Romániai Magyar Szó, 1952. szeptember (6. évfolyam, 1524-1548. szám)

1952-09-02 / 1524. szám

1952. szeptember 2., kedd ­ A péntek délutáni ülésen folytatták a vádlottak kihallgatását. Rozes Aurel vádlott kihallgatása tervek azonban nem voltak reálisak. Hami­sak voltak, mert olyan felszereléseket irá­nyoztunk bennük elő, amelyek nem is mű­ködtek, olyan munka- és szervezési mód­szereket, amelyeket az illető telepen ilyen rö­vid idő alatt nem lehetett megvalósítani. Mindez azzal a következménnyel járt, hogy nem tudták végrehajtani a tervet, az illető munkatelep nem teljesítette ter­vét és így nehézségei támadtak a béralap ki­utalásánál. Később, a prémiumrendszer meg­állapításánál eltértek a valóságtól. A mun­katelepen nem tudták, melyik tervet vegyék figyelembe a prémiumok kiszámításánál és így akadályok merültek fel a jutalmak kifi­zetésénél.” Rozei beismeri, hogy az ilyen tervek ösz­­szeállítása szabotázscélokat szolgált. Mind­ennek következményeként egyes munkatele­pek csupán 70—80 százalékra teljesítették a tervet, az egyik munkatelep pedig mindösz­­sze 50 százalékos teljesítményt ért el a múlt évben. Rozei szabotázstevékenysége arra is kiter­jedt, hogy meggátolja a szocialista versenyek kibontakozásét. Ebből a célból nagy késés­sel juttatta el a munkatelepekre a termelési terveket. A következményekre így mutat rá a vádlott: „A munkatelepek nem tudták fel­bontani a tervet és nem tudták megszervez­ni a terv túlteljesítését előmozdító szoci­alista versenyt sem." A vádlott beismeri, hogy szabotázstevé­kenysége a népgazdaság ellen irányult. „Legjelentősebb szabotázsakcióimat lénye­gében két területen fejtettem ki — mondja —, a beruházási terv és az operatív terv te­rületén.” A vádlott a következőkben foglalja össze bűnös tevékenysége következményeit: „A terv nem teljesítése, anyagfelhalmozás, ne­hézségek a béralap körül, nehézségek a mun­­katelepek­en a prémiumok kifizetésénél, tehát elégedetlenség a technikusok és a munkások soraiban, csüggedés, akadályok a szocialista versenyek kibontakozásában.” Az elnök felteszi a kérdést: Mi volt a célja ezeknek az akcióknak? Rozes így felel: „Gátol­ni akartam a csatornaépítés menetét.” Ugyan­akkor bevallja, hogy a szabotázscselekmények nem egymástól elszigetelten történtek; a sza­botálok összehangolták bűnös akcióikat. Hozó alapelemek tevékenységének. A Vasilescu Nicolae , másnéven Colorado vádlott kihallgatása Rozes Aurel vádlott elmondta, hogy Fran­ciaországban végezte tanulmányait, majd különböző kőolajipari társaságok szol­gálatában állott. A háború éveiben az APACA-nál dolgozott. Vallomása során gyorsan át akar siklani ezen az idősza­kon. Az elnök kérdésére azonban kénytelen beismerni, hogy ennél a társaságnál részt vett egy szovjetellenes kiállítás megszervezésében. A csatorna vezérigazgatóságának tervezési osztályánál Jakab Sándor, a pénzügyminisz­tériumnál működő szabotőr segítségével kap­ta meg a főnöki állást. Rozei a bíróság előtt különféle mesterke­désekkel meg akarja kerülni a dolgok lénye­gét. Az iratcsomókban lévő bizonyító okmá­nyok és a keresztkérdések nyomán végül is beismeri szabotázscselekményeit. Bevallja, hogy a levelezés elintézését a következőképpen szabotálta: „Azokat az ügyiratokat, amelyeket nem hozzám szemé­lyesen címeztek, visszaküldtem. Más aktá­kat azzal a kifogással küldtem vissza, hogy hiányosak. Az olyan iratokat, amelyek ellen nem emelhettem semmi kifogást, visszatar­tottam, hogy maga az idő múlása hozza meg az elintézést." Rozei felelős volt a beruházási terv telje­sítéséért. Hogy szabotáljon és lefegyverezze az építőmunkások tömegeit, olyan munká­latokat vett tervbe, amelyeket nem hajthat­tak végre. „Sokkal nagyobb méretű munká­kat vettünk tervbe — ismeri be a vádlott — mint amilyeneket a vonatkozó időszakokban meg lehetett volna valósítani.” Ezeknek a hamis terveknek az volt a következménye — ismeri be a vádlott —, hogy túlzott meny­­nyiségű anyagot irányoztak elő egyes mun­katelepek számára. Ezek az anyagok azután ott hevertek a telepen, miközben az ország más vállalatai anyaghiányban szenvedtek. Az elnök kérdéseire a vádlott bevallja, hogy — szabotálási célokból — a beszerzési lehe­tőségeket meghaladó mennyiségű anyagot vett tervbe. Hasonló célokból olyan munká­kat is előirányozott, amelyekhez nem állt rendelkezésre megfelelő hajtóerő. Rozei a havi operatív tervek összeállítá­­sánál is módját ejtette a szabotálásnak. „A Havi tervnek az volt a célja — mondja —, hogy meghatározza minden egyes telep mun­kalehetőségeit a következő hónapra, nem pedig egy távolabbi időszakra. Ezeket a ter­veket tet­át úgy kellett összeállítani, hogy megfeleljenek az illető munkaszektorban hol­-------- -1------1-------1. 