Előre, 1953. szeptember (7. évfolyam, 1833-1858. szám)

1953-09-01 / 1833. szám

5 Szebb, jobb készruhát gyártanak a kolozsvári Flacaraban] „A textil- és lábbeliiparban 1955-ig mintegy 1,2 milliárd lejt ruházunk be... Ezek az iparágak már 1953 IV. évnegyedétől kezdve nagyobb mennyiségben, nagyobb és jobb minőségű választékban fognak textilárut, készruhát és lábbelit termelni.“ Gh. Gheorghiu-Dej elvtárs augusztus 23. előestéjén ezekkel a szavakkal jelentette be hazánk népének, hogy pártunk egyik legidőszerűbb feladatának tekinti a könnyűipar fejlesztését és nemcsak több, hanem szebb és jobb minőségű ruhát, cipőt és egyéb tömegfogyasztási cikket biztosít dolgozóinknak. Nézzük, hogyan valósulnak meg ezek a nagyszerű célkitűzések hazánk egyik nagy séészruhagyárában, a kolozsvári Flacarában. ★ Egészen idáig, a műszaki osztály irodájáig hallatszik el a varrógépek ütemes zakatolása, a gyár szívdobogása. Minden dobbanásuk mintha azt ismételgetné: „jobban akarnak élni a dolgozók, szebb ruhában akarnak járni. Ezért dolgozunk, ezért harcolunk!“ Ha valaki mostanában a kolozsvári Flacara készruhagyárban — Orbók Géza igazgató elvtárstól kezdve a raktári segédmunkásig — bárkit megkérdez, hogyan állnak a minőséggel, szinte mindig ugyanazt a választ kapja: „Tudjuk, sok panasz volt régebben a minőségre. De ma már minőségi tekintetben a szakmánkban a második üzem vagyunk országos viszonylatban. Most azon igyekszünk, hogy elsőkké váljunk. Hogy hogyan akarnak elsőkké válni, pontosabban: hogyan folyik a minőségi harc, —erről kérdeztünk meg több embert a gyárban, akiknek a munkája nyomán szebben, jobban, öltöznek a dolgozók. A MŰSZAKI OSZTÁLY VEZETŐJE, Vitán Béla elvtárs elöljáróban kifejti, hogy náluk a minőség megjavításáért vívott harc nem kampány, hanem állandó célkitűzés. Amint mondja: — Sok újítást vezettünk be, de csak olyanokat, amelyek előmozdítják a minőség megjavítását. — És melyik volt a legnagyobb újításuk? — Kétségtelenül a szinkronizált gyártás bevezetése. Azelőtt a hibák nagy része abból származott, hogy a szalagrendszerben a gyorsabb és lassúbb munkások egymás kezére dolgoztak. A gyorsabbnak várnia kellett ■a munkára, a lassú pedig kapkodva, s bizony sokszor rosszul dolgozott. A szinkron rendszerben csoportosítva vannak az azonos munkát végzők, így mindenki annyit dolgozhat, amennyit jól el tud végezni. .A továbbiakban megtudjuk Vitán elvtárstól, hogy a Zsandarova módszert is bevezették, vagyis az egyik váltás folytatja a másik munkáját. Ha valaki hibás munkát ad át, a következő váltás kijavítja ugyan a hibát, de a selejtgyártótól levonják a rossz munkadarabért járó bért. Sokkal kevesebb a selejtes munka, amióta mindenki tudja, hogy hibás munkáját másnap a fejére olvassa a következő váltásban dolgozó társa. A csoportos munkánál nagyobb lendülettel folyik a szakmai verseny is. „A legjobb ujjazó“, „a legjobb tűződelmért való versengésben úgy javul a minőség, hogy öröm nézni. A SZTAHANOVISTA MESTER, Mezei Lajos képe alatt a dísztáblán ez áll: „Új mintaelhelyezési módszerével egy hónap alatt 1.946 lejt megtakarított és a minőséget is megjavította. Átlagos teljesítménye 148 százalék.“ Munkatársai pedig úgyismerik, hogy ő az „akinek soha sincs ideje.