Előre, 1953. október (7. évfolyam, 1859-1885. szám)

1953-10-01 / 1859. szám

1953 október 1., csütörtök A fejlőd­ ő Kínai Népköztársaságban az 1953. évet a tervszerű gazdasági építkezés jellemzi. Első esztendeje ez az első ötéves tervnek, amelynek célja az ország iparosítása. A Kína iparán mély nyomai láthatók még a félgyarmati állapotnak, amelybe Csang-Kaj- sek klikkje, a Kuomintang süllyesztette az országot. A termelőeszközöket gyártó ipar fejletlen maradt. Az ipari össztermelés na­gyobb része a könnyűiparból eredt. Gyárakat és üzemeket főleg a partmenti vidékeken épí­tettek. A textilgyáraknak például több mint a fele Sanghajban volt. Az ország belsejé­ben ritka kivételnek számított egy-egy kor­szerű vállalat. Itt az ipart a kisipar képvi­selte. Az egész kínai ipart a gépesítés ala­csony színvonala jellemezte és külföldről be­hozott nyersanyag táplálta. A textilipar pél­dául, az ország egyik legfejlettebb iparága, importgyapotot dolgozott fel. Nyilvánvaló, hogy egy olyan nép számára, amely saját kezébe vette a hatalmat, az ipari függetlenség elengedhetetlen feltétele és alapja az ország felvirágoztatásának. A Kínai Népköztársaság négyéves fenn­állása óta az ország dolgozói jelentős sike­reket értek el a gazdasági építés minden te­rületén. Teljesen befejezték a népgazdaság helyreállítását s ezzel megteremtették az ipa­rosításhoz szükséges előfeltételeket. Vizsgáljuk csak meg az ország ipari hely­zetét. A Kínai Népköztársaság kikiáltásának idején az ország ipari termelése alig halad­ta túl a háború előtti színvonal felét. Most viszont valamennyi fontos iparágban jóval túlszárnyalták a háború előtti legmagasabb színvonalat. 1952-ben 70 százalékkal több acélt, 53 százalékkal több cementet gyártot­tak, mint a háború előtti években. Óriási si­kereket értek el a könnyűipar dolgozói is. 50 százalékkal több gyapotfonalat, 65 száza­lékkal több pamutszövetet termeltek, mint a háború előtt. Ugyanakkor a nehézipar fajsúlya az ipari ■termelésben az 1949. évi 32,5 százalékról 1 1952-ben csaknem 44%-ig emelkedett. A kínai vállalatok most gyártanak első ízben síneket, precíziós mérőkészülékeket. Nemrég kerül­tek­­ki az üzemekből az­ első hazai gyártmá­nyú mozdonyok, gépkocsik és traktorok. Fej­lődik a kőolajipar is. A meglévő nyersolajfinomítókon kívül üzembehelyeztek egy szintetikus benzint elő­állító gyárat. Építését még a japán megszál­lók kezdték meg, a műszaki nehézségek miatt azonban nem tudták befejezni. Csak a népkormány hatalomra jutása után szovjet szakemberek segítségével kezdhette meg mű­ködését a gyár. Az új ipari vállalatokat a nyersanyaglelő­helyek és az eladási piacok közelében építik. A Henang-tartományi CSZSENCSZSOV-ban, gyapottermesztő vidéken építettek textilgyá­rat. Új textilgyárak épültek a HEBEJ-, SENG­­SZI-, HUBEJ-, SZINJCZAJAN- és SZUNCZ­­IAN tartományokban (Északkelet-Kína) Említésre méltó, hogy a legtöbb új textil­­vállalatot hazai gyártmányú felszereléssel rendezték be. A régi vállalatokat kibővítik és újjáépítik. Szemléltető példa erre Kína legnagyobb ko­hászati kombinátja , az anysangi kombi­nát. A kormány tervei szerint néhány év alatt ezt az üzemet is teljesen átépítik az ű­j technika alapján. Ezenkívül tervbe vették néhány önműködő és félautomata acélöntőde és hengermű építését. Mindez lehetővé teszi, hogy a fémolvasztást három—négyszeresére növeljék. A termelés