Előre, 1954. április (8. évfolyam, 2009-2034. szám)

1954-04-01 / 2009. szám

4 A Szakszervezeti Világszövetség május elsejei felhívása a világ dolgozóihoz BÉCS (Agerpres). — A Szakszervezeti VI. tagszövetség Végrehajtó Bizottságának záróülése felhívással fordult az egész világ dolgozóihoz, nőkhöz és férfiakhoz egyaránt. Kedves Elvtársak! 1954 május elseje közeledtével a Szakszervezeti Világszövetség testvéri üdvözletét küldi nektek, a kapitalista országokban, a gyarmati és félgyarmati országokban élő elvtársaknak, akik keményen harcoltak törvényes jogaitok megvédéséért és kivívásáért. Testvéri üdvözletét küldi nektek a Szovjetunióban, a Kínai Népköztársaságban és az öss-es népi demokratikus országokban élő elvtársaknak, akik óriási sikerekkel erősítitek a békét s az egész világ dolgozóinak bizalmát a kizsákmányolok fölötti végső győzelemben. A kapitalista és a gyarmati országokban az utóbbi évben még inkább súlyosbodott adolgozók helyzete. Az óriási profitokra törekvő monopolistáik tovább fokozzák a munkások kegyetlen kizsákmányolását. Növekszik a nyomor, a munkanélküliség és a holnap bizonytalansága. Az USA-ban máris kezdtek mutatkozni az újabb válság első jelei. Számos más kapitalista országban gazdasági depreszszió észlelhető. Az utóbbi évben mind határozottabb jelleget öltött a dolgozók harca létfontosságú társadalmi-gazdasági követeléseik kivívásáért. Szüntelenül fokozódik a dolgozók akció, egysége. Dolgozó férfiak és nők! A szakszervezet erős és szükséges fegyver az életkörülmények megjavításáért, a demokráciáért, a nemzeti függetlenségért és a békéért folyó harcban. A szakszervezeti jogok és a demokratikus szabadságjogok megvédése és kivívása elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy sikert arassatok a kenyérért, a munkáért és a jobb életért folyó győzedelmes harcotokban. A reakció a legkegyetlenebb eszközökhöz folyamodik, hogy megsemmisítse ezt a fegyvert és megfosszon jogaitoktól. Az SZDSZ mély égés rokonszemlét fejezi ki a rendőri üldözések ezer meg ezer áldozata iránt. Kegyelettel adózik mindazok emlékének, akik életüket áldozták a munkásosztály magasztos ügyéért. A Szakszervezetek III. Világkongresszusa elhatározta, hogy 1954 május elsején széleskörű nemzetközi kampányt indít a szakszervezeti jogok és a demokratikus szabadságjogok megvédéséért és kivívásáért. Dolgozók! Politikai meggyőződésre és szakszervezeti hovatartozásra való tekintet nélkül, cselekvően vegyetek részt e nap előkészítésében és megünneplésében. 1954 május elsején szervezzünk hatalmas tüntetéseket és juttassuk kifejezésre megbonthatatlan egységünket a jobb életért, a szakszervezeti jogok megvédéséért, a békéért vívott harcban. Elvtársiak! Még korántsem hárítottuk el egy újabb háború veszélyét. A háború és a reakció erőinek élén álló amerikai imperialisták tovább szövik agressziós terveiket. Az úgynevezett „európai védelmi közösség“ és Nyugat-Németország remilitarizálása útját állja a nemzetközi feszültség enyhítésének. A népek kitartó erőfeszítése lehetővé tette olyan jelentős sikerek kivívását, mint a koreai fegyverszünet, a berlini értekezlet összehívása, a fegyverzet csökkentésére vonatkozó tárgyalások szükségességéről szóló egyezmény és a genfi értekezlet összehívása a koreai kérdés békés rendezése és az indokínai béke helyreállítása érdekében. Csupán a ti harcotok, a ti akcióegységetek és éberségetek semmisítheti meg a halálkeresetek gonosz terveit. Előre elvtársiak, a jobb bérekért, az életszínvonal emeléséért, a munkához való jog megvédéséért, a társadalombiztosítás kivívásáért és megvédéséért. Előre a szakszervezeti jogok és a demokratikus szabadságjogok kivívásáért és megvédéséért, hogy eltorlaszoljuk a reakció és a fasizmus útját. Követeljétek a munkás, és szakszervezetellenes törvények hatálytalanítását, követeljétek a megtorló intézkedések áldozatául esett összes munkások és aktivisták szabadonbocsátását. Gyarmati és félgyarmati országok dolgozói! Hozzatok létre széleskörű arcvonalat a gyarmati leigázás ellen, a szabadságjogaitok és nemzeti függetlenségetek megvédéséért. Vessetek véget a gyarmati