Előre, 1953. október (7. évfolyam, 1859-1885. szám)
1953-10-01 / 1859. szám
1953 október 1., csütörtök A fejlőd ő Kínai Népköztársaságban az 1953. évet a tervszerű gazdasági építkezés jellemzi. Első esztendeje ez az első ötéves tervnek, amelynek célja az ország iparosítása. A Kína iparán mély nyomai láthatók még a félgyarmati állapotnak, amelybe Csang-Kaj- sek klikkje, a Kuomintang süllyesztette az országot. A termelőeszközöket gyártó ipar fejletlen maradt. Az ipari össztermelés nagyobb része a könnyűiparból eredt. Gyárakat és üzemeket főleg a partmenti vidékeken építettek. A textilgyáraknak például több mint a fele Sanghajban volt. Az ország belsejében ritka kivételnek számított egy-egy korszerű vállalat. Itt az ipart a kisipar képviselte. Az egész kínai ipart a gépesítés alacsony színvonala jellemezte és külföldről behozott nyersanyag táplálta. A textilipar például, az ország egyik legfejlettebb iparága, importgyapotot dolgozott fel. Nyilvánvaló, hogy egy olyan nép számára, amely saját kezébe vette a hatalmat, az ipari függetlenség elengedhetetlen feltétele és alapja az ország felvirágoztatásának. A Kínai Népköztársaság négyéves fennállása óta az ország dolgozói jelentős sikereket értek el a gazdasági építés minden területén. Teljesen befejezték a népgazdaság helyreállítását s ezzel megteremtették az iparosításhoz szükséges előfeltételeket. Vizsgáljuk csak meg az ország ipari helyzetét. A Kínai Népköztársaság kikiáltásának idején az ország ipari termelése alig haladta túl a háború előtti színvonal felét. Most viszont valamennyi fontos iparágban jóval túlszárnyalták a háború előtti legmagasabb színvonalat. 1952-ben 70 százalékkal több acélt, 53 százalékkal több cementet gyártottak, mint a háború előtti években. Óriási sikereket értek el a könnyűipar dolgozói is. 50 százalékkal több gyapotfonalat, 65 százalékkal több pamutszövetet termeltek, mint a háború előtt. Ugyanakkor a nehézipar fajsúlya az ipari ■termelésben az 1949. évi 32,5 százalékról 1 1952-ben csaknem 44%-ig emelkedett. A kínai vállalatok most gyártanak első ízben síneket, precíziós mérőkészülékeket. Nemrég kerültekki az üzemekből az első hazai gyártmányú mozdonyok, gépkocsik és traktorok. Fejlődik a kőolajipar is. A meglévő nyersolajfinomítókon kívül üzembehelyeztek egy szintetikus benzint előállító gyárat. Építését még a japán megszállók kezdték meg, a műszaki nehézségek miatt azonban nem tudták befejezni. Csak a népkormány hatalomra jutása után szovjet szakemberek segítségével kezdhette meg működését a gyár. Az új ipari vállalatokat a nyersanyaglelőhelyek és az eladási piacok közelében építik. A Henang-tartományi CSZSENCSZSOV-ban, gyapottermesztő vidéken építettek textilgyárat. Új textilgyárak épültek a HEBEJ-, SENGSZI-, HUBEJ-, SZINJCZAJAN- és SZUNCZIAN tartományokban (Északkelet-Kína) Említésre méltó, hogy a legtöbb új textilvállalatot hazai gyártmányú felszereléssel rendezték be. A régi vállalatokat kibővítik és újjáépítik. Szemléltető példa erre Kína legnagyobb kohászati kombinátja , az anysangi kombinát. A kormány tervei szerint néhány év alatt ezt az üzemet is teljesen átépítik az űj technika alapján. Ezenkívül tervbe vették néhány önműködő és félautomata acélöntőde és hengermű építését. Mindez lehetővé teszi, hogy a fémolvasztást három—négyszeresére növeljék. A termelés