“ Ott dolgozik, ahol a „ruha lelke“, a vásznazás készül. — Van egy kis ideje Mezei elvtárs? Elmosolyodik. — Most kivételesen van, mert már holnapra dolgozunk. — Ismerik-e azokat a ruhákat, amelyeknek a hajtókája úgy kunkorodik, mint a gödrös országút, a melle pedig egy-két napi viselés után olyan, mintha egy hétig rajta aludtak volna? Ott a vásznazásnál a hiba, az a vásznazó szégyene, — kezdi mondókáját. — És maguk? — Mi... Tanulmányozzuk a vászon szabását, hogy minél formásabb, takarosabb legyen. Ha találunk valami hibát, azt a munka után röpgyűlésen megbeszéljük. Azért a hóvégi nagy csoportgyűlésre is marad mindig megbeszélni való. Ilyenkor azután szerződést kötünk egymással, hogy ne csináljunk többé selejtes darabot. De nemcsak tőlünk függ a munka minősége, hanem a vászontól is. Sárgásszínű, ritka vásznat vesz a kezébe, milyen rossz vásznat kaptunk a múltkor a Munkaszövetkezettől. Az ilyennel azután az ember hiába teszi ki a lelkét is. Ha egyszer összegyűrődött, vége. De most... Magasra tornyozott szürkésfekete gyapjúszita vásznon simogat végig a keze: — Most ezzel a tiszta gyapjúvászonnal dolgozunk. Ebből lesz a szép ruha. Úgy kell ez a ruhába, mint a tésztába a vaj, örül a ruhának, aki felveszi. De most már igazán „nincs időm.“ A MODELLEZŐ: Györf József elvtárs, az üzem modellezője Így határozza meg röviden munkáját: A standardmodelleket természetesen készen kapjuk, de az ízlést mi adjuk hozzá. (Egyébként arról nevezetes már a gyáron kívül is, hogy ■több mint 30 újítási javaslata van.). Arról kérdezősködtünk tőle, amit munkája lényegének nevezett: az Ízlésről, vagyis arról, hogyan akarják szebbé, változatossá tenni a készruhákat. Ma már 26-féle méretben készítünk férfiruhát. Nem kell tehát a magasembernek meghízni, ha magára való készruhát akar kapni, sem a keskenyvállúaknak könyökig lelógó vállú kabáttal járni. Rég túl vagyunk már ezen. A technikai osztály nemcsak a pontos méreteket és mintákat készíti el, hanem a munkahelyeken is megmutatjuk, hogyan kell az új modellt pontosan kiszabni és megvarrni. Olyan segédmintákat dolgoztunk ki, amelyek lehetetlenné teszik, hogy a kabát hajtókái ne legyenek egyformák. Azelőtt ez bizony megtörtént, vagy, hogy a zseb ne pontosan a helyére kerüljön (ez is előfordult). Mielőtt elbúcsúznánk, még megtudjuk Györfi elvtárstól, hogy a Ficcara technikai osztálya 30—40 új modellt tervez. MINŐSÉGI ELLENŐR: Munkaidőben Vicz János elvtársat, a második váltás minőségi ellenőrét még nemigen látta senki sem ülni. Fáradhatatlanul járkál a csoportok között és mintha mágneses erő vonzani csalhatatlan biztonsággal oda, ahol valamit hibásan csinálnak. Valósággal elkíséri a ruhát a lejegyzőtől a raktárig. De azért nemcsak a maga szemében bízik, hanem a csoportokhoz beosztott minőségi állomások szemével is „lát.“ Egy ilyen „állomás“ két-három emberből áll. Amikor a csoport átveszi a munkadarabokat, alaposan megnézik, milyen munkát végzett az előző csoport. Ha hibára akadnak, értesítik az előző csoport mesterét és a minőségi ellenőrt is. Ők aztán egykettőre kikutatják a hiba okát és megmagyarázzák a helyes módszert is. — Munkásoknak dolgozunk! Ezt igyekszünk tudatosítani minden dolgozóval, mert akkor biztosan megszűnnek a hibák. A munkások közt az a jelszó: „Olyan legyen az a ruha, hogy te is szívesen felvedd.