Romániai Magyar Szó, 1953. január (7. évfolyam, 1628-1652. szám)
1953-01-03 / 1628. szám
nomamen Magyar Szó A szovjet kormány átadta a csancsuni vasútvonalat a Kínai Népköztársaságnak ( MOSZKVA. (Agerpres.) — A TASZSZ jelenti : A kínai csancsun vasútvonalra vonatkozó 1950 február 14-i szovjet-kínai egyezmény, valamint a kínai csancsun vasútvonal átruházására vonatkozó 1952 szeptember 15-i szovjet-kínai közlemény értelmében a Szocialista Szovjetköztársaságok Szövetségének kormánya díjtalanul átruházta a Kínai Népköztársaság kormányára a csancsun vasútvonal ügykezelésével kapcsolatos teljes tulajdonjogát, a vasútvonalhoz tartozó összes javakkal együtt; a Kínai Népköztársaság Központi Népkormánya pedig fizetés nélkül teljes tulajdonába vette a szovjet kormány jogait a csancsun vasútvonal közös ügykezelésére, a vasútvonalhoz tartozó összes javakkal együtt. A csancsun vasútvonal átadása Harbin városban 1952 december 31-én a szovjet-kínai vegyes bizottság által aláírt végleges jegyzőkönyv alapján történt. A vasútvonal átruházására és átvételére vonatkozó végleges jegyzőkönyv aláírásánál a Szovjetunió részéről jelen volt. A. Sz. Panyuskin, a Szovjetunió kínai rendkívüli és meghatalmazott nagykövete. Kína részről jelen voltak: Csu En-laj, a Kínai Népköztársaság Központi Népkormánya állami közigazgatási tanácsának elnöke és külügyminisztere; Jen Duj-jüan, vasútügyi miniszter, valamint Sziu-cuján, külügyminiszterhelyettes; Gao Cson-min, Északkelet Kína népkormányának alelnöke. A jegyzőkönyv aláírása alkalmával A. Sz. Panyuskin, a Szovjetunió kínai rendkívüli és meghatalmazott nagykövete és Csu En-laj, a Kínai Népköztársaság Központi Népkormánya állami közigazgatási tanácsának elnöke beszédet mondtak. A. Sz. Panyuskin beszéde Elnök elvtárs! A bizottságban részvevő elvtársaik ! Barátaim ! A szovjet-kínai vegyes bizottság ma aláírta azt a végleges jegyzőkönyvet, amelynek értelmében a Szocialista Szovjetköztársaságok Szövetsége díjtalanul a Kínai Népköztársaság kormányénak teljes tulajdonába ruházza át a csancsun vasútvonal közös ügykezelésére vonatkozó összes jogait, a vasútvonalhoz tartozó összes javakkal együtt. Ez a lépés újabb bizonyítéka a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság barátsága szüntelen megerősödésének. Ismeretes, hogy a szovjet kormány megalakulásának első napjaitól kezdve a népek közötti jogegyenlőség és barátság lenini-sztálini külpolitikáját folytatja, olyan politikát, amely megfelel nemcsak a szovjet nép érdekeinek, hanem megegyezik a világ összes népei alapvető létérdekeivel és törekvéseivel, beleértve a nagy kínai népet is. A Szovjetunió külpolitikája alapvetően és elvileg különbözik a kapitalista államok külpolitikájától. A szovjet és kínai nép barátságának hoszszú és dicsőséges története van. Ez a barátság a közös ellenségek ellen folytatott harcban erősödött és acélosodott meg. Az 1950 február 14-én aláírt történelmi jelentőségű barátsági, szövetségi és kölcsönös segélynyújtási szerződés ékesszóló megnyilatkozása a megingathatatlan szovjet-kínai barátságnak! Ez a szerződés örökre szentesítette nagy népeink között a baráti kapcsolatokat. A csancsun vasútvonalra vonatkozó 1950 februárjában aláírt egyezmény arról tanúskodik, hogy a Szovjetunió tiszteletben tartja a kínai nép nemzeti függetlenségét, nemzeti jogait és érdekeit. Ezen az ünnepélyes napon, amikor aláírjuk a végső jegyzőkönyveit, múlhattatlanul szükséges hangsúlyoznunk, hogy ez a vasútvonal az országaink népei közötti barátság útvonala lett azalatt az idő alatt, amelynek folyamán a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság vasutasai közösen dolgoztak a vasútvonalnál. A szovjet és a kínai nép közli egyre erősebb baráti kapcsolatok, a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság között a jogegyenlőség és a kölcsönös előnyök alapján fejlődő gazdasági kapcsolatok ragyogó példáját szolgáltatják, a demokratikus tábor országai között létrejött újtípusú együttműködésnek. Ez az együttműködés azon az őszinte óhajon alapszik, hogy kölcsönösen segítsék egymást és általános fellendülést