Előre, 1954. január (8. évfolyam, 1937-1961. szám)
1954-01-03 / 1937. szám
WM. Január 8., vasárnap ELŐRE a Román Népköztársaság állattenyésztésének fejlesztését szolgáló intézkedésekről az 1954-1956. évekre A szocializmus útján haladó népgazdaságunk fejlesztéséről szóló ötéves terv törvénye — az 1951-1955 közötti időszakra — feladatokat tűz ki mind az állatok számbeli gyarapítására, mind az évente elérendő hús-, tej-, gyapjú-, bőr- stb. hozamra vonatkozólag. A párt és a kormány politikája arra irányul, hogy a munkásosztály vezetésével szüntelenül erősödjék a munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetsége. Ennek a politikának az alapján az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok és a kollektív gazdaságok jelentős sikereket értek el az állattenyésztés terén. A sertés- és juhállomány növelése terén elértük az ötéves terv feladatainak megfelelő eredményeket. Szarvasmarha, juh- és sertésállományunk 1953 elején meghaladta a háború előtti színvonalat. Az 1948-tól 1953 elejéig terjedő időszakban szarvasmarhaállományunk 490.000 darabbal, sertésállományunk 2.064.000 darabbal, lóállományunk pedig 141.000 darabbal gyarapodott. Ezeknek az eredményeknek az eléréséhez hozzájárult az is, hogy hazánkban elterjedt a mezőgazdasági zootechnikai tudomány és a szovjet mezőgazdaság fejlett tapasztalata. Sok tartományban a dolgozó parasztság, a néptanácsok irányításával kiszélesítette a takarmánynövények termesztését, megjavította a kaszálókat és a legelőket s így jelentős sikereket ért el az állatállomány gyarapításában és hozamának fokozásában. A kollektív gazdaságok szép eredményeket értek el a közös tulajdont képező állatok tenyésztésének fejlesztésében. Sok kollektív gazdaság jelentős számú állattal rendelkezik: a bukaresttartományi „Georg Dimitrov" kollektív gazdaságnak például 91 szarvasmarhája (ezek között 34 tehene), 1.285 juha, 147 sertése és 172 lova van; a nagy bánya tartományi „Előre“ kollektív gazdaság állatállománya: 171 szarvasmarha (ezek között 47 tehén), 313 juh, 233 sertés és 146 ló. Az állam évente hiteleket és megfelelő eszközöket biztosít az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztoknak, a kollektivistáiknak és a kollektív gazdaságoknak, hogy apaállatok és fajállatok beszerzésével fejleszthessék állattenyészetüket. A községi fedeztető állomások jelenleg 1.170 ménnel, 24.380 bikával, 128.100 kossal és 12.080 kannal rendelkeznek. 783 állategészségügyi körzetet és 16 állatkórházat létesítettünk, ahol kezelésben részesítik a dolgozó parasztok állatait, a kollektív gazdaságoknak és ezektagjainak állatait, valamint az állami gazdaságok állatait. A Román Munkáspárt KV 1949 március 3—5-i plenáris ülésén hozott határozat irányelvei szerint az állami gazdaságok érezhetően növelték állat- és baromfiállományukat Egyes állami gazdaságok szép eredményeket mutathatnak fel az állatok hozamának fokozása terén. A chirnogi állami gazdaság például 1953-ban minden abrakolt tehén után 2.758 liter átlagos tejhozamot ért el. A nagyvárad tartományi székelyhídi állami gazdaságban a merinói juhok fejenkénti gyapjúhozama 5 kg és 250 gramm volt. Népi demokratikus rendszerünk számottevő vívmányai közé sorolhatjuk a parasztgazdaságok saját élelmiszerfogyasztásának nagyarányú növekedését Ugyanakkor a városi lakosság állandó szaporodása, a munkásosztály szakadatlan számszerű gyarapodása, megnövekedett igénye, az élelmiszeripar és a könynyűipar nyersanyagszükségletének szüntelen növekedése következtében megnövekedett az állati termékek városi fogyasztása is. A lakosság fokozott fogyasztási szükségleteihez képest az állatállomány, az állatok fejenkénti hozama húsban és egyéb állati termékekben s ezek minősége nem emelkedett megfelelő mértékben. Ez aránytalanságot okozott a lakosság fogyasztási szükségletei és a hús-, zsiradék-, tej-, tojás-, gyapjú és más állati termékek meglévő forrásai között. A szarvasmarha-, ló- és baromfitenyésztés szempontjából az ötéves tervben előirányzott összfeladatok teljesítésével messze elmaradtunk. Ugyanilyen elmaradás érezhető a finom- és félfinomgyapjas juhok arányszámának az egész juhállományhoz viszonyított növelése tekintetében is. Csak kis