Előre, 1954. július (8. évfolyam, 2086-2112. szám)
1954-07-01 / 2086. szám
1954. július 1., csütörtök „Gyors kiszolgálás* Ilyenkor nyáron bárki szívesen vesz egy pohár hideg sört, málnaszörpöt, vagy éppen szódavizet is, nemcsak az, aki előtt hosszú kilométerek állanak. Úgy gondoltam — miközben a Csíkszeredai vasútállomásom a vonatra várakoztam, — nekem sem árt meg egy kis hűsítő s bár a Csíkszeredai falatozónak gyanús szinti ajtaja nem sok jót ígért, mégis beléptem rajta. A terem tele volt fogyasztókkal, sört szürcsöltek, szódavizet ittak, ki-ki gusztusa szerint A kiszolgáló személyzet, név szerint Kopac Géza, jóllehet nem fiatalember (homloka nevéhez híven simán nyúlik hátra a fejebubján túlra), mintha rugókon járna, oly hirtelen termett asztalomnál. Percek alatt elintézett mindent. Hihetetlen gyorsasággal megtöltötte a söröspoharakat , ameddig balkézzel a csapot kezelte, jobbjával a rántotthúst rakosgatta a tányérokba, mégpedig olyanformán, hogy csak úgy ujjbeggyel azt is leellenőrizte, hogy nem került-e a tojásburok és a hús közé valami csontszilánk. Azt tartják egyesek: úgy jó a sör, ha habos. Hát a Csíkszeredát vasúti falatozóban meg kell adni, jó habos sört adtak. Annyira habosat, hogy alig jutott hely a sörnek a pohárban. Kopac pedig széttárt kézzel dicsérte áruját, hogy milyen finom a sör, nézzük meg, de jól habzik. Elnézzük jó tíz percig, ameddig leülepedett és magától kiürült a pohár. Kopacnak lényegében véve igaza volt, valóban jól habzott a sör (legalábbis neki jövedelmezőség szempontjából). A sörhab ülepedés után közöltem: fizetni szándékozom. Ő pedig számolt. Sörnek titulálta a habot és poharanként 1 lejt kért. Egy szelet rántott húsért két szelet kenyérrel pedig 6 lejt Fizettem s mit szédelőzködtem, hallom, hogy Kopac barátunk már más asztalnál számol jó hangosan, hogy: volt kérem egy rántotthús, két szelet kenyérrel 7 lej. Ni csak, lepődtem meg, nekem 6 _ lejt, számított ugyanazért. Csak nem drágult meg időközben? Avagy nekem kevesebbet számított, talán becsapta saját magát? Visszatértem. Egy üvegszekrényben tányérra rakva álltak a különböző hidegételek, s felettük egyegy kis kartonlap hirdette árukat. Itt ért aztán a második meglepetés. A rántotthús feletti kis kartonlapra 3 lej 82 báni volt írva. Számolni kezdtem. Két szelet kenyér 56 báni, meg 3.82 az 4,38 lej, ami azt jelenti, hogy dehogy is tévedett az elszámolásnál, még ő kellett volna viszszafizessen 1,62 lejt. Mikorra elérkeztem erre a következtetésre, hatalmas fütyülés közepette berobogoa a vonatom az állomásra. Nem jutott idő, hogy „köszönetet” mondjak Kopac Gézának tetteiért. S mivel a vonaton sem távirat, sem telefon nem állt rendelkezésemre, ezúton közlöm vele szerény véleményemet: jó ha gyorsan dolgozik, nem baj, ha hamar megtelik a söröspohár, de tartsa szem előtt azt, hogy az ízlések különbözők — kinek a sör, kinek a málnaszörp, de csupán a habot senki sem szereti. Számolni is szabad gyorsan, de annyira semmiesetre sem tanácsos sietni, hogy az ember esetleg kárt okozzon saját magának — ami ritka eset, de megeshetik — vagy a fogyasztónak, amit viszont, amint a mellékelt történet is bizonyítja, gyakrabban előfordul. FEJÉR GYULA r Érettségi előtt a sepsiszentgyörgyi Építészeti és Tervgazdasági Műszaki Középiskolában (Tudósítónktól). Sepsiszentgyörgyön magas, kétemeletes épületben működik az Építészeti és Tervgazdasági Műszaki Középiskola. A legfelső emeletet két esztendővel ezelőtt építették és vakolatlan oldalai ma is ott állnak befejezetlenül. Ez a régi elemi iskola ezelőtt négy évvel alakult át építészeti és tervgazdasági középiskolává, melynek negyedik éves tanulói most érettségiznek. Erre az alkalomra az iskola növendékei gyönyörű kiállítást rendeztek, amelyen bemutatják, hogy