gépesítését fokozatosan kiterjesztik az egész iparra. Az állami kőszénbányákban a fejtésnek mintegy 70 százalékát, a rakodásnak pedig 50 százalékát gépesítették. Fejlődik és erősödik egy igen fontos iparág: a villanyenergia-ipar. Számos új villanytelepet létesítettek és megjavítják a már üzemben levő telepek működését is.. A villamosenergia-termelés ebben az évben 20 százalékkal nagyobb lesz, mint tavaly volt. A kohászat és a vegyipar ez év folyamán nyolc új üzemmel gazdagodik. Újjáépítik és kibővítik a két iparág tizenhárom vállalatát. Tervbe vették kilenc gépgyár építését, valamint tizenöt más üzem: elektrotechnikai, autó- és hajógyár átalakítását és kibővítését. Az ország északkeleti részében folytatják tizennégy szénbánya építését, más vidékeken pedig tíz szénbányát építenek újjá. Kiria gyors ipari fejlődését, népgazdaságának tervszerűsítését el sem képzelhetjük a Kínai Népköztársaságban végbement mélyen demokratikus átalakulások nélkül. Az iparban már az állami szektoré a vezető szerep. Az elmúlt évben az ipari termékek 60 százalékát ez államosított vállalatok gyártották. A ne- és utján kéziparban az állami szektor fajsúlya 80 százalék, a könnyűiparé pedig 50 százalék volt. Fontos intézkedés volt a földreform, amely gyakorlatilag is befejeződött az egész ország területén, kivéve Tibetet és néhány nemzeti kisebbség lakta vidéket. A földreform nemcsak megszilárdította a munkások és parasztok szövetségét, amely a népi demokratikus rendszer alapja, hanem jelentősen befolyásolta a köztársaság gazdasági helyzetét is. A földjáradék megszüntetése óta a parasztoknak termékfölöslegük is van s ezt eladják a piacon. Ennek következtében sokszorosára növekedett a parasztoknak, tehát a lakosság zömének vásárlóképessége. Kibővült a belső piac, amelynek szűk keretei eddig fékezték az ipar fejlődését. A város és a falu közötti kereskedelmi forgalom növekedése igen fontos gazdasági tényező : megteremti az iparosításhoz szükséges előfeltételeket. 1951-ben a belkereskedelmi forgalom 30 százalékkal nagyobb volt, mint 1950-ben, tavaly pedig 70 százalékkal haladta túl az 1951. évi színvonalat. Az állam a maga kezében összpontosította az ipari termelés nagy részét és jelentékeny gabonaalapra tett szert, ezzel a hatalmas eszközzel befolyásolhatja a piacot és szabályozhatja az árakat. A hosszú, féktelen infláció után Kínában stabilizálták az árakat és a valutát. Tavaly decemberben az észak-keleti állami vállalatok leszállították ötezer árucikk nagybani árát. Sok évtized után Kínában most a kivitel van túlsúlyban a behozatallal szemben. A mezőgazdaság termelékenységének komoly növelése a földreformnak és az élenjáró mezőgazdasági módszerek meghonosodásának köszönhető. Ez vezetett oda, hogy nem kell többé külföldről behozni az élelmiszert, gyapotot és dohányt. A népi Kína a demokratikus világpiac jelentős tényezője. 