Előre, 1953. május (7. évfolyam, 1730-1754. szám)

1953-05-05 / 1731. szám

Világ proletárjai egyesüljetek! A ROMÁN NÉPKÖZTÁRSASÁG NÉPTANÁCSAINAK LAPJA A Párt legélesebb fegyvere • Negyvenegy esztendő telt el a nevezetes tavaszi nap óta, amikor egy illegális petro­­grádi lakáson néhány bolsevik — Sztálin, a Központi Bizottság küldötte, két Duma­képviselő és két író­k— megszerkesztette a Pravda első számát. Néhány hét múlva, má­jus negyedikéről ötödikére virradó éjjel megindult a rotációs gép, hogy kinyomja az első legális bolsevik tömeglapot, a Pravdát. Különös jelentőségű eseménye volt ez az oroszországi forradalmi mozgalomnak. Szem­tanúk leírják, hogy a szerkesztőségben már előző este gyülekezni kezdtek a munkásleve­­lezők és a különböző pártszervezetek küldöt­tei. S hajnal felé, amikor a lapot már be­tördelték, formába öntötték és a szerkesztők lementek a rotációs géphez, nagyszerű kép tárult szemük elé. Munkások százai lepték el a lépcsőházat, a folyosókat, a géptermet, s a nyomda udvarát. Egész éjtszaka ott vára­koztak, hogy a lapot, amint a gépből kikerül, azonnal eljuttassák az olvasók ezreihez, tíz­ezreihez, így született a Pravda, így várta az egész ország proletariátusa forradalmi lapjának megjelenését. Aznap, a hajcsárok minden kétségbeesett igyekezete ellenére, a gyárak­ban néhány percre leállt a munka. A mun­kások mohón olvasták lapjuk minden sorát. Hányszor zárult a cári börtönök vasajtaja a lap szerkesztői, terjesztői mögött! Hány­szor rabolta el és rombolta szét a cári ter­ror az újság kezdetleges technikai felszere­lését! Hányszor jelentette diadalmasan az Ochrana, hogy a lapot megszüntették! S a Pravda mégis újra meg újra megjelent más és más cím alatt, legálisan, féllegálisan, vagy illegálisan Mert a munkásosztály igazságá­nak hangja olyan erős, hogy azt elfojtani nem lehet. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom után a Bolsevik Párt Központi Bizottsága elhatározta, hogy a Pravda megjelenésének napját, május ötödikét, a szovjet sajtó napjá­vá avatja. Május " azóta minden évben "ün­nepnap a szovjet nép számára. A szovjet néppel együtt az egész világ dolgozói ün­nepük ezen a napon munkásújságaik ra­gyogó eszményképét, a szovjet sajtót. A szabadságért harcolókat ügyük igazának tu­datával, a győzelem hitével vértezi fel a szovjet sajtó, hatalmas ösztönzés, reménysu­gár ez számukra. Ezért száll az idei május ötödikén is a világ minden tájáról a dol­gozók forró szeretete és forradalmi üdvöz­lete a 41 éves Pravda, az egész szovjet sajtó és népük hűséges fiai, a szovjet újságírók felé. A Pravda 1912 tavaszán Lenin terve alap­ján, Sztálin irányításával és szerkesztésében jelent meg, „amikor megtört a hallgatás je­ge és megindult a népmozgalom folyama" (Sztálin). A forradalmi munkássajtó min­denkor Lenin és Sztálin figyelmének, gon­doskodásának középpontjában állt. Ennek a sajtónak hagyományai a Pravda megjelenése előtti időre nyúlnak vissza. A proletariátus tanítómesterei és vezetői a pártépítés első percétől kezdve hozzáfogtak az újtípusú for­radalmi sajtó alapjainak lerakásához. Az első ilyen lap a Lenin által létrehozott Iszkra és a Sztálin alapította Brdzola volt. Lenin azzal a feladattal indította történelmi útjára az Iszkrát, hogy kollektív propagandistája, szervezője és agitátora legyen a forradalmi mozgalomnak, gyűjtse maga köré a munkás­­osztály legharcosabb elemeit, edzze, nevelje őket a párt rettenthetetlen kádereivé. Ezzel az útmutatással Lenin zseniális programmot adott nemcsak az Iszkra, hanem az