Előre, 1954. szeptember (8. évfolyam, 2138-2163. szám)

1954-09-02 / 2139. szám

Közös munkával .Az alkotó hazafiság megragadó tényei születnek nap, mint nap dolgozó népünk szocialista építő munkája nyomán. Munká­sok, dolgozó parasztok és haladó értelmisé­giek közös erőfeszítéssel fejlesztik népgaz­daságunkat, valósítják meg a párt és a kor­mány gazdasági programmját, amelynek köz­pontjában a dolgozók életszínvonalának szüntelen növelése, az emberről való gon­doskodás áll. Gh. Gheorghiu-Dej elvtárs mon­dotta, hogy „hazánk földje mindent megad, amivel gazdaggá és boldoggá tehetjük az ember életét. Termékeny szántóföldjeink ter­mését megtízszerezhetjük. Hazánk földjének belsejében kőolaj, vas, szén és más még fel nem fedezett kincsek rejlenek.“ Ösztönzés ez arra, hogy alkotó munkával járuljunk hoz­zá e nagy gazdagság kiaknázásához, s te­gyük bőségesebbé életünket. A román nép oldalán a nemzeti kisebbsé­­gk dolgozói is lendületes munkával fejezik­­ hűségüket és szereteteket hazánk, a Ro­mán Népköztársaság iránt. A román mun­kások, parasztok és értelmiségiek mellett, a különböző nemzetiségű munkások, parasz­tok és értelmiségiek is egyenjogú urai az ország javainak, egyenjogú fiai a hazának. Közösen vívtuk ki az eredményeket, közösen őrizzük a vívmányokat s teljesített munkánk alapján részesülünk a termelt javakban. Hadat üzentünk az írástudatlanságnak, mert felvilágosult, öntudatos emberekkel építhet­jük fel csak szocialista hazánkat. Kifejleszt­jük minden nemzetiségnek formájában nemzeti, tartalmában szocialista kultúráját, amely értékes hozzájárulást biztosít dolgozó népünk közös művelődési kincsestárához. Kö­zösen őrködünk országunk biztonságán és békéjén, mert egyformán forró szeretet fűz bennünket hazánkhoz. Dolgozóinknak hazafias együttműködése az ország felvirágoztatásában nem jelenti azonban azt, hogy körülöttünk teljesen szer­tefoszlott volna a­­nacionalista gyűlöletszítás. A marxizm­us-leninizmus tanítása a­rra figyel­meztet, hogy a­­kizsákmányoló osztályok leg­szívósabb ideológiai hagyatéka a naciona­lizmus, amely nem adja fel önként hadállá­sait ,még akkor sem, ha már objektíve re­ménytelenné válik helyzete. A kapitalizmusról a szocializmusra való átmenet időszakában szenvedélyes erővel lép fel a tőkés elemek nacionalista izgatása. Görcsös kísérleteket tesznek, hogy bizalmat­lanságot keltsenek a különböző nemzetiségű dolgozók között, hogy gyengítsék a dolgo­zók osztályszolidaritását. Mi magyarázza ezt meg? Az, hogy a tőkés elemeket korlátozó politikánk és a szocializmus építésének kér­lelhetetlen következményeként egyre szőkébb térre szorul, egyre korlátozottabbak kizsák­mányolási lehetőségeik. A burzsoázia a na­cionalista konkolyhintéssel saját osztálylétét védelmezi, kizsákmányolási lehetőségeit akar­ja tágítani és meghosszabbítani. Amilyen mértékben mélyül a román nép és a nemzeti kisebbségek barátsága a szocializmus építé­sének előrehaladása során, olyan mértékben növekszik a kizsákmányolásban korlátozott burzsoázia osztálydühe sikereink és győzel­meink ellen. A soviniszta és nacionalista iz­gatás az éle­sedő osztályharc velejárója és egyik kifejezője. Ezért a nacionalizmus és sovinizmus elle­ni harcot egyetlen pillanatra sem szabad fel­függeszteni. A kapitalizmus maradványai az emberek tudatában a nemzeti kérdés terén sokkal ellenállóbbak, mint bármely más té­ren. Elsősorban azért,­­mert lehetőségük van arra, hogy „nemzeti“ köntösben jelentkez­zenek és ezzel a megtévesztéssel kártékony befolyásra tegyenek szert. Nem véletlen, hogy a nemzetközi helyzet­ben fellépő bizonyos enyhülés, a békeerők sikerei a nacionalista osztályellen­ség dühét újra felkavarja és álhirek terjesztésével pró­bálja csökkenteni a béke híveinek lelkesedé­sét. Megkísérel zavart kelteni s beveti a harcba soviniszta ütegeit. A nacionalisták már ezt is sikernek könyvelik el, ha álhireik­­kel, bá­r átmenetileg is megtéveszthetik a befolyásuk alá kerülő embereket. A párt és az állam helyes nemzeti politiká­ja dolgozóink között meghonosította a prole­tárnemzetköziség szellemét. Ez a politika so­rozatos győzelmeket arat és egyik csapást a másik után méri az ellenségre. A vereségek azonban nem szerelik le a nacionalistákat, sőt egyre elszántabban, merészebben fejtik ki aknamunkájukat. Olyanok, mint a megrög­zött hazárdjátékosok, akiket a veszteség nem tántorít el a biztos romlásukat hozó kár­tyaasztaltól, sőt a sorozatos kudarcok még jobban oda­láncolják őket. Kettőzött éberségre van tehát szükség, hogy felismerjük és leszereljük a sovinizmus és nacionalizmus képviselőinek mindenfajta nyílt és rejtett manőverét. A nacionalisták kedvelt módszerei közé tartozik az elszigete­lődés, a kulturális elkülönülés hirdetése. E nemzetieskedő lepel mögött könnyen felfedez­hető népi demokratikus rendszerünk­­ gyűlö­lete. Az elkülönülési politikával a nacionalis­ták megkísérlik gyengíteni a román és a magyar dolgozók közös erőfeszítését a kö­zös népi ügy fejlesztéséért. Igyekeznek tá­volmaradni vagy távoltartani másokat a közügyektől, a politikai, munkától, a társa­dalmi megmozdulásokban való aktív részvé­teltől. „Éljünk csak önmagunknak és önmag a közös ügyért­ münk között" — mondogatják, hogy eltérít­sék a magyar dolgozókat osztálytársaiktól, a román dolgozóktól. Ezt kívánja szolgál­ni az úgynevezett „nemzeti egység", a „magyar egység“ hazug elméletének terjesz­tése. Ámde Lenin arra tanít, hogy az a mun­kás, aki saját burzsoáziájával való egységet fölébe helyezi a munkásosztály egységének, az összes nemzetek munkásaival való teljes egységnek, az saját érdekei ellen cselek­szik. Nincs és nem lehet „egység“, „érdek­­közösség“, „sorsközösség“, „kulturközösség“ a tőkés elemek és a dolgozók között. Ki­békíthetetlen osztályellentét állítja szembe őket egymással. Amint a tűz nem békülhet meg sohasem a vízzel s a farkas a bárány­nyal, úgy nem lehet béke a dolgozó, alkotó emberek és a kizsákmányoló herék között. A társadalmi élet megdönthetetlen törvénye ez, amely alól nem volt sohasem kivétel s nem is lehet. Sajátos vonása a nacionalisták módszerei­nek, hogy a magyar és a román vagy más nemzetiségű nacionalisták — bár egymás ellen uszítanak — mégis közös erőfeszítés­sel arra törekszenek, hogy meggátolják a különböző nemzetiségű dolgozók baráti együttműködését. A magyar, román, zsidó, német, stb. nacionalisták érdekszövetségének alapja az a gyűlölet, amelyet a néphatalom vívmányaival szemben éreznek. Tudatában kell lennünk annak is, hogy a sovinizmus és nacionalizmus nem föltétlenül és nem kizárólag csak a tőkés elemek sorai­ban fedezhető fel. Amíg hat a burzsoázia ideológiája addig ez az ideológia megérinti a dolgozók egyes elmaradott rétegeit is. Már­pedig a burzsoázia osztályideológiája nálunk még nem vesztette el teljesen befo­lyását, hiszen a burzsoáziának országunkban még gazdasági alapja is