kihallgatása. Neagu Gheorghe technikus, Stambolgiu Gheorghe forgalmista, Juster Eduárd építészmérnök, Cernescu Ioan mérnök, Kaizer Leopold mérnök és Buligescu Alexandru géplakatos tanúk számos újabb adattal egészítették Nitescu Constantin, Nichita Dumitru, Vasilescu Colorado, Cernatescu Petre, Rozei Aurel és Georgescu Topazláu vádlottak által elkövetett szabotálási akciók tényálladékát. Ezen tanúk kihallgatása után a katonai ügyész bejelentette, hogy miután az eddigi bizonyítékok teljes egészében bebizonyították a vádlottakkal szemben felhozott összes vádpontokat, az ügyész eláll a többi tanú kihallgatásától. (Agerpres.) Cernátescu Petre vádlott kihallgatása A Duna-Fekete-tenger csatorna építkezés vezetőállásaiba befurakodott diverzionista és szabotőr banda bűnperének tárgyalása A vallomások kiegészítése A tanuvallomások Vasárnapi tárgyalások Romániai Magyar Szó Új frontfejtés Aninószabányán Meleg júliusi délután volt. A nap rézsűt tört be a műszaki iroda ablakán. Az irodában négy férfi hajolt egy térkép fölé. Breda Nicolae sztahanovista vájár, Cristea, a bánya igazgatója, a főmérnök és Rapa, a párttitkár. A térkép, amelyet tanulmányoztak, az amnószarbánya topográfiája volt. Breda összeráncolta magas, kopasz homlokát, barna szemeit összeszűkítette és szúrós tekintetét arra a helyre függesztette, ahol a rajzoló satírozással a legszélesebb telért jelezte. — Én úgy gondolom — szólalt meg Cristea —, hogy ott kellene vágjunk egy széles frontot, ahol legszélesebb a szénréteg. — Az én véleményem is az — helyeselt Breda és mutatóujjával végigszántott a rajzon ott, ahová az előbb merő tekintetét szögezte. Ez a megbeszélés a petrozsényi országos bányászértekezletet követő napokban zajlott le. Breda is részt vett az értekezleten. Ott ült az ország többi bányászküldötteivel együtt és lelkesen hallgatta Gheorghiu-Dej elvtárs szavait: „A szénipari vállalatok vezetőségeinek a legrövidebb időn belül meg kell teremteniük a feltételeket arra, hogy a kamarafejtés helyett minél szélesebb körben alkalmazzák a frontfejtés módszerét. A bányamunkákat ciklusos grafikon szerint kell megszervezni”. Pártunk főtitkárának eme szavai mélyen bevésődtek Breda szívébe. — Mennyire igaz — helyeselt magában Breda — eddigi munkamódszereinken változtatni kell, így nem dolgozhatunk tovább, ha többet akarunk termelni. . ....fokoznunk kell — és fokozhatjuk — a széntermelést úgy, hogy 1955-ben 2,6-szer több nyersszenet termeljünk ki, mint 1950-ben” — hangzottak tovább Gheorghiu-Dej elvtárs szavai. Az értekezlet után Breda égett a vágytól, hogy minél előbb hozzálásson új módon dolgozni. Minden gondolata aköré csoportosult, hogyan hálálja meg a párt és a kormány újabb gondoskodását. Allandóan töprengett. Körülnézett kamarafejtésében és a konferencián hallotttak alapján kezdte mérlegelni a helyzetet. — Nem, semmi esetre sem — mondogatta — ebből a sejtésből az eddigi munkamódszerrel brigádommal nem fogok tudni annyi szenet fejteni, amennyire az országnak ezentúl szüksége lesz. Alig, hogy hozzáfogsz, máris a határhoz értél. Fordulhatsz újra, padolhatsz, ácsolhatsz és végezhetsz mindmegannyi nemproduktiv munkát. Valahogy úgy kellene, hogy a réteg ontsa a szenet s az meg csak folyton folyon, folyon lefelé. így született meg a frontfejtés ötlete. így ültek össze négyen, hogy megvitassák a frontfejtés megnyitásának lehetőségét. Néhány nap múlva a pillér egyik végén az előhajtásban Hotea Ion munkahelyén a bányalakatosok szaporán szereltek egy kaparószalagot. A másik végétől Hotea felé egy másik műszaki csoport egy másik kratzer fémteknőit fektette le. Műszak végefelé a bányamester büszkén jelentette, hogy a szerelés végetért. Kipróbálták a kaparószalagokat. A lövőmester megtöltötte a lyukakat, hátrahúzódott és megcsavarta a villanyfogantyút. Egy folytott robbanás hallatszott s a szénfal omlani kezdett. Rövid idő múlva már hallatszott is a fémkigyó, a kaparószalag zakatolása. Vitte már a szép, fekete szénrögöket befelé a rolba. Suhogva ömlött a szén a rolból a csillékbe s utána megindult 3 csillesor a felvonó felé. Folyt, folyt a fekete zsiros szén a bányászértekezlet után feltárt legnagyobb frontfejtésből. Breda Nicolae frontfejtéséből megindult a fekete lavina gyáraink, üzemeink felé. * Az első hónap nehéz volt az raj frontfejtők számára. A termelés megnövekedett ugyan, de nem olyan mértékben, ahogyan ezt Breda szerette volna. Az emberek még nem szokták meg az új fejtési formát. A munka megszervezése sem volt még elég tökéletes, így találta a brigádot a kormány és a párt július harmadiki határozata. A határozatban foglalt gondoskodás azonban fellendítette a brigád munkáját. Az új fizetési és jutalmazási rendszer serkentőleg hatott és fokozta a brigádtagok igyekezetét. Az újabb esemény, az új Alkotmánytervezet közzététele sem maradt hatástalan, összeült a brigád és elhatározta, hogy a technikusok segítségével megjavítják a munkaszervezést. Az üzem pártszervezete, szakszervezete és vezetősége a legmesszebbmenően támogatta a brigád igyekezetét. A grafikon kezdett fölfelé ívelni. Ahogy közeledett augusztus 23-a, úgy növekedett a munkalendület is. A nagy ünnepet 200 tonna túltermeléssel fogadta a brigád. 200 tonna terven felül, 8 százalékos termelékenységemelkedés. Ez volt az eredmény. De Breda brigádja nem elégszik meg ennyivel. Az országnak sok szénre van szüksége. És nincs messze az a nap, amikor Breda fejtésében megkétszereződik a széntermelés. ANDRÁS KÁROLY