Romániai Magyar Szó, 1953. január (7. évfolyam, 1628-1652. szám)

1953-01-03 / 1628. szám

nomamen Magyar Szó A szovjet kormány átadta a csancsuni vasútvonalat a Kínai Népköztársaságnak ( MOSZKVA­. (Agerpres.) — A TASZSZ je­lenti : A kínai csancsun vasútvonalra vonatkozó 1950 február 14-i szovjet-kínai egyezmény, valamint a kínai csancsun vasútvonal átru­házására vonatkozó 1952 szeptember 15-i szovjet-kínai közlemény értelmében a Szocia­lista Szovjetköztársaságok Szövetségének kormánya díjtalanul átruházta a Kínai Nép­­köztársaság kormányára a csancsun vasút­vonal ügykezelésével kapcsolatos teljes tulaj­donjogát, a vasútvonalhoz tartozó összes ja­vakkal együtt; a Kínai Népköztársaság Köz­ponti Népkormánya pedig fizetés nélkül tel­jes tulajdonába vette a szovjet kormány jo­gait a csancsun vasútvonal közös ügykezelé­sére, a vasútvonalhoz tartozó összes javak­kal együtt. A csancsun vasútvonal átadása Harbin városban 1952 december 31-én a szovjet-kí­nai vegyes bizottság által aláírt végleges jegyzőkönyv alapján történt. A vasútvonal átruházására és átvételére vonatkozó végleges jegyzőkönyv aláírásá­nál a Szovjetunió részéről jelen volt. A. Sz. Panyuskin, a Szovjetunió kínai rendkívüli és meghatalmazott nagykövete. Kína­ részről jelen voltak: Csu En-laj, a Kínai Népköztár­saság Központi Népkormánya állami közigaz­gatási tanácsának elnöke és külügyminisztere; Jen Duj-jüan, vasútügyi miniszter, valamint­­ Sziu-cuján, külügyminiszterhelyettes; Gao Cson-min, Északkelet Kína népkormányának alelnöke. A jegyzőkönyv aláírása alkalmával A. Sz. Panyuskin, a Szovjetunió kínai rendkívüli és meghatalmazott nagykövete és Csu En-laj, a Kínai Népköztársaság Központi Népkormánya állami közigazgatási tanácsának elnöke be­szédet mondtak. A. Sz. Panyuskin beszéde Elnök elvtárs! A bizottságban részvevő elvtársaik ! Barátaim ! A szovjet-kínai vegyes bizottság ma alá­írta azt a végleges jegyzőkönyvet, amelynek értelmében a Szocialista Szovjetköztársasá­gok Szövetsége díjtalanul a Kínai Népköztár­saság kormányénak teljes tulajdonába ru­házza át a­ csancsun vasútvonal közös ügy­kezelésére vonatkozó összes jogait, a vasút­vonalhoz tartozó összes javakkal együtt. Ez a lépés újabb bizonyítéka a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság barátsága szüntelen megerősödésének. Ismeretes, hogy a szovjet kormány megalakulásának első napjaitól kezdve a népek közötti jogegyenlőség és ba­rátság lenini-sztálini külpolitikáját folytatja, olyan politikát, amely megfelel nemcsak a szovjet nép érdekeinek, hanem megegyezik a világ összes népei alapvető létérdekeivel és tö­rekvéseivel, beleértve a nagy kínai népet is. A Szovjetunió külpolitikája alapvetően és el­vileg különbözik a kapitalista államok külpo­litikájától. A szovjet és kínai nép barátságának hosz­­szú és dicsőséges története van. Ez a barát­ság a közös ellenségek ellen folytatott harc­ban erősödött és acélosodott meg. Az 1950 február 14-én aláírt történelmi jelentőségű barátsági, szövetségi és kölcsönös segélynyúj­tási szerződés ékesszóló megnyilatkozása a megingathatatlan szovjet-kínai barátságnak! Ez a szerződés örökre szentesítette nagy né­peink között a baráti kapcsolatokat. A csancsun vasútvonalra­ vonatkozó 1950 februárjában aláírt egyezmény arról tanúsko­dik, hogy a Szovjetunió tiszteletben tartja a kínai nép nemzeti függetlenségét, nemzeti jo­gait és érdekeit. Ezen az ünnepélyes napon, amikor aláír­juk a végső jegyzőkönyveit, múlhattatlanul szükséges hangsúlyoznunk, hogy ez a vasút­vonal az országaink népei közötti barátság útvonala lett azalatt az idő alatt, amelynek folyamán a Szovjetunió és a Kínai Népköz­­társaság vasutasai közösen dolgoztak a va­sútvonalnál. A szovjet és a kínai nép közli egyre erő­sebb baráti kapcsolatok, a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság között a jogegyenlőség és a kölcsönös előnyök alapján fejlődő gaz­dasági kapcsolatok ragyogó példáját szolgál­tatják, a demokratikus tábor országai között létrejött újtípusú együttműködésnek. Ez az együttműködés azon az őszinte óhajon alapszik, hogy kölcsönösen segítsék egymást és általános fellendülést valósítsanak meg. A