“ AZ ELADÓ ÉS A VEVŐ: Lássuk, mit mond a Flacara készruháinak minőségéről az eladó és a vevő? Míg az első vevő bejött a kolozsvári főposta melletti nagy készruhaüzletbe, Kelemen Máriával és Kulcsár Gyulával beszélgettünk. — Sokat javult mostanában a ruhák szabása. Alig kell már valamit igazítani az eladott készruhákon — állapítja meg szakértelemmel Kulcsár elvtárs. — Jobb a hozzávaló is! (Ezt Kelemen Mária teszi hozzá.) — És maguk mivel járulnak hozzá ahhoz, hogy szebbek legyenek a ruháik? — Bírálattal — válaszolják mindketten. — Ha a vevő panaszkodik, vagy mi veszünk észre hibát, azonnal továbbítjuk a gyár technikusainak. Azután megvan az örömünk, amikor a következő szállítmánynál már kijavították azt, ami nem tetszett a vevőnek. Tizennyolc év körüli legényke jön be barátjával az üzletbe. Az első vevő ma délután: Bajkó Bálint, a Herbyik János-üram fiatal géplakatosa. Sötétszürke ruha kerül a kiszolgálóasztalra. Jó szabású, megfelelő nagyságú. — Ugye jó lesz? — kérdezi Bajkó elvtárs a barátjától. Tetszik neki is a Flacaraban készült ruha. SIPOS DEZSŐ Belső tartalékaink minél jobb kihasználásáért Kisipari termelőszövetkezetünk igen sokat fejlődött megalakulása óta. Jelenleg közel ezer tagja van. Szövödénk, férfi és női konfekcióosztályunk, vegytisztító üzemünk, gyapjúfésülő és ványoló üzemünk szolgálja a dolgozók ellátását. Mindannyian nagy érdeklődéssel tanulmányoztuk az RMP KV bővített plenáris ülésén kidolgozott gazdasági intézkedések programmját. E Programm fényében tisztán látjuk azokat a hatalmas lehetőségeket, amelyektovábbi fejlődésünket elősegítik, s világosak előttünk új feladataink is. Az első negyedévben nem teljesítettük tervünket Ennek fő oka az anyagok késedelmes szállítása volt. Így például júliusban kaptunk meg olyan szöveteket, amelyeknek az első negyedévben kellett volna megérkezniük. A második negyedév elején magunk szerveztük meg az anyagok elhozatalát a gyárakból s azóta nincs lemaradás. De csak mértékben teljesítettük a tervet, választékban nem. Ugyanis hiányzanak különböző színű és mintájú anyagok. De ez a kérdés is rövidesen megoldódik, hiszen a textiliparban már 1953 utolsó negyedévétől kezdve nagyobb lesz a választék. A beruházási kölcsönök, a beruházáshoz szükséges, anyagok és felszerelés biztosítása lehetővé teszi számunkra is, hogy mégtöbb, még jobb minőségű közszükségleti cikkeket termeljünk. Ez arra ösztönöz bennünket, hogy a magunk részéről minden erőnkkel hozzájáruljunk e cél eléréséhez. Első feladatunk belső tartalékaink feltárása és mielőbbi kihasználása. Számos ilyen belső tartalékkal rendelkezünk s ezeketvetjük be a közfogyasztási cikkektermelésének emeléséért folyó harcba. Női fehérnemű osztályunkon villamos motorral szereljük fel a varrógépeket, hogy jobban kihasználhassuk a felszerelést. Gyorsabb és könnyebb lesz így a munka, emelkedik a termelés, javul a minőség, csökken az önköltség .A férfiszabászaton új módszert vezettünk be. A végek hosszához viszonyítva úgy számítjuk ki előre a szabást, hogy ne legyen maradék. Eddig nem egyszer maradtak az egyes végekből egy és másfél méteres darabok. Most ezt előre látjuk, s ilyenkor az illető végből nagyobb termetre szabunk ruhákat. Más végeknél pedig kis ruhákkal érjük el ugyanezt anélkül, hogy a mértékbeli előirányzatot megváltoztatnánk. A gyakorlat bebizonyította, hogy ily módon maradék nélkül dolgozhatunk. A meglévő maradékanyagokból különböző konfekciócikkeket készítünk. .Csizmanadrágot, mellényt, gyermekruhát, sapkát. Nagyobb súlyt helyezünk ezentúl a rendelő osztályokra. Belső erőforrásokból korszerű fogadó- és próbatermeket rendezünk be, hogy a dolgozók egyre növekvő jogos igényeit ezen a téren is kielégítsük. A munkásnegyedekben is új osztályokat és javítóműhelyeket létesítünk. A kelmefestődő termelését újabb kádak beállításával emeljük, s így sok festéket is takarítunk meg, mert eddig az oldatokat