mit tanultak az iskolában. A kiállítást naponta számtalan látogató tekinti meg, akik mind elismeréssel nyilatkoznak. Valóban a látogatók meggyőződhetnek, hogy az iskola diákjai szorgalmas munkával és tanulással készültek az évvégi vizsgákra. A kiállítás a községi néptanácsok mellett működő helyiipari vállalatok gyártmányait mutatja be, valamint az építkezés technikáját Napközben az iskola hallgatói is szívesen adnak útbaigazítást, felvilágosítást az érdeklődőknek. Szabó Anna, most érettségiző diáklány néhány látogatóval egy háztípus modelljének kicsinyített mását szemléli. Az iskola negyedik éves diákjai most dolgoznak diploma vizsgájukon. Huszár Károly negyedik éves diák, egy falusi néptanács székházának a tervrajzán dolgozik. Ez az egyik vizsgás dolgozata. Óvatosan és megfontoltan méri ,és húzza a vonalakat az előtte álló asztalra kifeszített rajzpapíron. Úgy dolgozik mint egy épülettervező, aki tudatában van munkája fontosságának. Huszár Károly már odahaza Gyergyóújfaluban szeretett futni-faragni. Vágya, hogy építészeti technikus legyen, most az iskola elvégzése után teljesült. De nemcsak Huszár Károly álma vált valóra. Ott van mellette Tóth István, aki a Sepsiszentgyörgy rajon legeldugottabb és legkisebb falujából Szacsváról jött az iskolába és az osztály legjobb tanulója. Fejér Ferenc egy kéthektáros szegényparaszt gyermeke. A régi tőkés-földesúri rendszer idején ő sem vihette volna többre mint a komandói vagy az ojtuzi erdei munkások, akik éhbérért évtizedeken keresztül az erdőkitermelő tőkéseknek és fakereskedőknek dolgoztak. Ma ő is építészeti almérnök lesz. A diplomavizsgán egy községi egészségház építésének tervrajzát készítette el. A sepsiszentgyörgyi Építészeti és Tervgazdasági Műszaki Középiskola 1950-ben nyitotta meg kapuját. Ma az iskolának 185 tanulója van. Az iskola igazgatóságának sok kezdeti nehézséggel kellett megküzdenie, míg eljutottak idáig és Puskás Istvánnak, az iskola igazgatójának még ma is van panasza. Ez különösen a sepsiszentgyörgyi városi néptanács végrehajtó bizottsága felé irányul, amely 4 év alatt egyáltalán semmi segítséget nem adott. Régóta húzódik az iskola internátusának végleges megoldása is, pedig ezt elég könnyen meg lehetne oldani, csak éppen a városi néptanács segítsége hiányzik. A tanulók közül sokan továbbtanulnak, egyetemre mennek, hogy még értékesebb, felkészültebb szakemberei legyenek hazánknak. készítse elő mind szakmailag, mind politikailag a gyakorlati munkára. Szükséges továbbá az is, hogy azokban a gazdaságokban, amelyekben a hallgatók gyakorlatukat végzik, ne gördítsenek akadályokat munkájuk elé. A kolozsvári Agrártudományi Intézet szakmailag alaposan előkészíti hallgatóit a gyakorlatra. Ennek tulajdonítható, hogy azon gazdaságok szakemberei és dolgozói, ahol a hallgatók gyakorlatukat folytatják, általában igen jó véleménnyel vannak a diákok munkájáról és szeretnék, hogy mint végzett növendékek náluk helyezkedjenek el. Az intézet vezetőségének azonban hiányossága, hogy csak a gyakorlat szakmai előkészítésére helyezi a hangsúlyt, de elhanyagolja a gyakorlati munka politikai előkészítését. Az intézet vezetősége, valamint az IMSZ alapszervezete nem hívta fel az egyetemi hallgatók figyelmét arra, hogy a gyakorlat célja nem csupán az elméleti ismeretek ellenőrzése és megszilárdítása, hanem az is, hogy a hallgatók politikai munkát végezzenek az illető gazdaságok dolgozóinak soraiban, propagandistái és agitátorai legyenek a párt és a kormány politikájának, ismertessék és népszerűsítsék a párt és a kormány határozatait és intézkedéseit a mezőgazdaság fejlesztésére vonatkozólag. Mi történt ezzel szemben? Éppen a gyakorlati munka politikai előkészítésének hiánya következtében például a nemrég visszatért II. éves