Előre, 1954. január (8. évfolyam, 1937-1961. szám)

1954-01-03 / 1937. szám

WM. Január 8., vasárnap ELŐRE a Román Népköztársaság állattenyésztésének fejlesztését szolgáló intézkedésekről az 1954-1956. évekre A szocializmus útján haladó népgazdasá­gunk fejlesztéséről szóló ötéves terv törvénye — az 1951-1955 közötti időszakra — feladato­kat tűz ki mind az állatok számbeli gyarapí­tására, mind az évente elérendő hús-, tej-, gyapjú-, bőr- stb. hozamra vonatkozólag. A párt és a kormány politikája arra irá­nyul, hogy a munkásosztály vezetésével szün­telenül erősödjék a munkásosztály és a dol­gozó parasztság szövetsége. Ennek a politiká­nak az alapján az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok és a kollektív gazdaságok jelentős sikereket értek el az állattenyésztés terén. A sertés- és juhállomány növelése terén el­értük az ötéves terv feladatainak megfelelő eredményeket. Szarvasmarha, juh- és sertésállományunk 1953 elején meghaladta a háború előtti szín­vonalat. Az 1948-tól 1953 elejéig terjedő idő­szakban szarvasmarhaállományunk 490.000 darabbal, sertésállományunk 2.064.000 darab­ba­l, lóállományunk pedig 141.000 darabbal gyarapodott. Ezeknek az eredményeknek az eléréséhez hozzájárult az is, hogy hazánkban elterjedt a mezőgazdasági zootechnikai tudomány és a szovjet mezőgazdaság fejlett tapasztalata. Sok tartományban a dolgozó parasztság, a néptanácsok irányításával kiszélesítette a ta­karmánynövények termesztését, megjavította a kaszálókat és a legelőket s így jelentős si­kereket ért el az állatállomány gyarapításá­ban és hozamának fokozásában. A kollektív gazdaságok szép eredményeket értek el a közös tulajdont képező állatok te­nyésztésének fejlesztésében. Sok kollektív gazdaság jelentős számú állattal rendelkezik: a bukaresttartományi „Georg­ Dimitrov" kol­lektív gazdaságnak például 91 szarvasmarhá­ja (ezek között 34 tehene), 1.285 juha, 147 sertése és 172 lova van; a nagy bánya tartomá­nyi „Előre“ kollektív gazdaság állatállomá­nya: 171 szarvasmarha (ezek között 47 te­hén), 313 juh, 233 sertés és 146 ló. Az állam évente hiteleket és megfelelő esz­közöket biztosít az egyénileg gazdálkodó dol­gozó parasztoknak, a kollektivistáiknak és a kollektív gazdaságoknak, hogy apaállatok és fajállatok beszerzésével fejleszthessék állat­tenyészetüket. A községi fedeztető állomások jelenleg 1.170 ménnel, 24.380 bikával, 128.100 kossal és 12.080 kannal rendelkeznek. 783 ál­lategészségügyi körzetet és 16 állatkórházat létesítettünk, ahol kezelésben részesítik a dolgozó parasztok állatait, a kollektív gazda­ságoknak és ezek­­tagjainak állatait, vala­mint az állami gazdaságok állatait. A Román Munkáspárt KV 1949 március 3—5-i plenáris ülésén hozott határozat irány­elvei szerint az állami gazdaságok érezhe­tően növelték állat- és baromfiállományukat Egyes állami gazdaságok szép eredménye­ket mutathatnak fel az állatok hoza­mának fokozása terén. A chirnogi állami gazdaság például 1953-ban minden abrakolt tehén után 2.758 liter átlagos tejhozamot ért el. A nagyvárad tartományi székelyhídi álla­mi gazdaságban a merinói juhok fejenkénti gyapjúhozama 5 kg és 250 gramm volt. Népi demokratikus rendszerünk számottevő vívmányai közé sorolhatjuk a parasztgazda­ságok saját élelmiszerfogyasztásának nagy­arányú növekedését Ugyanakkor a városi la­kosság állandó szaporodása, a munkásosztály szakadatlan számszerű gyarapodása, megnö­vekedett igénye, az élelmiszeripar és a köny­­nyűipar nyersanyagszükségletének szüntelen növekedése következtében megnövekedett az állati termékek városi fogyasztása is. A lakos­ság fokozott fogyasztási szükségleteihez ké­pest az állatállomány, az állatok fejenkénti hozama húsban és egyéb állati termékekben s ezek minősége nem emelkedett megfelelő mértékben. Ez aránytalanságot okozott a la­kosság fogyasztási szükségletei és a hús-, zsiradék-, tej-, tojás-, gyapjú és más állati termékek meglévő forrásai között. A szarvasmarha-, ló- és baromfitenyésztés szempontjából az ötéves tervben előirányzott összfeladatok teljesítésével messze elmarad­tunk. Ugyanilyen elmaradás érezhető a fi­nom- és félfinomgyapjas juhok arányszámá­nak az egész juhállományhoz viszonyított növelése tekintetében is. Csak kis mértékben valósult meg a juhfaj­­ták