Előre, 1953. november (7. évfolyam, 1886-1909. szám)

1953-11-01 / 1886. szám

1953. november 1., vasárnap A dolgozók országszerte a nép legjobb fiait javasolják néptanácsi képviselőjelölteknek A Magyar Autonóm Tartományban A Magyar Autonóm Tartomány falvaiban és városaiban a lakosság lelkes részvétele mellett naponta számos gyűlést tartanak, hogy a dolgozó nép legjobb fiait javasolják a Népi Demokrácia Frontjának jelöltjeiül a néptanácsi választásokra. A dolgozók felszólalásaikban rámutatnak népi demokratikus rendszerünk vívmányaira a­­Magyar Autonóm Tartomány területén. Rámutatnak azokra a mélyenszántó változá­sokra, amelyek a tartomány lakosságának életkörülményeiben az utolsó években bekö­vetkeztek. Kiemelik pártunk marxi-leniai nemzeti politikáját, amely lehetővé tette, hogy dolgozó népünk faji és nemzeti különbség nélkül karöltve harcoljon népköztársaságunk felvirágoztatásáért, a szocializmus építéséért. A felszólalók foglalkoznak a néptanácsok munkájában és a néptanácsi­ képviselők tevé­kenységében észlelt hiányosságokkal, rámu­tatnak a tennivalókra és hangsúlyozzák, hogy minden erejükből támogatni fogják a néptaná­csok tevékenységét, amelynek legfőbb célkitű­zése az RMP KV augusztusi bővített plenáris ülésén hozott határozatok valóraváltása. A régeni iparvállalatok és intézmények dol­gozóinak gyűlésén a 21-es számú tartományi választókerület NDF-jelöltjéül Goldberger Miklós elvtársat, az RMP KV aktivistáját javasolták. A 3-as számú tartományi választókerület­ben Csupor Lajos elvtársat, a Magyar Auto­nóm Tartomány pártbizottságának első titká­rát javasolták az NDF­ jelöltjéül. A Sárpatak községben tartott honpolgár­ gyűlésen a pókai és vajdaszentiványi dolgozó parasztok is részt vettek. Itt a 13-as számú tartományi választókerület NDF-jelöltjéül Pataki István elvtársat, az ARLUS tartomá­nyi bizottságának titkárát javasolták. A ré­­gen rajoni Libánfalva községben Florica Pin­­tea elvtársnőt, a tartományi néptanács mel­lett működő nőbizottság elnökét javasolták a 29-es számú tartományi választókerület NDF-jelöltjéül. Kézdivásárhely rajonban a barátosi dolgo­zó parasztok Kovács György állami díjas írót javasolták a 63-as számú tartományi választókerület NDF-jelöltjéül. A marosvásárhelyi 15-ös számú városi választókerület jelöltjéül Nagy Antalt, a ma­rosvásárhelyi közüzemek sztahanovistáját javasolták. A marosvásárhelyrajoni Mezőbánd község­ben a 11-es számú tartományi választókerü­let jelöltjéül a helyi szövetkezet elnöknőjét, Victoria Gutiut javasolták az NDF-jelöltjéül. A Magyar Autonóm Tartományban eddig 27 jelöltet javasoltak a tartományi néptanács­ba, 20-at a rajoni­­néptanácsokba és 9-et Ma­rosvásárhely város néptanácsába. O­openi községben Otopeni községben szokatlan élénkség ural­kodott. A zászlókkal, jelszavakkal szépen feldíszí­tett kultúrotthon lassanként zsúfolásig meg­telt. Sokan jöttek el a 2. és 5. számú községi választókerületekből, hogy jelölteket javasol­janak a néptanácsi képviselőválasztásokra. A 2. számú községi választókerület válasz­tóinak gyűlésén elsőként Radu Stanciu szó­lalt fel: „Községünk 2-es számú választóke­rületének néptanácsi képviselőjelöltjeként Radu Nicolae elvtársat javasolom, aki mint a községi néptanács elnöke odaadásról és jó gazdálkodási szellemről tett tanúságot.“ Radu Stanciu után még többen szólaltak fel és melegen támogatták a javaslatot. Az 5. számú községi választókerület vá­lasztóinak gyűlésén Maria Georgescu házi­asszonyt, a községi néptanács mellett műkö­dő nőbizottság tagját javasolták, aki eddigi működésével bebizonyította, hogy méltó a falu dolgozóinak bizalmára s kiérdemelte azt a megtiszteltetést, hogy az 5. számú községi választókerület NDF-jelöltjéül javasolják. A Magyar Autonóm Tartományban lévő csikkarcfalvi és dánfalvi kollektivisták és egyénileg dolgozó parasztok közös jelölő­­gyűlésükön Imreh Borbálát javasolták a karcfalvi 47-es számú tartományi válasz­tókerületben, a Népi Demokrácia Frontjá­nak jelöltjeként. A terem egyik sarkában szerényen meg­húzódva hallgatja a gyűlés lefolyását a javasolt: Imreh, Borbála. Arckifejezése azonban elárulja, hogy mélyen megindít­ja az iránta megnyilvánult