hallgatók nem mindig törekedtek arra, hogy elvtársi kapcsolatokat építsenek ki a segesvári állami gazdaság dolgozóival, nem voltak közöttük közvetlen megbeszélések, kölcsönös tapasztalatátadások. Ilyenformán nem csak, hogy nem oldódhatott fel a hallgatók és a gazdaság dolgozói közötti bizonyos mértékű tartózkodás, hanem a diákok megfosztották sajátmagukat annak a lehetőségétől, hogy alaposan megismerjék a gazdaság problémáit, nehézségeit. A gyakorlati munka nem megfelelő politikai előkészítése folytán a hallgatók nem is ismerhetik meg alaposan a gyakorlatban is a mezőgazdaság szocialista átalakításának problémáit és a szocialista gazdasági egységek munkája megjavításának kérdéseit. Ilyen ismereteket a hallgatók csak akkor szerezhettek volna, ha elmélyítik kapcsolataikat a gazdaság dolgozóival s megnyerik azok bizalmát A hallgatók gyakorlatban végzett munkájának gyengeségeit tükrözték a szocialista üzemszervezési tanszék egyes kollokviumai is. A kollokviumon például a hallgatók csak általánosságban tudtak válaszolni arra a kérdésre, hogy milyen politikai munkát végeztek a gyakorlat időtartama alatt. Saját politikai munkájukból vett példákkal azonban nem tudták feleleteiket alátámasztani. A gyakorlat sikerének másik feltétele az, hogy a gazdaság illetékes szervei kedvező feltételeket biztosítsanak a hallgatók eredményes munkája számára. Ez azonban nem valósul meg minden esetben. A hallgatókat sokszor megérkezésükkor nem fogadja senki, nem gondoskodnak róluk kellő mértékben. A minisztérium olyan gazdaságokba irányítja a diákokat, amelyek több mezőgazdasági-termelési ágat foglalnak magukba. Természetesen ennek az a célja, hogy a hallgatók megismerkedjenek a legszélesebb körű mezőgazdasági problémákkal. Ezzel szemben egyes gazdaságokban a gyakorlat időtartama alatt nem vezetik végig az egyetemi hallgatókat az összes termelési ágakon, hanem csupán egy vagy két helyen dolgoztatják őket. A gyakorlatot végző hallgatók munkáját megnehezíti az is, hogy egyes gazdasági egységek agronómusai néha lenézően és lebecsmérlően kezelik a diákokat. Vannak olyan agronómusok, akik nem veszik komolyan a hallgatókat, hanem úgy bánnak velük, mint a ,,felnőtt“ a még ,,tudatlan“ gyerekkel ilyen lebecsüléssel, közömbösséggel találkoztak egyes másodéves hallgatók a segesvári állami gazdaság küküllővölgyi részlegének agronómusa részéről. A diákok több alkalommal is igyekeztek vele megtárgyalni fontos mezőgazdasági-szakmai kérdéseket — de az agronómus mindannyiszor gúnyosan kitért az ilyen megbeszélések elöl, miközben azzal érvelt, hogy ,,szerepet tanul“ és ez ,,rettenetesen lefoglalja minden pillanatát". A „mi újat tudtok ti elméleti emberek nekünk mondani?“ ,,elv“ hangoztatása akadályozta meg bizonyos mértékben a gazdaság dolgozói és a gyakorlaton lévő diákok közötti tapasztalatcserét is. A hallgatók próbáltak ilyen tapasztalatcserét szervezni — jóllehet nem tettek meg mindent ennek érdekében — de a gazdaság vezetőinek, agronómusainak közömbös magatartása következtében ez a kísérletük meghiúsult. A nevelőmunkában más hiányosságok is felmerültek. A főiskola tanszékeinek egyes előadásai bizonyos mértékben idealizálják a mezőgazdaság szocialista átalakításával járó munkát, megkerülik a nehézségeket, csupán elméleti síkon tárgyalják az anyagot, nem mutatnak rá azokra a tényleges akadályokra, amelyekkel az agronómus a terepen mindennap találkozik. Ennek következtében a hallgatók általában „hibamentes“ állami gazdaságot, vagy gép- és traktorállomást képzelnek maguk elé. A terepen azonban a hallgató olyan jelenségekkel találja magát szemben, amelyekre egyetemi tanulmányai idején nem mindig hívták fel figyelmét. Konkrét nehézségekkel, rossz szervezéssel, vagy például azzal, hogy a termelési