Előre, 1955. január (9. évfolyam, 2243-2266. szám)

1955-01-04 / 2243. szám

2 Az állóalap állandó növelése — a kollektív gazdaságok vezetőtanácsainak alapvető feladata Valamely kollektív gazdaság termelési tevékenységének ered­ményességét az álló­alap (oszthatatlan alap) változásából tudjuk megállapítani a legkönnyebben. Az állóalap növekedéséből biztosan követ­keztethetünk arra, hogy a gazdaság az év folyamán eredményesen dolgozott-e, betar­totta-e az alapszabályzatot, növelte-e va­gyonát, egyszóval szervezetileg és gazda­ságilag megerősödött-e... A kollektív gazdaságok állóalapjainak nö­velése elsőrendű feladata kell legyen a kollek­tív gazdaságok minden tagjának. A II. párt­­kongresszus irányelvtervezete a következőket mondja a közös vagyon gyarapításával és az állóalap növelésével kapcsolatban: „Támo­gatni kell a kollektív gazdaságok vezetősé­gét a közösségi vagyon és az állóalap gya­rapításában, a leltár beszerzésében, az építkezések elvégzésében, az összes termelési ágak kifejlesztésében és a pénzjövedelem növelésében“. A kollektív gazdaságok állóalapjainak a forrásai a következők lehetnek: — a gazdaság közösségi vagyonába a ta­gok által behozott állóeszközök értékének­­ 25—50 százaléka — a beiratkozási díjak — az évi pénzjövedelem 10—15 százaléka — az állatállomány természetes szaporula­tának és a növendékállatok súlygyarapodásá­nak értéke —a gazdaság tagjai által az építkezések­nél és a gazdaság műhelyeiben készült gaz­dasági leltári tárgyak elkészítésénél teljesí­tett munkálatainak értéke, — a gazdaságnak ajándékozott javak érté­ke. A kollektív gazdaságok eredményes mű­ködésének előfeltétele, hogy a tagok az alap­­szabályzat értelmében mindjárt a belépéskor közös vagyonként beadják a földjüket, igás­­állataikat, főbb gazdasági leltári tárgyaikat (ekék, boronák, vetőgépek, stb.) valamint a mezőgazdasági termékek feldolgozására szol­gáló felszereléseiket. Ezenkívül be kell hoz­zák a beadott földterület bevetéséhez szüksé­ges vetőmagot és a­z új termésig az állatok etetéséhez szükséges takarmányt. A tagok által behozott javak (a vetőmag és a takarmány kivételével) értékének 25—50 százaléka az­­állóalapot növeli. A fennmara­dó 50—75 százalék értéke a szövetkezeti ala­pot képezi. Az állóalapot azért kellett különválasztani a szövetkezeti alaptól, mert amíg az álló­alap a kollektív gazdaság örökös tulajdonát képezi és azt a tagoknak kilépés esetében sem térítik vissza, addig a kilépő tagok a szövetkezeti alaprészüket visszakapják. Az állóalap növekedésének fontos forrása a kollektív gazdaság pénzjövedelme. Az alap­­szabályzat előírja, hogy a pénzjövedelem 10— 15 százalékát tartalékolni kell és ezt az össze­get az állóalap kiegészítésére kell fordítani. Ezt a pénzösszeget a kollektív gazdaság ve­zetősége csak beruházási célokra használhat­ja fel, vagyis állóeszközöket vásárolhat raj­ta. A pénzjövedelmet jelentősen lehet növelni, ha a gabonafélék ter­mesztése mellett a gaz­daság kifejleszti az állattenyésztést is. Az állatállomány termékeit pedig minden nap értékesítheti akár a szövetkezeteken keresz­tül, akár a szabadpiacon. Az állattenyésztésen kívül , azokban a kol­lektív gazdaságokban, ahol megvarnnak a szükséges feltételek, zöldségféléket kell ter­meszteni. A zöldségfélék eladása szintén tekintélyes pénzjövedelmet jelent a kollektív gazdaságoknak. A kollektív gazdaságok úgy is növelhetik pénzjövedelmüket és ezáltal állóalapjaikat, ha a termékeiket feldolgozva értékesítik. Ezért feldolgozó üzemeket kell létesíteni. Ezek­ben a kollektív gazdaság termékei kerülnek feldolgozásra, így be lehet állítani tejtermé­keket feldolgozó üzemet, gyümölcsaszaló, ko­sárfonó üzemet és más háziipari cikkeket gyártó üzemeket. Az ilyen üzem létesítésé­nek, azonkívül, hogy a gazdaságot jelentős pénzbevételhez juttatja, még megvan az az előnye, hogy a tagoknak akkor is biztosít munkaalkalmat, amikor a szántóföldeken nem lehet dolgozni (pl. télen). Szép példáját adta annak, hogy hogyan kell évről évre növelni a gazdaság állóalap­jait, a szilágytői „Bábolna“ kollektív gazda­ság (Szamosújvár rajon). Az állóalap itt 1950-hez viszonyítva 1951-ben 121 százalék­ra, 1952-ben 200 százalékra és 1953-ban 626 százalékra növekedett. Ugyanebben a gazdaságban 1951-ben 2.000 lejt, 1952-ben 