rabságnak. Európa országainak dolgozói! Egyeljetek a katonai egyezmények ratifikálása elleni harcban, akadályozzátok meg a bonni és párisi szerződés életbeléptetését! Világ dolgozói! Fejlesszétek és erőtsétek akcióegységeteket, győzelmeitek zálogát! Harcoljatok a nemzetközi szakszervezeti egység helyreállításáért, leplezzétek le mindazokat, akik egységeteknek ellenségei! Előre, elvtársaik, küzdjetek a jólétért, a szabadságért, a békéért és a nemzeti függetlenségért! Éljen a világ összes dolgozóinak egysége és szolidaritásai Éljen a béke! Éljen a Szakszervezeti Világszövetség! Éljen 1954 május elseje — a dolgozók nemzetközi szolidaritásának napja, a világ minden táján élő dolgozók egységének és testvériségének harci napja! A Szakszervezeti Világszövetség Bécs, 1954. március 28. A Német Szocialista Egységpárt IV. kongresszusának megnyitó ülése ki BERLIN. (Agerpres.). — Március 30-án megkezdődött Berlinben a Német Szocialista Egységpárt IV. kongresszusa. A kongresszus munkálatai olyan időpontban kezdődtek meg, amikor fokozódik a német nép harca Nérmetország békés és demokratikus egyesítéséért s mind jobban növekszik a Német Demokratikus Köztársaság dolgozóinak politikai tevékenysége és munkalendülete. A Német Demokratikus Köztársaság dolgozóit fellelkesíti a béke táborának a német békeszerető erőkbe vetett bizalma: egyre szorosabbra fűzik soraikat a német nép nemzeti érdekeiért harcoló élcsapat, a Német Szocialista Egységpárt köré. A kongresszust előkészítő időszakban a dolgozók ezrei léptek be a párt soraiba. Az üzemekben és gyárakban munkaverseny folyt a kongresszus tiszteletére. Berlin demokratikus övezetében a dolgozók az utcák és terek feldíszítésével fejezték ki szeretetüket a párt iránt. Berlini lakók ezrei gyülekeztek március 30-án reggel az utcákon, hogy köszöntsék a kongresszus első ülésére siető küldötteket. Reggel 9 órakor a kongresszusi küldöttek megtöltötték az ünnepélyesen feldíszített „Wiener Seebenbinderhalle“ sportcsarnokot. Az ülésen képviselve van a köztársaság dolgozóinak valamennyi rétege, munkások, parasztok, tudósok, írók és művészek, mérnökök és technikusok. A II. kongresszus óta eltelt idő alatt jelentékenyen megnövekedett, a valamennyi dolgozó réteg akaratát kifejező és érdekét védelmező párt szerepe. A küldöttek viharos, tapssal fogadták Wilhelm Piecket és Otto Grotewohlt, az NSZEP elnökeit, Walter Ulbrichtet, a párt KB első titkárát, a párt KB politbürójának tagjait, úgyszintén a Szovjetunió Kommunista Pártja küldöttségét, A. J. Mikojánt, az SZKP KB Elnökségének tagját, a Szovjetunió minisztertanácsának alelnökét, M. A. Szuszlovot, az SZKP KB titkárát. Elsőnek Wilhelm Pieck elvtárs lépett a szónoki emelvényre. A küldöttek forró szeretettel köszöntötték a német munkásmozgalom legkiemelkedőbb vezetőjét, aki a Német Demokratikus Köztársaság elnöki tisztségében minden erejét a nép szolgálatába állítja. Az NSZEP KB nevében Pieck elvtárs nyitotta meg a Német Szocialista Egységpárt IV. kongresszusát. Javasolta, hogy egy percnyi néma csenddeladózzanak IV. Sztálin emlékének, valamint a német munkásmozgalom utóbbi években elhalt élharcosai emlékének. A küldöttek egyszerre emelkedtek fel helyükről. Wilhelm Pieck bevezető beszédében hangsúlyozta: a külügyminiszterek berlini értekezlete is megmutatta, hogy a német kérdés békés megoldása elsősorban maguknak a németeknek a kérdése. Az a tény, hogy a szovjet kormány éppen olyan kapcsolatokat létesített a Német Demokratikus Köztársasággal, mint a többi szuverén állammal, még jobban megnövelte a Német Demokratikus Köztársaság jelentőségét, amely, mint az össznémet népi mozgalom alapja, a nemzeti egység és a demokratikus békeszerződés kivívásáért harcol. Német Demokratikus Köztársaságunk — mondotta Wilhelm Pieck — a demokratikus,független, az imperialistáktól és militaristáktól mentes Németország megteremtésének alapja. Ebből következik az a tény, hogy köztársaságunk munkásosztálya és valamenynyi dolgozója bárki másnál jobban szolgálhatja a német nép nemzeti ügyét azzal, hogy megerősíti és megszilárdítja a munkások és parasztok államhatalmát, éberen