megjavításának (cigáraztatásának) fela­data. A tehenek csekély arányszáma a szarvas­­marhák összlétszámához képest ugyancsak komolyan akadályozza az állomány gyarapí­tását és a globális tejtermelés fokozását A néptanácsok és a mezőgazdasági szer­vek nem fordítottak fontosságának megfelelő figyelmet a lótenyésztésre. Sok állami gaz­daságban és kollektív gazdaságban nem tö­rődnek kellőképpen a lovak gondozásával, takarmányozásával és munkára való felhasz­nálásával. Nincs elegendő szekér és lószer­szám, ami gátolja a lovak észszerű felhasz­nálását a szállításban és a mezei munká­ban. Nem gondoskodnak eléggé az állatoknak legelőn és istállóban való hizlalásáról s en­nek következtében, valamint a fiatal állatok levágásának és a nőstény állatok gyakori meddőségének következtében, a kollektív és állami gazdaságokban, valamint az egyéni parasztgazdaságokban évente veszteségek állanak elő, mind a népgazdaság, mind a dol­gozó parasztok kárára. Az állattenyésztés kedvezőtlen helyzete el­sősorban a nem kielégítő takarmánytermesz­tésre és takarmányozásra vezethető vissza. Az ötéves terv a takarmánynövényekkel be­­vetett területnek 1950-hez viszonyított 143 százalékos növelését és a hektáronkénti ter­méshozam megfelelő fokozását irányozza elő. Az 1951-1953. évekre előirányzott feladatok csak részben valósultak meg, amihez az aszály is hozzájárult Sok rajonban csak kis területeken vetnek takarmányfüveket. A természetes legelők és kaszálók s a termesztett takarmányfüvek hektáronkénti terméshozama még alacsony. Elhanyagolták a gyökér- és kobakostakarmá­­nyok, valamint a silókukorica és a napraforgó termesztését, pedig erjesztési célokra ezek a legértékesebb és legtermelékenyebb takarmá­nyok, elhanyagolták a természetes kaszálók és legelők megjavításának és észszerű ki­használásának feladatát is. Komoly hiányosság az is, hogy minden év­ben késve kaszálják le a termesztett és ter­mészetes szénát, ami jelentős mennyiségi veszteséggel és a széna tápértékének csök­kenésével jár. A takarmány silózását gyengén szervezték meg. Számos kollektív gazdaságban nem fordí­tanak kellő figyelmet a közös tulajdonban lévő állatok tenyésztéséhez szükséges takar­mányalap biztosítására és nem tartják tiszte­letben a kollektív gazdaságok alapszabályza­tának a takarmányelosztásra vonatkozó ren­delkezéseit. A szálas- és abrak takarmányfélék nagy részét a teljesített munkanapegységek fejében szétosztják s egyes esetekben a kollektivisták közös tulajdonát képező állatok a szükséges takarmány nélkül maradnak. A néptanácsok, a helyi mezőgazdasági szervek nem nyújtanak kellő segítséget a kol­lektiv gazdaságoknak az állat- és baromfite­nyésztő telepek létesítéséhez, a takarmány­­alap létrehozásához, állatistállók építéséhez és az állattenyésztéshez szükséges káderek kiképzéséhez. Nem segítik kellőképpen a kollektivistákat a személyes tulajdonukat képező állatok be­szerzésénél és ezeknek takarmánnyal való ellátásánál, valamint a legelők biztosításánál sem. Az állattenyésztésnél és szaporításnál nem fordítanak kellő figyelmet a minőség megja­vítására. Nem alkalmazzák kielégítő mértékben a háziállatok mesterséges megtermékenyítését, noha ez lehetővé teszi a nagyobb termelé­kenységű állatok gyorsabb ütemű szaporítá­sát. A zootechnikai-állategészségügyi ellátás megszervezése nem kielégítő, a tartományok és rajonok zootechnikai-állategészségügyi há­lózata hézagos. Egyes rajonokban az állatok egészségi állapotában sok a kívánnivaló mind a szocialista szektorban, mind a dolgozó pa­rasztság egyéni gazdaságaiban. A fejlett tudomány és tapasztalat vívmá­nyait csak lassú ütemben honosítják meg az állattenyésztés területén. Még nem alkalmaz­zák következetesen a zootechnikai minimum előírásait, jóllehet ez fontos tényezője az ál­lomány szaporításának és az állatok maga­sabb termelékenységének. A tudományos ku­tató intézetek munkája jobbára elvont jelle­gű és elmarad a zootechnika gyakorlati köve­telményei mögött. Teljesen elégtelenül nép­szerűsítik és alkalmazzák a termelésben az élenjáró állattenyésztők munkaeredményeit. Az állattenyésztés terén gyenge a gépesí­tés mind az állami, mind a kollektív gazda­ságokban. Igen csekély mértékben gépesítet­ték a takarmány összegyűjtését és feldolgo­zását, a