szovjet és a kínai nép barátsága nemcsak a Szovjetunió és Kína népeinek érdekeit szol­gálja, hanem ugyanakkor az emberiség tör­ténelmében példátlanul álló hatalmas, nagy­szerű erő, a világbéke megerősítésének művé­ben. Ez a barátság komoly akadály az ame­rikai imperialisták és a többi imperialisták útjában, akik valóra akarják váltani agresz­­szív terveiket. Sztálin elvtárs a Japán fölött aratott győ­zelem hetedik évfordulója alkalmával Mao Ce-dun elvtársnak küldött táviratában azt írta, hogy a Szovjetunió és a Kínai Nép­­köztársaság közötti nagy barátság remény­­teljes biztosíték egy új agresszió veszélyével szemben, a béke hatalmas támasza a Távol- Keleten és az egész világon. Erősödjék és éljen örökké a Szocialista Szovjetköztársaságok Szövetsége és a Kí­nai Népköztársaság népeinek megingathatat­lan szövetsége és barátsága! Éljen a nagy kí­nai nép vezetője, Mao Ce-dun elvtárs ! Éljen a nagy Szovjetunió vezetője, a vi­lágbéke zászlóvivője, a nagy Sztálin ! ! Elnök elvtárs! Nagykövet elvtárs! Drága elvtársak! A csancsun vasútra, Port-Arthurra és Dal­­nijra vonatkozó, 1950 február 14-én aláírt kí­­nai-szovjet egyezmény és a kínai csancsun va­sút átadására vonatkozó 1952. szeptember 15-i kínai-szovjet nyilatkozat értelmében a kínai-szovjet vegyes bizottság ma befejezné munkálatait. Rendkívüli jelentőségű esemény ez a Kína és a Szovjetunió közötti baráti kapcsolatok és együttműködés történetében. Üdvözlöm a csancsun vasútvonal átadásával kapcsolatos munkálatok sikeres befejezését és Mao Ce-dun elnök, valamint a Központi Népkormány nevében mélységes hálánkról biztosítom a nagy Szovjetuniót, a szovjet kormányt és Sztálin elvtársat. A kínai csancsun vasút kínai-szovjet közös­­ügykezelése folyamán, a szovjet elvtársak Csu En-láj beszéde állandó támogatása révén a kínai fiatal va­­sútépítkezés jelentős sikereket ért el. A kínai nép sohasem fogja elfelejteni a szovjet nép e baráti segítségét. Különösen ki kell emelnem, hogy a szovjet elvtársak szívesen és türelem­mel adták át ismereteiket a csancsun vasút kínai tisztviselőinek és munkásainak, ami lehetővé tette hogy ezek elsajátítsák a Szov­­jetunió élenjáró tapasztalatait. Ma, a csancsuni vasútvonal átadásával kapcsolatos munkálatok lezárásának napján köszönetet mondok a szovjet munkaközösség tagjainak, élükön Jegorov elvtárssal, mert csak önfeláldozó munkájuk folytán érhettünk el ilyen nagy sikereket az új vasútépítkezés­­nél. A szovjet kormány ma nagylelkűen és ön­zetlenül eleget tett kötelezettségének, ami a szovjet kormánynak a kínai-szovjet testvéri szövetség ügye iránti mérhetetlen odaadá­sát bizonyítja. Ez az országaink közötti, tel­jesen új típusú testvéri együttműködés két­ségtelenül ragyogó és összehasonlíthatatlan példája a történelemben a nemzetközi kap­csolatoknak. Tovább szilárdul és mélyül a Kína és a Szovjetunió közötti nagy barátság. Mélységes meggyőződésünk, hogy a Kína és Szovjetunió megbonthatatlan barátsága nemcsak nagy államaink építésének ügyét szolgálja, hanem legyőzhetetlen erőt is kép­visel a béke megvédésében a Távol-Keleten és az egész világon. Éljen a Kína és a Szovjetunió közötti nagy barátság! Éljen a kínai nép nagy vezetője, Mao Ce-dun elvtárs! Éljen a kínai nép legjobb barátja, a világ dolgozóinak nagy tanítómestere, Sztálin elv­társ! A Román Népköztársaság fennállása ünneplése külföldön MOSZKVA Mihail Dalea, az RNK moszkvai rendkívüli és meghatalmazott nagykövete a Román Nép­­köztársaság kikiáltásának 5. évfordulója al­kalmából fogadást rendezett. A fogadáson résztvettek: A. F. Gorkin, a Szovjetunió Legfelső Szovjetje Elnökségének titkára; J. A. Malik, külügyminiszterhelyettes; B. F. Podcerob, külügyminiszterhelyettes; M. G. Josakov, külkereskedelmi miniszter­­helyettes; A. N. Finogenov, külkereskedelmi miniszterhelyettes; M. V. Nyeszerov, a Szov­jetunió külkereskedelmi kamarájának elnöke; K. R. Szinyilov, altábornagy,­­a moszkvai hely­őrség parancsnoka; L. C. Bekrenov ellenten­gernagy; I. M. Szarajev, vezérőrnagy; V. A. Valkov, a külügyminisztérium Balkán­igazgatóságának főnöke; A. G. Kula­­zsenkov, a külügyminisztérium protokollosz­­tályának