őrködik felette és elszántan védelmezi. A kongresszusra érkezett testvérpártok küldötteihez fordulva W. Pieck ezt mondotta: Biztosítjuk önöket, hogy Németország Szocialista Egységpártja latba veti minden erejét, hogy az agresszív német militarizmus sohase fenyegethesse többé Európa népeit. W. Pieck a kongresszus részvevőinek viharos tapsa közepette felszólítottaa küldötteket, hogy fokozzák harcukat Németország egységéért és békéjéért, erősítsék meg a Német Demokratikus Köztársaságban a munkás-paraszt állam hatalmát. Ezután rátértek a kongresszus vezetőszerveinek megválasztására. Egyhangúlag beválasztották az elnökségbe a Központi Bizottság Politbürójának tagjait, élükön W. Pieck, O. Grotewohl és W. Ulbricht elvtársakkal, továbbá helyi pártszervezetek vezetőit, aktivistákat, a munka hőseit, az Állami díj kitüntetettjeit, a tudomány kiváló képviselőit. W. Pieck javasolta, hogy válasszák be az elnökségbe a kongresszuson részvevő testvérpártok küldöttségeinek tagjait. Viharos éljenzés tört ki a teremben, amikor felléptek az emelvényre: A. J. Mikoján, M. A. Szuszlov, D. T. Sepilov és A. A. Szmirnov elvtársak — a Szovjetunió Kommunista Pártja küldöttségének tagjai; Cs Pen-fej, a Kínai Kommunista Párt megbízottja, a Kínai Népköztársaság nagykövete az NDK-ban; a népi demokratikus országok kommunista és munkáspártjainak küldöttei; F. Juzwiak Witold (Lengyelország; J. Duris (Csehszlovákia); Farkas Mihály (Magyarország); Petre Borila (Románia); T. Zsivkov (Bulgária); M. Pritti (Albánia); Harry Pollitt, az Angol Kommunista Párt főitkára; J. Köplenig, az Osztrák Kommunista Párt elnöke; valamint az olasz, görög, spanyol, svájci, belga, finn, svéd, dán, norvég és más kommunista pártok küldöttei A kongresszusi küldöttek hosszas tapssal üdvözölték a Francia Kommunista Párt küldöttségét, élén Wanldeck Reedet elvtárssal, a párt KB Politbürójának tagjával. A kongresszus ezután O. Grotewohl elnöklete alatt folytatta munkálatait. Megválasztották az igazoló bizottságot, a szövegező bizottságot, a szervezeti szabályzattal és a szavazatok összeszámolásával foglalkozó bizottságot. A kongresszus napirendjén a következő kérdések szerepelnek: 1. Jelentés a Központi Bizottság tevékenységéről (Előadó W. Ulbricht, az NSZEP KB első titkára). Jelentés a központi revíziós bizottság tevékenységéről (Előadó Alfréd Wissner). Jelentés a központi kontrolkomisszió tevékenységéről (Előadó Hermann Matern). 2. Az NSZEP szervezeti szabályzatának módosítása (Előadó Karl Schirdewan). 3. A párt központi szerveinek megválasztása. Az elnökség és a bizottságok megválasztása után O. Grotewohl átadta a szót Walter Ulbrichtnak, aki jelentést terjesztett elő az NSZEP KB tevékenységéről. W. Ulbricht jelentését a kongresszusi küldöttek nagy figyelemmel hallgatták és többször hosszas tapssal szakították félbe. A kongresszus részvevői melegen fogadták az előadó szavait, aki köszöntötte a Szovjetunió Kommunista Pártját és annak Központi Bizottságát. A kongresszus március 30-i ülésén meghallgatta a párt központi revíziós bizottsága és központi kontrollkomisszió tevékenységéről szóló jelentéseket. A Szovjetunió és a Német Demokratikus Köztársaság kapcsolatairól szóló szovjet nyilatkozat visszhangja a világsajtóban MOSZKVA (Agerpres). A szovjet kormány nyilatkozata a Szovjetunió és a Német Demokratikus Köztársaság kapcsolatairól széleskörű visszhangot váltott ki a világsajtóban. A szovjet kormány — írjaa NEUES DEUTSCHLAND — nemcsak azzal a joggal ruházza fel a Német Demokratikus Köztársaságot, hogy szabadon oldja meg külső és belső kérdéseit, hanem azzal a joggal is, hogy szabadon dönthesen a Nyugat-Németországgal való kapcsolatainak kérdésében. Kétségtelen, hogy ez erősíteni fogja egész Németország demokratikus és hazafias erőit és hozzájárul Németország békés és demokratikus alapon történő egyesítéséhez. A BERLINER ZEITUNG AM ABEND <zt Írja: A szovjet kormány nyilatkozata teljesen szabad kezet ad a Német Demokratikus Köztársaságnak, hogy olyan határozatokat hozzon, amelyek Kelet, és Nyugat-Németország közeledését szolgálják. Azzal, hogy a Szovjetunió