gyakran kihasználatlanul kellett kiönteni, hogy újabb szint festhessünk. Ugyanakkor kiszélesítjük a festöde vidéki átvételi hálózatát. Eddig nyolc vidéki átvételi helyünk van: Maroshévizen, Mezősályiban, Marosludason, Gyergyószentmiklóson, Dicsőszentmártonon, Radnóton, Mezőcsürön és Mezőbándon. Legközelebb Dédán létesítünk egyet. Mindezeket a legrövidebb időn belül megvalósítjuk. Őszre pedig elkészül új, korszerű gyárépületünk s ott központosítjuk a férfi és női konfekció üzemet, amely jelenleg kis műhelyekben működik. Az új üzemben lehetővé válik a szinkronizált szalagrendszer szovjet módszerének bevezetése, a jelenlegi kötött szalagrendszer helyett. Nem függ majd az egyes munkafázisoktól a termelés menete, szabadon bontakozhatok ki a szocialista verseny. De addig is tovább kutatjuk a belső tartalékokat, hogy egyetlen olyan lehetőség se maradjon kihasználatlanul, amely a dolgozó nép jólétét segíti elő. MEZEI ANDRÁS a marosvásárhelyi „Textila Mures“ kisipari ”termelőszövetkezet elnöke A terméseredmények növeléséért — A fővárosi mezőgazdasági kutatóintézet munkájáról — Bukarest lakosai közül is csak kevesen tudják, hogy a Scânteia Háza közvetlen közelében, a „Nicolae Balcescu“ mezőgazdasági főiskola mellett, jól felszerelt mezőgazdasági kutatóintézet működik. Ha egyesek ismerik is a sürülombu fák mögé rejtőző magas épületet, arról már kevesen tudnak, milyen értékes tudományos kutatómunka folyik a fehér falak mögött. Pedig az intézet elég „öreg“. Közel 25 esztendős. Mégis új, mégis népi demokratikus rendszerünk egyik nagyszerű vívmánya. Bár alapjait még 1928-ban rakták le, igazi életre csak húsz év múlva, 1948-ban kelt. Akkor, amikor átszervezték munkáját, amikor a mezőgazdasági kutatóintézet is, hazánk számos más tudományos intézetével együtt, a dolgozó nép érdekeit helyezte munkássága középpontjába. Az intézet fő célkitűzése: a kutatások eredményének átadásával támogatni hazánk mezőgazdaságának szocialista átalakítását; hozzájárulni a mezőgazdasági termelés fokozásához. Tevékenységi köre oly nagy, hogy felöleli a mezőgazdaság minden területét. Tizennégy osztályán komoly és eredményes tudományos munka folyik. 318 agrármérnök, természettudós és vegyész, almérnök és laboráns kutat és kísérletezik, munkálkodik mezőgazdaságunk állandó fellendítésén. . Munkájukban a nagy orosz tudósok, Tyimirjazev, Micsurin, Viljámsz, Liszenko tanításait követik. A mai szovjet természettudósok tapasztalatai és eredményei is igen nagy segítséget nyújtanak munkájukban. . Sokrétű, széleskörű tevékenységüket röviden, néhány szóban így lehetne kifejezni: a Dokucsájev—Koszticsev—Viljámsz-féle földművelési rendszer tanulmányozása, hogy azt sikeresen alkalmazhassák az ország minden részében. Ebben a rendszerben benne van minden mezőgazdasági munka, a szántástól a szerük villamosításáig, a vetőmagvak nemesítésétől az észszerű trágyázásig, talajjavításig, az öntözőhálózat megépítésétől a véderdő sávok ültetéséig. Az intézet tudósai azt tanulmányozzák, hogyan lehet ezt a rendszert a legelőnyösebben alkalmazni a mri természeti viszonyaink között, hogyan lehet minél hamarabb és minél szélesebbkörűen elterjeszteni állami és kollektív gazdaságainkban s legalább részben az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok földjén is. Népi demokratikus államunk minden eszközzel támogatja az intézet munkatársainak nemes törekvését. Pártunk és kormányunk tevékenységének legfőbb törvénye a dolgozók jólétéről való