bizalom. Ért­hető, hogy testvéri érzések kötik össze azokkal, akik ma őt képviselőjelöltnek javasolják, hiszen együtt nőttek fel együtt húzták a kizsákmányolás nehéz igáját a múltban, n­a meg együtt építik boldogabb életüket. Szavaik nyomán emlékezetében lepereg­nek életének mozzanatai. Látja azt a kis házat, ahol született és ahol gyermekko­rának javarészét eltölt­ötte, majd serdülő­kora jut eszébe. Az alig 14 éves kisleány kulákok cselédjéül szegődött, hogy kere­setével enyhítsen a család gondjain. Az­után Bukarestben szolgált, de ott sem tu­dott magának nagyobb kenyeret biztosí­tani. A nyomorúság később is kitartott mellette, még akkor is, amikor férjesasz­­szony­ volt. Egy hektár és néhány ár föld­­darabjukon hajnaltól késő estig robotol­tak és keservesen küszködtek a megélhe­tés gondjaival. A felszabadulás Imreh Borbála életében is gyökeres változást hozott. Megnyíltak előtte a boldogulás lehetőségei. De az új, emberi életet nem akarta ajándékképpen fogadni. Nem volt a faluban olyan köz­érdekű munka, amelyből a kommunista Imreh Borbála ne­vette volna ki részét. Irányította, buzdította az embereket és maga is példamutatóan dolgozott. Imreh Borbála és a községbeli lobbi párttag munkája gyümölcsöző volt. Egyre nőtt azoknak a száma a községben, akik te­vékenyen bekapcsolódtak az országépítés harcába. Imreh elvtársnő közben pártiskolába ment, gyarapította elméleti felkészültségét és mint a pártszervezet aktivistája még tevékenyebben dolgozott. Községétől azon­ban nem szakadt el ekkor sem. Együtt küzdött a kollektív gazdaság megalakí­tásáért az öntudatos szegény- és középpa­rasztokkal és fáradozásaik sikerrel jár­tak. 1950-ben ünnepi külsőségek között avatták fel kollektív gazdaságukat. Ugyanennek az évnek az őszén nagy meg­tiszteltetés érte Imreh Borbála kollekti­vistát: december 3-án képviselőnek vá­lasztották be a tartományi néptanácsba. A feladat nagyságától fellelkesülve min­den erejét latbavetette, hogy mállóképpen feleljen meg hivatásának. Az ülésszako­kon szorgalmasan jegyzett, munkatervet készített magának s a rajoni és községi néptanácsi ülésszakokon értékes javasla­tokkal támogatta ezeknek a szerveknek a munkáját is. Buzgón tevékenykedett a mezőgazdasági, majd az egészségügyi ál­landó bizottságban. De nem elégedett meg ennyivel. Úg­y érezte, mint szakképesített munkás még többet tehet a szocializmus ügyéért. így történt, hogy a Csíkszeredai Gábor Áron vasöntödében megtanulta a vasesztergá­lyos mesterséget. Mint néptanácsi képviselő keményen és sikeresen küzdött a bürokratikus mun­kamódszerek ellen. A karcfalvi dolgozók még jól emlékeznek rá, hogyan oldotta meg — a többi között — a szülőotthon tüzifaellátásának kérdését is. A múlt év telén történt. A karcfalvi szülőotthonnak a szomszédos rajonból, több, mint 80 ki­lométerről utalták ki a tűzifát. A nagy hó s a rossz utak lehetetlenné tették a fuvarozást, ugyanakkor pedig a község határában nagyobb mennyiségű kitermelt tűzifa hevert. Imreh Borbála képviselő erélyes közbenjárásának köszönhető, hogy hatálytalanították a bürokratikus intézke­dést és a szülőotthon megkapta a község határában levő tűzifát. Most, amikor hazánk dol­gozó népe is­mét néptanácsi képviselőválasztásra ké­szül, a csikkarcfalvi és a dánfalvi dolgo­zó parasztok úgy határoztak, hogy Imreh Borbálát javasolják a karcfalvi 47-es számú tartományi választókerületbe az MDF képviselőjelöltjének. Eddigi tevé­kenysége, odaadó munkája biztosíték arra, hogy továbbra is méltóan képviseli majd a két község érdekeit a Magyar Autonóm Tartomány néptanácsában. DERZSI LÁSZLÓ Kolozsvár tartományban Kolozsvár tartomány dolgozói lelkesen ké­szülődnek a néptanácsi képviselőválasztások­ra. A tartományban mindenütt folynak a je­­lölőgyűlések, amelyeken a dolgozó nép leg­jobbjait javasolják az NDF jelöltjeiként a közelgő választásokra. A dolgozók a jelölő gyűléseken számba veszik népi demokratikus rendszerünk vív­mányait, bírálják a még fennálló hiányossá­gokat és megbeszélik azokat a feladatokat, amelyek a Román Munkáspárt Központi Ve­zetősége augusztusi plenáris ülésén hozott határozatokból fakadnak. Az eddig megtartott gyűléseken az alább felsorolt