főnöke; Sz. Sz. Malov, a külkereske­delmi minisztérium export-igazgatóságának igazgatója; A. N. Planovszki, a szovjet-ro­mán műszaki-tudományos együttműködés bizottságának elnöke. Részt vett a fogadáson Olga Lepesinszka­­ja, Sztálin-díjjal kitüntetett tudós; Szemjon Babajevszkij, Sztálin-díjjal kitüntetett író; Vano Muradek­, Sztálin-díjas zeneszerző; Ta­mara Makarova, L. Orlova, Szergej Ge­­raszimov, Borisz Livanov, Ruben Szimonov, a szovjet nép művészei; Igor Mojszejev és Nikolaj Petrov, az OSZSZSZK népművészei; Fedor Reszetnyikov, Sztálin-díjas festőmű­vész, valamint a moszkvai közélet több veze­tő személyisége. Ugyancsak résztvettek az ünnepségen több ország diplomáciai kiren­deltségeinek vezetői, szovjet újságírók és a haladószellemű külföldi sajtó tudósítói. A fogadáson részt vett: A. Bârládeanu, az RNK külkereskedelmi minisztere; Szobek A., a Magyar NK külkereskedelmi minisztere; B. Zsivkov, a Bolgár NK külkereskedelmi mi­nisztere. A fogadás meleg baráti légkörben zaj­lott le. PEKING Iacob Cotoveanu, az RNK kínai nagykö­vete a Román Népköztársaság kikiáltásának 5. évfordulója alkalmából december 30-án fo­gadást rendezett. Jelen volt 200 személy, kö­zöttük: Li Csi-sen, a kínai központi népkor­­mány alelnöke; Csu En-laj, miniszterelnök és külügyminiszter; Liao Hua, a forradalmi ka­tonatanács politikai főigazgatóságának he­lyettes igazgatója; U Sziu-cujan, külügymi­niszterhelyettes; U Han, pekingi polgármes­terhelyettes és több közéleti vezető személy. Az ünnepi fogadáson résztvettek a diplomá­ciai testület tagjai is. VARSÓ Niculae Dinulescu, az RNR varsói nagykö­vete a Román Népköztársaság kikiáltása 5, 5. évfordulójának évfordulójának tiszteletére december 30-án fogadást adott. A fogadáson jelen voltak a lengyel államtanács tagjai, élükön Alexandr Zavadskival, az államtanács elnökével, a Len­­gyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottsá­­ga politbürójának tagjai, a lengyel kormány tagjai, a lengyel hadsereg, a politikai és tö­megszervezetek küldöttei, a tudományos és kultúrálét, az élmunkások képviselői. Az ünnepségen megjelentek a diplomáciai testület tagjai is. BUDAPEST A Román Népköztársaság kikiáltásának 5. évfordulója alkalmából, Iacob Farlademschi, az RNK budapesti meghatalmazott minisztere december 30-án fogadást rendezett. A foga­dáson jelen voltak: Farkas Mihály, a Magyar NK honvédelmi minisztere; Dobi István, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke; Nagy Imre, Kiss Károly és Házi Ár­pád, a minisztertanács alelnökei; a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának, az Elnöki Tanács és a minisztertanács több tagja, valamint számos közéleti vezető sze­mély. A fogadáson jelen volt továbbá I. D. Kiszeljov, a Szovjetunió budapesti nagyköve­te, Huan Cen, a Kínai Népköztársaság nagy­követe és más baráti országok diplomáciai képviselői. John Foster Dulles, a Wall Street külügyminisztere Amikor Eisenhower tábornok — zsebében a Wall Street elnöki megbízó levelével — kivá­logatta kormányának tagjait, a külügyminisz­teri tárca betöltésénél egyetlen pillanatig sem habozott. Nem volt szüksége külön megbeszé­lésre sem a Morgan-bankház uraival, sem Taft szenátorral, a republikánusok törzsfőnö­kével. Eisenhower kormányában fenntartott hely várta John Foster Dullest, a hidegháború és a népirtás jogtanácsosát, a koreai bandita­­háború egyik értelmi szerzőjét és elindítóját Ki más lehetett volna a külügyminisztere az amerikai hatvan milliárdos­ család kormányá­nak, a bankárok és trösztvezérek gyülekezeté­­nek? Erre az állásra a „halál ügyvédje“ év­tizedes buzgólkodásával szerezte meg a képe­sítést. Ügyvédi diplomáját a Sullivan és Cromwell ügyvédi irodában tőkésítette, mil­liomossá a Schroeder bankház newyorki kép­viselete hizlalta. Dulles hűségesen ellátja a né­met finánc-tőkés érdekek képviseletét az ame­rikai pénzpiacon és kamatostól visszafizette a bizalmat. Az első imperialista világháború után segített talpraállítani a német nehézipar monopolistáinak uralmát. Itt szerezte meg John Foster Dulles diplomáciai tűzkeresztsé­gét. Ki másra eshetett volna Eisenhower válasz­tása, mint a német monopoltőke vérszívó