mértékben valósult meg a juhfajták megjavításának (cigáraztatásának) feladata. A tehenek csekély arányszáma a szarvasmarhák összlétszámához képest ugyancsak komolyan akadályozza az állomány gyarapítását és a globális tejtermelés fokozását A néptanácsok és a mezőgazdasági szervek nem fordítottak fontosságának megfelelő figyelmet a lótenyésztésre. Sok állami gazdaságban és kollektív gazdaságban nem törődnek kellőképpen a lovak gondozásával, takarmányozásával és munkára való felhasználásával. Nincs elegendő szekér és lószerszám, ami gátolja a lovak észszerű felhasználását a szállításban és a mezei munkában. Nem gondoskodnak eléggé az állatoknak legelőn és istállóban való hizlalásáról s ennek következtében, valamint a fiatal állatok levágásának és a nőstény állatok gyakori meddőségének következtében, a kollektív és állami gazdaságokban, valamint az egyéni parasztgazdaságokban évente veszteségek állanak elő, mind a népgazdaság, mind a dolgozó parasztok kárára. Az állattenyésztés kedvezőtlen helyzete elsősorban a nem kielégítő takarmánytermesztésre és takarmányozásra vezethető vissza. Az ötéves terv a takarmánynövényekkel bevetett területnek 1950-hez viszonyított 143 százalékos növelését és a hektáronkénti terméshozam megfelelő fokozását irányozza elő. Az 1951-1953. évekre előirányzott feladatok csak részben valósultak meg, amihez az aszály is hozzájárult Sok rajonban csak kis területeken vetnek takarmányfüveket. A természetes legelők és kaszálók s a termesztett takarmányfüvek hektáronkénti terméshozama még alacsony. Elhanyagolták a gyökér- és kobakostakarmányok, valamint a silókukorica és a napraforgó termesztését, pedig erjesztési célokra ezek a legértékesebb és legtermelékenyebb takarmányok, elhanyagolták a természetes kaszálók és legelők megjavításának és észszerű kihasználásának feladatát is. Komoly hiányosság az is, hogy minden évben késve kaszálják le a termesztett és természetes szénát, ami jelentős mennyiségi veszteséggel és a széna tápértékének csökkenésével jár. A takarmány silózását gyengén szervezték meg. Számos kollektív gazdaságban nem fordítanak kellő figyelmet a közös tulajdonban lévő állatok tenyésztéséhez szükséges takarmányalap biztosítására és nem tartják tiszteletben a kollektív gazdaságok alapszabályzatának a takarmányelosztásra vonatkozó rendelkezéseit. A szálas- és abrak takarmányfélék nagy részét a teljesített munkanapegységek fejében szétosztják s egyes esetekben a kollektivisták közös tulajdonát képező állatok a szükséges takarmány nélkül maradnak. A néptanácsok, a helyi mezőgazdasági szervek nem nyújtanak kellő segítséget a kollektiv gazdaságoknak az állat- és baromfitenyésztő telepek létesítéséhez, a takarmányalap létrehozásához, állatistállók építéséhez és az állattenyésztéshez szükséges káderek kiképzéséhez. Nem segítik kellőképpen a kollektivistákat a személyes tulajdonukat képező állatok beszerzésénél és ezeknek takarmánnyal való ellátásánál, valamint a legelők biztosításánál sem. Az állattenyésztésnél és szaporításnál nem fordítanak kellő figyelmet a minőség megjavítására. Nem alkalmazzák kielégítő mértékben a háziállatok mesterséges megtermékenyítését, noha ez lehetővé teszi a nagyobb termelékenységű állatok gyorsabb ütemű szaporítását. A zootechnikai-állategészségügyi ellátás megszervezése nem kielégítő, a tartományok és rajonok zootechnikai-állategészségügyi hálózata hézagos. Egyes rajonokban az állatok egészségi állapotában sok a kívánnivaló mind a szocialista szektorban, mind a dolgozó parasztság egyéni gazdaságaiban. A fejlett tudomány és tapasztalat vívmányait csak lassú ütemben honosítják meg az állattenyésztés területén. Még nem alkalmazzák következetesen a zootechnikai minimum előírásait, jóllehet ez fontos tényezője az állomány szaporításának és az állatok magasabb termelékenységének. A tudományos kutató intézetek munkája jobbára elvont jellegű és elmarad a zootechnika gyakorlati követelményei mögött. Teljesen elégtelenül népszerűsítik és alkalmazzák a termelésben az élenjáró állattenyésztők munkaeredményeit. Az állattenyésztés terén gyenge a gépesítés mind az állami, mind a kollektív gazdaságokban. Igen csekély mértékben gépesítették a takarmány