29.000 lejt, 1953-ban pedig 98.000 lejt tartalékoltak az állóalap növelé­sére, tehát 1951-hez viszonyítva 1953-ban negyvenkilencszeresére növekedett az álló­alapra fordított összeg. Az állatállomány értéke 1950-hez viszonyítva 1953-ban több mint az ötszörösére növekedett. Ezt a szép eredményt úgy tudta elérni a szilágytői kollektív gazdaság, hogy pénzjö­vedelmét a zöldségtermesztés kiszélesítésé­vel állandóan fokozta, évről évre több és több árut termelt a piac számára. De a szilágytői kollektivisták állatállomá­nyukat is állandóan növelték. A helyi erőfor­rásokat felhasználva új épületeket is építet­tek. Nem dicsekedhetik ugyanilyen eredmények­kel a kendilonai „Vörös Traktor“ kollektív gazdaság. Itt a gazdaság vezetőtanácsa nem tartotta be az alapszabályzatot, így 1953- ban semmit sem tartalékolt pénzjövedelmé­ből az állóalap növelésére. Ugyanakkor a költségvetésben előirányzott 71.420 lej he­lyett 108.977 lejt osztott szét a tagok között, jóllehet a fennmaradó különbséget az álló­­alap kiegészítésére kellett volna fordítania. Mint láttuk, a kollektív gazdaságok állandó fejlődésének, szervezeti-gazdasági megerősö­désének egyik legfontosabb feltétele az álló­alap növelése. Azokban a kollektív gazdasá­gokban, ahol az állóalap növekedik, kibővül és sokoldalúbbá válik a termelés, növekszik a tagok közös vagyona és jóléte. Éppen ezért a kollektív gazdaságok vezetőtanácsai és tag­jai az állóalap szüntelen gyarapítását te­kintsék legfontosabb feladatuknak. Írta: Dr. BENKE SÁNDOR a kolozsvári Agrártudományi Intézet lektora Levelezőink írják A nagykárolyi állami gazdaság állatte­nyésztő brigádja tavaly jól végezte munkáját Govor Grigore tehenész, Mit­­ráska János és Strucii János sertésgon­dozók érdeme, hogy mind mennyiségileg, mind minőségileg jelentős mértékben nö­vekedett az állami gazdaság állatállomá­nya. A fejőstehenek számát 180-ról 300-ra emelték. A gyenge tejelő teheneket pedig jó tejhozamunkkal cserélték ki, — írja Medve József levelezőnk. A kézdivásárhelyi gép­ és traktorállo­más dolgozói azon dolgoznak, hogy új, korszerű épületekké alakítsák­ át a koráb­bi helyiségeket. A kovács, asztalos, bádo­gos és hegesztő műhelyeket kibővítik, hogy jobb körülmények között végezhes­sék el a reájuk bízott feladatokat. A GTA mérnökei technikusai, valamint a többi dolgozó önkéntes munkával se­gíti elő az építkezést. Ezáltal nagymeny­­nyiségű pénzösszeget takarítanak meg — írja Kovács J. István levelezőnk. Néptanácsaink tevékenységéből A tömegművelődés — a szocializmus építésének nagyfontosságú kérdése A tél beálltával falvainkban megélénkül a kulturális tevékenység. Bár a tömegek mű­velődési fokának emeléséért folyó harc úgy a leghatékonyabb, ha folyamatos — legjobb kulturotthonaink példái igazolják ezt —, ál­talában mégis a téli hónapokban nyílik a legtöbb lehetőség arra, hogy a falusi dolgo­zók legszélesebb rétegeit bevonják a kultúrott­­honok sokirányú tevékenységébe Azt viszont ma már bizonygatni sem kell, hogy a mű­veltségért folyó harc szerves része a szocia­lizmus építésének, hogy a kulturális szín­vonal jelentősen kihat a munkára és ál­talában az élet minden területére. Ez a tény késztette a kolozsvár tartományi népta­nácsot is arra, hogy a napokban megtartott negyedik rendes ülésszakának homlokterébe a tömegkultúra fejlesztésének kérdéseit he­lyezze. Az ülésszak időpontja csaknem egybeesett egy eredményekben és tapasztalatokban gaz­dag esztendő végével, ami alkalmat adott arra is, hogy a néptanács számbavegye egy év kulturális vívmányait és leszűrje a ta­nulságokat az elkövetett hibákból és mulasz­tásokból. Ne legyen főbb írástudatlan ! Kulcsár Ferenc elvtárs, a tartományi nép­­tanács végrehajtó bizottságának elnöke hangsúlyozta jelentésében, hogy a tömegek oktatását és nevelését alulról kellett kezdeni. A letűnt tőkés-földesúri rendszer gyászos hagyatéka még mindig éreztette hatásét. Er­re nézve jellemző például hogy a felszaba­duláskor a mai Kolozsvár tartományban több mint negyedmillió felnőtt ember nem tudott írni-olvasni, a tanköteles gyermekek tetemes része pedig egyáltalán nem járt iskolába. De nem kevésbbé jellemző — a megváltozott helyzetre —, hogy az Írástudatlanoknak több mint kilenctized része időközben megtanulta a betűvetést. Számos egykori