tervet csak a papíron teljesítik. A gyenge politikai nevelő munka és az állami gazdaságok idealizált bemutatása természetesen azzal a következménnyel jár, hogy a hallgató néha megriad a gyakorlati munkája során felmerülő nehézségektől. Mindezek egyes hallgatókból azt a hangulatot váltják ki, hogy főiskolai tanulmányainak befejezése után jobb lenne az ,,Íróasztal mellé“, a minisztériumokban vagy iskolában dolgozni, mint kint a terepen gyakorlati munkán. Pedig az agronómus nagyszerű feladata éppen az, hogy állandóan harcoljon a mezőgazdaság fejlődését gátló akadályok ellen és legyőzze azokat. Ezt kell tudatosítani a nehézségek merész feltárásával az intézet hallgatói között, s akkor minden bizonnyal egyetlen hallgató sem idegenkedik majd a gyakorlati munkától.* Mindebből az következik, hogy az egyetemi hallgatók gyakorlati munkáját csak úgy lehet eredményesebbé tenni, ha a gyakorlatot a főiskola illetékes szerveinek alapos politikai munkája készíti elő, ha az egyes tanszékek előadásaikban elemzik azokat a nehézségeket, hibákat, amelyekkel a diákok gyakorlati munkájukban találkozhatnak, s felfegyverzik őket a hibáik kiküszöbölésének módszereivel. Ezenkívül szükséges az is, hogy azoknak a gazdaságoknak a vezetősége, amelyekben agronómus hallgatók gyakorlati munkájukat végzik, foglalkozzék a diákokkal, teremtsen számukra jó munkabetételeket. Ismertetni kell a hallgatókkal a gazdaság összes problémáit és a gyakorlati munka időtartama alatt foglalkoztatni kell őket a gazdaság minden termelési ágában, minden részlegén. Az illető gazdaság szakemberei, vezetői ne becsüljék le a főleg elméleti kérdéseket ismerő hallgatókat, hanem éppen arra kell törekedniük, hogy a hallgatók elméleti ismereteinek gyakorlati alátámasztása, kiegészítése érdekében saját tapasztalataikat is átadják nekik. ★ A fentiekből kitűnik hogy a kolozsvári Agrártudományi Intézet pártunk és kormányunk útmutatásainak megfelelően nem élettől elszakított tudományos munkát végez, hanem szoros kapcsolatban van a gyakorlati élettel, munkáját a szocializmus építése követelményeinek megfelelően, a párt és a kormány határozatainak, intézkedéseinek szellemében végzi. E tevékenységének még eredményesebb elvégzése érdekében az intézetre most az a legfontosabb feladat hárul, hogy a szakmai nevelés mellett fokozott súlyt helyezzenek a hallgatók politikai nevelésére is. Kétségtelen, hogy csak a szakmai és politikai nevelés egészséges összhangja hozza meg a kívánt eredményt: azt, hogy az intézet padjait mind szakmailag, mind politikailag egész emberek hagyják el. Ennek érdekében az intézetben folyó politikai munkának tudatosítania kell az egyetemi hallgatókban, hogy tanulmányaik befejezése után nagyszerű hivatás vár rájuk: ők lesznek az itt falusi értelmiség egyik legjelentősebb alkotóeleme, akikre felelősségteljes vezetőszerep vár falvainkban és községeinkben. Jórészben az agronómusoktól, az agronómusok politikai felkészültségétől függ a mezőgazdaság szocialista átalakításának előrehaladása, hiszen az agronómus egyike azoknak a láncszemeknek, amelyeken keresztül a párt politikája megvalósul. Nyilvánvaló, hogy az agronómusnak ez a nagyjelentőségű feladata csak aláhúzza a politikai munka színvonala további emelésének fontosságát. Azokban az előadásokban, amelyek érintik a mezőgazdaság szocialista átalakításának különböző gazdasági-szervezeti kérdéseit, nem szabad megkerülni a nehézségeket, a hiányosságokat, hanem ezek ismeretével fel kell fegyverezni a hallgatókat, elő kell készíteni őket ezekre, hogy tudatosan vegyék fel a harcot velük. Igen fontos az is, hogy a marxista tanszék javítsa meg munkája színvonalát. A legsúlyosabb hiányosság az, hogy a Bolyai egyetem marxista tanszéke központilag készíti el az összes magyar