gépesítését fokozatosan kiter­jesztik az egész iparra. Az állami kőszén­bányákban a fejtésnek mintegy 70 százalé­kát, a rakodásnak pedig 50 százalékát gépe­sítették. Fejlődik és erősödik egy igen fontos ipar­­ág: a villanyenergia-ipar. Számos új vil­lanytelepet létesítettek és megjavítják a már üzemben levő telepek működését is.. A villa­­mosenergia-termelés ebben az évben 20 szá­zalékkal nagyobb lesz, mint tavaly volt. A kohászat és a vegyipar ez év folyamán nyolc új üzemmel gazdagodik. Újjáépítik és kibővítik a két iparág tizenhárom vállalatát. Tervbe vették kilenc gépgyár építését, vala­mint tizenöt más üzem: elektrotechnikai, autó- és hajógyár átalakítását és kibővítését. Az ország északkeleti részében folytatják tizennégy szénbánya építését, más vidékeken pedig tíz szénbányát építenek újjá. Kiria gyors ipari fejlődését, népgazdaságá­nak tervszerűsítését el sem képzelhetjük a Kínai Népköztársaságban végbement mélyen demokratikus átalakulások nélkül. Az iparban már az állami szektoré a vezető szerep. Az elmúlt évben az ipari termékek 60 százalékát ez államosított vállalatok gyártották. A ne-­ és utján kéziparban az állami szektor fajsúlya 80 százalék, a könnyűiparé pedig 50 százalék volt. Fontos intézkedés volt a földreform, amely gyakorlatilag is befejeződött az egész or­szág területén, kivéve­ Tibetet és néhány nemzeti kisebbség­ lakta vidéket. A földre­form nemcsak megszilárdította a munkások és parasztok szövetségét, amely a népi de­mokratikus rendszer alapja, hanem jelentő­sen befolyásolta a köztársaság gazdasági helyzetét is. A földjáradék megszüntetése óta a parasztoknak termékfölöslegük is van s ezt eladják a piacon. Ennek következtében sokszorosára növekedett a parasztoknak, te­hát a lakosság zömének vásárlóképessége. Kibővült a belső piac, amelynek szűk keretei eddig fékezték az ipar fejlődését. A város és a falu közötti kereskedelmi for­galom növekedése igen fontos gazdasági té­nyező : megteremti az iparosításhoz szüksé­ges előfeltételeket. 1951-ben a belkereske­delmi forgalom 30 százalékkal nagyobb volt, mint 1950-ben, tavaly pedig 70 százalékkal haladta túl az 1951. évi színvonalat. Az állam a maga kezében összpontosította az ipari termelés nagy részét és jelentékeny gabonaalapra tett szert, ezzel a hatalmas eszközzel befolyásolhatja a piacot és szabá­lyozhatja az árakat. A hosszú, féktelen inflá­ció után Kínában stabilizálták az árakat és a valutát. Tavaly decemberben az észak-ke­leti­ állami vállalatok leszállították ötezer árucikk nagybani árát. Sok évtized után Kínában most a kivitel van túlsúlyban a behozatallal szemben. A mezőgazdaság termelékenységének komoly növelése a földreformnak és az élenjáró me­zőgazdasági módszerek meghonosodásának köszönhető. Ez vezetett oda, hogy nem kell többé külföldről behozni az élelmiszert, gya­potot és dohányt. A népi Kína a demokratikus világpiac je­lentős tényezője. 