egész újtípusú munkássajtó számára. Kollektív pro­pagandista, kollektív agitátor és kollektív szervező — ez a lenini eszme, a kommu­nista sajtó mindenkor biztos iránytűje. A Pravda a két századeleji forradalmi lap legjobb hagyományait örökölte és „az orosz proletariátus eljövendő, dicsteljes diadalai­nak előhírnöke volt“ (Sztálin). Az oroszországi munkássajtó nagyszerű története egybefonódik a forradalmi átalaku­lással, az új világ születésének legjelentő­sebb mozzanataival, a szocialista és kom­munista építés győzelmeivel. Sztálin mondta 1923-ban: „A sajtó a leg­­­erősebb fegyver, amelynek segítségével a párt minden nap, minden órában beszél a munkásosztállyal, a saját nyelvén, azon a nyelven, amelyre a pártnak szüksége van.“ A párt a sajtón keresztül küldte lelkesítő felhívását a döntő harcokra készülő munkás­­tömegekhez. A bolsevik sajtó ott volt a for­radalom barikádjain, a polgárháború lövész­­árkaiban. Bátorított, agitált harcra irányított. A sajtó adott hírt a győzelmekről. Hasábjain láttak először napvilágot a munkahősiesség hírei a szubotnyi­koktól a sztahanovizmus diadalmas térhódításáig. A Nagy Honvédő Háború frontjain a szovjet katonák úgy fo­gadták az újságokat, mint a legjobb baj­társat. A sajtó a drága haza hangját, Sztálin szavait, a Zoják, a Mereszejevek, az ifjú gárdák hőstetteinek hírét vitte az első vonalak lövészárkaiba és a Nagy Földtől el­szakítva harcoló hős partizánok közé. Moszk­va, Leningrád, Sztálingrád védői gyakran a fegyverükre ragasztották az újságból ki­vágott cikkeket — úgy indultak győzelmes rohamra. A szovjet sajtó ma a kommunizmus haj­naláról ad győzelmi jelentéseket a világ né­peinek. A megvalósult álmok ragyogó bi­zonyítéka, a példa ereje százmilliók izmait acélozza meg, százmilliók szívébe oltja be a győzelem hitének tüzet. A szovjet sajtó a marxizmus fényével vi­lágítja meg a mindennapi élet jelenségeit, edzi az új embert, fejleszti a kommunista öntudatot, ápolja a szovjet ember legneme­sebb tulajdonságait. A szovjet sajtó nem puszta szemlélője, hanem építője az új élet­nek. Kérlelhetetlen bírálatával hatol be oda, ahol a kapitalizmus csökevényei még rejtőzni próbálnak. Miközben szeretettel gondozza az újat, a nyilvánosság szégyenoszlopához szegzi, a közvélemény ítélőszéke elé állítja az életét leélt régit, a bürokrácia, az indi­vidualizmus, a felfuva­lkodottság, a szájtáti­­ság maradványait. Lenin és Sztálin a szovjet sajtó legfőbb feladatává tette, hogy állandóan szilárdítsa megbonthatatlan kapcsolatát a néptömegek­­kel. Ezt az útmutatást egész kommunista sajtónk a legszentebb parancsnak, létfelté­telének tekinti. Itt is példát mutat a szovjet sajtó s így állandóan érzi a szovjet élet ütőerét, erősödik a szovjet élet viharosan növekvő erejével. A szovjet sajtó ösztönzi a néptömegek hatalmas alkotóerejének és kezdeményező készségének kibontakozását. A kommunista újságokon kívül nincs még olyan újság, amelyet a néptömegek nem­csak olvasnak, hanem írnak is. A lenini-sztálini szovjet sajtó a nép érde­keinek hűséges szolgálását és a békeharcot tűzte ki legfőbb célul, híven G. M. Malen­kov elvtársnak, a szovjet kormány vezetőjé­nek szavaihoz: „Mi a nép hű szolgái va­gyunk, a nép pedig békét akar, gyűlöli a háborút. Legyen szent valamennyiünk szá­mára a népnek az a kívánsága, hogy meg­akadályozzuk embermilliók vérének kiönté­sét és biztosítsuk a boldog élet békés építé­sét.“ A kommunista sajtó ápolja a népek re­ménységét, lelkesíti békeharcukat. Ez a sajtó vitte el a népekhez Sztálin szavait: „A béke fennmarad és tartós lesz, ha a népek kezüik­be veszik a béke megőrzésének ügyét és mindvégig kitartanak mellette.