Előre, 1954. július (8. évfolyam, 2086-2112. szám)

1954-07-01 / 2086. szám

1954. július 1., csütörtök „Gyors kiszolgálás* Ilyenkor nyáron bárki szívesen vesz egy pohár hideg sört, málnaszörpöt, vagy ép­pen szódavizet is, nemcsak az, aki előtt hosszú kilométerek állanak. Úgy gondol­tam — miközben a Csíkszeredai vasútállo­másom a vonatra várakoztam, — nekem sem árt meg egy kis hűsítő s bár a Csík­szeredai falatozónak gyanús szinti ajtaja nem sok jót ígért, mégis beléptem rajta. A terem tele volt fo­gyasztókkal, sört szür­­csöltek, szódavizet ittak, ki-ki gusztusa szerint A kiszolgáló személyzet, név sze­rint Kopac Géza, jól­lehet nem fiatalem­ber (homloka nevéhez híven simán nyúlik hátra a fejebubján túlra), mintha rugó­kon járna, oly hirte­len termett asztalom­nál. Percek alatt el­intézett mindent. Hi­hetetlen gyorsaság­gal megtöltötte a sö­röspoharakat , amed­dig balkézzel a csa­pot kezelte, jobbjával a rántotthúst rakos­gatta a tányérokba, mégpedig olyanfor­mán, hogy csak úgy ujjbeggyel azt is leellenőrizte, hogy nem került-e a tojás­burok és a hús közé valami csontszilánk. Azt tartják egyesek: úgy jó a sör, ha habos. Hát a Csíkszeredát vasúti falatozó­ban meg kell adni, jó habos sört adtak. Annyira habosat, hogy alig jutott hely a sörnek a pohárban. Kopac pedig széttárt kézzel dicsérte áruját, hogy milyen finom a sör, nézzük meg, de jól habzik. Elnéz­zük jó tíz percig, ameddig leülepedett és magától kiürült a pohár. Kopacnak lénye­gében véve igaza volt, valóban jól hab­zott a sör (legalábbis neki jövedelmező­ség szempontjából). A sörhab ülepedés után közöltem: fizetni szándékozom. Ő pedig számolt. Sörnek titulálta a habot és poharanként 1 lejt kért. Egy szelet rántott húsért két szelet kenyérrel pedig 6 lejt Fizettem s mit szédelőzködtem­, hallom, hogy Kopac barátunk már más asztalnál számol jó hangosan, hogy: volt kérem egy rántotthús, két szelet kenyérrel 7 lej. Ni csak, lepődtem meg, nekem 6 _ lejt, számított ugyanazért. Csak nem drágult meg­ időközben? Avagy nekem kevesebbet szá­mított, talán becsapta saját magát? Visszatér­tem. Egy üvegszekrény­ben tányérra rakva áll­tak a különböző hideg­ételek, s felettük egy­­egy kis kartonlap hir­dette árukat. Itt ért az­tán a második meglepe­tés. A rántotthús feletti kis kartonlapra 3 lej 82 báni volt írva. Számolni kezdtem. Két szelet ke­nyér 56 báni, meg 3.82 az 4,38 lej, ami azt je­lenti, hogy dehogy is té­vedett­ az elszámolásnál, még ő kellett volna visz­­szafizessen 1,62 lejt. Mi­korra elérkeztem erre a következtetésre, hatalmas fütyülés közepette berobo­­goa a vonatom az állomásra. Nem jutott idő, hogy „köszönetet” mondjak Kopac Gé­zának tetteiért. S mivel a vonaton sem táv­irat, sem telefon nem állt rendelkezésem­re, ezúton közlöm vele szerény véleménye­met: jó ha gyorsan dolgozik, nem baj, ha hamar megtelik a söröspohár, de tartsa szem előtt azt, hogy az ízlések különbözők — kinek a sör, kinek a málnaszörp, de csupán a habot senki sem szereti. Számol­ni is szabad gyorsan, de annyira semmi­esetre sem tanácsos sietni, hogy az em­ber esetleg kárt okozzon saját magának — ami ritka eset, de megeshetik — vagy a fogyasztónak, ami­t viszont, amint a mellékelt történet is bizonyítja, gyakrab­ban előfordul. FEJÉR GYULA r Érettségi előtt a sepsiszentgyörgyi Építészeti és Tervgazdasági Műszaki Középiskolában (Tudósítónktól). Sepsiszentgyörgyön magas, kétemeletes épületben működik az Építészeti és Tervgaz­dasági Műszaki Középiskola. A legfelső eme­letet két esztendővel ezelőtt építették és vako­latlan oldalai ma is ott állnak befejezetlenül. Ez a régi elemi iskola ezelőtt négy évvel ala­kult át építészeti és tervgazdasági középisko­lává, melynek negyedik éves tanulói most érettségiznek. Erre az alkalomra az iskola növendékei gyö­nyörű kiállítást rendeztek, amelyen