1950 óta a Kínai Népköztársaság kereskedelmi egyezményeket kötött a Szovjetunióval, Csehszlovákiával, Lengyelországgal, Magyarországgal, Romániával, az NDK-val, a Koreai Népi Demokratikus Köztársasággal és a Mongol Népköztársasággal. Az állami társadalombiztosítás bevezetése, a nagyarányú lakásépítés, a reálbér növekedése gyökeresen megváltoztatták a munkásosztálynak, a népi Kína vezető erejének helyzetét. " A dolgozók, akik immár ural saját sorsuknak, odaadó munkával szilárdítják a fiatal államot. Már az elmúlt év első felében a munkások 80 százaléka részt vett a termelés növeléséért és a takarékosságért folytatott szocialista versenyben. Az utóbbi három évben a munkások több mint négyszázezer észszerű®ő javaslatot tettek. Ezeknek már több mint felét be is vezették a termelésbe. Az ipar viharos fejlődése nyomán felvetődik a magas szakképzettségű káderek kiképzésének fontos kérdése. A köztársaságban már több mint hétszáz szakközépiskola működik, 150.000hallgatóval. Az állami tervek szerint a legközelebbi öt-hat évben 500.000 alap- és középfokú műszaki ismeretekkel rendelkező szakemberre lesz szükség. Az állami igazgatási tanács számos intézkedést vett tervbe a műszaki oktatás rendszerének megjavítására és fejlesztésére. A Szovjetunió felbecsülhetetlen segítséget nyújt Kínának az iparosítás terén. A szabadalmak ingyenes átadása és a technológiai folyamatok ismertetése segíti a kínai ipart abban, hogy hasznára fordítsa a tudomány és a technika legújabb vívmányait. A szovjet munkamódszerek bevezetése valóságos forradalmat idézett elő számos iparágban és lehetővé tette a munkatermelékenység növelését. Az anyasngi Kohászati Kombinátban a nagyolvasztók kihasználása most 72 százalékkal, a Martin-kemencéké pedig 39 százalékkal nagyobb, mint a japán uralom alatt volt. Számos gépgyárban, a szovjet gyorsfémvágási módszerek alkalmazása révén, többszörösére emelkedett a termelés. A kínai nép megbecsüli nagy szövetségesének baráti támogatását és segítségét. „A szovjet kormány és a szovjet nép által nyújtott valóban önzetlen segítség nemcsak meggyorsította a kínai gazdaság helyreállítását és fejlesztését, hanem fontos jelentősége lesz a Kína nagyarányú állami építését célzó első ötéves terv megvalósításában is“ — írta Mao Ce-dun, a központi népkormány elnöke. Az iparosítás útjára lépett Kínai Népköztársaság sikerei arról tanúskodnak, hogy a fejlődés népi demokratikus útja Kina számára az egyedül helyes út. A nagy Kina szabad népe szilárdan halad ezen az úton. (Megjelent a Trud 1953. évi 91. számában.) A népköztársaság kikiáltása óta eltelt négy év alatt a kinai dolgozó nép lelkes, odaadó munkával helyreállította és hatalmas mértékben fellendítette Kina elmaradt, félgyarmati és hűbéri mezőgazdaságát. A legfontosabb mezőgazdasági és ipari növények terméshozama 1952-ben jelentősen túlszárnyalta a háború előtti színvonalat. Kina most már saját terméséből fedezheti a hatalmas ország gabona- és ipari növényszükségletét, s ezzel természetesen megjavultak a paraszttömegek millióinak és Kína összes dolgozóinak életkörülményei. Mezőgazdaságunk a jövőben még gyorsabb ütemben fejlődik. Hazafias érzelmű parasztságunk lelkesedéssel fogadta kormányunk egységes tervét és kitartó harcot indított a mezőgazdasági növények terméshozamának növeléséért. A parasztok minden erejüket latba vetették a földművelési módszerek megjavítása, az elemi csapások meggátlása és leküzdése érdekében, mert tudják, hogy ezáltal biztosítják az állami mezőgazdasági termelési terv túlteljesítését. A parasztság lelkes munkájának eredményeként az 1949. évi terméshez viszonyítva 1951-ben a rizstermés 43,2 százalékkal, a búzatermés 26,3 százalékkal, a gyapottermés pedig 134,5 százalékkal növekedett. A bőséges termés betakarítására szervezett