“ Óriási erkölcsi magasságban áll a szov­jet sajtó a tőke kiszolgálójává züllesztett polgári sajtóval szemben. A tőkések által pénzelt polgári újságok rut­ul visszaélnek ol­vasóik bizalmával, közvéleményalakító lehe­tőségeiket a soviniszta gyűlölet, a háború és a kizsákmányoló rendszer dicsőítésére hasz­nálják fel. A tőkésországotobban sokat fecsegnek a sajtószabadságról. De milyen sajtószabadság van ott, ahol a lapok a tőkések tulajdoná­ban vannak? A maroknyi nagytőkés a sajtót népellenes céljaira használja fel. Az Ameri­kai Egyesült Államokban például a dolgozó nép, a lakosság döntő többsége nélkülözi a sajtószabadság legelemibb feltételeit is. Me­lyik újságban hallathatja véleményét az amerikai dolgozó? Csakis a kommunisták és békeharcosok kisszámú kiadványaiban. Eze­ket azonban üldözik a mindenható trösztve­zérek. A szovjet sajtó példája bizonyítja, hogy valódi sajtószabadság csak ott lehetséges, ahol a tőkések uralmát megdöntötték és a dolgozó nép vette kezébe sorsának irányítá­sát. Míg a cári Oroszországban 859 lap je­lent meg 2.700.000 példányszámmal, addig a Szovjetunióban több mint 8000 újság jelenik meg több mint 41 millió példány­számban. Egyedül a Pravda példányszáma messze fe­lülmúlja Oroszország összes újságainak 1913-as példány­számát. A Szovjetunió szocialista nemzetei saját anyanyelvükön százszámra adnak ki újságo­kat, folyóiratokat. A szovjet kormány a le­nini-sztálini tanítások szellemében különös gondot fordít arra, hogy minden nemzetiség saját anyanyelvén olvashassa az újságokat, a marxizmus-leninizmus klasszikusainak mű­veit, a szovjet irodalmat, így Sztálin elvtárs műveit a Szovjetunióban nem kevesebb, mint 101 nyelven adták ki. Nagyszerű bizonyítéka ez nemcsak a legteljesebb sajtószabadság­nak, hanem a nemzeti kérdés lenini-sztálini megoldásának is. A szovjet újságokat valóban a nép írja, azért ezek a nép törekvéseit, vágyait, remé­nyeit fejezik ki. Millió meg millió szovjet állampolgár tekinti magát joggal az újságok állandó munkatársának. A szovjet sajtó lenini-sztálini útján halad a mi országunk kommunista sajtója is : a Román Munkáspárt Központi Vezetőségének lapja, a „Scánteia“ és a dolgozók többi saj­tószervei. A „Scánteia“ és hazánk egész sajtója szün­telenül tanul a Lenin és Sztálin által létreho­zott kommunista sajtó gazdag tapasztalatai­ból, példaképének tekinti a „Pravdát“, amely több mint négy évtizedes dicsőséges múltra tek­int vissza. A szovjet sajtó példájára népi demokratikus országunk sajtójának is kiala­kult már a kommunista arcéle, pártszerűsége és tömegjellege. Ez a két alapvető jellemvo­nás teszi sajtónkat a párt éles fegyverévé a szocializmus építéséért folyó harcban. Fővárosi és vidéki lapjaink szerkesztősé­geibe naponta száz és száz levél érkezik az ország dolgozóitól, munkásoktól, dolgozó pa­rasztoktól és értelmiségiektől. Újságainkat a tömegek nemcsak olvassák, hanem írják is. Népi demokratikus országunk sajtója — Ugyanúgy, mint a szovjet sajtó — két fron­ton vívja a harcot, külföldi és belföldi síkon. A világ népeinek békeharcában népünk is te­vékenyen kiveszi részét. Sajtónk a háborús uszítók konkrét leleplezésével, a népek békés együttműködése lehetőségének és szükséges­ségének megmutatásával harcra buzdítja or­szágunk dolgozóinak millióit a béke megőr­zéséért. Belföldi síkon a szocializmus építéséért, az új és boldog élet megteremtéséért folyik a harc. Pártos szellemű sajtónk