analfabéta kü­lönféle iskolákban tovább képezte magát s ma már viszonylag jelentős munkaköröket lát el. Terv szerint az 1954—55. iskolai évben Kolozsvár tartomány területén teljesen fel­számolják az írástudatlanságot. November 1-től betűvető tanfolyamok működnek tarto­­mányszerte, sokhelyt százszázalékos látoga­tottsággal. Nem egy néptanácsi képviselő — mint például Stamatiev Ioan, az aranyosgyé­­resi sodronyipar igazgatója, Gombos Dénes városi képviselő és mások — dicséretet ér­demlően támogatják a múlt e sötét hagyaté­kának eltüntetését. A tanügyi káderek nagy része, különösen a hegyvidéken, áldozatos munkát fejt ki ezen a téren. Ezzel szemben helyenként, éppen a több adottsággal bíró helységekben, (mint például Kolozsváron az 5-ös számú betűvető központban, a sörgyár­nál, a Carbochimnél, a városi közüzemeknél és a helyiipari vállalatnál), az írástudatla­nok oktatása nem folyik kielégítő mértékben. Amint arra Jurca Petru képviselő rámutatott, része van ebben sok kolozsvári tanárnak is Az összeírások alkalmával például 146 ko­lozsvári tanerő vonta ki magát ez alól a munka alól, különféle ürügyekkel, bár Ko­lozsváron sokkal jobb kulturális és egyéb adottságok közepette tevékenykedhetnek, mint mondjuk a topánfalvi településeik kö­zött. Az ülésszakon elfogadott határozat ezzel a kérdéssel kapcsolatban kimondja, hogy a jövő év folyamán minden írástudatlant be­vonnak az oktatás első ciklusába, az egykori írástudatlanokat pedig különféle művelődési formákba. Emellett február végéig ellenőrzik minden tantestületi tag tevékenységét s a­­hol az szükségesnek mutatkozik, kicserélik a tanerőket. Magasabb műveltség — jobb élet A kulturotthonok egyik központi feladata az új, tudományos mezőgazdasági eljárások terjesztése a dolgozók állandó tájékoztatása a párt és a kormány intézkedéseiről és a po­litika kérdéseiről, a nép szociális és egész­­ségügyi nevelése, stb. Mindez ma már kö­vetelményként állítható fel, hiszen a felsza­badulás előtti 18 kultúrotthon helyett a tar­tományban jelenleg 1227 kultúrotthon, olva­­sóház és vörös sarok szolgálja a tömegek látókörének szélesítését. Az 1954-es évben a legnagyobb súlyt természetszerűen a mező­gazdasági vonatkozású előadásokra helyez­ték. A harmadik negyedévben például több mint 9500 ilyen előadást tartottak a kultúr­­otthonokban. A jelentés és több hozzászólás számos gyakorlati példával érzékeltette, hogy mit jelent például a tudományos agro­­technika módszereinek széleskörű terjesztése. Álljanak itt az alábbi, kis példák: Iszlai Já­nos Teke községbeli dolgozó paraszt az ag­­rotechnikai szabályoknak megfelelően mű­velte meg cukorrépa földjét, amiről annyi terményt takarított be, ami megfelel a hek­táronkénti 686 mázsának Tizennégy ár­tér máséért egyebek között 3328 sejt és 77 kg cukrot kapott a gyártól. Moldovan b­an, Me­zős­át­y községben 59 ár földön termesztett hasonlóképpen cukorrépát és kiváló termésé­ért 10.430 lejt, 237 kg cukrot stb. ka­pott Világos, hogy az ilyenek általánosítása bőséget jelent mind az országnak, mind a dolgozó parasztoknak. A mezőgazdaság fejlesztését természetesen más módon is támogatják kulturotthonaink. Ludas és Szamosújvár rajonokban, például mintegy 50.000 falusi dolgozó vitatta meg a II. pártkongresszus irányelvtervezetét és so­kan tettek megszívlelendő javaslatokat ipari növények közös termesztésére, elhanyagolt kaszálók feltörésére vagy beültetésére gyü­mölcsfa-csemetékkel, stb. Meg kell azonban jegyezni, hogy a mezőgazdasági propaganda nem mindig felel meg a kívánalmaknak. Sok tennivaló van például az előadások minősé­ge tekintetében. Maga a művelődési mi­nisztérium is gyakorta általánosító, száraz, érdektelen kész előadásokat küld, más ese­tekben a tartomány nem eléggé körültekin­tően válogatja meg az előadókat, s ezek a helyi viszonyoktól elszakadt, unalmas elő­adásokat tartanak, minden gyakorlati haszon nélkül. Számos olyan községi néptanács is van (mint például a harasztosi vagy bödöni), a­­mely a kultúrmunkát valamilyen nyűgnek, vagy legjobb esetben haszontalan szórako­zásnak tekinti, amire majd csak akkor ke­rülhet sor, ha ezzel vagy amazzal a kam­,­pánnyal végeztek. Az ilyen szűk prakticiz­­musból adódik, hogy a kultúrotthon sem anyagi sem erkölcsi tekintetben nem kap tá­mogatást