összegyűjtését és feldolgozását, a legelők és kaszálók javítási munkálatait, valamint az állattenyésztő gazdaságokban végzett nagy munkaigényes munkálatokat — a takarmányelőkészítést, a tehenek itatását és fejését, a juhnyírást és a belső szállítást. A gép- és traktorállomások egyáltalán nem foglalkoznak a nehéz munkák gépesítésével a kollektív gazdaságok állattenyésztő telepein. Sok állami gazdaságban, ménesben és kollektív gazdaságban nem biztosítanak elegendő istállót és ólat az állatoknak és a baromfiknak, a meglévőket pedig nem javítják ki idejében. Az állatok istállózása nem kielégítő. Mindez az állatok hozamának csökkenését és főleg a fiatal állatok megbetegedését és pusztulását vonja maga után. Gyengén szervezték meg az állami gazdaságok, ménesek és kollektív gazdaságit építőanyag ellátását. Komoly fogyatékosságok mutatkoznak az állattenyésztési szakemberek és vezető káderek kiképzése és foglalkoztatása terén. Hiányosan szervezték meg a kollektív gazdaságokban, az állami mezőgazdasági vállalatokban és ménesekben, valamint a dolgozó parasztok egyéni gazdaságaiban az állatokat ellátó tömegkáderek (brigádosok, fejők, állatgondozók, juhászok, istállószemélyzet, baromfigondozók stb ) kiképzését. Az állami gazdaságokban nem létesítettek kielégítő takarmányalapot, nem használják fel elegendő mértékben a meglévő lehetőségeket az állat- és baromfiállomány növelésére, s igen csekély arányban termesztik és használják fel a nedvdús takarmányokat és főleg az erjesztett takarmányt. A takarmánynövények kis hektárhozama folytán ezeknek a gazdaságoknak a takarmánymérlege az abraktakarmányok tekintetében hiányt mutat fel. A rossz munkaszervezés következtében nem teljesítik az állatok hozamának fokozására vonatkozó feladatokat s ezért a hús, a tej, a gyapjú, és más állati termékek önköltsége magas. Az állattenyésztés fejlesztése körüli komoly hiányosságok onnan erednek, hogy a földművelésügyi és erdészeti minisztérium, a néptanácsok és a helyi mezőgazdasági szervek nem irányítják kellőképpen a mezőgazdaság e fontos ágának fejlődését. Ennek következtében évről évre teljesítetlen marad az állattenyésztés fejlesztésének és az állati termékek beszolgáltatásának állami terve. Az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztokat nem serkentették kellőképpen az állattenyésztésre. A községi legelők és az egyéni gazdaságok állatállományának takarmányalapját képező más területek nem kielégítő karbantartása, a szarvasmarhák beszerzéséhez, fejlesztéséhez és tenyésztéséhez szükséges hitelek megszerzésének korlátozott lehetőségei, az állategészségügyi ellátás elégtelensége, valamint a hízott marháknak és a fejősteheneknek mezőgazdasági munkára és szállításra való felhasználása komolyan fékezte a dolgozó parasztok egyéni gazdaságaiban folytatott állattenyésztés fejlődését. Ahhoz, hogy ezt a helyzetet az RMP KV 1953 augusztus 19—20-i bővített plenáris ülésén hozott határozatok szerint orvosoljuk, olyan intézkedések programmját kell alkalmaznunk,amely megfelelő ösztönzést és támogatást nyújt az állattenyésztés terén a dolgozó parasztok egyéni gazdaságainak, a kollektív gazdaságoknak, a mezőgazdasági és állattenyésztő társulásoknak s az állami mezőgazdasági állattenyésztő vállalatoknak. Ennek az lesz az eredménye, hogy fokozódik a város és a falu közti árucsere, a munkásosztály vezetésével megszilárdul és elmélyül a munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetsége A Román Népköztársaság mezőgazdasága fejlődésének egyik legfőbb problémája az állat- és baromfiállomány szüntelen szaporítása mellett az állatok hozamának egyidejű fokozása a hús, zsiradék, tej, gyapjú, tojás és más állati termékek globális és árutermelésének fokozása. Ez egyben állandó feladata a földművelésügyi és erdészeti minisztériumnak, a néptanácsoknak, a mezőgazdasági szerveknek, az egyénileg dolgozó parasztoknak, a a kollektivistáknak, az állami gazdaságokban, ménesekben és farmokban dolgozó munkásoknak és az állattenyésztési szakembereiknek. Ez arra kötelezi a földművelésügyi és erdészeti minisztériumot, a néptanácsokat és a helyi mezőgazdasági szerveket, hogy megszüntessék az állattenyésztési munkában fennálló hiányosságaikat