élenjáró szere­pet tölt be ebben a küzdelemben. A gazda­sági építőmunka felé összpontosítja a dolgo­zók figyelmét, építésre neveli a békeszerető embereket. Ezzel hozzájárul az új típusú em­ber kialakításához. A lenini-sztálini sajtó példájára a román sajtó egyik fő feladatának tekinti, hogy a szocialista hazafiság és a proletárinterna­cionalizmus szellemében nevelje a munkások és dolgozó parasztok széles tömegét. Sajtónk táplálja a Szovjetunió iránti szeretetet dolgo­zóinkban és a népi demokratikus országokkal való testvéri együttműködés szellemében ne­veli őket. A gazdasági építőmunkában most olyan nagy feladatok állnak dolgozó népünk előtt, mint az ötéves terv négy év alatti teljesítése és a mezőgazdaság szocialista átalakítása. E korszakalkotó feladatok teljesítésére mozgó­sítja ma országunk dolgozóit a sajtó. Ter­jeszti a legjobb szovjet és hazai munkamód­szereket, megmutatja, hogy élmunkásaink és sztahanovistáink milyen nagyszerű sikereket érnek el ezekkel a módszerekkel, konkréten rávilágít a kollektív gazdaságok eddigi győ­zelmeire s ezzel együtt a szocialista mező­­gazdaság felsőbbrendűségére az egyéni kis­gazdasággal szemben Hazánk sajtója sikeresen használja a bírá­lat fegyverét. Elvszerűen ostorozza a szo­cialista építőmunkánkban mutatkozó fogyaté­kosságokat. Szabad hazánk szabad sajtójának fejlődé­sére jellemző, hogy a népi demokrácia évei­ben több mint nyolcszorosára emelkedett saj­­tókiadványaink példányszáma. Míg a bur­­zsoá­ földesúri Romániában alig 700.000 pél­dányszámban jelentek meg a különböző la­pok, addig most több, mint 3000 újság és fo­lyóirat több mint 5.300.000 példányszámban jelenik meg országunkban. Nagymértékben megnövekedett sajtókiadványaink száma. Az olyan hatalmas építkezések, mint a „J. V. Sztálin“ nevét viselő Scânteia Háza nyom­daipari kombinát, az igazi sajtószabadság­ról beszélnek, arról, amely csak a Szovjet­unióban és a népi demokratikus országok­ban van. A szabad sajtó világában ma, a Pravda megalakulásának 4. évfordulója alkalmából, tisztelettel tekintünk vissza a Pravda dicső­séges múltjára, büszkén nézünk vissza arra az útra, amelyet már mi is megtettünk a szovjet sajtó nyomán és megfogadjuk, hogy a jövőben még szilárdabb léptekkel hala­dunk ezen az úton, még elszántabban forgat­juk a párt legélesebb fegyverét VII. évf.­­1731 82. Kedd, 1953. május 5. 4 oldal ára 20 báni LAPUNK TARTALMÁBÓL: # 1— Marx, a tudományos szocializmus megalapítója. (2. oldal.) i— Határozat az „Erdők hónapja” megszervezéséről. (2. oldal.) i— Az élenjáró kollektivisták kongresz­­szusának előkészületei. (3. oldal.)] '— Két világ — két sajtó. (3. oldal.) — Az udvarhelyi állami gazdaság el­nyerte a tartományi versenyzász­lót. (3. oldal.) — A békeharc jegyében ünnepelték a világ dolgozói május elsejét. (4. oldal.) ■— Befejeződött a beteg és­ sebesült hadifoglyok hazatelepítése. (4-4 oldal.) — A koreai fegyverszüneti tárgyalá­sok. (4. oldal.)] A Népek Békevédelmi Kongresszusa Bizottságának A Román Népköztársaság kormánya tudomásul vette az Amerikai Egyesült Államok, a Szocialista Szovjet Köztársaságok Szövetsége, a Kínai Népköztársaság, Nagybritannia és Francia­­ország kormányaihoz egy békepaktum megkötése érdekében intézett üzenet tartalmát, valamint annak a levélnek a tartalmát, amelyben a román kormány támogatását kérik e paktum megkötésének érde­kében tett lépéseikhez. A Román Népköztársaság kormánya a román nép mélysé­ges ragaszkodását fejezi ki a béke és a népek közötti együttműkö­dés ügye iránt, s örömmel üdvözli a Népek