van. Egyik legfon­tosabb feladatunk küzdeni a burzsoá ideoló­gia nyomása ellen. A burzsoá ideológia ér­vényesülésének ma már igen korlátozottak a lehetőségei. Ámde még élnek a hagyomá­nyok, még hat a megszokás ereje, még fel­üti fejét a beidegződöttség, hatnak az év­tizedes előítéletek. Nem szabad hát lebecsül­nünk a nacionalizmus elleni küzdelmet, meg kell erősítenünk ellene a harcot. A nacionalizmus elleni harc lebecsülésének egyik tényezője az a meggyőződés, hogy mi­után a nemzeti kérdés megoldásában valóban történelmi győzelmeket értünk el, ezzel tel­jesen kihúztuk a talajt a sovinizmus elől. Azok, akik ebben a tévhitben ringatóznak, azt hiszik, hogy fölösleges figyelmet fordítanunk a sovinizmus egyes jelenségeire, hiszen ered­ményeink maguktól is leleplezik az álnemzeti igék terjesztőit. Népi demokratikus rendsze­rünk biztosítja az anyanyelv szabad haszná­latát, anyanyelvű iskoláink vannak az okta­tás minden fokozatán, az államigazgatás minden szervében ott vannak a nemzetisé­gekhez tartozó dolgozók. Teljesen egyenlő jogaink vannak a román dolgozókkal. A Magyar Autonóm Tartomány megteremtésé­vel magasabb fok­ra emeltük a nemzeti kér­dés demokratikus megoldását. Vájjon mindez nem elegendő a sovinizmus megsemmisítésé­re? Vájjon mindezekkel a tényekkel szemben hitelt ka­phatnak-e a nacionalisták álhitei és rágalmai? Igaz, a tények meggyőző ereje erőteljesebb a soviniszták suttogásánál és elszigetelő törekvéseinél. De a tényeket ki kell egészítenünk tevékeny politikai agitá­­cióval, ki kell egészítenünk a burzsoá ide­ológia elleni aktív harccal s tudatos tömeg­­nevelő munkával, így érhetjük el a szüksé­ges és a kívánatos eredményeket. A hazafiság és a hazaszeretet mindaddig nem foglalhatja el méltó helyét az emberek öntudatában, amíg a burzsoáziának és nacio­nalista ideológiájának hatása van rájuk. Ápolnunk kell a proletárnemzetköziség szel­lemét el kell sajátítanunk Pártunk tanításait, a marxizmus-leninizmus ideológiáját. Az emberek öntudatában nincs légüres tér. A burzsoá ideológia olyan mértékben hódít sért, amilyen mértékben hiányzik a szocialista öntudat. Ezt jól meg kell jegyeznünk és le kell vonnunk a szükséges tanulságokat. A szocialista hazafiság szellemétől átha­tott dolgozók leleplezik és lesújtanak a na­cionalista mesterkedésekre, a „nemzeti egy­ség“ nacionalista uszítóira, a faji gyűlölet hirdetőire, az antiszemita izgatókira. Nem szeretheti igazán népét és hazáját az, aki ne­m gyűlöli a nép és haza ellenségeit, a na­cionalista kannibálokat. Minden erővel szilárdítsuk e román nép és a nemzeti kisebbségek baráti együttmű­ködését, amelynek alapja a teljes jogegyen­lőség. Pártunk és államunk őrködik azon, hogy ezt a baráti együttműködést ne zavar­hassák meg ellenséges erők. Az RMP módo­sított szabályzatának tervezete állapítja meg: „A Román Munkáspárt szüntelenül erősíti a román nép és a nemzeti kisebbségek barát­ságát és testvériségét a haza felvirágoztatá­sáért, a nép anyagi és kulturális életszínvo­nalának szüntelen emeléséért, a szocializmus építéséért folyó közös munkában és harcban." Ezt a közös munkát és közös harcot kell fejlesztenünk a szocialista hazafiság és a pro­letárnemzetköziség szellemében. Ezzel szol­gáljuk népünket, ezzel gazdagítjuk hazánkat, ezzel erősítjük mindannyiunk legféltettebb kincsét, a békét TÁ­VI­R­ATOK HO SI MIN elvtársnak, a Vietnámi Demokratikus Köztársaság elnökének A Vietnámi Demokratikus