és biztosítsák az állatok számának és termelékenységének olyan arányai növelését, hogy a következő 2-3 évben az eddiginél jóval nagyobb mértékben elégítsék ki a városi és falusi dolgozók élelmiszerszükségletét és a könnyűipar nyersanyag szükségletét. A néptanácsok és a mezőgazdasági szervek feladata, hogy fokozzák a dolgozó parasztok, kollektivisták, az állami gazdaságokban, méntelepeken és farmokon dolgozó munkások politikai éberségét a kulákságnak és más ellenséges elemeknek arra irányuló kísérleteivel szemben, hogy fékezzék és aláí. SZAKASZ. — Az állattenyésztés alapvető feladata az, hogy 1954—1956-ban jelentős mértékben megjavítsa a városi és falusi dolgozó lakosság ellátását állati termékekkel s a könnyű- és élelmiszeripar ellátását a közszükségleti cikkek gyártásához szükséges nyersanyagokkal. E feladat teljesítéséhez a következőkre van szükség: a) az állat- és baromfiállomány állandó növelésére, továbbá a fajták és minőségük megjavítására, figyelembe véve az egyes vidékek sajátosságait; b) az állatok és baromfik hozamának növelésére a hús- és zsiradéktermelés, továbbá a tej, gyapjú, tojás és más állati termékek termelése terén; c) a takarmánynövényekkel bevetett területek növelésére ,terméshozamuk fokozására, továbbá a természetes legelők és kaszálók megjavítására; d) a gépesítés széleskörű meghonosítására az agrozootechnikai telepeken, az állattenyésztésben, a takarmánytermesztésben és a többi nagy munkaigényes termelési folyamatnál; e) istállók biztosítására az egész állat- és baromfiállomány számára, észszerű gondozásuk és tenyésztésük céljából; f) az állatok és baromfik zootechnikai és állatorvosi gondozásának gyökeres megjavítására, a zootechminimum pontos betartására s a tömegek mozgósítására az állatok és baromfik fertőző betegségeinek leküzdésére; g) a zootechnikai és állatorvosi tudományos kutatások fejlesztésére, az állatok és baromfik számbeli és minőségi növelésével, új állat- és baromfifajtáik kitenyésztésével, továbbá a hozamok fokozásával kapcsolatos problémák tanulmányozása és megoldása céljából; h) a zootechnikai és állatorvosi káderek oktatásának megjavítására minden olyan tevékenységi területen, amely kapcsolatban áll az állattenyésztés fejlesztésével; 1) az állattenyésztési dolgozók és szakemberek munka- és életkörülményeinek megjavítására. Ezt az alapvető feladatot úgy valósíthatjuk meg, ha az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztokat érdekeltté tesszük és irányítjuk az állatállomány növelésében és megjavításában s ha a kollektív gazdaságokat és mezőgazdasági társulásokat érdekeltté tesszük és irányítjuk az állattenyésztés fejlesztésében és elősegítjük szervezeti-gazdasági megszilárdulásukat, ha helyesen tervszerüsítjük és szervezzük meg az állami gazdaságok munkáját az állattenyésztés állandó fejlesztése és az állatok hozamának fokozása érdekében. 2. SZAKASZ. — Figyelembe véve az ötéves terv 1954—1955-re előirányzott feladatait a) 1956 végéig a Román Népköztársaság állatállományát legalább a következő menynyiségre kell emelni. — Szarvasmarha összesen 4.930.000 darab ebből: tehén 2.365.000 * — Juh összesen 13.800.000 „ ebből: anyajuh és nősténybárány 9.600.000 s 4. SZAKASZ. — A szarvasmarhaállománynak 1956 végén el kell érnie a 4.930.000 darabot, ezen belül a tehénállománynak a 2.365.000 darabot, s elsősorban a tejelő- és húsos fajták számbeli növelésére kell törekedni. Ennek érdekében: a) Különös figyelmet kell fordítani a következő szarvasmarhafajták szaporítására és megjavítására: a Switz (borzderes) fajtára Máramarossziget, Viác, Avas, Lápos és Nagybánya rajonokban, a szimmentháli fajtára Marosvásárhely, Székelyudvarhely, Medgyes, Ágota, Sztálin, Sepsiszentgyörgy, Kőhalom, Zsibó, Temesvár, Lugos és Nagyszentmiklós rajonokban; a pintzgaui fajtára Szászsebes, Nagyszeben, Hátszeg, Vatra Dornei, Campulung és Gura Humorului rajonokban; a vör-és sztyeppei fajtára Constanta és Medgid rajonokban; a szürke sztyeppei fajtára Tisesti, lasi, Codaesti és Vasiui rajonokban. b) A földművelésügyi és erdészeti minisztériumnak s a néptanácsoknak intézkedniük kell, hogy 1954—1956 folyamán kiváló fajbikáikat biztosítsanak az egyéni parasztgazdaságok, a