Előre, 1953. november (7. évfolyam, 1886-1909. szám)
1953-11-01 / 1886. szám
1953. november 1., vasárnap A dolgozók országszerte a nép legjobb fiait javasolják néptanácsi képviselőjelölteknek A Magyar Autonóm Tartományban A Magyar Autonóm Tartomány falvaiban és városaiban a lakosság lelkes részvétele mellett naponta számos gyűlést tartanak, hogy a dolgozó nép legjobb fiait javasolják a Népi Demokrácia Frontjának jelöltjeiül a néptanácsi választásokra. A dolgozók felszólalásaikban rámutatnak népi demokratikus rendszerünk vívmányaira aMagyar Autonóm Tartomány területén. Rámutatnak azokra a mélyenszántó változásokra, amelyek a tartomány lakosságának életkörülményeiben az utolsó években bekövetkeztek. Kiemelik pártunk marxi-leniai nemzeti politikáját, amely lehetővé tette, hogy dolgozó népünk faji és nemzeti különbség nélkül karöltve harcoljon népköztársaságunk felvirágoztatásáért, a szocializmus építéséért. A felszólalók foglalkoznak a néptanácsok munkájában és a néptanácsi képviselők tevékenységében észlelt hiányosságokkal, rámutatnak a tennivalókra és hangsúlyozzák, hogy minden erejükből támogatni fogják a néptanácsok tevékenységét, amelynek legfőbb célkitűzése az RMP KV augusztusi bővített plenáris ülésén hozott határozatok valóraváltása. A régeni iparvállalatok és intézmények dolgozóinak gyűlésén a 21-es számú tartományi választókerület NDF-jelöltjéül Goldberger Miklós elvtársat, az RMP KV aktivistáját javasolták. A 3-as számú tartományi választókerületben Csupor Lajos elvtársat, a Magyar Autonóm Tartomány pártbizottságának első titkárát javasolták az NDF jelöltjéül. A Sárpatak községben tartott honpolgár gyűlésen a pókai és vajdaszentiványi dolgozó parasztok is részt vettek. Itt a 13-as számú tartományi választókerület NDF-jelöltjéül Pataki István elvtársat, az ARLUS tartományi bizottságának titkárát javasolták. A régen rajoni Libánfalva községben Florica Pintea elvtársnőt, a tartományi néptanács mellett működő nőbizottság elnökét javasolták a 29-es számú tartományi választókerület NDF-jelöltjéül. Kézdivásárhely rajonban a barátosi dolgozó parasztok Kovács György állami díjas írót javasolták a 63-as számú tartományi választókerület NDF-jelöltjéül. A marosvásárhelyi 15-ös számú városi választókerület jelöltjéül Nagy Antalt, a marosvásárhelyi közüzemek sztahanovistáját javasolták. A marosvásárhelyrajoni Mezőbánd községben a 11-es számú tartományi választókerület jelöltjéül a helyi szövetkezet elnöknőjét, Victoria Gutiut javasolták az NDF-jelöltjéül. A Magyar Autonóm Tartományban eddig 27 jelöltet javasoltak a tartományi néptanácsba, 20-at a rajoninéptanácsokba és 9-et Marosvásárhely város néptanácsába. Oopeni községben Otopeni községben szokatlan élénkség uralkodott. A zászlókkal, jelszavakkal szépen feldíszített kultúrotthon lassanként zsúfolásig megtelt. Sokan jöttek el a 2. és 5. számú községi választókerületekből, hogy jelölteket javasoljanak a néptanácsi képviselőválasztásokra. A 2. számú községi választókerület választóinak gyűlésén elsőként Radu Stanciu szólalt fel: „Községünk 2-es számú választókerületének néptanácsi képviselőjelöltjeként Radu Nicolae elvtársat javasolom, aki mint a községi néptanács elnöke odaadásról és jó gazdálkodási szellemről tett tanúságot.“ Radu Stanciu után még többen szólaltak fel és melegen támogatták a javaslatot. Az 5. számú községi választókerület választóinak gyűlésén Maria Georgescu háziasszonyt, a községi néptanács mellett működő nőbizottság tagját javasolták, aki eddigi működésével bebizonyította, hogy méltó a falu dolgozóinak bizalmára s kiérdemelte azt a megtiszteltetést, hogy az 5. számú községi választókerület NDF-jelöltjéül javasolják. A Magyar Autonóm Tartományban lévő csikkarcfalvi és dánfalvi kollektivisták és egyénileg dolgozó parasztok közös jelölőgyűlésükön Imreh Borbálát javasolták a karcfalvi 47-es számú tartományi választókerületben, a Népi Demokrácia Frontjának jelöltjeként. A terem egyik sarkában szerényen meghúzódva hallgatja a gyűlés lefolyását a javasolt: Imreh, Borbála. Arckifejezése azonban elárulja, hogy mélyen megindítja az iránta