nyelvű fakultások és főiskolák marxista előadásait, s így ezek nem felelnek meg az intézet sajátosságainak, jellegzetes követelményeinek. A marxista tanszéknek meg kell találnia a módot arra, hogy ezen a helyzeten a jövő tanévben változtasson. A tanszéknek ugyanakkor el kell mélyítenie kapcsolatait az intézet szakkatedráival, mert a marxizmus-leninizmus tanszék tagjai csak úgy végezhetnek jó oktatói-nevelői munkát, ha alapjában véve maguk is tisztában vannak a szakmai kérdésekkel. Másrészt a marxizmus-leninizmus tanszék csupán így segítheti hatékonyan politikai és ideológiai téren a szakkatedrák munkáját, fejlődését. Feltétlenül szükséges az is, hogy a minisztérium ne helyezze át állandóan a legkülönbözőbb más helyekre a marxista tanszékhez beosztott elvtársakat. Az oktatás eredményessége ugyanis megkövetel bizonyos állandóságot, s a katedra tagjai csak így ismerkedhetnek meg alaposan az egyetem sajátosságaival, a szakmai kérdésekkel, s mindenekelőtt — ami igen lényeges — magukkal a hallgatókkal. Az egyetem tanszemélyzetének még szervezettebben kell felvennie a harcot az oktatás politikai színvonalának emeléséért, a gyakorlat és az elmélet még szorosabb egységéért, hogy a főiskola valóban a mezőgazdaság szocialista átalakításának előretolt bástyájává váljék BALOGH ÖDÖN FEHÉR OSZKÁR ELŐRE A magyar labdarúgó válogatott ragyogó győzelme Magyarország —Uruguay 4:2 0:0, 2:2) A Lausanne-i stadion zöld gyepén mintegy 45.000 főnyi közönség előtt drámai küzdelem után megszületett a negyedik ragyogó magyar győzelem, ez alkalommal a világbajnok uruguayi csapat ellen. A magyar együttes Puskás nélkül, emberfölötti küzdelemmel jutott be az V. labdarúgó- világbajnokság döntőjébe. Az elődöntőben kivert délamerikai csapat az utóbbi évtizedekben csodálatos győzelmeket ért el. Előkelő helyet vívott ki magának a labdarúgóvilág ranglistáján. Kétszer állt győztesként az olimpiai dobogón és kétszer vitte haza a világbajnokot megillető Jules Rimet-serleget Harmadszor is pályázott erre a serlegre és meg kell mondanunk, hogy nagy eséllyel. Ez a nagytudású, kitűnő játékosokból álló, szívós és tapasztalt csapat, az olimpiai bajnok magyar együttes ellen egyenlíteni tudott az utolsó percekben és csak a meghosszabbítás második 15-ik percében hajtotta meg a zászlót a fáradhatatlanul és páratlan győzniakarással játszó magyar tizenegy ellen. Nagy mérkőzés volt! Tizenhat ország rádióbemondójával együtt, bátran állíthatjuk, hogy kevés ilyen találkozó zajlott le a labdarúgás történetében. A mérkőzés során kiderült, hogy egyenlő erők mérték össze erejüket. A nagy küzdelemben, amelyet a legnagyobb labdarúgó tét a világbajnoki cím elnyeréséért vívott a két együttes, a Magyar Népköztársaság csapata győzött. Nemcsak azért mert egységesen, lendületesen és kitűnő összjátékkal játszott, hanem azért is, mert a magyar játékosok a legnehezebb pillanatokban is meg tudták őrizni a győzelembe vetett hitüket. Már jóval a mérkőzés előtt esni kezdett az eső és a játék ideje alatt szinte állandóan zuhogott. Griffith (Wales) játékvezető sípjelére a két együttes a következő összeállításban lépett pályára : Magyarország : Grosics — Buzánszky, Lóránt, Lantos — Bozsik, Zakariás — Budai II., Kocsis, Palotás, Hidegkúti, Czibor. Uruguay : Maspoli — Santamaria, Martinez — Andrade, Carbalo, Cruz — Souto, Ambrois, Schiaffino, Hohhberg, Borgez. A felázott talajon, az első perctől kezdve mindkét csapat idegesen játszott. A játékosok és nézők körében egyaránt nagy izgalom uralkodik. Az első tíz percben a magyarok és az uruguayiak egyaránt veszélyes támadásokat vezetnek. Egyre fokozódik az iram. A labda hol a magyar, hol az uruguayi kapu előtt pattog, de a védelmek mindannyiszor tisztáznak. Több szögletrúgásból sem születik eredmény. Az első tíz perc után, viharos erejű magyar támadás folyik s a 13. percben megszületik az első magyar gól. Czibor kapja a labdát. Ragyogó cselezés után szabadteret harcol ki magának. Társai várják beadását, de a balszélső maga vállalja a felelősséget s nagy ballábas lövést küld kapura. Bombája védhetetlenül vágódik a kapuba, Maspoli csak szemmel tudja követni. 