1...XI----------X~A----1. A havi Vasilescu Nicolae, másnéven Colorado, már kihallgatása kezdetén elég világosan meg­mondta, milyen életfelfogás irányította tet­teit. Az elnök kérdésére kijelentette: „Neve­lésem és környezetem azt tanították, hogy nem munkával, hanem csak tisztességtelen üzelmekkel lehet pénzt szerezni. Ez volt a hitvallása a régi társadalom embereinek.” Vasilescu Colorado barátja volt a fasiszta Ion Mihalachenak, aki hozzásegítette, hogy 1932-ben az Egyesült Államokba utazhasson tanulni. A bűnös szovjetellenes háború idején Va­silescu jobbkeze volt Malaxa nagyiparosnak. „Az 1944 augusztus 23-át követő időszak­ban — ismeri be a vádlott —, Szent Miklós napján, amikor a nevenapja volt, Malaxa 50 aranyat küldött nekem a titkárnőjével. Azt üzente, hogy ezt az összeget használjam fel leányom neveltetési költségeire.” Malaxa pénzelte Vasilescu kapcsolatait az amerikai kémekkel. 1945 január 1-én — jelenti ki a vádlott — Malaxa 500 ezer lejt adott nekem át­ a következő szavak kíséretében: „Te öcsém most pénzzavarban lehetsz. Mindegyre ven­dégül láttad az amerikaiakat. Honnan sze­ded elő a sok pénzt ehhez?” Vasilescu Colorado követni akarta gazdáit. 1947-ben megpróbált átszökni a titóista Ju­goszláviába. De a határon elfogták és két évi börtönbüntetésre ítélték. 1949 augusztusában a Duna—Fekete-ten­ger csatorna építkezéseinél vállal munkát. Mint a „11 Stánca”-részleg műszaki al­osztályának főnöke és mint bányamérnök, a sziklatörési munkálatokat vezette s rábízták e fontos munkahellyel kapcsolatos ipari kér­dések megoldását. A vádlott beismeri, hogy ebben a minőségben, valamint a Csatorná­nál később betöltött funkcióiban fejtette ki szabotázstevékenységét. „Igyekeztem mindenkor objektív nehézsé­geket teremteni, bizonyító adatokkal taka­rózni — jelenti ki a vádlott —, de az ösz­­szes késlekedéseknek, huza­vonáknak, ha­lasztásoknak tulajdonképe­n nem volt tár­gyi oka, hanem egész egyszerűen sza­botázsakciók voltak.” Vallomása elején Cernátescu Petre vádlott a vasgárdista mozgalom keretében kifejtett tevékenységéről beszél. 1937-ben kapcsoló­dott be a vasgárdisták mozgalmába, 1940- ben már Predeal és Piski helyőrségi pa­rancsnoka. Vasgárdista tüntetéseken vesz részt és maga is szervez ilyeneket. „1941- ben — ismeri be a vádlott — részt vettem a lázadásban. 1945-ben letartóztattak vasgár­­dista tevékenységemért.” Cernátescu kihallgatása során beismerte,­­hogy kezdetben igyekezett elleplezni szabo­tázstevékenységét a vizsgálatot vezető ha­tóságok előtt. „Később aztán rájöttem — mondja Cernatescu —, hogy ennek nincs semmi értelme, mivel a vizsgálatot vezető hatóságoknak elégséges okmányok vannak a birtokukban, amelyek ezt a tevékenységet bizonyítják.” Az összegyűjtött okmányok arra kénysze­­rítették a vádlottat, hogy a bíróság előtt be­ismerje bűnös tevékenységét. A Csatorna építésének terve a műszaki fel­­szerelés üzemképességétől és termelékenysé­gétől függ. „Én — ismeri be a vádlott­ — azon a téren összpontosítottam szabotázs­akciómat, hogy a felszereléseket idő előtt kivonjam a munkából, csökkentsem termelé­kenységüket és azáltal szabotáljam a Csa­torna építésének tervét. A továbbiak során a vádlott konkréten kör­­vonalazta a szabotázsakció során alkalma­zott módszereket, így, Ciorapciu vádlottal együtt meghatározta a felszerelések újbóli elosztását az egész Csatorna vonalán. Ezt az új elosztást — amint Cernatescu bevall­ja—, a valóságnak meg nem felelő adatok alapján készítették el. A munkatelepekről akkor számos felszólalás érkezett, egyrészt, hogy a számukra kiosztott felszerelések nem voltak üzemképes állapotban, hanem a mű­helyekben voltak javítás céljából, vagy hogy A vádlott kijelenti, hogy nehézségeket te­remtsen és dezorganizálja a munkát,, min­den úton-módon hozta-halasztotta a rábízott feladatok teljesítését, hamis jelentéseket és adatokat állított össze. „Kimutatást kértek tőlem az 1952. évi va­lószínű robbantóanyag-fogyasztásról. Be­­mondtam egy számot és másnap, amikor írás­ban kellett igazolnom, 3,5 százalékkal töb­bet adtam meg az asztralitnál és 25 száza­lékkal többet a dinamitnál. Ha e számok kö­zötti eltéréseket nem fedték volna fel, ne­hézségek állottak volna elő a robbantóanyag­ellátásnál. 1952. első negyedében hernyótal­pas fúrógépeket kellett kapnunk. Hogy üzem­be helyezhessük őket, idejében gondoskod­nunk kellett a hozzávaló műszerekről. A mű­szereket az országban állították elő és ne­kem kellett megadnom a leírást. Én egészen más méreteket adtam meg, mint amilyenek­re a valóságban szükség volt. Amikor azt kérdezték tőlem, hogy milyen anyagot hasz­náljanak, én 130 mm-es anyagot ajánlottam, ami egyáltalában nem felelt meg. Ha nem fedezték volna fel ezt a szabotázsakciót, ak­kor a fúrógépeket nem lehetett volna üzem­behelyezni.” A bizonyítékok hatása alatt Vasilescu beismeri, hogy gyalázta a szovjet tech­nikát. Bizalmatlanságot akart kelteni a szov­jet gépek és felszerelések iránt, amelyek mind nagyobb számban érkeztek a Csator­nához. Vasilescu riasztó, provokáló hírekkel nyug­talanságot és riadalmat akart kelteni a mun­kások között, hogy elvonja a becsületes mun­kásokat és technikusokat a békés alkotó mun­kától. „Egész tevékenységemmel ártani, rom­bolni akartam, hogy megsemmisítsem azt, a­­mit a dolgozó nép roppant erőfeszítéssel épít.” a kijelölt felszerelések egyáltalában nem lé­teztek az illető munkatelepen. Cernatescu szabotázsának egy másik for­mája az volt, hogy nem tartotta be a fel­szerelések javításának sorrendjét. Az egyik munkatelepen a javítási határidők be nem tart­ása következ­tében egy bizonyos típusú földkotrógépek 70 százaléka vált használhatatlanná. Egy másik munkatelepen, ugyancsak ezzel a bűnös módszerrel nagyszámú billenő-teherautót von­tak ki a munkából. Maga a javítási terv is szabotálási célzattal volt összeállítva. „A fel­­szerelések javítási tervének összeállításánál — ahogy Cernatescu beismeri —, nem vet­ték figyelembe az egyes felszerelések állapo­tát, sem az illető felszerelés által elvégzett munkaórákat. Hogy szervezetlenséget idéz­zenek elő, a felszerelések javítását a Csa­torna munkatelepeire való érkezésük rendjében állapították meg. Ugyanígy, ha egy földkotrógép bulldózerrel dolgozott együtt, nem törekedtek arra, hogy a két gé­pen párhuzamosan végezzék el az általános javítást, hanem sorra. így aztán egyik gép sem tudott dolgozni ez alatt, mivel várnia kellett a másik javítására. Ez a terv — amely a vádlott beismerése szerint szerves részét képezte szabotázsak­ciójának —, valamint Georgescu-Topázláu vádlott szabotázsa a medgidiai központi mű­helyeket a ,,,felszerelések temetőjévé” változ­tatta át, a szó szoros értelmében. „Tudtam — ismeri be a vádlott —, hogy a cserealkatrészektől függ a műszaki fel­szerelések jó működése és karbantartása. El­lenséges szándékom késztetett arra, hogy szabotáljam ezeknek az alkatrészeknek a be­szerzését.” „A külföldről behozott különleges csere­alkatrészek rendelésénél — ismeri be —, szándékosan kihagytam egyes darabokat. Az országban előállított cserealkatrészeknél ha­mis technikai dokumentációt adtam. Ha­sonlóképpen rosszul állítottam össze a be­hozatali alkatrészek jegyzékét. Szándékosan nem gondoskodtam Medgidián a cserealkat­részek elkészítéséről, holott erre meg volt a lehetőség... " Kihallgatása során a vádlott beismerte, hogy szándékosan szabotálta a munkatermek fűtését a medgidiai központi műhelyekben és a zöldségeskertek öntözését, amelyeknek a Csatorna munkáskantinjainak ellátását kellett biztosítaniuk. Szombaton az utolsó vádlott kihallgatása után a jegyző felolvasta a vádlottkihallgatások szövegét. Az elnök ezután megadta a szót azoknak a vádlottaknak, akik ki akarták egé­­szíteni vallomásaikat. Ciorapoiu Mircea