megnyilvánult bizalom. Érthető, hogy testvéri érzések kötik össze azokkal, akik ma őt képviselőjelöltnek javasolják, hiszen együtt nőttek fel együtt húzták a kizsákmányolás nehéz igáját a múltban, na meg együtt építik boldogabb életüket. Szavaik nyomán emlékezetében leperegnek életének mozzanatai. Látja azt a kis házat, ahol született és ahol gyermekkorának javarészét eltöltötte, majd serdülőkora jut eszébe. Az alig 14 éves kisleány kulákok cselédjéül szegődött, hogy keresetével enyhítsen a család gondjain. Azután Bukarestben szolgált, de ott sem tudott magának nagyobb kenyeret biztosítani. A nyomorúság később is kitartott mellette, még akkor is, amikor férjesaszszony volt. Egy hektár és néhány ár földdarabjukon hajnaltól késő estig robotoltak és keservesen küszködtek a megélhetés gondjaival. A felszabadulás Imreh Borbála életében is gyökeres változást hozott. Megnyíltak előtte a boldogulás lehetőségei. De az új, emberi életet nem akarta ajándékképpen fogadni. Nem volt a faluban olyan közérdekű munka, amelyből a kommunista Imreh Borbála nevette volna ki részét. Irányította, buzdította az embereket és maga is példamutatóan dolgozott. Imreh Borbála és a községbeli lobbi párttag munkája gyümölcsöző volt. Egyre nőtt azoknak a száma a községben, akik tevékenyen bekapcsolódtak az országépítés harcába. Imreh elvtársnő közben pártiskolába ment, gyarapította elméleti felkészültségét és mint a pártszervezet aktivistája még tevékenyebben dolgozott. Községétől azonban nem szakadt el ekkor sem. Együtt küzdött a kollektív gazdaság megalakításáért az öntudatos szegény- és középparasztokkal és fáradozásaik sikerrel jártak. 1950-ben ünnepi külsőségek között avatták fel kollektív gazdaságukat. Ugyanennek az évnek az őszén nagy megtiszteltetés érte Imreh Borbála kollektivistát: december 3-án képviselőnek választották be a tartományi néptanácsba. A feladat nagyságától fellelkesülve minden erejét latbavetette, hogy mállóképpen feleljen meg hivatásának. Az ülésszakokon szorgalmasan jegyzett, munkatervet készített magának s a rajoni és községi néptanácsi ülésszakokon értékes javaslatokkal támogatta ezeknek a szerveknek a munkáját is. Buzgón tevékenykedett a mezőgazdasági, majd az egészségügyi állandó bizottságban. De nem elégedett meg ennyivel. Úgy érezte, mint szakképesített munkás még többet tehet a szocializmus ügyéért. így történt, hogy a Csíkszeredai Gábor Áron vasöntödében megtanulta a vasesztergályos mesterséget. Mint néptanácsi képviselő keményen és sikeresen küzdött a bürokratikus munkamódszerek ellen. A karcfalvi dolgozók még jól emlékeznek rá, hogyan oldotta meg — a többi között — a szülőotthon tüzifaellátásának kérdését is. A múlt év telén történt. A karcfalvi szülőotthonnak a szomszédos rajonból, több, mint 80 kilométerről utalták ki a tűzifát. A nagy hó s a rossz utak lehetetlenné tették a fuvarozást, ugyanakkor pedig a község határában nagyobb mennyiségű kitermelt tűzifa hevert. Imreh Borbála képviselő erélyes közbenjárásának köszönhető, hogy hatálytalanították a bürokratikus intézkedést és a szülőotthon megkapta a község határában levő tűzifát. Most, amikor hazánk dolgozó népe ismét néptanácsi képviselőválasztásra készül, a csikkarcfalvi és a dánfalvi dolgozó parasztok úgy határoztak, hogy Imreh Borbálát javasolják a karcfalvi 47-es számú tartományi választókerületbe az MDF képviselőjelöltjének. Eddigi tevékenysége, odaadó munkája biztosíték arra, hogy továbbra is méltóan képviseli majd a két község érdekeit a Magyar Autonóm Tartomány néptanácsában. DERZSI LÁSZLÓ Kolozsvár tartományban Kolozsvár tartomány dolgozói lelkesen készülődnek a néptanácsi képviselőválasztásokra. A tartományban mindenütt folynak a jelölőgyűlések, amelyeken a dolgozó nép legjobbjait javasolják az NDF jelöltjeiként a közelgő választásokra. A dolgozók a jelölő gyűléseken számba veszik népi demokratikus rendszerünk vívmányait, bírálják a még fennálló hiányosságokat és megbeszélik azokat a feladatokat, amelyek a Román Munkáspárt Központi Vezetősége augusztusi plenáris ülésén hozott határozatokból fakadnak. Az eddig megtartott gyűléseken az alább