kollektív gazdaságok és az állami mezőgazdasági vállalatok egész szarvasmarhaállománya számára. Intézkedniük kell az apaállatok helyes felhasználásáról, valamint jó gondozásukról, ellátásukról és táplálásukról. c) Az össz-tejtermelés fokozása s az állatállománynak szaporítás útján való növelése érdekében minden Intézkedést meg kell tenni az egyéni parasztgazdaságok, a kollektív gazdaságok, az állami állattenyésztő telepek és mezőgazdasági vállalatok tenyészteheneinek számbeli növelésére, hogy 1956 végéig az ország egész szarvasmarhaállományában a tehenek részaránya 48 százalékra emelkedjék, a városok és az ipari központok közül pedig legalább 60 százalékra Csak akkor tekinthető teljesítettnek a szarvasmarhaállomány terve, ha a tehénállomány növelésének számszerű tervét is teljesítették A tehénállomány növelése érdekében a földművelésügyi és erdészeti minisztériumnak aknázzák az állattenyésztés fejlesztését célzó intézkedések alkalmazását. A minisztériumok és a néptanácsok feladata irányítani a dolgozó parasztságot, a kollektivistákat és az állami gazdaságokban, méntelepeken és farmokon dolgozó munkásokat, hogy az állattenyésztés fejlesztésére irányuló állami terv teljesítésével és túlszárnyalásával növeljék az állat- és baromfiállományt, fokozzák hozamukat, biztosítsák és szélesítsék ki a takarmányalapot. — Sertés összesen 4.600.000 H ebből: koca 700.000 -n — Ló összesen 1.240.000 „ ebből: kanca 445.000 , — Házinyúl összesen 1.000.000 „ — Méhcsalád összesen 1.100.000 család b) 1956-ban állatonként legalább a következő hozamot kell elérni: — Tehéntej 1.300 liter ebből kifejt tej 800 „ — Finom és félfinom gyapjú 2,5 kg — Durvaszálú gyapjú 1,8 „ — Tyúktojás 80—90 darab c) Ki kell szélesíteni a széna, gyökértakarmány és silótakarmány vetésterületét, úgy, hogy az 1956-ban elérje az 1.300.000 hektárt. Ebből: — Régi évelő fü 645.000 hektár — Új évelő fü 140.000 „ — Egyéves fü 370.000 „ ebből szudáni fü 65.000 „ — gyökértakarmány és takarmánytök 75.000 — silótakarmányok 70.000 „ d) Növelni kell a takarmánytermelést területegységenként oly módon, hogy 1956-ban legalább a következő termést érjük el: — Évelő fűből készült széna 3.900 kg hektáromként — Egyéves fűből készült széna 3.000 „ M — Gyökér takarmányok 23.000 b „ — Silótakarmányok 23.000 * „ — Természetes széna 2.200 „ „ A takarmányalap és az előirányzott hektáronkénti hozam biztosítása az elkövetkező években, lényeges feltétele az állattenyésztés előtt álló feladatok megoldásának. 3. SZAKASZ. — Az állattenyésztésnek és az állati termékek termelésének 1956 végén el kell érnie: — Húsból és zsiradékból kb. 600.000 tonnát— Tehéntejből kb. 20.500.000 hektolitert — Gyapjúból összesen 25.400 tonnát — Tojásból legkevesebb 2 000.000.000 darabot Az állattenyésztés fejlesztésére szolgáló Intézkedések programmjának teljesítése biztosítja a kollektív gazdaságok, a kollektivisták, az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok jövedelmének és saját fogyasztásának számottevő növekedése mellett, a városi dolgozók fogyasztásának jelentős növekedését is. Az állami alap forrásai — amely biztosítja a városi dolgozók fogyasztásának növekedését —, 1953-hoz viszonyítva 1956-ban a következő arányban kell hogy növekedjenek: Húsból és zsiradékból kb. 140.000 tonnával s el kell érniök kb. a 300.000 tonnát. Tehéntejből kb. 1.100 000 hektoliterrel, s el kell érniök kb. a 3.000.000 hektolitert Gyapjúból kb. 4.000 tonnával, s el kell érniök kb a 14 000 tonnát. Tojásból kb. 200 000.000 darabbal, s el kell érniök kb. a 300.000.000 darabot, és a tartományi néptanácsok végrehajtó bizottságainak ismertetniök kell a rajon néptanácsok végrehajtó bizottságaival a növendékmarhák tenyésztésével kapcsolatos feladataikat d) Tanácsoljuk az egyéni parasztgazdaságoknak és a kollektív gazdaságoknak s kötelezzük az állami állattenyésztő telepeket és mezőgazdasági vállalatokat, hogy a teheneket élősúlyuknak és hozamuknak megfelelő teljes adaggal táplálják, hogy jó legelőt biztosítsanak a tejelő teheneknek, hogy szervezzék meg a természetes legelőkön a szakaszos legeltetést, a legelőkön létesített nyári szállásokat, az éjszakai legeltetést nyáron, a petetetést zöld- és abraktakarmánnyal, mindezt azért, hogy kiküszöböljék a tejhozam csökkenését, ami nyáron a zöldtakarmány hiányának, télen pedig a tehenek rossz tartásának tulajdonítható. Minden községben, minden kollektív gazdaságban és állami gazdaságban a legelőkön és az istállóknál is itatókat kell létesíteni. 