legelők és kaszálók javítási munká­latait, valamint az állattenyésztő gazdasá­gokban végzett nagy munkaigényes munkála­tokat — a takarmányelőkészítést, a tehenek itatását és fejését, a juhnyírást és a belső szállítást. A gép- és traktorállomások egyál­talán nem foglalkoznak a nehéz munkák gé­pesítésével a kollektív gazdaságok állatte­nyésztő telepein. Sok állami gazdaságban, ménesben és kol­lektív gazdaságban nem biztosítanak elegen­dő istállót és ólat az állatoknak és a ba­rom­­fiknak, a meglévőket pedig nem javítják ki idejében. Az állatok istállózása nem kielégí­tő. Mindez az állatok hozamának csökkené­sét és főleg a fiatal állatok megbetegedését és pusztulását vonja maga után. Gyengén szervezték meg az állami gazda­ságok, ménesek és kollektív gazdaságit épí­­tőanyag ellátását. Komoly fogyatékosságok mutatkoznak az állattenyésztési szakemberek és vezető káde­­rek kiképzése és foglalkoztatása terén. Hiá­nyosan szervezték meg a kollektív gazdasá­gokban, az állami mezőgazdasági vállalatok­ban és ménesekben, valamint a dolgozó pa­rasztok egyéni gazdaságaiban az állatokat ellátó tömegkáderek (brigádosok, fejők, ál­latgondozók, juhászok, istállószemélyzet, ba­­romfigondozók stb ) kiképzését. Az állami gazdaságokban nem létesítettek kielégítő takarmányalapot, nem használják fel elegendő mértékben a meglévő lehetősé­geket az állat- és baromfiállomány növelésé­re, s igen csekély arányban termesztik és használják fel a nedvdús takarmányokat és főleg az erjesztett takarmányt. A takarmánynövények kis hektárhozama folytán ezeknek a gazdaságoknak a takar­­mánymérlege az abraktakarmányok tekinte­tében hiányt mutat fel. A rossz munkaszerve­zés következtében nem teljesítik az állatok hozamának fokozására vonatkozó feladatokat s ezért a hús, a tej, a gyapjú, és más állati termékek önköltsége magas. Az állattenyésztés fejlesztése körüli komoly hiányosságok onnan erednek, hogy a földmű­velésügyi és erdészeti minisztérium, a népta­nácsok és a helyi mezőgazdasági szervek nem irányítják kellőképpen a mezőgazdaság e fontos ágának fejlődését. Ennek következtében évről évre teljesítetlen marad az állattenyész­tés fejlesztésének és az állati termékek beszol­gáltatásának állami terve. Az egyénileg gazdálkodó dolgozó paraszto­kat nem serkentették kellőképpen az állat­­tenyésztésre. A községi legelők és az egyéni gazdaságok állatállományának takarmányalapját képező más területek nem kielégítő karbantartása, a szarvasmarhák beszerzéséhez, fejlesztésé­hez és tenyésztéséhez szükséges hitelek meg­szerzésének korlátozott lehetőségei, az állat­egészségügyi ellátás elégtelensége, valamint a hí­zott marháknak és a fejősteheneknek me­zőgazdasági munkára és szállításra való fel­­használása komolyan fékezte a dolgozó pa­rasztok egyéni gazdaságaiban folytatott ál­lattenyésztés fejlődését. Ahhoz, hogy ezt a helyzetet az RMP KV 1953 augusztus 19—20-i bővített plenáris ülé­sén hozott határozatok szerint orvosoljuk, olyan intézkedések programmját kell alkal­maznunk,­­amely megfelelő ösztönzést és tá­mogatást nyújt az állattenyésztés terén a dol­gozó parasztok egyéni gazdaságainak, a kol­lektív gazdaságoknak, a mezőgazdasági és ál­lattenyésztő társulásoknak s az állami mező­gazdasági állattenyésztő vállalatoknak. Ennek az lesz az eredménye, hogy fokozódik a város és a falu közti árucsere, a munkás­­osztály vezetésével megszilárdul és elmélyül a munkásosztály és a dolgozó parasztság szö­vetsége A Román Népköztársaság mezőgazdasága fejlődésének egyik legfőbb problémája az állat- és baromfiállomány szüntelen szaporí­tása mellett az állatok hozamának egyidejű fokozása a hús, zsiradék, tej, gyapjú, tojás és más állati termékek globális és árutermelé­sének fokozása. Ez egyben állandó feladata a földművelésügyi és erdészeti minisztériumnak, a néptanácsoknak, a mezőgazdasági szervek­nek, az egyénileg dolgozó parasztoknak, a a kollektivistáknak, az állami gazdaságokban, ménesekben és farmokban dolgozó munká­soknak és az állattenyésztési szakembereik­nek. Ez arra kötelezi a földművelésügyi és erdé­szeti minisztériumot, a néptanácsokat és a helyi mezőgazdasági szerveket, hogy meg­szüntessék az állattenyésztési munkában fenn­álló hiányosságaikat és biztosítsák az álla­tok számának és