Békevédelmi Kongresz­­szusának ezt a kezdeményezését, mert meg van győződve róla, hogy az öt nagyhatalom közötti megegyezés, egy békepaktum meg­kötése, véget vet a jelenlegi nemzetközi feszültségnek, s elhárítja az emberiséget fenyegető újabb mészárlás és szerencsétlenség ve­szélyét. A Román Népköztársaság kormánya meg van győződve róla, hogy az érdekelt országok őszinte békeóhaján alapuló tár­gyalások és egyezmények útján el lehet jutni valamennyi vitás kérdés rendezéséhez, s így meg lehet szilárdítani az általános béke és a nemzetközi biztonság ügyét. A román nép, amely nagyszabású építőmunkát végez, anyagi és kulturális színvonalának állandó emelésére, közelről érdekelve van a béke nemes ügyének győzelmében s annak szenteli minden teremtő erejét; közelről érdekelve van a népek jogegyenlőségen alapuló együttműködésében és értékel minden ilyen irányú erőfeszítést. A Román Népköztársaság kormánya tudja, hogy minden or­szágra felelősség hárul a béke megvédéséért folyó harcban, s ezért határozottan támogatja a béke és a nemzetközi biztonság érdeké­ben indított akciójukat. A Román Népköztársaság kormánya nevében : GH. GHEORGHIU-DEJ a minisztertanács elnöke Az élenjáró kollektivisták kongresszusának tiszteletére A tavaszi vetés befejezésével köszöntötték május elsejét (Tudósítónktól.) A Sepsiszentgyörgy ra­jonban is a tavaszi vetési kampány egész ideje alatt a kollektív gazdaságok jártak az élen és példát mutattak az egyénileg gaz­dálkodó dolgozó parasztoknak. A rajon kol­lektivistái széles körben alkalmazták az agro­technikai szabályokat és arra törekedtek, hogy idejében elvégezzék a tavaszi vetést. Május elseje és az élenjáró kollektivisták kö­zelgő kongresszusa jó és gyors munkára serkentette a kollektivistákat. Május elseje méltó köszöntésére az uzoni kollektivisták a tavaszi vetést már április 22-én elvégezték. Hasonló jó munkát végez­tek a köröspataki, gidófalvi, lécfalvi, angya­los, kilyéni, árkosi, nagyajtai, illyefalvi és málnási kollektivisták, akik április 27-ig tel­jes egészében elvégezték a tavaszi vetést. Eredményes munkával ünnepelték május elsejét a bodoki és a szentivánlaborfalvi me­zőgazdasági társulások tagjai is. A kökösi, bö­lőni, bibarcfalvi, baróti, rétyi, kisborosnyói, oltszemi, fotosi dolgozó parasztok is a ta­vaszi vetés befejezésével köszöntötték a nagy ünnepet. Torda rajon dolgozó parasztsága nemes versenyre kelt Bánffyhunyad és Ludas rajon falusi dolgozóival a tavaszi munka jó és gyors elvégzéséért. A verseny serkentőleg hat a tavaszi munkára mindhárom rajonban. Torda rajonban például már befejezéshez kö­zeledik a tavaszi szántás-vetés. A tavaszi kampányban a kollektív és ál­lami gazdaságok haladnak az élen. A kö­­vendi kollektív gazdaság április 22-én már a kukorica vetését is befejezte. A községek közötti versenyben a járaiak haladnak az élen, 89 százalékos teljesít­­ménnyel. Utánuk következnek a pojáni dol­gozó parasztok 86, a nagycsániak 81, és a torockóiak 81 százalékos eredménnyel. A jól dolgozó községek mellett azonban vannak olyanok is, amelyek elmaradtak ve­tési tervük teljesítésével. A peterdi dolgozó parasztok csak 39, a füleiek pedig 49 száza­lékban végezték el a szántást és a vetést. A lemaradásért elsősorban a községek népta­nácsai a felelősek. Nem végeztek kellő felvi­lágosító és mozgósító munkát és így termé­szetesen nem is érhettek el jó eredményeket. A lemaradt községek néptanácsainak leg­sürgősebb feladata, haladéktalanul meg­gyorsítani a szántás-vetés ütemét, hogy mindenütt idejében befejezhessék