1950 óta a Kínai Népköz­­társaság kereskedelmi egyezményeket kötött a Szovjetunióval, Csehszlovákiával, Lengyel­­országgal, Magyarországgal, Romániával, az NDK-val, a Koreai Népi Demokratikus Köz­társasággal és a Mongol Népköztársasággal. Az állami társadalombiztosítás bevezetése, a nagyarányú lakásépítés, a reálbér növeke­dése gyökeresen megváltoztatták a munkás­­osztálynak, a népi Kína vezető erejének hely­zetét. " A dolgozók, akik immár ural saját sorsuk­nak, odaadó munkával szilárdítják a fiatal államot. Már az elmúlt év első felében a munkások 80 százaléka részt vett a termelés növeléséért és a takarékosságért folytatott szocialista versenyben. Az utóbbi három év­ben a munkások több mint négyszázezer ész­szerű®­­­­ő javaslatot tettek. Ezeknek már több mint felét be is vezették a termelésbe. Az ipar viharos fejlődése nyomán felvető­dik a magas szakképzettségű káderek kikép­zésének fontos kérdése. A köztársaságban már több mint hétszáz szakközépiskola mű­ködik, 150.000­­hallgatóval. Az állami tervek szerint a legközelebbi öt-hat évben 500.000 alap- és középfokú műszaki ismeretekkel ren­delkező szakemberre lesz szükség. Az állami igazgatási tanács számos intézkedést vett tervbe a műszaki oktatás rendszerének meg­javítására és fejlesztésére. A Szovjetunió felbecsülhetetlen segítséget nyújt Kínának az iparosítás terén. A szaba­dalmak ingyenes átadása és a tech­nológiai folyamatok ismertetése segíti a kínai ipart abban, hogy hasznára fordítsa a tudomány és a technika legújabb vívmá­nyait. A szovjet munkamódszerek bevezetése valóságos forradalmat idézett elő számos iparágban és lehetővé tette a munkatermelé­kenység növelését. Az anyasngi Kohászati Kombinátban a nagyolvasztók kihasználása most 72 százalékkal, a Martin-kemencéké pe­dig 39 százalékkal nagyobb, mint a japán uralom alatt volt. Számos gépgyárban, a szovjet gyorsfémvágási módszerek alkalma­zása révén, többszörösére emelkedett a ter­melés. A kínai nép megbecsüli nagy szövetsége­sének baráti támogatását és segítségét. „A szovjet kormány és a szovjet nép által nyúj­tott valóban önzetlen segítség nemcsak meg­gyorsította a kínai gazdaság helyreállítását és fejlesztését, hanem fontos jelentősége lesz a Kína nagyarányú állami építését célzó első ötéves terv megvalósításában is“ — írta Mao­ Ce-dun, a központi népkormány elnöke. Az iparosítás útjára lépett Kínai Népköz­­társaság sikerei arról tanúskodnak, hogy a fejlődés népi demokratikus útja Kina szá­mára az egyedül helyes út. A nagy Kina sza­bad népe szilárdan halad ezen az úton. (Megjelent a Trud 1953. évi 91. számában.) A népköztársaság kikiáltása óta eltelt négy év alatt a kinai dolgozó nép lelkes, oda­adó munkával helyreállította és hatalmas mértékben fellendítette Kina elmaradt, fél­gyarmati és hűbéri mezőgazdaságát. A leg­fontosabb mezőgazdasági és ipari növények terméshozama 1952-ben jelentősen túlszár­nyalta a háború előtti színvonalat. Kina most már saját terméséből fedezheti a hatalmas ország gabona- és ipari növényszükségletét, s ezzel természetesen megjavultak a paraszttö­megek millióinak és Kína összes dolgozóinak életkörülményei. Mezőgazdaságunk a jövőben még gyorsabb ütemben fejlődik. Hazafias érzelmű paraszt­ságunk lelkesedéssel fogadta kormányunk egységes tervét és kitartó harcot indított a mezőgazdasági növények terméshozamának növeléséért. A parasztok minden erejüket lat­ba vetették a földművelési módszerek meg­javítása, az elemi csapások meggátlása és leküzdése érdekében, mert tudják, hogy ezáltal biztosítják az állami mezőgazdasági termelé­si terv túlteljesítését. A parasztság lelkes munkájának eredményeként az 1949. évi ter­méshez viszonyítva 1951-ben a rizstermés 43,2 százalékkal, a búzatermés 26,3 százalékkal, a gyapottermés pedig 134,5 százalékkal növe­kedett. A bőséges termés betakarítására szer­vezett hazafias