szuverén jogokat adott a Német Demokratikus Köztársaságnak, következetesen folytatja a Németország egységének helyreállítására irányuló erőfeszítéseit. A német demokratikus sajtó emlékeztet arra, hogy a szovjet küldöttség a berlini értekezleten kijelentette: a német kérdés megoldása a németek ügye kell, hogy legyen. ..A szovjet kormány újabb intézkedései hatékony lépést jelentenek ezen az úton“ — állapítják meg a lapok. — Igen tanulságos — írja a NEUE ZEIT — összehasonlítani Kelet-Németország fejlődését Nyugat-Németországéval. Keleten — szuverén kormány, amely -szabadon és zavartalanul intézheti belső és külső ügyeit. Nyugaton — megszállási statútummal és az általános szerződéses bilincsbe vert rendszer. Ezek az okmányok jogot biztosítanak a megszálló hatalmaknak arra, hogy beavatkozzanak Nyugat-Németország belügyeibe, legfőképpen olyankor, amikor Németország két részének közeledéséről van szó. Keleten a megszállási költségeket a költségvetés 5 százalékára csökkentették. Nyugat-Németországban ez az összeg szüntelenül növekszik. Keleten a kormánynak joga vám szabadon kereskedelmet folytatni valamennyi nemzettel. Nyugaton az amerikai zárlatpolitika nehezedik a kereskedelemre. A BERLINER ZEITUNG AM ABEND öszszehasonítja a szovjet kormány nyilatkozatát a nyugati hatalmak főbiztosainak azzal a határozatával, hogy a bonni alkotmányt katonai intézkedéseikkel egészítik ki. Ez a határozat változatlanul fenntartja a nyugati hatalmak uralmát a leigizó megszállási alkotmány alapján. A nyugati megszálló hatóságok megsemmisíthetik a német szervek bármely törvényét, intézkedését — anélkül, hogy e szervek beleegyezését kérnék. Mindenben érvényben marad a bonni szerződés 5. cikkelye, amelynek értelmében bármikor kimondhatják a kivételes állapotot. A megszálló hatóságok jóváhagyták a bonni alkotmány módosítását. Ez megfosztja a német népet attól a jogától, hogy helyreállíthassa egységét. Ugyanerre a következtetésre jut a nyugatnémetországi sajtó is. Jellemző, hogy nyomban a szovjet nyilatkozat közzététele után Bonnban összehívták a minisztertanácsot. A FRANCE PRESSE hírügynökség közlése szerint Nyugat-Németország egyik hivatalos képviselője kijelentette: ,,A szövetségi kormány figyelmesen tanulmányozza a szovjet határozat következtében előállt helyzetet, nevezetesen azt, hogy a szovjet kormány akciószabadságot biztosít Kelet-Németország kormányának.“ A nyugatnémetországi sajtó tükrözi a bonni kormánykörök zavarát Attól félnek, hogy a lakosság a kormányra nézve kedvezőtlenül reagál a szovjet intézkedésekre. A SPANDAUER VOLKSBLATT hangsúlyozza, hogy a szovjet kormány nyilatkozata „fejtörést okozott mind a bonni kormánynak, mind ez amerikai, angol és francia kormánynak“. A DAGENS NYHETER című svéd lap megjegyzi: ,,A szovjet kormánynyilatkozat bombaként hatott, csodálkozást és zavart keltett“. Erről tanúskodik a NEW YORK TIMES észrevétele is: „Miint látható, a szovjet kormány nyilatkozata sokkal teljesebb szuverenitást biztosít a Német Demokratikus Köztársaságnak, mint Anglia, Franciaország és az Egyesült Államok a bonni kormánynak". A lap párisi tudósítója kidomborítja a kelet- és nyugatnémetországi helyzet közötti különbséget. ,,Nyugat-Németország szuverenitásának megadása a Nyugat miatt késik" — írja a lap tudósítója. Hasonló értelemben tájékoztatja a sajtót az angol REUTER hírügynökség is. A FRANCE SOIR című francia lapnak az a véleménye, hogy a szovjet kormány nyilatkozata „arra késztetheti a világot, hogy ismerje el a Német Demokratikus Köztársaságot. „Ha lehetséges volt — írja a lap — megegyezésre jutni abban, hogy Kína részt vegyen a genfi értekezleten, lehetségesnek kell lennie annak is, hogy a Német Demokratikus Köztársaság jelölt legyen a német kérdés megvitatásánál." Noha a nyugatnémetországi és az amerikai sajtó a szovjet kormány intézkedését igyekszik „propaganda-fogás“-csak feltüntetni, a NEW YORK TIMES szerkesztőségi cikkében mégsem titkolja aggodalmát, hogy a Német Demokratikus Köztársaság újstatútuma sok németet arra indíthat, hogy a Kelet- Németországgal való megegyezés alapján harcoljon az egyesítésért — ellentétben Adenauer politikájával, amelynek célja: Németország bevonása a Nyugattal való szövetségbe. A l'HUMANITÉ kidomborítja: a szovjet kormány határozata azt tükrözi, hogy a Szovjetunió politikája a német néppel kapcsolatban a barátságon és békén alapul. „Eza politika abban áll, hogy bátorítja Németország békevezető erőit és megerősíti a német demokrácia iránti bizalmat, anélkül, hogy lemondana a biztonság garanciáiról. A biztonságot pedig a potsdami egyezmény változatlan tiszteletben tartásra garantálja“ — írja a lap. Szerkesztőség és kiadóhivatal Bucuresti, Piata Scrntei] Nr. I. — Telefon: 7.42.29. —■ Titkárság: 7.45.27. ELŐRE A vietnámi néphadsereg újabb sikerei PEKING. (Agerpres.). — A Vietnámi Hírügynökség jelenti: A vietnámi néphadsereg egységei március 27-én visszavertek számos francia alakulatot, amelyek felderítő tevékenységet fejtettek ki a bekerített cienbienfui erődtől északra és nyugatra. Ugyanaznap délután, a vietnámi néphadsereg tüzérsége felrobbantotta az ellenség egyik lőszerraktárát. Március 27-én a népi egységek légelhárító ütegei Muongthanhtól délre lelőttek egy „Dakota“-típusú repülőgépet. A néphadsereg tüzérsége visszavert egy ellenséges századot, amely meg akarta menteni a repülőgép legénységét. Az ellenség nagy veszteségeit szenvedett. A néphadsereg március 11. és 27. között 44 francia repülőgépet lőtt le, illetve rongált meg a dienbiemul fronton. Norvégia moszkvai nagykövete átadta megbízólevelét MOSZKVA. (Agerpres.). — A TASZSZ jelenti: K. J. Vorosilov, a Szovjetunió Legfelső Szovjetjének elnöke a Kremlben fogadta E. Brandland norvég nagykövetet, aki átadta megbízólevelét. A nagykövettel együtt megjelent S. Ekeland a nagykövetség első titkára, N. Dahl attasé és K. N. Sandberg titkár. A megbízólevél átadásánál jelen voltak: V. V. Kuznyecov, a Szovjetunió külügyminiszterhelyettese, N. M. Pegov, a Szovjetunió Legfelső Szovjetje elnökségének titkára, G. M. Puskin, a Szovjetunió külügyminisztériuma harmadik európai osztályának vezetője és D. A. Zsukov, a Szovjetunió külügyminisztériumának protokolfőnöke. A Francia Köztársasági Ifjúsági Szövetség felhívása PARIS. (Agerpres.) — A Francia Köztársasági Ifjúsági Szövetség a THUMANITÉ hasábjain harcra szólítja az ifjúságot a bonni és a párisi militarista egyezmények ellen, Nyugat-Németország újrafelfegyverzése ellen. „Egyesülnünk kell és közösen kell cselekednünk, hogy serdülő ifjúságunkat ne érje az előző nemzedék szörnyű sorsa — hangzik a közlemény. — Kockán forog minden egyes ifjú jövője, mert a bonni és a párisi egyezmények természetszerű következménye — Nyugat-Németország újrafelfegyverzése — magában hordja a háború csíráját". A Szövetség a továbbiakban bejelenti, hogy április 10—17. között megszervezi „az Ifjúság harci hetét Nyugat-Németország újrafelfegyverzése ellen“. „Felhívjuk az összes ifjúsági szervezeteket s az összes ifjakat, politikai és vallási meggyőződésükre való tekintet nélkül, hogy minél nagyobb számban vegyenek részt a harci hét során rendezett hazafias tüntetéseken" — hangzik befejezésül a közlemény. Tiltakozó hullám Franciaországban Karl Diem volt náci tábornok tervezett látogatása miatt PARIS (Agerpres). Egész Franciaországban óriási tiltakozást váltott ki Karl Diem volt náci tábornoknak, a francia testnevelési iskolákban tervezett látogatása. A FRANCE PRESSE hírügynökség közli, hogy a joinvillei testnevelési főiskola tanárai és diákjai megtagadták, hogy részt vegyenek a Diem által vezetett német küldöttség tiszteletére szervezett sportünnepségeken s igy a kormány kénytelen volt módosítani Diem franciaországi látogatásának programmját és egy későbbi időpontra elhalasztani a joinvillei sportrendezvényt. Parisban is elnapolták azt az előadást, amelyet a volt náci tábornak 800 párisi tanár előtt akart tartani. A meghívottak egyhangúlag megtagadták, hogy részt vegyenek az előadáson Az egyiptomi helyzet KAIRO (Agerpres). — A TASZSZ közli: Szalah Szalem őrnagy,, Egyiptom nemzeti tájékozódási minisztere nyilatkozott a sajtónak. „A nép akaratát teljesítve, a forradalmi vezetőtanács elhatározta, hogy Hímet magára vállalja az egész felelősséget“ — jelentette ki a miniszter. A forradalmi vezetőtanács és az egyiptomi kormány március 29-i együttes ülésén ezzel kapcsolatban a következő intézkedéseket hozták: 1) A forradalmi vezetőtanács március 5-i (az ostromállapot megszüntetésére) és március 29-i (az alkotmányozó gyűlés megválasztására vonatkozó) határozatainak végrehajtását hailatszáik el az átmeneti időszak végéig, tehát 1956 januáriig. 