aa­­dályának veterán jogtanácsosára, Hitler „pénzügyi varázslójának”, dr. Schachtnak a bizalmasára, a spanyol fasiszta diktátor pénz­ügyeinek elszánt kereszteslovagjára. Nem akadhatott egyetlen részvényese sem az ame­rikai politikai alvilágnak, akit meglepett volna Dulles külügyminiszteri kinevezése. A Wall Street szemében nem volt gazdagabban ké­pesített prókátora az új világháború előkészí­tésének. J. F. Dulles benne ül négy amerikai nagy bank igazgató tanácsában — köztük a Chase National Bank vezetőségében. Ott terpeszke­dik az amerikai olajimperializmus fészkében, a Standard Oil igazgatóságában; főrészvé­nyese és igazgatósági tagja az International Nickel Comp.-nak. Ha tehát valaki is alkal­mas arra, hogy az USA külügyeinek vezeté­sét teljesen alárendelje a Wall Street parancs­szavának, úgy az J. F. Dulles. Képesítését azonban nem meríti ki dollármillióinak száma. J. F. Dulles már a második világháború alatt megkezdte támpontjai kiépítését a harmadik világháború megszervezésére. Fivére, Allen Dulles, mint az amerikai kémszolgálat veze­tője, Svájcban toborozta a kémeket, bérgyil­kosokat, politikai ügynököket az amerikai mo­nopoltőke világuralmi tervei számára. Ott kezdték gombolyítani azokat a szálakat, me­lyeket a Rajk, Rosztov, Slánsky-perek hoz­tak felszínre 8—10 évvel későbben. A halálkufárok ügyvédje már 1945-ben, Absecon­ban, az amerikai trösztök képviselői­nek tanácskozásán poharat emelt a harmadik világháborúra. Mint a republikánus párt kül­ügyi, szakértője ott volt a „hidegháború" bá­bui között, azoknak a sorában, akik a Truman elv és a Marshall-terv hálójába fogták Nyu­­gat-Európát, a gyarmati és függő országokat. Ott sürgött-forgott a bonni bábszínház ren­dezői között, hogy­­ segítsen kettészakítani Németországot és német monopoltőkés di­nasztiák hatalmával együtt újjászervezze Hit­ler szétvert fasiszta seregét. J. F. Dulles szövegezte meg azt a szerző­dést, amely újból „versenyképessé“ tette a japán imperializmust, élén a második világ­háború japán bűnöseivel és amerikai támasz­ponttá rögzítette a japán szigeteket. Már ez is bőségesen elég képesítés lenne Eisenhower kormányának külügyi tárcájára. J. F. Dulles megbízói azonban nem érték be a hideghábo­rúval. 1950. június 21-én Dulles adott jelt a koreai bandita-támadás megindítására. „Mac Arthur-ral folytatott tárgyalásaimat pozitív lépések fogják követni“ — mondotta a tá­madás előestéjén. A dullesek Koreát csupán első lépésnek szánták. A Koreában elszenve­dett kudarc felfokozta a nemzetközi jogtiprók dühét. A háború kiterjesztése Ázsiában és a „kommunizmus elleni keresztesháború“ meg­hirdetése Európában — ezt a célt tűzte maga elé a Wall Street és külügyi szakértője. „Túl­ságosan deffenzív politikát folytatunk a kom­munizmussal szemben, ideje már, hogy ke­zünkbe ragadjuk a kezdeményezést... A „nyugatinak fel kell készülnie, hogy a leg­érzékenyebb pontokra üssön és maga válasz­­sza az ütés időpontját és helyét...“ — mondta. A dullesi fenyegetéseket tettek követték: Koreában a legförtelmesebb bűntett az embe­riség ellen: a baktériumfegyver bevezetése. Európában pedig a „100 millió dolláros" bér­gyilkos-törvény alkalmazása, amely példátlan lábbal tiprása a nemzetközi jognak. J. F. Dul­les neve összeforrt a C.I.A. amerikai kémköz­pont megszervezésével, amint a Cromwell and Sullivan iroda szennye összefolyt az amerikai külügyminisztérium „piszkos ügyei­nek“­ hivatalával, a propaganda-hazugságok hideg­háborújával. J. F. Dulles ilyen képesítéssel készült Eisen­hower kormányának külügyminiszteri székébe. Olyan társaságban helyezkedik el, amely a trösztök leplezetlen uralmát, nyílt diktatúrá­ját képviseli. A hadügyi tárca élére Charles Erwin Wilsont, a General Motors nagy autó- és fegyverkezési tröszt vezérigazgatóját állí­totta Eisenhower tábornok ezzel is jelezve, hogy a tébolyult fegyverkezésben legközvetle­nebbül érdekelt trösztök képviselőjére bízza a fegyveres erők feletti rendelkezést. A nemzet­­gazdaság militarizálásának tetőpontján, ami­kor az infláció hullámai már szájáig érnek az amerikai kisembernek, a pénzügyek veze­tésére George Humphr­eyt, a Pittsburg Con­solidated