bemu­tatják, hogy mit tanultak az iskolában. A ki­állítást naponta számtalan látogató tekinti meg, akik mind elismeréssel nyilatkoznak. Va­lóban a látogatók meggyőződhetnek, hogy az iskola diákjai szorgalmas munkával és tanu­lással készültek az évvégi vizsgákra. A kiállítás a községi néptanácsok mellett működő helyiipari vállalatok gyártmányait mutatja be, valamint az építkezés technikáját Napközben az iskola hallgatói is szívesen ad­nak útbaigazítást, felvilágosítást az érdeklő­dőknek. Szabó Anna, most érettségiző diák­lány néhány látogatóval egy háztípus modell­jének kicsinyített mását szemléli. Az iskola negyedik éves diákjai most dol­goznak diploma vizsgájukon. Huszár Károly negyedik éves diák, egy fa­lusi néptanács székházának a tervrajzán dol­gozik. Ez az egyik vizsgás dolgozata. Óva­tosan és megfontoltan méri ,és húzza a vona­lakat az előtte álló asztalra kifeszített rajz­­papíron. Úgy dolgozik mint egy épülettervező, aki tudatában van munkája fontosságának. Huszár Károly már odahaza Gyergyóújfalu­­ban szeretett futni-faragni. Vágya, hogy épí­tészeti technikus legyen, most az iskola elvég­zése után teljesült. De nemcsak Huszár Ká­roly álma vált valóra. Ott van mellette Tóth István, aki a Sepsiszentgyörgy rajon legeldu­gottabb és legkisebb falujából Szacsváról jött az iskolába és az osztály legjobb tanuló­ja. Fejér Ferenc egy kéthektáros szegénypa­raszt gyermeke. A régi tőkés-földesúri rend­szer idején ő sem vihette volna többre mint a komandói vagy az ojtuzi erdei munkások, akik éhbérért évtizedeken keresztül az erdő­­ki­term­elő tőkéseknek és fakereskedőknek dolgoztak. Ma ő is építészeti almérnök lesz. A diploma­vizsgán egy községi egészségház építésének tervrajzát készítette el. A sepsiszentgyörgyi Építészeti és Tervgaz­dasági Műszaki Középiskola 1950-ben nyitot­ta meg kapuját. Ma az iskolának 185 tanulója van. Az iskola igazgatóságának sok kezdeti nehézséggel kellett megküzdenie, míg elju­tottak idáig és Puskás Istvánnak, az iskola igazgatójának még ma is van panasza. Ez különösen a sepsiszentgyörgyi városi nép­­tanács végrehajtó bizottsága felé irányul, a­­mely 4 év alatt egyáltalán semmi segítséget nem adott. Régóta húzódik az iskola interná­­tusának végleges megoldása is, pedig ezt elég könnyen meg lehetne oldani, csak éppen a vá­rosi néptanács segítsége hiányzik. A tanulók közül sokan továbbtanul­nak, egyetemre mennek, hogy még értékesebb, felkészültebb szakemberei legyenek hazánk­nak. készítse elő mind szakmailag, mind politi­kailag a gyakorlati munkára. Szükséges to­vábbá az is, hogy azokban a gazdaságokban, amelyekben a hallgatók gyakorlatukat vég­zik, ne gördítsenek akadályokat munkájuk elé. A kolozsvári Agrártudományi Intézet szak­­mailag alaposan előkészíti hallgatóit a gya­korlatra. Ennek tulaj­don­íth­a­tó, hogy azon gazdaságok szakemberei és dolgozói, ahol a hallgatók gyakorlatukat folytatják, általá­ban igen jó véleménnyel vannak a diákok munkájáról és szeretnék, hogy mint végzett növendékek náluk helyezkedjenek el. Az inté­zet vezetőségének azonban hiányossága, hogy csak a gyakorlat szakmai előkészítésé­re helyezi a hangsúlyt, de elhanyagolja a gyakorlati munka politikai előkészítését. Az intézet vezetősége, valamint az IMSZ alap­­szervezete nem hívta fel az egyetemi hallga­tók figyelmét arra, hogy a gyakorlat célja nem csupán az elméleti ismeretek ellenőr­zése és megszilárdítása, hanem az is, hogy a hallgatók politikai munkát végezzenek az illető gazdaságok dolgozóinak soraiban, propagandistái és agitátorai legyenek a párt és a kormány politikájának, ismertessék és népszerűsítsék a párt és a kormány hatá­rozatait és intézkedéseit a mezőgazdaság fej­lesztésére vonatkozólag. Mi történt ezzel szemben? Éppen a gyakorlati munka politikai elő­készítésének hiánya következtében például a