felsorolt elvtársakat javasolták az NDF jelöltjeiként a néptanácsi képviselőválasztásokra: a 94-es számú tartományi választókerületben Leonte Rântu elvtársat, a Román Munkáspárt Központi Vezetőségének tagját; a zsibói 53-as számú tartományi választókerületben Petru Jurca elvtársat, Kolozsvár város néptanácsa végrehajtó bizottságának elnökét; a 113-as számú tartományi választókerületben dr. Gr. Benetato professzort; a szamosújvári 68-as számú tartományi választókerületben Berci Amália elvtársnőt, a szamosújvári vezetékes rádióállomás felelősét; a szamosujvári 2-es számú rajoni választókerületben Anton Ciurtean szövetkezett kisiparost; a szamosujvári 3-as számú rajoni választókerületben Victor Pintea elvtársat, a rajoni néptanács osztályvezetőjét; a szamosújvári 1-es számú városi választókerületben Vasile Topa elvtársat, a városi néptanács végrehajtó bizottságának alelnökét; a szamosujvári 3-as számú városi választókerületben Andrei Cristea elvtársat, a rajoni pártbizottság funkcionáriusát. (Agerpres). Nagybánya tartományban (Tudósítónktól.) A gyár szirénája a reggeli műszak végét jelezte. A munkások a virágokkal feldíszített kultúrterem felé vették útjukat, ahová most a 14-es számú agitációs pontot rendezték be. Mindenki tudta a gyárban, hogy a munka befejeztével a kultúrteremben gyűlés lesz, amelyen jelöltet javasolnak a 36-os számú tartományi választókerületbe a néptanácsi választásokra. A gyűlésen Molnár Mária élmunkás szövőnő emelkedett szólásra, — Gombola Mária igazgató elvtársnőt javasolom a 36-os számú tartományi választókerület NDF-jelöltjéül — mondotta. — Mi, dolgozók ismerjük legjobban azokat, akik érdemesek bizalmunkra — folytatta a felszólaló. Elmondotta, hogy Gombola Máriát már gyermekkorától ismeri. Szegény családból származik és mint a többi dolgozó, nyomorúságosan élt a kapitalista rendszer alatt. A hét elemit is csak nehezen tudta elvégezni. A felszabadulás után, épúgy mint mindannyiunknak, az ő élete is megváltozott. Először mint pártaktivista dolgozott, majd a szatmári Intexar-gyár igazgatója lett. Ezen a felelősségteljes helyen fáradhatatlanul harcolt a gyár további fejlődéséért, a dolgozók életszínvonalának emeléséért. A munkások bizalommal fordulnak hozzá. Mindenkinek készségesen segít. Ezután egymásután emelkedtek szólásra a gyár dolgozói. Tóth Aladár, Pitu Gheorghe, Manu Gavril, Fehér János és a többiek mindmind támogatták a javaslatot. Többen felszólalásukban vállalták, hogy a választások tiszteletére fokozzák munkájuk termelékenységét s méltóképpen köszöntik a nagy eseményt. A gyűlés végén Gombola Mária meleg szavakkal köszönte meg a jelenlevők bizalmát, ígéretet tett, hogy még kitartóbban és odaadóbban fog dolgozni a szocializmus győzelméért, a dolgozók életszínvonalának emeléséért. ★ Az 56. számú tartományi választókerület Avasfelsőfalu községben megtartott gyűlésén Silaghi Silvia dolgozó parasztasszonyt javasolták NDF-jelöltnek; a Tőkés községi 48. számú rajoni választókerületben Berintan Ludovicot a Tőkés községi néptanács végrehajtó bizottságának elnökét javasolták; a kismajtényi 42. számú rajoni választókerületbe Nicolae Sapunarut, a kismajtényi kollektív gazdaság elnökét, míg a szatmárgörbedi (Aranyosmedgyes község, Szatmár rajon) 27. számú rajoni választókerületbe Florica Carausanu elvtársnőt javasolták NDF-jelöltként a néptanácsi képviselőválasztásokra. Másodszor jelölték tartományi képviselőnek Imreh Borbálát Agitátorok tízezrei keresik fel a dolgozókat otthonaikban, hogy a december 20-i néptanácsi választásokkal kapcsolatos kérdésekről elbeszélgessenek. Képünkön: Tóth Miklósné és Iszlai Mihály vadadi agitátorok otthonában keresik fel Bokor Jánosné kollektivistát, aki szívélyes barátsággal tessékeli az agitátorokat házába. NEMZETKÖZI SZEMLE A nyugati hatalmak küsügyminisztereinek londoni értekezlete Október 16 és 18 között az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország külügyminiszterei, Dulles, Eden és Brault értekezletet tartottak Londonban. Az értekezlet befejezése után rövid, ködös fogalmazása és alapjában véve semmitmondó közleményt adtak ki. A