2 Késedelem nélkül alakítsanak nemzeti tanácskozó testületet a szervezetek és a különböző országrészek képviselőiből. A tanácskozó testület megalakításának feltételeit és hatáskörét törvény útján állapítják meg. Arra a kérdésre válaszolva, hogy az Egyiptomiban lezajlott események következtében történt-e változás a kormány és a forradalmi vezetőtanács összetételében, Abdel Naszer alezredes, a minisszterelnök helyettese kijelentette, hogy „minden úgy marad, amint volt’“. Hangsúlyozta, hogy továbbra is Nagib marad a köztársaság elnöke és miniszterelnöke, a forradalmi vezetőtanács elnöke és Egyiptom katonai főkormányzója. Naszer, mint eddig, ezután is a miniszterelnök helyettese és a forradalmi vezetőtanács elnökének helyettese. Március 29-én éjszaka Egyiptomban megszűntek az összes sztrájkok — mondotta Naszer . Március 30-tól kezdve az egész országban ismét normális a helyzet. Újabb dolgozók csatlakoztak a newyorki dokkmunkások sztrájkjához NEW YORK. (Agerpres.). — A newyorki dokkmunkások immár 26 napja tartó sztrájkja továbbra is megbénítja a kikötő munkáját. Szolidaritásuk jeléül most a vontatógőzösök legénysége és a kikötő közraktárainak munkásai is sztrájkba léptek. A dokkmunkások független szakszervezetének (ILA) több vezetőjét március 30-án beidézték a szövetségi törvényszék elé. Azzal vádolják őket, hogy megszegték azt a bírósági végzést, amely megtiltja, hogy a fentemntett szakszervezet tagjai kimondják a sztrájkot. 1954., április 1., csütörtök. Szovjet közéleti személyiségek kitüntetése MOSZKVA. (Agerpres.). — A TASZSZ jelenti: K. J. Vorosilov, a Szovjetunió Legfelső Szovjetjének elnöke március 29-én a Kremlben a közéleti személyiségek egy csoportjanak átnyújtotta a Szovjetunió érdemrendjeit, ötvenedik életévük betöltése alkalmából a Szovjet Állam szolgálatában szerzett érdemeikért Lenin-renddel tüntették ki az alább felsorolt személyeket: A. N. Koszigint, a Szovjetunió Minisztertanácsának alelnökét, A. N. Kuzmint, a Szovjetunió kohászati-ipari miniszterét, K. M. Szokolovot, a Szovjetunió Minisztertanácsa mellett működő építészetügyi állami bizottság elnökét, S. A. Sztyepanovot, a Szovjetunió gépgyártási miniszterének első helyettesét, D. I. Raizert, a Szovjetunió építészetügyi miniszterének első helyettesét, G. S. Hlamovot és I. E. Maxarevet, a Szovjetunió gépgyártóipari minisztériumának főtisztviselőit. Ötvenedik életévük betöltése alkalmából, a Szovjet Állam szolgálatában szerzett érdemeikért az alább felsorolt személyeket tüntették ki a Munka Vörös Zászlaja érdemrenddel: D. S. Buzint, a Szovjetunió pénzügyminiszterének első helyettesét, S. I. Fomint, a Szovjetunió szállításügyi és nehézgépgyártás ipari miniszterhelyettesét, P. S. Kucsumovot, a Szovjetunió földművelésügyi miniszterhelyettesét, A. A. Poszkonovot, a Szovjetunió pénzügyminiszterhelyettesét, A. I. Szmirnovot, a Szovjetunió kereskedelemügyi miniszterhelyettesét, I. A Kairovot, az OSZSZSZK közoktatásügyi miniszterét, és az OSZSZSZK pedagógiai tudományos akadémiájának elnökét pedig 60. életéve betöltése alkalmából a szovjet közoktatás fejlesztésében szerzett érdemeiért tüntették ki. A kitüntetettek nevében I. A. Kairov mondott köszönetet a népnek, a pártnak és a kormánynak a kitüntetésekért. K. J Vorosilov melegen üdvözölte a kitüntetetteket s egészséget és újabb sikereket kívánt nekik. Árleszállítás Csehszlovákiában PRÁGA (Agerpres). A CETEKA közli: A Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottsága március 29-én plenáris ülést tartott. Vilem Siroky jelentése alapján a Központi Bizottság megvitatta és jóváhagyta a párt és a kormány határozattervezetét egyes élelmiszerek és iparcikkek kiskereskedelmi