nemrég visszatért II. éves hallgatók nem mindig törekedtek arra, hogy elvtársi kap­csolatokat építsenek ki a segesvári állami gazdaság dolgozóival, nem voltak közöttük közvetlen megbeszélések, kölcsönös tapasz­talatátadások. Ilyenformán nem csak, hogy nem oldódhatott fel a hallgatók és a gazda­ság dolgozói közötti bizonyos mértékű tar­tózkodás, hanem a diákok megfosztották saját­­magukat annak a lehetőségétől, hogy alaposan megismerjék a gazdaság problé­máit, nehézségeit. A gyakorlati munka nem megfelelő politi­kai előkészítése folytán a hallgatók nem is ismerhetik meg alaposan a gyakorlatban is a mezőgazdaság szocialista átalakításának problémáit és a szocialista gazdasági egysé­gek munkája megjavításának kérdéseit. Ilyen ismereteket a hallgatók csak akkor sze­rezhettek volna, ha elmélyítik kapcsolatai­kat a gazdaság dolgozóival s megnyerik azok bizalmát A hallgatók gyakorlatban végzett munká­jának gyengeségeit tükrözték a szocialista üzemszervezési tanszék egyes kollokviumai is. A kollokviumon például a hallgatók csak általánosságban tudtak válaszolni arra a kérdésre, hogy milyen politikai munkát vé­geztek a gyakorlat időtartama alatt. Saját politikai munkájukból vett példákkal azon­ban nem tudták feleleteiket alátámasztani. A gyakorlat sikerének másik feltétele az, hogy a gazdaság illetékes szervei kedvező feltételeket biztosítsanak a hallgatók ered­ményes munkája számára. Ez azonban nem valósul meg minden esetben. A hallgatókat sokszor megérkezésükkor nem fogadja senki, nem gondoskodnak róluk kellő mér­tékben. A minisztérium olyan gazdasá­gokba irányítja a diákokat, amelyek több mezőgazdasági-termelési ágat foglalnak ma­gukba. Természetesen ennek az a célja, hogy a hallgatók megismerkedjenek a leg­szélesebb körű mezőgazdasági problémákkal. Ezzel szemben egyes gazdaságokban a gya­korlat időtartama alatt nem vezetik végig az egyetemi hallgatókat az összes termelési ágakon, hanem csupán egy vagy két helyen dolgoztatják őket. A gyakorlatot végző hallgatók munkáját megnehezíti az is, hogy egyes gazdasági egységek agronómusai néha lenézően és le­­becsmérlően kezelik a diákokat. Vannak olyan agronómusok, akik nem veszik komo­lyan a hallgatókat, hanem úgy bánnak ve­lük, mint a ,,felnőtt“ a még ,,tudatlan“ gye­rekkel ilyen lebecsüléssel, közömbösséggel találkoztak egyes másodéves hallgatók a segesvári állami gazdaság küküllővölgyi részlegének agronómusa részéről. A diákok több alkalommal is igyekeztek vele megtár­gyalni fontos mezőgazdasági-szakmai kérdé­seket — de az agronómus mindannyiszor gúnyosan kitért az ilyen megbeszélések elöl, miközben azzal érvelt, hogy ,,szerepet tanul“ és ez ,,rettenetesen lefoglalja minden pillanatát". A „mi újat tudtok ti elméleti emberek nekünk mondani?“ ,,elv“ hangozta­tása akadályozta meg bizonyos mértékben a gazdaság dolgozói és a gyakorlaton lévő diákok közötti tapasztalatcserét is. A hall­gatók próbáltak ilyen tapasztalatcserét szer­vezni — jóllehet nem tettek meg mindent ennek érdekében — de a gazdaság vezetői­nek, agronómusainak közömbös magatartá­sa következtében ez a kísérletük meghiú­sult. A nevelőmunkában más hiányosságok is felmerültek. A főiskola tanszékeinek egyes előadásai bizonyos mértékben idealizálják a­ mezőgazdaság szocialista átalakításával já­ró munkát,­­ megkerülik a nehézségeket, csupán elméleti síkon tárgyalják az anya­got, nem mutatnak rá azokra a tényleges akadályokra, amelyekkel az agronómus a te­repen mindennap találkozik. Ennek követ­keztében a hallgatók általában „hibamentes“ állami gazdaságot, vagy gép- és traktorállo­mást képzelnek maguk elé. A terepen azon­ban a hallgató olyan jelenségekkel találja magát szemben, amelyekre egyetemi tanul­mányai idején nem mindig hívták fel figyel­mét. Konkrét nehézségekkel, rossz szerve­zéssel, vagy például