Oil Comp. igazgatótanácsának el­nökét hívta meg Eisenhower. Ennek a­­vá­lasztásinak különösképpen örvendezhetnek a nyugatnémet finánctőkés csoportok és ban­kok, melyekhez az olajmágnást meghitt és régi üzleti kapcsolatok fűzik. A belügyminisz­ter Douglas Mac­Kay, eddig az autóipar kor­mánykerekénél ült és Oregon állam kormány­zójaként szerzett gyakorlatot a munkásellenes fasiszta törvények alkalmazásában, míg a szövetségi főügyész tisztségére legalkalma­sabbnak Herber Browell ügyvédet, a World Trade Corporation alelnökét találták. Ilyen vezérkart szervez Eisenhower az Amerikai Egyesült Államok kormányzására, a trösztök és bankvezérek törzskarát, amely­nek kezébe adja — még az eddiginél is na­gyobb mértékben — az államapparátust. Nem nehéz kiszámítani, mit vár a Wall Street e „szabadon választott" vezérkartól. A belpolitikában, az ország teljes fasizálását, a fegyverkezési verseny fokozását, a Taft-Hart- Sey törvény irgalmatlan végrehajtását. A kül­politikában: a koreai háború kiterjesztését Kínára, az „elrettentő erő” politikájának to­­vábbfeszítését, a Szovjetunió és a népi de­mokráciák elleni keresztes­ háború kirobban­tásának előkészítését. A dullesi hazugságok kalózlobogójának körében helyezkedik el Eisenhower az elnöki székben, körülötte az amerikai finánctőke rablókapitányaival. A Wall Street népirtó szándékát azonban jókora távolság választja el a valóságtól. A háborús gyújtogatóknak „sikerült“ lángra lobbantaniuk a népek haragját a béke elleni nagy összees­küvés sátáni szervezői ellen. Az amerikai trösztök eisenhoweri kormánya, a dullesi ke­reszteshadjárat rohamregényei előtt bevehetet­len erőd falai magaslanak, a nagy Szovjet­unió vezette béketábor elődjéé. A Wall Street választottjai beleütköznek a népek békeakara­tába, amelynek nagyszerű megnyilatkozása volt a béke védelmére felsorakozott népek kül­dötteinek bécsi világtalálkozója. A dollármil­liárdosok kormánya a General Motors, a Standard Oil, Dupont és Morgan pillérein nyugszik. Ingatag pilléreken, melyeket izmai­nak egyetlen mozdulásával elsöpörhet az ön­tudatra ébredt amerikai nép. * A Román Népköztársaság koreai nagykövete átnyújtotta megbízólevelét FENJ­AN. (Agerpres.). — Nichifor Stere, a Román Népköztársaság meghatalmazott és rendkívüli nagykövete a Koreai Népi Demo­kratikus Köztársaságban 1952. december 29-én átnyújtotta megbízólevelét Kim Du-bonnak, a Legfelső Népgyűlés elnökének. Az RNK nagykövetének kíséretében meg­jelent a fenjáni román nagykövetség személy­zete. A megbízólevél átnyújtásakor jelen voltak: Csu­­n-ku, a külügyminiszter első helyettese és Kan Liau-uk, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság Nagygyűlése Elnökségének tit­kára. Tovább tart a kormányválság Franciaországban PARIS­ (Agerpres).­­ Franciaországban eddig a burzsoá pártok három képviselője tett sikertelen kísérletet az új kormány meg­alakítására. Guy Mollet, jobboldali szocialista, Jacques Soustelle, gaullista és Georges Bidault (MRP) kénytelenek voltak visszaadni kor­mányalakítási megbízásukat a köztársasági elnöknek. Most Vincent Auriol köztársasági elnök René Mayer radikálszocialistát bízta meg az új kormány megalakításával. Mayer elfogadta a megbízást és megkezdte a tanácskozásokat a különböző pártok veze­tőivel. Halálra kínozzák a francia gyarmati hatóságok a marokkói hazafiakat PARIS (Agerpres) A demokratikus sajtó arról számol be, hogy Tuniszban és Marokkó­ban a helyzet továbbra is feszült. A LIBERATION című lap közölte, hogy a francia büntető különítmény Tuniszban két úgynevezett „tisztogatási hadműveletet" haj­tott végre. Az egyiket Gebes, a másikat Mac­­nassi körzetében. Gebes-ben a francia katonák tüzet nyitottak a polgári lakosságra és megöl­tek egy nőt. A szabadságért harcoló tuniszi értelmisé­giek bizottsága közleményt adott ki arról, hogy milyen szörnyű helyzetben vannak az Algírban letartóztatott foglyok. A hazafiakat­­az állam külső biztonsága elleni merénylet­tel vádolják. A foglyok nem kapnak vizet, sem szappant, romlott élelmiszert adnak nekik. A legelemibb egészségügyi intézkedések és az élelem hiánya miatt, 24 fogoly súlyosan meg­betegedett. A 12 HUMANITÉ levelet közöl Marokkóból. Ebben leírja, hogy a casablancai börtönben fog­­vatartott marokkóiakat olyan barbár kínzások­nak vetik alá, hogy ennek következtében több mint 100 fogoly meghalt. A levél rámutat ar­ra is, hogy francia rendőrök nemhivatalos ki­jelentése szerint, december 8-án, amikor sor­­tüzet adtak le a casablancai tüntetőkre, megöl­tek legkevesebb 1.600 marokkóit. „Fentről jövő parancs” értelmében a marokkóiak holttesteit nagy sietve a temetőbe szállították és eléget­ték. Michelle, a párisi katonai törvényszék vizs­gálóbírója elutasította Ali Jatá­nak, a Marok­kói Kommunista Párt titkárának kérését, hogy ideiglenesen helyezzék szabadlábra. A francia gyarm­ati hatóságok letartóztatták az Algíri Kommunista Párt titkárát PARIS. (Agerpres.) — A 1‘HUMANITÉ jelenti: A francia gyarmati hatóságok letar­tóztatták Paul Caballerot, az Algíri Kommu­nista Párt titkárát, mert az algíri békevé­delmi front kiáltványokat terjesztett és ezek­ben közösséget vállalt az algíri és marokkói nép szabadságharcával. Paul Caballero, az algíri frontnak is titkára. Ez a front magá­ban foglalja az Algíri Kommunista Pártot, valamint más demokratikus szervezeteket. Caballerot „az állam külső biztonsága elleni merénylettel“ vádolják. 1953. január 3., szombat V. I. Csujkov hadseregtábornok levele a nyugati hatalmak németországi főbiztosaihoz Amint már közöltük, V. I. Csujkov hadse­regtábornok október 1-én levelet intézett Don­­nellyhez, az Egyesült Államok németországi főbiztosához, valamint Kirkpatrickhoz és Francois Poncet-hez, Anglia és Franciaor­szág főbiztosaihoz, a nyugatberlini terrorista, diverziós és kémközpontok ügyében, amelyek bűnös felforgató tevékenységet fejtenek ki a Német Demokratikus Köztársaság és annak lakossága ellen. V. I. Csujkov hadseregtábor­nok levelében név szerint említette meg ezeket a szervezeteket, amelyek „az embertelenség ellen harcoló csoport“, „a keresztény­demo­krata unió keleti irodája“, „a szabad jogá­szok nyomozó bizottsága“, „RIAS amerikai rádió­állomás“, stb. fedőnevekkel álcázzák magukat. V. I. Csujkov tábornok követelte, hogy ezeket a szervezeteket haladéktalanul oszlassák­­fel és szüntessék meg bűnös tevé­kenységüket. Novemberben mindhárom főbiztos azonos tartalmú levélben válaszolt és védelmébe vet­­te a fenti szervezeteket. A főbiztosok, anél­kül hogy megcáfolták volna a V. I. Csajkov levelében megemlített szervezetek terrorista, diverziós és kémtevékenységét, megrágal­mazták a Német Demokratikus Köztársaság vizsgálóbírói szerveit, amelyek a köztársa­ság lakosságát a Nyugat-Berlinből befurako­dott bűnözők ellen védik. A főbiztosok ker­telés nélkül kijelentették, hogy nem hajlan­dók felszámolni az említett nyugatberlini diverziós, terrorista és kémszervezeteket. Ezzel kapcsolatban V. I. Csujkov hadsereg­tábornok a következő levelet küldte Rebernek, az USA németországi ideiglenes főbiztosá­nak: „1952 október 1-i levelemben felhívtam az USA főbiztosának figyelmét a nyugatberlini bűnszövetkezeteknek a Német Demokratikus Köztársaság lakossága ellen irányuló terroris­ta, diverziós és kémtevékenységére. A levél­ben tényeket is közöltem e szervezetek bű­nös akcióiról. Válaszlevelében Donnelly úr minden indokolás nélkül letagadta az idézett tényeket és védelmébe, vette a terrorista, kém- és diverziós szervezeteket. Donnelly úr azt ál­lította, hogy ezek akcióit „a demokratikus or­szágokban­ a mindennapi élet szokott jelen­ségeinek tekintik“, habár mindenki tudja, hogy a gyilkosságokat, robbantásokat, gyújtogatás­­okat és más hasonló bűncselekményeket a törvény minden országban teljes szigorral bünteti. A Német Demokratikus Köztársaság állam­biztonsági szervei megállapították, hogy az október 1-i levelemben említett nyugatberlini kém- és diverziós szervezetek és úgynevezett központok jelenleg is folytatják bűnös tevé­kenységüket, így például október közepén egy diverziós ügynökbandát fogtak el Drezdában. A letartóztatottak bevallották, hogy megbí­zást kaptak a Német Demokratikus Köztársa­ságban kifejtendő kémtevékenységre, vala­mint gyújtogatások és robbantások előkészí­tésére a drezdai pályaudvaron. Erfurtban ok­tóberben