az illető néptanácstól, a kulturális tevékenység pedig ellanyhul. Sok könyv — helytelen eloszlás Kolozsvár tartomány könyvtárainak a szá­ma még az 1948-as helyzethez viszonyítva is, megötszöröződött. Több mint 1200 könyvtár­ban 827.000 könyv van, nem számítva az is­kolai, szakszervezeti és más szakkönyvtára­kat. Az olvasók száma azonban távolról sem ilyen kielégítő. Vannak helyek, ahol több tu­cat könyvre egyetlen olvasó esik, másutt meg az olvasók nagy része értelmiségi dolgo­zókból áll, nem tesznek erőfeszítéseket az ol­vasótábor kiszélesítésére. Ennek oka részben a nem eléggé képzett, olvasott könyvtárosok­ban és kultúrotthon igazgatókban keresendő, másrészt a falusi könyvtárak ellátása is gya­korta gépiesen történik. Orbán Sándor tarto­mányi képviselő elmondotta, hogy például Zsibóra nemrégen a helyi szervek megkérde­zése nélkül s az igények figyelembe vétele nélkül küldtek könyveket, némelyik kötetből szükségtelenül sokat, másokból keveset vagy egyáltalán nem is küldtek Ez is hozzájárul ahhoz, ho­gy némely könyv a szekrényben porosodik. Pedig a falusi dolgozók töme­geiben megnőtt az írott betű iránti érdeklő­dés. Vannak Irodalmi és szakkönyvek, ame­lyek vissza sem kerülnek a polcra, mert kéz­ről kézre vándorolnak, míg teljesen „szétol­vassák“ őket. A téli hónapok jó alkalmul szolgálnak arra is, hogy a könyvtárosok, a tanügyi káderek segítségével még népszerűb­bé tegyék a jó és hasznos könyveket. A művészi tevékenység Százával ,sőt ezrével számolják ma már Kolozsvár tartomány művészi alakulatait. A tánccsoportokban, énekkarokban, színjátszó csoportokban, népi zenekarokban s az újab­ban szép számmal alakult kultur-agitációs brigádokban dolgozó földművesek tízezrei te­vékenykednek. A harmadik országos kultur­­verseny községek közötti szakaszán például 950 különféle alakulat vett részt. A műkedve­­lő művészi tevékenység igen hatékony esz­köznek bizonyult a magasabb műveltségért folyó harcban, a román nép és a nemzeti kisebbségek testvériségének megszilárdítá­sában. Számos helyen , min­t­ például Dip­­sán, Hondán, Rettegen, Várfalván, Almáson Tordaturon, stb. stb., többnyelvű művészi alakulatok működnek. Ezzel szemben nem le­het eléggé elítélni a helyenkint megnyilvá­nuló kulturális elzárkózást, amely politikai­lag csak károkat okoz. Szászfenes községben például külön román és magyar kultúrotthon igazgató van és külön rendezvényeket tar­tanak, a néptanács elnéző bólogatása mel­lett. Több kárt mint hasznot hajt az olyan szüreti mulatság is, amilyent például a zilahi kultúrotthon rendezett „csak magyaroknak“ jeligével s mindezt a néptanács kulturosztá­­lyának jóváhagyásával. A művészi tevékenység komoly térhódítása ellenére nem lehet szemet hunyni afölött, hogy a műkedvelő alakulatok műsora nem mindig és nem mindenben felel meg a kö­vetelményeknek. Hiány van például rövidebb lélekzetű színdarabokban, megfelelő zene­művekben. Nem véletlen ez, hogy a régebbi, már hagyományokkal rendelkező műkedvelő színjátszók olyan darabok előadására vál­lalkoznak, mint például ,,A víg özvegy“ vagy „Figaro házassága“. Kulturális szempontból Kolozsvár tarto­mány szerencsés helyzetben van, tekintettel az itt működő színházakra, operáikra és szá­mos művészeti és kulturális intézményre. A műkedvelők több izben részesültek tényleges támogatásban hivatásos művészek, mint pél­dául Teodor Jarda zeneszerző és karmester, Dombi Imre koreográfus és mások részéről. A kolozsvári színházak és operák művészei mintegy 40 alkalommal rendeztek előadáso­kat vidéken. Mindazonáltal sem a vidéki ven­­dégjátékok száma, sem általában a művészi segítségnyújtás nem áll arányban Kolozsvár kiváló lehetőségeivel. Nagy Béla képviselő, a kolozsvári Állami Magyar Színház igazga­tója az ülésszakon arra mutatott rá, hogy a színházak és operák annyit költenek a ki­szállásokra útiköltség címén, hogy abból két autóbuszt lehetne venni. Egyben azt a meg­szívlelendő javaslatot tette a végrehajtó bi­zottságnak, hogy a jövőben biztosítsanak legalább egy utasszállító gépkocsit a négy intézmény számára, a vidéki vendégszerep­lések megkönnyítése céljából. ★ Az itt érintett problémák mellett az ülés­szakon számos más kérdést tárgyaltak — kö­­zöttük a 66 falusi mozi, a 12 mozikaraván, a többszáz rádió működésének eredményeit