azzal, hogy a termelési tervet csak a papíron teljesítik. A gyenge poli­tikai nevelő­ m­­unka és az állami gazdaságok idealizált bemutatása természetesen azzal a következménnyel jár, hogy a hallgató néha megriad a gyakorlati munkája során fel­merülő nehézségektől. Mindezek egyes hall­gatókból azt a hangulatot váltják ki, hogy főiskolai tanulmányainak befejezése után jobb lenne az ,,Íróasztal mellé“, a miniszté­riumokban vagy iskolában dolgozni, mint kint a terepen gyakorlati munkán. Pedig az agronómus nagyszerű feladata éppen az, hogy állandóan harcoljon a mezőgazdaság fejlődését gátló akadályok ellen és legyőzze azokat. Ezt kell tudatosítani a nehézségek merész feltárásával az intézet hallgatói kö­zött, s akkor minden bizonnyal egyetlen hall­gató sem idegenkedik majd a gyakorlati munkától.* Mindebből az következik, hogy az egyete­mi hallgatók gyakorlati munkáját csak úgy lehet eredményesebbé tenni, ha a gyakorla­tot a főiskola illetékes szerveinek alapos politikai munkája készíti elő, ha az egyes tanszékek előadásaikban elemzik azokat a nehézségeket, hibákat, amelyekkel a diákok gyakorlati munkájukban találkozhatnak, s fel­­fegyverzik őket a hibáik kiküszöbölésének módszereivel. Ezenkívül szükséges az is, hogy azoknak a gazdaságoknak a vezetősége, amelyekben agronómus hallgatók gyakorlati munkájukat végzik,­­ foglalkozzék a diá­kokkal, teremtsen számukra jó munkab­eté­­teleket. Ismertetni kell a hallgatókkal a gaz­daság összes problémáit és a gyakorlati munka időtartama alatt foglalkoztatni kell őket a gazdaság minden termelési ágában, minden részlegén. Az illető­ gazdaság szak­emberei, vezetői ne becsüljék le a főleg elmé­leti kérdéseket ismerő hallgatókat, hanem éppen arra kell törekedniük, hogy a hallga­tók elméleti ismereteinek gyakorlati alátá­masztása, kiegészítése érdekében saját ta­pasztalataikat is átadják nekik. ★ A fentiekből kitűnik hogy a kolozsvá­ri Agrártudományi Intézet pártunk és kor­mányunk útmutatásainak megfelelően nem élettől elszakított tudományos munkát végez, hanem szoros kapcsolatban van a gyakorlati élettel, munkáját a szocializmus építése kö­vetelményeinek megfelelően, a párt és a kormány határozatainak, intézkedéseinek szellemében végzi. E tevékenységének még eredményesebb elvégzése érdekében az in­tézetre most az a legfontosabb feladat hárul, hogy a szakmai nevelés mellett fokozott súlyt helyezzenek a hallgatók politikai neve­lésére is. Kétségtelen, hogy csak a szakmai és politikai nevelés egészséges összhangja hozza meg a kívánt eredményt: azt, hogy az intézet padjait mind szakmailag, mind poli­tikailag egész emberek hagyják el. Ennek érdekében az intézetben folyó politikai mun­kának tudatosítania kell az egyetemi hall­gatókban, hogy tanulmányaik befejezése után nagyszerű hivatás vár rájuk: ők lesznek az itt falusi értelmiség egyik legjelentősebb alkotóeleme, akikre felelősségteljes vezetősze­rep vár falvainkban és községeinkben. Jórész­ben az agronómusoktól, az agronómusok po­litikai felkészültségétől függ a mezőgazdaság szocialista átalakításának előrehaladása, hi­szen az agronómus egyike azoknak a láncsze­meknek, amelyeken keresztül a párt politiká­ja megvalósul. Nyilvánvaló, hogy az agronómusnak ez a nagyjelentőségű feladata csak aláhúzza a politikai munka színvonala további eme­lésének fontosságát. Azokban az előadásokban, amelyek érintik a mezőgazdaság szocialista átalakításának különböző gazdasági-szervezeti kérdéseit, nem szabad megkerülni a nehézségeket, a hiányosságokat, hanem ezek ismeretével fel kell fegyverezni a hallgatókat, elő kell készí­teni őket ezekre, hogy tudatosan vegyék fel a harcot velük. Igen fontos az is, hogy a marxista tanszék javítsa meg munkája színvonalát. A leg­súlyosabb hiányosság az, hogy a­ Bolyai egyetem marxista tanszéke központilag ké­szíti el