vádlott beismerte, hogy még két szabotázscselekedetet követett el s ezekről nem beszélt előzőleg a bíróság előtt. Ezek abban állottak, hogy nehézségeket idézett elő az Ovidiu II. üzem működésében és késlel­tette a zöldségeskertek öntözését. Nitescu Constantin vádlott beismerte: „Val­­lomásomban nem voltam eléggé őszinte, csök­kenteni igyekeztem tetteimért a felelősséget és azokat a súlyos következményeket, amelyekkel az én tevékenységem járt a Csatorna mun­kálatainál, a felszerelés és a termelés tekin­tetében. Visszatérek most újból a kérdésre és kijelentem, hogy tudatosan követtem el mindent, tisztában voltam azokkal a súlyos következményekkel, amelyekkel szabotázscse­lekedeteim a felszerelésre és termelésre néz­ve járnak. Frangopol Nicolae vádlott felemlítette ellen­séges cselekedeteit, amelyeket mindmostanáig eltitkolt a bíróság elől: a részlegen, amelynek Bevallotta, hogy Ciorapciuval közös egyetértésben szabotálta a vasúti szállítá­sokat, közösen szállíttatták át az egyes fel­szereléseket­ olyan munkarészlegekre, ahol azokat nem lehetett használni. Közösen osz­tották el a rossz felszereléseket. Ugyancsak beismerte, hogy Georgescu­ Topazlávval cin­kosságban szabotálta a felszerelések javítá­sát. A vádlott beismerte, hogy a különböző munkahelyeken végzett szabotázsok egybe­fonódtak és a szabotőrök segítséget nyújtot­tak egymásnak. „Az volt a célom — mondotta vallomása befejezésében Cernatescu vádlott —, hogy fé­kezzem a Csatorna építésének tervét. Ebben a tevékenységemben a népi hatalommal szem­beni ellenséges érzületem és politikai múltam vezéreltek”. vezetője volt, két tisztviselőt leváltott, mert kommunisták voltak és zavarták volna őt a szabotázstevékenységben. Rozes Aurel vádlott is kiegészítette vallomá­­sát és többek között a következőket mondotta: „Minden szabotázscselekedetemnek az volt a célja, hogy kaotikus helyzetet teremtsek, megakadályozzam a tervfeladatok teljesítését, gátoljam az anyagok és fizetésalap kihasz­nálását. Ezzel akartam elégedetlenséget kelte­ni a munkások között, hogy csüggedést okoz­­zak, megakadályozzam a szocialista verseny kibontakozását s bizalmatlanságot idézzek elő a jelenlegi rendszerrel szemben”. Vasilescu Nicolae vádlott (más néven Co­lorado) rámutatott arra, hogy szabotázstevé­kenységéhez tartoznak azok a feleslegesnek bizonyult cernavodai építkezések, amelyek többmillió lejt emésztettek fel. Ugyancsak szervezetlenséget idézett elő a tengeri kikötő munkálataihoz szükséges lerakodó telpen is. A vádlott beismerte: „Egyetértésben végeztük szabotázstevékenységünket. Cseleke­deteink nem voltak véletlenek, hanem jól meg­­határozott összefüggés állt fenn közöttük. Ezután rátértek a tanúk kihallgatására. A szombat délelőtti tárgyaláson megkezdték a tanuk kihallgatását. , Maximovici Vasile tanú, a 7—8. számú épí­­tőtelep tervszerűsítője, vallomásában elmond­ta, hogy a tervek Rozei vádlott hibájából 3—4, sőt 15 napos késéssekkel érkeztek meg az építőtelepekre. A terveket a késések miatt nem lehetett felbontani, s emiatt a hónap leg­­nagyobb részén terv nélkül dolgoztak. Ezért hibákat követtek el, a munkások nem ismer­ték feladataikat. Ezeknek az akcióknak pon­tos céljuk volt: a munka szabotálása.” Rozei a tervek megváltoztatásával, a tervek­nek a munkarészlegeknek történő átadásával és a béralappal is szabotált. 1951. márciusában olyan tervet és olyan béralapot kaptunk, a­mely mindössze 50 százalékban fedte a február­ban kifizetett béreket. Ez sok nehézséget oko­zott. Ezt jelentettem Rozesnek, de az ügy el­intézetlen maradt. A tanú a továbbiakban elmondta, hogyan szabotálta Rozei a minisztertanácsnak a ju­talmazási rendszer alkalmazására vonatkozó határozatát, s ezzel nagy kárt okozott azok­A vasárnap délelőtti ülésen folytatták a ta­núk kihallgatását. Burgheni Paul tanú, a csatorna vezérigaz­gatósága ellátási osztályának tisztviselője arról beszélt, hogyan sínylette meg az ellátás is Rozei szabotázsát. Az ellátási terv hamis adatokat tartalma­zott, teljesen aránytalan és túlméretezett volt a valódi szükségletekhez képest. „Ilyenfor­mán — mondotta a tanú — a népgazdaság körforgásából egész sor olyan