nyugateurópai kapitalista sajtó találóan jegyezte meg, hogy a három nyugati állam külügyminiszteri tanácskozásáról kiadott záróközleménynél sokkal érdekesebb éppen az, ami kimaradt belőle. Mi volt tulajdonképpen az értekezlet célja? Kétségtelen tény, hogy már az amerikai kormánykörök sem hunyhatnak szemet a felett, hogy az utóbbi időben egyre fokozódik elszigeteltségük a nemzetközi politika színpadán. Az amerikai imperialisták és úgynevezett szövetségeseik közötti érdekellentétek mindegyre hangosabban és viharosabban nyilvánultak meg az elmúlt hetekben és hó-, napokban és nem egyszer számos kérdésben nyílt veszekedéssé fajultak. Dulles feladata ilyen körülmények között elsősorban az volt, hogy a nyugati szövetségesek közötti igen ingatag lábakon álló „egységét“ helyreállítsa és hogy rábírja, vagyis helyesebben rákényszerítse Angliát és Franciaországot az amerikai imperialisták agreszszív és kalandor politikai vonalának elfogadására. A hivatalos francia hírügynökség, a FRANCE PRESSE nyíltan elismeri, hogy az értekezlet célja a három kapitalista állam közötti, az utóbbi időben megtört összhang helyreállítása, valamint a mindjobban érezhető elidegenedés megakadályozása volt. Sikerült-e Dullesnek megvalósítania az, amerikai imperialisták e célkitűzését? A nyugateurópai kapitalista sajtó szinte egyöntetű jelentéseiből és hírmagyarázataiból kitűnik, hogy az amerikai imperialisták megfelelő fenyegetésekkel és nyomással kezlett terve újra kudarcot vallott. Habár közvetlenül az értekezlet befejezése után Dulles igyekezett az eredményekkel megelégedett ember szerepében tetszelegni, a washingtoni hivatalos körök hamarosan kénytelenek voltak elismerni, hogy továbbra is számos fontos kérdés maradt válasz nélkül. A rideg valóság az, hogy a három külügyminiszter értekezlete egy lépést sem tett előre a közöttük fennálló ellentétek megszüntetése vagy enyhítése felé. Hogy ezek az ellentétek mily súlyosan nyomnak a latba, arról az egyik francia polgári lap így számol be: „Ez az első eset, amikor a Hármak egy értekezletét nem a Nyugat és a Kreml közötti ellentétek uralják, hanem a nem szovjet világ belső válsága.“ A három nyugati külügyminiszter nagyszámú kérdéssel foglalkozott. Az amerikai imperialisták erőfeszítéseinek homlokterében a reakciós és agresszív nyugatnémet hadsereg mielőbbi felállítása, illetve az ezt álcázó „európai hadsereg“ szerződésének ratifikálása volt. De az eredmények itt is nagyon szegényeseknek bizonyultak. Dulles nyomására az angol kormánykörök melegen ajánlották ugyan francia kollegáiknak az egyezmény mielőbbi ratifikálását és mint ismeretes, Churchill is egyik legutóbbi beszédében újra állást foglalt Nyugat-Németország agresszív hadseregének felállítása mellett, ugyanakkor azonban az angol kormánykörök kereken kijelentették hogy Anglia semmiesetre sem fog csatlakozni az európai hadsereghez. Bidault pedig a maga részéről sietett kijelenteni, hogy minden jóindulata ellenére közei meg vannak kötve és nem vállalhat kezességet a francia parlament döntéséért. Az európai hadsereg baljóslatú árnyéka vetődött rá a trieszti kérdés tárgyalására is. Ismeretes, hogy a nyugati hatalmak durván megsértették az Olaszországgal kötött békeszerződést és önkényesen odaígérték Olaszországnak Trieszt úgynevezett „A“-övezetét. Mindez elsősorban azért történt, mert a Pellakormány az amerikai és angol imperialisták „adományáért“ cserében megígérte, hogy keresztülerőszakolja az „európai hadsereg“ létesítésére vonatkozó tervezet ratifikálását. A REUTERSírügynökség megállapítja, hogy a nyugati hatalmak politikája itt is kátyúba került. Ha az amerikai és angol kormány megváltoztatja határozatát — írja az angol hírügynökség — úgy a Pella-kormány komoly veszélybe kerül és félő, hogy egy olyan kormány alakul majd, amely kevésbbé „lelkesen“ követi az atlanti szerződés politikai vonalát. Ha pedig fenntartják az eddigi döntést, úgy az komolyan veszélyezteti az imperialisták terveit és agresszív szövetségi rendszerét Dél- és Délkelet-Európában.. Az angol közvélemény egyre erősödő nyomására és követelésére idén felvetette a négy