és hibáit. Mindezekből az derült ki, hogy bár Kolozsvár tartományt országosan az élenjá­rók között tartják nyilván művelődési szem­pontból, a kulturális és művészi tevékenység terén mégis számos fogyatékosság és mu­lasztás vár jóvátételre. A képviselők maguk is számos kisebb nagyobb bajjal hozakodtak elő az ülésszakon, de amint az egyik felszó­laló megjegyezte, helyes lenne, ha ezeket a bajokat tükörnek tekintenék a maguk számá­ra. A tevékeny és lelkiismeretes végrehajtó bizottsági tagok, képviselők működésén mú­lott, hogy az 1954-es évben a tartományban 31 iskolaépületet, 2 internátust, 33 kultúrott­­hont és számos más épületet emeltek. De mit tükrözhet az olyan képviselők, mint például Groza Vasile, Hategan Maria, Fülöp Viktor, Faur Simion, Maier Traian és mások mun­kája, akik még szemébe sem igen néztek a választóiknak? Vajmi kevés segítséget kapott a végrehajtó bizottság a kulturális állandó bizottságtól is. A rajoni és községi néptanácsoknak jóval több gondot kell fordítaniuk mind anyagi­lag, mind erkölcsileg a kulturális tevékeny­ségre. Tarthatatlan a kulturális kérdése­ket lebecsülő magatartás, hogy például a szamosújvári és bánfihunyadi kulturaktivis­­tákat rendszeresen más feladatkörökkel bíz­zák meg — holott tudott dolog, hogy sem a tartományi, sem a rajoni kulturosztályokon éppenséggel nem fölös számú aktivista dol­gozik. A magasabb műveltségért folyó harc bagatellizálásával egyenértékű az is, hogy sok községi kulturotthon-igazgatót „ember­baráti“ vagy pusztán csak baráti szempon­tok szerint neveznek ki. Bonchidán például hosszú ideig a néptanács küldönce töltötte be a kulturotthon-igazgató tisztét. Hasonló­­ese­tek adódtak elő Hidalmáson, Radnóton és egyebütt is. Hondán és Harasztoson 8 hónap leforgása alatt 3—3 igazgató váltogatta egy­mást. A tartományi és rajoni néptanácsok fela­datkörébe tartozik, hogy rendszeresen ellen­­­őrizzék és támogassák a magasabb művelt­ségért folyó harcot, felülvizsgálják az igaz­gatók és könyvtárosok tevékenységét és meg­felelő elemeket juttassanak a falusi kultur­­otthonok­ élére. Meg kell érteni, hogy a kul­­turotthonigazgatói munkakör nem­­pré­mium, sem pedig szocialista juttatás, ezt az állást a kultúrforradalom szükségletei hoz­ták létre és ugyanúgy rátermettséget igényel mint bármely más munkakör. A tömegműve­­lődés pedig a szocializmus építésének egyik központi kérdése s mint ilyen, minden figyel­met megérdemel. ORBÁN LAJOS ELŐRE ION CREANGA ÖRÖKSÉGE — Halálának 65. évfordulójára — Ion Creanga, a román irodalom első nagy prózaírója 1837-ben, a moldovai Humulesti­­ben született. Apai ágon erdélyi család sar­ja. Nagyapja, David Creanga erdélyi havasi pásztorok gyermeke. Szülőfalujában az embe­rek fuvarozással, fa- és gyapjúfeldolgozással foglalkoztak. Az író édesapját azonban az élet nehézségei rövidesen arra kényszerítet­­ték, hogy Iași környékén, a prigoreni birto­kon robotos cselédnek szegődjék. Arra a bir­tokra, mely hajdanában a híres krónikás, Ion Neculce tulajdona volt. Ilyenformán Ion Creanga gyermekkori élményei két helység­hez fűződnek szoro­sabban, de ő maga szülőfaluját érezte mindig, mindennél kö­zelebb szívéhez. Szül­­lőföldje iránti szerze­tére jellemző, ahogyan a „Gyermekkorom em­lékei“ című művében ír: „Nem tudom, má­sok hogy vannak, de én, amikor a születé­si helyemre, Humu­­lestire és a szülői házra gondolok, mint­ha ujongó­bban do­bogna a szívem .. Az író édesanyja, Smaranda Creanga roppant eleven, felvi­lágosult és törekvő asszony volt. Meré­szen szembeszállt az eléjük tornyosuló anyagi nehézségek­kel, hogy fiát taníttat­hassa. Ion Creanga Humu­estiben kezdi meg tanulmányait, és Tirgu-Neamton, Falticeni­­ben, Socolán folytatja. lakiban tanítói okle­velet szerez. Eleinte kántortanítóként tevé­kenykedik, míg a klérus ki nem zárja sorai­ból, amiért levágatta szakállát, kalapot, vi­lági öltözetet viselt, no meg, amiért rálőtt a torony tetején üldögélő varjakra. Bűnéül rót­ták fel az egyházi hatalmasságok azt is, hogy időnként ellátogatott a színházi előadásokra. De nemcsak a klérus sújtott le rá, hanem az akkori közoktatásügyi minisztérium is sietett minél távolabb látni őt a tanügytől, a fenti „erkölcstelenségek“ miatt. Ilyen körülmények között addig is anyagi gondoktól terhes élete még