gondoskodás. A bőség és a jómódú élet felé vezető utat építik itt, ebben az intézetben is. Gh. Gheorghiu-Dej elvtárs augusztus 23-i beszédében az ő munkájukról is szólt, amikor a mezőgazdasági gépesítésnek, a mezőgazdaság terméshozamának fokozásáról beszélt. A mezőgazdaság terén a párt és a kormány figyelmének középpontjában a kenyér problémája áll. Ehhez biztosítani kell az előfeltételeket az összes növények terméshozamának szüntelen növelésére, elsősorban a gépesítés, az élenjáró agrotechnika elterjesztése és a szükséges agrotechnikai káderek kiképzése útján. A fővárosi mezőgazdasági kutatóintézet minden dolgozója teljes erejével harcol, hogy minél jobban kivehesse részét a párt és a kormány gazdasági programmjának megvalósításából. Nagy és sokrétű feladatok állnak a kutatóintézet előtt is. E feladatok valóraváltásához nem elegendő egyedül ez az intézet. Éppen ezért, szerte az országban, minden tartományban egy, sok helyen pedig két kutatóállomás is működik. Ezeken a kutatóállomásokon az agrármérnökök, természettudósok egész kis serege harcol az egyre szebb, gazdagabb termés eléréséért. A nagy kiterjedésű kísérleti földeken gyakorlatilag is kipróbálják, tanulmányozzák a növények különböző feltételek és körülmények közötti fejlődését, életét. Nézzünk meg csupán néhányat a közül a sok-sok feladat közül, amely mezőgazdaságunk előrelendítésében a kutatóintézetre hárul. „Ha gabona után gabonát vetsz — akkor nem aratsz és nem csépelsz“ — mondja egy régi, sokéves tapasztalatra alapozott közmondás. És ez a közmondás valóban nagyon helytálló. Beszédes példa erre a Moara domneasca-i kutatóállomáson végzett kísérlet eredménye: azon a földterületen, ahol egymás után ugyanazt a növényt vetették, csupán 1500 kiló termett hektáronként, míg ott, ahol alkalmazták a Villámsz-féle füvesvetésforgót, 3400 kiló volt a hektáronkénti átlagtermés. Íme, a legfontosabb feladatok egyike: tapasztalataikat tovább adni, hogy minél szélesebb körben elterjedjék a füvesvetésforgó alkalmazása. Hogyan adja át tapasztalatait, hogyan segíti az állami és kollektív gazdaságokat és az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztokat a kutatóintézet? Az ország területén 52 kollektív gazdaságot, 20 állami gazdaságot és 15 társulást patronál az intézet. Számos jól képzett szakembert, agrármérnököt, természettudóst küld ki ezekbe a gazdaságokba, akik irányítják, segítik, ellenőrzik ott a munkát. A tapasztalatok átadásának másik formája a kutatóállomások látogatásának megszervezése. Vasárnaponként a dolgozó parasztok százai keresik fel ezeket a kutatóállomásokat, ahol az időszerű mezőgazdasági munkákkal kapcsolatos értékes előadásokat hallgatnak, majd az előadottakról, egyes új módszerek alkalmazásáról és azok eredményeiről helyben, a kutatóállomás kísérleti földjein mégis győződhetnek. A lovrini kutatóállomáson nemrég több mint 1000 dolgozó paraszt vett részt egy ilyen vasárnapi látogatáson. Az intézet egy másik, igen fontos eszköze a tömegekkel való kapcsolat erősítésére, a különféle kiadványok. Csupán 1953 második évnegyedében két, jelentést, négy technikai útmutatást tartalmazó brosúrát, 19 mezőgazdasági szakkérdést tárgyaló könyvecskét és 30 különféle mezőgazdasági cikket jelentetett meg. Igen fontos feladata az intézetnek a mi hazánk természeti viszonyainak megfelelő új gabonafajták létrehozása is. Ez alkotja az intézet magnemesítő osztályának állandó tevékenységét. Az eredmény: számos olyan gabonafajtát hoztak létre, amely