munkaversenyekben nagyszá­mú mezőgazdasági élmunkás és nyitó ért el Kínában eddig nem látott csúcstermést. A földreform szétzúzta a hűbériség bilin­csét, felszabadította a parasztságot, megszün­tette a rabságon és kizsákmányoláson alapuló hűbéri viszonyt a falvakon és felszabadította a kínai falvak termelőerőit. A kommunista párt és a népi kormány irányítása és támoga­tása biztosította a parasztság széles töme­geinek tevékeny munkáját és kibontakoztatta alkotó kezdeményezésüket. A kínai parasztok sikerrel alkalmazzák az élenjáró szovjet mezőgazdasági módszereket. Kitűnő eredményeket értek el a bőtermésű ipari növények termesztése terén. Széleskörű mozgalom bontakozott ki azért, hogy a vetés során csak válogatott magvakat használjanak. Az elmúlt évben több mint 200 millió mű­föl­det vezettek be válogatott magvakkal. Ez je­lentősen növelte a gabonatermést. A gyapot­termelők szintén csatlakoztak a mozgalomhoz. 1952-ben az ország gyapotföldjeinek felét — vagyis tízszerte nagyobb területet, mint 1949-ben — válogatott magvakkal ültették be. A gyapottermés ennek következtében 10—20 százalékkal növekedett. A dohány- és jutaföl­deken is egyre inkább terjed ez a mozgalom. Hatalmas sikereket értünk el az árvíz, a szárazság és más természeti csapások ellen vívott harcban is. Az elmúlt három év alatt az öntözéses földek területe több mint 220 millió má-ra nőtt. Nemrégen befejeztük a Hoangho-folyó megfékezésére irányuló nagy­arányú építkezéseket és felépítettük a jang­­czei vízierőművet. Tömegjelleget öltött a kínai parasztok küz­delme az agrotechnika megjavításáért. A kor­mány minden támogatást megad a mezőgaz­dasági termelés fellendítése és az agrotech­nika javítása érdekében. Az elmúlt években korszerű mezőgazdasági gépeket, műtrágyát és rovarirtó gázokat gyártó vállalatok épül­tek. A földművelés élenjáró, tudományos mód­szereinek terjesztésére 52 gépesített állami gazdaságot, számos mezőgazdasági és állat­­tenyésztési kísérleti állomást létesítettek. Az agrotechnika megjavítása terén elért eredmények annak köszönhetők, hogy a kínai mezőgazdasági dolgozók, akik munkájukban Mao Ce-dun tanításait követik, határozottam elutasították a burzsoá mezőgazdaság káros elméletét, módszereit és megteremtették az elmélet szoros kapcsolatát a gyakorlattal. A legutóbbi három év eredményeit az a harc hozta létre, amely az új és a régi mezőgazda­­sági tudomány között, Kína materialista me­zőgazdasági tudományának fejlesztéséért folyt. E tudomány nélkül, valamint a mate­rialista világnézet és módszer nélkül elkép­zelhetetlen a bő termések mesterei gyakor­lati tapasztalatainak általánosítása. Ezért igyekeznek mezőgazdászaink elsajátítani a fejlett szovjet tapasztalatokat, ezért terjesz­tik Micsurin és Viljámsz haladó elméleteit, amelyek alkalmazása lehetővé teszi bő termé­sek elérését, valamint a mezőgazdasági ter­mékek termelésének fokozását. Kína mezőgazdaságát teljesen helyreállítot­ták és a közeljövőben hatalmas fejlődésnek indul. A munkásosztály vezette kínai parasz­toknak az agrotechnika megjavításáért vívott harca döntő jelentőségű mezőgazdaságunk további fejlődésében. Az elért eredményektől fellelkesült mezőgazdasági dolgozóink még szorgalmasabban tanulmányozzák a szovjet mezőga­zdasági tudományt, még szélesebb körben alkalmazzák és terjesztik a haladó mezőgazdasági tapasztalatokat, hogy tovább javítsák