hazafias munkaversenyekben nagyszámú mezőgazdasági élmunkás és nyitó ért el Kínában eddig nem látott csúcstermést. A földreform szétzúzta a hűbériség bilincsét, felszabadította a parasztságot, megszüntette a rabságon és kizsákmányoláson alapuló hűbéri viszonyt a falvakon és felszabadította a kínai falvak termelőerőit. A kommunista párt és a népi kormány irányítása és támogatása biztosította a parasztság széles tömegeinek tevékeny munkáját és kibontakoztatta alkotó kezdeményezésüket. A kínai parasztok sikerrel alkalmazzák az élenjáró szovjet mezőgazdasági módszereket. Kitűnő eredményeket értek el a bőtermésű ipari növények termesztése terén. Széleskörű mozgalom bontakozott ki azért, hogy a vetés során csak válogatott magvakat használjanak. Az elmúlt évben több mint 200 millió műföldet vezettek be válogatott magvakkal. Ez jelentősen növelte a gabonatermést. A gyapottermelők szintén csatlakoztak a mozgalomhoz. 1952-ben az ország gyapotföldjeinek felét — vagyis tízszerte nagyobb területet, mint 1949-ben — válogatott magvakkal ültették be. A gyapottermés ennek következtében 10—20 százalékkal növekedett. A dohány- és jutaföldeken is egyre inkább terjed ez a mozgalom. Hatalmas sikereket értünk el az árvíz, a szárazság és más természeti csapások ellen vívott harcban is. Az elmúlt három év alatt az öntözéses földek területe több mint 220 millió má-ra nőtt. Nemrégen befejeztük a Hoangho-folyó megfékezésére irányuló nagyarányú építkezéseket és felépítettük a jangczei vízierőművet. Tömegjelleget öltött a kínai parasztok küzdelme az agrotechnika megjavításáért. A kormány minden támogatást megad a mezőgazdasági termelés fellendítése és az agrotechnika javítása érdekében. Az elmúlt években korszerű mezőgazdasági gépeket, műtrágyát és rovarirtó gázokat gyártó vállalatok épültek. A földművelés élenjáró, tudományos módszereinek terjesztésére 52 gépesített állami gazdaságot, számos mezőgazdasági és állattenyésztési kísérleti állomást létesítettek. Az agrotechnika megjavítása terén elért eredmények annak köszönhetők, hogy a kínai mezőgazdasági dolgozók, akik munkájukban Mao Ce-dun tanításait követik, határozottam elutasították a burzsoá mezőgazdaság káros elméletét, módszereit és megteremtették az elmélet szoros kapcsolatát a gyakorlattal. A legutóbbi három év eredményeit az a harc hozta létre, amely az új és a régi mezőgazdasági tudomány között, Kína materialista mezőgazdasági tudományának fejlesztéséért folyt. E tudomány nélkül, valamint a materialista világnézet és módszer nélkül elképzelhetetlen a bő termések mesterei gyakorlati tapasztalatainak általánosítása. Ezért igyekeznek mezőgazdászaink elsajátítani a fejlett szovjet tapasztalatokat, ezért terjesztik Micsurin és Viljámsz haladó elméleteit, amelyek alkalmazása lehetővé teszi bő termések elérését, valamint a mezőgazdasági termékek termelésének fokozását. Kína mezőgazdaságát teljesen helyreállították és a közeljövőben hatalmas fejlődésnek indul. A munkásosztály vezette kínai parasztoknak az agrotechnika megjavításáért vívott harca döntő jelentőségű mezőgazdaságunk további fejlődésében. Az elért eredményektől fellelkesült mezőgazdasági dolgozóink még szorgalmasabban tanulmányozzák a szovjet mezőgazdasági tudományt, még szélesebb körben alkalmazzák és terjesztik a haladó mezőgazdasági tapasztalatokat, hogy