valósítsanak meg. A szovjet és a kínai nép barátsága nemcsak a Szovjetunió és Kína népeinek érdekeit szolgálja, hanem ugyanakkor az emberiség történelmében példátlanul álló hatalmas, nagyszerű erő, a világbéke megerősítésének művében. Ez a barátság komoly akadály az amerikai imperialisták és a többi imperialisták útjában, akik valóra akarják váltani agreszszív terveiket. Sztálin elvtárs a Japán fölött aratott győzelem hetedik évfordulója alkalmával Mao Ce-dun elvtársnak küldött táviratában azt írta, hogy a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság közötti nagy barátság reményteljes biztosíték egy új agresszió veszélyével szemben, a béke hatalmas támasza a Távol- Keleten és az egész világon. Erősödjék és éljen örökké a Szocialista Szovjetköztársaságok Szövetsége és a Kínai Népköztársaság népeinek megingathatatlan szövetsége és barátsága! Éljen a nagy kínai nép vezetője, Mao Ce-dun elvtárs ! Éljen a nagy Szovjetunió vezetője, a világbéke zászlóvivője, a nagy Sztálin ! ! Elnök elvtárs! Nagykövet elvtárs! Drága elvtársak! A csancsun vasútra, Port-Arthurra és Dalnijra vonatkozó, 1950 február 14-én aláírt kínai-szovjet egyezmény és a kínai csancsun vasút átadására vonatkozó 1952. szeptember 15-i kínai-szovjet nyilatkozat értelmében a kínai-szovjet vegyes bizottság ma befejezné munkálatait. Rendkívüli jelentőségű esemény ez a Kína és a Szovjetunió közötti baráti kapcsolatok és együttműködés történetében. Üdvözlöm a csancsun vasútvonal átadásával kapcsolatos munkálatok sikeres befejezését és Mao Ce-dun elnök, valamint a Központi Népkormány nevében mélységes hálánkról biztosítom a nagy Szovjetuniót, a szovjet kormányt és Sztálin elvtársat. A kínai csancsun vasút kínai-szovjet közösügykezelése folyamán, a szovjet elvtársak Csu En-láj beszéde állandó támogatása révén a kínai fiatal vasútépítkezés jelentős sikereket ért el. A kínai nép sohasem fogja elfelejteni a szovjet nép e baráti segítségét. Különösen ki kell emelnem, hogy a szovjet elvtársak szívesen és türelemmel adták át ismereteiket a csancsun vasút kínai tisztviselőinek és munkásainak, ami lehetővé tette hogy ezek elsajátítsák a Szovjetunió élenjáró tapasztalatait. Ma, a csancsuni vasútvonal átadásával kapcsolatos munkálatok lezárásának napján köszönetet mondok a szovjet munkaközösség tagjainak, élükön Jegorov elvtárssal, mert csak önfeláldozó munkájuk folytán érhettünk el ilyen nagy sikereket az új vasútépítkezésnél. A szovjet kormány ma nagylelkűen és önzetlenül eleget tett kötelezettségének, ami a szovjet kormánynak a kínai-szovjet testvéri szövetség ügye iránti mérhetetlen odaadását bizonyítja. Ez az országaink közötti, teljesen új típusú testvéri együttműködés kétségtelenül ragyogó és összehasonlíthatatlan példája a történelemben a nemzetközi kapcsolatoknak. Tovább szilárdul és mélyül a Kína és a Szovjetunió közötti nagy barátság. Mélységes meggyőződésünk, hogy a Kína és Szovjetunió megbonthatatlan barátsága nemcsak nagy államaink építésének ügyét szolgálja, hanem legyőzhetetlen erőt is képvisel a béke megvédésében a Távol-Keleten és az egész világon. Éljen a Kína és a Szovjetunió közötti nagy barátság! Éljen a kínai nép nagy vezetője, Mao Ce-dun elvtárs! Éljen a kínai nép legjobb barátja, a világ dolgozóinak nagy tanítómestere, Sztálin elvtárs! A Román Népköztársaság fennállása ünneplése külföldön MOSZKVA Mihail Dalea, az RNK moszkvai rendkívüli és meghatalmazott nagykövete a Román Népköztársaság kikiáltásának 5. évfordulója alkalmából fogadást rendezett. A fogadáson résztvettek: A. F. Gorkin, a Szovjetunió Legfelső Szovjetje Elnökségének titkára; J. A. Malik, külügyminiszterhelyettes; B. F. Podcerob, külügyminiszterhelyettes; M. G. Josakov, külkereskedelmi miniszterhelyettes; A. N. Finogenov, külkereskedelmi miniszterhelyettes; M. V. Nyeszerov, a Szovjetunió külkereskedelmi kamarájának elnöke; K. R. Szinyilov, altábornagy,a moszkvai helyőrség parancsnoka; L. C. Bekrenov ellentengernagy; I. M. Szarajev, vezérőrnagy; V. A. Valkov, a külügyminisztérium Balkánigazgatóságának főnöke; A. G. Kulazsenkov, a külügyminisztérium