az agrotechnikát és bőséges termést érjenek el. Új agrotechnikai módszerek Kína boldog ifjúsága lelkesen hódol a repülőmodellezés sportjának Rohamosan fejlődik a mezőgazdaság a Kínai Népköztársaságban. A kínai földeken egyre több gép dolgozik. ELŐRE_____________ Csi Mao-tjan egy penicillin gyárban dolgozott. Nyáron a gyár penicillinje rendszerint megromlott. Az intézet Ameriká­ban járt tudósai azt állították, hogy a nyáron még az amerikai penicillingyárak sem működnek, é­s belenyugodtak abba, hogy nyáron nem lehet penicillint ké­szíteni. Csi Mao-tsan nem végzett fő­iskolát, de még középiskolát sem, mégis elhatározta, hogy megkísérli megoldani a problé­mát. Az ifjú rájött: ha penicillin­gyártás közben sikerül teljesen tiszta levegőt nyerni, az intézet nyáron is dolgozhat. A feladat pedig éppen az volt: egész éven át termelni. Csi Mao-tian so­káig gondolkodott a dolgon. Eszébe jutott, hogy amikor a vi­zet az azbesztlemezen átszűrik, az vegyileg megtisztul. De hisz a vízzel együtt az azbesztleme­zen át a levegő egy része is megtisztul, tehát a lemezt a le­vegő tisztítására is fel lehet használni. Csi Mao-tsan az intézet fő­mérnökéhez sietett. Ez meghall­gatta a fiú lelkes beszédét, de nem­ akart hinni a fiatal tanulat­lan munkásnak. — Lehet, hogy igazad van — mondotta. Csi azonban a vára­kozásban eltelt hosszú napok után felismerte, hogy a főmér­nök csak formailag értett vele egyet. Amikor az ifjú javaslatának sorsa iránt érdeklődött az öreg mérnök kérdéssel válaszolt: — Hány osztályt végeztél fiam ? — Csak négy elemit — felelte Csi zavartan és füléig elvörösö­dött. — Már pedig a feltalálónak nem mesélnie kell tervéről — mondotta csípősen a gyár veze­tője —, hanem írásban kell azt előterjesztenie. Ha pedig jófor­mán még írni sem tudsz, akkor hagyd az okosabbakra, hogy gon­­dolkodjanak helyetted is. Csi Mao-tian nekifekü­dt a ta­nulásnak. Egy éven át falta a könyveket. Néha olyan sápadtan jött munkába, hogy barátai azt kérdezték: „Csak nem volt hi­deglelésed az éjjel ?“ Csi tréfával ütötte el a kérdést, összeszedte minden erejét és dolgozott. Munka után hazasie­tett, sebtében vacsorázott és megint nekiült a tanulásnak. Nem ment ki a fejéből a mérnök gőgös megjegyzése. Amikor elolvasta a szükséges szakirodalmat, asztalhoz ült, hogy lerajzolja tervét. 1950 nya­rára be is fejezte munkáját. El­ment a tervezőosztályra és raj­zát letette az asztalra. De itt sem volt szerencséje. Ügyet sem vetettek rá. Nem sokkal azután feloszlat­ták az intézet tervezőosztályát. Csi egészen magára maradt. De mégsem csüggedt el. Egymaga vette fel a harcot találmányá­nak tökéletesítéséért. Kezdetben nem volt sikere. Munkatársai még gúnyolták is, mert úgy dol­gozott, hogy szinte mindenről megfeledkezett maga körül.­­ Már a tél is beállt. Ilyenkor az intézet teljes üzemmel dol­gozhatott. Csi szűrőire nem volt szükség ebben az évszakban, ő azonban nem hagyott fel a kí­sérletezéssel. 