az összes magyar nyelvű fakultások és főiskolák marxista előadásait, s így ezek nem­ felelnek meg az intézet sajátosságai­nak, jellegzetes követelményeinek. A marxis­ta tanszéknek meg kell találnia a módot arra, hogy ezen a helyzeten a jövő tanévben változtasson. A tanszéknek ugyanakkor el kell mélyítenie kapcsolatait az intézet szak­katedráival, mert a marxizmus-leninizmus tanszék tagjai csak úgy végezhetnek jó ok­tatói-nevelői munkát, ha alapjában véve ma­guk is tisztában vannak a szakmai kérdé­sekkel. Másrészt a marxizmus-leninizmus tanszék csupán így segítheti hatékonyan po­litikai és ideológiai téren a szakkatedrák munkáját, fejlődését. Feltétlenül szükséges az is, hogy a minisztérium ne helyezze át állan­dóan a legkülönbözőbb más helyekre a marxista tanszékhez beosztott elvtársakat. Az oktatás eredményessége ugyanis megkö­vetel bizonyos állandóságot, s a katedra tagjai csak így ismerkedhetnek meg alapo­san az egyetem sajátosságaival, a szakmai kérdésekkel, s mindenekelőtt — ami igen lényeges — magukkal a hallgatókkal. Az egyetem tan­személyzetének még szervezet­tebben kell felvennie a harcot az oktatás politikai színvonalának emeléséért, a gyakor­lat és az elmélet még szorosabb egységéért, hogy a főiskola valóban a mezőgazdaság szo­cialista átalakításának előretolt bástyájává váljék BALOGH ÖDÖN FEHÉR OSZKÁR ELŐRE A magyar labdarúgó válogatott ragyogó győzelme Magyarország —Uruguay 4:2 0:0, 2:2) A Lausanne-i stadion zöld gyepén mintegy 45.000 főnyi közönség előtt drámai küzdelem után megszületett a negyedik ragyogó magyar győzelem, ez alkalommal a világbajnok uruguayi csapat ellen. A magyar együttes Puskás nélkül, emberfölötti küzdelemmel jutott be az V. labdarúgó- világbajnokság döntőjébe. Az elődöntőben kivert délamerikai csapat az utóbbi évtizedekben csodálatos győ­zelmeket ért el. Előkelő helyet vívott ki magának a labdarúgóvilág ranglistáján. Kétszer állt győztesként az olimpiai dobogón és kétszer vitte haza a világbajnokot megillető Jules Rimet-serleget Harmadszor is pályázott erre a serlegre és meg kell mondanunk, hogy nagy eséllyel. Ez a nagytudású, kitűnő játékosokból álló, szívós és tapasztalt csapat, az olimpiai bajnok magyar együttes ellen egyenlíteni tudott az utolsó percek­ben és csak a meghosszabbítás második 15-ik percében hajtotta meg a zászlót a fáradhatatlanul és páratlan győzniakarással játszó magyar tizenegy ellen. Nagy mérkőzés volt! Tizenhat ország rádióbemondójával együtt, bátran állít­hatjuk, hogy kevés ilyen találkozó zajlott le a labdarúgás történetében. A mérkőzés során kiderült, hogy egyenlő erők mérték össze erejüket. A nagy küzdelemben, amelyet a legnagyobb labdarúgó tét a világbajnoki cím elnyeréséért vívott a két együttes, a Magyar Népköztársaság csapata győzött. Nemcsak azért mert egységesen, lendületesen és kitűnő összjátékkal játszott, hanem azért is, mert a magyar játékosok a leg­nehezebb pillanatokban is meg tudták őrizni a győzelembe vetett hitüket. Már jóval a mérkőzés előtt esni kezdett az eső és a játék ideje alatt szinte állandóan zuhogott. Griffith (Wales) játékvezető sípjelére a két együttes a következő összeállításban lépett pályára : Magyarország : Grosics — Buzánszky, Ló­ránt, Lantos — Bozsik, Zakariás — Budai II., Kocsis, Palotás, Hidegkúti, Czibor. Uruguay : Maspoli — Santamaria, Marti­nez — Andrade, Carbalo, Cruz — Souto, Ambrois, Schiaffino, Hohhberg, Borgez. A felázott talajon, az első perctől kezdve mindkét csapat idegesen játszott. A játéko­sok és nézők körében egyaránt nagy izga­lom uralkodik. Az első tíz percben a ma­gyarok és az uruguayiak egyaránt veszélyes támadásokat vezetnek. Egyre fokozódik az iram. A labda hol a magyar, hol az uruguayi kapu előtt pattog, de a védelmek mindannyi­szor tisztáznak. Több szögletrúgásból sem születik eredmény. Az első tíz perc után, viharos erejű magyar támadás folyik s a 13. percben megszületik az első magyar gól. Czibor kapja a labdát. Ragyogó cselezés után szabadteret harcol ki magának. Társai várják beadását, de a bal­­szélső maga vállalja a felelősséget s nagy ballábas lövést küld kapura. Bombája védhe­­tetlenül vágódik a kapuba, Maspoli csak szemmel tudja követni. 