protokollosztályának főnöke; Sz. Sz. Malov, a külkereskedelmi minisztérium export-igazgatóságának igazgatója; A. N. Planovszki, a szovjet-román műszaki-tudományos együttműködés bizottságának elnöke. Részt vett a fogadáson Olga Lepesinszkaja, Sztálin-díjjal kitüntetett tudós; Szemjon Babajevszkij, Sztálin-díjjal kitüntetett író; Vano Muradek, Sztálin-díjas zeneszerző; Tamara Makarova, L. Orlova, Szergej Geraszimov, Borisz Livanov, Ruben Szimonov, a szovjet nép művészei; Igor Mojszejev és Nikolaj Petrov, az OSZSZSZK népművészei; Fedor Reszetnyikov, Sztálin-díjas festőművész, valamint a moszkvai közélet több vezető személyisége. Ugyancsak résztvettek az ünnepségen több ország diplomáciai kirendeltségeinek vezetői, szovjet újságírók és a haladószellemű külföldi sajtó tudósítói. A fogadáson részt vett: A. Bârládeanu, az RNK külkereskedelmi minisztere; Szobek A., a Magyar NK külkereskedelmi minisztere; B. Zsivkov, a Bolgár NK külkereskedelmi minisztere. A fogadás meleg baráti légkörben zajlott le. PEKING Iacob Cotoveanu, az RNK kínai nagykövete a Román Népköztársaság kikiáltásának 5. évfordulója alkalmából december 30-án fogadást rendezett. Jelen volt 200 személy, közöttük: Li Csi-sen, a kínai központi népkormány alelnöke; Csu En-laj, miniszterelnök és külügyminiszter; Liao Hua, a forradalmi katonatanács politikai főigazgatóságának helyettes igazgatója; U Sziu-cujan, külügyminiszterhelyettes; U Han, pekingi polgármesterhelyettes és több közéleti vezető személy. Az ünnepi fogadáson résztvettek a diplomáciai testület tagjai is. VARSÓ Niculae Dinulescu, az RNR varsói nagykövete a Román Népköztársaság kikiáltása 5, 5. évfordulójának évfordulójának tiszteletére december 30-án fogadást adott. A fogadáson jelen voltak a lengyel államtanács tagjai, élükön Alexandr Zavadskival, az államtanács elnökével, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottsága politbürójának tagjai, a lengyel kormány tagjai, a lengyel hadsereg, a politikai és tömegszervezetek küldöttei, a tudományos és kultúrálét, az élmunkások képviselői. Az ünnepségen megjelentek a diplomáciai testület tagjai is. BUDAPEST A Román Népköztársaság kikiáltásának 5. évfordulója alkalmából, Iacob Farlademschi, az RNK budapesti meghatalmazott minisztere december 30-án fogadást rendezett. A fogadáson jelen voltak: Farkas Mihály, a Magyar NK honvédelmi minisztere; Dobi István, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke; Nagy Imre, Kiss Károly és Házi Árpád, a minisztertanács alelnökei; a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának, az Elnöki Tanács és a minisztertanács több tagja, valamint számos közéleti vezető személy. A fogadáson jelen volt továbbá I. D. Kiszeljov, a Szovjetunió budapesti nagykövete, Huan Cen, a Kínai Népköztársaság nagykövete és más baráti országok diplomáciai képviselői. John Foster Dulles, a Wall Street külügyminisztere Amikor Eisenhower tábornok — zsebében a Wall Street elnöki megbízó levelével — kiválogatta kormányának tagjait, a külügyminiszteri tárca betöltésénél egyetlen pillanatig sem habozott. Nem volt szüksége külön megbeszélésre sem a Morgan-bankház uraival, sem Taft szenátorral, a republikánusok törzsfőnökével. Eisenhower kormányában fenntartott hely várta John Foster Dullest, a hidegháború és a népirtás jogtanácsosát, a koreai banditaháború egyik értelmi szerzőjét és elindítóját Ki más lehetett volna a külügyminisztere az amerikai hatvan milliárdos család kormányának, a bankárok és trösztvezérek gyülekezetének? Erre az állásra a „halál ügyvédje“ évtizedes buzgólkodásával szerezte meg a képesítést. Ügyvédi diplomáját a Sullivan és Cromwell ügyvédi irodában tőkésítette, milliomossá a Schroeder bankház newyorki képviselete hizlalta. Dulles hűségesen ellátja a német finánc-tőkés érdekek képviseletét az amerikai pénzpiacon és kamatostól visszafizette a bizalmat. Az első imperialista világháború után segített talpraállítani a német nehézipar monopolistáinak uralmát. Itt szerezte meg John Foster Dulles diplomáciai tűzkeresztségét. Ki másra eshetett volna Eisenhower választása, mint a német monopoltőke