nagyhatalom legmagasabb szinten tartandó értekezletének kérdését. De mint ahogy ezt Bidault is bevallotta a francia parlament külügyi bizottsága előtt, Dulles újra határozottan elutasító magatartást tanúsított. Az amerikai imperialisták attól félnek, hogy egy ilyen találkozó a nemzetközi helyzet enyhüléséhez vezetne és meghiúsítaná Nyugat-Németországgal és az európai hadsereggel kapcsolatos agresszív terveiket. Az imperialisták közötti ellentétek más kérdésekben is erősen kiütköztek. Az Izrael és Transzjordánia közötti konfliktusra vonatkozó közös határozat ellenére nyilvánvaló — és ezt a nyugati sajtó nem is tagadja —, hogy a konfliktus igazi mozgatója az amerikai és angol imperialisták közötti harc Közel-Kelet birtokáért. Az amerikai imperialisták agresszív álláspontja a távolkeleti kérdésekben is megnyilvánult. Franciaország „megbízást“ kapott, hogy tovább folytassa szennyes hadjáratát Vietnam népe ellen, természetesen, mint ahogy a francia lapok gúnyosan megjegyzik, francia vérrel és amerikai dollárral. Dulles ebben az esetben is állást foglalt mindennemű békés megoldás ellen. Nem került sor megegyezésre és az anynyk hangoztatott közös arcvonal kialakítására a koreai kérdésben sem Dulles nem volt hajlandó megadni angol kollegájának a kért biztosítékokat, hogy az Egyesült Államok nem fogja újra kezdeni a háborút Koreában. Ugyanakkor az amerikai külügyminiszter sejtetni engedte, hogy a koreai politikai értekezlet kérdésében is lényegében mellőzni kívánja „szövetségesei“ tanácsát és véleményét. Az angol óhajok és az amerikai álláspont közötti mély szakadék — írják az angol polgári lapok — ebben a kérdésben sem lettek áthidalva. A külügyminiszterek londoni értekezlete kifejezésre juttatta, hogy az amerikai imperialisták továbbra is folytatják a nemzetközi helyzet kiélezésére törő politikájukat. Dulles nyíltan megmondotta, hogy célja a hidegháború fenntartása és az ilyen irányú kezdeményezés megragadása. De ugyanakkor a londoni külügyminiszteri értekezlet újból felszínre hozta a nyugati hatalmak közötti egyre erősödő ellentéteket és azt, hogy az amerikai imperialisták mind nehezebben tudnak megbirkózni az agresszív terveik és diktátumpolitikájuk előtt tornyosuló akadályokkal. Heves ellenállás Franciaországban az „európai hadsereg” felállítása ellen Franciaország legkülönbözőbb társadalmi rétegeiben egyre növekszik az ellenállás az úgynevezett „európai hadsereg“ megteremtésére irányuló amerikai háborús tervvel szemben. Még a legelfogadottabb jobboldali diplomáciai körökben is mind nagyobb tért hódít az a felismerés, hogy az „európai hadsereg“ megteremtése lényegében a német militarizmus feltámasztását jelentené. Annak a német militarizmusnak a feltámasztását, amelyre az a szerep várna, hogy a Pentagon rendfenntartó őrmestere gyanánt megfékezze az agresszív atlanti tömb rakoncátlankodó tagállamait, ellenszolgáltatásként pedig atyai jóindulatban és támogatásban részesülne revanstörekvései végrehajtására Washington részéről. Nem kétséges, hogy ezek a ma már meglehetősen nyíltan hangoztatott nyugatnémet revanstörekvések elsősorban Franciaország ellen irányulnak , s éppen ennek a felismerése kelt riadalmat a francia burzsoázia egyes rétegeinek soraiban és állítja szembe őket is a párisi és bonni szerződésekkel. Franciaország rendkívül érzékenyen reagál minden eseményre, amely újabb fejleményekhez vezet az „európai hadsereg“ kérdésében. Churchill angol miniszterelnöknek a konzervatív párt margatei értekezletén tartott október 10-i beszéde olaj volt a tűzre; nyomában újult erővel lángolt fel az általános ellenszegülés Franciaországban az amerikai háborús előkészületek Nyugat-Európára vonatkozó terveivel szemben. Mint ismeretes, Churchill a margatei kongresszuson kijelentette: „Mi a magunk részéről mindenesetre minden erőfeszítést meg fogunk tenni, hogy elősegítsük az európai hadsereg felállítását. .. Ha a franciák nem ratifikálnák az európai védelmi közösségről szóló szerződést, úgy nem maradna számunkra más választás, mint az, hogy a legnagyobb óvatosság mellett olyan új rendezést biztosítsunk, amely a NATO (Északatlanti Szövetség) közreműködésével csatolná a nyugati szövetségesekhez Németország erőit . Az angol kormányfő beszéde mindennél kellemetlenebb meglepetést keltett Franciaországban, hiszen Churchill volt az, aki nemrégen még békés húrokat pengetett és aki maga is tartózkodik attól, hogy Angliát bevonja az „európai hadseregbe“. Mi késztette Nagy-Britannia konzervatív vezetőköreit arra, hogy megváltoztassák álláspontjukat? — teszi fel a kérdést gondterhelt arccal nem egy francia kormánypolitikus. A válasz egyszerű: Az USA megígérte, engedményeket tesz a Közel- és a Közép-Keleten Angliának, ha az nyomást gyakorol Franciaországra az „európai hadsereg“ ratifikálása érdekében. A brit oroszlán fontosabbnak tartja saját érdekei védelmét, mint azt, hogy megóvja francia szövetségesét a talpraállított Wehrmacht falánksága elől , s így Franciaország az amerikai és angol imperializmus kettős tűzvonala közé szorult. A német revans-szellemet és militarizmust feltámasztó amerikai törekvések, Churchill margaret kijelentései és a francia reakció hazaárulása az egész francia közvélemény egyöntetű felháborodását váltotta ki. Kommunista és szocialista, radikális és katolikuspártiak egyaránt szembeszegülnek az „európai hadsereg“ felállításának tervével. A polgári lapok egész sora tiltakozik a Wehrmacht feltámasztása ellen. Jacques Soustelle a RASSEMBLEMENT című lapban megjelent cikkében ezeket írja: „Ha (a párisi szerződést) ratifikálják, egy olyan gépezet fogaskerekei közé szorulunk, amely minden erőnket kisajtolja, s ehhez hozzá kell tennünk azt is, hogy mindez a mi hozzájárulásunkkal történne. Olyan körülmények között kell most kiválasszuk a követendő utat, amelyek 1940-re emlékeztetnek.“ Az INFORMATION így ír: „...Adenauer az „európai“ politikát csupán spanyolfalként használja, de azonnal elveti azt, ahogy sikerül Bonnban ismét olyan körülményeket megteremtenie, amelyek az utóbbi félévszázad alatt két ízben is a szakadék szélére sodorták az emberiséget.“ Marcel Fourrier a LIBERATION-ban megjelent cikkében az angol miniszterelnököt támadja. „Ha Churchill el akarja feledni Coventryt, hát tegye. — írja. — Mi azonban nem engedjük meg neki, hogy belőlünk, franciákból kitörölje Oradour emlékezetét.“ A VIE OUVRIERE című párisi hetilap legutóbbi száma egy karikatúrát közöl, amely szemléltető módon leplezi le egyes francia reakciós körök kísérleteit, hogy elhitessék a francia néppel: az „európai hadsereg“ egyáltalán nem olyan veszélyes, mint az egykori Wehrmacht. A gúnyrajz két nyugatnémetországi katonát ábrázol. Egyik az „európai mártás“, másik a „Wehrmacht-mártás“ nevet viseli. „Milyen mártással óhajtanak terítékre kerülni?“ — teszi fel a kérdést a lap a francia népmilliókhoz. A két katona — bár nevük különböző — úgy hasonlít egymáshoz, mint egyik tojás a másikhoz. S valóban, bármelyikre esne is a választás, az eredmény ugyanaz volna : felfalnák Franciaországot a farkasétvágyó nyugatnémetországi revanspolitikusok. Minden imperialista mesterkedés és megtévesztési szándék ellenére, a francia nép kiválasztotta azt az egyedüli utat, amely hazája biztonságához vezet. Ez az út: megakadályozni a párisi és bonni militarista szerződések ratifikálását és ezáltal meghiúsítani a német militarizmus feltámasztására irányuló háborús törekvéseket. A Francia Kommunista Párt vezetésével a francia dolgozók , munkások, parasztok és értelmiségiek egyaránt — harcba lendültek nemzeti érdekeik a békéjük megvédéséért. A Francia Kommunista Párt Központi Bizottsága nemrég megtartott plenáris ülésén elemezte Franciaország jelenlegi politikai helyzetét, leleplezte azt a hatalmas veszélyt, amelyet az „európai hadsereg" felállítása jelentene a francia népre és akciótervet készített e napról napra növekvő veszély elhárítására. Az ülés határozatot hozott, amelyben leszögezi: csakis úgy lehet kikényszeríteni az ország jelenlegi, káros politikájának megváltoztatását és a Nyugat- Németország felől leselkedő veszély elhárítását, ha — pártállásra való tekintet nélkül — akcióegységbe tömörülnek az összes becsületes franciák közös érdekeik megóvására. ,,A