árának csökkentéséről. Március 30-án este közzétették az 1954. április elsején életbelépő új, harmadik árcsökkentésre vonatkozó párt- és kormányhatározatot. Ezzel az árleszállítással az ország lakossáága csupán egy év alatt 5,6 milliárd koronát takarít meg. A japán közvélemény követeli az atomfegyver megtiltását SANGHAJ (Agerpres). — Az ÚJ KÍNA hírügynökségközli. Mint a tokiói rádió jelenti, Japánban fokozódik a mozgalom az atomfegyver megtiltásáért és az atomenergia nemzetközi ellenőrzésének megteremtéséért. Március 27-én a parlament épületében ülést tartott az alkotmány megvédéséért harcoló országos egyesület állandó bizottsága. Az ülésen elhatározták, hogy külön bizottságot alakítanak az atomenergia nemzetközi ellenőrzésének megteremtésével kapcsolatos kérdések tanulmányozására. Elhatározták azt is, hogy április folyamán Tokióban tiltakozó nagygyűlést rendeznek az atomfegyver használata ellen. Nagojból érkező hírek szerint, a jajozui városi tanács március 27-i ülésén határozatot fogadott el, amelyben felszólítja az Egyesült Nemzetek Szervezetét, hogy tiltsa meg az atomfegyver használatát. A határozatot megvitatják Tokaj körzet polgármestereinek április 11 - re, Toekava városba összehívott értekezletén. A toekavai városi tanács tagjai március 30-án határozatot továbbítottak Pukunagán,aik, a minisztertanács főtitkárának. A határozat felszólítja a japán kormányt, hogy nyilatkozzék az atomfegyver megtiltása és az atomenergiának békés célokra való felhasználása mellett. Mint lapjelentésekből kitűnik, az emberi jogok védelméért harcoló bizottság Szidzuoka városban március 27-én megtartott IV. kongresszusán elfogadott határozat ugyancsak követeli az atomfegyver megtiltását és az emberiség megszabadítását az atomháború veszélyétől. Juin francia marsall nyilatkozata az „európai hadseregről“ PARIS. (Agerpres). — Juin marsall, a francia haderők legfelső tanácsának elnöke, az északatlanti tömb középeurópai haderőinek főparancsnoka, beszédet mondott Auxerreben (Yonne megyében), a tartalékos tisztek szövetségének egyik díszebédén. A beszéd élénk visszhangot keltett mind a francia sajtóban, mind az ország közvéleményében. Juin marsall élesen bírálta az „európai védelmi közösségre“ vonatkozó szerződést. Kijelentette, hogy „egye® szakaszai nem valósíthatók meg, a szerződésinek egész sor módosítással lehetne hasznát vivalni. A módosítások némelyike azonban az eredeti célkitűzéseknek éppen az ellenkezőjét szolgálná.“ Juin az „európai védelmi közösség tervétől eltérő, más határozat“ kidolgozását ajánlotta. Lapjelentéseik szerint a marsall beszéde komoly nyugtalanságot keltett az „európai hadsereg“ megalakítását támogató francia körökben. A FIGARO ezt írja: „Politikai körökben heves vitákat váltott ki Juin marsall nyílt állásfoglalása az európai hadseregre vonatkozó szerződés ellen. Pleven hadügyminiszter nyomban reagált. Levélben közölte Juin marsalla, hogy át akarja tanulmányozni beszédét és hiteles másolatot kért róla. Laniel miniszterelnök sürgősen magához hivatta Juint.“ „Juin marsall Auxerre-ben elhangzott beszéde — írja a COMBAT — nagy idegességet váltott ki az ország politikai és kormányköreiben. Valóban, Juin marsall most első ízben foglalt állást ilyen világosan az európai védelmi közösség ellen.“ Laniel, aki megkapta Juin jelentésének szövegét, közölte a marsallal, hogy látni óhajtja, mihelyt Marseille-ből visszatér. A miniszterelnökinek az a szándéka, hogy kimerítő magyarázatot kérjen tőle. Meg akarja ismerni Juin szempontjait, minthogy a hadügyminiszter éppen a marsall beszédét megelőző napon jelentette ki a nemzetgyűlésben: „A hadseregnek semlegesnek kell maradnia az európai védelmi közösség kérdésében“. Geneviéve Tabouis az INFORMATION haisábjain külön cikkben foglalkozik Juin beszédéül. Egyebek között ezt írja: „Bármilyen elhaimarkodott határozat megvalósítása kockázattal és hátránnyal járhat Franciaország és a jelenlegi nemzetközi rend szempontjából, főként akkor, ha a német hadseregnek a nyugati országok tömbjében való részvételéről volna szó, mint ahogy ezt az európai védelmi közösségre vonatkozó szerződéstervezet előirányozza. Végül még azok is kénytelenek lesznek lemondani erről a határozatról, akik most pártfogolják. Éppen ez az, amit Juin marsall auxerrei beszéde ismét megerősített. Olyan nyilatkozat ez, amely a leghiva■talosabb francia forrásból származik. Mindaz, amit Juin kijelentései kifejezésre juttatnak, környezetében már régóta köztudomású.