nagyszerűen alkalmazkodik országunk különböző vidékeinek éghajlatához és gazdag, bőséges termést hoz. Ilyen például a „Baragan 77“ buzafajta, amelyet a marculesti kísérleti állomás technikusai és kutatói hoztak létre. Ebből az őszibuzafajtából 25 hektárt vetettek el Marculestin. Az eredmény nagyon szép, 42 mázsa hektáronként. Vagy az A. Pridcenko állami díjas agrármérnök által kitermesztett „Tg. Frumos 16“ őszibúza, amely különösen Moldova központi részében terem bőségesen. Ebből a búzából kitűnő minőségű lisztet őrölnek. Nagyszerűen megállja helyét és gazdag termést hoz hazánk szárazabb vidékein — Bukarest, Galati, Constanta tartományokban — az „kar 142“ tavaszi búza és az „kar 878“ zabfajta. Mindkettőt Iazegi Afanase, állami díjas laboratóriumvezető termesztette ki. Iazegi elvtárs éppen az új növényfajták kitermesztésében elért eredményeiért kapta ezt a magas kitüntetést. Az utóbbi időben szép eredmények születtek a különböző, távoli országokból hozott hasznos ipari növényeknek hazánkban való meghonosítása terén. Számos olyan növényt honosítottak meg termőföldeinken, amelyeket eddig külföldről hozattunk. Egyike ezeknek a növényeknek a szezám, amelynek magjából kiton-5 minőségű olajat préselnek. Ebben az olajban teszik el legizletesebb halkonzerveinket. A szezámolaj elengedhetetlen kellék a festészetben és a festékiparban is. Másik, igen fontos ipari növény, amelyet hosszas kísérletezés után most már nagy mennyiségben is termesztenek, a Yukka. Ezt a mexikói növényt már régebben ismerik hazánkban, de eddig senki sem gondolt ipari felhasználására. Alá, egyike legértékesebb növényeinknek Rostjaiból a mezőgazdaságban oly fontos manillát készítik. A textilnövények közül, az intézet alapos kutatómunkája nyomán hatalmas fejlődésnek indult az abutilon. Ebben az esztendőben 100, a jövő évben 1000 hektárt vetnek be ezzel az értékes növénnyel. Az abutilon nem igényes növény, jól bírja a szárazságot, éppen ezért jól megállja helyét az ország aszályosabb vidékein is. Rostjaiból erős fonalat, kötelet készítenek. Az új ipari növények meghonosításával és elterjesztésével kapcsolatos kísérletezésekkel a mezőgazdasági kutatóintézet nemcsak mezőgazdaságunk fejlődését lendíti előre, hanem jelentős segítséget nyújt könnyű- és élelmiszeriparunknak is. Kutatómunkájával hozzájárul a közszükségleti cikkeket gyártó iparunk fellendítéséhez. Igen számos a növények ellensége: rovarok, gyom, betegségek. Az ellenük való küzdelem az intézet legfőbb célkitűzései közé tartozik. Laboratóriumaiban komoly kísérletezés folyik a bajok megelőzésére és minél biztosabb orvoslására. A kísérletezés eredményeként nemrégen készült el a „2,4—D“oldal, amelynek segítségével különösen a vadrepce és a vadmustár irtásában értek el szép eredményt. Ennek a nagyszerű gyomirtószernek alkalmazása ma már széleskörűen elterjedt. Repülőgépről permetezik a nagy kiterjedésű termőföldekre. Értékes ellenszert dolgoztak ki a lóheretlen és lucerna legnagyobb ellensége, az aranka irtására is. A burgonya legsúlyosabb betegsége, a fekete üszög ellen is eredményes harcot folytat a kutatóintézet, ebben az esetben azonban nem vegyszerek alkalmazásával, hanem a jó minőségű, fejlett ellenállóképességű burgonyafajták kitermesztésével és széleskörű elterjesztésével. A kutatóintézet értékes kísérleteket folytat, hogy hazánkban széleskörűen elterjeszsze a citrom, narancs és mandarin termesztését. A lovrini, Mosra domneascai kutatóállomásokon a mi viszonyainknak, a