vérszívó aadályának veterán jogtanácsosára, Hitler „pénzügyi varázslójának”, dr. Schachtnak a bizalmasára, a spanyol fasiszta diktátor pénzügyeinek elszánt kereszteslovagjára. Nem akadhatott egyetlen részvényese sem az amerikai politikai alvilágnak, akit meglepett volna Dulles külügyminiszteri kinevezése. A Wall Street szemében nem volt gazdagabban képesített prókátora az új világháború előkészítésének. J. F. Dulles benne ül négy amerikai nagy bank igazgató tanácsában — köztük a Chase National Bank vezetőségében. Ott terpeszkedik az amerikai olajimperializmus fészkében, a Standard Oil igazgatóságában; főrészvényese és igazgatósági tagja az International Nickel Comp.-nak. Ha tehát valaki is alkalmas arra, hogy az USA külügyeinek vezetését teljesen alárendelje a Wall Street parancsszavának, úgy az J. F. Dulles. Képesítését azonban nem meríti ki dollármillióinak száma. J. F. Dulles már a második világháború alatt megkezdte támpontjai kiépítését a harmadik világháború megszervezésére. Fivére, Allen Dulles, mint az amerikai kémszolgálat vezetője, Svájcban toborozta a kémeket, bérgyilkosokat, politikai ügynököket az amerikai monopoltőke világuralmi tervei számára. Ott kezdték gombolyítani azokat a szálakat, melyeket a Rajk, Rosztov, Slánsky-perek hoztak felszínre 8—10 évvel későbben. A halálkufárok ügyvédje már 1945-ben, Abseconban, az amerikai trösztök képviselőinek tanácskozásán poharat emelt a harmadik világháborúra. Mint a republikánus párt külügyi, szakértője ott volt a „hidegháború" bábui között, azoknak a sorában, akik a Truman elv és a Marshall-terv hálójába fogták Nyugat-Európát, a gyarmati és függő országokat. Ott sürgött-forgott a bonni bábszínház rendezői között, hogy segítsen kettészakítani Németországot és német monopoltőkés dinasztiák hatalmával együtt újjászervezze Hitler szétvert fasiszta seregét. J. F. Dulles szövegezte meg azt a szerződést, amely újból „versenyképessé“ tette a japán imperializmust, élén a második világháború japán bűnöseivel és amerikai támaszponttá rögzítette a japán szigeteket. Már ez is bőségesen elég képesítés lenne Eisenhower kormányának külügyi tárcájára. J. F. Dulles megbízói azonban nem érték be a hidegháborúval. 1950. június 21-én Dulles adott jelt a koreai bandita-támadás megindítására. „Mac Arthur-ral folytatott tárgyalásaimat pozitív lépések fogják követni“ — mondotta a támadás előestéjén. A dullesek Koreát csupán első lépésnek szánták. A Koreában elszenvedett kudarc felfokozta a nemzetközi jogtiprók dühét. A háború kiterjesztése Ázsiában és a „kommunizmus elleni keresztesháború“ meghirdetése Európában — ezt a célt tűzte maga elé a Wall Street és külügyi szakértője. „Túlságosan deffenzív politikát folytatunk a kommunizmussal szemben, ideje már, hogy kezünkbe ragadjuk a kezdeményezést... A „nyugatinak fel kell készülnie, hogy a legérzékenyebb pontokra üssön és maga válaszsza az ütés időpontját és helyét...“ — mondta. A dullesi fenyegetéseket tettek követték: Koreában a legförtelmesebb bűntett az emberiség ellen: a baktériumfegyver bevezetése. Európában pedig a „100 millió dolláros" bérgyilkos-törvény alkalmazása, amely példátlan lábbal tiprása a nemzetközi jognak. J. F. Dulles neve összeforrt a C.I.A. amerikai kémközpont megszervezésével, amint a Cromwell and Sullivan iroda szennye összefolyt az amerikai külügyminisztérium „piszkos ügyeinek“ hivatalával, a propaganda-hazugságok hidegháborújával. J. F. Dulles ilyen képesítéssel készült Eisenhower kormányának külügyminiszteri székébe. Olyan társaságban helyezkedik el, amely a trösztök leplezetlen uralmát, nyílt diktatúráját képviseli. A hadügyi tárca élére Charles Erwin Wilsont, a General Motors nagy autó- és fegyverkezési tröszt vezérigazgatóját állította Eisenhower tábornok ezzel is jelezve, hogy a tébolyult fegyverkezésben legközvetlenebbül érdekelt trösztök képviselőjére bízza a fegyveres erők feletti rendelkezést. A nemzetgazdaság militarizálásának tetőpontján, amikor az infláció hullámai már szájáig érnek az amerikai kisembernek, a pénzügyek vezetésére George Humphreyt, a Pittsburg Consolidated