5. SZAKASZ. — A hús minőségének megjavítása és a húsellátási források növelése érdekében a földművelésügyi és erdészeti minisztériumnak és a néptanácsoknak irányítaniok kell a kollektív gazdaságokat és az egyéni parasztgazdaságokat a szarvasmarhák, jó karbantartása és hizlalása érdekében tett műszaki-szervezési intézkedésekkel kapcsolatosan és ugyanakkor 1954-től kezdve biztosítaniok kell a terméketlen és munkára képtelen egy éven felüli bikaborjak vágási célokra való gondozását és hizlalását. 6. SZAKASZ. — A kollektív gazdaságok és az egyéni parasztgazdaságok lovakkal, igás ökrökkel és gépi eszközökkel való ellátásának arányában a földművelésügyi és erdészeti minisztériumnak és a néptanácsoknak intézkedniök kell, hogy a teheneket ne használják fel a mezőgazdasági munkákra. Tanácsoljuk a kollektív gazdaságoknak és az egyéni parasztgazdaságoknak, hogy 1954-től kezdve egy bizonyos számú bikaborjút hagyjanak meg évenként tenyészcélokra, egy bizonyos számút pedig az igásökörállomány kiegészítésére, résére és fejlesztésére Kőrös, Szalonta, Nagyvárad, Székelyhid, Nagykároly, Constanta, Babadag, Macin és Medgidia rajonokban; a cigája fajtára Sepsiszentgyörgy, Sztálin, Sinaia, Mizil, Buzau Maicanesti és Fetesti rajonokban; a karakü fajtára Botosáni, Dorohoi és Trusesti rajonokban; a curkávia fajtára pedig Tg-Neamt, Piatra Neamt és Nagyszeben rajonokban. 8. SZAKASZ — A földművelésügyi és erdészeti minisztériumoknak és a néptanácsoknak 1954—1955-ben biztosítaniok kell megfelelő számú, jó minőségű laikosokat az egyéni parasztgazdaságok, kollektív gazdaságok, állami állattenyésztő telepek és mezőgazdasági vállalatok anyaállatállományának, észszerűbben kell megszervezniük a kosok felhasználását, gondozását, ellátását és táplálását. 9. SZAKASZ. — A földművelésügyi és erdészeti minisztériumnak és a néptanácsoknak meg kell tenniök a szükséges intézkedéseket a finom és félfinom gyapjas juhállomány növelésére. Tilos a finom és félfinom gyapjas juhokat durvagyapjas kosokkal hágatni. Minden durvagyapjas kost el kell távolítani a finom és félfinom gyapjas juhnyájból, valamint azokból a durvagyapjas juhnyájakból, amelyeket finom- és félfinomgyapjas kosokkal való kereszteződésre szántak. 10. SZAKASZ. — A merinói juhállomány növeléséhez szükséges kedvező körülmények biztosítására, az állami mezőgazdasági vállalatoknál tilos a merinói juhok fejese. Tanácsoljuk a kollektív gazdaságoknak és az egyéni parasztgazdaságoknak is, hogy ne fejjék többé a merinói juhokat. Azok a kollektív gazdaságok, a kollektivisták háztáji gazdaságai és egyéni parasztgazdaságok, amelyek a fenti útmutatást alkalmazzák, mentesülnek a merinói juhok után az államnak járó kötelező tejkvóta beszolgáltatása alól. 11. SZAKASZ. — A földművelésügyi és erdészeti minisztérium és a néptanácsok kötelesek intézkedni a karakül fajtájú prhállomány állandó növelése, a karakül fajtájú juhok szaporításának megjavítása és a báránybőr minőségének javítása érdekében. A karakül juhállomány növelése céljából tanácsoljuk az egyéni parasztgazdaságoknak, a kollektív gazdaságoknak és a kollektivistáknak, hogy azokban az övezetekben, ahol ezt a fajta juhot kell tenyészteni, a racka juhokat karakül kosokkal keresztezzék és biztosítsák a karakül bárányok gondozását és nevelését. 12. SZAKASZ. — A tejtermelés és a durvagyapjas báránybőr termelésének növelése céljából a földművelésügyi és erdészeti minisztérium és a néptanácsok ösztönözzék az egyéni parasztgazdaságokat és a kollektív gazdaságokat, hogy tenyésszenek racka fajtájú juhokat, amelyek nagy tejhozamot és jó minőségű báránybőrt adnak, biztosítsák azoknak a kosoknak a tenyésztését és észszerű felhasználását a hágatásnnál, amelyek nagy tejhozam, jó minőségű báránybőrt adó juhoktól származnak. 