kilátástalanabbá vált. Keserű iróniával tréfálkozik tragikus a helyzetén: „Szegény, mint ebben az évben mint a múlt évben, mint mindig... nem vol­tam soha“. Szerencséjére a miniszterek akkor igen gyakran változtak, s így őt is visszave­szik a tanügybe. Anyagi helyzetén azonban ez sem sokat változtatott. Édesanyja vágya az volt, hogy könnyebb, boldogabb élete le­gyen a fiának, mint a más földjén robotoló parasztnak, de ez az álom nem teljesedett be. Nyomorgott élete végéig. Ion Creangának a száműzöttéhez hasonló, borús élete olyankor vált derűsebbé, amikor a legnagyobb román lírikust, a rokonsorsú dalnokot, Eminescut látta vendégül. Kettejük között igen szoros barátság alakult ki. S ezt a barátságot ugyanaz jellemezte, ami az Arany Jánosét és Petőfi Sándorét. Legfőbb táplálója a demokratikus érzelmekben, a nép­ről és az irodalom szerepéről alkotott felfo­gásban való rokonság volt. S ez irodalmi munkásságukra is serkentőleg hatott. Abban a farkasordító télben, amikor Eminescut el­mozdítják tanfelügyelői munkaköréből és haj­léktalanná válik, Creanga osztja meg vele szegényes hajlékát. Nem egyszer dideregve, korgó gyomorral járták be a havas faki utcá­kat. De még a havas télnél is dermesztőbb volt az a közömbösség, amellyel a burzsoázia körülvette az ország két legnagyobb íróját. Creangát azonban az optimizmus sohasem hagyta cserben. A holdas, nag­y téli éjszaká­ban Eminescu komoran hallgatta barátjának sziporkázó gyermekkori emlékeit, csillogó meséit. A költő buzdította, sürgette barátját, hogy haladéktalanul lásson munkához és írja meg, amit estéről-estére elmesélt. „Honnan ismerné meg a nagyvilág ötven év, száz év múlva a román falusi gyermekek életét ?“ — tette fel a kérdést Eminescu. Így határozta el, magát Creanga az Írásra. Főműve a Gyermekkorom emlékei a kora­beli román falvak életét mutatja be. Erőteljes realista vonások jel­lemzik ezt a gyökeré­ben népi jellegű alko­tást. Felvonultatott alakjai, a humulesti parasztok, mind meg­annyi típusa a kora­beli román paraszti életnek s a műben felvetett problémák hű kifejezői a korabeli társadalmi viszonyok­nak. Egy másik ismert könyve a Fehér szere­­csen. Sok meséje kö­zül ez egyike a leghíre­sebbeknek. Mint min­den meséjében, ebben is erős szálakkal kap­csolódik a népi folklór termő talajéhoz: mese­elemei, realizmusa, hu­mora népi jellegű. A leleplezésben szókimon­dó, bátor, ügyel arra, hogy a mese keretei­ben is tisztán, világosan fogalmazza meg a valóság egy-egy tényét. Íme hogyan ad képet ebben a meséjében egy falusi lakodalomról: „Csak akinek pénze van, ehetik és ihatik, a­­kinek nincs, az nézi és tűr“... Persze nem mindenütt tűrnek és szemlé­lődnek a hősei. A Fehér szerecsen főhőse is küzd a gonosz hatalmasságok ellen. Népi hős lévén, diadalával a nép győzelmét példázza a társadalmi rossz felett. A nép erejébe és fel­­emelkedésébe vetett hitét tükrözik továbbá „Az anyós és három menye“, az „Iván Tur­­binca“, stb. című meséi. Az utóbbiban kü­lönösen éles szemléletességgel ábrázolja a szegények és a bojárok közti ellentétet. Korá­nak osztályviszonyait, a közélet egyes visz­­szásságait szatirikus élű írásokban támadja. Ilyen támadó élű, leleplező írása például a Ioan Roata és az egyesülés című, amelyben a demagóg, korrupt választási rendszert bé­lyegzi meg s kíméletlenül lerántja a leplet az állami terheket a parasztok nyakába sózó közigazgatásról. Ion Creanga meséinek és minden írásának eleven életize van. Bátran és művészien tár­ják fel a korabeli valóságot. Alkotó módsze­rére a nagyfokú műgond és a művészi igé­nyesség jellemző. Számos példázatot és köz­mondást használ fel írásaiban. Nyelvében is realista : népi figuráit a nép élő nyelvén be­szélteti; leírásai a legjellemzőbb szóhaszná­lattal adják vissza egy-egy helyzet, kép han­gulatát. Ion Creangä müveit a korabeli hivatalos irodalmi közvélemény meglehetősen ellensé­­­gesen fogadta. Realizmusát, írásainak népi jellegét művészietlen, „parasztos“ különckö­désként kezelte. A román nép azonban Ion Creanga művét birtokába vette és őrzi mind­végig. Az RNK Akadémiája post mortem tiszteletbeli tagjává avatta. A suhanó idő hatvanöt tele hullatta már hótakaróját Ion Creanga sirjára, de az író életműve nem fa­kul : tovább él és virágzik a nép szivében. T. V. Az Állami Politikai Könyvkiadó kiadásában megjelent. A Román Munkáspárt Központi Vezetőségének és a Román Népköztársasá­g minisz­tertanácsának határozata a jegy- és fejadagrendszer megszüntetéséről. 