termelékenységének olyan arányai növelését, hogy a következő 2-3 év­ben az eddiginél jóval nagyobb mértékben elégítsék ki a városi és falusi dolgozók élelmiszerszükségletét és a könnyűipar nyers­anyag szükségletét. A néptanácsok és a mezőgazdasági szer­vek feladata, hogy fokozzák a dolgozó pa­rasztok, kollektivisták, az állami gazdaságok­ban, méntelepeken és farmokon dolgozó munkások politikai éberségét a kulákságnak és más ellenséges elemeknek arra irányuló kísérleteivel szemben, hogy fékezzék és alá­í. SZAKASZ. — Az állattenyésztés alap­vető feladata az, hogy 1954—1956-ban jelen­tős mértékben megjavítsa a városi és falusi dolgozó lakosság ellátását állati termékek­kel s a könnyű- és élelmiszeripar ellátását a közszükségleti cikkek gyártásához szükséges nyersanyagokkal. E feladat teljesítéséhez a következőkre van szükség: a) az állat- és baromfiállomány állandó növelésére, továbbá a fajták és minőségük megjavítására, figyelembe véve az egyes vi­dékek sajátosságait; b) az állatok és baromfik hozamának nö­velésére a hús- és zsiradéktermelés, továbbá a tej, gyapjú, tojás és más állati termékek termelése terén; c) a takarmánynövényekkel bevetett terü­letek növelésére ,terméshozamuk fokozására, továbbá a természetes legelők és kaszálók megjavítására; d) a gépesítés széleskörű meghonosítására az agrozootechnikai telepeken, az állattenyész­tésben, a takarmány­termesztésben és a többi nagy munkaigényes termelési folyamatnál; e) istállók biztosítására az egész állat- és baromfiállomány számára, észszerű gondozá­suk és tenyésztésük céljából; f) az állatok és baromfik zootechnikai és állatorvosi gondozásának gyökeres meg­javítására, a zootechminimum pontos betar­tására s a tömegek mozgósítására az állatok és baromfik fertőző betegségeinek leküzdé­sére; g) a zootechnikai és állatorvosi tudomá­nyos kutatások fejlesztésére, az állatok és baromfik számbeli és minőségi növelésével, új állat- és baromfifajtáik kitenyésztésével, to­vábbá a hozamok fokozásával kapcsolatos problémák tanulmányozása és megoldása cél­jából; h) a zootechnikai és állatorvosi káderek oktatásának megjavítására minden olyan te­vékenységi területen, amely kapcsolatban áll az állattenyésztés fejlesztésével; 1) az állattenyésztési dolgozók és szak­emberek munka- és életkörülményeinek meg­javítására. Ezt az alapvető feladatot úgy valósíthatjuk meg, ha az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztokat érdekeltté tesszük és irányítjuk az állatállomány növelésében és megjavításá­ban s ha a kollektív gazdaságokat és mező­­gazdasági társulásokat érdekeltté tesszük és irányítjuk az állattenyésztés fejlesztésében és elősegítjük szervezeti-gazdasági megszi­lárdulásukat, ha helyesen tervszerüsítjük és szervezzük meg az állami gazdaságok mun­káját az állattenyésztés állandó fejlesztése és az állatok hozamának fokozása érdekében. 2. SZAKASZ. — Figyelembe véve az ötéves terv 1954—1955-re előirányzott feladatait a) 1956 végéig a Román Népköztársaság állatállományát legalább a következő meny­­nyiségre kell emelni. — Szarvasmarha összesen 4.930.000 darab ebből: tehén 2.365.000 * — Juh összesen 13.800.000 „ ebből: anyajuh és nősténybárány 9.600.000 s 4. SZAKASZ. —­ A szarvasmarhaállomány­­nak 1956 végén el kell érnie a 4.930.000 da­rabot, ezen belül a tehénállománynak a 2.365.000 darabot, s elsősorban a tejelő- és húsos fajták számbeli növelésére kell töre­kedni. Ennek érdekében: a) Különös figyelmet kell fordítani a kö­vetkező szarvasmarhafajták szaporítására és megjavítására: a Switz (borzderes) fajtára Máramarossziget, Viác, Avas, Lápos és Nagybánya rajonokban, a szimmentháli faj­­tára Marosvásárhely, Székelyudvarhely, Med­­gyes, Ágota, Sztálin, Sepsiszentgyörgy, Kő­halom, Zsibó, Temesvár, Lugos és Nagyszent­­miklós rajonokban; a pintzgaui fajtára Szász­sebes, Nagyszeben, Hátszeg, Vatra Dornei, Campulung és Gura Humorului rajonokban; a vör-és sztyeppei fajtára Constanta és Med­­gid­­ rajonokban; a szürke sztyeppei fajtára T­isesti, lasi, Codaesti és Vasiui rajonok­ban. b) A földművelésügyi és erdészeti minisz­tériumnak s a népt­an­ácsoknak intézkedniük kell, hogy 1954—1956 folyamán kiváló faj­bikáikat biztosítsanak az egyéni parasztgaz­daságok, a kollektív gazdaságok és az álla­mi mezőgazdasági