tovább javítsák az agrotechnikát és bőséges termést érjenek el. Új agrotechnikai módszerek Kína boldog ifjúsága lelkesen hódol a repülőmodellezés sportjának Rohamosan fejlődik a mezőgazdaság a Kínai Népköztársaságban. A kínai földeken egyre több gép dolgozik. ELŐRE_____________ Csi Mao-tjan egy penicillin gyárban dolgozott. Nyáron a gyár penicillinje rendszerint megromlott. Az intézet Amerikában járt tudósai azt állították, hogy a nyáron még az amerikai penicillingyárak sem működnek, és belenyugodtak abba, hogy nyáron nem lehet penicillint készíteni. Csi Mao-tsan nem végzett főiskolát, de még középiskolát sem, mégis elhatározta, hogy megkísérli megoldani a problémát. Az ifjú rájött: ha penicillingyártás közben sikerül teljesen tiszta levegőt nyerni, az intézet nyáron is dolgozhat. A feladat pedig éppen az volt: egész éven át termelni. Csi Mao-tian sokáig gondolkodott a dolgon. Eszébe jutott, hogy amikor a vizet az azbesztlemezen átszűrik, az vegyileg megtisztul. De hisz a vízzel együtt az azbesztlemezen át a levegő egy része is megtisztul, tehát a lemezt a levegő tisztítására is fel lehet használni. Csi Mao-tsan az intézet főmérnökéhez sietett. Ez meghallgatta a fiú lelkes beszédét, de nem akart hinni a fiatal tanulatlan munkásnak. — Lehet, hogy igazad van — mondotta. Csi azonban a várakozásban eltelt hosszú napok után felismerte, hogy a főmérnök csak formailag értett vele egyet. Amikor az ifjú javaslatának sorsa iránt érdeklődött az öreg mérnök kérdéssel válaszolt: — Hány osztályt végeztél fiam ? — Csak négy elemit — felelte Csi zavartan és füléig elvörösödött. — Már pedig a feltalálónak nem mesélnie kell tervéről — mondotta csípősen a gyár vezetője —, hanem írásban kell azt előterjesztenie. Ha pedig jóformán még írni sem tudsz, akkor hagyd az okosabbakra, hogy gondolkodjanak helyetted is. Csi Mao-tian nekifeküdt a tanulásnak. Egy éven át falta a könyveket. Néha olyan sápadtan jött munkába, hogy barátai azt kérdezték: „Csak nem volt hideglelésed az éjjel ?“ Csi tréfával ütötte el a kérdést, összeszedte minden erejét és dolgozott. Munka után hazasietett, sebtében vacsorázott és megint nekiült a tanulásnak. Nem ment ki a fejéből a mérnök gőgös megjegyzése. Amikor elolvasta a szükséges szakirodalmat, asztalhoz ült, hogy lerajzolja tervét. 1950 nyarára be is fejezte munkáját. Elment a tervezőosztályra és rajzát letette az asztalra. De itt sem volt szerencséje. Ügyet sem vetettek rá. Nem sokkal azután feloszlatták az intézet tervezőosztályát. Csi egészen magára maradt. De mégsem csüggedt el. Egymaga vette fel a harcot találmányának tökéletesítéséért. Kezdetben nem volt sikere. Munkatársai még gúnyolták is, mert úgy dolgozott, hogy szinte mindenről megfeledkezett maga körül. Már a tél is beállt. Ilyenkor az intézet teljes üzemmel dolgozhatott. Csi szűrőire nem volt szükség ebben az évszakban, ő azonban nem hagyott fel a kísérletezéssel. 