Oil Comp. igazgatótanácsának elnökét hívta meg Eisenhower. Ennek aválasztásinak különösképpen örvendezhetnek a nyugatnémet finánctőkés csoportok és bankok, melyekhez az olajmágnást meghitt és régi üzleti kapcsolatok fűzik. A belügyminiszter Douglas MacKay, eddig az autóipar kormánykerekénél ült és Oregon állam kormányzójaként szerzett gyakorlatot a munkásellenes fasiszta törvények alkalmazásában, míg a szövetségi főügyész tisztségére legalkalmasabbnak Herber Browell ügyvédet, a World Trade Corporation alelnökét találták. Ilyen vezérkart szervez Eisenhower az Amerikai Egyesült Államok kormányzására, a trösztök és bankvezérek törzskarát, amelynek kezébe adja — még az eddiginél is nagyobb mértékben — az államapparátust. Nem nehéz kiszámítani, mit vár a Wall Street e „szabadon választott" vezérkartól. A belpolitikában, az ország teljes fasizálását, a fegyverkezési verseny fokozását, a Taft-Hart- Sey törvény irgalmatlan végrehajtását. A külpolitikában: a koreai háború kiterjesztését Kínára, az „elrettentő erő” politikájának továbbfeszítését, a Szovjetunió és a népi demokráciák elleni keresztes háború kirobbantásának előkészítését. A dullesi hazugságok kalózlobogójának körében helyezkedik el Eisenhower az elnöki székben, körülötte az amerikai finánctőke rablókapitányaival. A Wall Street népirtó szándékát azonban jókora távolság választja el a valóságtól. A háborús gyújtogatóknak „sikerült“ lángra lobbantaniuk a népek haragját a béke elleni nagy összeesküvés sátáni szervezői ellen. Az amerikai trösztök eisenhoweri kormánya, a dullesi kereszteshadjárat rohamregényei előtt bevehetetlen erőd falai magaslanak, a nagy Szovjetunió vezette béketábor elődjéé. A Wall Street választottjai beleütköznek a népek békeakaratába, amelynek nagyszerű megnyilatkozása volt a béke védelmére felsorakozott népek küldötteinek bécsi világtalálkozója. A dollármilliárdosok kormánya a General Motors, a Standard Oil, Dupont és Morgan pillérein nyugszik. Ingatag pilléreken, melyeket izmainak egyetlen mozdulásával elsöpörhet az öntudatra ébredt amerikai nép. * A Román Népköztársaság koreai nagykövete átnyújtotta megbízólevelét FENJAN. (Agerpres.). — Nichifor Stere, a Román Népköztársaság meghatalmazott és rendkívüli nagykövete a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban 1952. december 29-én átnyújtotta megbízólevelét Kim Du-bonnak, a Legfelső Népgyűlés elnökének. Az RNK nagykövetének kíséretében megjelent a fenjáni román nagykövetség személyzete. A megbízólevél átnyújtásakor jelen voltak: Csun-ku, a külügyminiszter első helyettese és Kan Liau-uk, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság Nagygyűlése Elnökségének titkára. Tovább tart a kormányválság Franciaországban PARIS (Agerpres). Franciaországban eddig a burzsoá pártok három képviselője tett sikertelen kísérletet az új kormány megalakítására. Guy Mollet, jobboldali szocialista, Jacques Soustelle, gaullista és Georges Bidault (MRP) kénytelenek voltak visszaadni kormányalakítási megbízásukat a köztársasági elnöknek. Most Vincent Auriol köztársasági elnök René Mayer radikálszocialistát bízta meg az új kormány megalakításával. Mayer elfogadta a megbízást és megkezdte a tanácskozásokat a különböző pártok vezetőivel. Halálra kínozzák a francia gyarmati hatóságok a marokkói hazafiakat PARIS (Agerpres) A demokratikus sajtó arról számol be, hogy Tuniszban és Marokkóban a helyzet továbbra is feszült. A LIBERATION című lap közölte, hogy a francia büntető különítmény Tuniszban két úgynevezett „tisztogatási hadműveletet" hajtott végre. Az egyiket Gebes, a másikat Macnassi körzetében. Gebes-ben a francia katonák tüzet nyitottak a polgári lakosságra és megöltek egy nőt. A szabadságért harcoló tuniszi értelmiségiek bizottsága közleményt adott ki arról, hogy milyen szörnyű helyzetben vannak az Algírban letartóztatott foglyok. A hazafiakataz állam külső biztonsága elleni merénylettel vádolják. A foglyok nem kapnak vizet, sem szappant, romlott élelmiszert adnak nekik. A legelemibb egészségügyi intézkedések és az élelem hiánya miatt, 24 fogoly súlyosan