Köztársaság függetlensége kikiáltásának 9. évfordulója alkalmából engedje meg, elnök elvtárs, hogy a Román Népköztársaság Nagy Nemzet­gyűlése Elnökségének nevében a legőszintébb szerencsekívánatainkat tolmácsoljam. A román nép teljes sikert kíván a vietnámi népnek békés, boldog élete felépíté­séhez. Dr. PETRU GROZA a Román Népköztársaság Nagy Nemzet­gyűlése Elnökségének elnöke HO SI MIN elvtársnak, a Vietnámi Demokratikus Köztársaság elnökének A román nép és a Román Népköztársaság kormánya nevében testvéri üdvözletün­ket és legőszintébb jókivá­l­ásainkat küldjük a vietnámi népnek, a Vietnámi Demokra­tikus Köztársaság kormányának és önnek személyesen, elnök elvtárs, abból az alka­lomból, hogy kilenc évvel ezelőtt kiáltották ki a Vietnámi Demokratikus Köztársaság függetlenségét. A román nép teljes sikert kíván a hős vietnámi népnek hazája újjáépítéséhez, s népgazdaságának és nemzeti kultúrájának kifejlesztéséért végzett munkásságához GHEORGHE GHEORGHIU-DEJ a Román Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke Vilég próbatérrel egyesül­jelek ! VIII. évf., 2139. sz. 4 oldal, ára 20 báni 1954 szeptember 2. csütörtök LAPUNK TARTALMÁBÓL: DOMOKOS GÉZA: „Vergődő lelkek”. — Olasz filmbemutató a fővárosban (2. oldal) BALOGH JÓZSEF: Látszat és valóság Alsórákoson. (2. oldal) DÁNOS MIKLÓS: Magyarországi , uti­­, jegyzetek. Csepelen — Muszka Imrénél • (3. oldal) “A vietnámi nép nagy ünnepe (3. oldal) MATHÉ ANDRÁS: Az augusztusi ver­­senyszervezés eredményei két nagysze­beni üzemben (3. oldal) Az „európai védelmi közösség’‘­szerződés visszautasításának nemzetközi sajtó­­visszhangja (4. oldal) A finn-szovjet barátság jegyében __ ünne­pelték a Finn Kommunista Párt 36. évfordulóját (4. oldal) „őszinte rokonszenvvel figyeljük a kínzó nép erőfeszítéseit” — Morgan Phili­ps laburista képviselő nyilatkozata (4. oldal) KONSZA JUDIT: Amerika: tervek Japán­ban. — A Japán felett aratott győzelem évfordulójára (4. oldal) Az Egyesült Államok tárgyalásai Csang Kaj-sekkel (4. oldal) A mezőgazdasági munka fellendítéséért Mindnyájunk boldog jövőjéért A II. Pártkongresszus irányelveinek tervezete a mezőgazdaság fejlesztéséről újabb bizonyítéka annak, hogy pártunk minden kez­deményezésének végső célja a dolgozók életszínvonalának emelé­se. Már a múlt évi augusztusi párthatározatok megszabták a me­zőgazdaság fejlesztésének általános irányát. A kongresszusi irány­elvek tervezete megmutatja annak a lehetőségét, hogy két-három év alatt, tehát viszonylag rövid időn belül, mezőgazdaságunk — a ma­gánszektort is beleértve —, el tudja látni a szükséges termékekkel fejlődő iparunkat és megjavítja a dolgozó nép élelmiszerrel való ellátását Ezért nagyjelentőségű életszínvonalunk javulása szem­pontjából a tervezet, amely tovább erősíti a munkás-paraszt szövet-­­séget, továbbfejleszti, kibővíti mezőgazdaságunk tudományos alap­jait és lehetővé teszi a legmodernebb agrotechnika alkalmazását. A tervezet szerint a mezőgazdasági szakoktatás továbbfejlesztésé­vel és a szakembereknek az adminisztratív munkából a termelő­munka felé való irányításával sok JOT felkészült szakidőjért bocsá­tanak a mezőgazdaság rendelkezésére. •Az irányelvek tervezete nemcsak elméleti síkon mutatja meg a fejlődés útjait, de kijelöli a megvalósítás gyakorlati eszközeit is. Igen nagy jelentőségű ebből a szempontból az új mezőgazdasági terü­leteik bevonása a termelésbe, mezőgazdasági gépiparunk