anyagot von­tak ki, amelyeket más munkálatoknál hasz­nálhattak volna, nálunk pedig fölöslegesen felhalmozódtak.” A tanú rámutatott, hogy Rozei vádlott milyen módon szabotálta a munkatelep felszereléssel való ellátását. „Ezt a Csatorna munkálataival szembeni ellensé­ges tevékenységet Rozei tudtával folytatták” — hangsúlyozta a tanú. Renner Dávid tanú többek között ismertet­te, hogyan szabotálta Rozei vádlott a mun­kások munkavédelmi felszereléssel való ellá­tását. „A munkavédelmi felszerelést egyet­len évnegyedben az egész évre kérték. En­nek az lett a következménye, hogy abban az évnegyedben a kért mennyiségnek csak egy részét kaphattuk meg, a következő évnegye­dekben pedig, mivel nem volt előirányozva, felszerelés nélkül maradtunk.” A tanú továb­bi példákat sorol fel arra, miként szabotálta Rozei a munkavédelmi felszerelés beszerzé­sét. „A magasfeszültségű vezetékeknél dolgozó munkások részére nem irányoztak elő védő csizmákat a tervben. Ezért rendkívül nehéz­ségekbe ütközött, hogy beszerezzük azt a mennyiséget, amellyel a magasfeszültségű vonalnál dolgozó munkások életét biztosít­hattuk.” Garofeanu Gheorghe vegyészmérnök, tanú­vallomásában Rozei vádlott további szabo­tázscselekményeit ismertette. Sandri Victor tisztviselő, tanú, Frangopol vádlott szabotázsmódszereit leplezi le. Blitz Emanuel tanú, az Állami Tervbizott­ság építészeti osztályáról, a bíróság előtt tett vallomásában elmondotta, hogy Rozes hamis adatokat közölt az Állami Tervbizottsággal. „A szabotázs közismert módszere volt — mondotta a tanú — az, hogy belefogtak szá­mos, tervbe nem vett munkába. Megkezd­tek munkákat, amelyekre nem volt pénz, elő­irányozva — év végére pedig ott álltunk egy csomó megkezdett és javarészt befeje­zetlen munkával. Naghel Am­in tanú, a Csatorna Vezér­­igazgatóság munkavédelmi hivatalának fő­nöke megmutatta, mily módon akadályozta Cernatescu és Georgescu Topazláu a mun­kabiztonsági előírások alkalmazását. A két vádlott annak idején még azt is megtagadta, hogy a munkásokat a munkásbalesetek el­kerülése céljából kiképzésben részesítsék. A munka megszervezésének módjával szándé­kosan kockára tették a munkások életét. Ha pedig véletlenül megrendelték a munkavé­delmi kellékeket, akkor is hibásan adták le a rendelést. A szabotőrök bűnös tevékenysé­ge ezáltal baleseteket idézett elő. Ungureanu Dumitru tanú, almérnök Cer­­navodán, elmondotta, hogy Ciorapoiu rendelte el a felszerelés gyakori átalakítását — föld­­kotrógépből iszapkotrókat és viszont csinál­nak a munkásoknak és technikusoknak, akik túlszárnyalják tervfeladataikat. Ezután Calinescu Nicolae tanút, a csatorna vezérigazgatósága tervszerűsítő osztályának tisztviselőjét hallgatták ki, aki szintén szá­mos adatot sorakoztatott fel Frangopol és Ro­zej szabotáló tevékenységével kapcsolatban Rámutatott arra, hogy a telepek munkájának tervszerű­sítése során számos súlyos szabály­­talanságot állapítottak meg. „Erre Frangopol­­nak ismételten felhívtam a figyelmét. De ez azt válaszolta, hogy ne törődjem vele, mert ez a rendelet. Azt tanácsolta, tegyek én is úgy, iktassak több számot be, hogy a számokba úgy belezavarodjunk, hogy többé senki se ig­­zadhasson el bennük”. 1951. második negyedében a tervek nagy késéssel érkeztek meg a telepekre. Mikor meg­­kérdeztem Frangopolt, miért nem adja ki ko­rábban a tervet, azt válaszolta, hogy ez nem könnyű dolog, s hogy hagyjam békén, mert mindennek eljön az ideje. Rozesnek is megis­mételtem kérdésemet, de ő ugyanúgy vála­szolt. Azt mondta, várjak, ne avatkozzam be ezekbe a kérdésekbe. tak­ár, ami nagy munkapazarlással járt és bizonyos időre kivonta a használatból a felszerelést. A javítani küldött gépek huza­mos ideig hevertek javítatlanul. A szabotő­rök tevékenysége, ha le nem leplezik, előbb­­utóbb teljesen tönkretett volna egyes gépe­ket. A munkások hatalmas erőfeszítésekkel le­győzték a nehézségeket, amelyeket a szabo­tőrök a felszerelés területén okoztak és a szabotőrök el­lenére teljesítették a termelési tervet. Vannak csoportok, mondotta a tanú, amelyek négy nap, négy éjjel nem aludtak, hogy idejében, napra teljesítsék tervfelada­taikat. Straistaru Boris