megbetegedett. A 12 HUMANITÉ levelet közöl Marokkóból. Ebben leírja, hogy a casablancai börtönben fogvatartott marokkóiakat olyan barbár kínzásoknak vetik alá, hogy ennek következtében több mint 100 fogoly meghalt. A levél rámutat arra is, hogy francia rendőrök nemhivatalos kijelentése szerint, december 8-án, amikor sortüzet adtak le a casablancai tüntetőkre, megöltek legkevesebb 1.600 marokkóit. „Fentről jövő parancs” értelmében a marokkóiak holttesteit nagy sietve a temetőbe szállították és elégették. Michelle, a párisi katonai törvényszék vizsgálóbírója elutasította Ali Jatának, a Marokkói Kommunista Párt titkárának kérését, hogy ideiglenesen helyezzék szabadlábra. A francia gyarmati hatóságok letartóztatták az Algíri Kommunista Párt titkárát PARIS. (Agerpres.) — A 1‘HUMANITÉ jelenti: A francia gyarmati hatóságok letartóztatták Paul Caballerot, az Algíri Kommunista Párt titkárát, mert az algíri békevédelmi front kiáltványokat terjesztett és ezekben közösséget vállalt az algíri és marokkói nép szabadságharcával. Paul Caballero, az algíri frontnak is titkára. Ez a front magában foglalja az Algíri Kommunista Pártot, valamint más demokratikus szervezeteket. Caballerot „az állam külső biztonsága elleni merénylettel“ vádolják. 1953. január 3., szombat V. I. Csujkov hadseregtábornok levele a nyugati hatalmak németországi főbiztosaihoz Amint már közöltük, V. I. Csujkov hadseregtábornok október 1-én levelet intézett Donnellyhez, az Egyesült Államok németországi főbiztosához, valamint Kirkpatrickhoz és Francois Poncet-hez, Anglia és Franciaország főbiztosaihoz, a nyugatberlini terrorista, diverziós és kémközpontok ügyében, amelyek bűnös felforgató tevékenységet fejtenek ki a Német Demokratikus Köztársaság és annak lakossága ellen. V. I. Csujkov hadseregtábornok levelében név szerint említette meg ezeket a szervezeteket, amelyek „az embertelenség ellen harcoló csoport“, „a kereszténydemokrata unió keleti irodája“, „a szabad jogászok nyomozó bizottsága“, „RIAS amerikai rádióállomás“, stb. fedőnevekkel álcázzák magukat. V. I. Csujkov tábornok követelte, hogy ezeket a szervezeteket haladéktalanul oszlassákfel és szüntessék meg bűnös tevékenységüket. Novemberben mindhárom főbiztos azonos tartalmú levélben válaszolt és védelmébe vette a fenti szervezeteket. A főbiztosok, anélkül hogy megcáfolták volna a V. I. Csajkov levelében megemlített szervezetek terrorista, diverziós és kémtevékenységét, megrágalmazták a Német Demokratikus Köztársaság vizsgálóbírói szerveit, amelyek a köztársaság lakosságát a Nyugat-Berlinből befurakodott bűnözők ellen védik. A főbiztosok kertelés nélkül kijelentették, hogy nem hajlandók felszámolni az említett nyugatberlini diverziós, terrorista és kémszervezeteket. Ezzel kapcsolatban V. I. Csujkov hadseregtábornok a következő levelet küldte Rebernek, az USA németországi ideiglenes főbiztosának: „1952 október 1-i levelemben felhívtam az USA főbiztosának figyelmét a nyugatberlini bűnszövetkezeteknek a Német Demokratikus Köztársaság lakossága ellen irányuló terrorista, diverziós és kémtevékenységére. A levélben tényeket is közöltem e szervezetek bűnös akcióiról. Válaszlevelében Donnelly úr minden indokolás nélkül letagadta az idézett tényeket és védelmébe, vette a terrorista, kém- és diverziós szervezeteket. Donnelly úr azt állította, hogy ezek akcióit „a demokratikus országokban a mindennapi élet szokott jelenségeinek tekintik“, habár mindenki tudja, hogy a gyilkosságokat, robbantásokat, gyújtogatásokat és más hasonló bűncselekményeket a törvény minden országban teljes szigorral bünteti. A Német Demokratikus Köztársaság állambiztonsági szervei megállapították, hogy az október 1-i levelemben említett nyugatberlini kém- és diverziós szervezetek és úgynevezett központok jelenleg is folytatják bűnös tevékenységüket, így például október közepén egy diverziós ügynökbandát fogtak el Drezdában. A letartóztatottak bevallották, hogy megbízást kaptak a Német Demokratikus Köztársaságban kifejtendő kémtevékenységre, valamint gyújtogatások és robbantások előkészítésére a drezdai pályaudvaron. Erfurtban