“ Külpolitikai jegyzetek KÉTKEDŐ EURÓPAIAK A „New York Times Magazine", a nem éppen igazmondásáról híres „New York Times“ vasárnapi melléklete néhány nappal ezelőtt egy eléggé feltűnő — s ráadásul nagyjából még igazat is mondó — cikket közölt. Szerzőjének célja — mint megírta — az volt, hogy „röviden vázolja az amerikai politikáról Európában elterjedt véleményt". Az európaiak véleménye az amerikai külpolitikáról — különösen itt Európában — persze eléggé közismert ahhoz, hogy azt az olvasó ne a „New York Times”-tól tudja meg. Alig néhány szóban is „vázolni" lehetne — noha ez a „vázlat" a maga tömörségében , cseppet sem lenne udvariasnak mondható. Mégis: a „New York Times“ cikkének ebben az esetben megvan a maga érdekessége. Az első kép amit a cikkíró felvázol, nem valami kedvező. Az Egyesült Államok számára egyre nehezebb „fenntartani a bizalmat a nyugat-európai országokban az amerikai vezetés iránt" — írja. S amit a továbbiakban ír, az egy „uralkodó hatalom" számára legfeljebb még elszomorítóbb. Az európai közvélemény — szól a cikk — s ráadásul „még azok is, akik legjobban gyűlölik a kommunizmust", mélységes aggodalommal figyelik, hogy Eisenhower és közvetlen munkatársai „azonnali megtorlással fenyegetnek mindenkit, aki nincs ínyükre. „Ők — mármint az európaiak, írja a lap — szeretnék azt hinni, hogy Eisenhower kormánya külpolitikai síkon nem fogja gyakorlatilag is alkalmazni azt, amit hirdet". Különösen elégedetlenek Nyugat-Európa legkülönbözőbb árnyalatú politikai körei az Egyesült Államok távolkeleti politikájával. Az európaiaknak, mily borzasztó megnem értése ez Amerika „világboldogító" céljainak-- szeretnék elismerni a kínai kommunista rendszert, sőt még az ellen sem lenne kifogásuk, ha az helyet foglalna az Egyesült Nemzetek Szervezetében. Európában cseppet sem fogadják kedvezően az Egyesült Államok kívánságát, hogy szakítsanak meg minden kereskedelmi kapcsolatot Kínával — írja a cikk — s attól sincsenek elragadtatva, hogy Amerika pénzeli Csang Kaj-sek tajvani klikkjét, ezt a társaságot, amelyet Európában — a „New York Times Magazine" szavaival élve — „a kínai nacionalisták reménytvesztett maradványainak tekintenek" A zsarolás és fenyegetőzés egész amerikai politikája — akár a Távol-Keletről van szó, akár pedig azokról a távolról sem tiszteletreméltó eszközökről, amelyekkel Franciaországot az olyannyira gyűlölt párisi szerződés ratifikálására akarják kényszeríteni — céljával homlokegyenest ellenkező hatást váltott ki.Mindez —mint a cikk megállapítja — riadalmat és bizalmatlanságot keltett. „A franciák nem tartottak igényt a nyugati diplomácia irányítására — írja a „New York Times Magazine“ (bennük úgy látszik több a szerénység mint némelyekben, akik magukat uralkodó hatalomnak tartják) — de nagyon nyugtalanok amiatt, amit ők „amerikai hibáknak" tartanak". S hogy mindezt betetőzze, a cikkíró a továbbiakban megállapítja: „Washington új stratégiája úgy látszik sehogyan sem egyeztethető össze a szövetségesek közötti normális kapcsolatokkal..." De vajjon mi az oka annak, hogy egy „uralkodó hatalom" vezető sajtóorgánuma ilyen cseppet sem kedvező színben kénytelen beszámolni az uralkodás gyümölcseiről? A választ megfelelő tömörséggel persze erre is könnyei meg lehetne adni. Lássuk azonban miként „vázolja’’ ezt „röviden" cikkírónk: „Olykor kétséges hogy az európai szempontokat tíz uralkodó hatalom kormánya megfelelő figyelemben részesíti-e... A történelem sok kétkedést ültetett el az európaiak fejében..." — írja. S ez alkalommal valóban fején találta a szöget. „A történelem sok kétkedést ültetett el az európaiak fejében"... különösen amikor az amerikai külpolitikáról van szó. G. A. m fiam Nyomda: Combinator Poligrafic Casa Sointeit I. V. sulin H^JJj