1952 tavaszán végre felszerelte berendezését és az működött. Első útja az öreg mérnökhöz vezetett. Az csak ámult-bámult mikor meglátta működés közben az új berendezést. — Nem értem a mai fiatalokat. Úgy dolgoznak, mint a megszállottak — csak ennyit mondott. Az ifjú valami lelkeset, szépet szeretett volna mondani a saját boldogságáról, de nem válaszolt. Igazat adott az öregnek: csak az arathat győzelmet, aki rabja egy eszmének. Csi Mao-tianról akkor hallottam, amikor a kínai elvtársak meghívására nemrégen egy ifjúsági küldöttséggel Kelet-Kínában jártam. Meglátogattuk Nankingot, Sanghajt, Hancszsout. Mindegyik városnak megvan a maga története. Az egyik udvari krónikások kezével íródott, a másikat a szabadságáért küzdő nép írta. És minden város krónikájának van egy közös oldala: azt az oldalt a Kínai Kommunista Párt, a dicső kínai nép felszabadító hadserege nyitotta meg. Amikor szemünk elé tárult a Jangcze folyó partján elterülő Nanking, eszünkbe jutott 1949 januárjának egy napja. Az a nap, amikor a Néphadsereg megpillantotta a folyó túlsó partjáról az áruló kuomintangok fővárosát. A Jangcze hatalmas folyam, ezt földrajzkönyvekből és útijegyzetekből is tudjuk. De ahhoz, hogy az ember teljes egészében lássa ennek a folyamnak a nagyságát, ott kell állnia a partján. A Jangczenek tulajdonképpen nincs is partja, mint ahogy azt általában érteni szokás. Olyan alacsony ez a part, hogy az ember azt hinné, hogy ha csak egy csepp is hull még a folyóba, az kilép medréből és eláraszt mindent. Megérkezésünk napján könnyű szél fodrozta a Jangcze sárgás barna vizét. A partok mentén egyevezős fürge dzsonkák cikáztak. Beljebb kifeszített vitorlája, árubálákkal megrakott nagy csónakok siettek tova, és bár a folyón rengeteg csónak és dzsonka haladt, mégis úgy látszott, mintha csak itt-ott lenne egy-egy belőlük. Ilyen hatalmas folyam ez a Jangcze. Miután gőzhajón átkeltünk a Jangczén, (a vonatot hatalmas gőzkomp viszi át a folyón) megérkeztünk Nankingba. A nagy várost, amelynek széles utcái szinte elvesznek a fák lombjai között, a leghosszabb kínai városfal övezi. A hatalmas kövekből épített fal hossza 36,6 kilométer, töréseit benőtte a gáz. Kovácsolt vassal páncélozott hatalmas kapu, amelyen látni, hogy már rég nem csukták be, a földbe süppedt. Ezen a kapun át érkezett a városba a Néphadsereg, miután sokezer dzsonkán átkelt a Jangcsén. Nankingban két emlékmű különösen közel áll a kínai nép szívéhez. Az egyik Szun-Jat szen-nek, a kínai nép nagy barátjának mauzóleuma, azé az emberé, akinek meggyőződése volt, hogy a nép szabad lehet és maga dönthet sorsa felett. A mauzóleum tíz kilométerre van a várostól. Az út magas dombokon át visz oda, erdők és bambuszligetek között. A mauzóleumhoz mintegy négyszáz lépcső vezet. Az első teremben Szun Jatszen márványszobra áll. A félkör alakú falakat kínai írásjelek borítják. Szun Jat-szen hagyatéka. Minden sorában a nép iránti határtalan szeretete nyilvánul meg. Kína dolgozó népe immár harminc éve őrzi Szun Jat-szen emlékét. A város másik végén ugyancsak dombon emelkedik azoknak az emlékoszlopa, akik elpusztultak, mert a nép igazáért Szun Jat-szen ügyéért harcoltak Csang Kaj-sek uralma alatt ezen a halmon százezernél több kommunistát lőttek agyon Voltak napok — mesélik a város lakói — amikor szüntelenül idehallatszott a sortűz hangja. Ezen a dombon minden követ bátor harcosok vére öntözött. A küldöttség azután Sanghajba, Kína legnagyobb városába utazott. Nankingtól Sanghajig az úttest mindkét oldalán rizsföldek húzódnak. A vonat keskeny töltésen halad. Ki nem hallott arról, milyen szeretettel dolgozza meg a kínai paraszt minden mű földjét ? Az úttesttől a láthatáron húzódó távoli dombokig mintaszerűen megművelt földek terülnek el. A különböző