tanú, agronommérnök is­mertette, hogy miként szaboltálták Rozei, Cernátescu és Ionescu Oprisan vádlottak a Csatorna kisegítő gazdaságait. A tanú számos konkrét ténnyel bizonyítja Cernátescu vádlott szabotázstevékenységét. Elmondja, hogy Cernatescu bűnös tevékeny­ségének eredményeképpen nagyon magasra emelkedett a medgidiai központi műhelyek ja­vításainak költsége. Egy-egy gép javítási költségei gyakran még a gép eredeti értéké­nél is magasabbra nőttek. Ardeleana Alexandra tanú, építészmérnök vázolta, hogyan szabotálta Ionescu Oprisan az építőtelepeknek a szükséges munkaerővel való ellátását. A vádlott a fontos feladatok előtt álló szektoroktól elvonta a szükséges munkaerőt és a munkásokat oda küldte, ahol nem volt rájuk szükség. lonescu Oprisan akcióinak­­ mondotta a tanú az volt a céljuk, hogy megakadályozzák az ütemes termelést és a terv teljesítését. Vasiliu Mihai tanú, építészmérnök arra mutatott rá, hogy Ionescu Oprisan a 11 -es számú telepen szabotálta a hálótermek építését s emiatt igen sok munkást minden nap teherautón kellett Constantáról a mun­katelepre és vissza­szállítani. lonescu Opri­san szabotázsának az volt a következménye, hogy fékezte a munkálatok menetét és nö­velte a költségeket. Mihailescu Costin tanú, építészmérnök rá­mutatott, hogy Ionescu Oprisan ugyanígy szabotálta az 1. számú építőtelep munkála­tait is. Bulea Costache tanú, technikus elmon­dotta, hogy Georgescu Topazlan a medgidiai központi műhelyekbe küldött számos gép­kocsi gumijának tönkremenését idézte elő, valamint szabotálta a pótalkatrész ellátását. Abrihan Iosif tanú, a mechanikai osztály tisztviselője ismertette, hogyan szabotálta Georgescu Topazláu a fúrógépek alkatrészei­nek elkészítését. Vasú Gheorghe tanú, esztergályos a med­gidiai központi műhelyekben, elmondta, hogy Georgescu Topazláu a műhelyben szándéko­san akadályozta a munka tervszerűsítését, amivel nagy kárt okozott a termelésben és elégedetlenséget keltett a munkások körében. Georgescu Topazláu vádlott bűnös szán­dékkal kijavítottnak minősített és visszakül­dött a telepre sok olyan gépet, amelyeknek a valóságban súlyos hibáik voltak. A vádlott azzal az ürüggyel, hogy nincse­nek megfelelő gépei, megtagadta egyes al­katrészek elkészítését a műhelyben. Ez tör­tént a kikötő­gát darujának alkatrészeivel is. „Bebizonyítottam neki, hogy sokkal kedve­zőtlenebb viszonyok között is készítettem már el ilyen alkatrészt, és hogy a műhelyben éppen erre megfelelő gépeink vannak, de ő nem engedte meg, hogy az alkatrészeket megcsináljam. Más szervek engedélyével mégis elkészítettem az alkatrészt, hogy folytathassák a munkát.” „Azért szabotált — mondotta befejezésül a tanú —, hogy ártson államunknak és a szo­cializmus építésének.” Frantescu Stefan tanú építészmérnök, Cio­rapciu, Rozei, Frangopol és Ionescu Oprisan vádlottak szabotázscselekményeiről rántotta le a leplet. A tanú Ciorapciu vádlott egy másik szabotá­­zsáról szólva elmondotta, hogy a vádlott mi­ként szabotálta a telep vízellátását. A mun­kások a perzselő nyári hőségben órák hosz­­szat nem juthattak ivóvízhez és ez is nagy­mértékben hátráltatta a munkát. Rozei vádlott szabotázstevékenységével kapcsolatban a tanú elmondotta, hogy a Kom­munisták Romániai Pártja megalakulásának 30. évfordulója tiszteletére 1951 áprilisában póttervet készítettek. Rozei vádlott a terv ki­küldését szándékosan május 2-ig késleltette s a terv ennek következtében csak május 8. előtt három nappal jutott ki a telepekre. A munkások ezért nem rendezhettek szocia­­lista versenyeket. Breckner Walter tanú, építészmérnök Nitescu vádlott szabotázscselekményeiről beszélt. Ion St. Nicolae tanú, mozdonyvezető, Vieru Petre és Nichita Dumitru volt vasgárdisták ellenséges tevékenységéről számol be. Guerite Viktor tanú, műszaki rajzoló el­mondta, hogyan szabotálta Vasilescu-Colo­­rado vádlott egy szállítókocsi előállítását, amelyet a szikla-kiemelési munkáknál hasz­náltak volna fel. A vádlott hosszú időn át el­odázta a szállítókocsi mintadarabjai temas­­zának kidolgozását. Amikor a terv végül mé­gis elkerült a gyárba, kitűnt, hogy nem lehet hozzálátni a kivitelezéshez, mert Vasilescu