1:0 Magyarország javára. Továbbra is nagyszerűen játszik a magyar csapat. A csatársor ragyogó, ötletes támadásokat vezet, a védelem pedig nem engedi kibontakozni az uruguayiak támadásait. A félidő utolsó perceiben, a magukra talált uruguayiak veszélyeztetik a magyar kaput, de az eredmény nem változik. Szünet után szintén a magyarok támadnak. A második percben újabb magyar gólt tapsol meg a közönség. Ezúttal Budai is. A Magyar Népköztársaság válogatottjának győzelme nagy és kemény küzdelem után született meg. Mint minden esetben, most is a csapatjátékban és taktikai fogásokban mutattak többet a magyar labdarúgók. Az összeforrott játék tette lehetővé a kitűnően záró uruguayi védelem többszörös áttörését és ugyancsak a kollektív játék védte meg a magyar kaput sok veszélyes uruguayi offenzívétől fut el és szépen beívelt labdát küld kapu elé. Hidegkúti időben fut rá a labdára és remek fejessel a hálóba küldi (2:0) Az uruguayiak nem törnek le, továbbra is lelkesedéssel küzdenek, s mind nagyobb fölénybe kerülnek. Erős a nyomás, de a magyar védelem emberfeletti munkát végez. A mérkőzés 75. percében az uruguayiaknak sikerült Hohhberg révén javítani. (2:1). A gól után valósággal szárnyat kapnak az uruguayiak és tovább ostromolják a magyar kaput. Újból nagy munkát végez a magyar védelem s az öt csatár is a védelem segítségére jön. Már a mérkőzés vége felé járunk, amikor az uruguayiak Schiaffino révén egyenlítenek (2:2) A hosszabbítás első hét percében az uruguayi csatársor fergeteges támadásokkal rohamoz. Majd felszabadít a magyar védelem és támadásba lendíti a Csatársort. Az első 15 perc eltelte után az eredmény még mindég változatlanul 2:2. Az utolsó 15 percben a magyar ,,11” technikai, taktikai és tudásbeli fölényével párosult lelkesedés és győznie koráé kétvállra fektette a szívósan küzdő volt világbajnokot. A mérkőzés 112. percében — Budai II. beadásából Kocsis szerzi meg a magyarokharmadik gólját. Három perccel a befejezés előtt újabb Kocsis-gól kápráztatja el az esőtől elázott, de mindvégig kitartó közönséget. Ez a végeredmény . Magyarország győzött 4:2 arányban. A mérkőzés befejezése után a magyar labdarugók boldogan csókolják meg egymást és összefogózva köszöntik a közönséget, amely hasonlóképpen fergeteges tapssal jutalmazza a hős magyar tizenegyet. Az uruguayi labdarugók a nagy mérkőzéshez méltó, sportszerű magatartást tanusítottak. Gratuláltak legyőzőjüknek, s a magyar játékosokat átölelve vonultak le a pályáról. gyar védelem néhányszor zavarba jött, ami elég volt az uruguayiakkak, hogy kiegyenlítsenek. A két 15 perces meghosszabbítás meghozta a magyar győzelmet. Lankadatlan erővel, fáradságot nem ismerve, gólratörően játszott a kitűnő erőnlétben lévő magyar csapat és ez a csodálnivaló győzniakarás megérdemelten juttatta a döntőbe a Magyar Népköztársaság válogatottját. ★ ★ A második félidő második felében a ma Nyugat-Németország — Ausztria 6:1 0:0) A Baselban lejátszott Ausztria — Nyugat- Németország találkozó általános meglepetésre a nyugatnémetek nagyarányú győzelmét hozta. A nyugatnémet csapat különösen a második félidőben volt állandó fölényben, amikoris 5 góllal terhelte meg az osztrák csapat kapuját. Ezek szerint a vasárnap sorra kerülő világbajnoki döntőben Magyarország és Nyugat-Németország csapatai mérkőznek. Szombaton a harmadik és negyedik helyért Uruguay és Ausztria csapatai mérik