októberben másik banditacsoportot fogtak el, amelynek tagjai a nyugatberlini „kereszténydemokrata unió keleti irodája“ megbízásából jöttek a Német Demokratikus Köztársaság területére, hogyitt kémkedjenek és diverziós tetteket hajtsanak végre. A letartóztatottak elmondották, hogy a „kereszténydemokrata unió keleti irodája“ mellett tevékenységüket az angol kémszolgálat két munkatársa is irányította. Nyugat-Berlinben a közelmúltban újabb terrorista, diverziós és kémközpontokat állítottak fel. Így Berlin amerikai szektorában, Simonenstrasse 7 alatt Janke, más néven „Wegner“, más néven „Siegfried“, valamint Vogelsang, más néven „Rudat“ nevű egyének vezetésével új szervezet, illetve központ létesült. A szervezet tagjai egyebek között Magdeburg és Anklam vidékén több híd felrobbantását készítették elő. Ugyancsak hangsúlyozni kell, hogy az amerikai, angol és francia megszálló hatóságok ellenőrzése alatt álló nyugatberlini lapok utasításokat közölnek a Német Demokratikus Köztársaság ellen irányuló kártevő akciók végrehajtásának módozatairól. Az amerikai hatóságok ellenőrzése alatt álló DER TAGESSPIEGEL című lap október 23-án Hildebrandt kém- és diverzionista cikkét közölte. Hildebrandt utasította a nyugatberlini kémügynököket, hogy furakodjanak be a Német Demokratikus Köztársaság államszerveinek vezető tisztségeibe, fejtsenek ki ott bomlasztó tevékenységet, gyártsanak hamis határozatokat, kövessenek el szabotázst a termelésben, a kereskedelemben, a tervszerűsítésben stb. A tények azt bizonyítják, hogy egyes nyugatberlini szervezetek központja Nyugat-Németországban van és ott fejt ki tevékenységet, így Zinn, Hessen tartomány minisz-terelnöke nemrégiben leleplezte, hogy az amerikai kémszolgálat terrorista szervezetet hozott létre, amelyet „a német ifjúsági szövetség műszaki szolgálata“ (BDJ) fedőnévvel álcáz. Ez a szervezet névjegyzéket készített az összes haladó szellemű német honpolgárokról, akik ellen a terrorbanda tagjai merényleetet készítettek elő. A BDJ-szervezet, amely terrorizálja Nyugat-Németország lakosságát, külön központot rendezett be Nyugat-Berlinben terrorista, kém- és diverzionista akciók megszervezésére a Német Demokratikus Köztársaság területén. 1952 szeptemberében a Német Demokratikus Köztársaságban, Haldenslebenben az illetékes hatóságok lelepleztek és letartóztattak egy terrorista csoportot, névszerint Birnstiel, Kreuter és Zilke nevű banditákat. A csoportot Nyugat-Berlinből irányították. Azon a nyilvános tárgyaláson, amelyen Hofer, Schulze és Fischer kémek és gyilkosok bűnperében a berlini törvényszék 1952 februárjában ítélkezett, kiderült, hogy a BDJ „véreb“ nevű csoportja az amerikai kémszolgálat utasítására a berlini III. Világifjúsági Találkozó alkalmával előkészítette az ünnepség részvevőinek tömeges megmérgezését, egyes középületek és köztulajdonban lévő vállalatok felgyújtását, valamint más gaztetteket. A Német Demokratikus Köztársaság állambiztonsági szervei által letartóztatott kémügynökök vallomásai megerősítik a nyugatnémetországi sajtóban megjelent híreket, amelyek szerint a BDJ fasiszta terrorcsoportot az amerikai megszálló hatóságok alakították és pénzelik. A németországi szovjet ellenőrző bizottság helyesli a Német Demokratikus Köztársaság szerveinek intézkedéseit a kémek, diverzionis■ták, méregkeverők és gyilkosok ellen. Donnelly úr november 3-i levelében foglalt állítása a Német Demokratikus Köztársaság bírói szerveinek tevékenységéről a durva koholmány, mert mindenki jól tudja, hogy ezek a szervek demokratikus elveik alapján létesültek és járnak el, és szigorúan tiszteletben tartják a köztársaság törvényeit. Ami Donnelly levelének a „demokratikus szabadságjogokra“ és az „emberi jogokra“ vonatkozó kitételeit illeti, meg kell állapítanunk, hogy ezeket a jogokat éppen Nyugat- Németországban durván megszegik. Ezt minden kétséget kizáróan bizonyítják a tények, mint például a német ifjúság esseni tüntetésének fegyveres megtámadása, a haladó újságok betiltása, a békeharcosok elnyomása és üldözése, a demokratikus szervezetek népgyűléseinek és tüntetéseinek betiltása, a