1:0 Magyarország javára. Továbbra is nagyszerűen játszik a magyar csapat. A csatársor ragyogó, ötletes támadá­sokat vezet, a védelem pedig nem engedi ki­bontakozni az uruguayiak támadásait. A fél­idő utolsó perceiben, a magukra talált uru­guayiak veszélyeztetik a magyar kaput, de az eredmény nem változik. Szünet után szintén a magyarok támad­nak. A második percben újabb magyar gólt tapsol meg a közönség. Ezúttal Budai is. A Magyar Népköztársaság válogatottjának győzelme nagy és kemény küzdelem után született meg. Mint minden esetben, most is a csapatjátékban és taktikai fogásokban mu­tattak többet a magyar labdarúgók. Az ös­­­­szeforrott játék tette lehetővé a kitűnően záró uruguayi védelem többszörös áttörését és ugyancsak a kollektív játék védte meg a magyar kaput sok veszélyes uruguayi of­fen­­­z­ívétől­ fut el és szépen beívelt labdát küld kapu elé. Hidegkúti időben fut rá a labdára és remek fejessel a hálóba küldi (2:0­) Az uruguayiak nem törnek le, továbbra is lelkesedéssel küzdenek, s mind nagyobb fö­lénybe kerülnek. Erős a nyomás, de a magyar védelem emberfeletti munkát végez. A mérkőzés 75. percében az uruguayiaknak si­került Hohhberg révén javítani. (2:1). A gól után valósággal szárnyat kapnak az uru­guayiak és tovább ostromolják a magyar kaput. Újból nagy munkát végez a magyar védelem s az öt csatár is a védelem segít­ségére jön. Már a mérkőzés vége felé járunk, amikor az uruguayiak Schiaffino révén egyenlítenek (2:2­) A hosszabbítás első hét percében az uru­guayi csatársor fergeteges támadásokkal ro­hamoz. Majd felszabadít a magyar védelem és támadásba lendíti a Csatársort. Az első 15 perc eltelte után az eredmény még mindég változatlanul 2:2. Az utolsó 15 percben a magyar ,,11” tech­nikai, taktikai és tudásbeli fölényével páro­sult lelkesedés és győznie koráé kétvállra fektette a szívósan küzdő volt világbajno­kot. A mérkőzés 112. percében — Budai II. beadásából Kocsis szerzi meg a magyarok­­harmadik gólját. Három perccel a befejezés előtt újabb Kocsis-gól kápráztatja el az eső­től elázott, de mindvégig kitartó közönséget. Ez a végeredmény . Magyarország győzött 4:2 arányban. A mérkőzés befejezése után a magyar labdarugók boldogan csókolják meg egymást és összefogózva köszöntik a közönséget, amely hasonlóképpen fergeteges tapssal jutalmazza a hős magyar tizenegyet. Az uruguayi labdarugók a nagy mérkőzés­hez méltó, sportszerű magatartást tanusítot­­tak. Gratuláltak legyőzőjüknek, s a magyar játékosokat átölelve vonultak le a pályá­ról. gyar védelem néhányszor zavarba jött, ami elég volt az uruguayiakk­ak, hogy kiegyen­lítsenek. A két 15 perces meghosszabbítás meghoz­ta a magyar győzelmet. Lankadatlan erővel, fáradságot nem ismerve, gólratörően játszott a kitűnő erőnlétben lévő magyar csapat és ez a csodálnivaló győzniakarás megérdemel­ten juttatta a döntőbe a Magyar Népköztár­saság válogatottját. ★ ★ A második félidő második felében a ma­ Nyugat-Németország — Ausztria 6:1 0:0) A Baselban lejátszott Ausztria — Nyugat- Németország találkozó általános meglepe­tésre a nyugatnémetek nagyarányú győzel­mét hozta. A nyugatnémet csapat különösen a második félidőben volt állandó fölényben, amikoris 5 góllal terhelte meg az osztrák csa­pat kapuját. Ezek szerint a vasárnap sorra kerülő vi­lágbajnoki döntőben Magyarország és Nyu­gat-Németország csapatai mérkőznek. Szombaton a harmadik és negyedik helyért Uruguay és Ausztria csapatai mérik össze