elvtársakat javasolták az NDF je­löltjeiként a néptanácsi képviselőválasztá­sokra: a 94-es számú tartományi választó­­kerületben Leonte Rântu elvtársat, a Román Munkáspárt Központi Vezetőségének tagját; a zsibói 53-as számú tartományi választókerü­letben Petru Jurca elvtársat, Kolozsvár város néptanácsa végrehajtó bizottságának elnö­két; a 113-as számú tartományi választóke­rületben dr. Gr. Benetato professzort; a sza­­mosújvári 68-as számú tartományi választó­­kerületben Berci Amália elvtársnőt, a szamos­­újvári vezetékes rádióállomás felelősét; a szamosujvári 2-es számú rajoni választókerü­letben Anton Ciurtean szövetkezett kisiparost; a szamosujvári 3-as számú rajoni választó­­kerületben Victor Pintea elvtársat, a rajoni néptanács osztályvezetőjét; a szamosújvári 1-es számú városi választókerületben Vasile Topa elvtársat, a városi néptanács végrehajtó bizottságának alelnökét; a szamosujvári 3-as számú városi választókerületben Andrei Cris­­tea elvtársat, a rajoni pártbizottság funkcio­náriusát. (Agerpres). Nagy­bánya tartományban (Tudósítónktól.) A gyár szirénája a reggeli műszak végét jelezte. A munkások a virágokkal feldíszített kultúrterem felé vették útjukat, ahová most a 14-es számú agitációs pontot rendezték be. Mindenki tudta a gyárban, hogy a munka befejeztével a kultúrteremben gyűlés lesz, amelyen jelöltet javasolnak a 36-os számú tartományi választókerületbe a néptanácsi vá­lasztásokra. A gyűlésen Molnár Mária él­munkás szövőnő emelkedett szólásra, — Gombola Mária igazgató elvtársnőt ja­vasolom a 36-os számú tartományi választó­kerület NDF-jelöltjéül — mondotta. — Mi, dolgozók ismerjük legjobban azokat, akik érdemesek bizalmunkra — folytatta a felszó­laló. Elmondotta, hogy Gombola Máriát már gyermekkorától ismeri. Szegény családból származik és mint a többi dolgozó, nyomo­rúságosan élt a kapitalista rendszer alatt. A hét elemit is csak nehezen tudta elvégezni. A felszabadulás után, épúgy mint mind­annyiunknak, az ő élete is megváltozott. Elő­ször mint pártaktivista dolgozott, majd a szatmári Intexar-gyár igazgatója lett. Ezen a felelősségteljes helyen fáradhatatlanul har­colt a gyár további fejlődéséért, a dolgozók életszínvonalának emeléséért. A munkások bizalommal fordulnak hozzá. Mindenkinek készségesen segít. Ezután egymásután emelkedtek szólásra a gyár dolgozói. Tóth Aladár, Pitu Gheorghe, Manu Gavril, Fehér János és a többiek mind­­mind támogatták a javaslatot. Többen felszó­lalásukban vállalták, hogy a választások tisz­teletére fokozzák munkájuk termelékenységét s méltóképpen köszöntik a nagy eseményt. A gyűlés végén Gombola Mária meleg szavak­kal köszönte meg a jelenlevők bizalmát, ígé­retet tett, hogy még kitartóbban és odaadób­­ban fog dolgozni a szocializmus győzelméért, a dolgozók életszínvonalának emeléséért. ★ Az 56. számú tartományi választókerület Avasfelsőfalu községben megtartott gyűlésén Silaghi Silvia dolgozó parasztasszonyt java­solták NDF-jelöltnek; a Tőkés községi 48. számú rajoni választókerületben Berintan Ludovicot a Tőkés községi néptanács vég­rehajtó bizottságának elnökét javasolták; a kismajtényi 42. számú rajoni választókerü­letbe Nicolae Sapunarut, a kismajtényi kol­lektív gazdaság elnökét, míg a szatmárgör­­bedi (Aranyosmedgyes község, Szatmár ra­jon) 27. számú rajoni választókerületbe Flo­rica Carausanu elvtársnőt javasolták NDF-je­­löltként a néptanácsi képviselőválasztásokra. Másodszor jelölték tartományi képviselőnek Imreh Borbálát Agitátorok tízezrei keresik fel a dolgozókat otthonaikban, hogy a december 20-i néptanácsi választásokkal kapcsolatos kérdésekről elbeszélgessenek. Képünkön: Tóth Miklósné és Iszlai Mihály vadadi agitátorok otthonában keresik fel Bokor Jánosné kollektivistát, aki szívélyes barátsággal tessékeli az agitátorokat házába. NEMZETKÖZI SZEMLE A nyugati hatalmak küs­ügyminisztereinek londoni értekezlete Október 16 és 18 között az Egyesült Álla­mok, Anglia és Franciaország külügyminisz­terei, Dulles, Eden és Brault értekezletet tartottak Londonban. Az értekezlet befejezése után rövid, ködös fogalmazása és alapjá­ban véve semmitmondó közleményt adtak­ ki. A nyugateurópai kapitalista