20 old. • 20 báni A Román Munkáspárt lenini-sztálini nemzeti politikája. (Gyűjtemény): 56 old. 75 iráni 1955. január 4., kedd A FECSEGŐ DAILY MAIL A szenzációhajhászásban vetélkedő nyugati burzsoá lapok egyike, az angol DAILY MAIL az elmúlt napokban egy valóban „szenzációs“ fényképes riportban szá­molt be arról, hogy Angliában amerikai atombombázók állomásoznak és a hozzájuk szükséges atombomba-raktárak is léteznek — szintén Angliában. A tudósítás alapját egyrészt Stevenson tábornoknak, az Angliában állomásozó 49. amerikai légihadosztály parancsnokának nyilatkozata képezte, másrészt pedig az, hogy Clover amerikai ezredes — aki úgy látszik, nem akart alulmaradni a kérkedésben —­­megmutatta a lap tudósítójának a scuthorpei (Norfolk grófság) földalatti atombomba­raktárakat. Noha az angol kormánykörök már megszokhatták, hogy az óceánontúli „szövet­séges“ egyes felelős vagy kevésbbé felelős politikai és katonai tényezői — leküzdhetet­len szószátyárkodási hajlamuktól fűtve — kifecsegnek bizonyos, nem a „nagyvilág“ fülének való dolgokat, a Stevenson-nyilatkozat mégis szerfölött nagy riadalmat váltott ki a Churchill-kormányban. Arról van ugyanis szó, hogy a DAILY MAIL riportjában leírt dolgok — ezegyszer — megfelelnek a valóságnak. Ez pedig szöges ellentétben van az angol kormányférfiaknak azzal a hazug állításával, hogy Angliában nincsenek amerikai atombombázók és atombomba-raktárak; hogy az Angliában már évek óta ál­lomásozó amerikai pilóták amolyan játékoskedvű, pajkos, de egyébként jólnevelt fiatal­emberek, akik csupán egy hosszabbra nyúlt hétvégi kiránduláson vannak a brit szige­teken... Ezt a mesét persze az egyszerű britek többsége már régen nem hiszi. Stevenson amerikai tábornok nyilatkozata viszont egyre több becsületes angolnak nyitja fel a szemét és tudatosítja, hogy — hazája békéjének és biztonságának megvédése érdeké­ben — az angol nép szervezetten és kitartóan kell hogy küzdjön az országban lévő amerikai atomtámaszpont megszüntetéséért. R. M. ★ CSATÁRI DÁNIEL irodalomtörténész, aki a Magyar Népköztársaság és a Román Nép­köztársaság közötti kulturegyez­mény kereté­ben tartózkodott hazánkban, a napokban uta­­zott el Bukarestből. Csatári Dániel a Kül­földi Ku­lturkapcsolatok Román Intézetének meghívására háromhónapos tanulmányutat tett országunkban. A FÓNAGY JÁNOS KÖTÖTTÁRUGYÁR­­BAN 1955-re 41 új mintadarab gyártását vet­ték tervbe. Az új modellek kivitelezése sok­kal szebb az eddig gyártottaknál. A VARSÓI POLSZKIJ színház bemutatja Corneille Cid-jét Szta­ni­szláv Raszpijamszkij fordításában. Ugyancsak tervbe vették Diderot, Montaigne, Flaubert, Hugo és más francia klasszikusok műveinek felújítását . AZ RNK SZÉPMŰVÉSZETI MÚZEUMÁ­BAN megnyílt a „Hazánk kerámia művésze­­te“ című kiállítás a Szépművészeti Múzeum, a Nemzeti Régészeti Múzeum és a Nép­­művészeti Múzeum rendezésében. A kiállítás mintegy ezerötszáz kerámiai tárgyon keresz­­tül mutatja be kerámia-művészetünk fej­lődését. HETVENÖT ÚJ CIPŐMODELL gyártásá­ra kért engedélyt a temesvári Stefan Plavat cipőgyár vezetősége. Ezekből 8 modellt már gyártanak s januárban forgalomba is kerül­nek. Az új modellek nemcsak tetszetősebbek, hanem olcsóbbak is lesznek. A FŐVÁROSI SZÍNHÁZAK az új eszten­dőre számos bemutatót vettek tervbe. Az I. L. Caragiale Nemzeti Színház tervében sze­repel Horia Lovinescu „Citadela sfäm­mata“, („Szétzúzott erőd“) című új színműve, va­lamint B. Delavrancea „Napnyugta“ című darabja. Ezeken kívül bemutatásra kerül Shakespeare „Lear király“-a, Calderon de la Barca „Láthatatlan asszony“-a és A. Glova szovjet színműíró klasszikus kínai regény nyomán készült új darabja, a „Feldöntött serleg“. A Lear király próbái már megkez­dődtek, a darab rendezője Sica Alexandrescu, a címszerepet G. Storin alakítja. A Municipal Színház B. P. Hasdeu „Ráz­ván és Vidra“, Schiller „Don Carlos“ és Oscar Wilde „Eszményi férj“ című darabját mutatja be. A Hadsereg Színházában megkezdték Sha­kespeare ,„III. Richárd“, Beaumarchais „Fi­garo házassága“, A. N. Osztrovszkij „Késői szerelem“ és L. Leonov ,„Invázió“ című