erejüket. Befejeződött az írószövetség plenáris ülése Az RNK írószövetsége szerdán befejezte plenáris ülését a film-dramaturgia kérdésé­ben. Az ülés második napján felszólalt Mihail Beniuc, Silvian Iosifescu, Em. Galan, N. Moraru, Mihail Novicov, Mihail Davi­­doglu és mások. Megvitatták a filmirodalmi alkotásokhoz fűződő kérdéseket, az írók és a filmszakértők eredményes együttműködésé­nek lehetőségeit. Nicolae Bellu elvtárs, helyettes művelő­désügyi miniszter a többi között felhívta a figyelmet arra, hogy a filmvezérigazgató­ság munkájában hiányosságok mutatkoznak a szövegkönyvek tekintetében. Ezután Geo Bogza író mondott záróbeszé­det. (Agerpres.) ___________ Megszoktuk, hogy számokban fejezzük ki, mennyit fejlődött iparunk a felszabadulásunk óta eltelt években. Sok esetben azonban ezek az összehasonlító számok nem adhat­nak teljes képet. A helyi iparról például mit mondhatnak a statisztikusok? Legfeljebb ar­ról tájékoztathatnak, hogy a létesítése óta eltelt négy-öt év alatt milyen ugrásszerű volt a fejlődése. De számokkal a­ligha lehet érzékeltetni, milyen nagy munka volt a helyi ipart egyáltalán megteremteni, jófor­mán a semmiből, elhanyagolt kis műhelyek­ből, ócska gépekkel, alig néhány szakmun­kással. Mert a­­néptanácsok vállalataiknak megalakulásuk napján csak ilyen szerény hozományt adhattak. Aránylag kis összegű beruházásokkal, de annál több kezdeménye­zéssel, helyi erőforrások segítségével nőttek meg ezek a vállalatok. Ma életképes, nagy egységeik vannak, ezerféle cikket gyártanak. Néhány év múlva gyárak állnak majd a kis műhelyek helyén, sokszáz ember dolgozik alig tucatnyi helyett. S mindaz, amit termel­nek, bőségesebbé teszi a dolgozók ellátását, fokozott mértékben elégíti ki szükségletei­ket. A szatmári Május 1 tartományi helyiipari kombinátot méltán emlegetik az utóbbi idő­ben az ország élenjáró helyiipari vállalatai sorában. Szatmáron és egész Nagybánya tartományban sok kisebb-nagyobb részleg Kiss Mihály modell­asztalos a fémipari részleg számára a mo­torfejek öntéséhez szük­séges modellt készíti. Rendkívül sokoldalú a vállalat fémipari részlegének gyártási terve. Az egyik osztá­lyon ipari felszerelé­seket és pionír daru­kat gyártanak, más osztályok apró fémá­rut, mint lakatokat, zá­rakat és egyebeket. Eh­hez a részleghez tar­tozik az öntöde, a mo­tortekercselő műhely, a mérleggyártó osz­tály, a bádogosműhely és más egységek. Május elején az ország számos helyi ipari vállalata küldötteinek részvételével tapaszta­latcserét szerveztek a szatmári helyi ipari kombinátnál. S bár elismeréssel szóltak a vendégek a Máju­s 1 kombinát eredményeiről, arra is figyelmeztették a vállalat vezetőit, hogy az élelmiszer-ipari és építőipari részle­gek f fej­lődése nem tartott lépést a többiekkel. Az­­értekezlet megszívlelendő tanácsa továb­bá,­hogy a vállalat vezetősége gondoskodjék jobban a dolgozókról, javítsa a munkavédel­met, létesítsen megfelelő étkezdéket, klubo­kat s teremtsen élénkebb kulturéletet. (FRIEDMANN MIKLÓS fényképei) kapuja felett olvasható ma a vállalat néve. Pedig rövid élettörténete csak 1950-re­­nyúlik vissza. Akkor, s majd egy évvel ké­sőbb létesült négy helyi ipari vállalat — Szatmár városi néptanácsa, a rajoni és a tartományi néptanács hívták őket életre. Ké­sőbb egyesültek s ma Nagybánya tartomány egyik fontos iparvállalata ez a­­ kombinát. Hét önálló elszámolással dolgozó, iparágak szerint csoportosított részlegéhez számos műhely,­­kitermelés és kisebb gyár tartozik. Annyiféle cikket gyártanak, hogy még a fontosabb árucsoportok felsorolása is olda­lakra terjedne ki. Javarészt gyári hulladé­kokból, a tartományban fellelhető anyagok­ból készülnek ezek a keresett értékes cik­kek. Mehet-e egyáltalán jól a termelés egy vál­lalatnál, amely ilyen szerteágazó, egymástól mindenben elütő természetű