békéért, Németország egységéért és függetlenségéért harcoló szervezetek betiltása. Ugyanakkor a fasiszta s más banditák, akik a „BDJ“, „a volt SS katonák uniója“ és más hasonló szervezetekben tevékenykednek, teljes akciószabadságnak örvendenek. Ez az a rendszer, amelyet az USA főbiztosa levelében „demokratikusnak“ nevez. Ez a rendszer mélységesen reakciós és csakis az erőszak segítségével tarthatja fenn magát. A németországi szovjet ellenőrző bizottság újra hangsúlyozza 1952 október 1-i levelében foglalt álláspontját a Nyugat-Berlinben létesített terrorista, kém- és diverziós szervezetek felszámolására vonatkozóan. A szovjet ellenőrző bizottság ragaszkodik a bűnszervezetek azonnali feloszlatásához és hangsúlyozza, hogy e szervezetek bűnös tevékenységéért az amerikai, angol és francia megszálló hatóságokat terheli a teljes felelősség.“ Hasonló leveleket küldött Csujkov hadseregtábornok Kirkpatricknak, Anglia németországi főbiztosának és Francois Poncet-nek, Franciaország németországi főbiztosának. Nam ír tábornok tiltakozása az amerikai agresszorok KAJSZUNG. (Agerpres.) — Az Új Kína hírügynökség jelenti: Nam ír tábornok, az északkoreai fegyverszüneti küldöttség vezetője december 30-án tiltakozott Harrison amerikai altábornagynál az amerikai fogolytáborokban elkövetett újabb vérengzések ellen. A tiltakozó levél a többi között kiemeli : „December 24-én a csecsudói és a fuszáni táborban meggyilkoltak két hadifoglyot, december 25-én a kocsedoi táborban pedig egy hadifoglyot. Ezek a gyilkosságok további láncszemei a pongáni hadifogolytáborban elkövetett mészárlásoknak. Az önök közlése szerint és a nemzetközi Vöröskereszt bizottság jelentése alapján a fegyverszüneti tárgyalások kezdete óta önök megsebesítették, illetve legyilkolták 3.059 fogságba került katonánkat. A valóságban azonban a lemészárolt hadifoglyok száma sokkal nagyobb. 1952 február 23 óta 45 esetben tiltakoztam a hadifoglyok lemészárlása ellen, de önök egyetlen tiltakozásomra sem válaszoltak. Azt hitték, hogy a hallgatással elháríthatják az önökre háruló súlyos felelősséget. A hadifoglyok kérdésére vonatkozó tárgyalások megkezdése óta önök mindenféle kifogáshoz folyamodtak, hogy megakadályozzák e kérdés észszerű megoldását. Hivatkoztak az úgynevezett „önkéntes repatriálásra“, a „kényszernélküli hazatelepítésre". A tények azonban azt bizonyítják, hogy önök a leg újabb vérengzései ellen durvább módon megszegik a nemzetközi jogszabályokat. Úgynevezett, „rostálásnak" és „kihallgatásnak“ vetik alá fogságba került katonáinkat. Arra akarják kényszeríteni őket, hogy lemondjanak a hazatérésről. Az önök elvei a hadifoglyok visszatartása és lemészárlása. Vegyék tudomásul, hogy ezt nem lehet tovább tűrni, önök azért álltak elő a hadifoglyok kérdésében a legképtelenebb követelésekkel, hogy meghosszabbítsák és kiterjesszék a koreai háborút. Önök megszakították a fegyverszüneti tárgyalásokat, az ENSZ-ben elutasították a koreai kérdés helyes megoldását tartalmazó szovjet javaslatot, amelynek alapján azonnal meg kell szüntetni a koreai hadműveleteket, a hadifogoly kérdés megoldását pedig egy külön bizottságnak kell átadni. Ugyanakkor önök egyre súlyosabb provokációkat követnek el a semleges övezet, a fegyverszüneti tárgyalások színhelye ellen, hogy elgáncsolják a fegyverszüneti tárgyalásokat. Az önök valódi célja, hogy kiterjesszék a koreai háborút és hogy aláaknázzák a Távol- Kelet és az egész világ békéjét. A világ békeszerető népei azonban nem fogják tűrni a hadifoglyok lemészárlását, nem fogják tűrni, hogy önök folytassák és kiterjesszék a koreai háborút a hadifoglyok visszatartására vonatkozó képtelen ürüggyel. Önök nem menekülhetnek meg a felelősség alól a koreai háború során elkövetett gaztettekért”. „EMBERI JOGOK“ NYUGATON Munkanélküli: Ha az embernek több joga lenne, most nem fázna a lábam. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Bucuresti, Piata Scânteii No. I. — Telefon: 7.42.29.— Tiparul: Combinatul Poligrafic „Casa Scântei" — Taxa postale platica In numerar conf. apr. Dir. Gen. a Postelor No. 205092/947, ~c"xo 5057, “Ifju