nagyságú, négyszögalakú parcellák lépcsőzetesen emelkednek és egész nyáron barnás víz fedi valamennyit. A kikelt rizspalánták között egyforma a távolság. Olyan a föld, mint valami hatalmas zöld szőnyeg. Sokan dolgoznak rajta. A parasztok majdnem térdig vízben állva trágyázzák a vetést, irtják a gazt. Szülőföldjük ez. Dalaik, legendáik is róla szólnak. Arról a földről, amely most már az övék. A néphatalom hitelt juttat a parasztoknak, mezőgazdasági felszerelés és műtrágya beszerzéséhez segíti őket. A kínai faluban nagy változások történtek az utóbbi időben. Meglátogattuk Taj-Ping-csao falut. A falu elöljárója alacsony emberke, szemében mosoly ül. Kivezetett a mezőre. Útközben így mesélt: — Nem nagy a mi falunk, de minden emberre jut egy mű, nem éhezünk, mint azelőtt. Nemrég — itt dühösen csettint nyelvével — négyszáz parasztcsalád nyakán 20 földbirtokos ült. Megzabáltak azok mindent. A béres és szegényparaszt-családok a falu felét alkották, de fejenként mégiscsak egy fél mű föld jutott rájuk. Most egyenlően osztottuk fel a parasztok között a földet és minden egyebet. Megkérdeztük, mit ért azon: „minden egyéb ?“ Az elöljáró a fejét csóválta : — Ugyan ugyan — csodálkozott — hát nem értik ? Kétszerannyi vizierőnk, kétszerannyi kocsink van, állatállományunk is kétszeresre növekedett. Az állam csupán a mi falunknak 200 millió jüan hitelt nyújtott. A termés is duplájára növekedett. Amikor vasúti kocsink ablakából több hasonló falut és a földeken éneklő kínai parasztokat láttunk, megértettük miért mosolygós manapság a kínai paraszt szeme. A. ADZSI.'BEJ _ EMBEREK ÉS VÁROSOK ★ Főiskolai oktatás a népi Kínában A Kínai Népköztársaság ebben az évben tért rá első ötéves tervének teljesítésére. A terv sikerének egyik a ___ lapfeltétele: a tudományos káderek előkészítése. A korábbi közoktatási rendszer az uralkodó osztályok érdekeit szolgálta. Egyetemeink a nyugati országok módszereit követték, ami semmiképpen sem felelt meg a kínai nép szükségleteinek. A régi Kínában jól ismert közmondás volt: „Elvégezni az egyetemet — annyit jelent, hogy munkanélküli lesz belőled.“ Az egyetemek minden terv nélkül működtek, nem hangolták össze tevékenységüket. Számos termelési ágban sok volt a felesleges szakember, másutt pedig komoly szakmunkáshiány mutatkozott. Így volt ez a mezőgazdaság több ágában is. A diákok képzése sok tekintetben fogyatékos volt. Az előadások zöme olyan tényekre épült fel, amelyek nem anynyira Kínára, mint inkább arra az országra vonatkoztak, ahol az előadó tanulmányait végezte. Kínában ma tizenhárom egyetem működik, ebből kettő Észak-Kínában: Pekingben és Tiencsinben, Északkelet-Kínában, Csaocsunban; négy az ország keleti részében: Sanghajban, Nankingban, Csingtanban és Amoeban; kettő Közép-Délkínában: Uhanbam és Kantonban; kettő a délnyugati részen: Csenduben és Kunminban, végül kettő Északnyugat-Kínában: Szinanban és Lancsuban. Az átszervezés folytán jobban csoportosítják az előadókat és észszerűbben használják ki az egyetemek felszerelését. Műszaki iskolák és a régi egyetemek átszervezésével tizenkét politechnikumot létesítettek. Kína új felsőoktatási rendszerének egyik jellegzetessége a huszonhat technológiai főiskola, köztük az acélipari és a bányászati, amelyek az ipari és gazdasági építés számára képeznek ki mérnököket. Ezenkívül