fejleszté­se, a műtrágyatermelés növelése, stb. Ezek megvalósítása lehetővé teszi, hogy behozzuk mezőgazdaságunk lemaradását fej­lődő iparunkkal szemben. Mindezek eléréséhez természetesen szük­séges, hogy mindenki magáévá tegye az irányelvek célkitűzéseit, becsületesen dolgozzon megvalósításukon annak a tudatában, hogy önmagának, a­­maga és családja szebb és boldogabb jövőjének biz­tosításáért teszi. KIRÁLY ERNŐ - *­s a Kolozsvári Agrártudományi Intézet tanára A II. pártkongresszus Irányelvtervezete a mezőgazdaság fejlesztésére a következő 2—3 évben előírja, hogy 1956. végére a tinón gyapjas és félfinomgyapjas juhállományt 4 millió 900 ezer darabra kell növelni Jobb munkával háláljuk meg Amikor a II. Pártkongresszus Irányelveinek tervezetét elolvas­tam az újságban, mindjárt arra gondoltam, a mi kollektív gazda­ságunk is milyen nagyot lép majd előre a következő években. Az a sokezer mezőgazdasági gép és traktor, amelyet a kollektív gaz­daságok rendelkezésére bocsátanak, lehetővé teszi, hogy könnyebb munkával sokkal többet termeljünk. Kollektív gazdaságunk most augusztusban volt négyéves. Több mint kétezer hektáron 374 család dolgozik. Sokat beszélget­tünk kollektív gazdaságunkban a 16. Pártkongresszus irányelvei­nek tervezetéről. Nagy örömünkre szolgál, hogy az állam gondoskodik az épít­kezés megkönnyítéséről. Mi az idén négy új istállót építünk. A falakat már felhúztuk, de a faanyag még hiányzik. Most már bi­zonyos, hogy rövid időn belül befejezhetjük az istállók építését Úgyszintén minden lehetőségünk megvan arra is, hogy az elkövet­kező években megvalósítsuk tervünket és felépítsük száz koca szá­mára a riadztatót, fürdőt és nyolc gépszínt. A földjeinket az idén tavasszal tagosítottuk. Mind szántóföld. A termőfelületet nem tudjuk már növelni, de a termelékenységet nagymértékben fo­kozhatjuk. Ebben nagy segítségünkre van a hozzánk beosztott mérnök elvtárs is. Az idén még csak 40 hektáron vetettük négyze­tesen a kukoricát, de jövőre már legalább 100 hektáron vetünk így. Ebben az évben nem sikerült géppel kínálni ,mert a kukorica­sorokat csak 70 centiméterre­ vetettük és így traktorral nem kapál­hattuk. Jövőre 80 centiméter sortávolságot hagyunk és akkor már nálunk is gépekkel kapáljuk a kukoricát Az idén alkalmaztuk elő­ször a mesterséges pótbeporzást, 25 hektár napraforgón és 5 hek­tár hibrid­ kukoricán. Mind a kettő szép termést ígér. Kertésze­tünkben 115.000 tápcserepet készítettünk és a korai káposztából átlag 40.000 kiló termést takarítottunk be. Mindent­ egybevetve, még rengeteg lehetőségünk van, hogy növeljük földünk termelé­kenységét. Mi, zsombolyai kollektivisták ígérjük, hogy jó munkával, az agrotechnikai szabályok alkalmazásával harcolunk a bőséges ter­mésért, mert ezzel a jövedelmünket is növeljük és nagyobb mér­tékben járulunk hozzá a szocializmus építéséhez. SIMONCA TRAIAN :*­, a zsombolyai (Temesvár rajon)' Micsurin '/­­ kollektív gazdaság elnöke AZ ÚJ TANÉV ELSŐ NAPJA BUKARESTBEN Ezen a koraőszi szép napsugaras reg­gelen országunk összes iskolásaihoz ha­sonlóan, a fővárosi magyar tannyelvű is­kola növendékei is siető léptekkel igye­keznek az iskolaépület felé, nehogy egy percet is elveszítsenek az első tanítási nap sokféle színes élményéből. A nyári pihenés alatt teltebbé vált ar­cokon ott piroslik a boldog izgalom, amint csillogó szemmel egymást túlbeszélni igyekezve számolnak be a nyár ezer ese­ményéről. A megnyitó ünnepély