mi éghajlatunknak megfelelő gyümölcsfajta kitermesztésén dolgoznak. Mindannyian tudjuk, milyen óriási jelentősége van a véderdősávoknak. Ezek megőrzik a termőföldek nedvességét, megvédik a gabonát a széltől, szárazságtól. Éppen ezért számos kutatóállomás foglalkozik az erdősávok ültetésének tanulmányozásával szerte az országban: Kolozsvár tartományban Arargyosgyéresen, a hatalmas Baragan síkságon, Ararculestin, Moldovában Târgu Frumoson, Olténiában Studinán, Dobrudzsában Valul lui Traianon és Murfatlaron. Mindez azonban csupán kis része annak az egész mezőgazdaságot átfogó, hatalmas ■tudományos munkának, amelyet a kutatóintézet kifejt. És ennek a széleskörű, alapos kutatómunkának értékes, gazdag az eredménye: a lovrini kísérleti állomáson például, ahol teljes egészében alkalmazták a Dokucsájev—Koszticsev—Viljámsz-féle földművelési rendszert, búzából 4600 kilogrammos átlagtermést értek el hektáronként. A fővárosi mezőgazdasági kutatóintézet arra törekszik, hogy a fejlett földművelési eljárások széleskörű bevezetésével ne csak elszigetelten szülessenek ilyen szép eredmények, hanem országos viszonylatban is magasabb fokra emelkedjen a mezőgazdasági termelés. Az a célja, hogy kísérleteivel, munkájával hozzájáruljon a gabonatermés növeléséhez az egész ország területén, hogy egyformán bőséges termést takarítsanak be a termékeny bánsági földeken, a ma még aszályos Dobrudzsában, Moldovában és a végeláthatatlan Bárágan-síkságon is. A fővárosi mezőgazdasági kutatóintézet hazánk egyik legfontosabb tudományos intézete. Munkája értékesen hozzájárul és komoly segítséget ad szocialista mezőgazdaságunk állandó fejlesztéséhez, pártunk és kormányunk gazdasági programmjának valóra váltásáért vívott harcban. GÖRGÉNYI GABRIELLA ELŐRE Hozzájárulunk az életszínvonal emeléséhez A cserépfazék készítése Nagybánya tartományban mindig a népművészet fontos ágaihoz tartozott. Szebbnél szebb népművészeti motívumokkal ékesített cserépedényeinket munkánk értékénél jóval alacsonyabb áron vesztegettük el. A keresett iparág mellett is rengeteget nélkülöztünk. Szomorú sorsunkat bizonyítja, hogy a fazekasmesterekből alig maradtunk meg tizenegyen a mesterség mellett. A népi demokratikus rendszerben a fazekasmesterség is fellenedült. A nagybányai fazekasok a Closca helyi ipari vállalatba tömörültek.Ma már nemcsak cserépedényt, de a vegyiipar és laboratóriumok számára nélkülözhetetlen cseréptárgyaikat is készítünk. Nem demokratikus rendszerünkben tudtam meg először mi a gondtalan élet. Határtalan örömmel olvastam Gheorghe Gheorghiu-Dej elvtárs beszédét, amelyben kitűnik, hogy pártunk milyen figyelemmel kíséri életszínvonalunk állandó emelkedését. A közszükségleti cikkek árai mindikább csökkennek. A szabad piacon a kenyér és általában a gabona mindenki számára megfizethető áron kapható. A zöldségfélék és gyümölcs jelentős felhozatala az állami szektorban és a szervezetlen piacon is érezteti hatását. Minket, a fazekasmesterség dolgozóit arra ösztönöz pártunk és kormányunk politikája, hogy ezt a fontos és hasznos iparágat még inkább fellendítsük és még többet termeljünk, hogy ezáltal mi is hozzájáruljunk az életszínvonal állandó emelkedéséhez. ROTH MARTON, nagybányai fazekasmester, a Closca hegyipari vállalatok dolgozója A Párt szava buzgóbb munkára serkent Gheorghe Gheorghiu-Dej elvtárs legutóbbi beszéde, határtalan lelkesedéssel töltött el. A rendkívül fontos beszédet az utolsó betűig áttanulmányoztam és örömmel