huszonkilenc mezőgazdasági és erdészeti, hét pénzügyi-gazdasági főiskolát és négy jogakadémiát létesítettek. Végül a nemzeti kisebbségek ifjai számára Északkelet-Kínában és Szianczinban létesített két szakiskolát a népi kormány. Az oktatás alapos újjászervezésével párhuzamosam, gyökeresen átszervezték a tanítási módszereket is. Minden szakmának külön kutatócsoportja vagy tanszéke van, amelyek biztosítják az élenjáró oktatási módszerek meghonosítását. A tanszékek támogatják az előadókat abban is, hogy kicserélhessék tapasztalataikat. Ezenkívül a tanszékek feladata, hogy saját hatáskörükben irányítsák a tudományos munkát, hogy megfelelő számú tanárjelöltet és tanársegédet képezzenek ki. Ne gondoljuk azonban, hogy ez a rendszer csak „szűkkörű szakismeretek“ elsajátítására korlátozza a főiskolai hallgatók feladatait. A diák kötelessége teljes figyelmét a szak- i májabeli tantárgyakra összpontosítani, de megvan a lehetősége, hogy a marxizmus-leninizmus terén, úgyszintén általános műveltségét növelő tárgyakban tökéletesítse tudását. Emellett más természetű kulturális tevékenységet is folytathat és sportolhat. Minthogy az elméleti felkészültség hiánya miatt sok munkás-parasztifjú még nem vehető fel főiskolákra, a kormány különleges előkészítő iskolákat nyitott a városi és falusi dolgozók számára. Ezekben az iskolákban a hallgatók gyorsított kiképzésben részesülnek. A népi kormány azzal is megkönnyítette a dolgozók főiskolai kiképzését, hogy az összes főiskolai hallgatókat mentesítette a tandíjfizetés alól. Ezenkívül ingyen lakást és ellátást is biztosítanak a diákoknak. Az új Kína minden diákja öntudatosan, kapcsolódik be az országépítő munkába. Amikor a végzett egyetemi hallgatót munkahelyére irányítják, számítanak rá, hogy az ifjú szakember minden erejét és tudását latba veti hazája javára. A diákok elhelyezését végző bizottság gondosan mérlegeli és figyelembe veszi nemcsak a fiatalok szakképesítését, hanem sok más körülményt — az ifjú szakemberek érdeklődési körét és hajlandóságát, családi helyzetüket, egészségi állapotukat. Országunknak nagyon sok előadóra van szüksége. A pedagógushiány elhárítása céljából főiskoláink legnagyobb része különleges figyelmet szentel a tanárjelöltek és tanársegédek képzésének, hogy mielőbb megkezdhessék előadói tevékenységüket. A népkormány szeretettel gondoskodik a diákok és a tanerők élelmezési és elszállásolási feltételeinek javításáról. Nemrég a pedagógusok fizetését, 1951. évi jövedelmükhöz képest, 18,7 százalékkal emelték. Tavaly ősztől kezdve a főiskolák teljes személyzete ingyenes gyógykezelésben részesül. Ugyancsak a múlt évtől kezdve, kedvezményes feltételek mellett, szünidei kirándulásokat szerveznek a tanerők és a diákok részére. A kirándulások kettős célt szolgálnak: jól kipihenik magukat az emberek, ugyanakkor pedig saját szemükkel győződhetnek meg az országépítés óriási méreteiről. A tavalyi szünidőben legalább négyszáz egyetemi előadó járt Csingtauban és tízezer pekingi diák vett részt különféle kirándulásokon. Diákjainkat és diáklányainkat áthatja az a felemelő tudat, hogy ők tevékeny építői az új társadalomnak, amelyben nem létezik kizsákmányolás és ahol mindenki békében, szabadon és bőségben élhet. Írta: CZEN CSAO-LUN Kínai NK felsőfokú oktatásának miniszterhelyettese Csang Yang-si: Jönnek a mieink 3