kezdete mintha kettévágta volna a lármát. Ettől a perc­től kezdve már valamennyien komoly munkára kész, fegyelmezett iskolások, akik figyelmesen hallgatják igazgatónő­jük üdvözlő szavait, határozott tekinte­tükből pedig azt lehet kiolvasni, hogy minden erejükkel igyekeznek majd az új tanévben többet, jobban dolgozni. Az addig kíváncsian és félszegen jobb­­ra-balra tekintget­ő elsőosztályosok arcocs­káján is felcsillan a mosoly, mikor a pionírok nevében Breckner Waller üdvöz­li őket és segítséget, támogatást ígér ne­kik, a tudás várának bevételéért folytatott első rohamban. Nem érzik már egyedül magukat és eszükbe sem jut sírni a szü­leik után, hisz látják, hogy itt újból csa­ládba kerültek, az ifjúság népes családjá­ba, ahol a nagyobb testvérek, a pionírok sorfalat állanak, míg ők apró lépteikkel osztályuk felé igyekezve elindulnak azon a nagy utón, mely töretlen vonalban ve­zeti az ifjakat gyönyörű feladatokkal teli élet felé. Vígan énekelnek, mintha máris tudnák, mennyi örömben lesz részük az iskolaévek folyamán, mennyi szép új dolgot ismer­nek majd meg, amiről addig még soha sem hallottak. A hatodik oszályban osztályvezetői órá­­val kezdődik az új tanév. Körültekintő gondossággal látnak hozzá az osztályfe­lelős és a többi felelős munkát betöltők megválasztásához. A javaslatokat alátá­masztó véleményeiket magabiztosan mond­ják el, tényekkel támasztják alá és bizony nem egy jelölt személye körül élénk vita alakul ki. Mindegyik felszólalásban ben­­ne cseng az aggódás és felelősségérzet az osztály sorsa iránt. Éppen ezért nagyon jól megnézik, kiknek a kezére bízzák a ve­­zetést. A szép, tiszta, újonnan festett tantér­­mák új fekete tábláin még alig száradt meg a festék. Nagyító üveggel sem lehet­ne sehol sem egy porszemet találni. Sokat dolgozott az iskola tanári kara a szülői bizottsággal együttesen azért, hogy sem­mi se zavarja a jó munka menetét. Az első tanítási nap gondos előkészíté­se és szép lefolyása arra enged követ­keztetni, hogy tanár és diák. Itt ebben az iskolában egyformán ismeri feladatait és együttesen, komoly munkával, sok szép eredményt mutat majd fel ebben az évben. CSÍKSZEREDÁN A reggeli órákban az utca újból az is­kolások vidám seregével népesedett be. Kicsinyek és nagyok arcukon ünnepélyes kifejezéssel siettek az iskolák felé. A Csík­szeredai pedagógiai iskola kapuit a tanu­lók százai lépték át ezen a reggelen. A legtöbben régi ismerősként jöttek az is­kolába s kitörő örömmel üdvözölték rég­látott osztálytársaikat, barátaikat. Meg­kezdődtek a beszélgetések, a nyári vaká­ció élményeinek felelevenítése. A legki­sebbek, az elsőosztályosok megilletődve léptek be az iskola hatalmas kapuján. Hamar felbátorodtak azonban, mert ba­rátságos, biztató arcok fogadták őket. A negyedéves tanulóknak, valamint az első osztályosok tanítónőjének Györke Mar­gitnak mindegyikükhöz volt néhány bá­torító, kedves szava. Félénkségük még jobban eloszlott, amikor a megnyitó ün­nepségen Nagy Domokos, az iskola igaz­gatója, a pionírok küldöttsége és az IMSZ vezetői külön üdvözölték, világokkal ajándékozták meg őket. Az ünnepi meg­nyitás percei gyorsan elteltek, és élesen megkondult az órák kezdetét jelző ha­rangszó. A hónapokig néptelen tantermek újból benépesedtek. Az újonnan festett, szépen feldiszített osztálytermekben új­ból megkezdődött a munka. Az elsőosztá­lyosok virágokkal feldiszített tanterme szintén egyik fele annak a