elmulasztotta bizonyos alkatrészek rajzainak beküldését. A terv 4—5 hónapot késett, ami je­­lentősen hátráltatta a „XI. Stanca” szektor, termelését. Andronicescu Dionisie tanú, agrármérnök, azt igazolta, hogy Cernátescu Petre, vádlott szabotálta a Csatorna veteményes kertjeinek öntözését szolgáló berendezések elkészítését. Ezáltal, mondotta a tanú, Cernátescu szabo­tálta a Csatorna építőinek élelmezési tervét. Babart Gheorghe tanú, a medgidiai köz­ponti műhelyek alkalmazottja, vallomásában leírja, hogyan szabotálta Cernatescu egyes esztergapadok üzembehelyezését s miként akadályozta meg a medgidiai műhelyek köz­ponti fűtőberendezésének kivitelét, hogy ezál­tal megnehezítse a dolgozók munkakörülmé­nyeit. Luca M. Vasile mérnök rámutatott arra, hogy Rozei vádlott a tervszerűsítési munká­latoknál úgy járt el, hogy azok a munka szét­­züllesztéséhez vezessenek. Radnev Marieta, a Csatorna Vezérigazgató­­sága adminisztrációs osztályának vezetője elmondta, hogy 1951 végén és 1952 elején a Vezérigazgatóság megkeresésére százával érkeztek a Csatorna munkatelepeire a szak­képzett munkások. Hosszú időn át Cerna­tescu és a többi szabotőr arra hivatkoztak, hogy a terv elmaradás oka a szakképzett munkások hiánya. Amikor megérkeztek a szakképzett munkások, a szabotőrök azzal akadályozták munkájukat, hogy mellékes, sőt felesleges munkákra használták őket és megfosztották az akkordrendszer előnyeitől A 7—8. számú munkatelepen több tucat gép­kocsivezető 3—4 hónapon át várta, hogy a volán mellé ültessék őket. A továbiakban le­írta, hogyan ásták alá a szabotőrök a csa­­torna, építőinek életfeltételeit, főképpen azál­tal, hogy egyes munkatelepeken nem végez­ték el az ivóvíz biztosítását szolgáló mun­kálatokat. Sava Stelian, a Csatorna Vezérigazgatósá­ga mechanizálási szektorának szakreferense rámutatott arra, hogy Cernatescu 6 hónapon át késleltette a felszerelések karbantartására és rendbehozatalára vonatkozó utasítások jóváhagyását és ezáltal szabotálta a felsze­relés kielégítő működését. Oancea Virgil, a Poarta-Alba-i munkatelep dolgozója arról számol be, hogyan szabotálta Cernatescu vádlott a­ kotrógépkezelők szak­képesítését. A vádlott­ szántszándékkal fiatal és elégtelenül képzett kádereket osztott be a Szovjetunióból érkezett magas szakképzett­séget igénylő, villanyerőre berendezett kotró­­­gépek kezelésére. Ezáltal Cernatescu arra törekedett, hogy használhatatlanná tegye ezeket a remek gépeket és ugyanakkor elgán­­csolja a munkahelyen történő szakképesítést. A vasárnap reggeli tárgyalás berekesztése előtt az elnök felszólított mindenkit, aki tu­domással bír a vádlottak által elkövetett sza­botázsokról, hogy iratkozzon fel vallomásté­­telre a tanácsjegyzőnél. A hétfő reggeli tárgyalás során tovább­ folyt a tanúk kihallgatása. Neagu Gheorghe technikus, Stambolgiu Gheorghe forgalmista, Juster Eduárd építészmérnök, Cernescu Ioan mérnök, Kaizer Leopold mérnök és Buligescu Alexandru géplakatos tanúk számos újabb adattal egészítették Nitescu Constantin, Ni­chita Dumitru, Vasilescu Colorado, Cerna­­tescu Petre, Rozei Aurel és Georgescu To­pazláu vádlottak által elkövetett szabotálási akciók tényálladékát. Ezen tanúk kihallgatása után a katonai ügyész bejelentette, hogy miután az eddigi bizonyítékok teljes egészében bebizonyítot­ták a vádlottakkal szemben felhozott összes vádpontokat, az ügyész eláll a többi tanú ki­hallgatásától. (Agerpres.) Cernátescu Petre vádlott kihallgatása A Duna-Fekete-tenger csatorna építkezés vezetőállásaiba befurakodott diverzionista és szabotőr banda bűnperének tárgyalása A vallomások kiegészítése A tanuvallomások Vasárnapi tárgyalások Romániai Magyar Szó Új frontfejtés Aninósza­bányán Meleg júliusi délután volt. A nap rézsűt tört be a műszaki iroda ablakán. Az irodában négy férfi hajolt egy térkép fölé. Breda Nicolae szta­hanovista vájár, Cristea, a bánya igazgatója, a főmérnök és Rapa, a párttitkár. A térkép, amelyet tanulmányoztak, az am­nószarbánya topográfiája volt. Breda összeráncolta magas, kopasz homlo­kát, barna szemeit összeszűkítette és szúrós tekintetét arra a helyre függesztette, ahol a rajzoló satírozással a