13. SZAKASZ. A földművelésügyi és erdészeti minisztérium és a néptanácsok intézkedjenek a juhok gondozásának és táplállásának megjavításáról, továbbá az egyéni parasztgazdaságok, a kollektív gazdaságok és az állami állattenyésztő vállalatok egész juhállománya számára szükséges legelők és itatok biztosításáról. 14. SZAKASZ — A gyapjú és hús minőségének megjavítása érdekében tanácsoljuk az egyéni parasztgazdaságoknak, a kollektív gazdaságoknak és a kollektivistáknak, hogy ne vágják le az egy éven aluli kos és ürü bárányokat húsuk felhasználásáért. L FEJEZET Az állattenyésztés alapvető feladatai 1954—1956-ban II. FEJEZET A szarvasmarhatenyésztés III. FEJEZET A juhállomány növelése és hozamának emelése 7. SZAKASZ. — A földművelésügyi és erdészeti minisztériumnak és a néptanácsoknak Intézkedniök kell a juhállomány állandó növeléséről, különösen a finomgyapjas és félfinomgyapjas fajok növeléséről, úgy, hogy 1966 végére a juhállomány legalább 13.800.000 darabra emelkedjék, s ebből 9.600.000 darab anyajuh és nősténybárány legyen. A juhtenyésztés fejlesztése, a szaporodási arány növelése, a gyapjútermelés növelése és minőségének megjavítása érdekében különös gondot kell fordítani a merinói fajta terjesz- IV. FEJEZET A sertésállomány számszerű növelése és hozamának fokozása 15. SZAKASZ. — A népgazdaság szükségleteinek kielégítése érdekében a lakosságnak hússal és zsiradékkal való ellátása céljából, a földművelésügyi és erdészeti minisztérium, az élelmiszeripari minisztérium, a néptanácsok Intézkedjenek a sertésállomány szüntelen növeléséről, a sertések minőségének megjavításáról, hozamuk fokozásáról, úgyhogy a sertésállomány 1956 végéig elérje a 4.600.000 darabot s közülük mintegy 700.000 darab koca legyen. A sertéstenyésztés iránya a zsírsertések és a vegyes fajták (hús- és zsirsertések) állományának növelése. Különleges figyelmet kell fordítani a mangalica fajta sertés tenyésztésére Nagyvárad, Arad és Nagybánya tartományokban és Tulcea, Harsova, Fetesti, Calarasi és Corabia rajonokban, a báznai fajtákra Sztálin tartományban és Marosvásárhely, Székelyudvarhely és Nagyenyed rajonokban, a fehér húsos fajtára Suceava tartományban és Temesvár, Detta, Nagyszentmiklós és Sztálin rajonokban. 16. SZAKASZ. — A sertésállomány növelésére és a sertések szaporulatának fokozására vonatkozó terv teljesítése érdekében a földművelésügyi és erdészeti minisztérium s a néptanácsok az 1954—1956. évek folyamán kötelesek biztosítani a kollektív gazdaságok, az egyéni parasztgazdaságok és az állami mezőgazdasági vállalatok egész kocaállományinak megfelelő számú fajkanokat; kötelesek megszervezni a kanok észszerű felhasználását a bugatásoknál, kötelesek gomdoskodni a kocák és kanok gondozásának és etetésének megjavításáról. 17. SZAKASZ. — Kötelezzük az állami állattenyésztő telepeket és mezőgazdasági válllelátókat s tanácsoljuk az egyéni parasztgazdaságoknak és a kollektív gazdaságoknak, hogy létesítsenek mesterséges legelőket — főleg lucernásokat — a sertéseknek, biztosítsák az egész sertésállomány részére a nedvdús és dúsított takarmányt. Vezessék ba a szemeskukorica, takarmányrépa, csicsóka és burgonya termesztését. Intézkedjenek a takarmányok silózásáról, a lucernaszénaliszt és lóhere széleskörű bevezetéséről a sertések etetésénél. Fokozzák a zsírsertések, továbbá a hús- és zsírsertések hizlalását s erre a célra elsősorban a tavaszi fiadzásokból származó malacokat használják fel. A nagyobb hús- és zsiradéktermelés elérése érdekében, széleskörűen kell alkalmazni a mesterséges keresztezés módszerét s ehhez a zsirsertések, továbbá a hús- és zsirsertések kanjait kell felhasználni. V. FEJEZET Lótenyésztés 18. SZAKASZ. — A földművelésügyi és erdészeti minisztérium, valamint a néptanácsok foganatosítsanak intézkedéseket a lóállomány növelésére és minőségi megjavítására olyképpen, hogy az 1956. év végéig legalább 1.240.000 darabbal — s ezen belül a kancák száma 445.000 darabbal növekedjék, megszüntetve azt a helytelen szemléletet, amely lebecsüli a lótenyésztés fontosságát. A lótenyésztést olyan irányban kell a jövőben fejleszteni, hogy gyarapodjék a mezőgazdaságban és a szállításban felhasznált lóállomány és megjavuljanak az értékesebb helyi lófajták tulajdonságai. Különleges figyelmet kell fordítani a lipicai lófajták tenyésztésére Fogaras és Nagyszeben rajonokban; a Noniusz fajtájuakéra Detta, Temesvár, Nagyszentmiklós, Arad, Kőrös, Sztálin és Kőhalom rajonokban; a Hucul fajtájuakéra Campulung, Vatra Dornei és Radauti rajonokban, valamint a dobrudzsai lovak tenyésztésére Constanta és Medgidia rajonokban. 