kommunista pártot az a szilárd akarat hatja át, hogy a parlamentben és az országban latbavesse minden erejét, s megakadályozza a párisi és bonni szerződés ratifikálását. Ez a jelen pillanat legdöntőbb kérdése. A kommunista párt ezért kész egyesülni e szerződések ellenfeleivel, hogy hozzájáruljon az „európai hadsereg“ értelmi szerzőinek és védelmezőinek kudarcához“ — írja a határozat. A francia dolgozók hatalmas tüntetésekkel tiltakoznak az „európai hadsereg“ felállítása ellen. Vasárnap, október 25-én egész Franciaországban megtartották a párisi és bonni háborús szerződések elleni tilakozó napot. A fővárosban a Porte de Versailles kiállítási csarnokban százezer francia hazafi tett hitet országa biztonságának megőrzése mellett, a a bonni fasiszták és amerikai, angol, valamint francia támogatóik ellen. Jellemző a franciák akcióegységének állandó erősödésére, hogy Edouard Herriot, a nemzetgyűlés elnöke, Daladier egykori miniszterelnök, radikálszocialista vezető, Leo Hamon, szajnamenti MRP-szenátor, Bose lelkipásztor és a polgári politikai irányzatok egyéb képviselői is részt vesznek a mozgalomban, illetve szimpatizálnak azzal. Páris népe ünnepélyes fogadalmat tett: mindent elkövet, hogy a nemzetgyűlés többsége visszautasítsa a bonni és párisi militarista szerződések ratifikálását. Ez az elszánt törekvés hatja át ma az egész francia népet, amely szoros egységben harcol hazája biztonságáért. ELŐRE Új bútormodellek A temesvári „Technolemn“-gyár dolgozói november 7 és a választások tiszteletére új bútormodelleket készítenek. A gyár technikusai alaposan tanulmányozták a keresletet és összeállították az új választékok tervét. Az új bútorok, könyvtárberendezés, irodaberendezés stb. gyártását már meg is kezdték. Hamarosan sor kerül az új típusú háló- és kombinált szoba, konyhabútorok gyártására is. Fokozott figyelmet fordítanak a minőségi kivitelezésre. Az új bútoroknak, belső oldalait is fényezik. A gyár valamennyi dolgozója arra törekszik, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom tiszteletére minél szebb eredményt érjen el, így például Nicolae Vidu, a géposztály sztahanovistája átlagosan 240 százalékkal szárnyalja túl havi előirányzatát. Sinka Erzsébet a fényező osztályról, Ispanovics Stefan és mások is jelentős túlszárnyalást érnek el. Levél Olanettiből Egyszerű munkásasszony vagyok. Soha életemben nem mehettem nyaralni. Nekem csak a robot jutott osztályrészük Felszabadulásunk után megváltozott az én életem is. Napjaim már nem telnek el állandó rettegésben, kenyérgondok közepette. Büszkén és örömmel dolgozom. Nemrég a szakszervezet üdülni küldött Oranestibe. Most, hogy itt lehetek, ezen a szép fürdőhelyen, alig tudom szavakba önteni határtalan boldogságomat. Minden olyan, mint amilyennek elképzeltem, szépen berendezett, tiszta szobák, nagy könyvtár, klub, sok szórakkozási lehetőség és elsőrendű koszt. Levelem nemcsak a magam, hanem a velem együtt Olanestiben üdülő számos dolgozó nevében írom, akiknek szívét ugyanaz a boldogság tölti el, mint az enyémet. Feledhetetlen szép élményünkért, a szerető gondoskodásért ezúton is köszönetet mondunk pártunknak, népi demokratikus hazánknak. RÁCZ ILONA a resicai „December 21“ ruházati , szövetkezet dolgozója KÖZLEMÉNY Az amerikai kémszolgálat zsoldjában álló ejtőernyős kémek és terroristák: Tanase Alexandra, Popovici Mircea, Golea loan, Samoila Ion, Tolan Ion, Pop Gavrila, és bűntársaik a hazaárulásban: Tartler Erich, Buda loan, Corlan Aurel, Dinca Gheorghe, Juhász loan, Cosma loan, Vlad Mihai Vasile, akiket a Bukaresti Területi Katonai Törvényszék 1953 október 12-én halálraítélt, kegyelem, mert folyamodtak. A Nagy Nemzetgyűlés Elnöksége elutasította kegyelmi kérvényüket. A Bukaresti Területi Katonai Törvényszék ítéletét végrehajtották. (Agerpres) 3 Karcsú, izmos acéltest magasodik előttünk: a 48-as számú folyam-tengerjáró hajó épülő törzse. Fent, a magasban, ahol nemsokára a kapitány jár majd a parancsnoki hídon, most hegesztőpálcák kékes ívfénye villog. A hajótest belsejében surrogva harapják az acélt a fúrógépek, kattog a fémlemez a szeget jelök munkája