sajtó találóan je­gyezte meg, hogy a három nyugati állam kül­ügyminiszteri tanácskozásáról kiadott záró­közleménynél sokkal érdekesebb éppen az, ami kimaradt belőle. Mi volt tulajdonképpen az értekezlet célja? Kétségtelen tény, hogy már az amerikai kor­mánykörök sem hunyhatnak szemet a felett, hogy az utóbbi időben egyre fokozódik el­szigeteltségük a nemzetközi politika színpa­dán. Az amerikai imperialisták és úgyneve­zett szövetségeseik közötti érdekellentétek mindegyre hangosabban és viharosabban nyilvánultak meg az elmúlt hetekben és hó-, napokban és nem egyszer számos kérdésben nyílt veszekedéssé fajultak. Dulles feladata ilyen körülmények között elsősorban az volt, hogy a nyugati szövetsé­gesek közötti igen ingatag lábakon álló „egy­ségét“ helyreállítsa és hogy rábírja, vagyis helyesebben rákényszerítse Angliát és Fran­ciaországot az amerikai imperialisták agresz­­szív és kalandor politikai vonalának elfoga­dására. A hivatalos francia hírügynökség, a FRANCE PRESSE nyíltan elismeri, hogy az értekezlet célja a három kapitalista állam közötti, az utóbbi időben megtört összhang helyreállítása, valamint a mindjobban érez­hető elidegenedés megakadályozása volt. Sikerült-e Dullesnek megvalósítania az, amerikai imperialisták e célkitűzését? A nyugateurópai kapitalista sajtó szinte egy­öntetű jelentéseiből és hírmagyarázataiból kitűnik, hogy az amerikai imperialisták meg­felelő fenyegetésekkel és nyomással kez­­­lett terve újra kudarcot vallott. Habár közvetle­­nül az értekezlet befejezése után Dulles igye­kezett az eredményekkel megelégedett ember szerepében tetszelegni, a washingtoni hivata­los körök hamarosan kénytelenek voltak elis­merni, hogy továbbra is számos fontos kér­dés maradt válasz nélkül. A rideg valóság az, hogy a három külügyminiszter értekezlete egy lépést sem tett előre a közöttük fennálló ellentétek megszüntetése vagy enyhítése felé. Hogy ezek az ellentétek mily súlyosan nyom­nak a latba, arról az egyik francia polgári lap így számol be: „Ez az első eset, amikor a Hármak egy értekezletét nem a Nyugat és a Kreml közötti ellentétek uralják, hanem a nem szovjet világ belső válsága.“ A három nyugati külügyminiszter nagy­számú kérdéssel foglalkozott. Az amerikai imperialisták erőfeszítéseinek homlokterében a reakciós és agresszív nyugatnémet hadse­reg mielőbbi felállítása, illetve az ezt ál­cázó „európai hadsereg“ szerződésének rati­fikálása volt. De az eredmények itt is na­gyon szegényeseknek bizonyultak. Dulles nyo­mására az angol kormánykörök melegen ajánlották ugyan francia kollegáiknak az egyezmény mielőbbi ratifikálását és mint is­meretes, Churchill is egyik legutóbbi beszé­dében újra állá­st foglalt Nyuga­t-Németország agresszív hadseregének felállítása mellett, ugyanakkor azonban az angol kormánykörök kereken kijelentették hogy Anglia semmi­esetre sem fog csatlakozni az európai hadse­reghez. Bidault pedig a maga részéről sietett kijelenteni, hogy minden jóindulata ellenére közei meg vannak kötve és nem vállalhat ke­zességet a francia parlament döntéséért. Az európai hadsereg baljóslatú árnyéka vetődött rá a trieszti kérdés tárgyalására is. Ismeretes, hogy a nyugati hatalmak durván megsértették az Olaszországgal kötött béke­szerződést és önkényesen odaígérték Olaszor­szágnak Trieszt úgynevezett „A“-övezetét. Mindez elsősorban azért történt, mert a Pella­­kormány az amerikai és angol imperialisták „adományáért“ cserében megígérte, hogy ke­resztülerőszakolja az „európai hadsereg“ létesítésére vonatkozó tervezet rati­fikálását. A REUTER­Sírügynökség megálla­pítja, hogy a nyugati hatalmak politikája itt is kátyúba került. Ha az amerikai és angol kormány megváltoztatja határozatát — írja az angol hírügynökség — úgy a Pella-kor­­mány komoly veszélybe kerül és félő, hogy egy olyan kormány alakul majd, amely ke­­vésbbé „lelkesen“ követi az atlanti szerződés politikai vonalát. Ha pedig fenntartják az eddigi döntést, úgy az komolyan veszélyez­teti az imperialisták terveit és agresszív szövetségi rendszerét Dél- és Délkelet-Euró­­pában.. Az angol közvélemény egyre erősödő nyo­mására és követelésére idén felvetette a négy nagyhatalom legmagasabb