1952 tavaszán végre felszerel­te berendezését és az­­ műkö­dött. Első útja az öreg mérnökhöz vezetett. Az csak ámult-bámult mikor meglátta működés közben az új berendezést. — Nem értem a mai fiatalo­kat. Úgy dolgoznak, mint a meg­szállottak — csak ennyit mon­dott. Az ifjú valami lelkeset, szépet szeretett volna mondani a sa­ját boldogságáról, de nem vála­szolt. Igazat adott az öregnek: csak az arathat győzelmet, aki rabja egy eszmének. Csi Mao-tianról akkor hallot­tam, amikor a kínai elvtársak meghívására nemrégen egy if­júsági küldöttséggel Kelet-Kí­­nában jártam. Meglátogattuk Nankingot, Sanghajt, Hancs­­zsout. Mindegyik városnak meg­van a maga története. Az egyik udvari krónikások kezével író­dott, a másikat a szabadságáért küzdő nép írta. És minden vá­ros krónikájának van egy kö­zös oldala: azt az oldalt a Kí­nai Kommunista Párt, a dicső kínai nép felszabadító hadsere­ge nyitotta meg. Amikor szemünk elé tárult a Jangcze folyó partján elterülő Nanking, eszünkbe jutott 1949 januárjának egy napja. Az a nap, amikor a Néphadsereg megpillantotta a folyó túlsó partjáról az áruló kuomintangok fővárosát. A Jangcze hatalmas folyam, ezt földrajzkönyvekből és útijegyzetekből is tudjuk. De ahhoz, hogy az ember teljes egé­szében lássa ennek a folyamnak a nagyságát, ott kell állnia a partján. A Jangczenek tulajdon­képpen nincs is­ partja, mint ahogy azt általában érteni szo­kás. Olyan alacsony ez a part, hogy az ember azt hinné, hogy ha csak egy csepp is hull még a folyóba, az kilép medréből és eláraszt mindent. Megérkezésünk napján könnyű szél fodrozta a Jangcze sárgás­ barna vizét. A partok mentén egyevezős fürge dzsonkák ci­káztak. Beljebb kifeszített vitor­lája, árubálákkal megrakott nagy csónakok siettek tova, és bár a folyón rengeteg csónak és dzsonka haladt, mégis úgy lát­szott, mintha csak itt-ott lenne egy-egy belőlük. Ilyen hatalmas folyam ez a Jangcze. Miután gőzhajón átkeltünk a Jangczén, (a vonatot hatalmas gőzkomp viszi át a folyón) megérkeztünk Nankingba. A nagy várost, amelynek széles utcái szinte elvesznek a fák lombjai között, a leghosszabb kínai városfal övezi. A hatalmas kövekből épített fal hossza 36,6 kilométer, töréseit benőtte a gáz. Kovácsolt vassal páncélo­zott hatalmas kapu, amelyen lát­ni, hogy már rég nem csukták be, a földbe süppedt. Ezen a ka­pun át érkezett a­ városba a Nép­hadsereg, miután sokezer dzson­­kán átkelt a Jangcsén. Nankingban két emlékmű kü­lönösen közel áll a kínai nép szívéhez. Az egyik Szun-Jat szen-nek, a kínai nép nagy ba­rátjának mauzóleuma,­­ azé az emberé, akinek meggyőződése volt, hogy a nép szabad lehet és maga dönthet sorsa felett. A mauzóleum tíz kilométerre van a várostól. Az út magas dombo­kon át visz oda, erdők és bam­buszligetek között. A mauzó­leumhoz mintegy négyszáz lép­­cső vezet. Az első teremben Szun Jat­szen márványszobra áll. A fél­­kör alakú falakat kínai írásjelek borítják. Szun Jat-szen hagya­téka. Minden sorában a nép iránti határtalan szeretete nyil­vánul meg. Kína dolgozó népe immár harminc éve őrzi Szun Jat-szen emlékét. A város másik végén ugyan­csak dombon emelkedik azoknak az emlékoszlopa, akik elpusztul­tak, mert a nép igazáért Szun Jat-szen ügyéért harcoltak Csang Kaj-sek uralma alatt ezen a halmon százezernél több kom­munistát lőttek agyon Voltak napok — mesélik a város lakói — amikor szüntelenül idehallat­szott a sortűz hangja. Ezen a dombon minden követ bátor har­cosok vére öntözött. A küldöttség azután Sanghaj­ba, Kína legnagyobb városába utazott. Nankingtól­ Sanghajig az úttest mindkét oldalán rizs­földek húzódnak. A vonat kes­keny töltésen halad. Ki nem hallott arról, milyen szeretettel dolgozza meg a kí­nai paraszt minden mű földjét ? Az úttesttől a láthatáron húzódó távoli dombokig mintaszerűen megművelt földek terülnek el. A különböző