legszélesebb telért je­lezte. — Én úgy gondolom — szólalt meg Cristea —, hogy ott kellene vágjunk egy széles fron­tot, ahol legszélesebb a szénréteg. — Az én véleményem is az — helyeselt Breda és mutatóujjával végigszántott a rajzon ott, ahová az előbb merő tekintetét szögezte. Ez a megbeszélés a petrozsényi országos bányászértekezletet követő napokban zajlott le. Breda is részt vett az értekezleten. Ott ült az ország többi bányászküldötteivel együtt és lelkesen hallgatta Gheorghiu-Dej elvtárs sza­vait: „A szénipari vállalatok vezetőségeinek a legrövidebb időn belül meg kell teremteniük a feltételeket arra, hogy a kamarafejtés helyett minél szélesebb körben alkalmazzák a front­­fejtés módszerét. A bányamunkákat ciklusos grafikon szerint kell megszervezni”. Pártunk főtitkárának eme szavai mélyen bevésődtek Breda szívébe. — Mennyire igaz — helyeselt magában Bre­da — eddigi munkamódszereinken változtat­ni kell, így nem dolgozhatunk tovább, ha töb­­­bet akarunk termelni. . ....fokoznunk kell — és fokozhatjuk — a­­ széntermelést úgy, hogy 1955-ben 2,6-szer több nyersszenet termeljünk ki, mint 1950-ben” — hangzottak tovább Gheorghiu-Dej elvtárs sza­vai. Az értekezlet után Breda égett a vágytól, hogy minél előbb hozzálásson új módon dolgoz­ni. Minden gondolata aköré csoportosult, ho­gyan hálálja meg a párt és a kormány újabb gondoskodását. Allandóan töprengett. Körülné­zett kamarafejtésében és a konferencián hallot­t­tak alapján kezdte mérlegelni a helyzetet. — Nem, semmi esetre sem — mondogatta — ebből a sejtésből az eddigi munkamódszer­rel brigádommal nem fogok tudni annyi sze­net fejteni, amennyire az országnak ezentúl szüksége lesz. Alig, hogy hozzáfogsz, máris a határhoz értél. Fordulhatsz újra, padolhatsz, ácsolhatsz és végezhetsz mindmegannyi nem­­produktiv munkát. Valahogy úgy kellene, hogy a réteg ontsa a szenet s az meg csak folyton folyon, folyon lefelé. így született meg a frontfejtés ötlete. így ül­tek össze négyen, hogy megvitassák a front­fejtés megnyitásának lehetőségét. Néhány nap múlva a pillér egyik végén az előhajtásban Hotea Ion munkahelyén a bá­nyalakatosok szaporán szereltek egy kaparó­szalagot. A másik végétől Hotea felé egy má­sik műszaki csoport egy másik kratzer fém­­teknőit fektette le. Műszak végefelé a bányamester büszkén je­lentette, hogy a szerelés végetért. Kipróbálták a kaparószalagokat. A lövőmester megtöltötte a lyukakat, hátrahúzódott és megcsavarta a villanyfogantyút. Egy folytott robbanás hallat­szott s a szénfal omlani kezdett. Rövid idő múlva már hallatszott is a fémkigyó, a kapa­rószalag zakatolása. Vitte már a szép, fekete szénrögöket befelé a rolba. Suhogva ömlött a szén a rolból a csillékbe s utána megindult 3 csillesor a felvonó felé. Folyt, folyt a fekete zsiros szén a bányász­értekezlet után feltárt legnagyobb front­fejtésből. Breda Nicolae frontfejtéséből meg­indult a fekete lavina gyáraink, üzemeink felé. * Az első hónap nehéz volt az raj frontfejtők számára. A termelés megnövekedett ugyan,­ de nem olyan mértékben, ahogyan ezt Breda szerette volna. Az emberek még nem szokták meg az új fejtési formát. A munka megszerve­zése sem volt még elég tökéletes, így találta a brigádot a kormány és a párt július harmadiki határozata. A határozatban foglalt gondoskodás azonban fellendítette a brigád munkáját. Az új fizetési és jutalmazási rendszer serkentőleg hatott és fokozta a bri­gádtagok igyekezetét. Az újabb esemény, az új Alkotmánytervezet közzététele sem maradt hatástalan, összeült a brigád és elhatározta, hogy a technikusok se­gítségével megjavítják a munkaszervezést. Az üzem pártszervezete, szakszervezete és veze­tősége a legmesszebbmenően támogatta a brigád igyekezetét. A grafikon kezdett fölfelé ívelni. Ahogy közeledett augusztus 23-a, úgy növe­kedett a munkalendület is. A nagy ünnepet 200 tonna túltermeléssel fogadta a brigád. 200 tonna terven felül, 8 százalékos termelékeny­ségemelkedés. Ez volt az eredmény. De Breda brigádja nem elégszik meg ennyivel. Az or­szágnak sok szénre van szüksége. És nincs messze az a nap, amikor Breda fejtésében megkétszereződik a széntermelés.­­ ANDRÁS KÁROLY

Next