da­rabjainak próbáit. TIZENÖT ÚJ FALUSI ÁRUHÁZ nyílik meg 1955-ben Nagyvárad tartományban. PÁRIZS egyik mozijában szovjet rajzfil­mekből a napokban filmfesztivált rendeztek. AZ 1955. ÉVI angliai kerékpáros ikerver­­senyt, a „Tour of Britain“-t, június 15—23 között bonyolítják le, a verseny 1500 kilo­­méteres útvonala Anglián, Skócián és Wal­­lesen vezet keresztül. A nagyszabású ke­­rékpárversenyre a Szovjetunió legjobb 5 or­szágúti kerékpárosát is meghívták. KÉT ÉS FÉL TONNÁS ,,Molotov“ teher­gépkocsit kapott az érsemlyéni „Augusztus 23“ kollektív gazdaság. A SÁSKAJÁRÁS hatalmas károkat okozott Marokkóban, egyes városokban elpusztította csaknem az egész gabona, és takarmányter­­mást. A sáskák olyan sűrű rajokban támad­tak, hogy a főváros felé vezető úton megbé-* nítottá­k az autóforgalmat. ----------­ Személyes nyugdíj a tudomány és művészet terén kifejtett tevékenységért A minisztertanács elhatározta, hogy a tu­domány, a közoktatás, az irodalom és a mű­*­vészet terén kifejtett hosszas tevékenységű, kért, 1954 december elsejétől, havi 2.000 lej személyes nyugdíjat kapnak: Jianu Amza, Iacobovici I. Melcon, N. Vasilescu-Karpen, Adrian Ostrogovici, Dimitrie Gusti, Antalfi Endre, Camil Negrea, Nicolae Gheorghiu, Nicolae Deleanu és Theodor Angheluta professzorok, továbbá Ion Agrrbiceanu, Mi­hail Sorbul, Alexandra Cazaban, Tompa László, George Bacovia, Mihail Codreanu, Tudor Arghezi és Hortensia Papadat Ben­­gescu írók, Constanta Erbiceanu zenetanár,­nő, valamint László Árpád és Delly Szabó Géza zeneszerzők, Grigore Niculescu-Bu­­zau, Nicu Kaner, Ion Montaureanu színé­szeik és még mások. (Agerpres) Bővül Bukarest tartomány állami kereskedelmi hálózata Bukarest tartományban évről évre bővül az állami kereskedelmi hálózat. Tavaly a meglévő 322 üzlet mellett 7 élelmiszerüzle­tet, 6 textilüzletet, 3 vegyesáru üzletet, fű­részáru és építőanyagraktárt, több dohány, tőzsdét és élelmiszerbódét létesítettek. A tartomány állami kereskedelmi egysé­gei 1954-ben a lakosságnak 7,8 százalékkal több élelmiszert, 5,4 százalékkal több iparcikket adtak el, mint 1953-ban. (Agerpres) ----------­ TESTNEVELÉS ÉS SPORT Jégkorong-mérkőzések Csíkszeredán a „December 30 serleg“-ért kiírt jégkorong tornán a CCA 19:1, a Csík­szeredai „Avintul“ 17:2 arányban győzött a Csíkszeredai Progresul, illetve a Bukaresti Vointa ellen. A részvevő hat csapatot ezután két cso­portra osztották. Az eddig győztes együtte­sek egymás ellen mérkőznek az elsőségért. Az első találkozó, a CCA—Kolozsvári Stiinta mérkőzés nagy küzdelem után a katonacsa­pat 3:0 (1:0, 1:0, 1:0­) arányú győzelmével végződött. A másik két találkozót a kedve­zőtlen időjárás miatt elhalasztották. A hastingsi nemzetközi sakkverseny A már hagyományossá vált hastingsi nem­zetközi sakkversenyen most is számos közis­mert sakkozó vesz részt. A világelsőséget nyert szovjet sakkiskolát ■ Vaszilij Szmiszlov és Paul Kérész nemzetközi nagymesterek képviselik. Az eddig lejátszott négy forduló­ban a következő eredmények születtek: 1. forduló: Federer (Jugoszlávia)—Fair­hurst (Anglia) döntetlen, Unzicker (Nyugat- Németország)—Phillips (Anglia) 1:0, Don­ner (Hollandia)—Szabó László (Magyar NK) 0:1, Pachman (Csehszlovák K)—Ale­xander (Anglia) 1:0. II. forduló: Szabó László—Pachman döntetlen, Alexander- Phillips 1:0, Szmiszlov—Fuderer 1:0, Don­ner— Fairhurst 1:0. III. forduló: Kérész— Alexander 1:0, Szmiszlov—Donner döntetlen, Fuderer—Unzicker döntetlen, Szabó László— Fairhurst 1:0, Pachman—Phillips döntetlen. IV. forduló: Phillips—Kérész 1:0, Pachman— Fairhurst 1:0, Unzicker—Donner 1:0, Alexan­der—Federer döntetlen. Az első fordulóból a Kérész—Szmiszlov, a második fordulóból pedig az Unzicker—Ké­rész játszma Kérész nemzetközi nagymester betegsége miatt elmaradt. A negyedik for­dulóból a Szmiszlov—Szabó László játszma félbeszakadt. ----------­ Időjárás A Meteorológiai Intézet közli: Az ország minden részén ködös, hideg idő várható. Éjjel erős fagy, kezdetben mínusz 6 és mínusz 16 fok, később mínusz 6 és mínusz 20 fok között. A nappali hőmérséklet eleinte mínusz 6 és plusz 4 fok, később mínusz 2 és mínusz 10 fok között váltakozik. Havazás kezdetben délnyugaton, később az ország többi részén is. Mérsékelt, fokozato­san élénkülő keleti-délkeleti szél.

Next