nagyságú, négyszög­­alakú parcellák lépcsőzetesen emelkednek és egész nyáron bar­nás víz fedi valamennyit. A kikelt rizspalánták között egyforma a távolság. Olyan a föld, mint valami hatalmas zöld szőnyeg. Sokan dolgoznak raj­ta. A parasztok majdnem térdig vízben állva trágyázzák a vetést, irtják a gazt. Szülőföldjük ez. Dalaik, legendáik is róla szólnak. Ar­ról a földről, amely most már az övék. A néphatalom hitelt juttat a parasztoknak, mezőgazdasági felszerelés és műtrágya beszer­zéséhez segíti őket. A kínai fa­luban nagy változások történ­tek az utóbbi időben. Megláto­gattuk Taj-Ping-csao falut. A falu elöljárója alacsony ember­ke, szemében mosoly ül. Kive­zetett a mezőre. Útközben így mesélt: — Nem nagy a mi falunk, de minden emberre jut egy mű, nem éhezünk, mint azelőtt. Nem­rég — itt dühösen csettint nyel­vével — négyszáz parasztcsalád nyakán 20 földbirtokos ült. Meg­­zabáltak azok mindent. A béres és szegényparaszt-családok a falu felét alkották, de fejenként mégiscsak egy fél mű föld ju­tott rájuk. Most egyenlően osz­tottuk fel a parasztok között a földet és minden egyebet. Megkérdeztük, mit ért azon: „minden egyéb ?“ Az elöljáró a fejét csóválta : — Ugyan ugyan — csodálkozott — hát nem értik ? Kétszerannyi vizierőnk, kétszerannyi kocsink van, állatállományunk is kétsze­resre növekedett. Az állam csu­pán a mi falunknak 200 millió jüan hitelt nyújtott. A termés is duplájára növekedett. Amikor vasúti kocsink abla­kából több hasonló falut és a földeken éneklő kínai paraszto­kat láttunk, megértettük miért mosolygós manapság a kínai pa­raszt szeme. A. ADZSI.'BEJ _ EMBEREK ÉS VÁROSOK ★ Főiskolai oktatás a népi Kínában A Kínai Népköztár­saság ebben az évben tért rá első ötéves ter­vének teljesítésére. A terv sikerének egyik a­ ___ lapfeltétele: a tudomá­nyos káderek előkészítése. A korábbi közok­tatási rendszer az uralkodó osztályok érde­keit szolgálta. Egyetemeink a nyugati orszá­gok módszereit követték, ami semmiképpen sem felelt meg a kínai nép szükségleteinek. A régi Kínában jól ismert közmondás volt: „Elvégezni az egyetemet — annyit jelent, hogy munkanélküli lesz belőled.“ Az egyete­mek minden terv nélkül működtek, nem han­golták össze tevékenységüket. Számos ter­melési ágban sok volt a felesleges szakem­ber, másutt pedig komoly szakmunkáshiány mutatkozott. Így volt ez a mezőgazdaság több ágában is. A diákok képzése sok tekin­tetben fogyatékos volt. Az előadások zöme olyan tényekre épült fel, amelyek nem any­­nyira Kínára, mint inkább arra az országra vonatkoztak, ahol az előadó tanulmányait végezte. Kínában ma tizenhárom egyetem működik, ebből kettő Észak-Kínában: Pekingben és Tiencsinben, Északkelet-Kínában, Csaocsun­­ban; négy az ország keleti részében: Sang­hajban, Nankingban, Csingtanban és Amoe­ban; kettő Közép-Délkínában: Uhanbam és Kantonban; kettő a délnyugati részen: Csen­­duben és Kunminban, végül kettő Északnyu­­gat-Kínában: Szinanban és Lancsuban. Az átszervezés folytán jobban csoportosítják az előadókat és észszerűbben használják ki az egyetemek felszerelését. Műszaki iskolák és a régi egyetemek át­szervezésével tizenkét politechnikumot léte­sítettek. Kína új felsőoktatási rendszerének egyik jellegzetessége a huszonhat technoló­giai főiskola, köztük az acélipari és a bányá­szati, amelyek az ipari és gazdasági építés számára képeznek ki mérnököket. Ezenkívül