szeretetnek, amellyel őket az iskola minden tanerője, tanulója várja. Az első osztályban az el­ső napon az ismerkedés, az elhelyezkedés, folyik. A tanulók nagyság szerint helyez­kednek el a padokba és azután sorba be­mutatkoznak tanítónőjüknek. Imre Vero­nikát ismerősként üdvözli tanítónője, hi­szen ő már az ötödik gyermek a család­ból, aki ebbe az iskolába jár. Addig, amíg az első osztályban az ismer­kedés folyik, a többi osztályokban már megis kezdődött a komoly munka. Az ötödik osztályosok ellenőrző dolgozatot írnak magyar nyelvből, a harmadik és negyedik évfolyamos képzősök pedig kü­lönböző osztályokban vesznek részt az első tanítási napon, hogy az elkövetkező évben, amikor már ők is mint tanítók kez­dik meg a tanévet, már az első oktatási nap minden percét fel tudják használni. A fővárosi 3. számú elemi iskolában CSSXSESSSSSEn Levelezőink írják HELYI STUDIO VÖRÖSACELON A Vörösacél­ községi rádiósitási állomás három év óta a központtól távol eső al­kalmatlan helyiségben működött A helyi állami és pártszervek gondoskodása ré­vén a rádiósitási állomást a központban lévő, új épületbe költöztették. Azáltal, hogy a rádiósítási állomást át­költöztették, lehetővé­­ vált, hogy Bisztere faluban is hangszórókat szereljenek fel. A Vörösacél-üzem munkásainak legna­gyobb része itt lakik. Az új rádiósítási központ nagyon alkalmasnak bizonyult arra, hogy benne egy stúdiót is felszerel­jenek, amelynek már­­ régóta nagy hiá­nyát érzik. Vörösacél-üzem, a závolyi­ IFIL, a vörösacéli Munka szabószövetke­zet, az IRCLT építőtelepe, a kohászati szakmai iskola, a rajoni postahivatal és az Ilie Pintilie fogyasztási szövetkezet értékes segítséget nyújtott a stúdió fel­szereléséhez. A stúdiót augusztus 10-re, vagyis­­ a vállalt határidőnél 13 nappal hamarabb felszerelték. Az említett vállalatok anyagi segítsége és a­ dolgozók önkéntes munkája révén 4500 lejt takarítottak meg. A vörösacéli ipari központ rádiósítási állomása keretében felszerelt studio szép vívmány, amely becsületére válik a rádió­­sítási állomás technikai kollektívájának. BODNÁR SÁNDOR levelező ★ BEFEJEZTÉK A CSÉPLÉST AZ ARANYOSMEGGYESI KOLLEK­TIVISTÁK Az aranyosmeggyesi (Szatmár rajon) kollektív gazdaság aratóbrigádjai és­ cso­portjai hét nap alatt 70 hektár búzát, 25 hektár rozsot és 10 hektár őszi árpát arat­tak le — írja PETRUT VASILE levele­zőnk. — A következő néhány nap alatt a cséplést is befejezték és gabonakvótá­jukat is m­ind beadták államunknak. Köz­ben pedig hat mázsa szénát takarítottak be és raktároztak el. Az aratásban mindvégig a második bri­gád tagjai vezettek. Munkájukat három nappal hamarább fejezték be, mint az első brigád tagjai. Egyéni teljesítményé­vel idős Bojtor György és Zima Dumitru tűnt ki. Zima Dumitru nap nap után 40- 50 százalékkal, Bojtor György pedig 30 százalékkal teljesítette túl normáját ★ EGÉSZSÉGÜGYI ELŐADÁS­SOROZAT Az érdeklődők sokasága tölti meg keddi napokon a­ nagyváradi poliklinika nagy­termét. Közérdekű problémákról,­ különbö­ző betegségek kórokozóiról, valamint a betegségek leküzdéséről tartanak itt elő­adást a poliklinika orvosai. Az előadásso­rozat keretében igen nagy érdeklődés mellett dr. Szentmiklósi Endre főorvos az ekcéma keletkezéséről beszélt Ugyancsak nagyszámú hallgatóság vett részt dr. Deutsch Elemér, valamint dr. Salamon Pál a sárgaság, illetve a magas vérnyo­más okairól és gyógymódjáról tartott előadásain. BLAHA KATALIN levelező

Next