nyomán, kopácsolnak a lakatosok, az ácsok, a szerelők... Száz meg száz izmos kar, gondolkodó úgy tör itt egyetlen cél felé, hogy mielőbb elkészüljön, vízreszállhasson a Uh. Gheorghiu-Dej Hajógyár legújabb alkotása, a 48-as hajó, amely nemsokára elindul majd a Dunán, a Fekete- és Földközi-tengeren át a távoli kikötők felé. Közeledik november 7-e, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom ünnepe. A hajógyár kollektívája a munkában mutatkozó hiányosságok kiküszöbölésével, a termelés fokozásával készül a nagy napra — Az elmúlt hetekben kissé elmaradtunk a tervhez képest — mondja Maitz István sztahanovista művezető — ezért a szegecse-lók, a lakatosok, a hegesztők, az ácsok, tehát azok a dolgozók, akik a hajóépítés jelenlegi szakaszában a munka zömét végzik, megfogadták, hogy november 7-e tiszteletére 20 százalékkal emelik átlagteljesítményüket, s ezzel felszámolják a késedelmet. Bonyolult, felelősségteljes munka a hajóépítési A Gh. Gheorghiu-Dej Hajógyár kollektívája évek hosszú sora óta küzd azért, hogy egyre jobb, gyorsabb, teherbíróbb hajókat építsen minél alacsonyabb önköltséggel. Az elért eredmények nem csekélyek. A múltban például három-négy hónapba is tellett, amíg egy-egy hajótest szárazföldi szerelési munkája befejeződött — most 70 nap a szárazföldi szerelőtérségen, az úgynevezett „sójatérségen“ való átfutási idő. Hetvet nap után vízrebocsátják a hajót, s a további szerelési munkákat már a vizen úszó hajótesten végzik el a brigádok... Megalakult a Varga Gyula vezette komplex brigád, s szorgalmas munkával kidolgozta az előregyártás kiszélesítésének, a folyamatos munkának az alapelveit. Az első komplex brigád példáját követve újabb brigád is alakult a hajógyár mérnökeiből, technikusaiból, legjobb öntőiből és a Vas- és Fém Kutató Intézet metallurgusaiból a motorhengerek öntésének korszerűsítésére. A tudósok és a gyakorlati szakemberek együttműködésének eredménye egy újfajta öntési eljárásnak, a zuhanósapkás öntésnek a szóbanforgó munkára való sikeres alkalmazása lett. A komplex brigádok javaslatára a dolgozók több kisebb-nagyobb újítással megjavították munkamódszereiket. Egyetlen fillér beruházás nélkül, a gondosabb, szervezettebb munka eredményeképen emelkedett a termelés! Glaser Ferenc előrajzoló, aki néhány héttel korábban még az anyagellátás akadozása miatt normáját sem teljesítené , most 274 százalékos tervteljesdést ér el. Vízi Oszkár szerelő 213 százalékos csúcsteljesítménnyel, Békési Károly lakatos 186 százalékkal szerepel a versenytáblán —, hogy csak néhány nevet ragadjunk ki a számtalan közül! A hajógyár dolgozóinak november 7-i ünnepi munkaversenye közelebb hozta a napot, amelyen a 48-as hajó elindulhat a távoli tengerek felé. De közelebb hozták a munkasikerek a hajógyári dolgozók kisebb-nagyobb vágyainak megvalósulását is. A növekvő termeléssel együtt emelkedett átlagjövedelmük is. A vállalat igazgatósága ezen felül nagyösszegű prémiumokkal jutalmazza a legjobb brigádokat és egyéni dolgozókat: a munkaverseny első három helyét elfoglaló brigádok 10, 5, illetve 3 ezer forint jutalomban, ez egyéni versenyzők 1000, 800 és 500 forint jutalomban részesülnek. Egyes, fontosabb munkafeladatok selejtmentes teljesítését összesen 12.000 forint célprémiummal jutalmazzák... Bőven jut munkavédelmi és szociális beruházásokra is! A dupla hajófenék hegesztését végző munkások egészségének védelmére por- és gázelszívó berendezéseket szereltek fel, a balesetek kiküszöbölése céljából 15 voltra csökkentették az áram feszültségét. Többszáz pár bőrtalpú bakancsot, fejenként két rend munkaruhát osztottak ki a dolgozók közt. Télire vattás, meleg ruházatot, csizmát kapnak. November 7-én adják át a dolgozóknak a gyár új üzemi étkezdéjét, elektromos berendezésű üzemi konyháját. Még 1954-ben befejezik az új munkásöltöző építését. Egy virágzó, fejlődő magyar gyár dolgozóinak üdvözletét viszi majd magával az útrakelő 48-as hajó! Magyar munkásokét, akiknek szabad, boldog életét beragyogja a Nagy Októberi Szocialista Forradalom soha ki nem hunyó fényei G. K. A budapesti Gh. Gheorghiu-Dej Hajógyár november 7-re készül