szinten tar­tandó értekezletének kérdését. De mint ahogy ezt Bidault is bevallotta a francia parla­ment külügyi bizottsága előtt, Dulles újra határozottan elutasító magatartást tanúsí­tott. Az amerikai imperialisták attól félnek, hogy egy ilyen találkozó a nemzetközi hely­zet enyhüléséhez vezetne és meghiúsítaná Nyugat-Németországgal és az európai had­sereggel kapcsolatos agresszív terveiket. Az imperialisták közötti ellentétek más kérdésekben is erősen kiütköztek. Az Izrael és Transzjordánia közötti konfliktusra vo­natkozó közös határozat ellenére nyilvánvaló — és ezt a nyugati sajtó nem is tagadja —, hogy a konfliktus igazi mozgatója az ame­rikai és angol imperialisták közötti harc Kö­zel-Kelet birtokáért. Az amerikai imperialis­ták agresszív álláspontja a távolkeleti kérdé­sekben is megnyilvánult. Franciaország „megbízást“ kapott, hogy tovább folytassa szennyes hadjáratát Vietnam népe ellen, ter­mészetesen, mint ahogy a francia lapok gú­nyosan megjegyzik, francia vérrel és ameri­kai dollárral. Dulles ebben az esetben is ál­lást foglalt mindennemű békés megoldás el­len. Nem került sor megegyezésre és az any­­nyk­ hangoztatott közös arcvonal kialakítá­sára a koreai kérdésben sem Dulles nem volt hajlandó megadni angol kollegájának a kért biztosítékokat, hogy az Egyesült Államok nem fogja újra kezdeni a háborút Koreában. Ugyanakkor az amerikai külügyminiszter sejtetni engedte, hogy a koreai politikai érte­kezlet kérdésében is lényegében mellőzni kí­vánja „szövetségesei“ tanácsát és vélemé­nyét. Az angol óhajok és az amerikai állás­pont közötti mély szakadék — írják az angol polgári lapok — ebben a kérdésben sem let­tek áthidalva. A külügyminiszterek londoni értekezlete ki­fejezésre juttatta, hogy az amerikai imperia­listák továbbra is folytatják a nemzetközi helyzet kiélezésére törő politikájukat. Dul­les nyíltan megmondotta, hogy célja a hideg­háború fenntartása és az ilyen irányú kez­deményezés megragadása. De ugyanakkor a londoni külügyminiszteri értekezlet újból fel­színre hozta a nyugati hatalmak közötti egyre erősödő ellentéteket és azt, hogy az ameri­kai imperialisták mind nehezebben tudnak megbirkózni az agresszív terveik és diktá­tumpolitikájuk előtt tornyosuló akadályokkal. Heves ellenállás Franciaországban az „európai hadsereg” felállítása ellen Franciaország legkülönbözőbb társadalmi rétegeiben egyre növekszik az ellenállás az úgynevezett „európai hadsereg“ megteremté­sére irányuló amerikai háborús tervvel szem­ben. Még a legelfogadottabb jobboldali dip­lomáciai körökben is mind nagyobb tért hó­dít az a felismerés, hogy az „európai hadse­reg“ megteremtése lényegében a német mili­­tarizmus feltámasztását jelentené. Annak a német militarizmusnak a feltámasztását, amelyre az a szerep várna, hogy a Pentagon rendfenntartó őrmestere gyanánt megfékezze az agresszív atlanti tömb rakoncátlankodó tagállamait, ellenszolgáltatásként pedig atyai jóindulatban és támogatásban része­sülne revanstörekvései végrehajtására Wa­shington részéről. Nem kétséges, hogy ezek a ma már meglehetősen nyíltan hangoztatott nyugatnémet revanstörekvések elsősorban Franciaország ellen irányulnak , s éppen ennek a felismerése kelt riadalmat a francia burzsoázia egyes rétegeinek soraiban és ál­lítja szembe őket is a párisi és bonni szerző­désekkel. Franciaország rendkívül érzékenyen rea­gál minden eseményre, amely újabb fejlemé­nyekhez vezet az „európai hadsereg“ kérdé­sében. Churchill angol miniszterelnöknek a konzervatív párt margatei értekezletén tar­tott október 10-i beszéde olaj volt a tűzre; nyomában újult erővel lángolt fel az általá­nos ellenszegülés Franciaországban az ame­rikai háborús előkészületek Nyugat-Európára vonatkozó terveivel szemben. Mint ismeretes, Churchill a margatei kongresszuson kijelen­tette: „Mi a magunk részéről mindenesetre minden erőfeszítést meg fogunk tenni, hogy elősegítsük az európai hadsereg felállítá­sát. .. Ha a franciák nem ratifikálnák az eu­rópai védelmi közösségről szóló szerződést, úgy nem maradna számunkra más választás, mint az, hogy a legnagyobb óvatosság mel­lett olyan új rendezést biztosítsunk, amely a NATO (Északatlanti