a tavaszi munkát. Torda rajonban is a szocialista szektor vezet a vetésben Megkezdték a növénygondozást A m­arosludasi állami gazdaság dolgozói május elseje tiszteletére befejezték a tavaszi vetést. Nyomban ezután — az agrominimu­­mok előírásainak megfelelően — megkezdték a növényápolást. Az állami gazdaság dolgozói már az első napon 15 hektár cukorrépát és 20 hektár nap­raforgót kapáltak meg és megkezdték a búza gyomlálását. Az alkotó munka sikereivel köszöntötték máj­us elsejét Teljesítették vállalt feladatukat 21.000 lej megtakarítással köszöntötték május elsejei (Tudósítónktól.)­­ A marosvásárhelyi „Petőfi Sándor“ bőr- és kesztyűgyár dol­gozói május elseje, a dolgozók nemzetközi szolidaritásának napja tiszteletére vállalták, hogy ötéves tervünk négy év alatti teljesíté­se érdekében áprilisi tervelőirányzatukat 25-re befejezik. Az üzem párta­lapszervezetének irányításá­val az üzemi bizottság komoly mozgósító munkát végzett. Ennek tulajdonítható, hogy a gyár dolgozói április 22-re elvégezték havi tervfeladataikat s az anyagok és segédanya­gok észszerű felhasználásával 21.000 lejt ta­karítottak meg. Április 25-én ünnepi műszakot szervezett az üzem munkaközössége s ez alkalommal a gyár dolgozói többet termeltek, mint ed­dig bármikor. Kovács János sztahanovista a bőrdíszmű osztályon e napon 212 százalék­ra teljesítette előirányzatát. Orbán Zsófia három normát, Jancsó Sára pedig több mint két normát teljesített. A kesztyű osztályon Krizbai Katalin 218 százalékra, Nagy Mária sztahanovista 215 százalékra, Győrfi József 238 százalékra teljesítette tervfeladatát. Csíkszereda rajon dolgozóinak eredményei (Tudósítónktól.)­­ Csíkszereda rajonban a 3-as bányavállalatnál dolgozó, munkások április 30-án már június 10-re termeltek. Ciobanu Simian áprilisi tervét 137 százalék­kal haladta túl, Keresztes Péter pedig 40 százalékkal. Balánbányán Bara Ignác bányász áprilisi tervét kétszeresen teljesítette, Vaslábán Jó­zsef pedig átlagban 20 százalékkal haladta túl normáját. (Tudósítónktól.)­­ A tordai Elektrocera­­ti­ika üzem munkásai a május elseje tisztele­tére szervezett szocialista versenyben jelentős eredményeket értek el. Barajan Augustin és Sautean sztahanovisták április elején vállal­ták, hogy normájukat 40 százalékkal, terv­feladatukat 5 százalékkal túlteljesítik. A verseny nagy lendületet adott munkájuknak és így normájukat 65 százalékkal túlteljesí­tették és áprilisi tervfeladatukat 21-re befe­jezték. A verseny során egyéni teljesítményeikkel kitűntek : Chirila Grigore, Crapu Vasile, Sil­ler Elizabeta, Faurdean Aurelia, Pop Iosif, Berde Zsigmond, akik április 22-ről már má­jusra termelnek. A pasztakészítő osztályon Gheorghiu Gheorghe brigádja 2 normát tel­jesített, míg Lucaciu Simion sztahanovista brigádja 35 százalékkal haladta túl normáját. Fertea Gavrila IMSZ brigádja két és fél normát teljesített naponta. Costea Iosif szta­hanovista és Garbovan Vasile élmunkás két normát teljesítenek. A kemencéknél dolgozó munkások, Tasa Petru sztahanovista csoportjával az élen, át­lag 40 százalékkal teljesítik túl új normáju­kat. Példájukra a X. számú IMSZ brigád"­­tagjai minden erejüket latba vetették és jó munkájukkal megszerezték az élbrigád címet. A termelő osztályok versenyében a verseny­zászlót a samott osztály munkáscsoportja nyerte el 78 százalékos túlteljesítéssel. Szép eredményt értek el az elektrotechnika és az anyagelőkészítő osztály munkásai is. Az üzem munkásai az önköltséget 2,11 szá­zalékkal csökkentették és szép eredményeket értek el a selejt