vállalatok egész szarvas­­marhaállománya számára. Intézkedniük kell az apaállatok helyes fel­­használásáról, valamint jó gondozásukról, ellátásukról és táplálásukról. c) Az össz-tejtermelés fokozása s az állat­­állománynak szaporítás útján való növelése érdekében minden Intézkedést meg kell ten­ni az egyéni parasztgazdaságok, a kollektív gazdaságok, az állami állattenyésztő telepek és mezőgazdasági vállalatok tenyésztehenei­­nek számbeli növelésére, hogy 1956 végéig az ország egész szarvasmarhaállományában a tehenek részaránya 48 százalékra emelked­jék, a városok és az ipari központok közül pedig legalább 60 százalékra Csak akkor tekinthető teljesítettnek a szarvasmarhaállomány terve, ha a tehénállo­mány növelésének számszerű tervét is telje­sítették A tehénállomány növelése érdekében a földművelésügyi és erdészeti minisztériumnak aknázzák az állattenyésztés fejlesztését célzó intézkedések alkalmazását. A minisztériumok és a néptanácsok fela­data irányítani a dolgozó parasztságot, a kollektivistákat és az állami gazdaságokban, méntelepeken és farmokon dolgozó munkáso­kat, hogy az állattenyésztés fejlesztésére irá­nyuló állami terv teljesítésével és túlszárnya­lásával növeljék az állat- és baromfiállo­mányt, fokozzák hozamukat, biztosítsák és szélesítsék ki a takarmányalapot. — Sertés összesen 4.600.000 H ebből: koca 700.000 -n — Ló összesen 1.240.000 „ ebből: kanca 445.000 , — Házinyúl összesen 1.000.000 „ — Méhcsalád összesen 1.100.000 család b) 1956-ban állatonként legalább a követ­kező hozamot kell elérni: — Tehéntej 1.300 liter ebből kifejt tej 800 „ — Finom és félfinom gyapjú 2,5 kg — Durvaszálú gyapjú 1,8 „ — Tyúktojás 80—90 darab c) Ki kell szélesíteni a széna, gyökértakar­­mán­y és silótakarmány vetésterületét, úgy, hogy az 1956-ban elérje az 1.300.000 hektárt. Ebből: — Régi évelő fü 645.000 hektár — Új évelő fü 140.000 „ — Egyéves fü 370.000 „ ebből szudáni fü 65.000 „ — gyökértakarmány és takar­­mánytök 75.000 — silótakarmányok 70.000 „ d) Növelni kell a takarmánytermelést te­rületegységenként oly módon, hogy 1956-ban legalább a következő termést érjük el: — Évelő fűből készült sz­én­a 3.900 kg hektáromként — Egyéves fűből készült széna 3.000 „ M — Gyökér takarmá­nyok 23.000 b „ — Silótakarmányok 23.000 * „ — Természetes széna 2.200 „ „ A takarmányalap és az előirányzott hektá­ronkénti hozam biztosítása az elkövetkező években, lényeges feltétele az állattenyésztés előtt álló feladatok megoldásának. 3. SZAKASZ. — Az állattenyésztésnek és az állati termékek termelésének 1956 végén el kell érnie: — Húsból és zsira­dékból kb. 600.000 tonnát­­— Tehéntejből kb. 20.500.000 hektolitert — Gyapjúból összesen 25.400 tonnát — Tojásból legkevesebb 2 000.000.000 darabot Az állattenyésztés fejlesztésére szolgáló Intézkedések programmjának teljesítése bizto­sítja a kollektív gazdaságok, a kollektivisták, az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok jövedelmének és saját fogyasztásának szá­mottevő növekedése mellett, a városi dolgo­zók fogyasztásának jelentős növekedését is. Az állami alap forrásai — amely biztosítja a városi dolgozók fogyasztásának növekedé­sét —, 1953-hoz viszonyítva 1956-ban a kö­vetkező arányban kell hogy növekedjenek: Húsból és zsiradékból kb. 140.000 tonnával s el kell érniök kb. a 300.000 tonnát. Tehéntejből kb. 1.100 000 hektoliterrel, s el kell érniök kb. a 3.000.000 hektolitert Gyapjúból kb. 4.000 tonnával, s el kell ér­­ni­ök kb a 14 000 tonnát. Tojásból kb. 200 000.000 darabbal, s el kell érniök kb. a 300.000.000 darabot, és a tartományi néptan­ácsok végrehajtó bi­zottságainak ismertetniök kell a rajon­ nép­tanácsok végrehajtó bizottságaival a növen­dékmarhák tenyésztésével kapcsolatos fela­dataikat d) Tanácsoljuk az egyéni parasztgazdasá­goknak és a kollektív gazdaságoknak s köte­lezzük az állami állattenyésztő telepeket és mezőgazdasági vállalatokat, hogy a teheneket élősúlyuknak és hozamuknak megfelelő tel­jes adaggal táplálják, hogy jó legelőt bizto­sítsanak a tejelő teheneknek, hogy szervezzék meg a természetes legelőkön a szakaszos le­geltetést, a legelőkön létesített nyári szállá­sokat, az éjszakai legeltetést nyáron, a pet­etetést zöld- és abraktakarmánnyal, mindezt azért, hogy kiküszöböljék a tejhozam csökke­nését, ami nyáron a zöldtakarmány hiányá­nak, télen pedig a tehenek rossz tartásának tulajdonítható. Minden községben, minden kollektív gazda­ságban és állami gazdaságban a legelőkön és az istállóknál is itatókat kell létesíteni. 