áruk termelésé­vel foglalkozik? Erre már a számok adhatják meg a választ. Nézzük csak... A vállalat a múlt évben kevesebb mint tíz hónap alatt el­végezte tervfeladatait és az év végéig 133,9 százalékos eredményt jelenthetett a helyi ipa­ri és községi gazdálkodási minisztériumnak. Már egymagában ez az adat megmagyaráz­za, miért beszélnek annyi elismeréssel a Má­jus 1 egész muin­kaközösségéből. "Mennyi mozgékonyság,­­kezdeményezés, ötlet rejlik ebben az eredményben! Sokat tanultak a tapasztalatcserén a Má­jus 1 vállalat részlegeit látogató küldöttek, de a vendéglátóknak is meg kell szívlelniük a kapott elvtársi tanácsokat és bírálatokat. ★ Kaleidoszkópszerűen tarka képet nyújt a Május 1 helyi ipari vállalat. Árui a tartomány minden részébe eljutnak, gazdagabbá teszik az állami és szövetkezeti üzletek választékát. Nem elég az élre kerülni, tartani is kell a kivívott helyet. Ezért folyik most a verseny! Szabadságunk ünnepére a szatmári kombinát sok új cikkel akarja meglepni a fogyasztókat. SÁNDOR ÁGNES A kefegyári részle­get is elhalmozzák az üzletek megrendelé­sekkel. Súrolókefe, ruhakefe, borotva­­pamacs, meszelő és sok más termék ké­szül itt egyre nagyobb tételekben. Mint vala­mennyi gyártmánynál, a keféknél is igen fon­tosnak tartják, hogy olcsó áron jó minőségű árut szállítsanak. A fénykép szorgos munka közben mutat­ja be Pincés Rozália és Kocsis Rozália munkásnőket. KÉPES KRÓNIKA a szatmári „Május 1“ helyiipari kom­binátról A vállalat cement­ipari és faipari részle­geit az utóbbi években felépült korszerű mű­helyekben helyezték el. A fényképen ott lát­hatók a műhelyek előtt a leszállításra váró betoncsövek — a részleg igen kere­sett gyártmánya. Az asztalosműhe­­­lyekben szép ajtók és ablakkeretek készül­nek, de gyártanak itt sokféle bútort, iroda­berendezést, ső­t még kaptárakat, és sokféle, fából készült háztar­­tási cikket is. Sokféle áru készül a dolgozó parasztok számára a helyiipari vállalat különböző részlegein. A fényképen Kuki Lajos kerékgyártót mu­tatjuk be, a részleg kiváló szakmunkását. Szívesen vásárolják a dolgozó parasztok az itt gyártott jó tartós szekereket és a régi szekerek ja­vításához szükséges alkatrészeket. Ez is egyike azoknak az egységeknek, amelyek bármennyire is fej­lődnek, nehezen tud­nak a növekvő keres­lettel lépést tartani. Besztercén jól szervezték meg a rajoni kulturversenyt (Tudósítónktól) Besztercén tizenkilenc falu részvételével, nagy sikerrel tartottá­k meg a rajoni kulturversenyt. A párt rajoni szerve­zete és a helyi néptanács végrehajtó bizott­sága minden támogatást megadott a verseny minél tökéletesebb előkészítésére. Az ered­mény nem is maradt el. Tizenhét teherautót állítottak be a rajonbeli falvak kulturcsoport­­jainak szállítására, s minden község külön iskolateremben próbálhatott a verseny előtt A napokkal előbb megindult széleskörű moz­gósító munka eredményeképpen 800 személy vett részt a kultúrversenyen, amelyet több mint négyezer főnyi közönség nézett végig. A rajoni versenyen részvevő énekkarok közül különösen a hatvan tagú dlipsai kórus tűnt ki, amely négy szólamon román, német és cigány nyelvű dalokat adott elő. A másik nagy sikert aratott énekkar a 96 tagú sajói kórus volt, amely mindössze két hónapja alakult. Mindkét énekkar eredeti, a helyi folklórban gyökerező dalokkal szerepelt. A tánccsoportok közül különösen a sajónagyfa­­lusi és ák­kodi táncegyüttesek váltak ki. Har­madik díjat kapott a királynémeti német tánccsoport is. A versenyen leggyengébben a besztercei rajoni kultúrotthon szerepelt, amely — a tánccsoport kivételével — felké­születlenül vett részt a versenyen. A rajoni kultúrverseny jó megszervezésé­ből kivette részét a helyi rádiósítási köz­pont is, amely előző napi műsorában népsze­rűsítette a községi versenyek nyertes csoport­jait. 3

Next