másik banditacsoportot fogtak el, amelynek tagjai a nyugatberlini „keresztény­­demokrata unió keleti irodája“ megbízásából jöttek a Német Demokratikus Köztársaság területére, hogy­­itt kémkedjenek és diverziós tetteket hajtsanak végre. A letartóztatottak elmondották, hogy a „keresztény­demokrata unió keleti irodája“ mellett tevékenységüket az angol kémszolgálat két munkatársa is irá­­nyította. Nyugat-Berlinben a közelmúltban újabb terrorista, diverziós és kémközpontokat állítottak fel. Így Berlin amerikai szektorá­ban, Simonenstrasse 7 alatt Janke, más né­ven „Wegner“, más néven „Siegfried“, vala­mint Vogelsang, más néven „Rudat“ nevű egyének vezetésével új szervezet, illetve köz­pont létesült. A szervezet tagjai egyebek kö­zött Magdeburg és Anklam vidékén több híd felrobbantását készítették elő. Ugyancsak hangsúlyozni kell, hogy az amerikai, angol és francia megszálló ható­ságok ellenőrzése alatt álló nyugatberlini la­pok utasításokat közölnek a Német Demokra­tikus Köztársaság ellen irányuló kártevő ak­ciók végrehajtásának módozatairól. Az ame­rikai hatóságok ellenőrzése alatt álló DER TAGESSPIEGEL című lap október 23-án Hil­debrandt kém- és diverzionista cikkét kö­zölte. Hildebrandt utasította a nyugatberlini kémügynököket, hogy furakodjanak be a Né­met Demokratikus Köztársaság államszervei­nek vezető tisztségeibe, fejtsenek ki ott bom­lasztó tevékenységet, gyártsanak hamis hatá­rozatokat, kövessenek el szabotázst a terme­lésben, a kereskedelemben, a tervszerűsítés­­ben stb. A tények azt bizonyítják, hogy egyes nyu­­gatberlini szervezetek központja Nyugat-Né­­metországban van és ott fejt ki tevékeny­séget, így Zinn, Hessen tartomány minisz-­­terelnöke nemrégiben leleplezte, hogy az ame­rikai kémszolgálat terrorista szervezetet ho­zott létre, amelyet „a német ifjúsági szövet­ség műszaki szolgálata“ (BDJ) fedőnévvel álcáz. Ez a szervezet névjegyzéket készített az összes haladó szellemű német honpolgárok­ról, akik ellen a terrorbanda tagjai merényle­e­tet készítettek elő. A BDJ-szervezet, amely terrorizálja Nyu­­gat-Németország lakosságát, külön központot rendezett be Nyugat-Berlinben terrorista, kém- és diverzionista akciók megszervezésére a Né­met Demokratikus Köztársaság területén. 1952 szeptemberében a Német Demokratikus Köztársaságban, Haldenslebenben az­ illeté­kes hatóságok lelepleztek és letartóztattak egy terrorista csoportot, névszerint Birnstiel, Kreuter és Zilke nevű banditákat. A csopor­tot Nyugat-Berlinből irányították. Azon a nyilvános tárgyaláson, amelyen Hofer, Schulze és Fischer kémek és gyilkosok bűnperében a berlini törvényszék 1952 feb­ruárjában ítélkezett, kiderült, hogy a BDJ „véreb“ nevű csoportja az amerikai kémszol­gálat utasítására a berlini III. Világifjúsági Találkozó alkalmával előkészítette az ünnep­ség részvevőinek tömeges megmérgezését, egyes középületek és köztulajdonban lévő vál­lalatok felgyújtását, valamint más gaztette­ket. A Német Demokratikus Köztársaság állambiztonsági szervei által letartóztatott kémügynökök vallomásai megerősítik a nyu­­gatnémetországi sajtóban megjelent híreket, amelyek szerint a BDJ fasiszta terrorcsopor­tot az amerikai megszálló hatóságok alakítot­­ták és pénzelik. A németországi szovjet ellenőrző bizottság helyesli a Német Demokratikus Köztársaság szerveinek intézkedéseit a kémek, diverzionis­­■ták, méregkeverők és gyilkosok ellen. Don­nelly úr november 3-i levelében foglalt állí­tása a Német Demokratikus Köztársaság bí­rói szerveinek tevékenységéről a durva ko­holmány, mert mindenki jól tudja, hogy ezek a szervek demokratikus elveik alapján léte­sültek és járnak el, és szigorúan tiszteletben tartják a köztársaság törvényeit. Ami Donnelly levelének a „demokratikus szabadságjogokra“ és az „emberi jogokra“ vonatkozó kitételeit illeti, meg kell állapíta­nunk, hogy ezeket a jogokat éppen Nyugat- Németországban durván megszegik. Ezt minden kétséget kizáróan bizonyítják a té­nyek, mint például a német ifjúság esseni tüntetésének fegyveres megtámadása, a ha­ladó újságok betiltása, a békeharcosok elnyo­mása és üldözése, a demokratikus szervezetek népgyűléseinek és tüntetéseinek