5. SZAKASZ. — A hús minőségének meg­javítása és a húsellátási források növelése érdekében a földművelésügyi és erdészeti mi­nisztériumnak és a néptanácsoknak irányíta­­niok kell a kollektív gazdaságokat és az egyéni parasztgazdaságokat a szarvasmarhák, jó karbantartása és hizlalása érdekében tett műszaki-szervezési intézkedésekkel kapcsola­tosan és ugyanakkor 1954-től kezdve biztosí­taniok kell a terméketlen és munkára képtelen egy éven felüli bikaborjak vágási célokra való gondozását és hizlalását. 6. SZAKASZ. — A kollektív gazdaságok és az egyéni parasztgazdaságok lovakkal, igás ökrökkel és gépi eszközökkel való ellá­tásának arányában a földművelésügyi és er­dészeti minisztériumnak és a néptanácsok­­na­k intézkedniök kell, hogy a teheneket ne használják fel a mezőgazdasági munkákra. Tanácsoljuk a kollektív gazdaságoknak és az egyéni parasztgazdaságoknak, hogy 1954-től kezdve egy bizonyos számú bikaborjút hagy­janak meg évenként tenyész­célokra, egy bi­zonyos számút pedig az igásökörállomány ki­egészítésére, résére és fejlesztésére Kőrös, Szalonta, Nagy­várad, Székelyhid, Nagykároly, Constanta,­ Ba­badag, Macin és Medgidia rajonokban; a ci­­gája fajtára Sepsiszentgyörgy, Sztálin, Si­naia, Mizil, Buzau Maicanesti és Fetesti rajonokban; a karakü­ fajtára Botosáni, Do­­rohoi és Trusesti rajonokban; a curkávia faj­tára pedig Tg-Neamt, Piatra Neamt és Nagy­szeben rajonokban. 8. SZAKASZ — A földművelésügyi és er­dészeti minisztériumoknak és a néptanácsok­nak 1954—1955-ben biztosítaniok kell meg­felelő számú, jó minőségű laikosokat az egyéni parasztgazdaságok, kollektív gazda­ságok, állami állattenyésztő telepek és me­zőgazdasági vállalatok anyaállatállományá­nak, észszerűbben kell megszervezniük a ko­sok felhasználását, gondozását, ellátását és táplálását. 9. SZAKASZ. — A földművelésügyi és er­dészeti minisztériumnak és a néptanácsok­nak meg kell tenniök a szükséges intézkedé­seket a finom és félfinom gyapjas juhállo­mány növelésére. Tilos a finom és félfinom gyapjas juhokat durvagyapjas kosokkal hágatni. Minden durvagyapjas kost el kell távolíta­ni a finom és félfinom gyapjas juhnyájból, valamint azokból a durvagyapjas juhnyájak­­ból, amelyeket finom- és félfinomgyapjas ko­sokkal való kereszteződésre szántak. 10. SZAKASZ. — A merinói juhállomány növeléséhez szükséges kedvező körülmények biztosítására, az állami mezőgazdasági vál­lalatoknál tilos a merinói juhok fejese. Taná­csoljuk a kollektív gazdaságoknak és az egyéni parasztgazdaságoknak is, hogy ne fej­jék többé a merinói juhokat. Azok a kollektív gazdaságok, a kollekti­visták háztáji gazdaságai és egyéni paraszt­­gazdaságok, amelyek a fenti útmutatást al­kalmazzák, mentesülnek­­ a merinói juhok után az államnak járó kötelező tejkvóta be­­szolgáltatása alól. 11. SZAKASZ. — A földművelésügyi és erdészeti minisztérium és a néptanácsok kö­­telesek intézkedni a karakül fajtájú prhál­­lomány állandó növelése, a karakül fajtájú ju­­hok szaporításának megjavítása és a bárány­­bőr minőségének javítása érdekében. A karakül juhállomány növelése céljából tanácsoljuk az egyéni parasztgazdaságoknak, a kollektív gazdaságoknak és a kollektivistáknak, hogy azokban az övezetekben, ahol ezt a fajta ju­­hot kell tenyészteni, a racka juhokat karakül kosokkal keresztezzék és biztosítsák a kara­­kül bárányok gondozását és nevelését. 12. SZAKASZ. — A tejtermelés és a dur­­vagyapjas báránybőr termelésének növelése céljából a földművelésügyi és erdészeti mi­nisztérium és a néptanácsok ösztönözzék az egyéni parasztgazdaságokat és a kollektív gazdaságokat, hogy tenyésszenek racka faj­­tájú juhokat, amelyek nagy tejhozamot és jó minőségű báránybőrt adnak, biztosítsák azoknak a kosoknak a tenyésztését és ész­szerű felhasználását a hágatásnnál, amelyek nagy tejhoz­am­, jó minőségű báránybőrt adó juhoktól származnak. 13. SZAKASZ.