Szövetség) közremű­ködésével csatolná a nyugati szövetségesek­hez Németország erőit . Az angol kormányfő beszéde mindennél kellemetlenebb meglepe­tést keltett Franciaországban, hiszen Chur­chill volt az, aki nemrégen még békés húro­kat pengetett és aki maga is tartózkodik at­tól, hogy Angliát bevonja az „európai hadse­regbe“. Mi késztette Nagy-Britannia konzer­vatív vezetőköreit arra, hogy megváltoztassák álláspontjukat? — teszi fel a kérdést gond­terhelt arccal nem egy francia kormánypoli­tikus. A válasz egyszerű: Az USA megígér­te, engedményeket tesz a Közel- és a Közép-Ke­leten Angliának, ha az nyomást gyakorol Franciaországra az „európai hadsereg“ rati­fikálása érdekében. A brit oroszlán fonto­sabbnak tartja saját érdekei védelmét, mint azt, hogy megóvja francia szövetségesét a talpraállított Wehrmacht falánksága elől , s így Franciaország az amerikai és angol imperializmus kettős tűzvonala közé szo­rult. A német revans-szellemet és militarizmust feltámasztó amerikai törekvések, Churchill margaret kijelentései és a francia reakció hazaárulása az egész francia közvélemény egyöntetű felháborodását váltotta ki. Kommu­nista és szocialista, radikális és katolikus­­pártiak egyaránt szembeszegülnek az „eu­rópai hadsereg“ felállításának tervével. A polgári lapok egész sora tiltakozik a Wehr­macht feltámasztása ellen. Jacques Soustelle a RASSEMBLEMENT című lapban megjelent cikkében ezeket írja: „Ha (a párisi szerző­dést) ratifikálják, egy olyan gépezet fogas­kerekei közé szorulunk, amely minden erőn­ket kisajtolja, s ehhez hozzá kell tennünk azt is, hogy mindez a mi hozzájárulásunkkal történne. Olyan körülmények között kell most kiválasszuk a követendő utat, amelyek 1940-re emlékeztetnek.“ Az INFORMATION így ír: „...Adenauer az „európai“ politikát csupán spanyolfalként használja, de azonnal elveti azt, ahogy sikerül Bonnban ismét olyan körülményeket megteremtenie, amelyek az utóbbi félévszázad alatt két ízben is a szakadék szélére sodorták az emberiséget.“ Marcel Fourrier a LIBERATION-ban megje­lent cikkében az angol miniszterelnököt tá­madja. „Ha Churchill el akarja feledni Co­ventryt, hát tegye. — írja. — Mi azonban nem engedjük meg neki, hogy belőlünk, fran­ciákból kitörölje Oradour emlékezetét.“ A VIE OUVRIERE című párisi hetilap leg­utóbbi száma egy karikatúrát közöl, amely szemléltető módon leplezi le egyes francia reakciós körök kísérleteit, hogy elhitessék a francia néppel: az „európai hadsereg“ egyál­talán nem olyan veszélyes, mint az egykori Wehrmacht. A gúnyrajz két nyugatnémetor­szági katonát ábrázol. Egyik az „európai mártás“, másik a „Wehrmacht-mártás“ nevet viseli. „Milyen mártással óhajtanak terítékre kerülni?“ — teszi fel a kérdést a lap a fran­cia népmilliókhoz. A két katona — bár ne­vük különböző — úgy hasonlít egymáshoz, mint egyik tojás a másikhoz. S valóban, bár­melyikre esne is a választás, az eredmény ugyanaz volna : felfalnák Franciaországot a farkasétvágyó nyugatnémetországi rev­an­s­­politikusok. Minden imperialista mesterkedés és meg­tévesztési szándék ellenére, a francia nép ki­választotta azt az egyedüli utat, amely hazá­ja biztonságához vezet. Ez az út: megakadá­lyozni a párisi és bonni militarista szerződé­sek ratifikálását és ezáltal meghiúsítani a német militarizmus feltámasztására irányuló háborús törekvéseket. A Francia Kommunis­ta Párt vezetésével a francia dolgozók , munkások, parasztok és értelmiségiek egya­ránt — harcba lendültek nemzeti érdekeik a békéjük megvédéséért. A Francia Kommunista Párt Központi Bizottsága nemrég megtar­tott plenáris ülésén elemezte Franciaország jelenlegi politikai helyzetét, leleplezte azt a hatalmas veszélyt, amelyet az „európai h­ad­­sereg" felállítása jelentene a francia népre és akciótervet készített e napról napra nö­vekvő veszély elhárítására. Az ülés határoza­tot hozott, amelyben leszögezi: csakis úgy le­het kikényszeríteni az ország jelenlegi, káros politikájának megváltoztatását és a Nyugat- Németország felől leselkedő veszély elhárítá­sát, ha — pártállásra való tekintet­ nélkül — akcióegységbe tömörülnek az összes becsüle­tes franciák közös érdekeik megóvására. ,,A­ kommunista párto­t az a