csökkentése tekintetében is. Az ünnepi műszak eredményei A nagyváradi „Solida­ritatea“-üzem dol­gozói május elseje tiszteletére ünnepi műsza­kot rendeztek. Szép teljesítményeikkel mély hazaszeretetükről, a világ dolgozói iránti szolidaritásukról, pártunk iránti hűségükről tettek tanúbizonyságot. Az ünnepi műszak általános eredménye az aznapi terv 119,20 százalékos teljesítése. A termelő osztályok közül első lett a haj­lítható bőrt készítő osztály 124,60 százalé­kos tervteljesítéssel, második a felsőrészké­­szítő 118 százalékkal, harmadik a szabászat 116,30 százalékkal. A 28 békebrigád közül Ambrus Borbála brigádja a stancerájból lett az első 235,46 százalékos teljesítésével és 776,60 lej értékű megtakarítással. A második Árvay Mihály sztahanovista békebrigádja 200 százalékos napi tervteljesítéssel, harmadik pedig az IMSZ békebrigád 196 százalékkal. A többi brigád is szép eredményekkel köszöntötte május elsejét . Kimagasló egyéni teljesítményeket értek el: Árvay Mihály sztahanovista 236, Both János 212, Csegő Béláné 203, Troiac Didina 161, Veres Ilona, az IMSZ békebrigád veze­tője 160, Cebanov Ilona és Tímár Rozália 150, Nagy Ferenc 170, Tamás Lajos 132, Ja­kab Mária és Lencse Mária 144, Gyula Imre 170, Éliás Leó 137, Nagy Rozália és Brades­­cu Jolán 160, Ladányi Jolán 103, Lengyel Zoltán 119, Sas János 97 százalékos norma­­túlteljesítéssel. KORMOS PAULA és FAZEKAS MIHÁLY levelezők A FŐVÁROS LAKOSSÁGA LELKES FELVONULÁSSAL ÜNNEPELTE MÁJUS ELSEJÉT Készülünk a Világifjúsági és Diák-Béketalálkozóra A MAROSVÁSÁRHELY! MŰVÉSZEK ÚJ ALKOTÁSOKKAL KÖSZÖNTIK A TALÁLKOZÓT A Magyar Autonóm Tartomány művészei lelkesen készülődnek a IV. Világifjúsági és Diák-Béketalálkozó köszöntésére. Az előkészületek során az írószövetség marosvásárhelyi fiókja irodalmi kört léte­sített a gyárakban, iskolákban és falvakban dolgozó fiatal tehetségek támogatására. A kör tagjait arra ösztönzik, hogy hazánk if­júságának örömteli életéből merített mű­veket alkossanak. Az írószövetség magyar nyelvű sajtószerve, az „Irodalom“ című fo­lyóirat egyik megjelenő számát teljes egé­szében a Világifjúsági és Diák-Béketalálkozó előkészületének szenteli. Ebben a számban a Román Népköztársaság legnevesebb magyar íróinak karcolatai, riportjai és versei, vala­mint az újonnan alakult irodalmi kör ifjú tehetségeinek írásai jelennek meg. A Találkozó tiszteletére tervezett Irodalmi művek között az egyik a nemrégiben a Szov­jetunióban járt Kovács György állami díjas író irodalmi riportja a leningrádi pionírok életéről. Papp Ferenc is az ifjúságról ír most készülő új regényében. Egy ifjúsági brigád küzdelmét mutatja be a tervfeladatok telje­sítéséért. Az írószövetség marosvásárhelyi fiókja nyilvános irodalmi vitaestet rendez a hazai magyar nyelvű ifjúsági művekről. A marosvásárhelyi képzőművészek is sze­retettel készülnek a Világifjúsági és Diák- Béketalálkozó megünneplésére. Barabás Ist­ván állami díjas festőművész vállalta, hogy képet fest „A pionír“ címmel. Bordy And­rás a „Gyümölcsfaültető pionírokról“ fest képet. Piskókti Gábor „Az ifjú festők tábora“ címmel vászonra viszi a marosvásárhelyi kép­zőművészeti középiskola diákjainak a gör­­gényvölgyi nyári táborban végzett eredmé­nyes gyakorlati munkáját. Nagy Pál szorgal­masan dolgozik a „Levél Gheorghiu-Dej elv­társhoz“ című képen. Új műveket alkotnak a Találkozó köszön­tésére a marosvásárhelyi szobrászok is. Csorvássy István állami díjas szobrász egy koreai pionír szobrát készül megmintázni. Papp József a „Pionírok“ című kis szobor­­csoporton