­­ A földművelésügyi és erdészeti minisztérium és a néptaná­csok in­­tézkedjenek a juhok gondozásának és táplál­­lásának megjavításáról, továbbá az egyéni parasztgazdaságok, a kollektív gazdaságok és az állami állattenyésztő vállalatok egész juhállománya számára szükséges legelők és itatok biztosításáról. 14. SZAKASZ — A gyapjú és hús minős­­égének megjavítása érdekében tanácsoljuk az egyéni parasztgazdaságoknak, a kollektív gazdaságoknak és a kollektivistáknak,­ hogy ne vágják le az egy éven aluli kos és ürü bárányokat húsuk felhasználásáért. L FEJEZET Az állattenyésztés alapvető feladatai 1954—1956-ban II. FEJEZET A szarvasmarhatenyésztés III. FEJEZET A juhállomány növelése és hozamának emelése 7. SZAKASZ. — A földművelésügyi és erdészeti minisztériumnak és a néptanácsok­nak Intézkedniök kell a juhállomány állandó növeléséről, különösen a finomgyapjas és fél­­finomgyapjas fajok növeléséről, úgy, hogy 1966 végére a juhállomány legalább 13.800.000 darabra emelkedjék, s ebből 9.600.000 darab anyajuh és nősténybárány legyen. A juhtenyésztés fejlesztése, a szaporodási arány növelése, a gyapjúterm­elés növelése és minőségének megjavítása érdekében különös gondot kell fordítani a merinói fajta terjesz- IV. FEJEZET A sertésállomány számszerű növelése és hozamának fokozása 15. SZAKASZ. — A népgazdaság szükség­leteinek kielégítése érdekében a lakosságnak hússal és zsiradékkal való ellátása céljából, a földművelésügyi és erdészeti minisztérium, az élelmiszeripari minisztérium, a népta­nácsok Intézkedjenek a sertésállomány szüntelen növeléséről, a sertések minőségé­nek megjavításáról, hozamuk fokozásáról, úgyhogy a sertésállomány 1956 végéig elérje a 4.600.000 darabot s közülük mintegy 700.000 darab koca legyen. A sertéstenyésztés iránya a zsírsertések és a vegyes fajták (hús- és zsirsertések) állo­mányának növelése. Különleges figyelmet kell fordítani a man­galica fajta sertés tenyésztésére Nagyvárad, Arad és Nagybánya tartományokban és Tul­­cea, Harsova, Fetesti, Calarasi és Corabia rajonokban, a báznai fajtákra Sztálin tarto­mányban és Marosvásárhely, Székelyud­varhely és­ Nagyenyed rajonokban, a fehér húsos fajtára Suceava tartományban és Te­mesvár, Detta, Nagyszentmiklós és Sztálin rajonokban. 16. SZAKASZ. — A sertésállomány növe­lésére és a sertések szaporulatának fokozásá­ra vonatkozó terv teljesítése érdekében a földművelésügyi és erdészeti minisztérium s a néptanácsok az 1954—1956. évek folyamán kötelesek biztosítani a kollektív gazdaságok, az egyéni parasztgazdaságok és az állami mezőgazdasági vállalatok egész kocaállo­­mányinak megfelelő számú fajkanokat; kö­­telesek megszervezni a kanok észszerű fel­­használását a bugatásoknál, kötelesek gom­­doskodni a kocák és kanok gondozásának és etetésének megjavításáról. 17. SZAKASZ. — Kötelezzük az állami ál­­lattenyésztő telepeket és mezőgazdasági váll­lelátókat s tanácsoljuk az egyéni parasztgaz­­daságoknak és a kollektív gazdaságoknak, hogy létesítsenek mesterséges legelőket —­ főleg lucernásokat — a sertéseknek, bizto­­sítsák az egész sertésállomány részére a nedvdús és dúsított takarmányt. Vezessék ba a szemeskukorica, takarmányrépa, csicsóka és burgonya termesztését. Intézkedjenek a takarmányok silózásáról, a lucernaszénaliszt és lóhere széleskörű bevezetéséről a sertések etetésénél. Fokozzák a zsírsertések, továbbá a hús- és zsírsertések hizlalását s erre a cél­­ra elsősorban a tavaszi fiadzásokból szár­­mazó malacokat használják fel. A nagyobb hús- és zsiradéktermelés eléré­­se érdekében, széleskörűen kell alkalmazni a mesterséges keresztezés módszerét s ehhez a zsirsertések, továbbá a hús- és zsirsertések kanjait kell felhasználni. V. FEJEZET Lótenyésztés 18. SZAKASZ. — A földművelésügyi és erdészeti minisztérium, valamint a néptaná­­csok foganatosítsanak intézkedéseket a lóál­lomány növelésére és minőségi megjavításá­ra olyképpen, hogy az 1956. év végéig lega­lább 1.240.000 darabbal — s ezen belül a kancák száma 445.000 darabbal­­ növeked­jék, megszüntetve azt a helytelen szemléle­tet, amely lebecsüli a lótenyésztés fontossá­gát. A lótenyésztést olyan irányban kell a jö­vőben fejleszteni, hogy gyarapodjék a mező­­gazdaságban és a szállításban felhasznált lóállomány és megjavuljanak az értékesebb helyi lófajták tulajdonságai. Különleges figyelmet kell fordítani a lipi­cai lófajták tenyésztésére Fogaras és Nagy­szeben rajonokban; a Noniusz fajtájuakéra Detta, Temesvár, Nagyszentmiklós, Arad, Kőrös, Sztálin és Kőhalom rajonokban; a Hucul fajtájuakéra Campulung, Vatra Dor­nei és Radauti rajonokban, valamint a dob­­rudzsai lovak tenyésztésére Constanta és Medgidia rajonokban. 