szilárd akarat hatja át, hogy a parlamentben és az országban latb­a­­vesse minden erejét, s megakadályozza a pá­risi és bonni szerződés ratifikálását. Ez a jelen pillanat legdöntőbb kérdése. A kommu­nista párt ezért kész egyesülni e szerződések ellenfeleivel, hogy hozzájáruljon az „európai hadsereg“ értelmi szerzőinek és védelmezői­nek kudarcához“ — írja a határozat. A francia dolgozók hatalmas tüntetésekkel tiltakoznak az „európai hadsereg“ felállítása ellen. Vasárnap, október 25-én egész Francia­­országban megtartották a párisi és bonni há­borús szerződések elleni tilakozó­ napot. A fővárosban a Porte de Versailles kiállítási csarnokban százezer francia hazafi tett hitet országa biztonságának megőrzése mellett, a a bonni fasiszták és amerikai, angol, vala­mint francia támogatóik ellen. Jellemző a franciák akcióegységének állandó erősödésére, hogy Edouard Herriot, a nemzetgyűlés elnö­ke, Daladier egykori miniszterelnök, radikál­­szocialista vezető, Leo Hamon, szajnam­enti MRP-szenátor, Bose lelkipásztor és a polgári politikai irányzatok egyéb képviselői is részt vesznek a mozgalomban, illetve szimpa­tizálnak azzal. Páris népe ünnepélyes foga­dalmat tett: mindent elkövet, hogy a nemzet­gyűlés többsége visszautasítsa a bonni és párisi militarista szerződések ratifikálását. Ez az elszánt törekvés hatja át ma az egész francia népet, amely szoros egységben har­col hazája biztonságáért. ELŐRE Új bútor­modellek A temesvári „Technolemn“-gyár dolgozói november 7 és a választások tiszteletére új bútormodelleket készítenek. A gyár techniku­sai alaposan tanulmányozták a keresletet és összeállították az új választékok tervét. Az új bútorok, könyvtárberendezés, irodaberendezés stb. gyártását már meg is kezdték. Hamaro­san sor kerül az új típusú háló- és kombinált szoba, konyhabútorok gyártására is. Fokozott figyelmet fordítanak a minőségi kivitelezés­re. Az új bútoroknak, belső oldalait is fénye­zik. A gyár valamennyi dolgozója arra tö­rekszik, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom tiszteletére minél szebb ered­ményt érjen el, így például Nicolae Vidu, a géposztály sztahanovistája átlagosan 240 százalékkal szárnyalja túl havi előirányzatát. Sinka Erzsébet a fényező osztályról, Ispano­­vics Stefan és mások is jelentős túlszárnya­lást érnek el. Levél Olanettiből Egyszerű munkásasszony vagyok. Soha éle­temben nem mehettem nyaralni. Nekem csak­­ a robot jutott osztályrészük Felszabadulásunk után megváltozott az én­­ életem is. Napjaim már nem telnek el állan­­­­dó rettegésben, kenyérgondok közepette. Büszkén és örömmel dolgozom. Nem­rég a szakszervezet üdülni küldött Ora­­nestibe. Most, hogy itt lehetek, ezen a szép fürdőhelyen, alig tudom szavakba önteni ha­tártalan boldogságomat. Minden olyan, mint amilyennek elképzeltem, szépen berendezett, tiszta szobák, nagy könyvtár, klub, sok szórak­­kozási lehetőség és elsőrendű koszt. Levelem nemcsak a magam, hanem a ve­lem együtt Olanestiben üdülő számos dol­gozó nevében írom, akiknek szívét ugyanaz a boldogság tölti el, mint az enyémet. Fe­ledhetetlen szép élményünkért, a szerető gon­doskodásért ezúton is köszönetet mondunk pártunknak, népi demokratikus hazánknak. RÁCZ ILONA a resicai „December 21“ ruházati , szövetkezet dolgozója KÖZLEMÉNY Az amerikai kémszolgálat zsoldjában álló ejtőernyős kémek és terroristák: Tanase Ale­xandra, Popovici Mircea, Golea loan, Sa­­moila Ion, Tolan Ion, Pop Gavrila, és bűn­társaik a hazaárulásban: Tartler Erich, Buda loan, Corlan Aurel, Dinca Gheorghe, Juhász loan, Cosma loan, Vlad Mihai Vasile, akiket a Bukaresti Területi Katonai Törvényszék 1953 október 12-én halálraítélt, kegyelem, mert folyamodtak. A Nagy­­ Nemzetgyűlés Elnöksége elutasí­totta kegyelmi kérvényüket. A Bukaresti Területi Katonai Törvényszék ítéletét végrehajtották. (Agerpres) 3 Karcsú, izmos acéltest magasodik előttünk: a 48-as számú folyam-tengerjáró hajó épülő törzse. Fent, a magasban, ahol nemsokára a kapitány jár majd a parancsnoki hídon, most hegesztőpálcák kékes ívfénye villog. A hajó­­test belsejében surrogva harapják az acélt a fúrógépek, kattog a fémlemez a szeget jelök munkája nyomán, kopácsolnak