állapítottam meg, hogy pártunk és kormányunk a jövőben az eddiginél is nagyobb gondot fordít a dolgozók életszínvonalának emelésére és mimikakörülményeinek megjavítására, örömmel tölt el az az elhatározás, hogy a könnyűipari befektetéseket jelentősen emelni fogják. Ez azt jelenti, hogy üzemünkben továbbra javulnak a munkafeltételek, új gépeket kapunk, s az elhasznált alkatrészek kicserélése sem ütközik majd annyi időbe és nehézségbe, mint eddig. Három gépen dolgozó szövőnő vagyok. Augusztusi tervemet augusztus 23-ig 48 százalékkal szárnyaltam túl. Ezt a teljesítményemet hazánk felszabadulási ünnepe után tovább fokoztam. Termelésemet augusztus 25. és 26-án további 30 százlékkal növeltem. Szilárd elhatározásom, hogy a jövőben még határozottabban törekszem a munka termelékenységének fokozására. Legfontosabb törekvésem a termékek minőségének javítása és az önköltség csökkentése lesz. Tudom azt, hogy a minél több és jobb minőségű szövet gyártásával hozzájárulhatok a dolgozók életszínvonalának emeléséhez és vásárlóerejük fokozásához. DUMITRESCU ELENA, a Sztálinvárosi „Vörös Partizán“ posztógyár sztahanovista szövőnője, a sztálin-tartományi néptanács képviselője Biztosítva van a főváros tüzelőanyagellátása A „Combustibilul“ állami vállalat lerakataiba naponta nagymennyiségű szilárdtüzelőanyag érkezik. A tél beköszöntéséig kb. 100.000 vagon tüzelőanyag érkezik a fővárosba, s ez lehetővé teszi, hogy a főváros minden lakosa két részletben megkapja az őt megillető egész tüzelőmennyiséget. A fővárosi néptanács és a „Combustibilul“ vállalat idejében megtették az intézkedéseket, hogy a lakosság tüzelőellátásában ne álljon be fennakadás. Mindegyik lerakatot 2—3 hídmérleggel látták el. Atorlódások elkerülésére két új lerakatot létesítettek s az „Augusztus 23“ városnegyedben most rendezik be a harmadikat. A lerakatoknál a közönség számára mindenütt várótermeket létesítettek. Az iparvágánnyal ellátott nagy lerakatok 40 százalékát villamos favágó-gépekkel szerelték fel. További 4 lerakatot látnak el iparvágánnyal, hídmérlegekkel és villamos favágó gépekkel. A bukaresti „Combustibilul“ gondoskodott arról is, hogy zökkenőmentesen történjék a tüzelőanyag hazaszállítása is. E célból számos magánfuvarossal szerződéseket kötöttek. A dolgozók egészségéért folytatott harc nem csupán az orvosok, kórházban dolgozók harca. Részt kérnek ebből a küzdelemből mindazok, akik a gyógyszergyárakban nap mint nap túlteljesítik tervfeladataikat, akik több és jobb gyógyszert termelnek. Nemes Valéria, akit képünk ábrázol, a fővárosi 1-es számú gyógyszergyár, sztahanovistája példamutató harcosa ennek a küzdelemnek„ 1,1 • ■***■ Dusán megrakott polcok csábítják vásárlásra a dolgozókat az állami áruházakba. A bő választék kielégíti a legkényesebb ízléseket is, de még ennél is többet, szebbet, jobbat termelünk ezután — Ígérik a textilipari dolgozók s ígéretüket naponkénti uj és uj győzelmi jelentéseikkel támasztják alá. — Képünk a fővárosi Barakei-uti „Textila áruház egyik részlegét ábrázolja. Jobb és kényelmesebb bútort a dolgozók otthonába — ezt tartják szem előtt a bútorgyárak munkásai és technikusai. Uj és uj bútortípusok kerülnek ki üzemeinkből, amelyeknek tervezése és kivitelezése egyaránt elárulja, hogy készítőik gonddal és szeretettel dolgoztak rajta. Képünkön a Román Népköztársaság gazdasági kiállításának egyik részlete látható: modern kombinált szobaberendezés, bútoriparunk kiváló minőségű készítménye 1953. szeptember 1., Rétid