össze erejüket. Befejeződött az írószövetség plenáris ülése Az RNK írószövetsége szerdán befejezte plenáris ülését a film-dramaturgia kérdésében. Az ülés második napján felszólalt Mihail Beniuc, Silvian Iosifescu, Em. Galan, N. Moraru, Mihail Novicov, Mihail Davidoglu és mások. Megvitatták a filmirodalmi alkotásokhoz fűződő kérdéseket, az írók és a filmszakértők eredményes együttműködésének lehetőségeit. Nicolae Bellu elvtárs, helyettes művelődésügyi miniszter a többi között felhívta a figyelmet arra, hogy a filmvezérigazgatóság munkájában hiányosságok mutatkoznak a szövegkönyvek tekintetében. Ezután Geo Bogza író mondott záróbeszédet. (Agerpres.) ___________ Megszoktuk, hogy számokban fejezzük ki, mennyit fejlődött iparunk a felszabadulásunk óta eltelt években. Sok esetben azonban ezek az összehasonlító számok nem adhatnak teljes képet. A helyi iparról például mit mondhatnak a statisztikusok? Legfeljebb arról tájékoztathatnak, hogy a létesítése óta eltelt négy-öt év alatt milyen ugrásszerű volt a fejlődése. De számokkal aligha lehet érzékeltetni, milyen nagy munka volt a helyi ipart egyáltalán megteremteni, jóformán a semmiből, elhanyagolt kis műhelyekből, ócska gépekkel, alig néhány szakmunkással. Mert anéptanácsok vállalataiknak megalakulásuk napján csak ilyen szerény hozományt adhattak. Aránylag kis összegű beruházásokkal, de annál több kezdeményezéssel, helyi erőforrások segítségével nőttek meg ezek a vállalatok. Ma életképes, nagy egységeik vannak, ezerféle cikket gyártanak. Néhány év múlva gyárak állnak majd a kis műhelyek helyén, sokszáz ember dolgozik alig tucatnyi helyett. S mindaz, amit termelnek, bőségesebbé teszi a dolgozók ellátását, fokozott mértékben elégíti ki szükségleteiket. A szatmári Május 1 tartományi helyiipari kombinátot méltán emlegetik az utóbbi időben az ország élenjáró helyiipari vállalatai sorában. Szatmáron és egész Nagybánya tartományban sok kisebb-nagyobb részleg Kiss Mihály modellasztalos a fémipari részleg számára a motorfejek öntéséhez szükséges modellt készíti. Rendkívül sokoldalú a vállalat fémipari részlegének gyártási terve. Az egyik osztályon ipari felszereléseket és pionír darukat gyártanak, más osztályok apró fémárut, mint lakatokat, zárakat és egyebeket. Ehhez a részleghez tartozik az öntöde, a motortekercselő műhely, a mérleggyártó osztály, a bádogosműhely és más egységek. Május elején az ország számos helyi ipari vállalata küldötteinek részvételével tapasztalatcserét szerveztek a szatmári helyi ipari kombinátnál. S bár elismeréssel szóltak a vendégek a Május 1 kombinát eredményeiről, arra is figyelmeztették a vállalat vezetőit, hogy az élelmiszer-ipari és építőipari részlegek f fejlődése nem tartott lépést a többiekkel. Azértekezlet megszívlelendő tanácsa továbbá,hogy a vállalat vezetősége gondoskodjék jobban a dolgozókról, javítsa a munkavédelmet, létesítsen megfelelő étkezdéket, klubokat s teremtsen élénkebb kulturéletet. (FRIEDMANN MIKLÓS fényképei) kapuja felett olvasható ma a vállalat néve. Pedig rövid élettörténete csak 1950-renyúlik vissza. Akkor, s majd egy évvel később létesült négy helyi ipari vállalat — Szatmár városi néptanácsa, a rajoni és a tartományi néptanács hívták őket életre. Később egyesültek s ma Nagybánya tartomány egyik fontos iparvállalata ez a kombinát. Hét önálló elszámolással dolgozó, iparágak szerint csoportosított részlegéhez számos műhely,kitermelés és kisebb gyár tartozik. Annyiféle cikket gyártanak, hogy még a fontosabb árucsoportok felsorolása is oldalakra terjedne ki. Javarészt gyári hulladékokból, a tartományban fellelhető anyagokból készülnek ezek a keresett értékes cikkek. Mehet-e egyáltalán jól a termelés egy vállalatnál, amely ilyen szerteágazó, egymástól mindenben elütő