a lakatosok, az ácsok, a szerelők... Száz meg száz izmos kar, gondolkodó úgy tör itt egyetlen cél felé, hogy mielőbb elkészüljön, vízreszállhasson a Uh. Gheorghiu-Dej Hajógyár legújabb al­­­kotása, a 48-as hajó, amely nemsokára elin­dul majd a Dunán, a Fekete- és Földközi-ten­geren át a távoli kikötők felé. Közeledik november 7-e, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom ünnepe. A hajógyár kollektívája a munkában mutatkozó hiányos­ságok kiküszöbölésével, a termelés fokozá­sával készül a nagy napra — Az elmúlt hetekben kissé elmaradtunk a tervhez képest — mondja Maitz István sztahanovista művezető — ezért a szegecse-­lók, a lakatosok, a hegesztők, az ácsok, te­hát azok a dolgozók, akik a hajóépítés jelen­legi szakaszában a munka zömét végzik, megfogadták, hogy november 7-e tiszteletére 20 százalékkal emelik átlagteljesítményüket, s ezzel felszámolják a késedelmet. Bonyolult, felelősségteljes munka a hajó­­építési A Gh. Gheorghiu-Dej Hajógyár kol­lektívája évek hosszú sora óta küzd azért, hogy egyre jobb, gyorsabb, teherbíróbb hajó­kat építsen minél alacsonyabb önköltséggel. Az elért eredmények nem csekélyek. A múlt­ban például három-négy hónapba is tellett, amíg egy-egy hajótest szárazföldi szerelési munkája befejeződött — most 70 nap a szá­razföldi szerelő­térségen, az úgynevezett „só­­jatérségen“ való átfutási idő. Hetvet nap után vízrebocsátják a hajót, s a további sze­relési munkákat már a vizen úszó hajótesten végzik el a brigádok... Megalakult a Varga Gyula vezette kom­plex­ brigád, s szorgalmas munkával kidol­gozta az előregyártás kiszélesítésének, a folyamatos munkának az alapelveit. Az első komplex­ brigád példáját követve újabb bri­gád is alakult a hajógyár mérnökeiből, technikusaiból, legjobb öntőiből é­s a Vas- és Fém­ Kutató Intézet metallurgusaiból a motorhengerek öntésének korszerűsítésére. A tudósok és a gyakorlati szakemberek együtt­működésének eredménye egy újfajta öntési eljárásnak, a zuhanósapkás öntésnek a szó­banforgó munkára való sikeres alkalmazása lett. A komplex­ brigádok javaslatára a dolgozók több kisebb-nagyobb újítással megjavítot­ták munkamódszereiket. Egyetlen fil­lér beruházás nélkül, a gondosabb, szervezettebb munka eredményeképen emel­kedett a termelés! Glaser Ferenc előrajzoló, aki néhány héttel korábban még az anyagel­látás akadozása miatt normáját sem teljesí­tené , most 274 százalékos tervteljesdést ér el. Vízi Oszkár szerelő 213 százalékos csúcsteljesítménnyel, Békési Károly lakatos 186 százalékkal szerepel a versenytáblán —, hogy csak néhány nevet ragadjunk ki a szám­talan közül! A hajógyár dolgozóinak november 7-i ün­nepi munkaversenye közelebb hozta a napot, amelyen a 48-as hajó elindulhat a távoli ten­gerek felé. De közelebb hozták a munkasike­­rek a hajógyári dolgozók kisebb-nagyobb vá­gyainak megvalósulását is. A növekvő terme­léssel együtt emelkedett átlagjövedelmük is. A vállalat igazgatósága ezen felül nagy­­összegű prémiumokkal jutalmazza a legjobb brigádokat és egyéni dolgozókat: a munka­­verseny első három helyét elfoglaló brigádok 10, 5, illetve 3 ezer forint jutalomban, ez egyéni versenyzők 1000, 800 és 500 forint ju­talomban részesülnek. Egyes, fontosabb mun­kafeladatok selejtmentes teljesítését összesen 12.000 forint célprémiummal jutalmazzák... Bőven jut munkavédelmi és szociális beruhá­zásokra is! A dupla hajófenék hegesztését végző munkások egészségének vé­delmére por- és gázelszívó berendezése­­ket szereltek fel, a balesetek ki­küszöbölése céljából 15 voltra csökkentet­ték az áram feszültségét. Többszáz pár bőr­talpú bakancsot, fejenként két rend munka­ruhát osztottak ki a dolgozók közt. Télire vattás, meleg ruházatot, csizmát kapnak. No­vember 7-én adják át a dolgozóknak a gyár új üzemi étkezdéjét, elektromos berendezésű üzemi konyháját. Még 1954-ben befejezik az­ új munkásöltöző építését. Egy virágzó, fejlődő magyar gyár dolgo­zóinak üdvözletét viszi majd magával az útrakelő 48-as hajó! Magyar munkásokét, akiknek szabad, boldog életét beragyogja a Nagy Októberi Szocialista Forradalom soha ki nem hunyó fényei G. K. A budapesti Gh. Gheorghiu-Dej Hajógyár november 7-re készül

Next