19. SZAKASZ. — A lóállomány növelésére vonatkozó faladat végrehajtása érdekében a földművelésügyi és erdészeti minisztérium­nak, valamint a néptanácsoknak 1954—1956 folyamán kötelességük gondoskodni az egyé­ni parasztgazdaságokban, a kollektív gaz­­daságokban és az állami gazdaságokban le­vő kancaállománynak megfelelő számú faj­­javító ménekről, meg kell szerveződök a mé­nek célszerű kihasználását és meg kell javí­­taniuk a tenyészkancák és a mének gondo­zását, tartását és takarmányozását. 20. SZAKASZ. — 1954-től kezdve be kell vezetni a három évet betöltött és tenyésztés­re alkalmas összes kancák kötelező fedez­tetését az egyéni parasztgazdaságokban, a kollektív gazdaságokban, az állami állatte­nyésztő vállalatokban és a többi gazdaság­ban. A fedeztetés! kampány időszakában a tar­tományi néptanácsoknak joguk van a fedez­tetés! állap­ásokon felhasználni az összes tenyésztésre alkalmas farméneket és javított fajtájú méneket — függetlenül attól, hogy kinek a tulajdonában vannak (kivéve az ál­lami ménesek és a méntelepek méneit). A tartományi néptanácsok végrehajtó bizottsá­gai határozatilag állapítják meg a fedezte­tésre használt mének tulajdonosainak járó díjszabás összegét. Szigorúan tilos a néptanácsoknak munká­ra használni a fedeztetésre kiválogatott mé­neket 21. SZAKASZ. — A földművelésügyi és erdészeti minisztérium köteles: a) A fajlovak tenyésztése és szaporítása szempontjából szakosítani a méneseket és 1954 folyamán elkészíteni minden egyes mé­nes szervezési-gazdasági fejlesztésének táv­­lati tervét. b) Három új ménest létesíteni Arad és Nagyvárad tartományokban, valamint a Ma­gyar Autonóm Tartományban és két ménte­lepet Arad és Kolozsvár tartományban. 22. SZAKASZ — A földművelésügyi és erdészeti minisztérium és a néptanácsok kö­telesek 1954-től kezdve a ménesek, méntele­pek, az állami gazdaságok és kollektív gaz­daságok mellett csikótelepeket létesíteni a saját gazdaságukból származó és az egyéni­leg gazdálkodó parasztoktól vásárolt csikók nevelésére. 1956-ig bezárólag legkevesebb 22.500 darab csikót kell ily módon felnevelni. Ezeket a csikókat elsősorban a saját gaz­­daság lóállományának kiegészítésére kell felhasználni, a felesleges csikókat pedig elő­választás után — de semmiesetre sem 6—7 hónapnál fiatalabb korban — el kell adni a sajá­­t átok és munkaállatok vásárlásával és eladásával foglalkozó állami vállalatnak. A pénzügyminisztérium — a földművelés­ügyi és erdészeti minisztérium javaslata alapján — minden évben a kollektív gazda­ságok rendelkezésére bocsátja a szükséges hiteleket és az állami gazdaságok, ménesek és méntelepek számára kiutalja a szükséges pénzügyi eszközöket a feladatul adott csikó,­telepek megszervezéséhez. 23. SZAKASZ. — A földművelésügyi és erdészeti minisztérium, valamint a néptaná­­csok kötelesek minden állami gazdaság, mé­­nes, méntelep és a lótenyésztő telepekkel rendelkező gazdaság számaira megfelelő földterület kiutalásával biztosít­ami a takar­­mányalapot és megszervezni a lovak észsze­­rű takarmányozását és tartását, valamint az irányított csikónevelést 24. SZAKASZ. — Az Állami Mezőgazda­­sági Termékbegyűjtő Bizottság, valamint a földművelésügyi és erdészeti minisztérium 1954-től kezdve köteles minden évben annak figyelembevételével megszabni a méneseknek és méntelepeknek a mezőgazdasági és állati termékek állami beadására vonatkozó köte­­lezettségeit, hogy kellő mennyiségű abrakta­­karmányuk és más takarmányuk maradjon. VI. FEJEZET Baromfi- és kisállattenyésztés 25. SZAKASZ.­­ A földművelésügyi és erdészeti minisztériumnak, valamint a nép­tanácsoknak intézkedniök kell a baromfiál­lomány növeléséről az egyéni parasztgazda­ságokban, a kollektív gazdaságokban és az állami gazdaságokban, valamint arról, hogy teljes mértékben kihasználják hazánk kedve­ző természeti adottságait víziszárnyasok te­­nyésztésére. A baromfiállomány gyarapítására vonat­kozó terv teljesítése érdekében a földmíve- lésügyi és erdészeti minisztérium valamint (Folytatás a 4. oldalon) 3

Next