huszonkilenc mezőgazdasági és erdészeti, hét pénzügyi-gazdasági főiskolát és négy jogakadémiát létesítettek. Végül a nemzeti kisebbségek ifjai számára Északkelet-Kíná­­ban és Szianczinban létesített két szakiskolát a népi kormány. Az oktatás alapos újjászervezésével párhu­zamosam, gyökeresen átszervezték a tanítási módszereket is. Minden szakmának külön kutatócsoportja vagy tanszéke van, amelyek biztosítják az élenjáró oktatási módszerek meghonosítását. A tanszékek támogatják az előadókat abban is, hogy kicserélhessék tapasztalataikat. Ezenkívül a tanszékek feladata, hogy saját hatáskörükben irányítsák a tudományos mun­kát, hogy megfelelő számú tanárjelöltet és tanársegédet képezzenek ki. Ne gondoljuk azonban, hogy ez a rendszer csak „szűkkörű szakismeretek“ elsajátításá­ra korlátozza a főisko­lai hallgatók feladatait. A diák kötelessége tel­jes figyelmét a sza­k- i májabeli tantárgyakra összpontosítani,­ de megvan a lehetősége, hogy a marxizmus-le­­ninizmus terén, úgyszintén általános mű­veltségét növelő tárgyakban tökéletesítse tu­dását. Emellett más természetű kulturális te­vékenységet is folytathat és sportolhat. Minthogy az elméleti felkészültség hiánya miatt sok munkás-parasztifjú még nem ve­hető fel főiskolákra, a kormány különleges előkészítő iskolákat nyitott a városi és fa­lusi dolgozók számára. Ezekben az iskolák­ban a hallgatók gyorsított kiképzésben ré­szesülnek. A népi kormány azzal is megkönnyítette a dolgozók főiskolai kiképzését, hogy az összes főiskolai hallgatókat mentesítette a tandíj­fizetés alól. Ezenkívül ingyen lakást és ellá­tást is biztosítanak a diákoknak. Az új Kína minden diákja öntudatosan, kapcsolódik be az országépítő munkába. Amikor a végzett egyetemi hallgatót mun­kahelyére irányítják, számítanak rá, hogy az ifjú szakember minden erejét és tudását latba veti hazája javára. A diákok elhelye­zését végző bizottság gondosan mérlegeli és figyelembe veszi nemcsak a fiatalok szak­képesítését, hanem sok más körülményt — az ifjú szakemberek érdeklődési körét és haj­landóságát, családi helyzetüket, egészségi ál­lapotukat. Országunknak nagyon sok előadóra van szüksége. A pedagógus­hiány elhárítása cél­jából főiskoláink legnagyobb része különle­ges figyelmet szentel a tanárjelöltek és ta­nársegédek képzésének, hogy mielőbb meg­kezdhessék előadói tevékenységüket. A népkormány szeretettel gondoskodik a diákok és a tanerők élelmezési és elszálláso­lási feltételeinek javításáról. Nemrég a pe­dagógusok fizetését, 1951. évi jövedelmükhöz képest, 18,7 százalékkal emelték. Tavaly ősz­től kezdve a főiskolák teljes személyzete in­gyenes gyógykezelésben részesül. Ugyancsak a múlt évtől kezdve, kedvezményes feltételek mellett, szünidei kirándulásokat szerveznek a tanerők és a diákok részére. A kirándulá­sok kettős célt szolgálnak: jól kipihenik ma­gukat az emberek, ugyanakkor pedig saját szemükkel győződhetnek meg az országépí­tés óriási méreteiről. A tavalyi szünidőben legalább négyszáz egyetemi előadó járt Csingtauban és tízezer pekingi diák vett részt különféle kirándulásokon. Diákjainkat és diáklányainkat áthatja az a felemelő tudat, hogy ők tevékeny építői az új társadalomnak, amelyben nem létezik kizsákmányolás és ahol mindenki békében, szabadon és bőségben élhet. Írta: CZEN CSAO-LUN Kínai NK felsőfokú oktatásának miniszterhelyettese Csang Yang-si: Jönnek a mieink 3

Next