19. SZAKASZ. — A lóállomány növelésére vonatkozó faladat végrehajtása érdekében a földművelésügyi és erdészeti minisztériumnak, valamint a néptanácsoknak 1954—1956 folyamán kötelességük gondoskodni az egyéni parasztgazdaságokban, a kollektív gazdaságokban és az állami gazdaságokban levő kancaállománynak megfelelő számú fajjavító ménekről, meg kell szerveződök a mének célszerű kihasználását és meg kell javítaniuk a tenyészkancák és a mének gondozását, tartását és takarmányozását. 20. SZAKASZ. — 1954-től kezdve be kell vezetni a három évet betöltött és tenyésztésre alkalmas összes kancák kötelező fedeztetését az egyéni parasztgazdaságokban, a kollektív gazdaságokban, az állami állattenyésztő vállalatokban és a többi gazdaságban. A fedeztetés! kampány időszakában a tartományi néptanácsoknak joguk van a fedeztetés! állapásokon felhasználni az összes tenyésztésre alkalmas farméneket és javított fajtájú méneket — függetlenül attól, hogy kinek a tulajdonában vannak (kivéve az állami ménesek és a méntelepek méneit). A tartományi néptanácsok végrehajtó bizottságai határozatilag állapítják meg a fedeztetésre használt mének tulajdonosainak járó díjszabás összegét. Szigorúan tilos a néptanácsoknak munkára használni a fedeztetésre kiválogatott méneket 21. SZAKASZ. — A földművelésügyi és erdészeti minisztérium köteles: a) A fajlovak tenyésztése és szaporítása szempontjából szakosítani a méneseket és 1954 folyamán elkészíteni minden egyes ménes szervezési-gazdasági fejlesztésének távlati tervét. b) Három új ménest létesíteni Arad és Nagyvárad tartományokban, valamint a Magyar Autonóm Tartományban és két méntelepet Arad és Kolozsvár tartományban. 22. SZAKASZ — A földművelésügyi és erdészeti minisztérium és a néptanácsok kötelesek 1954-től kezdve a ménesek, méntelepek, az állami gazdaságok és kollektív gazdaságok mellett csikótelepeket létesíteni a saját gazdaságukból származó és az egyénileg gazdálkodó parasztoktól vásárolt csikók nevelésére. 1956-ig bezárólag legkevesebb 22.500 darab csikót kell ily módon felnevelni. Ezeket a csikókat elsősorban a saját gazdaság lóállományának kiegészítésére kell felhasználni, a felesleges csikókat pedig előválasztás után — de semmiesetre sem 6—7 hónapnál fiatalabb korban — el kell adni a saját átok és munkaállatok vásárlásával és eladásával foglalkozó állami vállalatnak. A pénzügyminisztérium — a földművelésügyi és erdészeti minisztérium javaslata alapján — minden évben a kollektív gazdaságok rendelkezésére bocsátja a szükséges hiteleket és az állami gazdaságok, ménesek és méntelepek számára kiutalja a szükséges pénzügyi eszközöket a feladatul adott csikó,telepek megszervezéséhez. 23. SZAKASZ. — A földművelésügyi és erdészeti minisztérium, valamint a néptanácsok kötelesek minden állami gazdaság, ménes, méntelep és a lótenyésztő telepekkel rendelkező gazdaság számaira megfelelő földterület kiutalásával biztosítami a takarmányalapot és megszervezni a lovak észszerű takarmányozását és tartását, valamint az irányított csikónevelést 24. SZAKASZ. — Az Állami Mezőgazdasági Termékbegyűjtő Bizottság, valamint a földművelésügyi és erdészeti minisztérium 1954-től kezdve köteles minden évben annak figyelembevételével megszabni a méneseknek és méntelepeknek a mezőgazdasági és állati termékek állami beadására vonatkozó kötelezettségeit, hogy kellő mennyiségű abraktakarmányuk és más takarmányuk maradjon. VI. FEJEZET Baromfi- és kisállattenyésztés 25. SZAKASZ. A földművelésügyi és erdészeti minisztériumnak, valamint a néptanácsoknak intézkedniök kell a baromfiállomány növeléséről az egyéni parasztgazdaságokban, a kollektív gazdaságokban és az állami gazdaságokban, valamint arról, hogy teljes mértékben kihasználják hazánk kedvező természeti adottságait víziszárnyasok tenyésztésére. A baromfiállomány gyarapítására vonatkozó terv teljesítése érdekében a földmíve- lésügyi és erdészeti minisztérium valamint (Folytatás a 4. oldalon) 3