betiltása, a békéért, Németország egységéért és függet­lenségéért harcoló szervezetek betiltása. Ugyanakkor a fasiszta s más banditák, akik a „BDJ“, „a volt SS katonák uniója“ és más hasonló szervezetekben tevékenykednek, teljes akciószabadságnak örvendenek. Ez az a rend­szer, amelyet az USA főbiztosa levelében „demokratikusnak“ nevez. Ez a rendszer mélységesen reakciós és csakis az erőszak segítségével tarthatja fenn magát. A németországi szovjet ellenőrző bizottság újra hangsúlyozza 1952 október 1-i levelében foglalt álláspontját a Nyugat-Berlinben léte­sített terrorista, kém- és diverziós szervezetek felszámolására vonatkozóan. A szovjet ellenőrző bizottság ragaszkodik a bűnszervezetek azonnali feloszlatásához és hangsúlyozza, hogy e szervezetek bűnös te­vékenységéért az amerikai,­ angol és francia megszálló hatóságokat terheli a teljes fele­lősség.“ Hasonló leveleket küldött Csujkov hadse­regtábornok Kirkpatricknak, Anglia német­­országi főbiztosának és Francois Poncet-nek, Franciaország németországi főbiztosának. Nam ír tábornok tiltakozása az amerikai agresszorok KAJSZUNG. (Agerpres.) — Az Új Kína hírügynökség jelenti: Nam ír tábornok, az északkoreai fegyver­szüneti küldöttség vezetője december 30-án tiltakozott Harrison amerikai altábornagynál az amerikai fogolytáborokban elkövetett újabb vérengzések ellen. A tiltakozó levél a többi között kiemeli : „December 24-én a­ csecsudói és a fuszáni táborban meggyilkoltak két hadifoglyot, de­cember 25-én a kocsedoi táborban pedig egy hadifoglyot. Ezek a gyilkosságok további láncszemei a pongáni hadifogolytáborban el­követett mészárlásoknak. Az önök közlése szerint és a nemzetközi Vöröskereszt bizottság jelentése alapján a fegyverszüneti tárgyalások kezdete óta önök megsebesítették, illetve legyilkolták 3.059 fog­ságba került katonánkat. A valóságban azon­ban a lemészárolt hadifoglyok száma sokkal nagyobb. 1952 február 23 óta 45 esetben tiltakoztam a hadifoglyok lemészárlása ellen, de önök egyetlen tiltakozásomra sem válaszoltak. Azt hitték, hogy a hallgatással elháríthatják az önökre háruló súlyos felelősséget. A hadifoglyok kérdésére vonatkozó tárgya­lások megkezdése óta önök mindenféle kifo­gáshoz folyamodtak, hogy megakadályozzák e kérdés észszerű megoldását. Hivatkoztak az úgynevezett „önkéntes repatriálásra“, a „kényszernélküli ha­zatelepítésre". A tények azonban azt bizonyítják, hogy önök a leg­­ újabb vérengzései ellen durvább módon megszegik a nemzetközi jog­szabályokat. Úgynevezett, „rostálásnak" és „kihallgatásnak“ vetik alá fogságba került katonáinkat. Arra akarják kényszeríteni őket, hogy lemondjanak a hazatérésről. Az önök elve­i a hadifoglyok visszatar­tása és lemészárlása. Vegyék tudomásul, hogy ezt nem lehet tovább tűrni, önök azért álltak elő a hadifoglyok kérdésében a leg­képtelenebb követelésekkel, hogy meghosszab­bítsák és kiterjesszék a koreai háborút. Önök megszakították a fegyverszüneti tár­gyalásokat, az ENSZ-ben elutasították a ko­reai kérdés helyes megoldását tartalmazó szovjet javaslatot, amelynek alapján azon­nal meg kell szüntetni a koreai hadművele­teket, a hadifogoly kérdés megoldását pedig egy külön bizottságnak kell átadni. Ugyan­akkor önök egyre súlyosabb provokációkat követnek el a semleges övezet, a fegyver­szüneti tárgyalások színhelye ellen, hogy el­gáncsolják a fegyverszüneti tárgyalásokat. Az önök valódi célja, hogy kiterjesszék a koreai háborút és hogy aláaknázzák a Távol- Kelet és az egész világ békéjét. A világ békeszerető népei azonban nem fogják tűrni a hadifoglyok lemészárlását, nem fogják tűrni, hogy önök folytassák és kiterjesszék a koreai háborút a hadifoglyok visszatartás­ára vonatkozó képtelen ürüggyel. Önök nem menekülhetnek meg a felelősség alól a koreai háború során elkövetett gaztet­tekért”. „EMBERI JOGOK“ NYUGATON Munkanélküli: Ha az embernek több joga lenne, most nem fázna a lábam. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Bucuresti, Piata Scânteii No. I. — Telefon: 7.42.29.— Tiparul: Combinatul Poligrafic „Casa Scântei" — Taxa postale platica In numerar conf. apr. Dir. Gen. a Postelor No. 205092/947, ~c"xo 5057, “Ifju­

Next