természetű áruk termelésével foglalkozik? Erre már a számok adhatják meg a választ. Nézzük csak... A vállalat a múlt évben kevesebb mint tíz hónap alatt elvégezte tervfeladatait és az év végéig 133,9 százalékos eredményt jelenthetett a helyi ipari és községi gazdálkodási minisztériumnak. Már egymagában ez az adat megmagyarázza, miért beszélnek annyi elismeréssel a Május 1 egész muinkaközösségéből. "Mennyi mozgékonyság,kezdeményezés, ötlet rejlik ebben az eredményben! Sokat tanultak a tapasztalatcserén a Május 1 vállalat részlegeit látogató küldöttek, de a vendéglátóknak is meg kell szívlelniük a kapott elvtársi tanácsokat és bírálatokat. ★ Kaleidoszkópszerűen tarka képet nyújt a Május 1 helyi ipari vállalat. Árui a tartomány minden részébe eljutnak, gazdagabbá teszik az állami és szövetkezeti üzletek választékát. Nem elég az élre kerülni, tartani is kell a kivívott helyet. Ezért folyik most a verseny! Szabadságunk ünnepére a szatmári kombinát sok új cikkel akarja meglepni a fogyasztókat. SÁNDOR ÁGNES A kefegyári részleget is elhalmozzák az üzletek megrendelésekkel. Súrolókefe, ruhakefe, borotvapamacs, meszelő és sok más termék készül itt egyre nagyobb tételekben. Mint valamennyi gyártmánynál, a keféknél is igen fontosnak tartják, hogy olcsó áron jó minőségű árut szállítsanak. A fénykép szorgos munka közben mutatja be Pincés Rozália és Kocsis Rozália munkásnőket. KÉPES KRÓNIKA a szatmári „Május 1“ helyiipari kombinátról A vállalat cementipari és faipari részlegeit az utóbbi években felépült korszerű műhelyekben helyezték el. A fényképen ott láthatók a műhelyek előtt a leszállításra váró betoncsövek — a részleg igen keresett gyártmánya. Az asztalosműhelyekben szép ajtók és ablakkeretek készülnek, de gyártanak itt sokféle bútort, irodaberendezést, sőt még kaptárakat, és sokféle, fából készült háztartási cikket is. Sokféle áru készül a dolgozó parasztok számára a helyiipari vállalat különböző részlegein. A fényképen Kuki Lajos kerékgyártót mutatjuk be, a részleg kiváló szakmunkását. Szívesen vásárolják a dolgozó parasztok az itt gyártott jó tartós szekereket és a régi szekerek javításához szükséges alkatrészeket. Ez is egyike azoknak az egységeknek, amelyek bármennyire is fejlődnek, nehezen tudnak a növekvő kereslettel lépést tartani. Besztercén jól szervezték meg a rajoni kulturversenyt (Tudósítónktól) Besztercén tizenkilenc falu részvételével, nagy sikerrel tartották meg a rajoni kulturversenyt. A párt rajoni szervezete és a helyi néptanács végrehajtó bizottsága minden támogatást megadott a verseny minél tökéletesebb előkészítésére. Az eredmény nem is maradt el. Tizenhét teherautót állítottak be a rajonbeli falvak kulturcsoportjainak szállítására, s minden község külön iskolateremben próbálhatott a verseny előtt A napokkal előbb megindult széleskörű mozgósító munka eredményeképpen 800 személy vett részt a kultúrversenyen, amelyet több mint négyezer főnyi közönség nézett végig. A rajoni versenyen részvevő énekkarok közül különösen a hatvan tagú dlipsai kórus tűnt ki, amely négy szólamon román, német és cigány nyelvű dalokat adott elő. A másik nagy sikert aratott énekkar a 96 tagú sajói kórus volt, amely mindössze két hónapja alakult. Mindkét énekkar eredeti, a helyi folklórban gyökerező dalokkal szerepelt. A tánccsoportok közül különösen a sajónagyfalusi és ákkodi táncegyüttesek váltak ki. Harmadik díjat kapott a királynémeti német tánccsoport is. A versenyen leggyengébben a besztercei rajoni kultúrotthon szerepelt, amely — a tánccsoport kivételével — felkészületlenül vett részt a versenyen. A rajoni kultúrverseny jó megszervezéséből kivette részét a helyi rádiósítási központ is, amely előző napi műsorában népszerűsítette a községi versenyek nyertes csoportjait. 3