dolgozik. A FŐVÁROSI DALSZÍNHÁZ BEREN­DEZÉSÉT KÉSZÍTIK ! A Bukarestben épülő Dalszínház számára az aradi Dózsa György-gyár dolgozói ké­szítik a berendezést. A bútorok díszítéseit a román népművészet motívumainak felhasz­nálásával faragják, amelyeket a korszerű bú­torok formáihoz alalmaznak. Kovács János, a színház előcsarnoka ré­szére készít díszes faragású padokat. Berlez­­nai János műbútorasztalos finom fűrésze alól remekformájú díszek kerülnek ki. A Ta­kács Imre sztahanovista és Kolmann Károly élmunkás vezetésével dolgozó csoportok gyö­nyörű kivitelű faragásokat készítenek. Szabó Lajos sztahanovista, üzemmester jól szervezte meg a munkát s ennek ered­ményeképpen a Dózsa György-gyár dolgo­zói kellő időben készítik el az új színház bú­torzatát. Ezzel hozzájárulnak, hogy a Dal­színházat a kitűzött időben, a Világifjúsági Kongresszus és a­ IV. Világifjúsági és Diák- Béketalálkozó alkalmával megnyithassák. A TEMESVÁRI EGYETEMI HALL­GATÓK VALÓRA VÁLTJÁK FOGADALMAIKAT A temesvári műszaki főiskola gépészeti osztályán a hallgatók egymással versenyez­ve díszítik, szépítik a főiskola épületét, jel­szavakat helyeznek el a termek és folyosók falain. Ezek a jelszavak arról tanúskodnak, hogy az IMSZ Központi Bizottságának a Világifjúsági és Diák-Béketalálkozó előkészí­téséről szóló felhívása nagy visszhangot vál­tott ki a temesvári műszaki főiskola hallga­tói között is. A felhívást az IMSZ-gyűléseken vitatták meg. Az egyik ilyen gyűlésen felszólalt többek között Zavistici Vasile, első évfolyamos egyetemi hallgató. Zavistici Vasile a gyár munkapadja mellől került az egyetemre. Le­hetőséget nyújtott neki a párt, hogy mér­nökké képezhesse magát. Felszólalásában kifejezésre juttatta a gépészeti kar hallga­tóinak elhatározását, hogy kimagasló telje­sítményekkel köszöntik a Világifjúsági és Diák-Béketalálkozót. A Találkozó tiszteleté­re megfogadta, ezentúl még jobban tanul, hogy ismereteit később, mint mérnök, a nép szolgálatába állíthassa. A gépészeti kar hallgatói fogadalmaik óta pontosak, fegyelmezettek és jelentős ered­ményeket értek el tanulmányaikban. Az ifjak, az egyetem többi fakultásán is, nagy lelkesedéssel készülnek a Világifjúsági és Diák-Béketalálkozóra, s minden erőfeszí­tésük arra irányul, hogy vállalásaikat tel­jesítve, méltóképpen készülhessenek fel az ifjúság e nagy ünnepére. A RESICAI SZTAHANOVISTA |­­ ÖNTÖBRIGÁD VALLALÁSAI Az elmúlt napokban a resicai Sovromus­la­ Petrolifer sztahanovista öntőbrigádjának tag­jai elemezték az első negyedévben elért eredményeket és megvizsgálták azokat az intézkedéseket, amelyek elősegítik évi tervük II hónap alatti megvalósítását. Az elemzés után elhatározták, hogy a Világifjúsági és Diák-Béketalálkozó tiszteletére 190 százalék­ra teljesítik havi munkatervüket és az előző hónaphoz képest 2 százalékkal megjavítják a termékek minőségét; munkájukban Vorosin munkamódszerét és Gheorghe Stratut at IMSZ-tag kezdeményezését alkalmazzák; négy ifjú szakma; tudását az ő­ munkások színvonalára emelik. Vállalták továbbá, hogy 100 önkéntes munkaórával 3000 kiló ócska­vasat gyűjtenek és három ajándékot készíte­nek a Találkozóra. Vállalásaik valóraváltása végett a brigád ifjú tagjai elhatározták, hogy heti értekez­leteken ellenőrzik a­­munka menetét, ela­­vassák az „öntödék“ és „Acél és kenyér“ című könyveket, hogy emeljék szakmai és kulturális színvonalukat. A fenti vállalások alapján a brigád szo­cialista versenyre hívta a Sovrommetal-kom­­binát, és a Sovromutilaj Petrolifer valameny­­nyi ifjúsági brigádját.

Next